Pesti Hírlap, 1900. február (22. évfolyam, 31-58. szám)
1900-02-01 / 31. szám
1900. február 1. PESTI HÍRLAP 3 boritaladót 1899-ik évtől hozták be az 1898. évi XVIII. t. c. 3. §-a alapján. Husfogyasztási adót Horvátországban nem szednek. ORSZÁGGYŰLÉS. 1. Senki sem várta, hogy a képviselőház mai ülése vitával élénk legyen. A napirenden szereplő tárgyak a múlt kormány leltárából maradtak s azt hitték, hogy ezeken kegyeletes hallgatással át fog siklani a parlament. De amint az előadó a témák ismertetésébe belefogott, rögtön megváltozott a hangulat. A már rég elintézettnek vélt ügyekről kiderült, hogy igen érdekesek. Az egyik a harminc milliós hadügyi póthitelhez való hozzájárulás, a másik a pekingi, tokiói és cettinjei követségi paloták építése. Mind a kettő régi dolog. A harminc milliós póthitelről már sok szó esett, már a pénzt is elköltötték. A követségi palotákat már föl is építették s Pekingben vígan dudálnak az árnyékában a kinézetek. De a téma máig is elegendő maradt parázs vitatkozásra. A póthitel miatt Komjáthy Béla olyan hevesen támadta a kormányt és a delegációt, hogy szinte zivatar lett miatta. Thaly Kálmán és Kossuth Ferenc segítettek. Más körülmények között ebből a támadásból kavarodás keletkezett volna. De most Széll Kálmán mindjárt a kezdetén szembeállott Komjáthyval és visszaverte érveit olyan hatásosan, hogy Lukács László pénzügyminiszternek csak pénzügyi kérdések dolgában maradt már mondanivalója. A vita érdekességét növelte, hogy beléje vegyült egy kis utólagos magyarázat a török-görög háborúról, mely miatt a póthitelt igénybe vették és föllebbent a fátyol ama létig tudott dologról, hogy akkoriban egész Európa háborúra készülődött s ezért az osztrák-magyar monarchiának is pótolni kellett a szükségeseket. S a háborúnak mi a legfőbb kelléke ? Pénz. .. pénz ... és pénz ... Az osztrák-magyar monarchia harminc millióval rukkolt ki. Utólag még vigasztalásul szolgálhat, hogyha csakugyan komoly háború lett volna, tízszer ennyinek se néznek oda. Egy percre személyes jellege is volt a vitának, tudniillik Münnich Aurél mint delegátus külön is visszautasította azt a vádat, mintha a delegáció oly összeget megszavazott volna, melynek hovafordításáról ne kapott volna tájékoztatást. A követségi paloták ügyét leginkább Thaly Kálmán bolygatta. Hogy milyen sokba kerülnek ezek a fényes paloták, míg nálunk iskolahiány van és a legszükségesebb érdekek szolgálására nincs pénz. Közjogi kifogásokat is emelt a követségek címere és hivatalos nyelve dolgában. Tolomji Géza és Kossuth Ferenc azt kifogásolták, hogy a követségi paloták tulajdonjogára nézve nincs föltüntetve Magyarország tulajdonjogi igénye. Szerették volna látni például a tokiói telekkönyvet. Széli miniszterelnök nem mutathatta ugyan meg hirtelenében ezt az okmányt, de a fölszólalókat minden aggodalmukkal szemben megnyugtatta. A mai ülésen az 1898-diki zárszámadásokat is elintézték, melyeknek perfektuálását épen a közösügyi póthitelről szóló javaslat tárgyalásának elmaradása akadályozta eddig. A holnapi ülésen megkezdik a költségvetés tárgyalását. II. A képviselőház január 31-iki ülése. Elnök: Perczel Dezső, Jegyzők: Molnár Antal, Perczel Béni, Major Ferenc. A miniszterek közül jelen vannak : Széll Kálmán, Hegedűs Sándor, Plósz Sándor, Darányi Ignác, K. Fejérváry Géza, Cseh Ervin. Ülés kezdete délelőtt tíz órakor. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök bemutatja Mócsy Antal levelét, melyben egészségi okokból három havi szabadságot kér. A Ház a kért szabadságot megadja. Bemutatja a számvizsgáló bizottság jelentését a képviselőház pénztárának az 1899. év első felére vonatkozó számadásairól. Annak idején napirendre tűzik, Csik és Zólyom megye feliratait a pálinkaivás korlátozása tárgyában kiadják a kérvényi bizottságnak. Ezután a lelkészi jövedelem kiegészítésére és az egyetemi építkezésekre szükséges póthitelről szóló törvényjavaslatokat harmadszori olvasásban is elfogadták. Következik a pénzügyminiszter törvényjavaslata az 1897—98. évi közösügyi kiadásokra Magyarország részéről pótlólag fizetendő öszszegekről. Szabó Imre előadó ismerteti és elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. Komjáthy Béla rámutat arra, hogy a pénzügyi bizottság indítványozta, hogy a ház szavazzon meg oly 30 milliónyi közös kiadást, melyet már két éve elköltöttek s hogy mire költötték el, azt még a kormánypárton sem tudják. Ha a háznak csak parányi önérzete volna, egy krajcárt sem szavazna meg. Kérdi a pénzügyminisztert, ki hatalmazta föl, hogy az országgyűlés megkérdezése nélkül folyósítsa az összeget ? Kérdi a delegáció tagjait, látta valaki e nagy összeg elszámolását ? Maga ez az egy tény, hogy a delegáció ezt a túlkiadást, bár joga sem volt hozzá, megszavazta, elég arra, hogy a delegáció intézményét hitelvesztetté tegye. Azt mondják, a hadügyi albizottságban, mely németül tanácskozik, a hadügyminiszter fölvilágosítást adott, hogy mire költötte el a 30 milliót. De ha valamit tud az albizottság, azt még nem tudja a delegáció plénuma és nem az ország. A legnagyobb vakmerőség ide jönni és 30 milliót kérni olyasmire, amiről nem tudjuk, mire költötték. Ezennel kétségbe vonja, hogy arra költötték volna a pénzt, mint amire az előadó állítja. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Vajjon miféle rendkívüli körülmények voltak Európaszerte 1897 november végétől 1898 májusáig, hogy erre a rendkívüli póthitelre szükség lett volna. Akkor a közösügyesület kezdetén csak két millióval lépte túl a hadügyminiszter a költségvetést, a delegáció kormánypárti tagjai, így Zsedényi is, élesen kikeltek ellene. Ma a delegáció 30 milliót könnyedén megszavaz. Itt a katonaság parancsol már, ez is egyik bizonyítéka ennek. A 70-es években nagyobb tengerészeti kiadások merültek föl a delegációban, az akkori magyar delegáció megszavazta ugyan azt, de kijelentette, hogy nagyobb flotta megszavazása a magyar országgyűlés hatáskörébe tartozik. Képzelhető-e ilyesmi ma ? Ha a többség tagjai a magánéletben is úgy járnának el megbízottjaikkal szemben, mint a kormány a nemzettel, a többség a választókkal szemben itt, rég a fenyítő bíróság elé kerülnének. Valóságos skandalum az, ami itt történik. (Helyeslés a szélsőbalon.) Pártja nevében kijelenti, hogy nem járul hozzá a javaslathoz. Széll Kálmán miniszterelnök rámutat arra, hogy oly tényről van szó, mely abban az időben keletkezett, amikor még nem ült ebben a székben. (Mozgás, zaj a baloldalon.) Kubik Béla: Mindegy. Ott ült azon az oldalon. Széll Kálmán nem akar mentegetőzni. Kubik Béla: Ki akar bújni! Széll Kálmán: Eszem ágában sincs ! Kijelenti, hogy elvállalja a felelősséget. Kubik Béla : Mosakodás színe van. Széll Kálmán: Épen az ellenkezőjét akarja konstatálni. Állítja Komjáthyval szemben, hogy a kölségnek fedezéséről szóló törvényjavaslat mindazon kellékekkel bír, melyekkel egy egészen kompetens hatáskörben, a törvények értelmében intézett ügynek bírnia kell. Nemcsak nem bújik ki a felelőség alól, hanem motiválja, hogy Komjáthynak nincs igaza. Ami a kompetencia kérdését illeti, az oly tiszta, mint a napfény, (úgy van ! ügy van! jobbról. Zaj