Pesti Hírlap, 1899. augusztus (21. évfolyam, 211-241. szám)
1899-08-01 / 211. szám
ha azt, mielőtt a teljes vételárt lefizette volna, megrongálja vagy továbbadja, idegen vagyon megrongálása, illetve sikkasztás vétségét követi el. Az új törvénytervezetet szeptemberben tágabb körű szaktanácskozmány elé fogják terjeszteni. Külpolitikai hírek: Goluchowski gróf és Hohenlohe herceg augusztus dereka táján találkozni fognak Ausseeban. E találkozásból több külföldi lap nagy politikai eseményt készül gyártani. Ha olyan kaliberű miniszterek, mint a nevezettek, személyes érintkezésbe jönnek, a találkozás semmi esetre sem fogja nélkülözni a politikai jelleget, úgy a küszöb előtt álló sem. Mindamellett szenzációra hiába számítanának a konjekturális politikusok. Goluchowski gróf ezúttal inkább csak udvariassági kötelességet fog teljesíteni, midőn az osztrák földön időző német birodalmi kancellárt meglátogatja. Aminek elmulasztása csaknem sértésszámba volna vehető, midőn maga Goluchowski csak egy ugrásnyira Russétól, Iseidben, fog akkoriban tartózkodni. Politikai tekintetben sok új megbeszélni valójuk alig lesz. A hármas szövetség régi alapon áll, a régi bizalom tartja fönn s a régi közös érdekek és célaik, ezek között elsősorban a béke tartja fönn. Sokan azt hiszik, hogy mivel monarchiánk és Oroszország között a jóviszony melegebb fokra emelkedett, ennek nem lehet más következése, mint hogy Németország bizalma irántunk csökken. Ez nagy tévedés. Az osztrák politika régebben bizony sok baklövést követett el külpolitikai tekintetben s nagyon gyakran oly ellentétekbe hozta magát szomszédaival, melyekből csak nagy nehezen és nagy áldozatok árán bontakozhatott ki; de 1867 óta s különösen amióta Andrássy gróf belezökkentette a helyes kerékvágásba, nem mondhatni felőle, hogy a józan logika világosan megjelölt utairól letért volna. Andrássy gróf volt az, aki az újjászületett és pedig Ausztria nélkül megszületett német birodalommal a szövetséget megkötötte, és ő volt az, aki uralkodónkat Pétervárra kisérte, hogy a krimi hadjárat óta föntorgott feszült viszonyt lehetőleg enyhítse s a három északi nagyhatalom régi érdekközös viszonyát, más alakban s más tendenciákkal ugyan, létrehozza. — Németország az osztrák-magyar-orosz közeledésnek nemcsak hogy nem volt ellensége, sőt előmozdította és amikor kell, előmozdítja ma is. Ebben az állapotban tehát az aussei találkozás nem fog kárt ejteni. Valószínűbb, hogy a három nagyhatalmat még közelebb fogja hozni egymáshoz egy oly fejedelmi találkozás módozatainak meghatározásával, mely már is a levegőben van, s melynek eminenter békés céljai közé tartozik a kontinens még egy másik nagyhatalmának is utat nyitni a csatlakozásra. Erről most még korai volna fejtegetésekbe bocsátkozni, de a népek megnyugtatására szolgálhat, hogy Ausztria-Magyarország, Németország és Oroszország vezérsérvai a kontinentális hatalmak békeérdekeinek kiegyeztetését nem tévesztik szem elől. Hogy erről Ausseban is lesz szó, az semmi esetre sem tartozik a kizárt dolgok közé. A. Milán ellen elkövetett merényletből támadt helyzet lassan kint tisztázódni kezd. Hogy nem fognak annyi akasztófát fölállítani, mint kezdetben Zimonyból és Génfből híresztelték, már abból is kitűnik, hogy a radikális vezér urak közül az annyira kompromittáltakat sem bántják, mint Vuics és a volt pétervári követ, Gruics, ha a merénylet szervezésében való közvetlen szereplésüket bebizonyítani nem lehetett. De nemcsak hogy nem bántják, hanem útlevéllel látják el, hogy külföldre utazhassanak gyógyfürdőzni és mulatni. Pedig mind a kettő olyan leveleket firkált a bizalmasokhoz, melyekből világosan kitűnik, hogy az Obrenovicsok eltávolítása nagyon megelégedésükre volna. A kormány ezeket a leveleket fényképezés útján sokszorosította és közzétette. Drasztikus módja a leleplezésnek, de hatásos. A levelező urak tollvonásait sokan ismerik az országban s így a »hamisítás« dajkameséjével föllépni nem lehet. Vuics és Gruics már eltávozott az országból s maga a tény, hogy ezt tehették, már előre megcáfolja azokat a pampfletteket, melyeket esetleg a külföldön a maguk védelmére és az Obrenovicsok legyalázására netán szárnyra bocsátanának. Szerbiában a közvélemény a