Pesti Hírlap, 1898. március (20. évfolyam, 60-90. szám)
1898-03-01 / 60. szám
1898. március 1. PESTI HÍRLAP ____________________________________Si mányhoz, Pichler Győző pedig a belügyminiszterhez intézett interpelláció alakjában a rendőrség viselt dolgait tette szóvá. A miniszterek ma még nem válaszoltak. II. A képviselőház február 28-iki ülése. Elnök: Berzeviczy Albert. Jegyzők: Molnár Antal, Pénzes Béni, Rakovszky István. A miniszterek közül jelen vannak: Bánffy Dezső b., Erdély Sándor, Darányi Ignác, Josipovich Imre. Ülés kezdete délelőtt 10 órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök bemutatja Mandel Pál alsó-lendvai mandátumát. Kiadják az igazoló bizottságnak. Bemutatja Bars megye feliratát a közutakról és vámokról szóló törvény módosítása iránt. Kiadják a kérvényt bizottságnak. Következik az igazságügyi tárca költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Mócsy Antal rámutat arra, hogy most már a kormány megsemmisítette az esküdbíróságot, mert a hírlapokat terjesztésük előtt lefoglalja. Ha pedig a közleményt nem terjesztik, nem izgathatnak vele, tehát nem is lehet büntetni. A kormány a szocialisták működésének akadályozásában mulasztást követett el, de a káplánokat és papokat igaztalanul üldözi. A kormány nem nyilatkozik a pénzen vásárolt nemességek és rangok dolgában. Miért nem indított sajtópert azon lapok ellen, melyek a pénzen vett kitüntetéseket fölsorolták ? Elnök figyelmezteti a szónokot, hogy amiről beszél, legtávolabbról sincs összefüggésben az igazságügyi tárcával. Olay Lajos : Világosságot kérünk! Mócsy Antal szerint a kormánynak nyilatkoznia kellene, és ha a sajtópert elveszítené, ott kellene hagynia a miniszteri székeket. (Derültség.) A költségvetést nem fogadja el. (Helyeslés balfelől.) Széchenyi József szerint beszéde mint szűzbeszéd enyhébb kritika alá esik, de a múlt évi igazságügyi vitánál mégse szólalt fel, mert a Plósz Sándor és Emmer Kornél malomköve közé kerülve, idejekorán megőrlődött volna a felszólalása. Az igazságszolgáltatás fokról-fokra való emelkedését látja, mely már az európai színvonalat éri el. De vannak kisebb bajok, melyek nem ismeretlenek a miniszter előtt, így a hivatali a helyiségi mizériák és a helyiségek széjjelszóródása. Mikor Bács megye hat millió forintot szolgáltat évenként be egyenes adó fejében, teljesen jogos az a kívánsága, hogy a hivatalok megfelelő helyiségben legyenek. Ezt a miniszter figyelmébe ajánlja. Visszautasítja Olay Lajos felszólalásából azt, mintha Bács-Bodrog megyében olyan rémes Panama-szinűi volna a helyzet, ahogy Olay Lajos festette. Olay azt is mondta, hogy a bajok orvoslása csak akkor történhetik, ha becsületes igazságszolgáltatás lesz az országban. A bíróságokat ennél nagyobb és súlyosabb váddal illetni nem lehet. Legyen meggyőződve Olay Lajos, hogy soha sem fog megnőni akkorára, bárhogy ágaskodik is, hogy azon a magas piedesztálon álló magyar bírói kart ily bántó, ily gyanúsító szavaival elérje, vagy esetleg meg is érinthesse. Mint ezidőszerint a parlamentbe került bírák legidősbike az általa emelt súlyos vádat az egész magyar bírói kar nevében a leghatározottabban visszautasítja. Rátkay László tételét megfordítva, azt mondja, hogy ha a kormány nem gondoskodik, a fölbujtó fattyú-sajtótermékeket nem teszik ártalmatlanná, akkor lesz forradalom. A költségvetést elfogadja. (Helyeslés jobbról.) Olay Lajos személyes kérdésben konstatálja, hogy