Pesti Hírlap, 1898. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1898-02-16 / 47. szám

1898. február 16. PESTI HÍRLAP 7 — Kórházak vizsgálata. Schemann Adolf dr tiszti főorvos, a kórház vizsgáló-bizottság eljárásával beszámolt a közigazgatási bizottság előtt s eszerint a kórházakban a rend és tisztaság teljesen megfelelő volt. Kifogásolja a bizottság, hogy az irgalmasok kór­házában a foghúzást még most is olyan rendtag végzi, aki erre szabályszerű minősítéssel nem bír. Több rendbeli kifogás merült föl a Vaskovits-féle hi­­degvíz-gyógyító intézet ellen, még­pedig többek közt az, hogy­ benne ma sincs állandóan orvos alkalmazva. Elrendelte ezek alapján a közigazgatási bizottság, hogy az irgalmasoknál a foghúzást ezentúl képesített egyén végezze, a Vaskovits-féle intézetben pedig a hiányokat pótolják. SZÍNHÁZ és zene: Tina di Lorenzo és­­ Pázmándy Dénes. Lapunk keddi számának nyíltterében egy nyilat­kozat jelent meg, melynek beküldői — öt Budapesten élő olasz polgár — az egész budapesti olasz kolónia nevében tiltakoznak azon sértő és rágalmazó állítások ellen, melyek a Magyarország e hó le­ikéről kelte­zett számának »a drámai hét« című és Pázmándy Dénes tollából származó tárcájában Tina di Lorenzo­­ról, a jelenleg a vígszínházban vendégszereplő bájos vendégművésznőről, foglaltatnak. Pázmándy Dénes e tárcájában ugyanis szó szerint ezeket írta Tina di Lo­renzo kisasszonyról: „Lorenzo asszonyt, vagy talán még kisasszonyt (mert azt hallani, hogy még kevéssel ezelőtt a szul­tán háremében, Konstantinápolyban mint odalisk­élt­ óriási reklám előzte meg nálunk. A réztányér és nagy­dob minden hangján hallottuk őt dicsérni, dicsőíteni. A mi díváinkat elfoghatta a félelem, hogy az idegen Tinike majd elvisz előlünk minden virágot. Vigasz­talódjanak, édeseim, mert kivévén egy csomó bank­jegyet, Lorenzo asszony vagy kisasszony (egy oda­­liskről sohasem biztos az ember, hogy minő állása volt!) egyebet nem visz el magával. Babérok Buda­pesten nem teremnek az ő számára.“ Az olasz társulat tagjai közt — kiknek egy része közeli rokonságban van a bájos Tinával — méltán fölháborodást keltett Pázmándy Dénes cikke. A mű­vésznő atyja eltökélte, hogy azonnal sajtópert indít a rágalmazó sorok írója ellen, a társulat egyik tagja pedig, Falconi úr, a Tina kisasszony unokatestvére, lovagias útra terelte az ügyet. Maga Pázmándy Dénes a Magyarország mai számában hosszabb nyilatkozat­ban iparkodik kimagyarázni állítását. Mindenekelőtt kijelenti, hogy azt a hírt, hogy t. i. a művésznő elő­zőleg odaliszk volt a szultán háremében, e hó 13-án este 7 órakor a vígszínházban egy, «a színészed dol­­gokban járatos hivatalos egyéniségtől» hallotta. (úgy értesülünk, hogy a művésznő hozzátartozói arra akar­ják kényszeríteni Pázmándyt, hogy nevezze meg az illető hivatalos személyt.) Elmondja továbbá Pázmándy, hogy úgy értette a kifogásolt passzust, hogy a hárem mulattatására állandó színház van a Yildsz­­kivszkban, a színház tagjainak az odaliszk kvali­fikáció pedig azért adatik meg, mert külön­ben nem is léphetnének a hárem belsejébe, az ilyen odaliszkból pedig idővel a szultán legitim felesége is lehet. Egyébiránt csakis föntartással közölte ezt a hírt; azt pedig, hogy nem tudta, asszonynak vagy kisasszonynak tekintse-e a