jelzett leleplezések folytán teljesen elfordult a radikálisoktól. A múlt héten Szerbia összes lövészegyletei Belgrádban összejövetelt tartottak, Sándor királynál tisztelegtek s leyális érzelmeiknek lelkes kifejezést adtak. Nagy bankettjükön megjelent a szerb miniszterelnök, dr Gyorgyevics Vladán is, hol nagy meglepetést szült politikai beszédével, melyben kegyetlenül nekirontott Karagyorgyevicsnek, kiről azt, mondta, hogy a szerb zászlót hűtlenül elhagyta s mint közönséges szökevény megugrott, hogy külföldön bujkáljon. Azután rátért a radikálisokra és ezeket Szerbia anarchistáinak aposztrofálta. A radikálisok öltek, fölperzseltek, elpusztítottak mindent. Az uralkodó kénytelen volt 1888-ban romboló gazdálkodásuknak véget vetni. Megkísértette a többi pártokkal kormányozni, de egyik sem vált be, mert mindenik a maga pártérdekeit a haza érdekei fölé helyezte. Miután az uralkodó meggyőződött, hogy így a haza végpusztulása kikerülhetlen, koalíciós minisztériumot nevezett ki, mely 1897. okt. 11-én az ő, Gyorgyevics, miniszterelnöksége alatt megkezdte működését. Rövid másfél év alatt sikerült a teljesen alásülyedt financiális állapotokat rendezni, Oroszországnak több millió követelését, melynek elengedését kunyaralta a radikális kormány, megfizetni, s a közélet minden ágában minden várakozást túlszárnyaló eredményeket elérni. »Quousque tandem, szerb Catilinák — kiáltott föl Gyorgyevics — fogtok még a szerb nép türelmével visszaélni ?Hát ebben az országban még nem csináltatok elég zavart? Véres karmaitokkal nem marcangoltattátok-e már eléggé szét Szerbiának, a közös anyának, belsejét? Ti szerencsétlenek, nem gondoltátok meg, hogy Milánon kívül még százezren vagyunk, kik inkább egytőlegyig elvérzünk, sent hogy megengedjük, hogy Istentől megáldott szép hazánkat idegen érdekek szolgájává alacsonyitsátok! Azután örömmel adta elő, hogy Milán alatt a hadsereg mily óriási fejlődésnek indult s hogy mily szerencse, hogy életét a gondviselés megőrizte. Tekintsétek — végezte beszédét — ama számtalan küldöttséget városokból, falvakból és mindenünnen, melyekben a nép szine-java zarándokolt a fővárosba, hogy királyának szerencsét kívánjon atyja megmeneküléséhez. Azokban megtaláljátok a szerb népnek az Obrenovics-dinasztiához való hű ragaszkodása és szeretete csalhatatlan bizonyítékát. Fővárosi ügyek. A városrendezés terve. — Nyári szabályrendelet. — Az év elején, február első napján a tanács 111. ügyosztálya kiadott egy vaskos füzetet, amelyben a városrendezésre vonatkozó elveit mondotta el. A tervezet gondos tanulásra vall, de két lőhibában szenved. Ragaszkodik a közmunkatanács részéről kiadott építésügyi szabályzathoz, s a városrendezésről 32 szakaszában nem nyilatkozik. Az egész tervezeten rajta ül a főváros financiális nyomorúsága, amely minden koncepciót méhében megöl, amelytől sem tervezni, sem alkotni a fővároshoz méltót nem tudnak. Amikor a városrendezés szabályrendeletének ideája a nyilvánosság elé került, jogosan hitte minden érdeklődő, hogy valami nagyobbat, tökéletesebbet kap az eddiginél. Rendezési tervet, amely a kifelé való egészségtelen fejlődésnek gátat vet, amely befelé megmenti a szemnek és tüdőnek azokat, amiket a hivatalos beépítő bölcseség tönkretett. Vártunk olyan tervre, amely új képet ad a fővárosnak; fejlődését a szép és egészséges vonalak határai között legalább ötven évre előre megállapítja, amely nemcsak azt szabja meg, hogy a tulajdonos mikor, mennyit fizessen, hanem azt is meghatározza, hogy bizonyos, ma még értéktelen, régi épületek milyen időközökben menjenek át a köz tulajdonába, hogy üres területté válva, helyet adjanak fának és levegőnek. Az általános városrendezés terve az, amelyre a fővárosnak az egyesítés óta szüksége van. Olyan tervre, amely szétforgácsolja a mostani levegő nélkül szűkölködő kacskaringós utcákat. Olyanra azonban, amely csupán kisajátításról, terjedők beváltásról intézkedik, még nincs szükségünk. A városrendezési tervnek — a mi viszonyaink mellett — teljesen új beosztást kell tartalmaznia. Új, széles utak, tágas terek, parkok, nagy, impozáns körutak: ezekről kell a városrendezés tervének előre, évtizedekre előre gondoskodni. Csakis egy ilyen, jól megkonstruált, nagyszabású