Pesti Hírlap, 1895. november (17. évfolyam, 300-329. szám)

1895-11-01 / 300. szám

Kladivko Vilmos segéd­tanár; III. a) Lextase Wie­­niawszky, b) „Sancta Mária“ Faure; c) nagy jelenet a „Faustéból; IV. a) Berceuse Simon, b) „A fonó­­van“ (Hubay), előadja Kladivko; V. a) Jotame Tosti, b) Pastorale Bizet, c) Spanyol népdalok, énekli D’Andrade. * (A zene- és színművészeti ügyek adm­i-­nisztrativ vezetésének), amely ez idő szerint a belügyi- és a közoktatási tárcák közt van megosztva, egy minisztériumnál való egyesítése ügyében tudvale­vőleg tárgyalások folynak az érdekelt minisztériumok közt. Az egyesítés tervéről helyeslőleg nyilatkozik a képviselőház pénzügyi bizottsága a ház elé terjesztett jelentésében, mely szerint a bizottság helyeslő tudo­másul vette azt a miniszteri előterjesztést, hogy az illetékes tényezők hozzájárulásával a zene- és szín­művészeinek az állami igazgatás körébe tartozó ösz­­szes érdekei nemsokára a kormányzatban is egységes alapon fognak érvényesülhetni. * (Hangverseny.) Dimitrovich Elvira mün­cheni operaénekesnő november hó 8-án tartja meg hangversenyét a vigadó kistermében. A magyar szü­letésű művésznőt, aki Gizella főhercegnő udvaránál is nagy sikerrel szerepelt, jó hír előzi meg. Joachim, a hegedűkirály szintén nagy elismeréssel nyilatkozott a művésznő hangjáról és énekbeli tudásáról.­­ * (Kopácsy Juliskát) ma kis baleset érte, amely szerencsére nem járt komolyabb következmé­nyekkel. A bécsi Carlszínházban vasárnap a „Szenes legény“ című Operette kerül szinte jótékony célra és ezt az egyfelvonásos operettet próbálják ma. Mikor Kopácsy Juliska és partnerje, Spielmann, előírás szerint veszekedve és rohanva a színpadra törtettek, a művésznő ruhája megakadt egy díszletben és ő elesett, minek következtében elájult és csak negyed óra múlva tért magához. Az eset nagyon megijesz­tette a jelenvoltakat, különösen Jauner igazgatót, de azért fél óra múlva folytathatták a próbát. : * (Olasz színmű-újdonságok.) Az olasz színműírók serényen munkálkodnak, csaknem mind­egyikük valami új művel vesz részt a közelgő színi évadban. Marco Praga vígjátékot írt e címmel: „Alla ricerca di un titolo“, ez november elején lát napvi­lágot a turini Alfieri-színházban. Gerolamo Bovetta ,tavaly nagy sikerrel előadott „A valóság“ című­­színművének pendantját mutatja be már legközelebb­­Rómában „A romantika“ címen. Camillo Antona Traversi, „saját életéből“ irt egy vígjátékot “ címen „az uzsorások.“ Cavallotti Felice a háládatlan poli­tikától ismét visszafordult a poezishez és egy „arisz­­­tofánesi vígjáték“-kal pályázik, Giacosa, Martini és ■Bracco Íróktól pedig komoly színművek vannak elő­adásra elfogadva. * (Tenorista nő.) Énekesnő, aki tenort énekel — ez legújabb zenei specialitás. Persze ezt is Olasz­országnak köszönhetjük, a zenei különlegességek és portentumok hazájának. Signora Andria a neve en­nek a tenorista­nőnek, aki legutóbb Livornoban, Mas­cagni szülőföldén nagy sikerrel vendégszerepelt. Man­­ricot énekelte a Troubadourban és csak úgy dobálód­­zott a magas é-kel. * (Piváry Mariska,) a népszínházi karénekes­­nőből lett német operette-diva, úgy látszik gyorsan halad a bécsi közönségnél és lassan kint jól belenő a Kopácsy Juliska szerepkörébe. Már