Pesti Hírlap, 1899. október (21. évfolyam, 272-302. szám)
1899-10-01 / 272. szám
2 léva. október 1, t a a x 1 11 i it h a mely a királyi hatalommal való teljes egyetértésünket biztosítja és megvéd bennünket a belső viszályoktól. Kitartani híven Deák és Andrássy hagyománya mellett, és ragaszkodni a kiegyezés minden intézményéhez a legutolsó kényszerhelyzetig ; ime, csakis ez lehet a magyar politika vezérfonala. Ez Széll Kálmán politikája is. És ha a reánk erőszakolt kénytelenség beállana, akkor is csak annyit és addig változtatni rajta, amennyit és ameddig a kénytelenségünk tartja. Amíg Magyarország őrzi a monarchia létalapjait, az egész magyar nemzeti politika biztos és erős. A közjogi kaland, a personál-unió propagálása megrázná egész politikai életünket s ismeretlen veszedelmeket zúdítana reánk. Nekünk az utat Deák Ferenc mutatta meg, aki Sadova után kijelentette az uralkodónak, hogy kényszerhelyzetben nem alkuszik, mivel nem bizonyos róla, hogy a szerződési akarat őszinte-e? Nekünk nem szabad a pillanatnyi kényszer- helyzetet a kiegyezés megbontására fölhasználnunk, mivel ez szerződéses hűségünk rovására esne s politikánkat alapjaiban földúlhatná. Ma, íme, megint megnyílt az az eshetőség, hogy igenis kapunk Ausztriától delegációt és quóta-küldöttséget. Becsületére szolgál a magyar kormánynak és a közvéleménynek, hogy a magyar politika álláspontja megmaradt szilárdnak. Ez imponál, mivel öntudat és erő van benne. Magyarország megbízhatóságára mutat a dualizmus kérdéseiben s ennek politikai haszna nem fog elmaradni. De ezzel szemben egy másik dolgot is határozottan ki kell cövekelnünk a jövőre való tekintettel. Tagadhatatlan, hogy Magyarország az osztrák kínlódások alatt nemzeti vagyonában és belső politikai életében igen sokat szenvedett. A károk nyilvánvalók s nálunk ezek miatt mindenki joggal okozza az osztrák politikát. Ausztria, ha mi okozunk vala neki ekkora károkat, már rég tüzet szórt volna fejünkre s elátkozott volna bennünket. Mi veszteg maradtunk s az osztrák belviszályba nemcsak hogy bele nem avatkoztunk, de a monarchia és dinasztia kedvéért békén tűrtük annak reánk eső hátrányait. Most azonban világosan meg kell mondani, hogy az eddigi osztrák politika folytatása reánk nem közömbös és mélyen járó nyugtalanságnak forrása. Ez nem párthangulat, hanem egész Magyarország boszúsága. Sunt certi denique fines. Van egy bizonyos pont, amelyen túl Magyarország nem tűrheti el, mert nem képes eltűrni az osztrák szláv politika hátrányait. Magyarországon igenis népszerű egy oly fordulat, mely Ausztriában a szláv federalizmus fejlődésének végét veti s a németek állami szerepét visszaadja. Ettől sem várunk a magunk javára semmit, de várjuk azt, hogy a kiegyezés támolygásának vége lesz s a szláv hegemóniától a monarchiát megmenthetjük. S hogy ezzel a gazdasági depressziónk is véget ért. Reméljük, hogy a Clary-minisztérium — bármilyen melléknevet adnak is neki — lényegében ezt jelenti. Mert, ha nem ezt jelenti, ha az csak formai expediens a kiegyezési ügyek pillanatnyi átsegítésére, akkor nem mernénk megesküdni rá, hogy a jövő esztendei krízis is épen ilyen nyugodtnak és türelmesnek fogja találni Magyarországot. A szőkék. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — ... Hogy melyik a szép nő? A szőke.? A barna ? A fekete ? A vörös ? Talán mondanom sem kell, hogy ezt a kérdést , nem Ádám-csutkás olvasóimhoz intézem. Vagy kérdezhet nyet férfi a férfiaktól ? A mi szabadkőművességünknek az a legnagyobb titka, hogy minden szép nő szép , sőt gyakran szép a csúnya is, mert rég megmondta a filozófus székely nótacsináló: »Ki mit szeret, ha nem, szép is, kedves az annak.