Pesti Hírlap, 1898. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1898-02-20 / 51. szám

SZÍNHÁZ és zene. * (M. kir. operaház.) Miután a bérlők már alaposan ráuntak a Parasztbecsületre és Piros cipőre, az operaház igazgatósága arra határozta magát, hogy a műsor élénkítése érdekében némely régebbi, ritkán adott operát ismét fölvesz a játékrendbe. Ezen törek­vésnek köszönhetjük, hogy a Carment hallottuk ma este, Bizet örök életű dalművét, amely Nikisét ideje óta a színházi könyvtár mélyén pihent és melynek föl­­elevenítésével a művezetőség őszinte hálára kötelezte a közönséget. Carmen egyike azon operáknak, me­lyek nélkül alig képzelhető modern dalszínház játék­­rendje; szinte azt csodáljuk, hogy a magyar királyi operaház három évig ellehetett nélküle. — A Carmen reprise-je iránt már hetek óta élénk érdeklődés ural­kodott a közönség körében. Ezen érdeklődés nem csupán a műnek, hanem az új szereposztásnak is szólt. Ugyanis a címszerepet, melyet legutóbb Hilgermann Laura énekelt, ezúttal Ábrányinénak osztották ki, don Josét Larizzának, Escamillot Takácsnak, a többi szerepekben is csaknem egytől-egyig új szereplő volt. Az érdeklődés főleg a címszerep alakítója, Áb­­r­ány­iné felé fordult. A Carmen-szerepet Bizet tudva­levőleg eredetileg kontraaltnak szánta, csak később alakította azt át mezzoszoprán számára, de Ábrányimé ezúttal tiszta szoprán-szereppé változtatta át Carmen­ját, amennyiben a mélyebb részeket vagy punktírozta, vagy transponálta (így p. o. mindjárt a habanerát egy egész hanggal fölfelé, d-moll helyett e-mollban énekelte), vagy pedig egyszerűen másnak engedte át. Ez utóbbi úgy értendő, hogy a Carmen szerepet ez­úttal voltaképen hárman is énekelték: Ábrányinál de Pontyné, aki mint »egy csempésznő« szerepelt a szín­­lapon (ő csempészte be a mély hangokat) és Csányiné, aki a magas hangoknál segédkezett. Az ensembleokban ennélfogva pihenhetett Ábrányiné, helyettesei elvé­gezték az éneklést , helyette. Az énektől eltekintve, nem is érheti kifogás Ábrányiné alakítását; igézően szép és csábító, enyelgő és kedves carmencita volt, a Bellincioni Gemmára emlékeztető temperamentum­mal, eleven jókedvvel és pajzánsággal énekelt és ját­szott, és graciozus táncával is kiérdemelte a közön­ség zajos elismerését. — Don Josét Lafazza énekelte, érces csengő hanggal; játékának kezdetleges volta sem bántott ezúttal, hiszen közkatonát adott, aki hozzá még szerelmes. A Takács talán valamennyi Escamillo közt a legalacsonyabb; a hősies bikaviadort alig képzelhetjük másnak, mint daliás termetűnek, a nyers erőtől szinte duzzadónak, hiszen azért bolon­dulnak utána az asszonyok. Takács különben ma teljes hatalommal, ha nem láttuk azt, akit ábrá­zol. Látni kell. És mióta a szem pillantását örökkévalóvá tette a chémia, bennünk­ él a nyug­talan vágyódás, hogy lássuk azt, nyersen, durva valóságban, a camera obscura gépi látása szerint, akit elénk ad a művészet a maga isteni mód­jával, mert összehasonlítani, közreműködni, alkotni akarunk, mi szegények is. Mindenki művész, aki művészetet néz. És ez a művészet áldása, ereje. Ezért becsülöm én nagyra a fényképírást, a mi múltba látó szemünket, és ezért örülök, hogy mindjobban szaporodik nálunk is ama derék urak, hölgyek száma, akik egy vastag botot, meg egy kis ládát cipelnek az országon végig. Egynéhány rugó pattan, s a botból há­rom hosszú gólyaláb lesz, a ládából meg fekete üvegszemű harmonika. Nekünk magyaroknak a műkedvelő