a minap a Mo­dellben szép sikerrel énekelt, most pedig legközelebb a Malakoff hercegben adja Kopácsy Juliska szerepét. * (Tordai Erzsi.) a magyar fölolvasónő leg­utóbb Chemnitzben tartott fölolvasást Petőfi, Arany és más remekíróink művéből. A kisasszony a leg­vonzóbb módon ismerteti irodalmunkat és nyelvünket is, amennyiben nemcsak német, de magyar nyelven is szaval, hogy a nyelvünk zengzetességét bemutassa. * (Kedves jutalomjáték.) Bristolban a Prin­­cess-színház igazgatónéja, Chutené asszony, néhány nap előtt vette ki jutalomjátékát. A függöny felhör­dülésekor dörgő tapsok közepette a zenekarból pom­pás kis ágyacskát nyújtottak föl, meg egy virágokkal diszített bölcsőt. Az első fölvonás után ezüst cuclis­üveget kapott, a nagy jelenet után pedig pellenkákat, nadrágocskákat, fejkötőket, párnákat, szóval, ami An­golországban egy jóravaló gyermek kelengyéjéhez szükséges. Még a fürdőkád sem maradt el. A furcsa ajándékok magyarázata? Chutené csak hat-hét hónap óta viseli új nevét és . ... szóval, az ajándékok el­kelnek, a jutalomjáték pedig nagyon mulatságos volt. * (Sláger.) Így neveznek a színigazgatók olyan darabot, amely „beüt“. A newyorki Lyceum-színház­­tett most szert egy ilyen slágerre, amennyiben a „Zendani fogoly“ című darab annyira tetszik, hogy Frohmann igazgató újabban már mindennap kétszer is adja, délután és este. Ez még Amerikában is hal­­katlan dolog.­­ * (Marcelle.) Ez lesz a címe Sardou új da­rabjának, amelyet a Gymnase-színház művészeinek már fölolvasott. A nagynevű szerző, mint beszélik, remekül olvasott és valósággal zokogott a megindító­­jeleneteknél. A darab négyfelvonásos; az első egy parkban játszik nyári estén; a másik a kastély könyv­tárában; a harmadik a kastély egyik termében; a negyedik a bárónő szobájában. Ennyit tudnak az új­donságról, amelynek próbáit legközelebb megkezdik. * (Francia művészek Berlinben.) A pári­stak kedvence komolyan készül Berlinbe. Egy frank­furti lap levelezőjének elmondta, hogy énekelni fog a porosz fővárosban. — Berlinben valószínűleg a császárt is fogja látni, — szólt a zsurnaliszta. — Remélem, — felelt a primadonna. — Miért ne énekeljek a császár előtt, ha országában énekelek ? Majd így folytatta: — Oh, én szeretem a békét. Azt hiszem, a szomszédoknak jó egyetértésben kell élniöke. Ha két iskolás fiú összeverekedett, mit csinál? Kibékülnek. Judit asszony komolyabb hangon fejezte be szavait: — Két fiam van. Nem szeretek háborúról be­szélni. Anya nem szereti az ilyent. Bernhardt Sarah nem oly engedékeny, mint Judit. Azzal a hírrel szemben, hogy Berlinben fog játszani, ezt a sürgönyt közöltette a párisi lapokban: „Kérem, cáfolják meg a német lapok ama hí­rét, mintha Németországba mennék. Nem politizálok, nem szólok meg senkit, de nem fogok Németország­ban játszani.