Pesti Hírlap, 1898. június (20. évfolyam, 150-179. szám)
1898-06-01 / 150. szám
A PESTI HÍRLAP 1898. junius 1. miniszter egyoldalú rendelkezése nem érinthette, épen úgy, mint ahogyan a közös hadügyminiszter sem rendelkezhet a cs. és kir. hadsereg belső szolgálati ügyeivel. Mindezen joghatóságnak a gyökere pedig az 1867. XII. t.-cikk 11. szakaszában olvasható, ahol világosan ki van mondva, hogy »mindaz, ami az egész hadseregnek és így a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő felsége által intézendőnek ismertetik el.« Az egész gravamen tehát a honvédelmi miniszter és a honvéd-főparancsnokság közötti hatáskör kérdésére olvad össze. Aki netán még többre is kiváncsi, helyesen teszi, ha az 1890. V. t.-c. 18. szakaszának második bekezdését is elolvassa, ami azt rendeli, hogy Horvát-Szlavonországban a honvédség zászlaja a magyar állam címere mellett a horvát színeket viseli, ami nemcsak azt magyarázza meg, hogy a hatáskör helyesen van úgy megállapítva, ahogyan épen megvan, de azt is, hogy micsoda államjogi fonákság kerülne ki abból , mily káros és fölösleges viszály, ha a magyar honvédelmi miniszter a magyar nemzeti színek kitűzéséről rendelkezvén, egyik klauzulában a horvát színeket hajtaná végre a Dráván túleső területen. Legyünk igazságosak is olykor. A nemzeti cím és színhasználat kérdései bizonyosan nincsenek még egészen megoldva. Türelem tárgya csak s nem a jogé és megnyugvásé, hogy az Ausztriával közös ügyekben használt színek úgy vannak jól, ahogy azok hivatalosan magyaráztatnak. Szerintünk ebben a kérdésben megoldás még nincs, csak expediens, conniventia vagy akárminek nevezzük is az osztrák birodalmi hagyományokon alapuló közös szín- és címerhasználatot. A dualizmusnak megfelelő hadseregbeli jelvényekre igenis lehet, sőt kell is — bár nem hebehurgyán — törekedni. Azonban nem áll ez a honvédség színeire és címerére, mivel ennek használata 1868. óta az alkotmánynak mindenben megfelelő módon van megoldva s ennélfogva nem alkalmas arra, hogy az itt emelt, fölötte meggondolatlan gravamenekkel jogainkat más téren is kompromittáljuk. A most fölvetett kérdésben tehát sem államjogi, sem nemzeti tartalom nincs. De igenis joggal várhatja mindenki, hogy a honvéd főparancsnokság a maga jogkörében épen úgy fog intézkedni, amint ezt a belügyminiszter tette és el fogja rendelni a három nemzeti ünnepnapon a honvédépületekre és intézetekre nézve is a nemzeti lobogó, illetőleg a horvátországi területen az ottani törvényszerű lobogó, kitűzését. S ha ebben a dologban van valami kérdezni való, az csakis annyi lehet, semmivel sem több, hogy az meg fog-e tehát történni ? Egyébiránt mennyivel szebb s az országra nézve mennyivel hasznosabb lenne, ha az oppozíció elbágyadt szelleme a népszerűség veszendőbe menő paradicsomát nem az ósdi közjogi gravamenek által akarná visszaszerezni, hanem a korszakos válságba sülyedt alsó népréteg nagy kérdéseit bírná vagy akarná megérteni és kifejezésre juttatni. A magyar tricolort ne féltsék, azt az egész nemzet hazafiús érzése veszi körül, de mit érnek nekünk ezek a kiélt, ósdi közjogi gravamenek, ha nemzeti lobogóink alatt a nép hazafias érzése elhidegül s látván, hogy egyetlen párt sincs, amely komolyan akarna rajta segíteni: olyan lobogó alá sorakozik, amelynek csak egy színe van és az is vörös, tűzhelyen paprikáshús és cigánypecsenye készül. Pompás eledel ez a cigánypecsenye, jó zsíros és igen kívánja maga után a boritalt. Most valami olyast mond a gazda, hogy ne legyenek túlságos nagyok az adagok. Haszonra kell itt számítani, nem vendégre. Azután a menyecske szól és a szavaival sejteti, hogy tudja ő, mitől döglik a légy. Csak bízzák rá. Kevés szó esik, egyik se magyarázza meg a gondolatát, ám azért értik egymás szándékát, hogy itt élelmesnek kell lenni, nehogy hoppon