Pesti Hírlap, 1900. július (22. évfolyam, 178-209. szám)
1900-07-28 / 205. szám
1900. julius 28., szombat PESTI HÍRLAP 7 A ekkor jöttek orvosok s vitették kórházba a már haldokló asszonyokat. A mai délelőtt folyamán egymást érték az adományok. Mikor szerte futott a fővárosban a Bécsből visszaküldöttek megérkezésének a hire, valóságos bucsujáró hely lett a cinkotai vasúti állomás. Szegény, gazdag hozott valamit. Egy nemes szivű ember, bizonyos Goldmann úr 3000 forintot ajánlott föl, hogy azon 20 menekülőt rögtön Amerikába juttassanak. Sokan ruhaneműeket hoztak, mások szivart, cigarettát, stb. Többen — csupa szánalomból — be is akartak egy párt szöktetni a városba, amibe a menekülők szívesen beleegyeztek volna, de a rendőrség — utasításához híven — minden ilyen kísérletet meggátolt. A menekülők között csinos szép lányok is vannak. Az egyiknek már majdnem regénye is akadt. Megakadt rajta ugyanis egy vasúti hivatalnoknak a szemet meg akarta szöktetni. Négy ízben is megkísérlette, de a regény kifejlődését megakadályozták az éber rendőrök. A belügyminisztérium utasítására és számlájára este hat órakor indították őket vissza Predeálba a román határra. A vonat minden kocsijában a fővárosi rendőrség egy-egy embere ügyelt a menekülőkre, mert már eddig is többen elszöktek az utón. A rendőrség részéről Zecher Gyula felügyelő 22 emberrel kíséri a határig őket. A különvonat, mely a rendes budapestpredeáli vonatot követi, vasárnap reggel ér az ország határára. Érdekes, hogy a menekülők közül 178 férj, 157 nő és 290 gyermek. Vezérük Herskovics Hermann szobafestő s a csapat három csoportba van osztva. Az elindulás előtt ellátták a szakaszokat friss vizzel telt kannákkal s átadtak egy ismeretlen jótevő nevében 120 forintot a kivándorlók vezérének. * Ma, pénteken délután a Dunagőzhajózási Társaság „Hildegarde" nevű hajóján 320 román zsidó, részint Bakuból, részint Bukarestből érkezett Budapestre. Három hétig gyalog jöttek Galatzig, innét hajón Budapestig s ma este a bécsi hajóval tovább akartak utazni. Mivel azonban a kivándorlókat eddig is csak oly föltétellel engedték keresztül Magyarországon, hogy Ausztrián keresztül tovább utaznak külföldre s többé magyar földre nem térnek vissza, most a budapesti rendőrség ezt a csoportot nem engedheti tovább Bécs felé, mivel attól tart, hogy Bécsből újra vissza fogják őket küldeni Budapestre. A rendőrség előbb nem is akarta megengedni, hogy partra szánjanak. Később azonban mégis megengedte, hogy a Petőfi téri hajóállomás előtt tanyázzanak, hevenyészett sátrak alatt. A zsidó hitközség ellátta őket bőven enni- és innivalóval. Szánalmas látványt nyújtott az a sok nélkülözéstől elcsigázott nép. Valamikor megtudták a parton időzés közben, hogy Bécsből ma érkezett vissza egy csoport menekülő s erre nagy riadalom támadt közöttük úgy annyira, hogy amikor a rendőrség újra a hajóra akarta őket szállítani, valóságos lázadás ütött ki. Ellen akartak szegülni a hajóra szállításnak, mert azt hitték, hogy nyomban vissza akarják őket küldeni Romániába. Rémülettel arcukon földre borultak a rendőrök előtt, átkulcsolták azok térdeit s úgy kérték, hogy ne űzzék őket vissza a hajókra. Mások hangosan kiabálták, hogy készek inkább a Dunába ugrani, mint visszamenni szülőföldjükre. Silberhercz Eidem, a vezetőjük, ekkor beszédet tartott hozzájuk, úgy csillapította őket, mire lassanként visszatértek a hajóra. Mikor a hajó megfordult, hogy a budai oldalra induljon, újra kitört a rémület. Azt hitték, hogy már visszafordult a hajó s viszi őket vissza, ahonnan jöttek. Sírás, jajgatás töltötte be a fedélzetet. Némelyek a korláton át akartak mászni, hogy a Dunába vessék magukat s a matrózok alig bírták leszedni a korlátról a sok kétségbeesett embert. Félelmük bizony nem is alaptalan, mert helyzetük kétségbeejtő. Romániába nem mehetnek vissza, mert útlevelükben az van, hogy vissza nem, térhetnek; azt pedig tudják, hogy ha mégis visszatérnek Romániába, hat havi börtönbüntetéssel