Pesti Hírlap, 1896. május (18. évfolyam, 120-149. szám)

1896-05-01 / 120. szám

2 PESTI HÍRLAP 1896. május 1. nemzet szivében. Ha minden mohamedánnak egyszer életében meg kell fordulnia Mekkában, hogy a próféta sírjára lerakja ihlettsége virágát, minden magyarnak ide kell zarándokolnia ezen a nemzeti fordulón nem azért, hogy a fővárost lássa, nem azért, hogy a kiállítással együtt járó sokadalmat s léhaságokat élvezze, de azért, hogy itt lett legyen, mikor minden magyar itt volt. Ennek a rendez-vousnak nem csekély a je­lentősége. A tömeg erőt ad és bátorságot. A nemzetiségek közt elszórt magyarság tele tüdő­vel visz majd innen haza életerőt és önbizal­mat, ellenségünk pedig tanulságot és ki tudja mennyi politikai és erkölcsi tételt, melyeknek gyümölcsét más nemzedék fogja élvezni. A tu­dás és képesség" csudái rá fognak nehezedni a vidék üde lelkeire, az ipar nagyszerű haladása, a technika bámulatos vívmányai, a képző és alakitó művészetek varázsai el fogják bűvölni a sziveket és elméket. S ha száz közül csak egy­nek nyílik is meg a lelke olyanoknak a láttán, amik­ről ő otthon bor, kártya, ló és asszony mellett sohse álmodhatott, ez az egy egy életre kiható ta­vaszt fog magával haza vinni s fölszántott lel­kének termőföldjéből egy nemzedékre szóló virágoskert fog kivirágzani; illatos, színes és bűbájos. It Ám azt kikéltük mégis mindenkitől, aki most idejön, ha magyar, hogy a fővárosát ez egyszer azzal az áhítattal keresse föl, melylvel a mohamedán a próféta sírját fölkeresi. Tegye azt azzal a tudattal, hogy az élet komoly kö­telességeket rótt a vállára, kettőseket, mert ma­gyar. Gondolja meg, hogy az ország központja azért halmozza föl a millennáris kiállításon a tudás és szorgalom csudáit, hogy ezekből pár színes darab az ő lelkében is gyökeret fogjon és vigye ezeket haza azzal a tudattal, hogy a nemzet megköveteli tőle, miszerint a második évezetben ő is adja tanúságát annak, hogy tanult, dolgozott és tud. A kiállítás csak így fizeti vissza rengeteg mil­lióit, a nemzet csak így érhet meg egy másik év­ezret és a nemzet egyesei csak ezen föltétel alatt engedhetik meg maguknak ezek alatt a kemény viszonyok alatt a költekezés luxusát. (P.) horpadt bordája, még ez a púpos is gondot okoz a fejének. Egy volt, aki szerette, nem­ imádta a kis csenevészt, — az apa, és most ez az egy is a végét járta . . . ❖ Janka megtörten súgott oda az élemedett korú férficselédnek, ki egy lépésnyivel a háta mögött szepegelt: — Hát mégis csak menjen be, Péter . . . Aztán egész délelőtt a beteget leste: nem int-e a szemével, vagy nem mond-e valamit, hogy mit akar ? Az orvos is az ágy mellett maradt, az utolsó látogatás szabad, hogy hosszabb legyen, mint az első. A beteg csak hörgött, miközben úgy tett néha, mintha meg akarna fulladni. Nem kapott lélekzetet. Janka Zeverten, összetörve támaszkodott a kis asztalnak, mely az éjjeli szekrény mellett állott, orvosságos üvegekkel felirakva. Szemei előtt táncolt egész elfonnyadt fia­talsága, minden kellemetlen és fájdalmas képé­vel egyetemben. S ha valamikor, most száz­szorosan éreznie kellett, hogy ebben az ő sivár, semmitmondó életében az egyedüli fényes pont a haldokló gyöngéd, ápoló és vigasztaló apai szeretete volt a számára. S most ennek is és mindennek vége. A világ, mely a mindennapi élet sötétségét földe­rítette, kialvófélben van s közeledik a pillanat, t melyben utolsót lobbanva, örökre kihuny, örökre és visszavonhatatlanul, mint az illat, ha egyszer elszállt. Szeretett volna odaborulni melléje a gyű­­rődött párnára, hogy megmondja neki : — Apám, — ne hagyj itt! . . . Nem tette, hanem csak kénytelen, rémes szemekkel meredt a betegre, ki — mint az ott­honüléshez szokott utas az indulás előtt — iz­gatott volt és minden izében reszketett. Az ajtóból Péter kukkant a szobába. — Kisasszony, kérem . . . Janka