Pesti Hírlap, 1899. február (21. évfolyam, 32-59. szám)

1899-02-26 / 57. szám

A párisi események, Dérouléde letartóztatása természetesen mozgásba hozta az egész hazafias ligát. Tagjai a St. Paul­­utcába készültek tanácskozásra, amit a rendőrség szigorúan betiltott. A rendőri parancs azonban még sem akadályozhatta meg, hogy a liga tagjainak nagy tömege a nevezett utcába be ne hatoljon. A tüntetés ott esti 11 óráig tartott. Millevoye képviselő is ott volt és Dérouléde és Hubert érdekében nyugalomra intette a liga izgatott tömegét. Csakis ennek köszön­hető, hogy nagyobb rendzavarás nem történt s a rendőrség mindössze 20 embert tartóztatott le néhány rendőr bántalmazása miatt. A Figaro azt írja, hogy amaz iratok között, amelyeket a hazafias liga helyiségében a rendőrség kiküldöttjei elkoboztak, leveleket találtak, melyeket tábornokokhoz, tisztekhez intéztek s azokat fölhivták segédkezésre a tervezett államcsíny végrehajtásában. Dérouléde és Hubert képviselőket még tegnap este kihallgatták, amikor is tudomásukra hozták, hogy a katonáknak engedetlenségre való felbujtásá­­val vádoltatnak. Mire a két foglyot átszállították a conciergeriebe, Hír szerint esküdtszék elé fogják őket állítani. Amint a franciák szeretik a túlzásokat, úgy most Roger tábornokot is a »köztársaság megmentője« gyanánt ünneplik. A derék katonának azonban, úgy­látszik, több esze van, semhogy ilyen badar dicsőítést elfogadjon, mert kijelentette, hogy ő nem tett egye­bet, minthogy a katonákat visszavezette a kaszár­nyába, amely előtt bizonyára rendőrség lett volna felállítva, ha a bekövetkezett eseményeket előre lát­hatták volna. Arról, ami a kaszárnyában történt, Ro­­get tábornok tartózkodással szólt, habár tudva van, hogy amikor a katonák a zászló előtt való tisztel­gésre föl voltak állítva, Dérouléde beszédet kezdett tartani. Az első néhány szó után azonban hat katona körülfogta és elvezette. A patrióták ligájának vezérei, Coppiee és Le­­m­aitre, akik csak pár nap előtt ölelkeztek össze a hazafias liga zászlótartójával, Dérouléde-del, valósá­gos ostromnak vannak kitéve hírlapírók részéről, akik kiváncsiak véleményükre. Hir szerint a jó urak na­gyon lehangoltnak látszanak s dodonai kétértelmüsé­­gekkel bújnak ki az egyenes felelet alól. Említettük fönnebb, hogy az orléansi herceget Brüsszelből kiutasították. Erre titkárának, Monicourt­­nak, az a meggondolatlan nyilatkozata adott okot, melyet egy hírlapíró előtt tett s amelyből az derült ki, hogy a herceg Brüsszelben akarja bevárni a ked­vező alkalmat, hogy híveinek élén lépje át a határt. Erre Faure temetésének napját azért nem választotta, mert a kormány igen nagy óvintézkedéseket tett. Vál­­lalkozásának időpontja azonban közel van. Csak a határ, melyet át akart lépni, távolodott el időközben egy kicsit. * * Páris, febr. 25. (Saját tudósítónktól.) A Liberté egy francia diplomatának Badzimll herceggel folytatott beszélgetését közli, aki tudvalevőleg a német császárt Faure temetésén képviselte. A beszélgetés a Westminster szállodában, a herceg lakásán történt. Badziwill herceg mindenekelőtt a francia csapatoknak a temeté­sen tanusítottt kifogástalan magatartása fölött való bámulatának adott kifejezést és megje­gyezte, hogy a kedvező benyomásról, melyet a francia hadseregről szerzett, mihelyest Berlinbe visszatér, a császárnak azonnal beszámol és meg van győződve róla, hogy ezzel a császár­nak nagy örömet szerez. Igen elismerőleg nyi­latkozott a herceg a lakosság magatartásáról is, mely a temetést semmiféle manifesztációval meg nem zavarta. — Biztosíthatom önt — mondotta a herceg a francia diplomatának — hogy a német császár Franciaország iránt a legbarátságosabb érzület­tel viseltetik, történelmi emlékei és hadi tettei, valamint Franciaország mai hadserege iránt is a legnagyobb bámulattal van eltelve. A császár a legnagyobb figyelemmel kíséri a francia köz­vélemény