művésznőt, a színlapnak rójja föl hibául, mert azon nem áll, hogy: signora-e vagy signorina? Mentegetődzését egyébiránt a kö­vetkező, nagyon is furcsának tetsző érveléssel fe­jezi be: ,,Végre megvegyed Tina di Lorenzo ide jött pénzért játszani. Én megfizettem a helyemet. Jogom van ez megkritizálni, a művészetét ép úgy, mint az egyéniségét, mert ő nem apáca, nem szent, de a nyil­vánosság előtt fizikai és szellemi tehetségeivel sze­replő színésznő. A jogos bírálatot nem léptem át , s azok, akik erőnek­ erejével belém akarnak kötni, megtalálják bennem ezúttal is azt, akit keresnek.“ A művésznőt annyira fölizgatta a személye és női becsülete ellen intézett támadás, hogy tegnap este csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudta végigjátszani szerepét, ma pedig komolyan megbetegedett, ésannyira, hogy az Adrienne Lecouvreur-nek mára hirdetett elő­adásáról úgyszólván az utolsó percben, este hat óra­kor, le kellett mondania. Ennélfogva a vígszínházban ma este a Nőszabót adták elő, kevés számú közönség előtt, mert a legtöbb jegyért visszakövetelték a pénzt. Tina kisasszony egyébiránt oda nyilatkozott, hogy a történtek után egyáltalán nem akar többé föllépni a­­ vígszínházban. Hírek a m. kir. operaházból. Az operaházban most erősen készülnek a jövő hetek műsorára. Egyelőre még sűrűn adják a She­tt egyidejűleg azonban néhány érdekes repriset is tarta­nak, így szombaton fölelevenítik a Carment, fizetnek három év óta a lomtárban pihenő operáját, mely operai közönségünknek egyik legkedveltebb dalműve, melyet azonban Nikisch óta nem adtak nálunk. Most részben új szereposztással kerül színre, amennyiben a címszerepet Ábrányiné, Escamillot Takács és don Joséf Larizza fogja énekelni. Március hó 6-án a rég nem adott Ernanit elevenítik föl, a következő szerep­­osztással : Ernani—Larizza ; Elvira—Kaczér Margit, Carlos—Takács, március hó 10-én pedig az Afrikai nőt adják, ezúttal a címszerepet Dióssyné, Vasco de Gamat Larizza és Neluscot Beck fogja énekelni. Még más, régebbi operát is akarnak ismét fölvenni a játékrendbe, ellenben a többször ígért magyar dalmű­­ciklus, a Tamora és a tetralógia fölele­venítése, úgy látszik, ez idén már elmarad. Elmarad ugyancsak Zichy Géza »Roland mes­­teréi-nek és Lehar »Kukuskác­ jának az előadása is, noha mind a két dalművet márciusban akarták be­mutatni, de, úgy látszik, úgy az anyagi, mint a mű­vészi ökonómia, nem engedi e két érdekes újdonság előadását. De talán sorát ejtik Stojanovics Ninon­­jának; legalább szó van arról, hogy e művet már­cius hó végén szinte hozzák. Ha ez is elmaradna, úgy az egész esztendőben — ha a kudarcot vallott Mariitától eltekintünk — csak két újdonság látott napvilágot: a Sie és a Bohémek. Ez pedig ugyan­csak kevés. Az operaház művezetőségének amellett még sok baja is van a lejáró szerződések megújításának kérdésével. Huszár Kálmán mint biztos kénytelen volt megváltoztatni azon korábbi elhatározását, hogy csak egy évre hosszabbítja meg a lejáró szerződése­ket és csak az eddigi feltételek mellett. Mind a két irányban engedett: hosszabb időre engedélyez új szer­ződéseket és a fizetésemeléstől sem idegenkedik már. Vasquez grófnépak három évre kínálnak új szerző­dést 16,000—17,000— és 18,000 írt évi fizetéssel (eddig 14,000 írtja volt), a művésznő