Pesti Hírlap, 1898. október (20. évfolyam, 271-301. szám)

1898-10-01 / 271. szám

A véderőtörvény meghosszabbítása. Az­­ idei nyárnak a közepén sok szó esett politikai körökben arról, hogy az idén a tíz év óta fönn­álló véderőtörvényt meg kell újítani s a megújítással kapcsolatosan fölvetődöt az a kérdés, hogy az újonc­­jutalék fölemelését tervezik. Annak idején számokban is ki volt fejezve az ujonclétszám fölemelése. Néhány cáfolat érkezett a hírre, de hivatalosan késett a cá­folat mind a mai nap­. Ma azonban, legalább egy esztendőnyi időre, megcáfolta maga Fejérváry Géza b. honvédelmi miniszter mindazokat a híreket, me­lyek az ujoncjutalék fölemeléséről szólottak. Megcá­folta a még pedig azal, hogy törvényjavaslatot nyúj­tott be a véderőtörvény meghoszabbitásáról s eszerint az ujoncjutalék 1899. év végéig változatlanul az ed­digi marad. Az indokolásban kiemeli a miniszter, hogy a véderőtörvény tíz évi határideje 1898-ban le­telik s még ez év folyamán kellene az uj javaslatot beterjeszteni. Azonban most, amikor a két ország a ki­egyezési kérdésekkel van elfoglalva, az uj véderőtörvényt napirendre hozni a mál is inkább időszerűtlen, mert a kiegyezési kérdések oly számosak, sürgősek s azok kielégítő megoldása a felmerült sok nehézség folytán annyi időt vesz igénybe, hogy azokat újabb, bár véd­erőnket érintő, tehát szintén fontos kérdésnek sző­nyegre hozatalával szaporítani nem látszik célszerű­nek. Maga a törvényjavaslat igy hangzik : Törvényjavaslat. Az 1889. évi VI. törvénycikk 14., valamint az 1890. évi V. tc. 3. szakasza ren­delkezésének, illetőleg a hadsereg és haditengerészet, valamint a honvédség számára megállapított ujonc­jutalék megoszlásának az 1899. év végéig való fen­­tartása tárgyában 1. §. A vederéről szóló 1889. évi VI. törvény­cikk 14. §. 1. bekezdésében foglalt rendelkezés, amely a közös hadsereg és haditengerészet fentartásához szükséges évi ujoncjutalékot a monarchia két álla­mára nézve 102,100 főben állapította meg s ugyan­ezen szakasz 6. bekezdése, valamint azzal megegye­zőig a honvédségről szóló 1890. évi V. törvénycikk 3. szakaszában foglalt rendelkezés, amely a magyar korona országai hon­védségének fentartására szüksé­ges évenkinti cjoncjutalékot 12.500 főben állapította m­eg, az 1889. évi VI. t. c. és az 1895. 1. t. c. 1. §. által módosított 14. szakaszában foglalt összes egyéb feltételeknek és korlátozásoknak érvényben hagyásá­val az 1899. év végéig kiterjesztetik, illetőleg fen­­tartatik. 2. §. A hadsereg és haditengerészet, valamint a magyar honvédség ezen ujoncjutalékának a körül­mények szerint továbbra is változatlanul hagyására vagy megváltoztatására célzó javaslatok alkotmányos után leendő újabb megegyezés végett az 1899. év lefolyása előtt terjesztendők a törvényhozás elé. Gálomné: Ne erőszakolj ... Még megríkatsz ... félek, hogy idegrohamaim lesznek . . . Gálon (dühösen): Parancsolom, hogy ülj fel a 3. §. Ezen törvénynek végrehajtásával a hon­védelmi miniszter bizatik meg, aki eziránt a közös hadügyminiszterrel egyetértőleg fog intézkedni. Budapesten, 1898. szept. 