Pesti Hírlap, 1898. február (20. évfolyam, 32-59. szám)
1898-02-16 / 47. szám
1898. február 16. PESTI HÍRLAP 7 — Kórházak vizsgálata. Schemann Adolf dr tiszti főorvos, a kórház vizsgáló-bizottság eljárásával beszámolt a közigazgatási bizottság előtt s eszerint a kórházakban a rend és tisztaság teljesen megfelelő volt. Kifogásolja a bizottság, hogy az irgalmasok kórházában a foghúzást még most is olyan rendtag végzi, aki erre szabályszerű minősítéssel nem bír. Több rendbeli kifogás merült föl a Vaskovits-féle hidegvíz-gyógyító intézet ellen, mégpedig többek közt az, hogy benne ma sincs állandóan orvos alkalmazva. Elrendelte ezek alapján a közigazgatási bizottság, hogy az irgalmasoknál a foghúzást ezentúl képesített egyén végezze, a Vaskovits-féle intézetben pedig a hiányokat pótolják. SZÍNHÁZ és zene: Tina di Lorenzo és Pázmándy Dénes. Lapunk keddi számának nyíltterében egy nyilatkozat jelent meg, melynek beküldői — öt Budapesten élő olasz polgár — az egész budapesti olasz kolónia nevében tiltakoznak azon sértő és rágalmazó állítások ellen, melyek a Magyarország e hó leikéről keltezett számának »a drámai hét« című és Pázmándy Dénes tollából származó tárcájában Tina di Lorenzoról, a jelenleg a vígszínházban vendégszereplő bájos vendégművésznőről, foglaltatnak. Pázmándy Dénes e tárcájában ugyanis szó szerint ezeket írta Tina di Lorenzo kisasszonyról: „Lorenzo asszonyt, vagy talán még kisasszonyt (mert azt hallani, hogy még kevéssel ezelőtt a szultán háremében, Konstantinápolyban mint odaliskélt óriási reklám előzte meg nálunk. A réztányér és nagydob minden hangján hallottuk őt dicsérni, dicsőíteni. A mi díváinkat elfoghatta a félelem, hogy az idegen Tinike majd elvisz előlünk minden virágot. Vigasztalódjanak, édeseim, mert kivévén egy csomó bankjegyet, Lorenzo asszony vagy kisasszony (egy odaliskről sohasem biztos az ember, hogy minő állása volt!) egyebet nem visz el magával. Babérok Budapesten nem teremnek az ő számára.“ Az olasz társulat tagjai közt — kiknek egy része közeli rokonságban van a bájos Tinával — méltán fölháborodást keltett Pázmándy Dénes cikke. A művésznő atyja eltökélte, hogy azonnal sajtópert indít a rágalmazó sorok írója ellen, a társulat egyik tagja pedig, Falconi úr, a Tina kisasszony unokatestvére, lovagias útra terelte az ügyet. Maga Pázmándy Dénes a Magyarország mai számában hosszabb nyilatkozatban iparkodik kimagyarázni állítását. Mindenekelőtt kijelenti, hogy azt a hírt, hogy t. i. a művésznő előzőleg odaliszk volt a szultán háremében, e hó 13-án este 7 órakor a vígszínházban egy, «a színészed dolgokban járatos hivatalos egyéniségtől» hallotta. (úgy értesülünk, hogy a művésznő hozzátartozói arra akarják kényszeríteni Pázmándyt, hogy nevezze meg az illető hivatalos személyt.) Elmondja továbbá Pázmándy, hogy úgy értette a kifogásolt passzust, hogy a hárem mulattatására állandó színház van a Yildszkivszkban, a színház tagjainak az odaliszk kvalifikáció pedig azért adatik meg, mert különben nem is léphetnének a hárem belsejébe, az ilyen odaliszkból pedig idővel a szultán legitim felesége is lehet. Egyébiránt csakis föntartással közölte ezt a hírt; azt pedig, hogy nem tudta, asszonynak vagy kisasszonynak tekintse-e a művésznőt, a