« Hogy mi tetszik nekünk tulajdonképen ? Hm, ha , én azt meg tudnám mondani, tüstént kiármánykodnám a kathedrájából az oxfordi egyetem aesthelikaprofesszorát is, nemcsak Beöthy Zsoltot, mert a világ legnagyobb »szépésze« lennék. Mert megcsináltam volna a szépség meghatározását, melybe eddigelé minden gondolkodónak beletörött a bicskája. Legfőképp a Kanté. Micsoda bolond beszéd az, hogy a szépség érdek nélkül tetszik! Minden szép nő láttára a leghatalmasabb érdek, Önzés istensége támad fel bennünk. Az már helyes definitío, hogy a szerelem két önzés és két epidermis érintkezése. Nos, az egyik önzés és az egyik epidermis megvan nálunk, és érintkezni szeretne a másikkal. S nem rajtunk múlik, ha nem lehet. Mert isteni és állati, tehát összesen emberi a mi csapodárságunk. Csupa kívánság ez az élet. Azért olyan gyönyörűséges és olyan gyötrelmes. Folytonos reménykedés és lemondás. Vagy mit lemondás? Dühös féltékenység. Mert ami nekünk tetszik, már lény a mienk, s akkor felbukkanik az a gyűlölt ismert vagy ismeretlen, a más, az a másik férfi, aki nem szamár theoretikus, mint mi ... A női szépség kísérő árnyéka ez a gaz más, ez ,a boldog semmirekellő, aki talán még csak lesz. Gyilkos pillantást vetünk rá, akár van, akár nincs. Mert mink tulajdonképen, örömest megfojtanánk egymást egy kanál vízben, kedves szabadkőműves testvéreim, férfiak. Szerencse, hogy minden áldott nap annyi szép nőt látunk, hogy az egy kanál Víz kevés , de tán még a Duna sem elegendő. Hogy milyen a szép nő ? Azt csak kegyetek tudnák megmondani, hölgyeim. És meg is mondják, mert hiszen mindig azzal foglalkoznak, hogy szépek legyenek. Ez programús, igen erős és világos programút. Csakhogy — ez m átok ! —— mink urak mindig csak azt tudjuk meg be, Ide,, hogy mit Vélnek szépnek kegyelek. Velünk tudni illik egy csöppet sem méltóztatnak törődni; mintha nem is volnánk a világon. Bájos, szomorú, badarság ez ! Kegyetek voltaképpen mégis csak nekünk akarnának tetszeni, úgy-e ?. Mert ezt talán csak nem tagadják? S mégis mindig úgy volt és úgy lesz, hogy kegyetek csakis egymás kedvéért vagy jobban mondva egymás hosszúságára szépítgetik magukat.. Hogy mi a szép lilette, azt nem mi barbár, tudatlan férfiak ítéljük meg. Sőt jaj nekünk, ha bele merünk kotyogni ebbe a felsőbb politikába. Hát inkább hallgatunk. De, hallgatásunk megmondja, hogy nekünk sohasem tetszik semmi új divat. A kozmetika ? Tudományos bizonyossággal merem állítani, hogy az első lórfi, ki a rizspor (vagyis kendőzés), látója volt, legazemberezte e rúbságok feltalálóját. De mit ér ez a legazemberezés, s mit érnek ezer Juvenalis dühös hexemeterei ! Kegyetek nem bírják megismerni azt a törvényszerű igazságot, hogy a férfi borzad a megkorrigált szépségtől, hogy természete goromba őszinteséggel mond ellene mindennek, ami kenőcs, liszt, festék, — vagy ki is tudná elősorolni az Ördög, patikájának praktikáit. Csakhogy kegyetek — nem győzöm elégszer mondani -,a tükör elött nem a mi szemünknek dolgoznak, hanem az asszonyszemnek. Az asszonyszem látása pedig más ; olyan más, hogy a Mars lakóié se lehet különbözőbb. Kettentg nagy a kegyetek elbizakodottsága. »A férfiaknak, szegényeknek, így is tetszünk.« A fő tehát az, hogy a többi hölgy pukkadjon az irigységtől. Vagyis a hölgyek a hölgyeknek öltöznek, a hölgyeknek testik magukat és a hölgyeknek szőkéje. Mert ma holnap már mind szőkék. 