maradjanak. Csak a mindenes hallgat a lukas kalapban. Pipál és mossa a boros üvegeket, amelyekben szintén talál az ember hamisságot, mivelhogy nem öt, hanem csak négy decisek. De hát ki keresi itt a mértéket. Az se, akinek kellene. Később emberhang hallatszik. A cigányok jönnek álmosan, meggörnyedve, hónuk alatt a hegedűvel. Ezek is élelmes emberek és ezen okból le se fekszenek, azonmód jönnek a városból, ahol áthegedülték az éjszakai időt. Kitvánnak a sátor mellett és szidják a primást, aert kevesebb pénzt osztott el közöttük, mint amenynyit kapott. így mondja ezt a bőgős, aki akarját fogja a prímásnak és azon tülekszik vele, hogy ő fizesse a pálinkát. Lassan kint derül, fényes lesz a táj, ennélfogva szaporodik a népség is. Az útszélen már ott van a verklis, az a bizonyos féllábú ember, aki katonablúzban van és sárga érem csillog a mellén. Hajtja a kintornáját, mely régi nótákat ereget ki magából, azonközben pedig a másik kezével tartja a sapkáját. Könyörög az élethez valóért. (Igazság szerint boros állapotában a egy tgt alá került, az vágta el a lábát.) Valamint itt vannak a vásári cigányok is, akik igen hamis emberek és a lovak csereberéléséből élrek. Úgy értenek ehez a mesterséghez, mint a kanász az ostorpattogtatáshoz. Dicsérik, és ha kell, ócsárolják a lovat, hogy szinte elbámul rajta az ember. Azonkívül az eladásra hozott lovakat annyira kikenik, fenik és megfiatalítják, hogy egy hét múlva, mikor lekopik róluk a sok mászat, rájuk sem lehet ismerni. Egyformák ezek a füstös emberek valamennyien, mintha testvérek lennének, (ezért is bajos a személyazonosságukat megállapítani) még a ruhájuk is egyforma: kék és erősen kivattázott. Azután meg" azok a diónagyságú gombok, gyűrűs fekete haj, a hosszú fejes bot, mind elmaradhatlan tulajdonok gyanánt szerepelnek. Az ötletük, a gondolkozásmódjuk, a furfangjuk egytől-egyig jellemző és eredeti. Bajos is ezeket az embereket egykönnyen kiösmerni. A cigányok mellett itt vannak a sertésvágók, mészárosok, kisgazdák, pusztán lakó uradalmi emberek, és sok mások, akiknek a külsejükről, a viseletükről meglátja az ember, hogy ki, micsoda. Egytől-egyig megrajzolni való alakok. Végtére a lókupecek következnek, csizmában, bársony nadrágban, amelynek szárán alól csontgombok fehérlenek, továbbá rövidaljú kabátban, kisszélü pörge kalapban és ami a módot leginkább sejteti: arany óralánccal, és annak okáért, hogy lássék, szabadon lesznek hagyva a kabátszárnyak. Ezen jellegzetes öltözékhez hozzájárul azután még a lovagló-ostor. A járásuk kevély, a beszédjük nyers. Kurtán szólanak és módfölött értenek a lebecsüléshez. Elsőbbet körülnézik a venni szándékolt állatot, a nyakát, a lábait, továbbá a fogait és az egész testállását. Azután a szemét vizsgálják meg, nem-e hályogos. Mert van a lónál is belső hályog, ami így kívülről nem látszik. Ezért a kupéé kendőt lobogtat a szeme előtt, amitől az egészséges ló hunyorgat a szemével, a hályogos szemű ellenben csöndesen marad. Ezt azután szó nélkül ott is hagyja. Végül megsimogatják a szőrét, megveregetik tenyerükkel a farát, végre horpaszon ütik az ostorbottal. A ló meghegyezi a füleit és oldalt néz ezen nyájaskodásra, közben pedig megugrik. Néha kisebbet, néha nagyobbat. Kerülközik, amelyik rá se hederít az ütésre. No, ez bizonyára rossz ló. Ez pedig fontos dolog, meglátszik, hogy minő vérű állat. Azután járhatásra kerül a sor. A kupec megáll a térségen, az egyik lábát előre veti, az ostort a hóna alá fogja ésegy arravaló emberrel maga előtt ellépteti az állatot négyszer, ötször vagy többször is. Nézi, hogy mint »szedi a lábait.