terv segíthet a főváros rossz építési viszonyain. Csakis egy előrelátó munka alapján tudhatja meg a főváros, hogy 10—20—50 év múlva mely közmunkák fogják terhelni, vízvezetékét, világítását s egyéb közintézményeit milyen mérvben kell fejlesztenie. Ez a terv mérnöki munka lenne, amelyet a főváros mérnökeinek kellett volna régóta megkészíteni. Az a terv, amely jogtalanul hivatja magát városrendezési szabályrendeletnek, jogász munka, amely teóriában old meg — természetesen rosszul — nagyszabású szabályozási kérdéseket. Ez a sza,bályrendelet koraszülött. Megelőzte magát a városrendezés tervét, amelytől gondolatot, alapot és létjogot kapott volna. E nélkül a szabályrendelet üres, hiábavaló munka, amely oktalanul ró újabb kötelességet a lakosságra. A város rendezésére jó szabályrendeletet csak egy tökéletes szabályozási terv alapján lehet készíteni. Rosszat anélkül is, abban a bizonyosságban, hogy az elmélet — e téren — ellentétben áll a gyakorlattal. Az új városrendezési szabályrendelet a közmunkatanács készítette régi szabályozási terven épült föl. Egymásnak megfelelően azok között a szűkös korlátok között, amelyeken belül Budapestet agyonszabályozták. Az új szabályrendeletet mindamellett komolyan tárgyalják. A különböző bizottságok kiküldötteiből alakult ad hoc bizottság már az első ülésén összeveszett egyes rendelkezések miatt s az egész tervezetet viszszaadta a tanácsnak újabb megfontolásra. De sem a bizottság, sem a tanács nem fogja megtenni a szükséges korrektúrákat. Őszinte nem mer lenni — az utóbbi, nem akar lenni — az első. Egyik sem vallja be, hogy a városrendezésnél a két fél: a hatóság és a telektulajdonosok érdeke egymással ellentétben áll S a rendezők a hatóság érdekeit megcsorbítani nem merik, előbbre tenni nem akarják a magánosokénál emezek rovására. Ezért eredménytelenek a tárgyalások. Ilyen céltalan tárgyalás volt legközelebb a polgármester elnöklete alatt ebben az ügyben. Részt vett a tárgyaláson a főszámvevő, az ügyészség, a mérnöki hivatal, a III. és VI. ügyosztály. Az ad hoc bizottság kívánságait tárgyalták. Ezek között a legfőbbet, hogy szabályozás és utcanagyobbítás esetén a tulajdonos mennyi területet tartozik ingyen átadni. Az ad hoc bizottság Steiger Gyula indítványára azt mondotta ki, hogy úgy a már létező utak, utcák, terek kiszélesítésénél és megnagyobbításánál, valamint új utak, utcák, terek nyitásánál a tulajdonos az egész út területét ingyen köteles átadni a fővárosnak. Ennél a pontnál azután meg is akadtak s a tanács véleményét kérték, hogy szabályrendeletben fölvehetnek-e ilyen kikötést. Az értekezlet abban állapodott meg, hogy nem. A szabályrendelet tervében eredetileg öt öl volt a maximum, amelyet ingyen követel a város a tulajdonostól. Az értekezlet újra amellett döntött, azt mondván, hogy jogszerűen nem terhelhetik erősebben a tulajdonost. Mert nem mindig a tulajdonos érdeke a szabályozás s alig tudnak különbséget tenni, hogy mely esetben követelhetnék teljes joggal az egész utcaterület ingyenes átengedését. Tovább nem is mentek a tárgyalással, amelyen egyhangúlag konstatálták, hogy a szabályrendelet ugyan életbe nem lép soha, de valamit tenni kell mégis. Persze, hogy kell, mégpedig úgy, hogy előbb elkészítik a főváros új szabályozási tervét. — A Károly-kaszárnya vásárcsarnoké. Ma délelőtt kiküldött bizottság tekintette meg a Károly-kaszárnya udvarán levő lovagló iskola épületében berendezett vásárcsarnokot. A bizottság tagjai közt ott voltak: Pesti Ferenc IV. ker. elöljáró, Heuffel Adolf középítési igazgató, Ziegler Nándor vásárcsarnok-igazgató, Folkusházy Lajos tanácsjegyző, a közélelmezési ügyosztály képviseletében Bereghy Kornél fogalmazó stb. A bizottság megtekintette az öszszes helyiségeket s aztán kimondta, hogy az elárusíts — amennyiben a berendezkedés ezt megengedi — már holnap megkezdhető. De a bizottság kívánatosnak tartja, hogy köztisztasági s közegész-ségi szempontból több rendbeli javításokat tegyenek a melléképületeken. Megemlítjük, hogy a csarnok belsejében 99 elárusítóhely lesz, míg a csarnokon kívül mintegy 50 elárusító foglalhat helyet. Holnap, a vásár elsőnapján, Halmos János polgármester is megjelen a vásárcsarnokban, FESTI HÍRLAP 1899. augusztus 1.3