Pesti Hírlap, 1900. február (22. évfolyam, 31-58. szám)

1900-02-01 / 31. szám

1900. február 1. PESTI HÍRLAP 3 boritaladót 1899-ik évtől hozták be az 1898. évi XVIII. t. c. 3. §-a alapján. Husfogyasztási adót Hor­vátországban nem szednek. ORSZÁGGYŰLÉS. 1. Senki sem várta, hogy a képviselőház mai ülése vitával élénk legyen. A napirenden szereplő tárgyak a múlt kormány leltárából maradtak s azt hitték, hogy ezeken kegyeletes hallgatással át fog siklani a parlament. De amint az előadó a témák ismertetésébe belefogott, rögtön megváltozott a hangulat. A már rég el­­intézettnek vélt ügyekről kiderült, hogy igen ér­dekesek. Az egyik a harminc milliós hadügyi póthitelhez való hozzájárulás, a másik a pe­kingi, tokiói és cettinjei követségi paloták épí­tése. Mind a kettő régi dolog. A harminc milliós póthitelről már sok szó esett, már a pénzt is elköltötték. A követségi palotákat már föl is építették s Pekingben vígan dudálnak az ár­nyékában a kinézetek. De a téma máig is ele­gendő maradt parázs vitatkozásra. A póthitel miatt Komjáthy Béla olyan hevesen támadta a kormányt és a delegációt, hogy szinte zivatar lett miatta. Thaly Kálmán és Kossuth Ferenc segítet­tek. Más körülmények között ebből a támadásból kavarodás keletkezett volna. De most Széll Kálmán mindjárt a kezdetén szembeállott Kom­­játhyval és visszaverte érveit olyan hatásosan, hogy Lukács László pénzügyminiszternek csak pénzügyi kérdések dolgában maradt már mon­dani­valója. A vita érdekességét növelte, hogy beléje vegyült egy kis utólagos magyarázat a török-görög háborúról, mely miatt a póthitelt igénybe vették és föllebbent a fátyol ama létig tudott dologról, hogy akkoriban egész Európa háborúra készülődött s ezért az osztrák-magyar monarchiának is pótolni kellett a szükségeseket. S a háborúnak mi a legfőbb kelléke ? Pénz. .. pénz ... és pénz ... Az osztrák-magyar monarchia harminc millióval rukkolt ki. Utólag még vigasztalásul szolgálhat, hogyha csakugyan komoly háború lett volna, tízszer ennyinek se néznek oda. Egy percre személyes jellege is volt a vitának, tudniillik Münnich Aurél mint delegátus külön is visszautasította azt a vádat, mintha a delegáció oly összeget megszavazott volna, melynek hovafordításáról ne kapott volna tájékoztatást. A követségi paloták ügyét leginkább Thaly Kálmán bolygatta. Hogy milyen sokba kerülnek ezek a fényes paloták, míg nálunk iskolahiány van és a legszükségesebb érdekek szolgálására nincs pénz. Közjogi kifogásokat is emelt a kö­vetségek címere és hivatalos nyelve dolgában. Tolomji Géza és Kossuth Ferenc azt kifogásol­ták, hogy a követségi paloták tulajdonjogára nézve nincs föltüntetve Magyarország tulajdon­­jogi igénye. Szerették volna látni például a tokiói telekkönyvet. Széli miniszterelnök nem mutathatta ugyan meg hirtelenében ezt az ok­mányt, de a fölszólalókat minden aggodalmuk­kal szemben megnyugtatta. A mai ülésen az 1898-diki zárszámadá­sokat is elintézték, melyeknek perfektuálását épen a közösügyi póthitelről szóló javaslat tár­gyalásának elmaradása akadályozta eddig. A holnapi ülésen megkezdik a költségve­tés tárgyalását. II. A képviselőház január 31-iki ülése. Elnök: Perczel Dezső, Jegyzők: Molnár Antal, Perczel Béni, Major Ferenc. A miniszterek közül jelen vannak : Széll Kálmán, Hegedűs Sándor, Plósz Sándor, Darányi Ignác, K. Fejérváry Géza, Cseh Ervin. Ülés kezdete délelőtt tíz órakor. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök bemutatja Mócsy Antal levelét, melyben egészségi okokból három havi szabadságot kér. A Ház a kért szabadságot megadja. Bemutatja a szám­­vizsgáló bizottság jelentését a képviselőház pénztárá­nak az 1899. év első felére vonatkozó számadásairól. Annak idején napirendre tűzik, Csik és Zólyom me­­gye feliratait a pálinkaivás korlátozása tárgyában kiadják a kérvényi bizottságnak. Ezután a lelkészi jövedelem kiegészítésére és az egyetemi építkezésekre szükséges póthitelről szóló törvényjavaslatokat harmadszori olvasásban is elfo­gadták. Következik a pénzügyminiszter törvényjavaslata az 1897—98. évi közösügyi kiadásokra Magyarország részéről pótlólag fizetendő öszsze­­gekről. Szabó Imre előadó ismerteti és elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. Komjáthy Béla rámutat arra, hogy a pénz­ügyi bizottság indítványozta, hogy a ház szavazzon meg oly 30 milliónyi közös kiadást, melyet már két éve elköltöttek s hogy mire költötték el, azt még a kormánypárton sem tudják. Ha a háznak csak pa­rányi önérzete volna, egy krajcárt sem­ szavazna meg. Kérdi a pénzügyminisztert, ki hatalmazta föl, hogy az országgyűlés megkérdezése nélkül folyósítsa az összeget ? Kérdi a delegáció tagjait, látta valaki e nagy összeg elszámolását ? Maga ez az egy tény, hogy a delegáció ezt a túlkiadást, bár joga sem volt hozzá, megszavazta, elég arra, hogy a delegáció intézményét hitelvesztetté tegye. Azt mondják, a hadügyi albizottságban, mely németül tanácskozik, a hadügyminiszter fölvilágosítást adott, hogy mire köl­tötte el a 30 milliót. De ha valamit tud az albizott­ság, azt még nem tudja a delegáció plénuma és nem az ország. A legnagyobb vakmerőség ide jönni és 30 milliót kérni olyasmire, a­miről nem tudjuk, mire költötték. Ezennel kétségbe vonja, hogy arra költötték volna a pénzt, mint a­mire az előadó állítja. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Vaj­jon miféle rendkívüli körülmények voltak Európaszerte 1897 november végétől 1898 májusáig, hogy erre a rendkívüli póthitelre szükség lett volna. Ak­kor a közös­ügyes­ület kezdetén csak két millióval lépte túl a had­ügyminiszter a költségvetést, a delegáció kormány­­párti tagjai, így Zsedényi is, élesen kikeltek ellene. Ma a delegáció 30 milliót könnyedén megszavaz. Itt a katonaság parancsol már, ez is egyik bizonyítéka ennek. A 70-es években nagyobb tengerészeti kiadá­sok merültek föl a delegációban, az akkori magyar delegáció megszavazta ugyan azt, de kijelentette, hogy nagyobb flotta megszavazása a magyar országgyűlés hatáskörébe tartozik. Képzel­hető-e ilyesmi ma ? Ha a többség tagjai a magánéletben is úgy járnának el megbízottjaikkal szemben, mint a kormány a nem­zettel, a többség a választókkal szemben itt, rég a fenyítő bíróság elé kerülnének. Valóságos skandalum az, ami itt történik. (Helyeslés a szélsőbalon.) Pártja nevében kijelenti, hogy nem járul hozzá a javaslathoz. Széll Kálmán miniszterelnök rámutat arra, hogy oly tényről van szó, mely abban az időben keletke­zett, amikor még nem ült ebben a székben. (Mozgás, zaj a baloldalon.) Kubik Béla: Mindegy. Ott ült azon az oldalon. Széll Kálmán nem akar mentegetőzni. Kubik Béla: Ki akar bújni! Széll Kálmán: Eszem ágában sincs ! Kijelenti, hogy elvállalja a felelősséget. Kubik Béla : Mosakodás színe van. Széll Kálmán: Épen az ellenkezőjét akarja konstatálni. Állítja Komjáthyval szemben, hogy a köl­­ségnek fedezéséről szóló törvényjavaslat mindazon kel­lékekkel bír, melyekkel egy egészen kompetens hatás­körben, a törvények értelmében intézett ügynek bír­nia kell. Nemcsak nem bújik ki a felelőség alól, ha­nem motiválja, hogy Komjáthynak nincs igaza. Ami a kompetencia kérdését illeti, az oly tiszta, mint a napfény, (úgy van ! ügy van! jobbról. Zaj