Pesti Hírlap, 1897. május (19. évfolyam, 120-150. szám)

1897-05-01 / 120. szám

1897. május 1. PESTI HÍRLAP _______________________3 . Orosz-osztrák-m­agyar entente. Az érdekközösség, mely a két hatalmas bi­rodalom uralkodója között imént Pétervárott proklamáltatott, az európai béke legszilárdabb, messze fénylő oszlopának tűnik föl. Nem külön egyezségnek, nem kü­lön hatalmi vagy hódítási céloknak kiindu­lási pontja, hanem fölépítése egy erős kikötő­nek, megteremtése egy erős öbölnek, hol Európa összes békebarátai horgonyt vethetnek, anélkül, hogy valaki fölöttük uralkodni vagy jól fölfogott, nem utópiákra építkező érdekeiket csorbítani akarná. Az európai hatalmak békeligájának mo­zaikjában a két szorosan egymáshoz illeszke­dett fő rész, mely az egésznek központját ké­pezi s amely körül a többiek egymást védve, egymást támogatva a méltányosság és igazság hevéből egygyé forrasztódnak. Ami Pétervárt történt, az a nagy nyilvá­nosság előtt meglepetésnek tűnhetik. De a nagy­hatalmak kormányai előtt nem. Ezek tudták, hogy ott a század egyik legreálisabb békeaktusa van készülőben, mely mintegy varázsszóra meg­dermeszti mindazokat a békebontó törekvéseket, melyeket nem iniciálnak jogosult aspirációk, a népek javára és fejlődésére szolgáló célok. Az első közös szó, mely az orosz főváros­ban fölhangzott, a keletnek hirdeti a régen nél­külözött békét. A két uralkodó kormányai egy időben keltezett s teljesen egyenlő tartalommal, egyenlő szövegezéssel szerkesztett, egy és ugyanazon időben szétküldött jegyzéket intéztek a román, szerb, bolgár és montenegrói kabinetekhez, mely­ben Ausztria-Magyarország és Oroszország ural­kodói teljes megelégedésüknek adnak kifejezést ama politika fölött, melyet a fölnevezett kormá­nyok a keleti bonyodalom jelen fázisában követ­tek. Ezen elismerésükhöz azt a nagyjelentőségű nyilatkozatot fűzték, hogy mindketten szilárdan el vannak határozva, az általános békét és a rend elvét a jelenlegi status quo alapján fön­tartani. E jegyzéket a Balkán fészkelődő elemei szörnyű bombának fogják venni, mely szétrob­bantja összes kedvenc álmaikat; pedig hát a legnagyobb áldás, mely az ottani népeket ér­hette, félreismerhetlenül megjelölvén a békés fejlődés irányát, melyet ha követnek, magukat erőssé, gazdaggá, tiszteltté tehetik s az európai civilizáció keleti hordozóivá­ emelhetik. Az uralkodók e közös jegyzéke után a Balkán kis népei többé nem reménykedhetnek titkos protekciókban, melyek a Newa part­járól a bujtogatás emésztő tüzét élesztik, a rend, béke s a szomszédok nyugalma ellen. A Balkánon ezentúl teljes békének és rendnek kell lenni és tudni fogják, hogy , erről többé nem feledkezhetnek meg, mert rögtön lesz, ki rendet csináljon. Az illető kormányoknak is hatalmas er­kölcsi támogatásul szolgál a pétervári közös szó, mert abban meglelik az erőt a haza­­fiatlan pártoskodók, lelkiismeretlen ambiciózu­­sok ellen. Remélhetjük, hogy ezután hazánknak ok­talanul kifelé gravitáló elemei is nyugodtabbak lesznek s kevésbbé fogják a közös haza emlőit megvetni. Rehabilitált főjegyző. Diószeghy Györgyöt, Miskolc város főjegyzőjét, mintegy tíz hónappal ez­előtt egy följelentés alapján felfüggesztették volt állá­sától. A vizsgálat után előbb az alispán, majd a me­gyei közigazgatási bizottság is fölmentette és hivata­lába visszahelyezték. Miskolc város képviselőtestülete e két határozat ellen is felebbezéssel élt. Most­­érke­zett le a belügyminisztertől a megyéhez a harmad­fokú határozat, mely Diószeghyt időközben elfoglalt állásában megerősíti. E jóváhagyó­ határozat épen György napján érkezett. Sokan üdvözölték is aznap a most már teljesen rehabilitált