Pesti Hírlap, 1895. október (17. évfolyam, 269-299. szám)

1895-10-01 / 269. szám

1895. október 1. PESTI HÍRLAP A főrendiház naplóhirelesítő bizottsága október hó 3-án csütörtökön délelőtt fél 11 órakor ülést tart. Tárgy : két naplóbiráló tagnak október és november hóra való kijelölése. ORSZÁGGYŰLÉS. I. Ma már több „pricuipitus" jelent meg a k­épviselő­há­z ülésére, mint a megnyitóra. Ott volt Tisza Kálmán, Wek­erle Sándor, Csáky Al­bin gróf, Apponyi Albert gróf. A mai ülés eseménye: az expozét melyet Lukács László pénzügyminiszter ötnegyed óráig tartó, szép és válogatott magyarsággal előadott beszédben előterjesztett és melynek lényege, hogy az 1894. év eredménye 15 millióval ked­vezőbb mint az akkori előirányzat volt és hogy a jövőre is az államháztartás egyensúlyát tartja szem előtt a kormány. Az állami vasutak ke­­vésbbé jövedelmezők, a beruházásokat tehát többé nem az üzleti bevételekből, hanem hitel­művelet útján fogják fedezni. A kormány pénz­ügyi programja a jövőre: a fönmaradt állami pénzjegyek bevonása, az ezüstkuráns beváltása, a bankkérdés megoldása, a vám- és kereskedelmi szerződés megújítása céljából tárgyalások foly­tatása. A szabadelvű párt zajos tetszéssel fogadta a miniszter fejtegetéseit. Következett harmadszor a vallás szabad­gyakorlásáról szóló főrendi üzenetre a bizottsá­­gok jelentése, melynek III. fejezetét a ház Bes­­senyey Ferenc, Veszter Imre, Wlassics Gyula és Helfy Ignác felszólalásai után Szapáry Gyula gróf, Kovács Albert ellentétes álláspontja és Vajay páter izetlenkedései dacára ismét majd­nem egyhangúlag elfogadta. Szintúgy elfogadta a zsidó vallás recepció­jára vonatkozó bizottsági jelentést, mely a tör­vényt a főrendiház szövegezésében elfogadni javasolja. Hozzászólott röviden Papp Géza, kit az elnök nem vett észre kicsinysége miatt, mi­dőn szólásra került volna a sor. Mai szerepe nem engedte meg, hogy fizikai kicsinységét szellemi nagyságával ellensúlyozza, mert­ a théma ki volt már merítve. Még Mezei Mór jelentette ki, hogy elfogadja a javaslatot, habár annak tudatában, hogy kivételes intézkedést szavaz meg. Holnap, 12 órakor kezdődik az ülés, me­lyen interpellációkat fognak előterjeszteni. Azután szombatig nem lesz ülés. A hírlapírók páholyaiban örömmel fogad­ták, hogy az elnöki tribün és vele a rajta lévők ismét láthatókká váltak, amennyiben az irigy bordó drapéria mindkét oldalt eltűnt és csupán a baldachin menyezete maradt meg, ami nem árt, ha nem is használ, is olyan kemény. Azután még vágást is láttam az ábrázatján. — Nohát, ha tudni akarja, az azúr kúriai biró. Az már sok embernek a fejére szavazott. — Ugyan ugy­e? Hát a többiek mifélék legyenek ? — Hát azok is kúriai bírák, de van más is közte kettő. — Már, hogy bíró legyen valamennyi? — Azok, azok. Még pedig a legfőbb birák az egész országban. A pákász gondolkozott egy kicsit: — Szép dolog is kérem az az igaz­ság .. . Azután fölhagyott a tologatással, meg­emelte a kalapját és megvakarta a füle tövét. Alighanem onnan vakargatta ki ezt a bölcs mondást: — Szép, szép, ennyi nagy biró urat együtt látni . . . hanem, hogy az én 15 irto­mat azért még­sem tudtam kikeresni. Tudakoltam egy kicsit az ember dolgát. El is mondta lassacskán, darabonkint. Magam­nak