“ Ez a „nem szólok meg senkit“ persze Judit asszonynak szól, bár az időközben Párisba visszaér­kezett művésznő ezt határozottan tagadja, sőt azt tartja, hogy nem bűn, ha francia művész Berlinben játszik. Coquelin is járt ott. Legond-Weber asszony most időzik Berlinben, Judit asszony útban van. Te­gyenek, amit akarnak, ő nem megy, mert személyi okok akadályozzák. A művésznő különben legutóbb Barcellonában vendégszerepelt nagy sikerrel. Paulus, a népénekes, akiről szintén azt híresz­­telték, hogy Berlinbe megy vendégszerepelni, most szintén kijelenti, hogy a fényes ajánlatok dacára, nem énekel a német fővárosban. * (Irodalmi ellenzék.) Becque Henrik, Páris egyik legszellemesebb kritikusa, aki mint drámaíró is szép sikereket aratott, elkeseredetten küzd Sarcey, a francia kritika zsarnoka és a sablonok föntartói ellen. Most, hogy egyik „szabad színházban“ Cara­­puel József „Láng a füst előtti című drámájára ké­szülnek, a Gil Blasban levelet intéz a fiatal szerző­höz és többek közt így aposztrofálja : — Ej, ej, fiatal ember, ön drámaíró akarna lenni, aki különb a többinél és ön nem hiszi, hogy minden a legjobban van a színházak legjobbikában, ön megveti a régi mintát, az elkoptatott effek­tusokat, a fogásokat, ön azt gondolja, hogy jó volna némileg emberi alakokat teremteni és nem bábokat, ön azt hiszi, hogy az ed­digelé­g regényeknek föntartott lélektannak joga van a színpadra jutni ? És ön elnevezi a darabját füst­nek, lángnak, ami olyan cím, hogy négy előadást sem tesz lehetővé, meghívja a nézőket, akiknek Sarcey, ez a tiszteségtelen irodalmár már rég elvette kedvét mindentől, ami nem hasonlít vaudevillera! Fiatal ember, ebben a veszedelmes játékban nyakát szegi, én mondom azt önnek. Clarette főhadsegéd a járda túlsó oldalára kerül, ha önt messziről meglátja. A premierek mobjai kijelentik majd, hogy önnek nincs drámairó tehetsége. Olvassa Seribet, fiatal ember, ta­nulmányozza Ohnet Georges drámáit, aknázza ki Sardout, akkor aztán megleli az „érzéket a szín­pad iránt.“ P E S T * I R L A P 1895. november 1.­ Megyék és városok. Vita Kossuth Ferenc miatt. Orosházáról írják lapunknak: Az itteni képviselőtestület közgyűlé­sén Veres József indítványt nyújtott be, hogy a köz­ség a nov. 10-én érkező Kossuth Ferencet fogadja. Az indítvány vitát keltett. Veres kijelentette, hogy nem a politikai pártférfi jön, hanem a hálás fiú, ki az apjának 184­9-ben menhelyet nyújtott községnek akarja megköszönni jóságát. Székács István és Hor­váth Károly ellenben vitatták, hogy a politikai párt­embert Kossuth kerésénél nem lehet elválasztani; ha csak kegyelet volt a célja, jött volna hamarabb. Ve­res csodálatosnak találja, hogy mikor kormánypárti celebritások, mint Jókai, jöttek, akkor a szolgabiró parancsolta az elöljáróságnak az ünneplést, különben indítványát visszavonta. A község hivatalosan nem is fogadja Kossuthot. „A?esfi ‘Tp'irlap"r^ra minden napiét kezdve tehet elöfizetni s minden, novem­ Ber elsejével Betépő uj előfizető is meg­­kapja a Pesti Hírlap 1896. évi nagy képes naptárát, mely december 20-ika körül fog szétküzdetni. ptofizetési dij: nov.—dec. 2 frt 90, nov.—jan. (negyedévre) 3 frt 60 kr. A méregkeverő banda. — Gyilkos asszonyok. — Hódmező-Vásárhely, okt. 31. Arról a méregkeverő szövetkezetről, melynek borzasztó szereplését lapunk előző számaiban eléggé ismertettük, Póka László hódmezővásárhelyi alkapi­­tány teljesen lerántotta a leplet s a szövetkezet tag­jait sikerült az 5 napig tartott vizsgálat során teljes beismerésre bírni. Ma már tisztázottan, a kellő vilá­gításban feküsznek az akták a szegedi királyi tör­vényszék kiküldött vizsgálóbírója, Molnár Elemérnek az asztalán s