Pesti Hírlap, 1899. október (21. évfolyam, 272-302. szám)

1899-10-01 / 272. szám

2 léva. október 1, t a a x 1 11 i it h a­­­ mely a királyi hatalommal való teljes egyetérté­sünket biztosítja és megvéd bennünket a belső viszályoktól. Kitartani híven Deák és Andrássy hagyománya mellett, és ragaszkodni a kiegyezés­­ minden intézményéhez a legutolsó kényszer­­helyzetig ; ime, csakis ez lehet a magyar poli­tika vezérfonala. Ez Széll Kálmán politikája is. És ha a reánk erőszakolt kénytelenség beállana, akkor is csak annyit és addig változtatni rajta, amennyit és ameddig a kénytelenségünk tartja. Amíg Magyarország őrzi a monarchia lét­alapjait, az egész magyar nemzeti politika biz­tos és erős. A közjogi kaland, a personál-unió propagálása megrázná egész politikai életünket s ismeretlen veszedelmeket zúdítana reánk. Ne­künk az utat Deák Ferenc mutatta meg, aki Sadova után kijelentette az uralkodónak, hogy kényszerhelyzetben nem alkuszik, mivel nem bizonyos róla, hogy a szerződési akarat őszin­te-e? Nekünk nem szabad a pillanatnyi kényszer-­ helyzetet a kiegyezés megbontására fölhasznál­nunk, mivel ez szerződéses hűségünk rovására esne s politikánkat alapjaiban földúlhatná. Ma, íme, megint megnyílt az az eshetőség, hogy igenis kapunk Ausztriától delegációt és quóta-küldöttséget. Becsületére szolgál a magyar kormánynak és a közvéleménynek, hogy a ma­gyar politika álláspontja megmaradt szilárdnak. Ez imponál, mivel öntudat és erő van benne. Magyarország megbízhatóságára mutat a dua­lizmus kérdéseiben s ennek politikai haszna nem fog elmaradni. De ezzel szemben egy másik dolgot is ha­tározottan ki kell cövekelnünk a jövőre való tekintettel. Tagadhatatlan, hogy Magyarország az osztrák kínlódások alatt nemzeti vagyoná­ban és belső politikai életében igen sokat szenvedett. A károk nyilvánvalók s nálunk ezek miatt mindenki joggal okozza az osztrák poli­tikát. Ausztria, ha mi okozunk vala neki ekkora károkat, már rég tüzet szórt volna fejünkre s elátkozott volna bennünket. Mi veszteg marad­tunk s az osztrák belviszályba nemcsak hogy bele nem avatkoztunk, de a monarchia és dinasztia­ kedvéért­ békén tűrtük annak reánk eső hátrányait. Most azonban világosan meg kell mon­dani, hogy az eddigi osztrák politika folytatása reánk nem közömbös és mélyen járó nyugta­lanságnak forrása. Ez nem párthangulat, hanem egész Magyarország boszúsága. Sunt certi de­­nique fines. Van egy bizonyos pont, amelyen túl Magyarország nem tűrheti el, mert nem ké­pes eltűrni az osztrák szláv politika hátrányait. Magyarországon igenis népszerű egy oly fordu­lat, mely Ausztriában a szláv f­ederalizmus fej­lődésének végét veti s a németek állami szere­pét visszaadja. Ettől sem várunk a magunk ja­vára semmit, de várjuk azt, hogy a kiegyezés támolygásának vége lesz s a szláv hegemóniá­tól a monarchiát megmenthetjük. S hogy ezzel a gazdasági depressziónk is véget ért. Reméljük, hogy a Clary-minisztérium — bármilyen melléknevet adnak is neki — lénye­gében ezt jelenti. Mert, ha nem ezt jelenti, ha az csak formai expediens a kiegyezési ügyek pil­lanatnyi átsegítésére, akkor nem mernénk meg­esküdni rá, hogy a jövő esztendei krízis is épen ilyen nyugodtnak és türelmesnek fogja találni Magyarországot. A szőkék. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — ... Hogy melyik a szép nő? A szőke.? A barna ? A fekete ? A vörös ? Talán mondanom sem kell, hogy ezt a kérdést , nem Ádám-csutkás olvasóimhoz intézem. Vagy kérdezhet nyet férfi a férfiaktól ? A mi szabadkőművességünknek az a legnagyobb titka, hogy minden szép nő szép , sőt gyakran szép a csúnya is, mert rég megmondta a filozófus székely nótacsináló: »Ki mit szeret, ha nem, szép is, kedves az annak.