30-án. Fejérváry Géza báró s. k. honvédelmi miniszter. Népgyűlés az önálló vámterület mellett. A siklósi függetlenségi és 48-as párt vasárnap nép­­gyűlést tart az önálló vámterület érdekében, melyre szombaton este a fővárosból leutaznak : Kossuth Fe­renc, Sientaller Lajos, Jeszenszky Ferenc, Brázay Kálmán és Antal Pál orsz. képviselők, gépre ! Galonné: Parancsolod ? Te ? Nekem ? (Odalöki a gépet egy fához.) Galon (odarohan a géphez s fölemeli): Csinos kis dolog! Összetörted. Egy 350 frankos gépet! A kereke is elgörbült. Galonné: Eltört? Csakugyan eltört? Galon: Igen. S most már nem lehet rá felülni. Galonné: Annál jobb. Eléggé meguntam már ezt a ronda és veszedelmes sportot, amelyre te kény­­szerítettél. Galon: Így beszélsz, Pauline? Galonné: Igen, így beszélek én, Pauline. S tu­­dod, mit csinálunk most? Galon: Hazamegyünk. És otthon majd . . . Galonné: Otthon majd nem szólsz egy szót se az egész dologról, különben azonnal elválok tőled s hazaköltözöm a szüleimhez, Melunbe. Galon: S megtennéd ezt ? Elhagynád az üzletet, a papírkereskedésünket ? Galonné: Ha mindig zaklatsz, igen. Egyelőre fogd a gépet és aztán előre! (Galon engedelmes­kedik.) Galon: Jó sokat kell gyalogolnunk, míg egy kocsit találunk. Galonné: Kocsit? Félrebeszélsz. Nem, a kocsi nekem nagyon drága. Omnibuszon megyek haza. Galon: És én? Mi lesz énvelem? Galonné: Te gyalog viszed haza a gépet. (Szü­net.) Add ide azt a regényt. Legalább lesz mit ol­vasnom az omnibuszon. (Gálon oda adja a »Kocám* bole «.­!.) , PESTI HÍRLAP 1898. október 1., 3 ORSZÁGGYŰLÉS, I. A képviselőház mai ülése rövid volt. Vá­ratlan, azonban érdekesebbé és fontosabbá vált, mint a szünet óta tartott ülések bármelyike. Az érdekességet és fontosságot az Ausztriával foly­tatott tárgyalások szem­pontjából értjük. Midőn tudniillik a holnapi napirendre nézve tett Szi­lágyi Dezső elnök indítványt, Polónyi Géza és Kossuth Ferenc elvi kijelentéseinek meghallga­tása után felállott Apponyi Albert gróf és ismé­telten hangsúlyozva a kormány iránt való bi­zalmatlanságot, újabb gravament is felhozott. Az újabb sérelmet abban látta, hogy az osztrák reiehszáb­ tegnapi ülésén benyújtották a Ma­gyarországban már törvénynyé emelt fogyasztási javaslatokat, s hogy az osztrák javaslatok indo­kolásában az foglaltatik, hogy e javaslatokból Magyarországra eső előnyöket a magyar quota fölemelése által fogják kárpótolni. Ezután kö­vetkezett a mai nap szenzációja. Ugyanis Bánffy b. miniszterelnök azonnal válaszolt Apponyi grófnak s a leghatározottabban kijelentette, hogy az osztrák javaslat indokolása a két kormány közt tárgyalás anyagát nem képezte s hogy a két kormány közt a­­puo­ára nézve semmiféle megállapodás nincs. Az indokolásban foglalt rész, tehát a quota emelése, lehet osztrák részről egyéni nézet avagy óhajtás, de semmi egyéb, mert a quota-ügyek a quota-bizottsághoz tar­toznak. A nyílt és határozott kijelentések rend­kívüli nagy hatást keltettek; a jobboldal több­ször lelkesülten éljenzett, s az ellenzék sem tudta kivonni magát a hatás alól. Azután még csak Horánszk­y Nándor szó­lalt föl arra mutatva rá, hogy eszerint a kor­mány nincs megegyezésben az osztrák kormány­­nyal. A máskor figyelemmel hallgatott Horánszky Nándor