Pesti Hírlap, 1898. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1898-03-13 / 72. szám

z ORSZÁGGYŰLÉS. 1. A képviselőház mai ülésén Simó Ferenc, Szivák Imre, Polányi Géza, Rohonczy Gedeon, Győry Elek, Apponyi Albert gróf és Bánffy Dezső b. miniszterelnök felszólalásai után álta­lánosságban elfogadták a negyvennyolcas tör­vényalkotások­ megünnepléséről szóló törvény­javaslatot. A feliratra nézve a miniszterelnök indítványa szerint a részletes tárgyalásra (mely hétfőn következik) halasztották a döntést. E nyugalmas tárgyalás után ritka parla­menti vihar keletkezett. Erdély Sándor igazság­ügyminiszter akart válaszolni Mócsy Antalnak az uzsora tárgyában beadott interpellációjára. A szélsőbal azonban meggátolta a feleletet, minthogy azt kívánta, hogy előbb a kérvénye­ket tárgyalják s arra hivatkozott, hogy ily sor­rendet állapítottak meg tegnap. Rettenetes lárma tört ki, mely fölött Láng Lajos (ki az elnöki széket már korábban átvette) nem tudott ural­kodni s a miniszter beszédének­­ folyama alatt az ülést felfüggesztette. Szünet után a lárma megújult, a miniszter azonban elmondta a rettenetes zaj közt is válaszát. A tudomásul­vétel kérdésénél megint házszabály-vita kelet­kezett Az ellenzék nem engedte meg a kérdés szavazásra bocsátását, mig a kérvényeket nem tárgyalják, Mócsy Antal reflektált volna a minisz­teri válaszra, de kijelentette, hogy nem hallotta. Eötvös Károlynak ekkor az a jó ötlete támadt, hogy halaszszák el a szavazást s mig Mócsy a gyorsírói jegyzetekből megnézi, hogy mit mondott a miniszter, tárgyalják a kérvényeket, így is történt. Azonban a kérvények letárgyalása után Mócsy azzal lepte meg a Házat, hogy nem néz­hette meg a jegyzeteket, mert még nem készí­tették el Most már elfogyott a Ház türelme s több haladékot Mócsy se kapott, így kénytelen volt »a levegőből« reflektálni, hanem ebből is győzte egy fél óráig. A végén még a határozatképesség kérdé­sének fölvetésével tetézte a zavart Major Ferenc és A­sloth János, mig háromnegyed három óra­kor a ház szavazhatott s a feleletet tudomá­sul vette. A házszabályvita a folyosón is élénk be­szélgetésekre adott alkalmat. Egy csoport a közbe megérkező Szilágyi Dezső körül gyűlt, aki a Justh Gyula azon álláspontjával szemben vitat­kozott, mintha interpellációs válasz csak a napi­rend letárgyalása után volna adható. Az én elnöklésem alatt — mond Szilágyi — már legalább öt olyan ülés volt, mikor egye­bet se tárgyaltunk, mint interpellációs válaszo­kat. Ha amaz elv állana, nem lehetett volna ily üléseket tartani, mert a napirend semmi más nem volt Ami a nyomtatott napirendet illeti, az csak tervezet, annak megváltoztatását a napi­rend előtt lehetett volna kérni. Hogy bizonyos sorrendbe van nyomtatva, természetes, mert nem lehet a sorokat egymás tetejébe inni. Még ráduplázott e fejtegetésekre Tisza Kálmán, aki a házszabályokból bizonyította, hogy a sorrend előzetes megállapítása nem le­het változatlan. A folyosón csakugyan úgy látszott, hogy a mai parlamenti nagy viharra igen kicsike ok volt­ ­. A képviselőház március­­2-iki ülése. Elnött: Szilágyi Dezső, később Láng Lajos, Jegyzők: Molnár Antal, Gve­re László, Epek János. A miniszterek közül jelen vannak : Bánffy Rezső b., Erdély Sándor, Perczel Dezső, Dániel Ernő b., Wlassics Gyula, Darányi Ignác. Ülés kezdete délelőtt tíz órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése mán az elnök be­mutatja a kisuca­ujhelyiek kérvényét a várnai választás ellen. Kiadják a VII. bíráló bizottságnak. Belu­ska