Pesti Hírlap, 1898. október (20. évfolyam, 271-301. szám)

1898-10-01 / 271. szám

2__________________ __ FESTI HÍRLAP 1898. október 1., erejével bir), akkor azt csakis magának tulaj­doníthatja. Ha ugyanis eg «egy kis taktika« akart lenni, előre kellett volna róla informálni a magyar kormányt; ha pedig egy kis csem­pészkedés, no akkor még kevésbbé illette meg a kímélet. Bánffy b. mai nyilatkozatában épen az volt a valóban meglepő­, hogy parlamentáris k­ötelességét azonnal fölismerte s férfias bátor­sággal, egy pillanatig sem habozva, tárta föl a valóságot az osztrák csempészekkel szemközt. Ellenfelei kétségkívül kevésre becsülik Bánffyt, de a férfias­eszélynek s a hazafias fölfogásnak ez a közvetlen megnyilatkozása teljesen lefegyve­rezte az ellenmondást és nem közönséges becsü­letet szerzett neki. Még maga Horánszky is, akinek különös okai vannak ellenzéki állás­pontja evidentiában tartására, csak gyarló klau­zulákra szorítkozott, amelyeket utólag talán maga sem vett komolyan, mert hisz az az állí­tása, hogy a kormány a quotában való meg­ nem­­állapodással sértette volna meg az 1898. I.­­-cikket, talán még Polónyi Géza előtt sem birt értékkel. Egyébiránt sem Apponyinak, sem egyálta­lán az ellenzéknek nem lehet fölróni, hogy gravamenjeivel ebben az esetben előállott. A helyes mértékeket és az igazságot mindenkor előmozdította az, ha a túlzásokkal állították szembe s a gyanúnak is megvan az a jó tulaj­donsága — ha máskülönben a bizalomnál sokkal gyarlóbb indulat is,­­­hogy a derekasságnak piedesztálképen szolgál. Ma, íme, csak egy s­issé nyilatkozott meg a miniszterelnök azokban a kérdésekben, amelyek miatt még obstrukcióval is fenyegetik és máris általános helyeslés erősí­tette azt, amit mondott. Nem gondolja a t. Ob­­strukció, hogy ez még néhányszor ismétlődni fog s hogy épen az ő gyarló vergődése, meg­gondolatlansága és gyermekes rövidlátása lesz az, ami Bánffy b. és kabinetje nagy érdemeit egész Magyarország szemében a maga igaz ér­tékére fogja emelni ?! Mert, ím, nem veszett el a mai ülésnek egy másik érdekes mozzanata sem. Polonyi Galonné: Az embernek sokkal jobban érvénye­sül az alakja. Galon : Sőt túlságosan is érvényesül. Galonné : Igen, ha az embernek szép ter­mete van . . . Galon: Ámbár a te termeted egy kissé . . . Galonné: Mi ? • azt akarod mondani, hogy for­mátlan vagyok ? Galon: Formátlan nem vagy, de kétségtelen, hogy 120 kilót nyomsz. Galonné: Nem tesz semmit. Erős csontjaim vannak. Galon: Igazad van. De nézd csak, hogy tet­szik neked ez a fasor ? Azt hiszem, hogy itt . . . Galonné: Jó. Megpróbálom. De mit csinálsz te addig ? Galon: Olvasok. Galonné: Ponson du Terraist? Galon: Igen. Galonné: S ez téged mulattat? Galon : Nagyon! Ó ez a Rocambole! Galonné: Hova ülsz? Galon: Ide a fa alá. Galonné: S velem nem is fogsz törődni ? Ha valami baj talál érni, mit bánnod is te azt! Galon: De kedves gyermekem . . . Galonné: Csodálatos férj vagy. Legalább segí­tenél, mikor látod, hogy fel akarok ülni a gépre. Gálon : Igen. Itt le és föl kerékpározhatsz, míg ki nem fáradsz. De vigyázz, hogy meg ne izzadj! Galonné: Ha egy kicsit udvarias volnál, tudod mit csinálnál ? Gálon (aggódva): No mit? Galonné: Szaladnál a kerékpár mellett. Galán: De úgy sietsz, hogy nem bírlak kö­vetni .. . Géza azért rohanta meg a