főjegyzőt. A magánbecsü­let. (Az igazságügyi bizottság ülése.) A képviselőház igazságügyi bizottsága Fabiny Teofil elnöklete alatt tartott mai ülésében folytatta a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló tör­vényjavaslat tárgyalását. (Előadó Chorin Ferenc.) Hódossy Imre a javaslat azon intézkedésében, mely a sajtóra vonatkozik, nagyon közelről érintettnek látja a sajtószabadságot, alkotmányunk biztosítékainak egyikét. Teljesen meg lehet ennélfogva érteni azt a nyugtalanságot, melyet ez intézkedés a közvélemény­ben keltett, különösen azon tapasztalat után, hogy járásbíróságok s rendőrbiróságok maguknak kezdik arrogálni a sajtóügyekben való ítélkezés jogát s hogy a kormány ez ellen nemcsak nem foglal állást, sőt a jelen javaslat indokolása szerint azt egészen termé­szetesnek és helyesnek látszik tartani. Oly infrakció ez abba a rendszerbe, melyet az 1848. törvényhozás a sajtóra nézve alkotott, hogy a közvélemény meg­riadása teljesen érthető és indokolt. Épen az lett volna sajnálatos dolog, ha a közvélemény elfásultan nézi, miként húzzák ki a közszabadságok alól a gyékényt. Nem tagadja szóló, hogy akik puszta rágal­mazási célból közleményeket tesznek közzé, nem tisz­tességes emberek, de váljon azok a rablók, gyilkosok és hazaárulók, akik most az esküdtbíróság elé utal­tatnak, különb emberek-e ? Nem állhat meg az esküdtszéki eljárás költségességéből s az esküdtbíró­­ságok megterheltetéséből merített indok sem, a­midőn egy nagy alkotmányjogi garancia fönntartásáról vagy meggyöngítéséről van szó. Történhetnek visszaélések a sajtószabadsággal is, mint bármely más intézmény­nyel, de azért, hogy ezek ne történhessenek, nem szabad magát az intézményt veszélyeztetni. A sajtószabadság vetekedik a népképviselet in­tézményével a közszabadság s közjó, megóvása szem­pontjából, sőt bizonyos tekintetben ennél is fontosabb és magának a népképviseletnek is a legh­athatósabb támasza. A népképviseletet meghamisítani s elnémí­tani sokkal könnyebb, mint a szabad sajtót; fontos érdekek követelik tehát, hogy a sajtó szabadsága ne gyöngíttessék; pedig ha nem tartatik azon fontos garanciákkal fönn, amint 1848-ban megalkották, abban az esetben a sajtó nem lesz képes a maga megnyi­latkozási és ellenőrzési hivatásának teljes mértékben megfelelni. Nagy tévedés azt hinni, hogy visszaélésedet, melyek közelről érdeklik a közérdeket, csakis köz­tisztviselők követhetnek el. Nincs semmi motívum arra, hogy p. a közönséget zsebelő magánegyének machinációit ne lehessen az esküdtszéki eljárás ga­ranciája alatt megvitágítania a sajtónak. A 16-ik §: a legszerencsétlenebb kísérletek egyike abban az irány­ban, hogy ritkábbak legyenek az oly visszaélések, melyekben nem a közérdek, hanem a magánboszú vagy zsarolás vezérli az illetőket. S a vita folyamán már fölmerült további javaslatok épen oly keveset érnek, mert nem az a döntő, hogy magánegyén ellen követtetik el a sértés, hanem hogy közérdekből, bona fide történik-e s valóságot foglal-e magában a sajtóközlemény. Ez esetben nincs deliktum, akár tisztviselőre, akár bárminő más egyénre vonatkozik a támadás. Az indítványba hozott többi szövegezések csak oly határozatlanok, mint a törvényjavaslat é­s a következésük csak az volna, hogy a judikatúra mind­inkább kiterjesztené a maga hatalmi körét mind­addig, míg az egész sajtószabadságot megrontaná. A 16. §-sal szóló a sajtószabadságon oly rést látna ütve, amelyen mindinkább beözönölhetnének a reakci­­onárius áramlatok. Inkább nem kell szólónak az es­küdtszék kiterjesztése a rablókra és gyilkosokra, sem­hogy a sajtószabadság meggyöngítessék. Ennélfogva, ha a 16. §. ki nem hagyatni, az egész