Széchenyi József végzetesen tévedett, amikor azt értette, hogy ő a Kúriát vádolta, ő csak azt mondta, hogy a miniszter rendszertelen kinevezései által e testület visszafejlődik. Győry Elek (Halljuk! Halljuk !) kifejti, hogy elítélt közvéleménynyel állunk szemben, mely még a három millió hallatára sem mozdul meg s ilyenkor" terermészetes az ellenzék harci kedvének elmúlása. De mégis föl kell szólalnia, amikor az igazságügyminiszter olyan fejtegetéssel jön a parlament elé, hogy a sajtókorlátozásra kiadott rendeletében foglalt ," cenzurális intézkedés benne van a 48-as sajtótörvényben s az adminisztratív üldözésre vonatkozó jog is" benne foglaltatik a 48-as törvényben. Ez a legmeg-döbbentőbb tévedés. Vajon azt a szocializmust akarja-e megakadályozni a kormány, melyet még néhány hónap előtt fölhasznált arra, hogy megrontsa a függetlenségi párt gyűlését, melyet az önálló vámterület érdekében akart tartani ? A miniszter azt mondotta: nem tett kivételes intézkedést, mert ez ellenkezik a szabadelvűség principiumaival. Hát szabadelvűség elcsavarni a törvény helyes értelmét és a csűrés-csavarást állandóvá tenni ? Hát szabadelvűség fölhasználni az adminisztrációt üldözésre akkor, amikor erre a törvényhozás semmi hatalmat nem ad? De nálunk már az a fölfogás kezd lábra kapni, hogy egyik miniszternek mit sem kell tudnia a másik intézkedéséről. A belügyminiszter rendeletet bocsátott ki, amelyben megsemmisíti a gyülekezés jogát s az igazságügyminiszter, a jog hivatásszerű őre, ez ellen mit sem tett, ezzel szemben nem teljesítette kötelességét. Az 1848: III. törvénycikk felelőssé teszi a minisztert, ha az alkotmány biztosítékait sértő intézkedéseket tesz. Vád alá helyezést rendel ilyenkor a 48-as törvény, de vajon vád alá helyezné-e a bűnös kormányt ez a parlament ? Hiszen a többség sorából ma állott föl Széchenyi s azt állította, hogy a miniszter rendelete benne van a törvényben. Nos, ez nem más, mint a törvényes rend fölforgatása kormánykézzel. Mikép fér a liberalizmus fogalmába a cenzúra ? Elmond egy indiai mesét. Volt egy indus bölcs, aki mindenfelé terjesztette a világosságot varázslámpájával. Ez a varázslámpa most a sajtószabadság. Az egyik maharadzsa igy szólt: — Terjeszdd a világosságot, bölcs, de ki ne merj mozdulni a házadból. Ekkor jött a másik maharadzsa , ez pedig bölcs háza elé két fegyveres embert állított s mikor a bölcs a világossággal kilépett, a két katona levágta a fejét. Ilyen a kormány eljárása a sajtószabadság adminisztratív fentartása tekintetében. (Tetszés.) Hentaller Lajos : Tisztelt maharadzsák ! Győry Elek kifejti, hogy a 48-as törvénybe semmiképen sem magyarázható bele egyenes elmével a lapoknak terjesztés előtt való lefoglalása. A lap küldését az esküdtszék rendelete előtt megakasztani nem szabad. A 48-as törvény eltörli a cenzúrát, a miniszter ma újakat állít az ügyészek, a szolgabírák, a falusi bírák személyében. A mai eljárás csak anynyiban különbözik a régitől, hogy a lap kinyomatásának költségét is viselni kell, folytonos zaklatásnak vannak a kiadók, irók kitéve s gondolataikat mégsem terjeszthetik szabadon, mint az a 48-as törvényekben foglaltatik. Ez a cenzúra és ez az adminisztratív üldözés nincsen benne a 48-as törvényben. Készek volnának a kormánynak megadni a hatalmat az egyéni tulajdon és szabadság védelmére. . . Justh Gyula: Semmi szín alatt! Győry Elek ... de nem arra, hogy a törvény megkerülésével bizonyítás nélkül