miniszterelnököt, hogy semmi érdemleges tárgyat nem enged a napirendre. Apponyi Albert dr. pedig mindjárt utána kijelentette, hogy a holnapi napirendet azért nem obstruálja, mivel abban semmi ér­demleges tárgy nincsen, mivel ha volna benne érdemleges tárgy, meg nem engedhetné mind­addig, amíg a miniszterelnökből ki nem kény­­szerítette az osztrák miniszterelnökkel történt megállapodásokat, amelyek pedig még csakugyan nem esedékesek. Ma sokkal kevésbbé, mint teg­nap. íme, Polónyi, aki dolgozni akar és Apponyi, aki nem akar. Hát van-e ennél egyátalán valami bizarabb, fonákabb és komikusabb ! ? Sajnos, az országra nézve mindig az a vége a dolog­nak, hogy hol Polónyi, hol meg Apponyi nem engedi meg az érdemleges munkát a képviselő­házban s hol ez, hol amaz okozza miatta — Bánffy bárót! Egyébiránt ez a valóban ostoba helyzet már csak napok kérdése. Az osztrák reichsrath csakugyan belement a kiegyezési törvények tár­gyalásába s a szi­leges »munkaképesség« nagyon virágzik. Minket azonban ez egy pillanatra sem téveszt meg s október 8-dikát ma is kritikus napnak tartjuk az osztrákokra nézve. Ez a kártyavár akkorra össze fog dőlni s úgy remél­jük, vele a magyar obstrukciós hangulat is, amelynek alapjait már a mai kis intermezzo is gyökeresen megrázta. Bármit mondjanak is azok az urak, így nem szokás az ország érdekeit elárulni. Belpolitikai hírek: Az Erzsébet királyné emlékének törvénybe igtatásáról rendelkező törvényjavaslat holnap délelőtt átmegy a főrendekhez s nyomban — délelőtti tizenegy órakor — tárgyalás alá veszi azt a főrendek bizottsága. A jövő hét elején tartandó ülésen a főrendiház plénuma is hozzá­járul a javaslathoz, amely eként még a jövő hét folyamán királyi szentesítés alá lesz ter­jeszthető. Az országgyűlési szabadelvű párt Pod­maniczky Frigyes b. elnöklete alatt ma este rö­vid értekezletet tartott, amelynek tárgya a ház alel­nöki állására s a ház egyes bizottságaiban megüre­sedett tagsági helyekre való kijelölés volt. Alelnöknek újra Berzeviczy Albertet jelölték ki, a ház közleke­dési bizottságába pedig a kereskedelmi minisztérium volt államtitkárát, Vörös Lászlót, a pénzügyi bizott­ságba a főispánná kinevezett Fenyvessy­ Ferenc he­lyett egy másik veszprém megyei képviselőt, Szabó Imrét, a földmivelési bizottságban Bethlen András gr. elhunyta folytán megüresedett helyre Justh Ferencet, a számvizsgáló bizottságba pedig, ahol Bausznern Guidó lemondása következtében üresedett meg egy hely, Kulinyi Andort. Az értekezlet előtt miniszter­tanácsot ültek a kabinet tagjai a pártkör miniszteri szobájában. A honvédelmi miniszter jelentései. A képviselőház pénzügyi bizottsága más években a honvédelmi budgettel együttesen szokta tárgyalás alá venni a honvédelmi miniszternek az egyéves önkén­­tesi tiszti vizsgák eredményére, a hadsereg képző­­intézeteiben állami alapítványi helyeken levő magyar ifjakra vonatkozó és több más jelentését. A pénzügyi bizottság tegnapi ülésén kijelentette a miniszter, hogy ezeket a jelentéseket, mert a közös hadügyminisz­tériumtól nem kapta még eddig meg a szükséges adatokat, még nem mutathatja be; a jelentések azon­ban mindenesetre még oly időben a ház elé terjesz­tetnek, hogy azok a honvédelmi budgettel együttesen nyerhetnek parlamenti elintézést. A bizottság tudo­másul vette s a háznak benyújtandó