Pesti Hírlap, 1898. október (20. évfolyam, 271-301. szám)
1898-10-01 / 271. szám
A véderőtörvény meghosszabbítása. Az idei nyárnak a közepén sok szó esett politikai körökben arról, hogy az idén a tíz év óta fönnálló véderőtörvényt meg kell újítani s a megújítással kapcsolatosan fölvetődöt az a kérdés, hogy az újoncjutalék fölemelését tervezik. Annak idején számokban is ki volt fejezve az ujonclétszám fölemelése. Néhány cáfolat érkezett a hírre, de hivatalosan késett a cáfolat mind a mai nap. Ma azonban, legalább egy esztendőnyi időre, megcáfolta maga Fejérváry Géza b. honvédelmi miniszter mindazokat a híreket, melyek az ujoncjutalék fölemeléséről szólottak. Megcáfolta a még pedig azal, hogy törvényjavaslatot nyújtott be a véderőtörvény meghoszabbitásáról s eszerint az ujoncjutalék 1899. év végéig változatlanul az eddigi marad. Az indokolásban kiemeli a miniszter, hogy a véderőtörvény tíz évi határideje 1898-ban letelik s még ez év folyamán kellene az uj javaslatot beterjeszteni. Azonban most, amikor a két ország a kiegyezési kérdésekkel van elfoglalva, az uj véderőtörvényt napirendre hozni a mál is inkább időszerűtlen, mert a kiegyezési kérdések oly számosak, sürgősek s azok kielégítő megoldása a felmerült sok nehézség folytán annyi időt vesz igénybe, hogy azokat újabb, bár véderőnket érintő, tehát szintén fontos kérdésnek szőnyegre hozatalával szaporítani nem látszik célszerűnek. Maga a törvényjavaslat igy hangzik : Törvényjavaslat. Az 1889. évi VI. törvénycikk 14., valamint az 1890. évi V. tc. 3. szakasza rendelkezésének, illetőleg a hadsereg és haditengerészet, valamint a honvédség számára megállapított ujoncjutalék megoszlásának az 1899. év végéig való fentartása tárgyában 1. §. A vederéről szóló 1889. évi VI. törvénycikk 14. §. 1. bekezdésében foglalt rendelkezés, amely a közös hadsereg és haditengerészet fentartásához szükséges évi ujoncjutalékot a monarchia két államára nézve 102,100 főben állapította meg s ugyanezen szakasz 6. bekezdése, valamint azzal megegyezőig a honvédségről szóló 1890. évi V. törvénycikk 3. szakaszában foglalt rendelkezés, amely a magyar korona országai honvédségének fentartására szükséges évenkinti cjoncjutalékot 12.500 főben állapította meg, az 1889. évi VI. t. c. és az 1895. 1. t. c. 1. §. által módosított 14. szakaszában foglalt összes egyéb feltételeknek és korlátozásoknak érvényben hagyásával az 1899. év végéig kiterjesztetik, illetőleg fentartatik. 2. §. A hadsereg és haditengerészet, valamint a magyar honvédség ezen ujoncjutalékának a körülmények szerint továbbra is változatlanul hagyására vagy megváltoztatására célzó javaslatok alkotmányos után leendő újabb megegyezés végett az 1899. év lefolyása előtt terjesztendők a törvényhozás elé. Gálomné: Ne erőszakolj ... Még megríkatsz ... félek, hogy idegrohamaim lesznek . . . Gálon (dühösen): Parancsolom, hogy ülj fel a 3. §. Ezen törvénynek végrehajtásával a honvédelmi miniszter bizatik meg, aki eziránt a közös hadügyminiszterrel egyetértőleg fog intézkedni. Budapesten, 1898. szept. 30-án. Fejérváry Géza báró s. k. honvédelmi miniszter. Népgyűlés az önálló vámterület mellett. A siklósi függetlenségi és 48-as párt vasárnap népgyűlést tart az önálló vámterület érdekében, melyre szombaton este a fővárosból leutaznak : Kossuth Ferenc, Sientaller Lajos, Jeszenszky Ferenc, Brázay Kálmán és Antal Pál orsz. képviselők, gépre ! Galonné: Parancsolod ? Te ? Nekem ? (Odalöki a gépet egy fához.) Galon (odarohan a géphez s fölemeli): Csinos kis dolog! Összetörted. Egy 350 frankos gépet! A kereke is elgörbült. Galonné: Eltört? Csakugyan eltört? Galon: Igen. S most már nem lehet rá felülni. Galonné: Annál jobb. Eléggé meguntam már ezt a ronda és veszedelmes sportot, amelyre te kényszerítettél. Galon: Így beszélsz, Pauline? Galonné: Igen, így beszélek én, Pauline. S tudod, mit csinálunk most? Galon: Hazamegyünk. És otthon majd . . . Galonné: Otthon majd nem szólsz egy szót se az egész dologról, különben azonnal elválok tőled s hazaköltözöm a szüleimhez, Melunbe. Galon: S megtennéd ezt ? Elhagynád az üzletet, a papírkereskedésünket ? Galonné: Ha mindig zaklatsz, igen. Egyelőre