fényképész még mindig „alak“, mint a kerékpáros. Nemzeti tulajdonságunk, hogy eleinte csúfoljunk és fitymáljunk minden új módit, főképen az olyast, amelyhez valamely ügyesség kell. Rösteljük, hogy mi nem tudunk hozzá. Bánt, hogy amazok meg tudnak hozzá. Attól meg ép pukkadozunk, hogy ez „alakok“ dolga szörnyen érdekel mindenkit, aki nem olyan irigy, mint jó magunk. Olykor győzedel­meskedik bennünk a józan észz­el, mégis szép mulatság lehet így úton-útfélen fotografálni. De aztán felülkerekedik a magyar virtus. Mindent tanulni kell. Gelatin emulsio, oxalsavas káli, kénsavas vasoxydal, chlorezüst, film, diaphragma. Tatárnak, németnek való az, nem Józsa Gyuri­nak. És lemosolyogjuk a vastag botot meg a kis ládát. Nekünk is van olyasmi, csakhogy célszerűbb és nem is kell hozzá sok ész. A bo­tunk verekedni jó , a ládánkban szivar vagyon, este szép hangját sem érvényesíthette kellően; mikor a lépcsőn lesietett, elállt a lélegzete, úgy hogy a tor­­reador-dal első strófáját szinte csak felhangon éne­kelte ; később azután mégis erőt vett magán és job­ban ki is fejthette a hangját. — A többi szerepet Payer Margit, Dobos Nelli, Várady, Kornay és Kiss Béla igen ügyesen látták el; a zenekar Kerner ve­zetése alatt kifogástalanul működött. * (Színházak jövő heti műsora.) A m. kir. operaház műsora. Hétfőn: nincs előadás. (A várszín­házban : Bajazzók. — A rászedett kadi.) — Kedden: Otello. — Szerdán: nincs előadás. (A várszínházban: A zsidónő.) — Csütörtökön: Bohémek.— Pénteken: Lohengrin. — Szombaton: She. — Vasárnap : Carmen. A nemzeti színház műsora. Hétfőn: Elektra. — Kedden: Ahol mulatnak. — Huszárszerelem. — Szer­dán : Az agglegények. — Csütörtökön: Cifra nyomo­rúság. — Pénteken : Marcello. — Szombaton: Lear király. — Vasárnap d. u.: Stuart Mária (a címsze­­szerepben Jászai Marival), este: Folt, amely tisztít. — A várszínházban csütörtökön: Otthon. — Szom­baton: A pillangócsata. A népszínház műsora. Vasárnap d. u.: A kuktakisasszony, este :• A gyimesi vadvirág. — Hét­főn : A talmi hercegnő. — Kedden: A varázsgyűrű. — Szerdán: A baba. — Csütörtökön: A talmi her­cegnő. — Pénteken: A talmi hercegnő. — Szom­baton : Felhőszakadás (1-szer), vasárnap d. u.: Hoff­mann meséi, este: Felhőszakadás (2-szer.) A vígszínház műsora. Vasárnap d. u.: Szőke Katalin, este: Coulisset­ur! — Hétfőn: Tina di Lo­renzo—Flavio Ando és társulata vendégszerepléséül: Dora. — Kedden: Tina di Lorenzo—Flavio Ando és társulata vendégszerepléséül: Adriana Lecouvreur. — Szerdán: A nőszabó. — Csütörtökön: Ch­ampbaudet állomás. — Pénteken: A nőszabó. — Szombaton: Vége a szerelemnek (1-szer.) — Vasárnap d. u.: Szőke Katalin, este: Vége a szerelemnek. A magyar színház műsora. Vasárnap d. u.: Dupla feleség, este: A Michu lányok. — Hétfőn, kedden és szerdán: A Michu lányok. — Csütörtökön: A kikapós patikárius. — Pénteken: A gésák. — Szombaton: Bölcsődal (1-szer) és A báránykák. — Vasárnap d. u.: A könyvtáros, este: A gésák. * (A­ Michu lányok.) Nehéz manapság újat is, jót is találni; a magyar színház nem küzdötte le a nehézséget, amikor a Les p’tites Michu című ope­rettet a Bouffes Parisiensből elhozta hozzánk. Csak az újság érdemét nem lehet eltagadni. A párisi zene­piac legújabb terméke a Messager André műve és kétségkívül méltó az érdeklődésre. A La Basoche, a Francois les bas bleus, és a Chevalier d'Harmental komponistája mindenkor számíthat érdeklődésre, ha nem is mindig népszerűségre. Finoman csiszolt, épen nem