Pesti Hírlap, 1899. április (21. évfolyam, 91-119. szám)
1899-04-23 / 112. szám
És az előbb rémüldöző közönség most kacagva fogadta ezt a kijelentést. * (Takutai.) March Hugó ily című japán regéje a stettini színházban rendkívül tetszett. * (Német rendjel francia komponistának.) II. Vilmos császár a koronarendet adományozta Le Borne Fernandnak, akinek Mudarya című operáját a berlini királyi operában hozták szélire legelőször. A császár e tettét a franciák bizonyára vegyes érzelmekkel fogják fogadni, de remélhető, hogy inkább rokonszenvesen. Szó van arról, hogy Berlinben Saim- Saens »Samson és Delila«, továbbá Berlioz »Tilajaiak« című műveit is előadják. * (A színházi ügynökségek ellen) a német birodalmi gyűlésben Bebel heves beszédet, mondott. Pozadowski államtitkár hozzájárult Bebel fejtegetéseihez. Megyék és városok. A délmagyarországi nemzeti párt, mint lapunknak telegratálják, ma tartotta utolsó értekezletét Temesváron. A párt feloszlását a következőha-tározattal mondották ki: »A délmagyarországi nemzeti párt teljes tartalma szerint elfogadja a nemzeti párt március 2-án tartott országos értekezletének határozatait és ezennel határozat gyanánt kimondja, hogy mint délmagyarországi nemzeti párt föloszlik és a volt nemzeti párti országgyűlési képviselőknek a szabadelvű pártba történt belépését helyeslőleg tudomásul veszi. Ez alkalommal is megújítja azon mély tiszteletének, hálás elismerésének és tántorittátatlan ragaszkodásának érzelmeit, melyekkel a volt nemzeti párt országgyűlési tagjai és főleg annak vezére, Apponyi Albert gróf és Volt elnöke, Horánszky Nándor, iránt mindenkor viseltetett. Örömmel üdvözli az uj miniszterelnököt, Széll Kálmánt, az ő programjujához, mint olyanhoz, melyet a nemzeti párt mindenkor követett, őszinte lojalitással, annak buzgó támogatása iránti szilárd ellenüléssel azon óhaj kifejezésével csatlakoz), hogy a pacifikáció műve és a törvény, jog és igazság uralma hazánk e déli vidékén is minél előbb teljes mértékben érvényesüljön» Badjánszky Erek, elnök, Meiner Ferenc titkár.« Csaliás a miniszter nevével. Szenzációs csalási ügyben tettek tegnap délelőtt följelentést a főkapitányságnál. Nem kisebb dologról van szó, mint hogy egy körmönfont gazember visszaélve hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter nevével, rendkívül furfangos módon 38009 forintot csalt ki dr Kohn Tivadar olmützi hercegérsektől. Az eset részletei a következők: Április 2-ikán a déli órákban egy körülbelül 30—35 évesnek látszó, elegáns férfi jelentkezett a Bécsben, időző dr Kohn ölni ,Uzi herceg-érsek palotájában. — Én Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter unokaöcscse vagyok, — mutatta be magát az érseknek, akit Hegedűs miniszternez már huzamosabb idő óta ismeretség fűz, — és igen nagy kéréssel jöttem excellenciádhoz. Nekem ugyanis egy bizonyos ügyben sürgősen 36.000 forintot kell letennem biztosításul, s ez az összeg nomád rendelkezésemre. Bátyám, a miniszter, szívesen adott volna, de ilyen rövid idő alatt ő sem képes annyi ezer forintot előteremteni, nekem pedig az életem boldogsága függ ettől az összegtől. Idegenhez azért nem fordulnátok, miert ezáltal csak bátyámat, a minisztert, hoznám kellemetlen helyzetbe, s ez az oka, hogy egyenest , hercegségedhez fordulok. Hegedűs Sándor nevében iskérem, kegyeskedjék számomra a 36.000 forintot kiutalványozni. " Ezzel zsebébe nyújt, s levelet adott át az érseknek Hegedűs minisztertől.. A kereskedelemügyi miniszter dualbinnyomású ír papirosára volt szövegezve, s az volt benne, hogy a miniszter a kérelmező unokaöcscsöt igen melegen ajánlja dr. Kohn figyelmébe és pártfogásába. A fierceg-érsek figyelmesen megnézte az Írást: az utolsó vonásig hasonlított Hegedűs Sándor kezeirásához.Nem is sokat töprengett tehát, hanem rövid úton kiállított egy 36000 Írtról szóló ebeket egyik nagy budapesti pénzintézethez, ahol az érseknek tőkéi vannak. Az unokaöcscs hálálkodott és távozott. Aztán a legközelebbi vonattal Budapestre utazott, ahol az illető banknál beváltotta a ebeket, és fölvette a 36000 forintot. A hercegérsek pedig, aki előtt kissé mégis különösnek tűnt föl a dolog, néhány nap múlva levél útján tudakozódott Hegedűs a miniszternél, hogy rendben van-e az unokaöcscse dolga ? Képzelhető, mily nagy volt meglepetése, amikor a minisztertől, azt a választ kapta, hogy ő az egészről nem tud semmit és hogy ő semmiféle unokaöcscsének az érsekhez semmi ajánlást nem irt. Dr Kolimak egy megbízottja erre rögtön Budapestre utazott és értekezett egy fővárosi ügyvéddel, aki aztán tegnap megadte a rendőrségnél a csaló ellen a fenyitó följelentést. Az agyafúrt ember, mint az eddigi nyomozás kiderítette, egy ügynök,akinek rendes lakása volt a fővárosban, ahol azelőtt a magyar beszámítoló- és pénzváltóbanknál