kellett a darabokat összerakni, hogy kita­láljam, mi a baja. — Hát kérem a lássan részben voltunk aratni az édes­apámmal meg a cimboráimmal ... Az árendásnál voltunk. A végén pedig lehúzta a korcsmakontót is. Mondok, na jól van, de már akkor megharagudtam, mikor a többiére is az enyimből húzott le. Az édesapámét is az enyimből húzta le . . . Ez sem igazság, de belenyugasztaltam magamat. Hanem hogy a többiét is én fizessem, mondok, az nem érvé­nyes . . . Meg ha csak épen azt­­ húzta volna.. N­. A képviselőház szeptember hó 30-iki ülése. Elnök: Szilágyi Dezső 10 órakor nyitja meg az ülést. Jegyzők: Molnár Antal, Perczel Béni és Illyés Bálint. A kormány részéről jelen vannak: Bánffy D. báró, Perczel Dezső, Lukács László, Wlassics Gyula, Dániel Ernő, Josipovich Imre­­. Festetich Andor gr. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Szentesített törvények. Elnök bemutatja a szentesítet­t törvényeknek a miniszterelnök által bemutatott jegyzékét. Molnár Antal jegyző: felolvassa a jegyzéket, mely többnyire helyiérdekű vasutakra vonatkozó kér­vényeket tartalmaz. Elnök: Kijelenti, hogy a fölolvasott törvények, mint f. évi Vili.XLI. törvénycikkek helyeztetnek el az országos levéltárban. Rendben talált mandátumok: Sölönyi Ödön az igazoló állandó bizottság elő­adója . Bejelenti, hogy az igazoló állandó bizottság f. hó 27-én tartott ülésében vizsgálat alá vette a Dániel László, Légrády Károly, Kóla János, továbbá Vörös László, Hegedűs Károly és Schmidt Károly képviselők választásáról szóló megbízó­leveleket és miután azokat úgy tartalmilag, mint alakilag a tör­vénynek és a házszabályoknak megfelelőknek találta, a három első képviselőre nézve a kérvényezési 30 napi határidő lejárván, azon képviselőket végieg iga­­zolandóknak, utóbb nevezett képviselőket pedig, mint­hogy rájuk nézve még nem járt le a kérvényezési határidő, a 30 napi kérvényezési határidő fentartásával igazolandóknak véleményezi. Elnök : Dániel László, Kóla János és Légrády Károly képviselő urak végleg igazoltaknak jelentetnek ki; Vörös László, Hegedűs Károly és Schmidt Ká­roly képviselő urak pedig a szokásos 30 napi határ­idő föntartása mellett igazoltatnak. Következik az illető képviselőknek osztályokba való sorolása. Hegedűs Károly a II., Schmidt Károly a IV., Dániel László szintén a IV., Légrády Károly az V., Vörös László szintén az V., és Kóla János a VII. osztályba sorol­tatik. Zárszámadások beterjesztése. Molnár Antal jegyző: Bánffy Dezső dr. mi­niszterelnök ! (Haljuk! Halljuk.) Bánffy Dezső dr. miniszterelnök: T. ház! Van szerencsém előterjeszteni az állami számvevőszéknek jelentését az 1894. évi zárszámadásokról, továbbá a Vaskapura vonatkozó 1894. évi zárszámadási pótne­gyedről, és az 1895. számadási év első negyedében és annak második negyedében előfordult túlkiadások­­ról, előirányzat nélküli kiadásokról és hitelátruházá­­sokról. Kérem, méltóztassék mindezen jelentéseket a zárszámadási bizottsághoz utalni tárgyalás és jelentés­­tétel végett. Elnök : A beadott jelentések a zárszámadási bizottsághoz utasitlatnak tárgyalás és jelentéstétel végett­ le, ami járt neki, de mikor többet húzott le. Emmár sehogy sem tetszett . . . — Hát nem kereste? — Jaj