színlapnak rójja föl hibául, mert azon nem áll, hogy: signora-e vagy signorina? Mentegetődzését egyébiránt a következő, nagyon is furcsának tetsző érveléssel fejezi be: ,,Végre megvegyed Tina di Lorenzo ide jött pénzért játszani. Én megfizettem a helyemet. Jogom van ez megkritizálni, a művészetét ép úgy, mint az egyéniségét, mert ő nem apáca, nem szent, de a nyilvánosság előtt fizikai és szellemi tehetségeivel szereplő színésznő. A jogos bírálatot nem léptem át , s azok, akik erőnek erejével belém akarnak kötni, megtalálják bennem ezúttal is azt, akit keresnek.“ A művésznőt annyira fölizgatta a személye és női becsülete ellen intézett támadás, hogy tegnap este csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudta végigjátszani szerepét, ma pedig komolyan megbetegedett, ésannyira, hogy az Adrienne Lecouvreur-nek mára hirdetett előadásáról úgyszólván az utolsó percben, este hat órakor, le kellett mondania. Ennélfogva a vígszínházban ma este a Nőszabót adták elő, kevés számú közönség előtt, mert a legtöbb jegyért visszakövetelték a pénzt. Tina kisasszony egyébiránt oda nyilatkozott, hogy a történtek után egyáltalán nem akar többé föllépni a vígszínházban. Hírek a m. kir. operaházból. Az operaházban most erősen készülnek a jövő hetek műsorára. Egyelőre még sűrűn adják a Shett egyidejűleg azonban néhány érdekes repriset is tartanak, így szombaton fölelevenítik a Carment, fizetnek három év óta a lomtárban pihenő operáját, mely operai közönségünknek egyik legkedveltebb dalműve, melyet azonban Nikisch óta nem adtak nálunk. Most részben új szereposztással kerül színre, amennyiben a címszerepet Ábrányiné, Escamillot Takács és don Joséf Larizza fogja énekelni. Március hó 6-án a rég nem adott Ernanit elevenítik föl, a következő szereposztással : Ernani—Larizza ; Elvira—Kaczér Margit, Carlos—Takács, március hó 10-én pedig az Afrikai nőt adják, ezúttal a címszerepet Dióssyné, Vasco de Gamat Larizza és Neluscot Beck fogja énekelni. Még más, régebbi operát is akarnak ismét fölvenni a játékrendbe, ellenben a többször ígért magyar dalműciklus, a Tamora és a tetralógia fölelevenítése, úgy látszik, ez idén már elmarad. Elmarad ugyancsak Zichy Géza »Roland mesteréi-nek és Lehar »Kukuskác jának az előadása is, noha mind a két dalművet márciusban akarták bemutatni, de, úgy látszik, úgy az anyagi, mint a művészi ökonómia, nem engedi e két érdekes újdonság előadását. De talán sorát ejtik Stojanovics Ninonjának; legalább szó van arról, hogy e művet március hó végén szinte hozzák. Ha ez is elmaradna, úgy az egész esztendőben — ha a kudarcot vallott Mariitától eltekintünk — csak két újdonság látott napvilágot: a Sie és a Bohémek. Ez pedig ugyancsak kevés. Az operaház művezetőségének amellett még sok baja is van a lejáró szerződések megújításának kérdésével. Huszár Kálmán mint biztos kénytelen volt megváltoztatni azon korábbi elhatározását, hogy csak egy évre hosszabbítja meg a lejáró szerződéseket és csak az eddigi feltételek mellett. Mind a két irányban engedett: hosszabb időre engedélyez új szerződéseket és a fizetésemeléstől sem idegenkedik már. Vasquez grófnépak három évre kínálnak új szerződést 16,000—17,000— és 18,000 írt évi fizetéssel (eddig 14,000 írtja volt), a művésznő