minden olyan megnyilatkozását, mely az ő birodalma és Franciaország közt a viszonyt kedvezővé teheti és megerősítheti. Hisz érdekeink olyan sok pontban érintkeznek, hogy a legális egyetértés Francia- és Németország közt mind a két államnak csak előnyére lehetne. A herceg ezután a legutóbb létrejött angol-német egyezményről szólt és megjegyezte, hogy ez a szerződés, mely még nincs is közzé­téve, csupán olyan pontokra vonatkozik, ame­lyeken Németország és Anglia közvetetlenül érintkeznek. Egyáltalán nem olyan természetű ez a szerződés, hogy az a Németország és Fran­ciaország közötti közeledésnek útjában állhatna. Anglia és Németország közt az egyetértés soha­sem lehet teljes, mert Németország utóbbi idő­ben leghatalmasabb versenytársa lett az angol kereskedelemnek és a két ország érdekei any­­nyira elütnek egymástól, hogy emiatt köztük nagyobb közeledésről szó sem lehet. De van egy másik ország, mely ellen az összes európai szárazföldi hatalmaknak szervezkedniök kell a gazdasági közös védekezésre és ez­­ Észak-Amerika, melynek pretenziója és gazdag­sága egész Európára veszedelmes. Radziwill herceg már a beszélgetés elején megjegyezte, hogy a császár őt egészen határo­zott utasításokkal látta el, mielőtt Parisba el­küldte. (N. Fr. Pr.) Pária, febr. 25. (Saját tudósítónktól.) A Jour azt írja, hogy a hazafias liga föloszlatása a kormány­nál elhatározott dolog. Ma úgy Dérouléde laká­sán, mint a hazafias liga helyiségeiben, vala­mint Habért Marcell meudoni irodájában a rendőrség házkutatást tartott. E kutatásoknál Dérou­léde és Habért is jelen voltak, majd ismét visszavit­ték őket a fogházba. A hazafias liga marseillei he­lyiségében is tartottak házkutatást. Dérouléde nővére, aki vele teljesen egyetért, kijelentette, hogy Dérou­­lédenek rossz szolgálatot tesznek azok, akik bárha a legjobb szándékkal érdemeit kisebbíteni igyekeznek azért, hogy büntetése is csekélyebb legyen. Dérouléde sem a börtöntől, sem a deportációtól, még a leg­­rosszabbtól sem retten vissza és szívesen föláldozza életét is, ha ezáltal hazájának szolgálatot tehet. P­ESTI HÍRLAP 8 1899. február 26. Telőn. A Pesti Hírlap szerkesztőjéhez. Lapjának igen olvasott rovata az, melyet a le­velezéseinek szánt. Méltán kapós rovat az. Annyi élet­­bölcseség, tudás, humor és sok minden egyéb jó vagyon abban úgyszólván elpazarolva, hogy a követelőbb alakú könyvben is számot tenne. Ennélfogva érdeklődéssel is olvastam mai (szom­bati) számában a tegezéssel és önözéssel foglalkozó üzenetét is. De nem vallok egyet a szerkesztő úrral. És ezért fogtam is tollat. Az önözés, — de még a régibb keletű magázás is, bár idők jártával gyökeret vert a magyar társas érintkezésben, — nem természetesen fejlődött. Nem úgy hajtott ki belőle, mint törzséből az ág. Csak úgy ragasztották rá azt a mi nyelvünkre a civilizáció enyvével. De hát voltaképen nem is önözés a kend (ki­­gyelmed , kegyelmed , kegyed), hanem a leghatá­rozottabb tegezés, mint ahogy tegezés a nagyságod, méltóságod, felséged is. Tehát a te szócskátul nem csorbul meg a köteles tiszteletadás, épségben marad a tartozó megbecsülés, mint ahogy a magyar nép ne­vezi az önözést. Tegeződtek is a régi magyarok nem csupán pogány korukban, de azután is soká még, valameddig csak be nem ütött nálunk a műveltes manér, mely német réven származott be hozzánk. Nagy bajban is voltak a honi pallérozottság és nemzeti csinosodás szóvivői és hirdetői, hogyan is magyarítsák meg a Sie megszólítást, amely német hajbókolás a te szócskától egy egész személyhosz­­szal húzódott távolabb a francia nous-nál, mely be­érte a többesnek 2-ik személyével. Hát a Sie kifejezésére, amelynek nem lelték a magyarban egy értékesét, előkaparták az ipsét, amely abban a latinos korban vegyest járta a magával. A maga meg atyafiságban lévén az ew-nel (enmagam = ennenmagam­­s önmagam), elszakították az ikertest­vérétől, a maga enlábára állították s most mint ön diszeskedik a magyar társalgási nyelvben. Maradjon is meg, ha már megvan, mert legalább rövid s ennél­fogva kényelmes. De már miért csökkentené a gyermeki tisztele­tet a te? Miért volna az ön s társainak önkényes rászo­­rítása az európai szolgálattételre egyenlő a nagyobb tiszteletadással és biztosítéka annak, hogy a fiú eg­szer csak ne ezzel a szóval forduljon az apjához: „Fizesd ki a kártya-adósságaimat !