« Hogy mi tetszik nekünk tulajdonképen ? Hm, ha , én azt meg tudnám mondani, tüstént kiármánykodnám­ a kathedrájából az oxfordi egyetem aesthelika­­professzorát is, nemcsak Beöthy Zsoltot, mert a világ legnagyobb »szépésze« lennék. Mert meg­csináltam volna a szépség meghatározását, melybe eddigelé minden gondolkodónak bele­törött a bicskája. Legfőképp a Kanté. Micsoda bolond beszéd az, hogy a szépség érdek nélkül tetszik! Minden szép nő láttára a leghatalma­sabb érdek, Önzés­­ istensége támad fel ben­nünk. Az már helyes definitío, hogy a szerelem két önzés és két epidermis érintkezése. Nos, az egyik önzés és az egyik epidermis megvan ná­lunk, és érintkezni szeretne a másikkal. S nem rajtunk múlik, ha nem lehet. Mert isteni és állati, tehát összesen emberi a mi csapodársá­­gunk. Csupa kívánság ez az élet. Azért­ olyan gyönyörűséges és olyan gyötrelmes. Folytonos reménykedés és lemondás. Vagy mit lemondás? Dühös féltékenység. Mert ami nekünk tetszik, már lén­y a mienk, s akkor felbukkanik az a gyűlölt ismert vagy ismeretlen, a más, az a másik férfi, aki nem szamár theoretikus, mint mi ... A női szépség kísérő árnyéka ez a gaz más, ez ,a boldog semmirekellő, aki talán­­ még csak lesz. Gyilkos pillantást vetünk rá, akár van, akár nincs. Mert mink tulajdonképen, örömest megfojtanánk egymást egy kanál víz­ben, kedves szabadkőműves testvéreim, férfiak. Szerencse, hogy minden áldott nap annyi szép nőt látunk, hogy az egy kanál Víz kevés , de tán még a Duna sem elegendő. Hogy milyen a szép nő ? Azt csak kegye­tek tudnák megmondani, hölgyeim. És meg is mondják, mert hiszen mindig azzal foglalkoznak, hogy szépek legyenek. Ez programús, igen erős és világos programút. Csakhogy — ez m­ átok ! —— mink urak mindig csak azt tudjuk meg be­­, Id­e,, hogy mit Vélnek­ szépnek kegyelek. Velünk tudni illik egy csöppet sem méltóztatnak tö­rődni; minth­a nem is volnánk a világon. Bá­jos, szomorú, badarság ez ! Kegyetek voltaképpen mégis csak nekünk akarnának tetszeni, úgy-e ?. Mert­ ezt talán csak nem tagadják? S mégis­ mindig úgy volt és úgy lesz, hogy kegyetek csakis egymás kedvéért vagy jobban mondva egymás hosszúságára szépítgetik magukat.. Hogy mi a szép l­ilette, azt nem mi barbár, tudatlan fér­fiak ítéljük meg. Sőt jaj nekünk, ha bele merünk kotyogni ebbe a felsőbb politikába. Hát inkább hallgatunk. De, hallgatásunk megmondja, hogy nekünk sohasem tetszik semmi új divat. A koz­metika ? Tudományos bizonyossággal merem állí­tani, hogy az első lórfi, ki a rizspor (­vagyis ken­dőzés), látója volt, legazemberezte e rúbságok feltalálóját. De mit ér ez a legazem­berezés, s mit érnek ezer Juvenalis düh­ös hexemeterei ! Kegyetek nem bírják megismerni azt a törvény­szerű igazságot, hogy a férfi borzad a megkor­­r­igált szépségtől, hogy természete goromba őszin­teséggel mond ellene mindennek, ami kenőcs, liszt, festék, — vagy ki is tudná elősorolni az Ördög, patikájának praktikáit. Csakhogy kegyetek — nem győzöm elég­szer mondani -,a­ tükör elött nem a mi sze­münknek dolgoznak, hanem az asszonyszemnek. Az asszonyszem látása pedig más ; olyan más, hogy a Mars lakóié se lehet különbözőbb. Ket­tent­g nagy a kegyetek elbizakodottsága. »A férfiaknak, szegényeknek, így is tetszünk.« A fő tehát az, hogy a többi hölgy pukkadjon az irigységtől. Vagyis a hölgyek a hölgyeknek öl­töznek, a hölgyeknek testik magukat és a höl­gyeknek szőkéje. Mert ma­ holnap már mind szőkék. 