hajlandó is ezt az ajánlatot elfogadni és talán már legközelebb meg is kötik vele a szerződést. Másként áll a Dióssyné ügye, neki is három évre kínálnak szerződést, évi 8,000, 9,000 és 10,000 frt fizetéssel, de Dióssyné ezzel nem elégszik meg és már legközelebb vendégszerepelni megy, vagyis más szerződés után néz. Petéay Irénnel még eddig nem jutott megállapodásra a művezetőség. Tegnap próbaéneklés is volt az operaházban; két énekesnő próbált szerencsét: Zilahyné Singhoffer Vilma és Flattné; lehetséges, hogy Zilahonét szerződtetni is fogják, talán évi 1500 frt fizetéssel, drámai szerepkörre. Egyébként más irányban is kiegészítik a személyzetet; a színház egyik elsőrendű tagja megválik az intézettől és helyébe valószínűleg egy, jelenleg külföldön élő magyar énekest kínálnak meg szerződéssel. * (M. kir. operaház.) Az Álarcos bál mai előadásán Larizza énekelte Richárd grófot és egész alakításával egy énekben mint játékban ugyancsak beigazolta, hogy milyen kitűnő e szerepben — Perotti. Az előadás egyébként is igen gyönge, színtelen volt, méltó pendantja Tell Vilmos tegnapi várszínházi előadásának. Ma este egyedül Vasquez grófné és Pevny Irén, valamint Beck Vilmos felelt meg művészi feladatának — a többiről jobb hallgatni. Az idei farsangnak ez volt a legszomorubb és legunalmasabb álarcos bálja. * (A Vígszínház újdonsága.) Bracco Róbert Vége a szerelemnek (Il fine dell amore) című új színművéből most folynak a Vígszínházban az utolsó próbák. Bracconak ez a darabja telve van azokkal a finomságokkal, amelyek a Hitelen szerzőjét jellemzik. A rendkívül érdekes 3 felvonásos színmű a legszebb kiállításban kerül bemutatóra és szerepkiosztása a következő lesz: Di Fontanarosa Anna, marehesa — Lánczy J. — Di Fontanarosa Arturo, marehesa — Fenyvesi E. — Salvetti Fulvio, orvos. — Góth. — D’ Alma Giuliano — Tapolczai. — Dionigi Sandro gróf — Ráthonyi. — Albenga Renato — Gál. — Rispoli Gustavo — Szerémi. — Antonio, öreg szolga — Győző. — Filippos, kertész — Bárdi. * (A népszínházban) ma este Hoffmann meséit két Szereplő-változtatással adták. Stella, Olympia és Antonia hármas szerepében Csurgay Adél kisaszszony, a színház újonan szerződtetett énekesnője, mutatkozott be, Miklóst pedig Bárdy Gabi adta. A színházban nagy közönség volt együtt. Csurgay Adélt, kinek ma az a feladat jutott, hogy Komáromi Mariskát helyettesítse e nagy és nehéz énekszerepben, kiléptekor is megtapsolták. Kedves megjelenésű, karcsú (sőt igen karcsú) szép leány, finom arccal, meleg, naiv tekintettel. A baba-szerep mechanikája dacára is látszott rajta egy kevés elfogultság, melyet azonban hamar leküzdött, amint az első nagy énekszámával erős tapsot kapott. A népszínház követelményeihez képest énektudása és hangja a várakozásokat kielégítette még e par excellence énekszerepben is, melyben azelőtt a Komáromi sokáig feledhetlen tüneményes hangjában gyönyörködhettünk. Játékból még tanulnia kell, hogy a természet adta kedvessége érvényesüljön és a leányos kellemet éreztethesse. Mint babát Spallanzani mester «erősen fölsrófolta», mert a baba mesterkélt mozdulataira sokkal több gondot fordított, mint amennyi a hatáshoz szükséges. Az első énekszáma után a zenekarból egy óriási nemzeti szinű szalagos babérkoszorút