“ ? Mennyivel hang­zana enyhébben így: „Apa, fizesse ki a kártya-adós­­ságaimat!“ ? Nem a fi a tiszteletlen itt, hanem a hang. Angliát kivéve, ahol megönözik még a macskát is, nincs ország, melyben az intim megszólításban ne a te szóval élnének, míg az önözés bizony tökéletlen udvariassági oltás a gorombasági bacillus ellen. Sok évvel ezelőtt egy n.-abonyi úri családban a következő esetnek voltam tanúja: A mama, aki nagyon szerette a nobel manért, keserűséggel tapasztalta, hogy az ő díszes fiacskái, a Károly meg az Emil, milyen dísztelen hangon be­szélgetnek egymással: »Te szamár!« — »úgy vág­­lak pofon, hogy kiesik a szemed!« A finom mama ezt nem hallgathatta el szó nél­kül. Kiadta a szigorú parancsolatot! a testvérközi megszólítás ezentúl az ön legyen, hogy erről az or­­dináré tónusról leszokjanak. Másnap ismét összekopódott a két gyerek. De már akkor önözték egymást, így: »Ön szamár!« — »úgy vágom önt pofon, hogy kiesik a szeme . Az önözést a némettől vettük. De azért van­ a német család, szülő és gyermek, aki egymás között magázódna ? így van ez Olasz- és Franciaországban is. Csak a csintalankodó fiút, kis­lányt önözi meg a francia édesanya, pláne »Monsieur!« illetve »Made­moiselle« megszólítással illeti, de csak büntetésképen, jelezvén vele, hogy: vége a barátságnak. A te szócskába nem csupán a tisztelet fér bele, de egész világa a szeretetnek. A Kis Lap vers­sikéiben és elbeszéléseiben harminc év, tehát e gyer­meki újságom fönnállása óta, szülő és gyermek foly­vást tegeződik, és meg nem fogy tőle a tisztelet és megnövekedik bele a szeretet. Kezét szorítja Forgó bácsi. * * * Ezt a kérdést most olvasóinkra appelláljuk. A magunk álláspontját, — bár most is tehet­nénk, — nem akarjuk addig indokolni, amíg meg nem hallgattuk azokat, akiket közvetlenül illet a dolog. Nagyon természetesen, hogy csak a szülők , ezek közt is első­sorban az anyák rövid vélemé­nyére tartunk számot, akik a közszokást is jobban tudják, de különben is legilletékesebbek megítélni azt, hogy a tegezés vagy a magazás milyen befolyás­sal van a szülő és gyermek között való viszonyra? A szerk. Sakk. A budapesti sakk-kör ma este rendezte első csoportversenyét, mely a tömeges részvétel következ­tében igen jól sikerült. A megjelent tagok és az ér­deklődő vendégek élénk mérkőzést folytattak egy­­mással. Hasonló erejű jó játékosok véletlen össze­kerülése folytán néhány nagyon érdekes játszma ját­szódott el. A biztató jutalom, a csinos emléktárgyak szerencsés elnyerése szívóssá tette a küzdelmet. A veszteseknek egymásután történt kihülése mind kisebb számra apasztotta le a boldog nyerők csoportját. Ju­talmat nyertek : Postornyay Vilmos, Heyda Tivadar, Weszprémy Kálmán. A jelen voltak egy kellemesen eltöltött est emlékével távoztak a körtől. Szobrot a királynénak! Erzsébet királyné szobrára újabban követ­­kező adományok gyűltek össze nálunk: Általános takarékpénztár Szom­bathely ........ 100 írt — ki Holländer Lázár gyűjtése Csonopla 1­9­40 * föl írt 40 kr -hez hozzáadva a már ki­mutatott 7098 frt 95 krt Összesen : 7200 frt 36 kr. A hozzánk küldött összegeket a Pesti magyar kereskedelmi banknál gyümölcsöztetjük. Holländer Lázár gyűjtése Csonopla: Holländer Lázár 20 kr, Holländer Samu Csonopla 10 kr, Ber­ger Ilona Ó-Szivác 80 kr, Rubin Ármin Zombor 20 kr, Holländer Ign. Zombor 20 kr, Blum­ Lajos_ Baj­­mok 20 kr, Schreiber Mihály Csonopla 20 kr. Össze­sen 1 trz 40 kr.

Next