Béni, a közigazgatási bizottság elő­adója, jelenti, hogy a bizottság letárgyalta a belüggrak­­­aszternek a közegészségügyről szóló jelentését. Kinyo­­matják és szétosztják. Következik az 1848 tks törvények finn öntéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tár­gyalása. Sima Ferenc szerint ha a törvény az áprilisi ünneplést rendeli is el, ez csak papiroson marad. Március 15-ike összefutott a nemzet lelkével. De a mostani év egyáltalán nem alkalmas az ünnepelésre, mert épen az idén nyirbálják meg sorra a negyven­­nyolcas alkotásokat. A kormány túlkapásai már csaknem kiölik a nép szivéből a lojalitás érzését. Elnök figyelmezteti a szónokot,, hogy ez a hang nem egyezik meg a parlamentarizmussal. Sima Ferenc utal arra, hogy a nép szivében az egész országban elkeseredés van. A javaslatot nem fogadja el. Szivák Imre kifejti, hogy április 11-ike a hoal­­masabb az ünneplésre. A feliratra vonatkozólag meg­jegyzi, hogy azt az igazságügyi bizottság egyhangúlag fogadta el. Esetleges hibái nem olyanok, hogy azért egy külön bizottsághoz, akár az igazságügyi bizott­sághoz vissza kellene utasítani. Akiknek megjegy­zéseik vannak a feliratra, tegyék meg azokat ponton­­kint tárgyalása alkalmával. A javaslatot elfogadja. Fölényi Géza szerint Szivák Imre nem tanulta meg a történelmet. Ahány szó foglaltatik a feliratban ■a kapcsolt részekre vonatkozólag, annyi falsam van benne. Aki valaha közjogot tanúit, tudja, mi a kap­csolt rész és tudja mi a kiegészítő rész. Aki tehát valamely felirati aktában a kiegészítő részekről mint kapcsolt részekről beszél, 82 vagy nincs tisztában a közjog dolgeivel, vagy történelmi hamisítást követel. A bővebbi adatokat mindenki megtalálja a közjogi kézikönyvekben. Polczner Jenő: Tanulják meg a közjogot! Szivák Imre hivatkozik arra, hogy a „partes annexae“ alatt az erdélyi visszakapcsolt részeket értet­tek s ezeknek visszakapcsolását nagy ovmánynak tekintették. Polónyi új közjogáról nem hajlandó tudo­mást venni. " (Az elnöki széket Láng Lajos foglalja el.) Hodonczy Gedeon szerint a javaslat eredeti erejéből a miniszterelnök — egy bizottsági tag indítványára — kihagyta ezt a szót, hogy ,,örök időkre“ nem­ze­ti ünnep legyen április 11-ike. Ez mutatja, hogy az új ünnep min a nemzet szívé­ből fakad. Nézzük­ ezt a kettős ünnepet nemzetgaz­dasági szempontból. A vallásoknak is vannak ünne­pei. Vajon Anglia szellemi felsőbbséggel hódítja meg a világot ? Nem. Azzal, hogy azok az országok, me­lyek kevesebbet ünnepelnek, gazdagabbak a sokat ünneplő országoknál. A magyar gazda is azért hor­daná be az ő keresztjeit, mint a­ szerb, mert a görög­keleti vallásnak sok az ünnepe, (úgy van­­ jobbról.) Ha mi most törvényjavaslattal új ünnepnapot kreá­lunk, a nemzet nagy része pedig­ március 15-ét ünnep­­el: ez nemzetgazdasági veszteség. Mit ünneplünk mi 848. óta március 15-ikén ? Nemcsak a 48-hitű törvé­nyek megalkotását,­­ hanem a szabadságharcban el­esettek emlékét, mely ünneplés főleg Forinyáknakc­­deórban agyonlövetése esetéből származik. Most azért beszél ő, hogy talán találhatunk egy kibékítő módot. Április 11-ike véletlenül húsvét hétfőjére esik. Indítványa tehát az, hogy ünnepeljük az igének testté válását az idén április 11-én, de mondjuk ki, hogy a jövendőben mindig húsvét hétfőjén ünnepeljük a sza­badság születését. Ajánlja indítványát a ház figyel­mébe. Győry Elek tiltakozik az ellen, mintha a Szi­vák felirati javaslatával a bizottság minden tagja szo­lidaritást vállalt volna. Szivák Imre: Egyhangúlag fogadták el! Győry Elek elmondja, hogy az albizottság ál­tal készített felirathoz ő nem járult hozzá; ezt a plénumban ki is jelentette a a részleteknél kifogásló megjegyzéseket tett. Elnök a vitát bezárja. Apponyi Albert gróf a zárszó jogával élve kijelenti, h­ogy nem tartja helyesnek a szélsőbal azon álláspontját, mintha április 11-én csak fejedelmi ke­gyet e nem nemzeti vívmányt ünnepelnénk. A nem­zeti párt álláspontja az, hogy a 48-diki törvényjavas­latokat ünnepelve, megemlékezzenek a negyvennyol­­cadiki törvényhozásnak minden tényezőjéről, a nem­zet képviseletéről s a királyról Indítványával szem­ben két fölfogás nyilvánul. Az egyik a "miniszterel­nöké, aki csak az igazságügyi bizottsághoz hajlandó visszaküldeni a fölirati javaslatot, a másik Szivákó, aki azt akarja, hogy a javaslatot csak itt a házban bírálják a részletes tárgyalásnál. Azt nem tartja mél­tányosnak, hogy a fölirati javaslatot újra az igazság­ügyi bizottsághoz küldjük s arra kényszerítsük a bi­zottságot, hogy kimenjen abból a kerékvágásból, melyben megindult, mert bevallja őszintén, hogy nem­csak stiláris, hanem lényeges tartalmú módosításokat is kivon. Ezért ragaszkodik ahoz, hogy a fölirati ja­vaslat külön bizottsághoz utasíttassék újjászerkesztés végett. Bánffy Dezső b. miniszterelnök: T. ház! (Hall­juk !) A tervem javaslatr­a vonatkozólag nem szükséges újra nyilatkoznom, á­m előttem szólott képviselő úr sem foglalkozott vele részletesen; maradok annál, amire tegnap kértem a t. házat: méltóztassék azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául el­fogadni.­­ A feliratra vonatkozó határozati javaslatát Ap­ponyi úr.ú­­ képviselő úrnak, megvallom, nem tudom, hogy jövünk hozzá, hogy most tárgyaljuk. Már tegnap bátor voltam jelezni, hogy az nem tárgyaltan­k, csak a törvényjavaslatot tárgyaljuk általánosságban. A föl­b­irat fölött beszélni akkor lehet, akkor indokolt, s akkor lehet jogosultsága Apponyi Albert képviselő úr elhalasztó, vagy mondjuk, bizottsághoz utasító javas­latának, mikor az tárgyaltatik. (Egy hang balfelől­ . Hát mikor tárgyaltatik ?) Bocsánatot kérek, nem tár­gyaljuk a törvényjavaslatot a fölirattal együtt, hanem tárgyaljuk most. (Mozgás balfelől.) Bocsánatot, mél­­­tóztassék megengedni, tárgyaljuk a törvényjavaslatot. (Úgy van ! ügy van ! jobbfelől.) és tárgyaljuk a tör­vén­yja­vaslat részletes tárgyalása után azt a kérdést, hogy általában elfogadja-e a­­ ház a miniszterelnök indokolásában, a bizottsági jelentésben foglalt modus procedendit az ünnep megölése tekintetében s ha azt elfogadja, akkor tárgyalják magát e feliratot. (Helyeslés jobbfelől.) Nem kívánok egyáltalán mélyebben foglalkozni a kérdéssel, de most, amikor a fölirat még tárgyalva nem lett, előadva nem lett, mikor még fölolvasva sem lett, akkor beszélni arról, hogy tárgyalásra való kitű­zése előtt már azt visszaküldjük a bizottsághoz, mél­tóztassék megengedni, a ház gyakorlatának nem felel m meg. Lehet gróf Apponyi Albert képviselő úrnak igaza, lehet, hogy nincs igaza. Hogy szükséges-e a­­bizottsághoz visszautasítani, vagy nem, afölött még beszélhetünk. Én elmondottam nézetemet, miszerint nem tartom föltétlenül szükségesnek; elmondottam azt a nézetemet is, hogy ha küldetnék, legfölebb az igazságügyi bizottsághoz való visszaküldés mellett tud­nék lenni, bár a magam részéről ezt sem látom föl­tétlenül szükségesnek. Annak idején e­z ezért tör­tént, hogy tegnap, midőn fölszólaltam, neti is adtam be írásban azt az ellen indítványt, amit