fogd a gépet és aztán előre! (Galon engedelmeskedik.) Galon: Jó sokat kell gyalogolnunk, míg egy kocsit találunk. Galonné: Kocsit? Félrebeszélsz. Nem, a kocsi nekem nagyon drága. Omnibuszon megyek haza. Galon: És én? Mi lesz énvelem? Galonné: Te gyalog viszed haza a gépet. (Szünet.) Add ide azt a regényt. Legalább lesz mit olvasnom az omnibuszon. (Gálon oda adja a »Kocám* bole «.!.) , PESTI HÍRLAP 1898. október 1., 3 ORSZÁGGYŰLÉS, I. A képviselőház mai ülése rövid volt. Váratlan, azonban érdekesebbé és fontosabbá vált, mint a szünet óta tartott ülések bármelyike. Az érdekességet és fontosságot az Ausztriával folytatott tárgyalások szempontjából értjük. Midőn tudniillik a holnapi napirendre nézve tett Szilágyi Dezső elnök indítványt, Polónyi Géza és Kossuth Ferenc elvi kijelentéseinek meghallgatása után felállott Apponyi Albert gróf és ismételten hangsúlyozva a kormány iránt való bizalmatlanságot, újabb gravament is felhozott. Az újabb sérelmet abban látta, hogy az osztrák reiehszáb tegnapi ülésén benyújtották a Magyarországban már törvénynyé emelt fogyasztási javaslatokat, s hogy az osztrák javaslatok indokolásában az foglaltatik, hogy e javaslatokból Magyarországra eső előnyöket a magyar quota fölemelése által fogják kárpótolni. Ezután következett a mai nap szenzációja. Ugyanis Bánffy b. miniszterelnök azonnal válaszolt Apponyi grófnak s a leghatározottabban kijelentette, hogy az osztrák javaslat indokolása a két kormány közt tárgyalás anyagát nem képezte s hogy a két kormány közt apuoára nézve semmiféle megállapodás nincs. Az indokolásban foglalt rész, tehát a quota emelése, lehet osztrák részről egyéni nézet avagy óhajtás, de semmi egyéb, mert a quota-ügyek a quota-bizottsághoz tartoznak. A nyílt és határozott kijelentések rendkívüli nagy hatást keltettek; a jobboldal többször lelkesülten éljenzett, s az ellenzék sem tudta kivonni magát a hatás alól. Azután még csak Horánszky Nándor szólalt föl arra mutatva rá, hogy eszerint a kormány nincs megegyezésben az osztrák kormánynyal. A máskor figyelemmel hallgatott Horánszky Nándor szavai ezúttal azonban nyom nélkül vesztek el s miután a holnapi napirendre vonatkozó javaslatot (alelnök és bizottsági tagok választása) a Ház elfogadta, a képviselők azzal a tudattal távoztak, hogy a miniszterelnök a quotáról tett mai kijelentéseivel jelentékeny sikert aratott. Az ülés elején harmadszori olvasásban is elfogadták a királyné emlékéről szóló törvényjavaslatot. Ezenkívül Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter törvényjavaslatot nyújtott be, mely szerint az újoncjutalék egy évig, az új véderő-javaslat benyújtásáig, a status quo alapján maradjon. Dániel Ernő b. 7 jelentést nyújtott be vicinális vasutakról. II. A képviselőház szeptember 30-iki ülése. Elnök : Szilágyi Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, Nyegre László, Lakatos Miklós. A miniszterek közül jelen vannak: Bánffy Dezső b., Perczel Dezső, Fejérváry Géza b., Dániel Ernő b., Wlassics Gyula, Darányi Ignác. Ülés kezdete délelőtt 10 órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök bemutatja Jakabffy Imre kermányi mandátumát. Kiadják az állandó igazolási bizottságnak. Bemutatja több község kérvényét a földadó leszállítása és a tőzsdeadó behozdasa iránt. Kiadják a kérvényi bizottságnak. Az ujoncjutalék. Fejérváry Géza fa. honvédelmi miniszter: T. ház! Az 1889. VI. t.-c., t. t. a véderőről szóló törvénycikk 11. §-ának első bekezdése azt rendeli, hogy úgy a közös hadsereg, mint a honvédség újoncjutalékának változatlan meghagyása, fölemelése vagy leszállítása iránt a kormány 10 éven belül köteles javaslatot előterjeszteni. Van szerencsém tehát egy törvényjavaslatot előterjeszteni, hogy az 1899-ik évre ezen újoncjutalék változatlanul hagyassék. A törvényjavaslat kinyomatását és szétosztását a ház elrendeli és tárgyalás végett a véderő bizottsághoz utasítja. Hét vasúti jelentés, Dániel Ernő b. bemutatja a következő helyi érdekű vasutakról szóló jelentéseket: a körmendnémet-ujvári gőzmozdonyu h. é. vasút engedélyezése ; továbbá a félegyháza-majsai h. é. gőzmozdonyu vasút engedélyezése; a szelistve-prandanovici, h. é. keskenyvágányu, gőzmozdonyu