a szélsőbaloldalon.) A közös ügyekről szóló törvény azt mondja, hogy minden, ami kiadás, ami a hadseregnek költsége, annak megszavazása a delegáció kompetenciájába tartozik, csakhogy a megszavazott összeget be kell illeszteni a magyar költségvetésbe a fedezet szempontjából s annak mennyisége szóvá többé nem tehető. (Zaj: Egy hang a szélsőbaloldalon: De nem vakon!) Majd kitűnik, melyik a vak. 1898-ban nem volt alkalmas ez a ház arra, hogy általában valamit tárgyadon. Maradt tehát ennek a törvényjavaslatnak az előterjesztése erre a kormányra és ez meg is tette. Tehát törvényesen és egyenesen a törvény értelmében, a törvényes hatáskörnek, a törvény által előírt intézkedéseknek megfelelőig történt az eljárás. (Helyeslés jobbfelől.) Nem áll, hogy a delegáció elé nem terjesztettek volna a póthitel részletei. Jobban ad oculos nem tudja bizonyítani, hogy a delegáció is tudta, a pénzügyi bizottság is tudja e dolgot, mint hogyha most újra ország-világ előtt részletesen elmondja. Akkor méltóztassék mondani, hogy itt vakon való megszavazásról van szó. A hadügyi albizottság hivatalos nyelve a magyar nyelv és mindenki magyarul beszél, aki nem akar közvetlenül a hadügyminiszterhez kérdést intézni. (Fölkiáltások a szélsőbaloldalon : Nohát ?) Ott magyarul beszélnek és magyarul vitatkoznak, de ha egyik vagy másik tagja mégis azt mondja : semhogy az a tábornok, aki oda van rendelve a hadügyminiszter mellé, minthogy ez, bár bizonyos mértékig tud, de talán nem elég tüzetesen tud magyarul . . . Komjáthy Béla: Ha fölveszi a magyar pénzt, beszéljen magyarul ! Széll Kálmán miniszterelnök, . . . előbb lefordítsa a kérdését, a bizottság engedelmével egypár szót németül is szólhasson, ez megtörténik elvétve, történik ritkábban, de ott az egész tárgyalás magyarul megy, minden ember magyarul beszél, ha itt-ott nem akar egy németül kifejezett kérdést a hadügyminiszterhez intézni. A delegáció hadügyi albizottságában a hadügyminiszter előterjesztette, hogy neki az a 30 millió a következő dolgokra kell. (Zaj és fölkiáltások a szélsőbaloldalon : Kellett !) No igen ! ily szóelcsavarásokat ne méltóztassék csinálni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mert a hadügyminiszter azt kéri, ami neki kell. (Fölkiáltások a szélsőbaloldalon: Kellett !) Ha nem szavazzák meg, akkor nem kapja meg; ha a bizottság meggyőződik arról, hogy amit kér, az csakugyan kell neki, akkor megszavazza. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A részletezés a következő : ebből a 30 millióból túlnyomó nagy rész (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mennyi ?) kézi fegyverekre és a tüzérségi lőszer további pótlólagos beszerzésére és a készletek nagyobbítására szükséges, mégpedig kézi lőfegyverekre 15.650.000 frt, a vártüzérségi lőszerek 7.025.000 frt, vagyis 22.675.000 írt. Ez kellett pedig azért, mert az utóbbi esztendőben a hadsereg fegyverzetében átment a kisebb kaliberű lőfegyverekre és a tartalékok számára nem volt ezen kaliberű kézi lőfegyverekből annyi beszerezve, mint amennyi kell a hadsereg mobilizációja esetére. Ezen tartalék lőfegyvereknek, amelyeket a delegáció már ismer és amelyről tudta, hogy az esztendő bizonyos sorozatában be kell szerezni, nagyobb mennyiségekben és gyorsított tempóban való beszerzésére kellett ez a 22 millió frt. Ezenkívül kellett 3.875.000 frt vonatszerre, sátrakra és anyagszerre ezen a téren, melyet egy előrelátó hadügyi kormányzat esetleges mobilizáció esetére, mint tartalék nagyobbítást, szükségesnek tartott beszerezni. Maradt 3.550.000 Irt. Ez