Pesti Hírlap, 1896. május (18. évfolyam, 120-149. szám)
1896-05-01 / 120. szám
2 PESTI HÍRLAP 1896. május 1. nemzet szivében. Ha minden mohamedánnak egyszer életében meg kell fordulnia Mekkában, hogy a próféta sírjára lerakja ihlettsége virágát, minden magyarnak ide kell zarándokolnia ezen a nemzeti fordulón nem azért, hogy a fővárost lássa, nem azért, hogy a kiállítással együtt járó sokadalmat s léhaságokat élvezze, de azért, hogy itt lett legyen, mikor minden magyar itt volt. Ennek a rendez-vousnak nem csekély a jelentősége. A tömeg erőt ad és bátorságot. A nemzetiségek közt elszórt magyarság tele tüdővel visz majd innen haza életerőt és önbizalmat, ellenségünk pedig tanulságot és ki tudja mennyi politikai és erkölcsi tételt, melyeknek gyümölcsét más nemzedék fogja élvezni. A tudás és képesség" csudái rá fognak nehezedni a vidék üde lelkeire, az ipar nagyszerű haladása, a technika bámulatos vívmányai, a képző és alakitó művészetek varázsai el fogják bűvölni a sziveket és elméket. S ha száz közül csak egynek nyílik is meg a lelke olyanoknak a láttán, amikről ő otthon bor, kártya, ló és asszony mellett sohse álmodhatott, ez az egy egy életre kiható tavaszt fog magával haza vinni s fölszántott lelkének termőföldjéből egy nemzedékre szóló virágoskert fog kivirágzani; illatos, színes és bűbájos. It Ám azt kikéltük mégis mindenkitől, aki most idejön, ha magyar, hogy a fővárosát ez egyszer azzal az áhítattal keresse föl, melylvel a mohamedán a próféta sírját fölkeresi. Tegye azt azzal a tudattal, hogy az élet komoly kötelességeket rótt a vállára, kettőseket, mert magyar. Gondolja meg, hogy az ország központja azért halmozza föl a millennáris kiállításon a tudás és szorgalom csudáit, hogy ezekből pár színes darab az ő lelkében is gyökeret fogjon és vigye ezeket haza azzal a tudattal, hogy a nemzet megköveteli tőle, miszerint a második évezetben ő is adja tanúságát annak, hogy tanult, dolgozott és tud. A kiállítás csak így fizeti vissza rengeteg millióit, a nemzet csak így érhet meg egy másik évezret és a nemzet egyesei csak ezen föltétel alatt engedhetik meg maguknak ezek alatt a kemény viszonyok alatt a költekezés luxusát. (P.) horpadt bordája, még ez a púpos is gondot okoz a fejének. Egy volt, aki szerette, nem imádta a kis csenevészt, — az apa, és most ez az egy is a végét járta . . . ❖ Janka megtörten súgott oda az élemedett korú férficselédnek, ki egy lépésnyivel a háta mögött szepegelt: — Hát mégis csak menjen be, Péter . . . Aztán egész délelőtt a beteget leste: nem int-e a szemével, vagy nem mond-e valamit, hogy mit akar ? Az orvos is az ágy mellett maradt, az utolsó látogatás szabad, hogy hosszabb legyen, mint az első. A beteg csak hörgött, miközben úgy tett néha, mintha meg akarna fulladni. Nem kapott lélekzetet. Janka Zeverten, összetörve támaszkodott a kis asztalnak, mely az éjjeli szekrény mellett állott, orvosságos üvegekkel felirakva. Szemei előtt táncolt egész elfonnyadt fiatalsága, minden kellemetlen és fájdalmas képével egyetemben. S ha valamikor, most százszorosan éreznie kellett, hogy ebben az ő sivár, semmitmondó életében az egyedüli fényes pont a haldokló gyöngéd, ápoló és vigasztaló apai szeretete volt a számára. S most ennek is és mindennek vége. A világ, mely a mindennapi élet sötétségét földerítette, kialvófélben van s közeledik a pillanat, t melyben utolsót lobbanva, örökre kihuny, örökre és visszavonhatatlanul, mint az illat, ha egyszer elszállt. Szeretett volna odaborulni melléje a gyűrődött párnára, hogy megmondja neki : — Apám, — ne hagyj itt! . . . Nem tette, hanem csak kénytelen, rémes szemekkel meredt a betegre, ki — mint az otthonüléshez szokott utas az indulás előtt — izgatott volt és minden izében reszketett. Az ajtóból Péter kukkant a szobába. — Kisasszony, kérem . . . Janka csöndesen kisompolygott. — No, elvégezte ? — Igenis, kérem, még ma kihozzák . I . Az orvos odalépett a beteghez és újra megnézte. Meglepetve szólt a leánynak:- Janka kisasszony, az öreg úr elcsöndesedik . . . — Jézus! — akarta sikoltani amaz, de a doktor intett, hogy veszteg maradjon. Halkan pagyarázni kezdte: — Egy váratlan fordulat, amire nem is számítottam . . . Most az sem lehetetlen, hogy javulás fog bekövetkezni. Némán mutatott az ágy felé, hol az öreg Bozsér most csakugyan csöndesen, szinte nyugodtan pihegett. Úgy látszott, mintha valami üdítő, mély alom lepte volna meg. A leány ránézett, s a szemei megteltek könynyel, az öröm vagy a remény kényeivel. Ebben a pillanatban belépett a szoba— Kisasszony, — elhozták a ruhát . . . Janka fölriadt. Kisietett a harmadik szobába, hol egy imer pertinensül csinos fiatal hölgy várakozott. Előtte nagy, lapos papirskatulya feküdt az asztalon. — Elhoztam a ruhát, — nagysád . . . Fölemelte a skatulya födelét: vadonat uj fekete gyászruha látszott ki alóla. — Föl is próbálja talán, — nagysád?! A leány idegesen intett a kezével, hogy eszében sincs most fölpróbálnia. — Talán nem is lesz rája szükség, — jegyezte meg egy könnyű sóhaj kíséretében s átvette a számlát. A ruhát pedig eltétette valahova a szekrényébe . . . Alig tette ki lábát, a házból a szabókisasszony, a szobacica ismét súgott, bejelentet valakit: — Kisasszony, — itt a masamód. Nagyon szép és nagyon szomorú női gyászkalapot hoztak, a karimáján sűrű fekete fátyollal diszitve. A fiatal hölgy, ki a kalappal jött, nyájas hangon jelezte: — Itt a kalap nagysáb, amit rendelni tetszett. Mosolyogva tette utána: — Nagysádnak igen jó ízlése van . . Janka mogorván pillantott a talapra. — Tegye vissza kérem, a skatulyába, a cseléd majd elteszi valahova. Átvette a számlát... és ismét bement a belány. Siránkozó hangon jelentette: Belpolitikai hírek. A képviselőhöz holnapi ülésén kerül napirendre a közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat, melyet még 1893. nov. 29-én nyújtott be Hieronymi akkori belügyminiszter. A ház holnapi ülésén Pulszky Ágost előadó rövid bevezető beszéde után a szabadelvű párt részéről részletesebb indokolás nélkül indítványozni fogják, hogy a törvényjavaslat bővebb megfontolásra küldessék vissza a bizottsághoz. Az indítvány nem fogja részletesebben megjelölni, hogy mely rendelkezéseit a törvényjavaslatnak tegye a bizottság, rekonszideráció tárgyává. Ezután valamennyi ellenzéki pártnak egy-egy tagja kijelenti az indítványhoz való hozzájárulását s elfogadja azt a kormány nevében Percel belügyminiszter is, úgy hogy az indítványt előreláthatólag egyhangú szavazással fogja a ház határozattá emelni. Az országgyűlés negyedik ülésszakának berekesztése, mint értesülünk, királyi leirattal a jövő hét folyamán történik meg, mihelyt a főrendiház befejezte a folyó évi állami költségvetés tárgyalását. Időközben a jövő hét elején az állami költségek zárszámaadásait veszi a képviselőház tárgyalás alá. Közvetlenül az ülésszak berekesztése után megnyílik a jelen országgyűlés utolsó ülésszaka s május hó második hetében az új ülésszakra való alakulás. Interpellációk. Nyolc oly interpelláció van a képviselőhöz elé terjesztve, amelyekre nem adtak még választ a kormány illető tagjai. Az ülésszak előtt ez interpellációknak legnagyobb része is elintézést nyer. Nevezetesen Perczel belügyminiszter, mint halljuk, a jövő hét folyamán válaszolni óhajt azokra az interpellációkra, amelyeket Sima, Visontai és Vajay képviselők intéztek hozzá. A képviselőház zárszámadási bizottsága a ház elé terjesztett jelentésében a következő két határozatot ajánlja elfogadásra: I. Az 1894. évi költségvetés és az azt kiegészítő törvények alapján a minisztérium részére engedélyezett hitelekkel szemben az 1894. számadási