1120a. Ez azonban nem azt teszi, hogy holló! Csak a hydrogénhyperoxyd chemiai jele. Most azt tetszenek mondani, amit Eötvös Károly: hogy unalmas vagyok, mert mindig tudákoskodom. Ej, beszéljünk hát círatlanul, magyarán: Eau de fontaine de souveace, Golden hair-water, Anricome. Nemde méltóztatnak már érteni? Azaz hogy micsoda goromba kérdés is ez ! A barnahajú Róma nyugat felé, észak felé járt hódítani, s akkor hódította meg őt a szőke haj. Elsőben csak az asszonyoké, ama barbár népek nagy, erős, fehér, aranyhajú asszonyaié. Akiket a triumphatorok diadalszekere előtt hajtottak, járomba görnyesztve, meztelenül, rabszolgaságban. De megalázott fejükön sugárzott az a kevély korona, a tündöklő, a csillámló szőke haj. A patrícius nők alig hogy egy fitymáló pillantásra méltatták ezeket a hitvány barmokat, ezt a hadi zsákmányt." De az a szőke haj szemükbe tűnt. Ha, ez más, ez új, ez nem olyan mindennapi, mint áz ő barna fürtjük ! Elé, ti egyiptomi javasasszonyok, kik az Isis titkaiban otthonosok vagytok! Vagy csak van Isisnek annyi ereje, hogy a fekete hajat sárgára tudja változtatni ? És dolgozzatok éjjel-nappal, ti parókacsinálók! Aranyat kaptok az arany haj minden száláért. Meghalt a barna Juno, a szőke Venus él. Messalina az éjjeli Rómán végig arany fürjüket vonszolt a fertőben.’ A szegény, szamár Propertius meg szerelmesen átkozódott, hogy Cynthia sáfrányszínűre festi a haját! Tudhatta volna a jámbor, hogy nem neki leszi ! Ó, ők mindent Belpolitikai hírek. Október 6-ika és a képviselőház. Kossuth Ferenc, mint tudva van, a ház hétfői ülésében fogja indokolni az október 6-ika félszázados megünneplése tárgyában benyújtott indítványát. Széll Kálmán miniszterelnök, mint értesülünk, ki fogja jelenteni, hogy nem ellenzi az indítványnak érdemleges tárgyalás céljából a legközelebbi ülés napirendjére való kitűzését. Lukács László pénzügyminiszter a héten tartandó expozéjában nyilatkozni fog az egyenes adók reformjának kérdéséről. Az adatgyűjtések éselőmunkálatok be vannak fejezve, annyira, hogy a pénzügyminiszter expozéjában a kérdés megoldásának módozatairól és a kormány terveiről tájékoztathatja a képviselőházat. A házszabályok revíziója, illetőleg a kúriai bíráskodási törvénynyel való összeegyeztetése tárgyában kiküldött képviselőházi bizottság Szilágyi Dezső elnöklésével ma ülést tartott, amelyen a kormány részéről Széll Kálmán miniszterelnök volt jelen. A bizottság megválasztotta előadónak Rohonyi Gyula bizottsági jegyzőt s fölkérte az elnököt, hogy mihelyt az előadó javaslattervezetével elkészül, ülést hivjon össze, amely határozni fog azután a bizottság további munkálkodásának tárgyában. Ezzel az ülés véget ért. Képviselő jelölés: Pejacsevics Arthur gróf országgyűlési képviselők elhunyta folytán új képviselő választása válik szükségessé Nógrádmegye szécsenyi kerületében. Amint szabadelvű párti képviselői körökben híre jár, a kerület szabadelvű pártjának Sczitovszky János, a vármegye volt alispánja, lesz a képviselőjelöltje. Beszámolók: Nagyváradról táviratozza tudósítónk, hogy Telegdy József, az élesdi kerület képviselője, ma tartotta beszámoló beszédét. Ismertette a moit eseményeit, fölsorolva a JSáHfy-kormány érdemeit is. Örömének adott kifejezést afölött, hogy a nemzeti párt beolvadt a szabadelvű pártba. A magyar-román barátságtól üdvös eredményt vár. Darányi Az országgyűlési szabadelvű párt b. Podmaniczky Frigyes elnöklete alatt tartott mai értekezletén a quota-bizóságba a képviselőház kebeléből választandó tagokat kijelölte Apponyi Albert grófot Fáik Miksát, Csáky Albin grófot, Horánszky Nándort, Láng Lajost, Matlekovics Sándort, Pulszky Ágostont, Tisza Kálmánt és lommasch Miklóst (egy hely a bizottságban a közjogi alapon álló ellenzéki pártnak, vagyis a néppárnak engedtetett át.) Kijelöltettek továbbá a ház bizottságaiban megüresedett tagsági helyekre, és pedig: a házszabályok revíziója tárgyában kiküldött bizottságba Emmer Kornél, a kérvényi bizottságba Oszkoluczky Miklós, a közigazgatási bizottságba Fischer Sándor, a naplóbíráló bizottságba Darcsay Domokos és a vízügyi bizottságba Forgách Antal gróf. Az elnök meleg szavakkal emlékezett meg az■ utána, pártnak ma elhunyt tagjáról, Pejacsevics Arthur grófról. Az értekezlet elhatározta, hogy az elhunyt ravatalára a párt nevében koszorú helyeztessék.. Ezzel az értekezlet véget ért.