vasút engedélyezése; az ó-becse-újvidék-titeli h. é. gőzmozdonyu vasút megtörtént engedélyezése; a zsibó-nagybányai h. é. gőzmozdonyu vasút engedélyezése ; a székesfehérvár-bicskei h. é. gőzmozdonyu vasút engedélyezéséről és végre a margitta-szilágysomlói h. é. gőzmozdonyu vasút engedélyezéséről. A jelentések kinyomatását, szétosztását és a közlekedésügyi bizottsághoz való utasítását a ház elhatározza. Törvény a királynéról. Következik a királyné emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Nyegre László jegyző olvassa a törvényjavaslatot. A ház a javaslatot elfogadja s átküldi a főrendiházhoz tárgyalás és hozzájárulás végett. A napirend. Elnök : Ezzel a napirend ki van merítve. Következik a holnapi ülés napirendjének megállapítása. Erre nézve a ház korábbi határozata fonalán javaslatba hozom, hogy a holnap 10 órakor tartandó ülésen a ház töltse be az alelnöki helyet és válaszsza meg a következő bizottsági tagokat: a földmivelésügyi bizottságba, a számvizsgáló bizottságba és a kötekedésügyi bizottságba egy-egy tagot. Elfogadja a ház ? (Igen !) Polónyi Géza a maga részéről elfogadja a javaslatot, de konstatálja, hogy már egy hónapja van együtt a képviselőház és még semmit se tett. Az a meggyőződése, hogy e halogatással a magyar kormány célzatosan a kiegyezési törvény kijátszására törekszik és államcsínyt tervez az osztrák kormánynyal egyetértve. Dacára annak, hogy a parlament együtt van, a kormány azt foglalkoztatni nem képes, avagy nem akarja. Egyébiránt a javaslat ellen nem tesz kifogást, mert a házszabályok kívánják, hogy a ház konstituálva legyen. De miért nem tűzték ki az alelnök-választást is. Elnök : Az is ki van tűzve. Polónyi Géza magát a javaslatot ez idő szerint elfogadja. Kossuth Ferenc a maga részéről szintén hozzájárul a napirendhez, bárha az, mint munkarend, furcsa volna. De pártja nevében megbotránkozását fejezi ki, hogy amikor köztudomásúlag az ország legfontosabb ügyei várnak elintézésre, akkor itt a kormány vezetése alatt az időt elpocsékolják. (Helyeslés balfelől.) Ausztria és a quota. Apponyi Albert gróf: T. ház! Hozzájárulok az elnöki prepozícióhoz és pedig abból a paradoxálisnak látszó okból, mert az a háznak érdemleges munkarendjére nem vonatkozik. Érdemleges munkarendet tartalmazó prepozícióhoz, jöjjön bárhonnan, nem járulhatnék mindaddig, míg a kormány annak a kötelességnek meg nem felel, hogy a házat és az országot a kiegyezési ügyek állásáról tájékoztassa. E tekintetben a helyzet ma súlyosabb, mint volt akkor, amikor ezt a kérdést először fölvetették. Súlyosabbá vált az által a leleplezés által, melyet az osztrák kormány előterjesztései tartalmaznak. Mert addig, amíg a magyar kormány minden hozzá intézett kérdéssel szemben tagadta, hogy a quota fölemelésére nézve az osztrák kormánynyal bárminemű megegyezés léteznék, az osztrák kormánynak a fogyasztási adókra vonatkozó előterjesztése az indokolásban hivatalosan tartalmazza azt, hogy ami financiális előnyt ezek az előterjesztések Magyarországnak nyújtanak, annak megadása egyenesen a magyar quota megfelelő fölemeléséhez van kötve. (Igaz! ügy van a baloldalon.) Itt tehát két dolog közül egy áll: vagy nem felelt meg a valóságnak a magyar kormánynak az a nyilatkozata, mely szerint ő az osztrák kormánynyal a quota fölemelésére nézve megegyezésre nem jutott, vagy az osztrák kormány hallatlan vakmerőséget engedett meg magának, midőn egy egyezményes javaslat indokolásában hivatalosan a megegyezés oly föltételét állítja, melyre nézve megegyezés nem jött létre. Csak még egy harmadik lehetőség olyan, mely nincs kizárva, az, hogy régebben ugyanily természetű megállapodás az osztrák kormány és magyar kormány között nem létezett, hanem a híres augusztusi tárgyalások alatt jött létre, ma ilyen megállapodás van; vagy az osztrák kormány követett el olyan vakmerőséget, mely a magyar kormányra nézve erkölcsi lehetetlenséggé tenné, hogy vele tovább tárgyaljon. Ma tehát a helyzet még bonyolultabb, fenyegetőbb és a magyar parlament igénye, hogy világosan lásson, ma még evidensebb, annak érvényesítése ma még szigorúbb kötelessége. Azért ismételve kijelént