volt alkalmazva , tehát"ugyanott, ahol Hegedűs miniszter is egyik igazgató volt. Valószínűleg így tudta megkenteni és aztán utánozni a miniszter kézírását is, amelylyel az olmützi érsektől a pénzt kicsikarta. Feltűnő az a körülmény, hogy a miniszter apokrif levele a miniszter hivatalos iv papírjára volt írva, s igy a rendőrség, — amely a legszélesebb körű intézkedéseket tette meg a csaló kézrenemzésére — most abban az irányban is erélyesen nyomoz, hogy micsoda után jó itt az ügynek a miniszter papirosáttoz ... Érdekes, hogy az egész szenzációról a mai bécsi lapok még semiuki sem tudnak. PESTI HÍRLAP , 1899. április 23. Az értekezlet egyszersmindüdvözlő táviratokat küldött Apponyihoz, Horánszkyhoz és Száll miniszterelnökhöz. 1- - - - - * Almásy főispán távozása. Almásy Géza kir. kamarás szolnoki főispán, aki az uj nera beköszönése alkalmából leköszönt állásáról — mint szolnoki levelezőnk irja.— e hó 26-ikán délben költözik el végleg a megyéből, melynek élén hét év óta működött. Vasárnap fogadja utólára a vármegye öszszes polgármestereit és főszolgabíróit, hogy tőlük elbúcsúzzék.• Utódjául újabban Lippicz Gusztáv ügyvéd,, -takarékpénztár-igazgatót, emlegetik, ámbár előkelő kormánypárti képviselő véleménye szerint egy volt nemzetipárti politikust neveznek ki, ■ ' ■ ’ ...... • Kave vármegye. Mint lapunknak telegrafálják, Keve vármegyének visszaállítása érdekében Pancsolja város, törvényhatósági bizottsága mai rendes közgyűlésén egyhangúlag és nagy lelkesedésselelhatározta, hogy a kormányhoz emlékiratot terjeszt föl, melyet a polgármester vezetése alatt küldöttség súg Széli miniszterelnöknek, átnyújtani. Esti levél. — Novellahősök. — »Megölték a legényt három forintjáért«. A sajdináni úr meg magát ölte meg százhúsz forintért, melylyel, a tiszti étkező számadásánál nem tudott elszámolni. Bennünket, komoly gondolkozást, adófizető családapákat, ilyenkor nemm a vér és a halál borzaszt meg, hanem a kérdéses summa csekélysége. Rettenetes ! Rettenetes ! Ha Rothschild báró ő excellenciáját ölik meg az útonálló ghadenek három milliárdjáért, abban van egy kis józan ész, hogy ne mondjam méltányosság. De hogy ama csúnya néprománc hősének három forintért azaz hat koronáért kellett elpusztulnia a zsiványok kezén, az felháborító. Hogy báró Eynatten altábornagy több százezer forint elsikkasztása miatt lőtte magát főbe, hagyján. De mikor Szászvároson az a szegény kis Berufslieutenant azért hal meg, mert százhúsz forinttal nem tudott elszámolni, égnek mered a hajunk, és azt mondjuk : hát csak anynyit ér egy emberélet? Miért nem fordult hozzánk az a szerencsétlen fiú, mikor hajba keveredett, miért nem kérte tőlünk,, ismeretlen emberestől, azt a potoaingot kölcsön, becsület- szóra! Az igazság pedig az, hogy az a kis Berufslieutenans a legokosabbat cselekedte, amit csak cselekedhetett. Mert neki az a százhúsz forint, nem volt potomság, hanem rengeteg, képtelen summa; akkora, mint legalább is százhúsz ezer forint. És azt a százhúsz forintot ép úgy nem adta volna neki kölcsön a nagy mindenségben senki, mint a százhúsz ezeret. Neki tehát mennie kellett.És ment is, mint egy hős. Pedig csak novellahős volt a szegény. Még csak nem is regényhős, mint Don Quijote, ki legalább a nagy, húszkötetes lovagregényektől bőszült neki. Ezt a boldogtalan gyereket az apró-cseprő novellák bolondították meg ; amaz újmódi novellák, melyekben a hadnagy és fő hadnagy immer fesch und immer schneidig, ér dekes, előkelő, gazdag, nőhódító, pezsgőfogyasztó, zseniális és könnyen él, könnyen hal meg. Az ilyen novellákat este elolvassa a Berufslieutenant, és másnap reggel arra ébred, hogy ő eigentlich egycsiltagú isten. És nem a szegény, rettenetesen szegény kis hivatalnok, aki, jóllehet ő felségének kardbojtját viseli, ínségesebb fráter a telegráfus praktikádnál. Fizetése, melyet a kezébe kap? annyi mint egy levélhordóé. És szürke, fakó az élete. Nem csillog benne más, csak az az egynéhány szál sujtás. Legfőbb célja, hogy negyvenesztendős korában kapitány lehessen. Mert a kapitány már gazdag ember: vasárnaponkint hétkrajcáros szivart szíhat, hármat.Ez a szegény kis ember novellahőssé cseperedvén, Don Quijote útján jár. És tragikomikuma szakasztott az a paródiája a nagyságnak. Az ő szélmalma, az ő Mambrin sisakja, az ő tobosos Dulcineája a sok fickósor (pezsgő), a háromforintos korhelység (kábító, sardanapali orgia) a vén kóristánc (szeretem). Ó, te siralmak siralma, tényűző, dobzódó koldusság. Mindez azonban pénzbe, szörnyű sok pénzbe, például százhúsz forintba kerül. S mikor le kell számolni, a kis piszkos, nyomorék novella véget ér, mégpedig ugyanazzal a legnagyobb csattanóval, amelylyel a legfényesebb drámák végződnek : a fenséges halállal. És e novellának megvan az az érdeme is, hogy nem hazug.