évben s annak pótnegyedében előfordult túlkiadások, előirányzat nélküli kiadások és kevesebb bevételek jóváhagyatnak, ezekre valamint az államháztartás 1894. évi kezelésének a zárszámadásban részletezett összes eredményeire vonatkozólag a kormánynak a törvényszerű fölmentvény megadatik. II. Az aldunai Vaskapunál és az ottani zuhatagoknál levő hajózási akadályok elhárításáról szóló 1888. XXVI. t. c. 1. §-ában nyert fölhatalmazás alapján a kereskedelemügyi m. kir. miniszter által az 1889. XII. t. c. utasítása szerint az aldunai Vaskapu szabályozási munkálatok 1894. évi költségeiről ugyanezen törvénycikk értelmében előterjesztet számadás, mely 1.266.335 frt 17 kr. kiadást tüntett föl, jóváhagyatik és a kormánynak a törvényszerű fölmentvény megadatik. Egy különvélemény. A képviselőház igazságügyi bizottságának a bűnvádi perrendtartásról szóló jelentése azon különvéleményt is foglalja magába melyet Mandel Pál, Haviár Dániel és Komjáthy a járásbirósági eljárásban népbirák alkalmazó tárgyában benyujtottak. A különvélemény indokolt, utal a bűnvádi eljárás céljaira, amelynek ugyan elsősorban tisztán igazságszolgáltatási jellegűek, azonban a bűnvádi eljárás a nép önérzetére, a közszellem nemzeti irányú fejlesztésére oly nagy hatást gyakorol, hogy ezen hatásra is, mint közvetett célra, az eszközök és intézmények megválasztásánál tekintettel kell lennünk. A büntető eljárás nyilvánossága, a védelem szabadsága, de legfőképen a polgári elem bevonása a bíráskodásba, eredményezték Angliában egyfelől a személy- és vagyonbiztonság nagy fokát, másrészről a törvénytiszteletet és az önérzetet a népben. Azon jelenség pedig, hogy más országokban új bűnvádi perrendtartás lépvén életbe, csakhamar megújulnak a panaszok az igazságszolgáltatás ellen, onnan ered, mert a vezéreszmék, melyek az említett üdvös eredményeket előidéznék, megcsonkított alakban alkalmaztatnak. A népbírói intézménynél — fölváltva két-két népbíró együtt ítélkezvén a szakbíróval — a nép közvetlen érintkezésbe jön a bírósággal. Népképviseletnél a törvényt a nép alkotja, nincs rá ok, hogy a törvény alkalmazásánál részt ne vehessen, kivált kisebbrendű bűnesetekben, a járásbíróságoknál. Amily joggal követelhető az autonómia, a végrehajtó hatalom megosztása a közigazgatás terén, ugyanazon joggal követelhető az az igazságszolgáltatás terén is. Nagy befolyással lenne a népbírói intézmény a magyar nyelv terjesztésére is. Ha a népet beleviszszük az igazságszolgáltatásba, népiessé, népszerűvé tesz- szük a jogszolgáltatást, maga a nép is igazságosabb lesz. Nagy előny a két ellentétes fölfogásnak, a népbírák és a szabírák nézeteinek érvényesülése, mert hogy a szakbíró a maga nézetét érvényesíthesse, jobban mérlegeli ítéletét. Épen ezen befolyás azonban, melyet így a népre gyakorol, biztosítja viszont a népbirák befolyását a szakbirákra és beáll az üdvös kölcsönhatás, amely legjobban biztosíta a bűnvádi eljárás közvetlen és közvetett céljait. Törlések és beiktatások a főrendek jegyzékébe. A főrendiház 1896. évi április bő 29-én tartott ülésében gróf Széchenyi Gyula kir. főajtónállómesternek kir. főlovászmesterré történt kineveztetése folytán nevének az igazoló bizottság által a főrendek jegyzékéből (ország zászlósai) történt törlését tudomásuk vette és nevét, valamint gróf Bánffy György főajtónállómester nevét az igazoló bizottság jelentése alapját, a főrendek jegyzékébe az ország zászlósai közé pótlólag beiktatta, továbbá br. Inkey István, br. Inként József, br. Gerliczy Ferenc, br. Bathh Milos és br- Baich Iván örökössogu főrendiházi tagok nevét a fő-' rendek jegyzékébe pótlólag beiktatta s végül a Budapesten elhalálozott Gervay Mihály élethossziglan kinevezett főrendiházi tag nevének az igazoló bizottság által a főrendek jegyzékéből történt törlését tudomásul vette.