csöndesen kisompolygott. — No, elvégezte ? — Igenis, kérem, még ma kihozzák . I . Az orvos odalépett a beteghez és újra megnézte. Meglepetve szólt a leánynak:­­- Janka kisasszony, az öreg úr elcsön­­desedik . . . — Jézus! — akarta sikoltani amaz, de a doktor intett, hogy veszteg maradjon. Halkan p­agyarázni kezdte: — Egy váratlan fordulat, amire nem is számítottam . . . Most az sem lehetetlen, hogy javulás fog bekövetkezni. Némán mutatott az ágy felé, hol az öreg Bozsér most csakugyan csöndesen, szinte nyu­godtan pihegett. Úgy látszott, mintha valami üdítő, mély alom lepte volna meg. A leány ránézett, s a szemei megteltek könynyel, az öröm vagy a remény kényeivel. Ebben a pillanatban belépett a szoba­— Kisasszony, — elhozták a ruhát . . . Janka fölriadt. Kisietett a harmadik szobába, hol egy imer pertinensül csinos fiatal hölgy várakozott. Előtte nagy, lapos papirskatulya feküdt az asztalon. — Elhoztam a ruhát, — nagysád . . . Fölemelte a skatulya födelét: vadonat uj fekete gyászruha látszott ki alóla. — Föl is próbálja talán, — nagysád?! A leány idegesen intett a kezével, hogy eszében sincs most fölpróbálnia. — Talán nem is lesz rája szükség, — jegyezte meg egy könnyű sóhaj kíséretében s átvette a számlát. A ruhát pedig eltétette valahova a szek­rényébe . . . Alig tette ki lábát, a házból a szabókis­­asszony, a szobacica ismét súgott, bejelentet valakit: — Kisasszony, — itt a masamód. Nagyon szép és nagyon szomorú női gyászkalapot hoztak, a karimáján sűrű fekete fátyollal diszitve. A fiatal hölgy, ki a kalappal jött, nyájas hangon jelezte: — Itt a kalap nagysáb, amit rendelni tetszett. Mosolyogva tette utána: — Nagysádnak igen jó ízlése van . . Janka mogorván pillantott a talapra. — Tegye vissza kérem, a skatulyába, a cseléd majd elteszi valahova. Átvette a számlát... és ismét bement a be­lány. Siránkozó hangon jelentette: Belpolitikai hírek. A képviselőhöz holnapi ülésén kerül napi­rendre a közigazgatási bíróságokról szóló törvényja­vaslat, melyet még 1893. nov. 29-én nyújtott be Hieronymi akkori belügyminiszter. A ház holnapi ülé­sén Pulszky Ágost előadó rövid bevezető beszéde után a szabadelvű párt részéről részletesebb indokolás nél­kül indítványozni fogják, hogy a törvényjavaslat bő­vebb megfontolásra küldessék vissza a bizottsághoz. Az indítvány nem fogja részletesebben megjelölni, hogy mely rendelkezéseit a törvényjavaslatnak tegye a bizottság, rekonszideráció tárgyává. Ezután valamennyi ellenzéki pártnak egy-egy tagja kijelenti az indítvány­hoz való hozzájárulását s elfogadja azt a kor­mány nevében Percel belügyminiszter is, úgy hogy az indítványt előreláthatólag egyhangú szavazással fogja a ház határozattá emelni. Az országgyűlés negyedik ülésszakának berekesztése, mint értesülünk, királyi leirattal a jövő h­ét folyamán történik meg, mihelyt a főrendiház be­fejezte a folyó évi állami költségvetés tárgyalását. Időközben a jövő hét elején az állami költségek zárszámaadásait veszi a képviselőház tárgyalás alá. Közvetlenül az ülésszak berekesztése után megnyílik a jelen országgyűlés utolsó ülésszaka s május hó második hetében az új ülésszakra való alakulás. Interpellációk. Nyolc oly interpelláció van a képviselőhöz elé terjesztve, amelyekre nem adtak még választ a kormány illető tagjai. Az ülésszak előtt ez interpellációknak legnagyobb része is elintézést nyer. Nevezetesen Perczel belügyminiszter, mint hall­juk, a jövő hét folyamán válaszolni óhajt azokra az interpellációkra, amelyeket Sima, Visontai és Vajay képviselők intéztek hozzá. A képviselőház zárszámadási bizottsága a ház elé terjesztett jelentésében a következő két ha­tározatot ajánlja elfogadásra: I. Az 1894­. évi költségvetés és az azt kiegé­szítő törvények alapján a minisztérium részére enge­délyezett hitelekkel szemben az 1894. számadási évben s annak pótnegyedében