1120a. Ez azonban nem azt teszi, hogy holló! Csak a hydrogénhyperoxyd chemiai jele. Most azt tetszenek mondani, amit Eötvös Károly: hogy unalmas vagyok, mert mindig tudákosko­­dom. Ej, beszéljünk hát círatlanul, magyarán: Eau de fontaine de souveace, Golden hair-wa­ter, An­ricome. Nemde méltóztatnak már érteni? Azaz hogy micsoda goromba kérdés is ez ! A barnahajú Róma nyugat felé, észak felé járt hódítani, s akkor hódította meg őt a szőke haj. Elsőben csak az asszonyoké, ama barbár népek nagy, erős, feh­ér, aranyhajú asszonyaié. Akiket a triumphatorok diadalszekere előtt haj­tottak, járomba görnyesztve, meztelenül, rabszol­gaságban. De megalázott fejükön sugárzott az a kevély korona, a tündöklő, a csillámló szőke haj. A patrícius nők alig hogy egy fitymáló pillan­tásra méltatták ezeket a hitvány barmokat, ezt a hadi zsákmányt." De az a szőke haj szemükbe tűnt. Ha, ez más, ez új, ez nem olyan minden­napi, mint áz ő barna fürtjük ! Elé, ti egyiptomi javasasszonyok, kik az Isis titkaiban otthonosok vagytok! Vagy csak van Isisnek annyi ereje, hogy a fekete hajat sárgára tudja változtatni ? És dolgozzatok éjjel-nappal, ti parókacsinálók! Aranyat kaptok az arany haj minden száláért. Meghalt a barna Juno, a szőke Venus él. Mes­­salina az éjjeli Rómán végig arany fürjüket vonszolt a fertőben.’ A szegény, szamár Proper­tius meg szerelmesen átkozódott, hogy Cynthia sáfrányszínűre festi a haját! Tudhatta volna a jámbor, hogy nem neki leszi ! Ó, ők mindent Belpolitikai hírek.­­ Október 6-ika és a képviselőház. Kossuth F­erenc, mint tudva van, a ház hétfői ülésében fogja indokolni az október 6-ika félszázados megünneplése tárgyában benyújtott indítványát. Széll Kálmán miniszterelnök, mint értesülünk, ki fogja jelenteni, hogy nem ellenzi az indít­ványnak érdemleges tárgyalás céljából a leg­közelebbi ülés napirendjére való kitűzését. Lukács László pénzügy­miniszter a héten tartandó expozéjában nyilatkozni fog az egyenes adók reformjának kérdéséről. Az adatgyűjtések és­­elő­munkálatok be vannak fejezve, annyira, hogy a pénzügyminiszter expozéjában a kérdés megoldásá­nak módozatairól és a kormány terveiről tájékoztat­hatja a képviselőházat.­­ A házszabályok revíziója, illetőleg a kú­riai bíráskodási törvénynyel való összeegyeztetése tár­gyában kiküldött képviselőházi bizottság Szilágyi Dezső elnöklésével ma ülést tartott, amelyen a kor­­­­mány részéről Széll Kálmán miniszterelnök volt je­len. A bizottság megválasztotta előadónak Rohonyi Gyula bizottsági jegyzőt s fölkérte az elnököt, hogy mihelyt az előadó javaslattervezetével elkészül, ülést hivjon össze, amely határozni fog azután a bizottság további munkálkodásának tárgyában. Ezzel az ülés véget ért. Képviselő jelölés: Pejacsevics Arthur gróf országgyűlési képviselők elhunyta folytán új képviselő választása válik szükségessé Nógrádm­egye szécsenyi kerületében. Amint szabadelvű párti képviselői kö­rökben híre­­ jár, a kerület szabadelvű­­ pártjának Sczitovszky János, a vármegye volt alispánja, lesz a képviselőjelöltje. Beszámolók: Nagyváradról táviratozza tudó­sítónk, hogy Telegdy József, az élesdi kerület kép­viselője, ma tartotta beszámoló beszédét. Ismertette a moit eseményeit, fölsorolva a­ JSáH­fy-kormány ér­demeit is. Örömének adott kifejezést afölött, hogy­ a nemzeti párt beolvadt a szabadelvű pártba. A ma­­gyar-román­ barátságtól­ üdvös eredményt vár. Darányi Az országgyűlési szabadelvű­ párt b. Pod­maniczky Frigyes elnöklete alatt tartott mai értekez­letén a quota-bizó­ságba a képviselőház kebeléből választandó tagokat kijelölte Apponyi Albert grófot Fáik Miksát, Csáky Albin grófot, Horánszky Nán­dort, Láng Lajost, Matlekovics Sándort, Pulszky Ágostont, Tisza Kálmánt és lommas­ch Miklóst (egy hely a bizottságban a közjogi alapon álló ellenzéki pártnak, vagyis a néppárnak engedtetett át.) Kijelöl­tettek továbbá a ház bizottságaiban megüresedett tag­sági helyekre, és pedig: a házszabályok revíziója tár­gyában kiküldött bizottságba Emmer Kornél, a kér­­vényi bizottságba Oszk­oluczky Miklós, a közigazga­tási bizottságba Fischer Sándor, a naplóbíráló bi­zottságba Darcsay Domokos és a vízügyi bizottságba Forgách Antal gróf. Az elnök meleg szavakkal emlékezett meg az­­■ után­a, pártnak ma elhunyt tagjáról, Pejacsevics Ar­thur grófról. Az értekezlet elhatározta, hogy az el­hunyt ravatalára a párt nevében koszorú helyeztessék.. Ezzel az értekezlet véget ért.

Next