a szélsőbaloldalon.) A közös ügyekről szóló törvény azt mondja, hogy minden, ami kiadás, ami a hadse­regnek költsége, annak megszavazása a delegáció kom­petenciájába tartozik, csakhogy a megszavazott össze­get be kell illeszteni a magyar költségvetésbe a fede­zet szempontjából s annak mennyisége szóvá többé nem tehető. (Zaj: Egy hang a szélsőbaloldalon: De nem vakon!) Majd kitűnik, melyik a vak. 1898-ban nem volt alkalmas ez a ház arra, hogy általában va­lamit tárgyadon. Maradt tehát ennek a törvényjavas­latnak az előterjesztése erre a kormányra és ez meg is tette. Tehát törvényesen és egyenesen a törvény értelmében, a törvényes hatáskörnek, a törvény által előírt intézkedéseknek megfelelőig történt az eljárás. (Helyeslés jobbfelől.) Nem áll, hogy a delegáció elé nem terjesztet­tek volna a póthitel részletei. Jobban ad oculos nem tudja bizonyítani, hogy a delegáció is tudta, a pénz­ügyi bizottság is tudja e dolgot, mint hogyha most újra ország-világ előtt részletesen elmondja. Akkor méltóztassék mondani, hogy itt vakon való megsza­vazásról van szó. A hadügyi albizottság hivatalos nyelve a ma­gyar nyelv és mindenki magyarul beszél, aki nem akar közvetlenül a hadügyminiszterhez kérdést intézni. (Fölkiáltások a szélsőbaloldalon : Nohát ?) Ott ma­gyarul beszélnek és magyarul vitatkoznak, de ha egyik vagy másik tagja mégis azt mondja : semhogy az a tábornok, aki oda van rendelve a hadügyminisz­ter mellé, minthogy ez, bár bizonyos mértékig tud, de talán nem elég tüzetesen tud magyarul . . . Komjáthy Béla: Ha fölveszi a magyar pénzt, beszéljen magyarul ! Széll Kálmán miniszterelnök, . . . előbb le­fordítsa a kérdését, a bizottság engedelmével egypár szót németül is szólhasson, ez megtörténik elvétve, történik ritkábban, de ott az egész tárgyalás magyarul megy, minden ember magyarul beszél, ha itt-ott nem akar egy németül kifejezett kérdést a hadügyminisz­terhez intézni. A delegáció hadügyi albizottságában a hadügy­miniszter előterjesztette, hogy neki az a 30 millió a következő dolgokra kell. (Zaj és fölkiáltások a szélső­baloldalon : Kellett !) No igen ! ily szóelcsavarásokat ne méltóztassék csinálni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mert a hadügyminiszter azt kéri, ami neki kell. (Föl­kiáltások a szélsőbaloldalon: Kellett !) Ha nem sza­vazzák meg, akkor nem kapja meg; ha a bizottság meggyőződik arról, hogy amit kér, az csakugyan kell neki, akkor megszavazza. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A részletezés a következő : ebből a 30 millióból túl­nyomó nagy rész (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mennyi ?) kézi fegyverekre és a tüzérségi lőszer to­vábbi pótlólagos beszerzésére és a készletek nagyob­­bítására szükséges, még­pedig kézi lőfegyverekre 15.650.000 frt, a vártüzérségi lőszerek 7.025.000 frt, vagyis 22.675.000 írt. Ez kellett pedig azért, mert az utóbbi esztendőben a hadsereg fegyverzetében átment a kisebb kaliberű lőfegyverekre és a tartalékok szá­mára nem volt ezen kaliberű kézi lőfegyverekből annyi beszerezve, mint amennyi kell a hadsereg mo­bilizációja esetére. Ezen tartalék­ lőfegyvereknek, ame­lyeket a delegáció már ismer és amelyről tudta, hogy az esztendő bizonyos sorozatában be kell szerezni, nagyobb mennyiségekben és gyorsított tempóban való beszerzésére kellett ez a 22 millió frt. Ezenkívül kellett 3.875.000 frt vonatszerre, sátrakra és anyag­szerre ezen a téren, melyet egy előrelátó hadügyi kormányzat esetleges mobilizáció esetére, mint tarta­lék nagyobbítást, szükségesnek tartott beszerezni. Ma­radt 3.550.000 Irt. Ez