Pesti Hírlap, 1899. augusztus (21. évfolyam, 211-241. szám)

1899-08-01 / 211. szám

lez, előjogot biztosít; a származás, amely meg nem különböztet, első helyre tolja őt. A Károlyi István vagyonából közcél nem igen látott garast. A felvidéki közművelődési egyesület pénztárkönyvei tudnának erről be­szélni azoknak, akik a dúsgazdag földesúr el­nökségéből az egyesület fölvirágozására követ­keztetnek. Ez az úr sohasem szolgálta a hazát azzal, amije van, mindig azzal, amije másnak van. A gazdag ember közéletében nagy demo­kratikusan egy sorba állt a szegény emberekkel és­­ szónokolt. Volt-e neki helye a Petőfi-ünnepen ? Hogyne, hiszen magyar ember és mindenkinek jussa volt ott lenni. De volt-e neki helye az or­szág jelesei között ? Hogyne, hiszen dúsgazdag ember és a legmágnásosabb mágnás! Ez az ! És hiába hangzottak el a legma­­gasztosabb beszédek, hiába szárnyalt az eszme és a szabadság és egyenlőség nagy költőjének dicsőítésében hiába vetekedtek a szó mesterei, az az úr, az a földesúr, az ő disszonáns úri ta­pintatlanságával rideg fénysugárt vetett az ün­nepély mögött lappangó valóságra. Petőfi Sán­dor, aki végighallgattad a sok szárnyas szót és láttál emlékednél egy ünneplő ruhába öltözött nemzetet térdre borulva, annak az úrnak a be­széde nyomán láttad azt is, mikor a nemzet előtted, a lángész előtt, térdel, — kénytelen vagy hódolatán osztozkodni Károlyi István gróffal, a nagygyal, mivel az első selyem sapkát ő viselte és szabad hazádból jókora darab az övé. Belpolitikai hírek, Képviselőjelölés. Bethlenben a Fejérváry Károly elhunytéval megüresedett kerületben megkez­dődtek a választási mozgalmak. A bethleniek föl­ajánlották a mandátumot az elhunyt idősebb fiának, Fejérváry Jenőnek, ezzel is kifejezést adva ama nagyrabecsülésüknek és szeretetüknek, amivel elhunyt képviselőjük iránt viseltettek. Másik jelölt Bethlen Bálint gróf, aki szintén szabadelvű párti programmal fog föllépni. Uj katonai terhek. A katonai kísérleti állo­másokon utóbbi időben kitűnőnek bizonyult uj löve­dékekkel tesznek kísérleteket. A kísérletek oly ki­tűnően sikerültek, hogy a közös kormány elhatá­rozta, hogy ily lövedékekre a delegációktól nagyobb összeg megszavazását fogja kérni. Ezzel elérheti, hogy Ausztria-Magyarország hadseregének époly ki­tűnő lövedékei lehetnek, mint Németországnak, ahol ebben folytonosan a legtökéletesebbet keresik, azon­ban az amúgy is rendkívül megnövekedett katonai terheknek még nagyobb mértékben való súlyosbítása aligha tartatik a mostani delegációk alkalomra idő­szerűnek. Törvényjavaslat az árurészletügylstről. Említettük már, hogy az igazságügyminisztériumban az árurészletügylet szabályozásáról új törvényterve­zet készült. E törvénytervezetet már az igazságügy­­minisztériumban egy szűkebb körű előértekezlet tár­gyalta s a tervezetet és indokolását a kereskedelem­ügyi miniszterrel és egyes szakkörökkel közölték. A tervezetben hivatkozás történik arra, hogy a részletügyletek szabályozásáról van ugyan törvé­nyünk, az 1883 : XXXI. t. c., mely azonban csakis a közforgalomban levő értékpapírok részletfizetés el­lenében való eladását szabályozza, de ezt is igen egyoldalúan. Egyéb áruk részletfizetés ellenében való eladása sehogy sincs szabályozva, aminek, következ­ménye az, hogy a részletfizetés ellenében elárusító kereskedők nagy része a legrosszabb árukkal, épen a szegényebb néposztály körében, általános áru­­uzsorát üz. Régóta szükséges tehát a részletüzlet szabályozása s maga a tisztességes kereskedelem is szokszor szorgalmazta a részletügyletekre vonatkozó törvény megalkotását, a kereskedelmi kamarák felira­­tokban kérték erre a kormányt, sőt a jogszolgáltatás köréből is hangok emelkedtek föl a szaporodó vissza­élések meggátlása érdekében. Ez indokolás után a tervezet kiemeli, hogy az uj részletüzlet-törvény az 1883: XXXI. t. c. hatályon kívül helyezésével min­den nemű ingó dolognak, tehát úgy az értékpapírok­nak mint egyéb árusnak részletfizetés ellenében való eladását szabályozni fogja. A részletiv-üzletről a tör­vény nevezetes újabb intézkedéseket fog tartalmazni, így különösen azt, hogy az eladott értékpapírokról kiállítandó részletiv átadása által az ügylet véglegesen megkötötté még nem válik, s ez csak akkor következik be, ha a vevő a megvett érték­papírokat tényleg átveszi. Míg ez meg nem történik, a vevőnek joga van a vételtől elállani és a már le­fizetett részleteket, kamatok nélkül, visszakövetelni, míg az eladó ez összegből csakis költségeit vonhatja le. Egyebekben azonban az 1883. évi XXXI. t.