fordíttatott a galíciai, tiroli és cattaroi erődítéseknek nagyobb mértékben, gyorsabb tempóban való folytatására. Ez az összeg kitesz 30.100.000 irtot, amelynek minden részlete a bizottság előtt feküdt. (Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Az országos bizottságok megvizsgálták ezt, mint oly szükségletet, amely az azon időben fönforgott viszonyok közt megteendő volt, mert indokolva volt. Akkor a török és görög háború kiütött és Törökország sokkal nagyobb hadsereget mobilizált, mint amint szükséges volt a kis Görögország elleni háború viselésére, azon a gyuanyaggal telt keleten és azokban a balkán országokban, hol sohasem tudja senki, hogy a legkisebb odavetett sziporka nem veti-e föl az ottani gyuanyagot, előrelátó gondoskodás volt a hadsereget abba a helyzetbe hozni, hogy egy esetleges parciális mobilizáció esetére is kellő fegyverzettel és minden szükséges szerekkel el legyen látva. Elvállalja a felelősségét (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.), hogy annak minden fillére arra a célra költetett el, . . . (Zaj a szélsőbaloldalon.) Folazner Jenő: Hogy merték elkölteni megszavazás nélkül! (Zaj Halljuk! Halljuk !) Széll Kálmán miniszterelnök: . . . amelyre megszavaztatott . . . (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: (Csenget.) Kérem a képviselő urakat, ne zavarják folytonosan a szónokot! Kubik Béla : Nem lehet, hisz olyanokat mond, hogy nem lehet kiállni. (Nagy zaj.) Elnök: Kubik Béla képviselő urat figyelmeztetem, hogy meg kell hallgatni a szónokot! Széll Kálmán miniszterelnök a flotta szaporításra kijelenti, hogy akadt olyan bátor ember, mégpedig 60, mert az egész delegáció az idén is azt mondta ki az utolsó emberig, amidőr a két újabb hajóépítés részleteit kérték tőle, hogy a jelenleg épülőfélben levő hajóknak két részletét megszavazzuk, mint a régi hajó pótlására szükséges két hajórészletet, de semmiféle új flottarendszernek vitatásába bele nem megyünk, az a törvényhozás dolga. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Tehát akadt ember ! Az a testület, amely a magyar országyűlés küldöttsége, megérdemli-e azt, hogy azt ilyen gúnynyal, ilyen alaptalan támadással és alaptalan föltevéssel támadják, erkölcsi értékében és hitéletében. (Hosszantartó tetszés és helyeslés a jobb- és baloldalon.) Zivatarozzanak — úgymond — az urak a közös ügyek ellen, támadják a delegáció intézményét elvi szemponból, amint akarják , és ebben igazuk van, de én mégis állítom, hogy az a delegáció lelkiismeretesen, becsületesen, hűségesen teljesíti föladatait. (Igaz ! ügy van a jobb- és baloldalon.) Bírálják tehát azt bármiképen, de azt ilyen alaptalan föltevésekkel gyanúsítani és ebben a házban becsmérelni, bocsánatot kérek, sem nem illő, sem meg nem engedhető dolog. (Helyeslés a jobboldalon.) Komjáthy Béla nem hiszi, hogy a nem illőt neki, Komjáthy Bélának mondta volna. Vagy ha igen, áll elébe. Mindazt, amit mondott a delegációtól, föntartja. Nem ő, hanem Horánszky mondotta, hogy hát vakon akarják megszavazni a póthitelt, mely az ország anyagi romlására vezet Pedig Horánszky tagja volt az albizottságnak. Kubik Béla : Most beszéljetek! Komjáthy kötelességét mindig fogja teljesíteni. Széll Kálmán miniszterelnök elismeréssel szól Komjáthy hazafiságáról, temperamentumáról és tudásáról. A„nem illő“ szó értelme a „nem ide való.“ Rámutat arra, hogy Komjáthy állításaiban tévedett. Münmch Aurél mint a delegáció tagja tiltakozik az ellen, mintha a delegációban bármi olyat megszavaztak volna, aminek hovafordításáról ne lett volna tudomásuk.