előfordult túlkiadások, előirányzat nélküli kiadások és kevesebb bevételek jó­váhagyatnak, ezekre valamint az államháztartás 1894. évi kezelésének a zárszámadásban részletezett összes eredményeire vonatkozólag a kormánynak a törvény­szerű fölmentvény megadatik. II. Az aldunai Vaskapunál és az ottani zuha­­tagoknál levő hajózási akadályok elhárításáról szóló 1888. XXVI. t. c. 1. §-ában nyert fölhatalmazás alap­ján a kereskedelemügyi m. kir. miniszter által az 1889. XII. t. c. utasítása szerint az aldunai Vaskapu szabályozási munkálatok 1894. évi költségeiről ugyan­ezen törvénycikk értelmében előterjesztet számadás, mely 1.266.335 frt 17 kr. kiadást tüntett föl, jóváha­gyatik és a kormánynak a törvényszerű fölmentvény megadatik. Egy különvélemény. A képviselőház igaz­ságügyi bizottságának a bűnvádi perrendtartásról szóló jelentése azon különvéleményt is foglalja magába melyet Mandel Pál, Haviár Dániel és Komjáthy­­ a járásbirósági eljárásban népbirák alkalmazó tárgyában benyujtottak. A különvélemény indokolt, utal a bűnvádi eljárás céljaira, amelynek ugyan első­sorban tisztán igazságszolgáltatási jellegűek, azonban a bűnvádi eljárás a nép önérzetére, a közszellem nemzeti irányú fejlesztésére oly nagy hatást gyako­rol, hogy ezen hatásra is, mint közvetett célra, az eszközök és intézmények megválasztásánál tekintettel kell lennünk. A büntető eljárás nyilvánossága, a vé­delem szabadsága, de legfőképen a polgári elem be­vonása a bíráskodásba, eredményezték Angliában egyfelől a személy- és vagyonbiztonság nagy fokát,­ másrészről a törvénytiszteletet és az önérzetet a nép­ben. Azon jelenség pedig, hogy más országokban új bűnvádi perrendtartás lépvén életbe, csakhamar meg­újulnak a panaszok az igazságszolgáltatás ellen, onnan ered, mert a vezéreszmék, melyek az említett üdvös­ eredményeket előidéznék, megcsonkított alakban al­kalmaztatnak. A népbírói intézménynél — fölváltva két-két népbíró együtt ítélkezvén a szakbíróval — a nép közvetlen érintkezésbe jön a bírósággal. Népképvise­letnél a törvényt a nép alkotja, nincs rá ok, hogy a­ törvény alkalmazásánál részt ne vehessen, kivált ki­­sebbrendű bűnesetekben, a járásbíróságoknál. Amily joggal követelhető az autonómia, a végrehajtó hata­lom megosztása a közigazgatás terén, ugyanazon jog­gal követelhető az az igazságszolgáltatás terén is. Nagy befolyással lenne a népbírói intézmény a ma­gyar nyelv terjesztésére is. Ha a népet beleviszszük az igazságszolgáltatásba, népiessé, népszerűvé tesz-­ szük a jogszolgáltatást, maga a nép is igazságosabb­ lesz. Nagy előny a két ellentétes fölfogásnak, a nép­bírák és a szabírák nézeteinek érvényesülése, mert hogy a szakbíró a maga nézetét érvényesíthesse, job­ban mérlegeli ítéletét. Épen ezen befolyás azonban, melyet így a népre gyakorol, biztosítja viszont a nép­birák befolyását a szakbirákra és beáll az üdvös köl­csönhatás, amely legjobban biztosíta a bűnvádi eljá­rás közvetlen és közvetett céljait. Törlések és beiktatások a főrendek jegy­zékébe. A főrendiház 1896. évi április bő 29-én tar­tott ülésében gróf Széchenyi Gyula kir. főajtónállómes­­ternek kir. főlovászmesterré történt kineveztetése foly­tán nevének az igazoló bizottság által a főrendek jegyzékéből (ország­ zászlósai) történt törlését tudomásuk vette és nevét, valamint gróf Bánff­y György főajtón­­állómester nevét az igazoló bizottság jelentése alapját, a főrendek jegyzékébe az ország zászlósai közé pótló­­­lag beiktatta, továbbá br. Inkey István, br. Inként József, br. Gerliczy Ferenc, br. Bathh Milos és br- Baich Iván örökössogu főrendiházi tagok nevét a fő-' rendek jegyzékébe pótlólag beiktatta s végül a Bu­dapesten elhalálozott Gervay Mihály élethossziglan ki­nevezett főrendiházi tag nevének az igazoló bizottság által a főrendek jegyzékéből történt törlését tudomá­sul vette.

Next