dehogy nem kerestem kérem alá­­san. Bementünk hároman, — mert annyian vol­tunk károsak,­­ a tekintetes járásbírósághoz, de innen mindjárt a szolgabírósághoz igazítot­tak. No kijártuk ezt is, de elől-hátul semmi. Menjünk haza az elöljárósághoz, ott keressük. No jó! A jegyző úr csak azt mondta, hogy ha együtt voltunk, együtt fizessünk, elmehetünk . . . De mondok, ebbe nem nyugszunk bele, mert kiki magának ivott-evett . . . Hát akkor men­jünk megint a járásbírósághoz. Hát mentünk megint ... De ott valami furcsa törvény lehet. A járásbíró úr elővett egy könyvet, böködte az ujjával, hogy ez meg az van benne. Csak annyit értettünk belőle, hogy megest hazamehetünk . . . Hát mit csináljon a szegény ember, mikor annyiféle törvénye van!? — Hát ügyvédhez nem menteki? Kár az ilyent úgy hagyni. — Hajajajaj ! De mikor az ügyvéd úr se dolgozik ingyen. Ráment volna az a kevés pénz, meg még ha tudná az ember, hogy még azon­felül . . . Eltun­ni! Épen most bukott el előt­tünk egy csokoládé réce. Tessék vigyázni, jobbra fog megint feljönni. De hamar tessék lőni, mert csak épen hogy levegőt szív magába, mindjárt lebukik megint . . . Hiszen ha az ember úgy ki tudná tanulni az igazság járását, mint a vizivadét T ... A szomszédban pedig* ott pufogtatott egy egész kir. kúriai tanács. *­­ Quintus, Molnár Antal jegyző: Lukács László pénzügy* miniszteri Az expozé. Lukács László pénzügyminiszter beszéde. T. ház 1 Midőn az 1896. évi költségvetési elő*­irányzatot ezennel szerencsém van előterjeszteni, mél­­tóztassák megengedni, hogy mielőtt annak részletezé­sére áttérnék és kimutatnám azokat a különbségeket, amelyek ez 1896. évi előirányzat és az 1895. évi költségvetés közt mutatkoznak, mindenekelőtt röviden foglalkozzam az imént előterjesztett 1894. évi zár­számadásnak eredményeivel, amely eredmények sok­ tekintetben alapját képezik az előttünk fekvő előirány­zatnak és amelyeket a t. házzal legalább főösszegei­ben megismertetve, azt hiszem, hogy mintegy mérté­ket szolgáltatok a t. ház rendelkezésére, amelynek segélyével az előterjesztendő előirányzati tételeknek helyessége, realitása már most mérlegelhető és meg­bízható lesz. (Halljuk! Halljuk!) Amint a t. képviselőház előtt ismeretes, az 1894. évi költségvetést magában foglaló 1993. XXXI. t.-c. az állami bevételeket és kiadásokat úgy állapí­totta meg, hogy végeredményben 111.688 frtnyi több­let volt praeominálva, miután azonban időközben szá­mos más törvény jött létre, mely az 1894. évre vo­natkozólag a kormányt kü­önböző bevételek és kiadá­sok eszközlésére hatalmazta föl, mindezeknek össz­hatása abban nyilvánul számszerűleg, hogy a kormány föl volt hatalmazva az 1894. évre vonatkozólag 1­20.668.000 frt erejéig oly kiadásokat eszközölni, amel­­y­­yeknek speciális fedezetük nem volt, amelyeket tehát­ a pénztári készletekből kellett volna fedezni, vagyis,­ más szavakkal: az 1894. évre törvény alapján elő­irányzott deficit volt 20.668.000 frt. Ezzel szemben, t. ház, a zárszámadás szerint, a tényleges eredménye-­­ket véve figyelembe, az az összeg, amelyet a pénztári­­készletekből kellett volna fedezni, nem volt több, mint 5.756.000 frt, vagyis a tényleges eredmény az elő­irányzattal szemben 14.900.000 írttal, vagyis