alantas a zenéje a mai újdonságnak is, de alig egy-két száma tarthat igényt elterjedésre, talán az „Alászolgája“ dal és az első fölvonást befejező in­duló. Föltűnést keltett egy énekszám, amely épúgy kezdődik, mint az „Eleven ördög“-beli szabónő kupléja. A szöveg pedig ugyancsak üres. Arról szól, hogy egy márki újszülött leánykáját háborús időben Michu szatócshoz adják dajkaságba. Ugyan,­akkor született Michunének is leánya, a két gyerme­ket a fürdőben fölcserélik és tizenhét év múlva — a­mikor a darab cselekménye kezdődik — még nem tudják, melyik az időközben tábornokká lett márki leánya és melyik az igazi Michu leány. Csak a har­madik felvonásban tör ki a leányokból a velük szüle­tett hajlam ; a szatócsleány a boltossegédhez megy feleségül, a tábornok leánya pedig a kapitányhoz. Vanloo és Duval ebbe az üres librettóba is tudtak beleilleszteni néhány igen sikerült jelenetet és a színészek megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy a magyar szín­ház új darabját kasszadarabbá tegyék. Ez a dicséret különösen Komáromy Mariskát, Vlad Gizellát, Láng Etelt, Szüassy Rózát, Sziklayt, Borosst, Ferenczyt és Iványit illeti. Komáromy Mariska, amióta a népszín­háztól távozott, ezúttal lépett föl először budapesti színházban és az alkalmat fölhasználták tisztelői, hogy lelkes ovációkban részesítsék. Több dalát meg­ismételtették és sok virágot kapott. Rossz estéje volt Szentmiklósinak a kapitány szerepében. Az újdonságot elég szépen állították ki, de rendezésről alig lehet szólni. A librettót Reiner Ferenc fordította szokott ügyességgel. * (Hírek a nemzeti színházból.) Coppée „Ko­ronáért“ c. verses­ szomorújátékának első előadását péntekre, március hó 4-ére, tűzték ki. A főszerepeket Jászai Mari, P. Márkus Emilia, Szacsvay, Mihályfi, Bercsényi, Gyenesei és Ivánfi játszák. A darabot Áb­rányi Emil fordította.­­ Legközelebb felelevenítik Szigligeti „Nőuralom“ címü vígjátékát és II. Rákóczy Ferenc fogsága címü drámáját, továbbá előadják Bartók , Eszséb­et káéijöét' oia­l tepsis szímüvét. Abonyi Árpád „A kápolna“ című 3 felvonásos új színműve március hó második felében kerül színre. * (Vígszínház.) Ma este még zajosabb siker aratott a szépséges Tina di Lorenzo, mint az előző estéken; ezúttal a szerencsétlen Gauthier Margit sze­repében indította meg a közönséget és főleg az öreg Duvallal való jelenésben, nemkülönben a harmadik ■felvonás nagy jelenésében és a haldoklási jelenetben mély és általános hatást keltett. Minden felvonás után vagy tíz-tizenötször kitapsolták, sőt a harmadik fel­vonásban nyílt színen is háromszor hívták elő a színfalak közül. Ismét osztozkodott vele Ando az est sikerében, a legtökéletesebb Annandok egyike, szenvedélyes és erőteljes, amellett elegáns és előkelő. Őt is zajos ovációkkal ünnepelte a közönség. A többi szereplő közül főleg Falconi és Pilotto urak érde­melték ki az elismerést. * (A népszínház) a szabadságharc jubileu­mát alkalmi drámával fogja megünnepelni, melynek első előadása március 15-én lesz. A népszínházi bi­zottság az igazgató fölkérésére 500 frt külön tiszte­­letdíj mellett Verő Györgyöt, az 1000 év szerzőjét, bízta meg a darab megírásával. Verő úgy oldotta meg feladatát, hogy a szabadságharc keretébe egy­magában véve is önálló drámai cselekményt illesztett és a szabadságharc ismert nagy alakjai teljesen össze­forrnak a dráma költött hőseivel. A darabot prolc® előzi meg, mely a márciusi eseményeket tünteti fel. Maga a darab