törvényjavas­lat ellen fog szavazni. Szávait Imre nagyon sok vonzót talál abban, amit előtte szóló kiindulási pontul választott, hogy az eddigi állapot vetessék azonosnak a sajtószabadság fogalmával, szóló azonban nem tartja ezeket azonos fogalmaknak. A magánegyén legszentebb érdekeit védtelenné tevő szabadság szólónak nem is kell. Nem is akarja egyébként ezeket senki sem elvonni az ítél­kezés alól s a különbség a két álláspont közt csakis a birói utan van. A rágalmazási és becsületsértési esetek oly csekély részét képezik a bűnügyi statiszti­kának, ezekben azonban oly gyakoriak voltak a hibás verdiktek, hogy csakugyan támadt a közvéleményben óhaj arra nézve, hogy a magánbecsület hatályosabb védelemben részesíttessék. Az esküdtszék hibás judi­­katúrájával állunk szemben, s a sajtó kinövései oly nagyra nőttek, hogy azok orvoslásáról gondoskodnia kell. A sajtószabadság nem lesz érintve az által, ha­ a külön bírói intézménynyel nem védetnek azok, aki­ket bírálatuknál közérdek nem vezet. Szóló előtt egészen tisztán áll az, hogy ez nem azonos a sajtó­­szabadsággal. A kérdés csak az, hol van a közérdek ? E tekintetben a fölmerült javaslatok egyike sem nyújt teljesen kielégítő megoldást. Egyszerűbb és logikusabb volna a cselekedetben magában keresni a közérdek elemét s ha megvan, megadni az esküdtbírósági vé­delmet , ellenkező esetben kérlelhetetlenül megtagadni azt. Ennek megítélése azonban előzetes biói kogniciót tenne szükségessé, ami azonban oly nehézségekbe ütközik, hogy a kérdést ezután megoldani nem lehet. Fönmarad tehát a másik mód, az illető egyének ál­lása, jellege és minősége szerint állapítani meg a bí­rósági utat. A kormány ez álláspontra helyezkedett, bevonván a büntető törvény 262. §-át is, mely a törvény által konstituált testületek tagjait is az es­küdtszéki bírósághoz utalja. Nem tagadja szóló, hogy tökéletlen ez az alap s a köz­deliktumok egész osz­tályát, amelyekben részint politikai, részint társadalmi közérdek érintetik, elvonja az esküdtszékektől. Méltányolja a kormány azon intencióját, hogy nem azonosítja a sajtószabadságot a tisztán magán egyének elleni támadásokkal s e törekvés jogosultsága elől nem zárkózik el, ha megtalálja annak garanciáját, hogy a közérdekű bírálat szabadsága biztosittassék. E szempontból elfogadja előadó azon javaslatot, hogy az esküdtszéki oltalom köré tágittassék s alája helyez­tessenek mindazon társaságok, melyek nyilvános számadásra kötelezvék. Ennél azonban tovább megy s bevartandóknak tarja az összes kartellszövetkezete­­ket s politikai gyülekezeteket is. Ez irányban a ma­gán egyének körének redukciójára nézve hajlandó lesz a részletes tárgyalás során a legvégső határokig elmenni. Egyébként a tvjavaslat állásponjára helyez­kedvén, azt általánosságban elfogadja. Erdély miniszter csak annyit jegyez ezúttal meg, hogy ily messzemenő kiterjesztés mellett alig marad fönn valami a magánbecsület-sértések köré­ben. Kiemeli még, hogy a kormányt e javaslat elő­terjesztésére csakis azon tapasztalat vezette, hogy a magánegyének ily becsületsértési eseteiben az es­­küdtbíróságok igen gyakran inkonveniens ítéleteket hoznak, ami aztán a közvéleményt az esküdtbíróság­­nak, de magának a sajtószabadságnak is ellenségévé teszi. Nem a sajtószabadságon való résütésről van itt szó, hanem ellenkezőleg oly résnek a betöméséről, amely magának a sajtószabadságnak ártalmára szolgál. Veszter abban, hogy tisztán magánérdekbe­sértések a rendes bíróságokhoz utaltatnak, különösen a­ kategóriák javasolt kiterjesztése mellett, nem látja az a sajtószabadság veszélyeztetését. Gyakorlati szempontok is azt kívánják, hogy ily apró-cseprő ügyekkel az