kereken 15 millió forinttal volt kedvezőbb. (Élénk helyesség jobbfelől.) Ha pedig méltóztatnak tekintetbe venni még azt a körülményt, hogy az 1894. évi zárszámadásban körülbelül 20 milliónyi oly kiadás mutatkozik, amely jogilag nem ezt az évet, hanem az előző, 1893. évet terheli, t. i. az a 20 millió forint, a­mely az utolsó konverzionális műveletből kifolyólag, az 1893. évben­ lett volna kifizetendő s hogy 1894-ben jelenik meg a zárszámadásban, csak annak tulajdonítható, hogy a konverzióra vonatkozó leszámolás 1893-ban nem volt befejezhető, hanem csak 1894-ben, mondom, ha ezt­­ az összeget is figyelembe vessszük, mely jogilag nem­­ az 1894-ik, hanem az 1893-ik évet terheli, amely körülményre az 1893-ik évi zárszámadás már rá is­ mutatóit, akkor t. ház, az eredmény az, hogy az­­ 1894-ik évnek tényleges kezelése körülbelül 34—35 millióval kedvezőbb az előirányzatnál. (Helyeslés a jobboldalon.) Sőt, t. ház, ha nem a tényleges kezelést, hanem a közigazgatási előírást és utalványozást vesz­­szük az összehasonlítás alapjául, amint azt az állami­ számvevőszék is tenni szokta, az eredmény még ked-­­­vezőbb az előbb említettnél, a­mennyiben a közigaz-­­gatásilag előírt és utalványozott összegeknek végered­ménye 43.704.000 írttal kedvezőbb, mint az előirányzat (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon Halljuk ! Halljuk!) • T. ház! Még kiegészítésül kötelességem meg­említeni, hogy az 1894-ik évben tényleg igen jelenté­keny túlkiadások fordultak elő, amelyekkel szemben még jelentékenyebb bevételi többletek állanak. A rendes kezelésnél 40.211.000 frt volt, a ttd-­­ kiadás, az átmeneti kezelésnél és bérúihá­lásoknál 5.213.000 frt úgy, hogy összesen 45.925.000 frt tulkiadás mutatkozott az 1894. évben. Ezen tulkiadások egy része t. i. 18.000.000 frt azonban az előbb említett konverzióval van kapcsolat­ban, az 5 százalékos papírjáradék konverziójával,­­ tehát nem adminisztratív természetű túlkiadás. Körül-­­ belül 20 millió túlkiadás az állami üzemeknél fordul elő, tehát azért volt szükséges, hogy az állami üzemek bevételei fokoztassanak. 1.200.000 frt túlkiadás a te­lepes kölcsönöknél és az állami javak eladásának előmozdítása céljából fölvett kölcsönnél mutatkozik és onnan származik, hogy az illető birtokokat gyorsabban és nagyobb mértékben kellett tehermentesíttetni. En­nélfogva ezen túlkiadás az állam terheinek, adóssá­gainak könnyebbítésével, vagy apasztásával van ösz­­szefüggésben. A földmivelésügyi minisztériumnál szintén mu­tatkozik 753.000 frt tálkiadás, melynek legnagyobb része több mint 10 millió, a ragadós tüdővész kiirtá­sának céljaira volt fölhasználva. A honvédelmi tárcánál körülbelül 1 millió, a kereskedelmi tárcánál 1.800.000 frt­­ulkiadás, amely­nek összege legnagyobbrészt a hátralékok kezelésé­ből származik, vagyis oly összegek, melyek az 1893-ik évben már ki voltak utalványozva, tényleg azonban csak az 1894-ik évben kerültek kifizetésre. Ezen összesen 45,9 milliót tevő túlkiadásokkal szemben azonban, 1. képviselőház 60.910,000 frt több bevétel áll az 1894-ik évi zárszámadás szerint. Ezek a több bevételek úgy oszlanak meg, hogy a rendes kezelésre esik 58.800,000 frt,­ az átmeneti ke­zelésre­ 2.000,000 frt.

Next