szavai ezúttal azonban nyom nél­kül vesztek el s miután a holnapi napirendre vonatkozó javaslatot (alelnök és bizottsági ta­gok választása) a Ház elfogadta, a képvise­lők azzal a tudattal távoztak, hogy a minisz­terelnök a quotáról tett mai kijelentéseivel je­lentékeny sikert aratott. Az ülés elején harmadszori olvasásban is elfogadták a királyné emlékéről szóló törvény­­javaslatot. Ezenkívül Fejérváry Géza báró hon­védelmi miniszter törvényjavaslatot nyújtott be, mely szerint az újoncjutalék egy évig, az új véderő-javaslat benyújtásáig, a status quo alap­ján maradjon. Dániel Ernő b. 7 jelentést nyúj­tott be vicinális vasutakról. II. A képviselőház szeptember 30-iki ülése. Elnök : Szilágyi Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, Nyegre László, La­katos Miklós. A miniszterek közül jelen vannak: Bánffy Dezső b., Perczel Dezső, Fejérváry Géza b., Dániel Ernő b., Wlassics Gyula, Darányi Ignác. Ülés kezdete délelőtt 10 órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök be­mutatja Jakabffy Imre kermányi mandátumát. Kiadják az állandó igazolási bizottságnak. Bemutatja több község kérvényét a földadó leszállítása és a tőzsdeadó behoz­dasa iránt. Kiadják a kérvényi bizottságnak. Az ujoncjutalék. Fejérváry Géza fa. honvédelmi miniszter: T. ház! Az 1889. VI. t.-c., t. t. a véderőről szóló tör­vénycikk 11. §-ának első bekezdése azt rendeli, hogy úgy a közös hadsereg, mint a honvédség újoncjuta­lékának változatlan meghagyása, fölemelése vagy le­szállítása iránt a kormány 10 éven belül köteles javaslatot előterjeszteni. Van szerencsém tehát egy törvényjavaslatot előterjeszteni, hogy az 1899-ik évre ezen újoncjutalék változatlanul hagyassék. A törvényjavaslat kinyomatását és szétosztását a ház elrendeli és tárgyalás végett a véderő bizott­sághoz utasítja. Hét vasúti jelentés, Dániel Ernő b. bemutatja a következő helyi érdekű vasutakról szóló jelentéseket: a körmend­­német-ujvári gőzmozdonyu h. é. vasút engedé­lyezése ; továbbá a félegyháza-majsai h. é. gőzmoz­donyu vasút engedélyezése; a szelistve-prandanovici, h. é. keskenyvágányu, gőzmozdonyu vasút engedélye­zése; az ó-becse-újvidék-titeli h. é. gőzmozdonyu vasút megtörtént engedélyezése; a zsibó-nagybányai h. é. gőzmozdonyu vasút engedélyezése ; a székes­­fehérvár-bicskei h. é. gőzmozdonyu vasút engedélye­zéséről és végre a margitta-szilágysomlói h. é. gőz­mozdonyu vasút engedélyezéséről. A jelentések kinyomatását, szétosztását és a közlekedésügyi bizottsághoz való utasítását a ház el­­határozza. Törvény a királynéról. Következik a királyné emlékének törvénybe ik­tatásáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Nyegre László jegyző olvassa a törvényjavas­latot. A ház a javaslatot elfogadja s átküldi a főren­diházhoz tárgyalás és hozzájárulás végett. A napirend. Elnök : Ezzel a napirend ki van merítve. Kö­vetkezik a holnapi ülés napirendjének megállapítása. Erre nézve a ház korábbi határozata fonalán javas­latba hozom, hogy a holnap 10 órakor tartandó ülésen a ház töltse be az alelnöki helyet és vá­­laszsza meg a következő bizottsági tagokat: a föld­­mivelésügyi bizottságba, a számvizsgáló bizottságba