nyilvánvaló tény, hogy a bűnszövetke­zet egy rendszeresen megállapított terv alapján gyil­kolt a méreggel, melylyel az eddigi vallomások szerint öt egyént pusztítottak el. Az emberi lélek elvetemültségének, a minden nemesebb érzést lábbal tipró vadságnak oly tüneteit és nyilvánulásait tárják elénk a vizsgálati jegyzőköny­vek, melyekre példát hiába keresünk az emberiség újabbkori történetében. Gyermekeket látunk itt, nem az ifjúkorban és nem az őrület pillanataiban, hanem megért észszel, rafinirozott és előre megfontolt szán­dékkal, amint kezükben a méregpohárral elölik test­véreiket, édes­anyjukat, hogy megkaparithassák azt a néhány forintot, melyhez csak haláluk révén jut­hattak. Vaskövetkezetességgel, szánalom nélkül gyilkolt ez a banda s az emberi ész megbénul az iszonyú gaztett hatása alatt, tudva azt, hogy a tagjai csupa asszonyok voltak s vezetőjük egy nyomorék, sánta, 69 éves öreg asszony, Szalai Jáger Mari, kinek arcán még egy vonás sem rándult meg, mikor elősorolta szörnyű bűnének hosszú lajstromát. És ilyen elvadult lelket tárnak föl a többiek is. Kényet, kétségbeesést hiába keresünk ezeknél a fúriáknál, hideg és rész­vétlen minden szavuk, melylyel elbeszélik a szörnyű gonosztetteket. A gyilkosok. Röviden, de lehetőleg hűen, amint a vizsgálati iratokból sikerült kijegyeznünk, itt közöljük a gyilko­sok vallomásait. Csordás Nagy Lidia: Középtermetű, zömök, halvány arcú asszony. Mintegy 32 éves. Vonásai nem árulják el azt a vég­telen gonoszságot, ami lelkében lakik. Azzal van vádolva, hogy megölte az anyját, özv. Csordás Nagy Andrásné, Hódi Judithot 1894. február 18-án, a testvérét, Csordás Nagy Judithot pedig 1894. junius 15-én. Póka kapitány szelíd hangon tett kérdéseire elő­adja a történteket: — Beteg, öreg asszony volt az anyám, meg­untam vesződni vele s miután beírattam néhány temetkezési társulatba, elmentem Szalai Jáger Mari­hoz, kértem tőle mérget s megöltem vele. — Doktort nem hivatott a beteghez? — Hivattam. Ott járt Szappanos orvos, rendelt is a betegnek gyógyszert, de én ahelyett az ostyába méregport kevertem, amitől aztán meg is halt az anyám. És amíg beszélt, egyetlen vonása sem rándult meg az arcán, érzéketlen maradt az minden izében. — Hát a testvérét, Judithot mikor fedelte el ? — kérdezte tovább a kapitány. — Juci Aradon szolgált, onnan hívtam haza, hogy ne legyek egyedül. Beírattam őt is egy néhány temetkezési társulatba. Mikor aztán nemsokára beteg lett, ismét elmentem Szalai Jáger Marihoz, vettem tőle mérget s kanálban, vízzel keverve, megitattam vele. Az orvos, akit elhivattam, azt mondotta, hogy hastífusza van s én, az általa rendelt orvosság helyett újból mérget itatva vele, elfedeltem Jucit . . . Varga Lidia. Elszántság, vakmerőség jellemzi ezt az asz­­szonyt, aki 38 éves és talpig gyászba van öltözve. Mikor a kapitány vallatta, folyton kendőjének a rojt­­­jaival babrált. Először, 1894. április 9-én megmérgezte a testvé­rét, Varga Julist s 10 nappal ezután, 1894. április 19-én megölte az anyját, özv Varga Istvánná, Hódi Erzsébetet. — Hogyan bánt el a testvérével, Lidi ? — kér­dezte a megátalkodott gyilkostól Póka kapitány. — Mikor elhatároztam, hogy elsedelem Julist, 6­irtot adtam Bán Ferencné, Szappanos Judithnnak.

Next