kilenc képből áll, melyek bő alkalmat nyújtanak a színpadi technika minden fogásának, a látványosság minden eszközének alkalmazására. A darab kiállítása teljesen korhű lesz. A kiállításra már hetek óta készülnek s ma volt a népszínházban a darab olvasópróbája, melyben majdnem az egész sze­mélyzet részt vett. A népszínház legközelebbi pre­­miereje a jövő hét szombatján, 26-án lesz, akkor ke­rül színre Gerő Károly „Felhőszakadás“ című nép­színműve. * (A gyermekszínházban) holnap megis­métlik a „Három próba, vagy Hős Botond és Kuko­­réky Habakub kalandja“ című bohózatos varázsregét, amelynek eddigi előadásaira egészen megtelt a néző­tér. Jövő vasárnap megint a „Piroska és a farkas“ című tündérregét adják, amely az idei szezon „slá­­gerje“ volt. Márciusban több jótékonycélú előadást rendeznek.­­ Az első lesz március 3-ikán, a VII. ker. szegény gyermekeket fölruházó egyesület javára. Színre kerül a „Csodafa és a három elátkozott királyleány“ című látványosság. * (A Magyar színházban) a »Michu lányo­kat« egymásután ötször adják, többször nem adhat­ják, mert Komáromi Mariskát Debrecenbe szólítja vendégszereplési kötelezettsége. — Március 15-ikét az »Aranylakodalom« cimü alkalmi darabbal ünnepe­lik meg. Beöthy László és Rákosi Viktor írták s Fe­kete József karmester állítja össze a zenéjét. Az »Aranylakodalom« f­zképének cimei: I. Ötven esz­tendő. II. A budai várban. III. Leborulok a nemzet nagysága előtt. IV. A piski-i hid. V. Az ország szive. VI. Oroszok a Hortobágyon. VII. Az utolsó ágyú. VIII. A rab. — E hó 26-ikán mutatják be a „ Böl­csei dalt«, Sziklai Kornél egyfelvonásos darabját. A szereposztás a következő : Schulcze Vilmos , Mátray József, Marianna, felesége: Mátrainé Borowszky Mathád. Rummel Ferenc : Szilágyi Vilmos. Magda, felesége: Hettyey Aranka. Grimm orvos: Székely Sándor. Schambach Antal: Füredi Béla. * (Az operaházban) jövő héten, kedden, a rég nem adott Otelló kerül színre, a főbb szerepek­ben a következőkkel : Vasquez grófné, Beer, Perotti, Szendrői, Valent Vilma. Csütörtökön a Bohémeket adják 15-ödször, vasárnap Carment ismétlik. * (A Vígszínház premierje.) A Vígszínház­ban február 26-án, szombaton, lesz Bracco Róbert Vége a szerelemnek! című 3 felvonásos színművé­nek a bemutató előadása. A darab főpróbáját pénte­ken fél 11-kor tartják meg. A (Bürger Zsigmond) tanár febr. 25-én a vigadó kistermében tartandó hangversenye ritka ér­deklődést kelt a főváros zenekedvelő köreiben. Hang­versenyén közreműködik még Bricht—Pullemann Agnes bécsi énekesnő Brahms, Schubert, Mozart, Grieg, Bizet és Rückauf-féle dalokkal. Bürger tanár pedig kisebb gordonkadarabok sorozatán kívül még Dvorak gordonkaversenyét és Popper 3 gordonkára írt »Requem«-jét adja elő. Ez utóbbiban Novácsek Károly és Schulz Gyula operaházi tagok segédkez­nek neki. * (Színészet a vidéken.) Miskolcon, meg­előzve a vidék összes színpadjait, már elő­adták Planquette Varázsgyűrűjét, még­pedig kotta jelmezekkel és csinos kiállításban. Az operett nagy si­kert aratott. Tiszayné Michelettből kabinetalakot csinált, minden énekszámát megismételték; méltó partnere volt Kozma mint Szikorlász, Galgati, Staud, Sarlar. Német nagyban hozzájárultak az est si­keréhez. Pécsett Somogyi Károly színtársulata a közön­ség nagy támogatása mellett játszik. Legutóbb a »Folt, amely tisztit« került színre zsúfolt ház előtt. A. fösz.etpp.. a­­ társulat.. iMmarhosszPie­­rerm­ Béla. PESTI HÍRLAP , 1898. február 20.

Next