fordíttatott a galíciai, tiroli és cattaroi erődítéseknek nagyobb mértékben, gyorsabb tempóban való folytatására. Ez az összeg kitesz 30.100.000 irtot, amelynek minden részlete a bizott­ság előtt feküdt. (Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csen­get.) Az országos bizottságok megvizsgálták ezt, mint oly szükségletet, amely az azon időben fönforgott viszonyok közt megteendő volt, mert indokolva volt. Akkor a török és görög háború kiütött és Török­ország sokkal nagyobb hadsereget mobilizált, mint amint szükséges volt a kis Görögország elleni háború viselésére, azon a gyuanyaggal telt keleten és azok­ban a balkán országokban, hol sohasem tudja senki, hogy a legkisebb odavetett sziporka nem veti-e föl az ottani gyuanyagot, előrelátó gondoskodás volt a hadsereget abba a helyzetbe hozni, hogy egy esetle­ges parciális mobilizáció esetére is kellő fegyverzet­tel és minden szükséges szerekkel el legyen látva. Elvállalja a felelősségét (Nagy zaj a szélső­baloldalon. Elnök csenget.), hogy annak minden fil­lére arra a célra költetett el, . . . (Zaj a szélsőbal­oldalon.) Folazner Jenő: Hogy merték elkölteni meg­szavazás nélkül! (Zaj Halljuk! Halljuk !) Széll Kálmán miniszterelnök: . . . amelyre megszavaztatott . . . (Folytonos zaj a szélsőbal­oldalon.) Elnök: (Csenget.) Kérem a képviselő urakat, ne zavarják folytonosan a szónokot! Kubik Béla : Nem lehet, hisz olyanokat mond, hogy nem lehet kiállni. (Nagy zaj.) Elnök: Kubik Béla képviselő urat figyelmez­tetem, hogy meg kell hallgatni a szónokot! Széll Kálmán miniszterelnök a flotta szapo­rításra kijelenti, hogy akadt olyan bátor ember, még­pedig 60, mert az egész delegáció az idén is azt mondta ki az utolsó emberig, amidőr a két újabb hajó­­építés részleteit kérték tőle, hogy a jelenleg épülő­félben levő hajóknak két részletét megszavazzuk, mint a régi hajó pótlására szükséges két hajórész­letet, de semmiféle új flottarendszernek vitatásába bele nem megyünk, az a törvényhozás dolga. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Tehát akadt ember ! Az a testület, amely a magyar országyűlés küldöttsége, megérdemli-e azt, hogy azt ilyen gúny­nyal, ilyen alaptalan támadással és alaptalan fölte­véssel támadják, erkölcsi értékében és hitéletében. (Hosszantartó tetszés és helyeslés a jobb- és balol­dalon.) Zivatarozzanak — úgymond — az urak a közös ügyek ellen, támadják a delegáció intézményét elvi szemponból, amint akarják , és ebben igazuk van, de én mégis állítom, hogy az a delegáció lelki­­ismeretesen, becsületesen, hűségesen teljesíti fölada­tait. (Igaz ! ügy van­ a jobb- és baloldalon.) Bírálják tehát azt bármiképen, de azt ilyen alaptalan föltevé­sekkel gyanúsítani és ebben a házban becsmérelni, bocsánatot kérek, sem nem illő, sem meg nem enged­hető dolog. (Helyeslés a jobboldalon.) Komjáthy Béla nem hiszi, hogy a nem illőt neki, Komjáthy Bélának mondta volna. Vagy ha igen, áll elébe. Mindazt, amit mondott a delegációtól, fön­­tartja. Nem ő, hanem Horánszky mondotta, hogy hát vakon akarják megszavazni a póthitelt, mely az ország anyagi romlására vezet Pedig Horánszky tagja volt az albizottságnak. Kubik Béla : Most beszéljetek! Komjáthy kötelességét mindig fogja teljesíteni. Széll Kálmán miniszterelnök elismeréssel szól Komjáthy hazafiságáról, temperamentumáról és tudá­sáról. A„nem illő“ szó értelme a „nem ide való.“ Rá­mutat arra, hogy Komjáthy állításaiban tévedett. Mü­nm­ch Aurél mint a delegáció tagja tilta­kozik az ellen, mintha a delegációban bármi olyat megszavaztak volna, aminek hovafordításáról ne lett volna tudomásuk.

Next