es­küdtbíróság túlságosan ne terheltessék meg, amely szempontból esetleg szükséges lenne a táblai esküdt­­bíróságok privilegizált voltának mellőzése. Kritériumul szóló is az egyének szerinti megkülönböztetést fogadja el s helyesli azt, hogy a részvénytársaságok is bevo­nassanak az esküdtbíráskodás körébe. A törvényja­vaslatot általánosságban elfogadja. Győry Elek a törvényjavaslatban más oly lé­nyeges diszpozíciókat is lát, amelyek, ha nem módo­síttatnak, az esetben kénytelen lesz az egész javaslat ellen szavazni. Mindenesetre leglényegesebb az a kér­dés, várjon a sajtószabadságnak, az alkotmány legfon­tosabb intézményének, 1848-ban fölállított oszlopait szabad-e bármely részükben is meggyöngíteni. A saj­tószabadságot szóló is egységes intézménynek s olyan­nak tekinti, amelynek megrendszabályozására irányuló törekvés az alkotmány alapját bolygatja meg. Ily meg­­bolygatást lát szóló a javaslat 16. §-ában, amelyre nézve csatlakozik a Hódossy által mondottakhoz. Na­gyon is veszedelmes jelenségek mutatják, hogy csak­ugyan rést akarnak ütni a sajtószabadságon. A birói praxis egész terrénumát a sajtóügyeknek elkonfiskálni törekszik az 1848-iki törvény világos intenciója elle­nére. Az ily kísérletekkel szemben nem szabad sem­miféle alkura bocsátkozni. Az mondatik, hogy az es­küdtek nem megfelelőleg ítélnek. Az ily argumentu­mok magát az esküdtbírósági intézményt feketítik be, el is tekintve attól, hogy csak az, aki­­ az illető es­­küdtbíróságok tagja volt, ítélhetné meg helyesen azon szempontokat és momentumokat, melyek a fölmerült egyes esetekben a bíróságot vezették.­ A közszellem megnyilvánulásának enged­­ért az esküdtszék s ezt a garanciát legkevésbbé­ppen a sajtó nélkülözheti. Épen a becsületsértéseknél és rágalmazásoknál a dolog természetében rejlik, hogy az esküdtszéknél keressék a reparálást, mert a szakbíró pusztán a paragrafus szerint ítél, míg az esküdtek nézni fogják azon általános társadalmi fogalmakat, amelyek időn­­kint a becsületel fönnállanak s amelyeket megkötött §§-ok nem képviselhetnek. Akik az esküdtszéket nem tartják a magánbecsület megvédésére alkalmasnak, vájjon miként bízhatják rá azokat a fontos dolgokat, amelyeknél sok esetben juris cognitióról is szó­­" van. A testület iránt nemcsak azoknak a nagyuraknak van érzékük, akik párbajokat vívnak, akárhányszor az egyszerű szegény emberek helyesebb fogalmakat alkot­nak maguknak a becsületről. Tágítani akarják egyes fölszólalók a kört s bevonni a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat, de egy' bankár*, U nincs nyilvános számadásra kötelezve,’ oly dolgoka, kiivel­­: * ■ 1 ■ , <' :~X, T Megyék és városok A bajai főispán installációja Baja város közönsége Schmausz Endre főispán be­iktatását tegnap közlelkesedéssel és hagyományos fénynyel ünnepelte. Bács-Bodrog megye, Baja, Sza­badka és Zom­bor városok impozáns küldöttségei ki­sérték a külön vonaton érkezett főispánt Bajára, hol a pályaháznál zenével, bandériummal és diszlövésekkel fogadták. A törvényhatóság nevében Erdélyi Gyula fő­jegyző üdvözölte a főispánt, ki a nagy néptömeg lel­kes éljenzése mellett, beláll­atlan kocsisor kíséretében a zászlókkal földiszilett utcákon át vonult elül foga­ton szállására. A beiktató közgyűlést, a plébánia­templomban istentisztelet előzte meg. Ezután dr Ue­­gedits Aladár polgármester a közgyűlést megnyitván, küldöttség ment a főispánért, ki az esküt letette és nagy tetszéssel fogadott beszédet mondott. A külön­böző törvényhatóságok, papság, honvédség tisztikara, tanintézetek, hatóságok, hivatalok, testületek, intéze­tek és egyletek tisztelgése után önt terheltb bankér volt a központi szállodában.

Next