intézkedjék. A költségvetést nem fogadja el. (Élénk helyeslés balfelől.) " Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után Emmer Kornél kijelenti, hogy a költségvetés pénzügyi részéről nem szól, ebből a szempontból azt el is fogadja. A német hadsereg nagy sikereiről azt mondják, hogy azokat a német iskolamesterek vívták ki. A mi hadseregünk esetleges sikereit nem lehetne a nevelésnek betudni. A vereségeket, amelyeket a jogrend most a vidéken szenvedett, azt már lehet az iskolamesternek tulajdonítani. Eötvös báró Magyarország 1514-ben című munkájában foglaltakat ha összehasonlítjuk a mai szocializmusról érkezett jelenségekkel, világosan áll előttünk az, hogy a nép neveltsége ma sem több, mint akkor volt. Minő világ lehet azokban az agyvelőkben, amelyek a földosztást lehetőnek tartják? A nép művelődését támogatni kell. Két factor kell erre: a szószék és a közigazgatás. Most egy zugsajtó és imposszibilis agitálókkal szemben tehetetlen a szószék. Meszlény Lajos: Bánffy prédikáljon! (Derültség.) Emmer Kornél szerint most népiskolákon keresztülment tömeget kerített hatalmába az agitáció. De ez nem szocializmus. A szocializmus, mint Kitt mondja, méltóságos léptekkel halad előre. Az alföldi mozgalom szelleme ennek csak karrikatúrája. A kormány ennek terjedésével szemben a nyomdtermékek terjedését akarja megakadályozni. A kormány — úgymond — arra határozta el magát, hogy a többi közt a veszélyes nyomtatványok terjesztését megnehezítse, amennyire tőle függ, akadályozza. De midőn ezt a 48-iki törvény interpretációja, vagy ha úgy tetszik, annak egyik, eddig kellőleg nem használt szakaszának alkalmazásba vételével tette, egy olyan precedenst statuált, amely most már a 48-i törvénynyel össze van nőve és össze van fonva. Egy oly praecedenst, amelynek perpetuálását elhanyagolva lévén, ma inkább romnak, mint kéjlaknak mondható, de remélhetőleg annál szebb jövő elé néz, elragadó bájába most mélabús vonás vegyül: a múlt dicsősége itt is az, amelynek emlékezete megaranyozza a romladójelenkori képét. A város délnyugati szélén, féloldalt Róma Campagna felé fordulva, a kisebb vízk által megszakított meredek hegyesmagaslatán, erősen lejtős területen áll elül az Este-palota, alatta a széles íktér, melynek oldalíve mintegy müszi keretben mutatja a távoli Róma s a ..ság képét egész odáig, ahol már a tengert sejtjük, míg szemben velünk a Sabin-hegység kilátványai s hátul a magas Monte Gennaro tárulnak föl. Innen lépcsőzetes alakban bocsátkozik lefelé a kert, loggiákkal, lépcsőkkel, párkányokkal, gallériákkal, vízmedencékkel, ugrókutakkal és művészi díszítésű köröndökkel tarkítva s mesteri fölhasználásával mindazoknak az összehasonlíthatatlan előnyöknek, amelyeket itt a szabadban való időzés kellemei számára a fekvés, a kilátás, a hegyoldal merész profilja, a vizbőség és a buja tenyészet nyújtanak. De az építészet és kertészet minden virtuóz alkotásainál is mélyebb benyomást tesznek a Villa d’Este látogatójára a kertnek évszázados cyprusfái, amelyekhez nagyságra, festői formára, színpompára hasonlókat talán a föld kerekségén nem lehet találni; ezeket nem ronthatta meg se az idő, se a mostoha bánásmód és elhanyagolás, ezek csak nőttek egyre és korukkal együtt díszben is gyarapodtak, törhetlen üdeségű örökzöld lombjaikkal jelképezve a jobb idők reményét, míg körülöttük a mesterséges vízesések párkányainak amorettjei letöredeztek, a lépcsők fokai szétváltak, a