költségvetési jelentésébe fölveendőnek határozta a miniszternek e kijelentését. A katholikus autonómiai kongresszus ki­lences albizottsága a főrendiház tanácskozási termé­ben Szapáry Gyula gróf elnöklete alatt f. hó 30-án tartott ülésében befejezte az előadói javaslat tárgya­lását és azt némi módositásokkal elfogadta. A hitele­­sitett tervezet most közöltetni fog a biboros-herceg­prímással és a m. kir. vallás- és közoktatásügyi mi­niszterrel, hogy észrevételeiket a kilences albizott­ság elaborátumára megtehessék. Ezen esetleges észre­vételek azután közöltetni fognak a kilences albizott­sággal, amely azokat tárgyalás alá veszi.­­ Az ülés végén Hornig Károly báró veszprémi püspök a bi­zottság nevében köszönetet mondott az elnöknek a tanácskozások szakavatott és odaadó vezetéséért. Galonné: Igen, de ha nagyon szaladnál ... Gálon (megrémülve): Gondolod ? Galonné: Nos, még habozol ? Gálon: De . . . de . . . akkor nem olvas­hatok . . . Galonné: Azt hiszem, futás közben is lehet olvasni, ha már az ember minden áron olvasni akar. Galon : Te csak tréfálsz velem. S ez nem szép tőled. Galonné: Hát akkor ne olvass. Rocambolet máskor is olvashatod. Galon: De ez a könyv érdekel engem. Kitűnő könyv. Épen odáig olvastam, ahol Sollandrara her­ceg . . . Galonné: Mi közöm hozzá ? Tartsd csak egy kicsit a gépet. (Felül a gépre.) Galon: Jól van ? Galonné: Még nem ... (a gép ingadozni kezd.) Ne . . . ne . . . még ne engedd el. Galon: Mi baj ? Galonné: Semmi. Galon: De hát miért nem indulsz? Galonné (kezével a távolba mutat): Ott embe­rek járnak . . . Galon: Eb, majd elmennek. Galonné: De valaki még ott maradt. Galon (elneveti magát): Igen, egy kutya. Galonné (megijed): Még meg talál harapni! Menj, kergesd el azt a kutyát ! Galon : Ugyan ne légy olyan nevetséges ! No, indulj! Galonné : Már jól ülök ! Galon : Indulj! Indulj ! Majd lökök egyet a gépen. Galonné (rémülten): Ne, ne ! Gusztáv, kérlek, tarts még egy kissé! (Leszáll a gépről.) Te halálra akarsz kínozni, te ostoba. Igen, a halálba akarsz űzni. Galon: Ugyan ne légy ily félénk . . . Galonné: Nem is vagyok! Szeretném látni, te mit csinálnál, ha az én helyemben volnál! Galon : Úgy lármázol, mintha vernének. Galonné: Rosszul vagyok . . . Szédülök. Galon : Csak bátorság ! Galonné: Érzem, hogy ma képtelen vagyok kerékpáron csak egy lépést is tenni. Galon: Komolyan beszólsz? Galonné: Igen. . . S egyáltalán nem tudom, vájjon jót tesz-e nekem a kerékpározás. Galon: És az orvos ? Azt mondta, hogy elsor­vadsz . . . Galonné : És te miért nem kerékpározol ? Galon: Mert . . . mert én nem sorvadok el úgyse. S ki nem állhatom ezt a sportot... S mégis, a te kedvedért kerékpáros ruhába bújtam. Többet csak nem kívánhatsz tőlem. Nos, szállj föl a gépre. Csak bátorság, szívem ! Galonné: Semmi kedvem sincs hozzá. Galon: Nem akarsz felülni? Galonné: Nem birok. Tudom, hogy valami baj érne. Galon (minden türelmét összeszedve): Ne légy olyan gyerek! Nagyon jól s igen kecsesen kerékpáro­zol. Már nyolc nap óta minden este kerékpározol a Parmentier-avenuen anélkül, hogy valami baj ért volna. S a kerékpározás határozottan nagyon jót tesz neked. Galonné: De itt félek . . . nagyon sok itt a fa . . . Gálon: Itt vagyok én is, vigyázok rád. S az erdei levegő is kitűnő. Meg ha már kocsira is köl­töttünk . . .

Next