-cikk megfelelően módosítva és szigorítva érvényben ma­rad. Mindenféle egyéb ingók és áruk részletfizetésre való eladására a törvényben több lényeges, a vevő­közönség érdekeit védő intézkedés lesz, így például a vevőnek joga lesz, bizonyos határidőn belül, a meg­vett áru minősége ellen kifogást emelni és az ügylet bírói megsemmisítését kérni. A bíróság szakértők meghallgatása után az ügyletet megsemmisíti, az eladó tartozik a már megfizetett vételárt a vevőnek az áru visszaadása ellenében visszafizetni. Ha a vevő a megvett árut nem eredeti állapotban adja vissza, az eladó a használatért, illetve értékcsökke­nés fejében megfelelő kárpótlást követelhet, mely a visszafizetendő vételárból egyezség vagy bírói ítélet alapján levonandó. Oly kikötésnek, hogy a megvett áru a vételár teljes megfizetéséig az eladó tulajdona marad, az új törvény helyt enged, de ez a kikötés írásba fogla­­landó és az okmány másolata a vevőnek átadandó. A teljesített részletfizetések visszatarthatását azonban az esetben sem lehet kikötni, ha az eladó az árut a részletek pontos fizetésének elmulasztása miatt visszaveszi; a már lefizetett vételárból csak azt az összeget tarthatja vissza, mely az ügylet létrejöttekor használati díj fejében kiköttetett, vagy e részben való megegyezés hiányában bíróilag megállapíttatott. Az egyes részletek fedezésére az eladó a vevőtől váltót nem követelhet, ha pedig az egész vételárt váltóval fedezik, az ügylet megszűnik részletügylet lenni. A vevő a részletfizetésre vett árut köteles megőrizni s Új képviselők. A megüresedett mandátumok közül újabban kettőt töltöttek be egyhangú választás útján. A magyar­csékei kerületben, mely Goldis Já­nos püspökké választása folytán üresedett meg, Fassie Tódor belényesi román ügyvédet választották meg egyhangúlag. Ellenjelöltje nem volt, minthogy már előzetesen megállapodás történt arra, hogy a magyar­­csékei mandátum román nemzetiségű képviselőnek jusson, aki azonban a szabadelvű programmot vallja magáénak. A mandátumot az új képviselőnek Bartók Kálmán, mint a kerület szabadelvű pártjának elnöke, merem. Szükségtelen ugyan megjegyeznem, de mégis ide írom, hogy a fiú szemének csakugyan nincs semmi baja s hogy így jóslatom egész valóságában bekövetkezett. A negyedik nap egyáltalában nem hason­lított a három előző naphoz. Nem hasonlított pedig azért, mert a csodálatos lopási esetek számát megszaporította. Ezen a napon és pedig a délelőtt folyama alatt fél kiló csokoládé­cukor­nak, hogy úgy mondjam, lába kelt. Az édesség, amit három forintért én magam vettem, az író­asztalom fiókjába volt elzárva. Az említett nap délelőttjén azonban a kulcsot a zárban felejtet­tem és pedig azért, mert Bandi sürgetően kért, hogy az íróasztalt, számtani feladatok meg­oldása céljából, átengedjem neki. A dolgozószobában, amint a vizsgálat minden kétségen kívül kiderítette, a fiún kívül csakis Imdics, a vizslakutya fordult meg. Bandi ugyan megpróbálta, hogy a vizslát is gyanúba keverje, de ez nem sikerült, mert Imdicset még sohasem kaptuk azon, hogy az íróasztal fiókjá­nak zárjában a kulcsot megfordítsa s a fiókot kinyissa. Az ugyan bizonyos, hogy a kutya igen okos és igen torkos volt, de a csokoládé-cukor ügyében még­sem lehetett váddal illetni. Ilyenformán ezúttal csakis Bandit kellett vallatás alá fogni, aki az első gyanúsító szóra pityeregni kezdett, hogy azután sértett önérzet­tel utasítson vissza minden vádat. Azt kérdezte, hogy vajon ezt érdemelte-e ő ? Azt kérdezte, hogy­­ily becstelenítő dolgot föl merek-e tételezni a saját fiamról . És hogy meg akarom-e sérteni önmagamat az ő gyanúsításával? Az anyját ezek a váratlan kérdések meg­döbbentették ; aki oly okosan és önérzetesen tud beszélni, csokoládécukrot nem lophat