nyújtottak föl, melyről látcső nélkül is el lehetett olvasni a feliratot: «A m. k. Ludovika-Akadémia tisztikarától.» A hódolásnak ez a jele feltűnést keltett, különösen a színpadon, ahol mosoly futott rá s szinte félni lehetett, hogy elkiáltják a jelszót: — Vive l’armée! Azonban tudni kell, hogy a figyelem azért való köszönet volt, hogy a kisasszony nemrég a Ludovika koncertjén közreműködött. Ezt az énekszámot különben kétszer megismételtették s a fölvonás végén ötször hívták a lámpák elé. A kisasszonynak buzgó partnere volt Kenedich Kálmán Hoffmann szerepében. Z. Bárdy Gábi (Miklós) kedves, szemnek igen tetsző jelenség volt a pompásan feszülő trikóiban, melyet a baleituek olyan mohón néztek, mintha Röntgen-látcsővel néznék. Énekszámai is nagyon jól sikerültek, úgy, hogy ez estét java diadalai közé számíthatja. Kassai, Solymossy és Victor a szokott jók voltak. * (A Michu lányok) előkészítése, betanulása olyan sok nehézséggel járt, hogy pénteken, f. hó 18-án, nem is lesz előadás a Magyar színházban. Holnap, szerdán, »A gésák«-at adják,csütörtökön »A kikapós patikárius«-t. Pénteken előadás helyett főpróbát tartanak .A Michu lányokéból, amelynek szerepkiosztása a következő: Des Ifs tábornok: Sziklai Kornél. Michu: Boross Endre. Michuné: Láng Etel. Marie-Blanche : Komáromi Mariska. Blanche-Marie: Vlad Gizella. Arisztid: Iványi. Gaston Rigaud: Szentmiklóssy. Herpin: Sz. Szilassy Róza. Bagnolet: Ferenczy Károly. Du Fertze : Fodor Rózsi. Rousselin : Nádasdy Matild. Saint-Phar: Fedák Sári. D’ Albert: Menszáros Margit. Claire: Rósza Lili. Irma: Virág Gizella. Pamela: Szegedi Irén. Palmyre: Fehér Kamilla. Ida: Hében Anna. Francine: Serlegi Ida. Felügyelőnő : Völgyi Katica. * (A magyar színház újjászervezése.) A magyar színház egész társulatát reorganizálja. A szezon végével lejáró több szerződést, melyeknek birtokosai az ensembleba nem váltak be, nem újítanak meg. Eddig 17 új tag szerződtetése van megállapítva. * (Vendégszereplések.) K. Hegyesy Mari, a nemzet színház művésznője, a napokban Pápán vendégszerepelt a Báródy-féle színtársulatnál. A Kaméliás hölgy, Cigány, Lowoodi árva és Denise női főszerepeiben lépett föl nagy sikerrel. Több koszorút és bokrétát is nyújtottak át neki. Alpár Irén, a vígszínház tagja, Liptószentmiklóson vendégszerepelt. A Cigány, Örök törvény és A dolovai nábob leánya című drámákban lépett föl és a nagyszámú közönség igen szívélyes fogadtatásban részesítette. * (moritum.) Sudermann nagyhatású drámai ciklusát, a »Moriturii-t, megszerezte a Magyar színház. A trilógia harmadik részét, »A férfi« címűt, Makai Emil fordította. * (Új színigazgató.) A színészegyesület tanácsa legutóbb tartott ülésén Dobó Sándornak és Szalkay Lajosnak színigazgatói engedélyeket véleményezett, s e határozatot pártolólag terjeszti föl jóváhagyás végett a belügyminiszterhez. * (Színészet a vidéken.) Szabadka város színügyi bizottsága e hó 12-én tartott ülésén Pesti Ihász Lajos igazgatónak adta ismét a jövő szezonra a városi színházat. * (Fővárosi színházak műsora.) A Szomaházy István szerkesztésében megjelenő vállalat legújabb füzetei a következő tartalommal jelentek meg: Budermann : Otthon. Fordította: Márkus Miksa. — Ohnet: A vasgyáros. Ford.: Fáy J. Béla. —