és a kötekedésügyi bizottságba egy-egy tagot. Elfo­gadja a ház ? (Igen !) Polónyi Géza a maga részéről elfogadja a javaslatot, de konstatálja, hogy már egy hónapja van együtt a képviselőház és még semmit se tett. Az a meggyőződése, hogy e halogatással a magyar kor­mány célzatosan a kiegyezési törvény kijátszására törekszik és államcsínyt tervez az osztrák kormány­­nyal egyetértve. Dacára annak, hogy a parlament együtt van, a kormány azt foglalkoztatni nem képes, avagy nem akarja. Egyébiránt a javaslat ellen nem tesz kifogást, mert a házszabályok kívánják, hogy a ház konstituálva legyen. De miért nem tűzték ki az alelnök-választást is. Elnök : Az is ki van tűzve. Polónyi Géza magát a javaslatot ez idő sze­rint elfogadja. Kossuth Ferenc a maga részéről szintén hozzájárul a napirendhez, bárha az, mint munkarend, furcsa volna. De pártja nevében megbotránkozását fejezi ki, hogy amikor köztudomásúlag az ország legfontosabb ügyei várnak elintézésre, akkor itt a kormány vezetése alatt az időt elpocsékolják. (He­­lyeslés balfelől.) Ausztria és a quota. Apponyi Albert gróf: T. ház! Hozzájárulok az elnöki prepozícióhoz és pedig abból a paradoxális­­nak látszó okból, mert az a háznak érdemleges munkarendjére nem vonatkozik. Érdemleges munka­rendet tartalmazó prepozícióhoz, jöjjön bárhonnan, nem járulhatnék mindaddig, míg a kormány annak a kötelességnek meg nem felel, hogy a házat és az országot a kiegyezési ügyek állásáról tájékoztassa. E tekintetben a helyzet ma súlyosabb, mint volt akkor, amikor ezt a kérdést először fölvetették. Súlyosabbá vált az által a leleplezés által, melyet az osztrák kormány előterjesztései tartalmaznak. Mert addig, amíg a magyar kormány minden hozzá intézett kérdéssel szemben tagadta, hogy a quota fölemelé­sére nézve az osztrák kormánynyal bárminemű meg­egyezés léteznék, az osztrák kormánynak a fogyasz­tási adókra vonatkozó előterjesztése az indokolásban hivatalosan tartalmazza azt, hogy ami financiális előnyt ezek az előterjesztések Magyarországnak nyújtanak, annak megadása egyenesen a magyar quota megfelelő fölemeléséhez van kötve. (Igaz! ügy van­ a baloldalon.) Itt tehát két dolog közül egy áll: vagy nem felelt meg a valóságnak a magyar kormánynak az a nyilatkozata, mely szerint ő az osztrák kormánynyal a quota fölemelésére nézve megegyezésre nem jutott, vagy az osztrák kormány hallatlan vakmerőséget en­gedett meg magának, midőn egy egyezményes javas­lat indokolásában hivatalosan a megegyezés oly föl­tételét állítja, melyre nézve megegyezés nem jött létre. Csak még egy harmadik lehetőség olyan, mely nincs kizárva, az, hogy régebben ugyanily természetű megállapodás az osztrák kormány és magyar kor­mány között nem létezett, hanem a híres augusztusi tárgyalások alatt jött létre, ma ilyen megállapodás van; vagy az osztrák kormány követett el olyan vakmerőséget, mely a magyar kormányra nézve er­kölcsi lehetetlenséggé tenné, hogy vele tovább tár­gyaljon. Ma tehát a helyzet még bonyolultabb, fenyege­tőbb és a magyar parlament igénye, hogy világosan­ lásson, ma még evidensebb, annak érvényesítése ma még szigorúbb kötelessége. Azért ismételve kijelént

Next