hajlandó is ezt az ajánlatot elfogadni és talán már legközelebb meg is kötik vele a szerződést. Másként áll a Dióssyné ügye, neki is három évre kínálnak szerződést, évi 8,000, 9,000 és 10,000 frt fizetéssel, de Dióssyné ezzel nem elégszik meg és már legközelebb vendég­szerepelni megy, vagyis más szerződés után néz. Petéay Irénnel még eddig nem jutott megállapodásra a művezetőség. Tegnap próba­éneklés is volt az operaházban; két énekesnő próbált szerencsét: Zilahyné Singhoffer Vilma és Flattné; lehetséges, hogy Zilahonét szer­ződtetni is fogják, talán évi 1500 frt fizetéssel, drá­mai szerepkörre. Egyébként más irányban is kiegé­szítik a személyzetet; a színház egyik elsőrendű tagja megválik az intézettől és helyébe valószínűleg egy, jelenleg külföldön élő magyar énekest kínálnak meg szerződéssel. * (M. kir. operaház.) Az Álarcos bál mai előadásán Larizza énekelte Richárd grófot és egész alakításával egy énekben mint játékban ugyancsak beigazolta, hogy milyen kitűnő e szerepben — Pe­­rotti. Az előadás egyébként is igen gyönge, színtelen volt, méltó pendantja Tell Vilmos tegnapi várszínházi előadásának. Ma este egyedül Vasquez grófné és Pevny Irén, valamint Beck Vilmos felelt meg művészi feladatának — a többiről jobb hallgatni. Az idei far­sangnak ez volt a legszomorubb és legunalmasabb álarcos bálja. * (A Vígszínház újdonsága.) Bracco Ró­bert Vége a szerelemnek (Il fine dell amore) című új színművéből most folynak a Vígszínházban az utolsó próbák. Bracconak ez a darabja telve van azokkal a finomságokkal, amelyek a Hitelen szerző­jét jellemzik. A rendkívül érdekes 3 felvonásos szín­mű a legszebb kiállításban kerül bemutatóra és sze­repkiosztása a következő lesz: Di Fontanarosa Anna, marehesa — Lánczy J. — Di Fontanarosa Arturo, marehesa — Fenyvesi E. — Salvetti Fulvio, orvos. — Góth. — D’ Alma Giuliano — Tapolczai. — Dionigi Sandro gróf — Ráthonyi. — Albenga Renato — Gál. — Rispoli Gustavo — Szerémi. — Antonio, öreg szolga — Győző. — Filippos, kertész — Bárdi. * (A népszínházban) ma este Hoffmann me­séit két Szereplő-változtatással adták. Stella, Olympia és Antonia hármas szerepében Csurgay Adél kisasz­­szony, a színház újonan szerződtetett énekesnője, mutatkozott be, Miklóst pedig Bárdy Gabi adta. A színházban nagy közönség volt együtt. Csurgay Adélt, kinek ma az a feladat jutott, hogy Komáromi Maris­kát helyettesítse e nagy és nehéz énekszerepben, ki­léptekor is megtapsolták. Kedves megjelenésű, karcsú (sőt igen karcsú) szép leány, finom arccal, meleg, naiv tekintettel. A baba-szerep mechanikája dacára is látszott rajta egy kevés elfogultság, melyet azon­­ban hamar leküzdött, amint az első nagy énekszá­mával erős tapsot kapott. A népszínház követelmé­nyeihez képest énektudása és hangja a várako­zásokat kielégítette még e par excellence ének­szerepben is, melyben azelőtt a Komáromi so­káig feledhetlen tüneményes hangjában gyönyörköd­hettünk. Játékból még tanulnia kell, hogy a termé­szet adta kedvessége érvényesüljön és a leányos kel­lemet éreztethesse. Mint babát Spallanzani mester «erősen fölsrófolta», mert a baba mesterkélt mozdu­lataira sokkal több gondot fordított, mint amennyi a hatáshoz szükséges. Az első énekszáma után a zene­karból egy óriási nemzeti szinű szalagos babérkoszorút