soha. Be­vallom, hogy Bandi szemtelensége nekem is im­ponált, de azért a vizsgálatnak nem vetettem véget. Hosszasan és némi gyöngédséggel magya­ráztam meg neki a helyzetet. Elmondtam, hogy a kulcsot kilenc órakor felejtettem a zárban s hogy ő ez időben azonnal az íróasztal mellé ült. Elmondtam, hogy a lopás konstatálása ide­jéig folyton az asztalnál dolgozott s hogy a szo­bában ez időtartam alatt a vizslán kívül egy, árva lélek sem fordult meg. Mikor pedig mindezt­­ világosan elébe tártam, azt a kérdést intéztem hozzá, hogy hát ki vihette el a fél kiló csoko­ládét ? Bandi kissé elsápadt s tisztán állt előtte a helyzet, hogy az indokolt gyanú csakis őt ér­heti. —­ Bármint vélekedel is, tata, és bármeny­nyire ellenem valljanak is a körülmények, is­tenre mondom neked, hogy olyan ártatlan va­gyok, mint a maszületett bárány. A hosszúszárú pipa a számban volt s ta­gadásakor önkéntelenül is kivettem, megmar­kolva a meggyfaszárat, amely úgy hajlott, mint a gyönge nád. Bandi, hogy ezt meglátta, elkiál­­totta magát. — Tata! Eszmém van! Az a nem várt s nem is képzelt kijelen­tés, hogy Bandinak eszméje van, határozottan meglepett. A csutorát a számba vettem s mikor néhány füstkarikát útnak eresztettem, kérdőleg néztem rá. Bandi erre elkezdte magyarázni, hogy azokban a tündérmesékben, amiket mostanában olvasgat, szellemek is szerepelnek. A szellemek rendszerint kétfélék. Jó szellemek, akik az em­berek szolgálatára állanak, és rossz szellemek, akik az embereknek kárt okoznak. Ő tehát azt hiszi, hogy vele valamely rossz szellem incsel­kedik. Ez a szellem bebuvik a kulcslyukon s azért eszi meg a rétest, a betőzöttet és a cso­koládé-cukrot, hogy őt gyanúba keverje, jól tudván, hogy a szülők mindig a kisgyermekeket szokták az efajta lopásokkal vádolni. Bandi ilyetén magyarázatára a pipa men­ten kiesett a számból s el is tört, amit a fiú rossz jelnek tekintett. De hát ördögbe is, nem mindennapi értesülés volt az, hogy a lakásomba egy rossz szellem jár, aki a rétesnek esik, aki a befőzöttet kikanalazza s aki fél kiló csokoládé­cukrot másfél óra alatt elfogyaszt csak azért, hogy a fiamat gyanúba keverje s hogy a szoba­leánynak gyanús és sértő vigyorgásra adjon okot. Pár percnyi habozás után a könyvszek­rényemből a legnagyobb könyvet kivettem és pedig azért — mint Bandinak mondottam is — hogy a szellemek ellen követendő védekezésről olvassak. Egy kis lapozás után vígan jeleztem, hogy megvan s hogy föl is olvasom. És olvas­tam, amint következik: »A rossz szellemek, akiknek az a céljuk, hogy ártatlan figyermekeket gyanúba keverje­nek, kézzel meg nem foghatók. Ha szorult helyzetbe jönnek, az ártatlan fiúgyermekbe búj­nak s azzal egyesülnek. Ilyenkor a fiút kegyet­lenül meg kell rakni. Fájdalmat az ártatlanul gyanúsított fiú nem érez, mert az ütés minden kínja a rossz szellemet éri, aki ily megrakatás után a fiú mellől mindörökre eltűnik. Bandi a saját szemeivel akarta volna el­olvasni ezt a néhány sort, de sem alkalma, sem ideje nem volt hozzá, mert a rossz szék­­emnek alaposan neki estem s az ütlegeléssel csakis akkor hagytam föl, mikor Bandi csodá­latosan magas hangon kiáltotta: — Jaj, tata, jaj tata, nincs már bennem! Murai Károly. IóV1. augusztus 1. t h b 1' 1 il 1 ii JL A i' nyújtotta át, üdvözlő beszédében azon reményének adva kifejezést, hogy a mandátum jó kezekbe került. Fassie Tódor kijelentette, hogy örömmel fogadja a mandátumot, mely polgártársainak iránta érzett osz­tatlan bizalmáról tesz tanúságot. Szászsebesen a Horváth-Th­oldy Lajos gróf el­hunytéval megüresedett kerületben ma volt a képvi­selőválasztás. Egyhangúlag megválasztották szabad­elvű párti programmal Vészi József budapesti lap­­szerkesztőt. Vészi József már a Bánffy-kormány ide­jében az általános választások alkalmával is szere­pelt a jelöltek lisztájában, de utóbb közte és a kor­mány között úgy kiélesedtek az ellentétek, hogy a szabadelvű pártkörből is kilépett s a sajtóban a leg­hevesebben küzdött a Bánffy-kormány ellen. A disszidensek és a nemzeti párt beolvadásakor Vészi ismét belépett a szabadelvű körbe s most a Széll­­kormány programmja alapján lett képviselő.

Next