« Azután ügetésre kerül a sor. Az ember fogja a zablát és szalad a lóval együtt. Mindezt igen nagy gyönyörűség nézni lóval bíbelődő embereknek. Az eféle próbálgatások azonban csak itt vannak megengedve. A paraszt, ha máskülönben megsértik a lovát igen haragos lesz és föllázad, ellenben itt örvend, ha a jószága kevélyen ugrál az ostor nyomán. Nézi büszkeséggel és várja a szót a véve ajkairól. A lókupecek általában igen tisztességes emberek. Ám akadnak azért közöttük rossz szándékuak is. Itt van példának okáért Nöme: Nagy Mihály, akit Kubikos Miska néven ismernek, mivel valósággal kubikos ember volt és valamikor egy kevés pénzmagra tevén szert, de Belpolitikai hírek, A képviselőház ülése. A képviselőház holnap délben 12 órakor formális ülést tart. Az ülésen bemutatják az időközben megválasztott Hegedűs Lóránt és Latinovics Géza mandátumát. Főtárgya a formális ülésnek hír szerint az lesz, hogy a kormány be fogja nyújtani a szesz- kontingensről és cukorprémiumról szóló törvényjavaslatokat. A függetlenségi pár és a Lepsényi-ügy. A függetlenségi pártban a lepsényivel történt eset után egyelőre napirendre térek a Kossuth-gyalázók kínos ügye fölött. A további intézkedéseket a párt a néppárt június 5-iki értekezlein hozandó határozattól teszi függővé. A néppárt határozata — ha ugyan a párt tagjai június 5-én már megállapodásra jutnak — valószínűleg szigorú megtorlást fog követelni, sőt talán az ügy a ház elé is kerül. A függetlenségi párti képviselők el vannak határozva, hogy a néppárt minden megtorló akcióját tőlük telhetőleg meghiúsítsák, s ha az ügyet a képviselőház elé is viszik, a függetlenségi párti képviselőknek csak az a feleletük, hogy »ott leszünk«. — A Kossuth-párt jan. 6-án délelőtt itt Külpolitikai hírek. A spanyol-amerikai háború kitörése oly kérdéseket dobott felszínre, mely Európát, sőt az egész világot kiváló mérvben érdeklik. Elsősorban az angol-amerikai szövetség kérdése kezd kibontakozni a ködből, melynek homályában eddig tartózkodott. Chamberlain beszédéből a világ csak annyit tudott meg, hogy Angliában nagy a hajlandóság ilyen szövetségre, de Európa közvéleménye súlyt mégsem fektetett rá s magában Angliában szólaltak meg tekintélyes hangok, melyek azt képtelenségnek nyilvánították. Azóta azonban Anglia magatartásából kiderül, hogy ahol lehet, Amerika ügyét támogatja és semlegességét nem veszi nagyon szigorúan. Utóbbi napok alatt amerikai és angol lapok már arról beszélnek, hogy a jelzett szövetség végleges megkötése küszöb előtt áll. Angliának pedig az az intézkedése, hogy a tartalékcsapatokat behívja, arra enged következtetni, hogy a háborút kilátásba vette. Kivel? kérdezheti mindenki. Mert azt csakugyan bajos volna Angliáról föltételezni, hogy Spanyolország ellen akarná segíteni Amerikát. Igaz ugyan, hogy Salisbury lord a minap azt mondta: »neki úgy tűnik fel, hogy az erősek erősebbek, s a gyöngék gyöngébbek lesznek«, ben foglaltatik tehát egy esetleges angol-amerikai szövetségben az is, hogy Spanyolországot közösen leverjék. De bizonyára nem azért, mert Spanyolország hanyatlott hatalma őket valamiben veszélyeztetné, hanem igenis azért, mert főleg a Filippi-szigetekben keresnek támpontot a Kelet-Ázsiában növekvő orosz és német hatalom ellen. És így csak most, midőn egy angol-amerikai szövetség, melyre azelőtt senki se gondolt, mint csaknem kész dolog tűnik föl, kezdjük megérteni a jóval előbbi eseményeket. Amerika nem egészen indokolt föllépése Spanyolország ellen, melylyel könnyen egész Európát maga ellen zúdíthatta, mindenkit csodálkozásba ejtett. De most már többé nem csodálkozhatik senki az akkor túl merész vállalkozásnak tűnő amerikai akció fölött. Mert ez az angol-amerikai nagy barátság, mely ép azon a ponton van, hogy szövetséggé tömörüljön, nem lehet egészen új keletű. Hanem alighanem már azon időtől datálódik, midőn az Anglia és Amerika között órakor Kossuth Ferenc elnöklete mellett a képviselőházban értekezletet tart. A képviselőház június hó 1-én, szerdán, déli 12 órakor ülést tart.