nyújtottak föl, melyről látcső nélkül is el lehetett ol­vasni a feliratot: «A m. k. Ludovika-Akadémia tiszti­­karától.» A hódolásnak ez a jele feltűnést keltett, kü­lönösen a színpadon, ahol mosoly futott rá s szinte félni lehetett, hogy elkiáltják a jelszót: — Vive l’armée! Azonban tudni kell, hogy a figyelem azért való köszönet volt, hogy a kisasszony nemrég a Ludo­­vika koncertjén közreműködött. Ezt az énekszámot különben kétszer megismételtették s a fölvonás vé­gén ötször hívták a lámpák elé. A kisasszonynak buzgó partnere volt Kenedich Kálmán Hoffmann sze­repében. Z. Bárdy Gábi (Miklós) kedves, szemnek igen tetsző jelenség volt a pompásan feszülő trikói­ban, melyet a baleituek olyan mohón néztek, mintha Röntgen-látcsővel néznék. Énekszámai is nagyon jól sikerültek, úgy, hogy ez estét java diadalai közé számíthatja. Kassai, Soly­mossy és Victor a szokott jók voltak. * (A Michu lányok) előkészítése, betanulása olyan sok nehézséggel járt, hogy pénteken, f. hó 18-án, nem is lesz előadás a Magyar színházban. Holnap, szerdán, »A gésák«-at adják,­­csütörtökön »A kikapós patikárius«-t. Pénteken előadás helyett főpróbát tartanak .A Michu lányokéból, amelynek szerepkiosztása a következő: Des Ifs tábornok: Sziklai Kornél. Michu: Boross Endre. Michuné: Láng Etel. Marie-Blanche : Komáromi Mariska. Blan­­che-Marie: Vlad Gizella. Arisztid: Iványi. Gaston Ri­­gaud: Szentmiklóssy. Herpin: Sz. Szilassy Róza. Bagnolet: Ferenczy Károly. Du Fertze : Fodor Ró­zsi. Rousselin : Nádasdy Matild. Saint-Phar: Fedák Sári. D’ Albert: Menszáros Margit. Claire: Rósza Lili. Irma: Virág Gizella. Pamela: Szegedi Irén. Pal­­myre: Fehér Kamilla. Ida: Hében Anna. Francine: Serlegi Ida. Felügyelőnő : Völgyi Katica. * (A magyar színház újjászervezése.) A ma­gyar színház egész társulatát reorganizálja. A szezon vé­gével lejáró több szerződést, melyeknek birtokosai az ensembleba nem váltak be, nem újítanak meg. Ed­dig 17 új tag szerződtetése van megállapítva. * (Vendégszereplések.) K. Hegyesy Mari, a nemzet színház művésznője, a napokban Pápán ven­dégszerepelt a Báródy-féle színtársulatnál. A Kamé­­liás hölgy, Cigány, Lowoodi árva és Denise női fő­szerepeiben lépett föl nagy sikerrel. Több koszorút és bokrétát is nyújtottak át neki. Alpár Irén, a vígszínház tagja, Liptószentmikló­­son vendégszerepelt. A Cigány, Örök törvény és A dolovai nábob leánya című drámákban lépett föl és a nagyszámú közönség igen szívélyes fogadtatásban ré­szesítette. * (moritum­.) Sudermann nagyhatású drámai ciklusát, a »Moriturii-t, megszerezte a Magyar szín­ház. A trilógia harmadik részét, »A férfi« címűt, Makai Emil fordította. * (Új színigazgató.) A színészegyesület ta­nácsa legutóbb tartott ülésén Dobó Sándornak és Szalkay Lajosnak színigazgatói engedélyeket vélemé­nyezett, s e határozatot pártolólag terjeszti föl jóváha­gyás végett a belügyminiszterhez. * (Színészet a vidéken.) Szabadka város színügyi bizottsága e hó 12-én tartott ülésén Pesti Ihász Lajos igazgatónak adta ismét a jövő szezonra a városi színházat. * (Fővárosi színházak műsora.) A Szoma­házy István szerkesztésében megjelenő vállalat leg­újabb füzetei a következő tartalommal jelentek meg: Budermann : Otthon. Fordította: Márkus Miksa. — Ohnet: A vasgyáros. Ford.: Fáy J. Béla. —

Next