csak szóval jeleztem, — lehet, hogy be sem adom, mert még nincs tárgyalás alatt. Azért, te­hát, megvallom őszin­tén, engem meglepett, mikor Apponyi Albert gróf képviselő úr a zárszó jogával kívánt élni. Távolról­ nem foglaltam el azt az álláspontot, hogy korlátozzuk ebben, de megvallom, azt hittem, hogy a zárszó jo­­­­g­áinak gyakorlása őt a fölirat tárgyalása alkalmával fogja megilletni, csak előre beadta,"amikor kétségtele­nül joga van, mert az előzetes beadási jogát kétségbe vonni nem lehet. Ilyen körülmények között, te­hát, kérem, mél- tóztassék, minden egyébnek ez időszakinti mellőzésé­vel egyszerűen a törvényjavaslat általánosságban való elfogadása fölött határozni. (Helyeslés jobbfelől.) V ■ v ■ • ■ ■ • ■ ‘ ! A szavazás. Elnök fölt­eszi a kérdést szavazásra. A többség a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja. Elnök minthogy 12 óra van, a részletes tár­gyalást a következő ülésre űzve ki, jelenti, hogy a ház áttér Erdély Sándor miniszter ama válaszának meghallgatására, melyet a miniszter Mócsy Antalnak az uzsora tárgyában beadott interpellációjára felel. (Nagy zaj. Fölkiáltások balfelől. Előbb a kérvényeket­­ kell tárgyalni! Azután jön a válasz !) ( Vihar. Polónyi Géza: T. ház! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) A házszabályokhoz kérek szót. A házszabályok világos rendelkezése szerint (Halljuk ! Halljuk !) az interpellációra adandó válaszok az ülések végére teendők, ennélfogva csak a napirend kimerítése után következhetnek. Különben is a ház tegnapi határozata értelmében a ház 12 órakor a kérvények tárgyalására tér át. (Nagy zaj balfelől.) Kérem tehát, méltóztassék a házszabályok értelmében a megállapított napirendet megtartani. (Zajos helyes­lés a szélsőbaloldalon. Élénk mozgás. Halljuk ! Halljuk !) ^ ; ' Elnök: T. ház? Kérem méltóztassanak arról meggyőződve lenni, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy a tá­rgyalás sorrendjének megállapításában semmiféle célzatosság nincs. Az én értesülésem szerint tegnap a napirend így állapíttatott meg , erről meggyőződ­hetünk, de azt hiszem, teljesen mindegy’, (Zajos el­lenmondás balfelől.) mert semmiféle olyan kérdésről nincs szó, amely legkevéebbé is (Folytonos zaj a szélsőbalon.) korlátozhatná a házat akár egyik, akár a másik irányban. Méltóztassék megnézni a ház teg­napi határozatát s az ugy szól, hogy következik a na­pirend kiegészítéseképen az interpellációra adandó válasz , azután a kérvények. (Zajos ellenmondás bal­felől.) Nekem e határozathoz kell tartanom magamat és egyáltalán semmiféle érdek nem kívánja, hogy va­lamely tárgy a napirenden előbb vagy utóbb követ­kezzék. Ha a legkisebb érdek kívánná, ezt úgy érte­ném a megállapított napirendtől való eltérést, de miután semmiféle érdek ez irányban nincs, azt hi­szem, megmaradhatunk a hás határozata mellett. (Helyeslés jobbfelől Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Következik az igazságügy miniszter úr válasza. (Hall­juk ! Halljuk ! jobbfelől. "Felkiáltások : Helyre! Zajos közbekiáltások a szélsőbaloldalon.) Én igy* vagyok ér­tesülve. Tessék elolvasni a tegnapi ülés jegyzőköny­vét, (Nagy zaj balfelől.) és itt vannak a gyorsirói fel­jegyzések, de ió van a mai napirend is." (Folytonos fej balfelől) v­­ Erdély Sándor igazságügyminiszter: Mielőtt az interpellációra érdemileg felelnék, szükségesnek tar­tom a törvényt, amelyre Mécsi Antal képviselő úr hivatkozott, sseassityt felolvasni. (Halljuk ! Halljuk? 1898. március 13. PESTI HIELAP 15

Next