vízmedencék kiszáradtak, az utak begyepesedtek, a virágok helyén gaz nőtt s a kastélyból és kertből elköltözött az élet és a pompa, a hal és a vigság . . . A cyprusokon kívül az olajfákat is legtökéletesebb alakjukban szemlélhetjük itt, Tivoli mellett. Azt a dombot, amely körül kígyózva vezet a kocsiút Villa Adriana és Róma felé, ősrégi, terebélyes olajfák borítják; mindegyik egyegy tanulmány a festők számára; kuszáll, minden nyirbálástól ment lombjaik, merészen szétterjedő ábrándos formájú, görcsös-bogos, hatalmas ágaik és korhadt, repedezett, sokszor mély odvakkal tátongó törzseik szintén hosszú idők tanúi; viruló aggastyánok ezek, s holdviágos éjjeleken leveleik zizegésének titokzatos nyelvén mesélnek a rég elmúlt időkről a körülöttük fölsarjadozó virágok és cserjék mindig megújuló nemzedékének. Tivolitól nem válhatunk meg anélkül, hogy ne időzzünk a Hadrianus császár híres villájának buja, festői növényzettől környezett, nagyszerű romja között. Őt magát, ennek a fejedelmi nyaralópalotának az alkotóját, jól ismerjük a római múzeumokból; az első szakállas császár, akinek görögös jellegű, szép, erőteljes, férfias arca szinte tipikussá válik utódaira, az Antoninusok, Aureliusok, Severusokra, ezekre a jeles császárokra nézve, akik alatt a Hadrián korában virágzása tetőpontját elért római művészet mégis csodálatos módon hanyatlásnak indult és a fénykor helyet adott a római barokknak. Hadrián sajátságos, szinte modern jellegű alak volt az imperatori trónon ; nagy műveltsége, a tudomány és művészet iránti lelkesedése, utazási kedve, világismerete, a változatos építőalkotásokban mutatkozó hiúsága — mind oly vonások, amelyek hozzánk közelebb látszanak esni, mint saját korához; és mind e vonásainak leghívebb visszatükröződése az e Tíbor melletti villa alkotása, amelyben pazar bőkezűséggel és bámulandó műismerettel plasztikus képét igyekezett adni mindannak, ami figyelemreméltót távoli országokban látott vagy maga létrehozott. A római építőművészet, mintegy próbáit adandó tudásának, Görögország és Egyptom utánzására adta itt magát és a távoli minták nyomán, ott járt építészek által állított csarnokokban, palotában, templomban és színházakban a császár még azonfelül a világ első múzeumát is létesítette görög és egyptomi műalkotások és ritkaságokból, amelyek nagy része még ma is gazdagítja Róma gyűjteményeit. Mikor a világot látott császár élete alkonyán e tündérpalotája oszlopainak árnyékában szemeit szeszélyes alkotásain pihentette és beteg testével együtt lankadó lelke előtt végigvonultak utazásainak s egész életének képei is, mindaz, amit leírt és mindaz, amit elvesztett, talán ő is fölsóhajtott, mint utódja Septimius Severus: omnia fii et nihil expedit! Mindent elértem — és mi hasznom belőle? Még teste sem találta meg azt a nyugalmat, amelyre aggkorában vágyott, s amelynek biztosítására a világ legbüszkébb síremlékét emeltette a maga számára a Tibet partján, a Moles Hadriánt, a mai Angyalvárat, amelynek sírkamarájából az ő és ivadékainak hamvait eltüntették a barbárság századai. De az egymást fölváltó emberi nemzedékek, egymást megtagadó munkásságában mégis valami öntudatlan igazságszolgáltatás nyilvánul A Hadrián sírját kipusztították, sötét börtönt és fellegvárat csináltak belőle ; Tibur völgyében pedig a föld mélyéből ásták ki és úgy tárták föl annak a császárnak romjaikban is nagyszerű alkotásait, aki büszkébb volt művészeire/ mint légióira.