sújtják őket. De még többtől is félnek. Azt mondják, hogy az életük sem biztos régi hazájukban. Félnek, hogy a magyar határ az ő temetőjük lesz, mert a kegyetlen románok leöldösik őket, hogy vissza ne mehessenek Romániába. Értelmes ember volt az egyik, aki nyíltan kijelentette a hajó kapitányai, Tétényi István és Hercog Arthur előtt: — Naponta el fog közülünk húsz-harminc ember tűnni. Belevetjük magunkat, feleségeinket és gyermekeinket a folyóba, csakhogy ne kerüljünk a románok kései alá. Eközben átértek a budai partra, hol az éjjelt tölteni fogják. A budai oldalon is nagy naptömeg verődött össze, nézni a szerencsétlen, hazátlan népet. Jöttek folyton férfiak, nők, kezükben csomagokkal s a hajóhidnál álló rendőrök rögtön utat csináltak a ósziva adakozóknak, akik élelmet, pénzsegélyt hoztak. De nemcsak hitsorsosaik segélyzik őket. Egy derék pékmester hat kosár friss kiflit, zsemlét és kenyeret szállíttatott a hajóra. A fővárosi zsidó hitközség az útra 300 forintot adott át a csapat vezetőségének. Megható látványt nyújtott a menekülők csoportja, amidőn péntek esti imáját végezte a hajó nyílt fedélzetén. Az asszonyok a hajó párkányán gyújtották meg a szokásos szombati gyertyákat. A szél el-elhozta a budai bástyán játszó katonazenekar egyegy dallamát s az elvegyült az ima hangjával, amely hazát kér a boldogtalanoknak és segélyt a szükségben levőknek. A hajó holnap, szombaton, este indul vissza Galatzba keserves terhével. * A Bécsből való visszaküldésnek az az oka, hogy az „Alliance Israelite“-nek, amely Párisban székel, tudomására jutott, hogy a román zsidókat csakis Rotterdamon át lehet Kanadába szállítani, mert a többi kikötő el van zárva előttük. Rotterdamon át pedig csak 150 embert lehet szállítani, úgy, hogy a Bécsben lévő 1700 ember elszállítása csak két héten belül történhetnék meg. Eddig pedig nem tűrik meg a román zsidókat Bécsben. Ezért az »Alliance Israélit,ez is beleegyezett abba, hogy visszaküldjék őket Budapestre, ahol pedig szintén nem maradhatnak 24 óránál tovább. Napi hírek — (Személyi hírek.) Apponyi Lajos gróf, magyarországi udvarnagy leányával, Teréz grófnővel több heti üdülésre Heringsdorf keleti tengeri fürdőbe utazik. — A Párizsban jelenleg folyó Congrés de médecine professionelle Chyzer Kornél dr miniszteri tanácsost, aki a kongresszuson a magyar kormányt képviseli, egyik díszelnökévé választotta meg. — (A trónörökös köszönete.) Szabadka város törvényhatósági bizottsága a múlt hó 26-iki közgyűlésén megbízta a polgármestert, hogy Ferenc Ferdinand trónörököst és nejét házasságuk alkalmából üdvözölje. Az üdvözlő táviratra most érkezett meg a válasz a miniszterelnöktől Schmnusz Endre főispánhoz, amelyben Széll Kálmán a trónörökös megbízásából a jó kívánságokért köszönetét fejezi ki. A főispán átiratban értesítette erről a törvényhatósági bizottságot. (Három éves főherceg százas bankója.) Alsó-Tátrafüredről jelentik : Frigyes főherceg abból az alkalomból," hogy fia, Albrecht főherceg, betöltötte harmadik évét, udvari , ebédet adott, amelyen résztvettek: Szmrecsányi Pál szepesi püspök, Zichy Géza gróf, Csáky Jenő grófszepes vármegyei főispán feleségestül és még számosan. A főherceg tiszteletére a fürdőt fényesen kivilágították, a cigányzene pedig csupa magyar nótákkal kedveskedett neki. A kis főherceget édesatyja kezénél fogva odavezette a cigányhoz, akinek a kis Albrecht magyarul e szavakat mondta: — Köszönöm a muzsikát! — s egy ropogós százast nyújtott át neki. — (A márznarosi főispán és a hadsereg.) Mármaros-Szigetről írják: Bokorny cs. és kir. altábornagy, kassai hadtestparancsnok és Clai Gyula altábornagy, honvédkerületi parancsnok, e hó 24- én Mármaros-Szigetre érkeztek. A vendégek tiszteletére Roszner Ervin báró főispán és neje e hó 25- én estélyt adtak. A honvédzenekar színes lampionokkal vonult a főispáni lakosztály elé s szerenádot adott. Lakoma közben a főispán meleghangú pohárszentet mondott, melyre a hadtestparancsnok hosszabb toasztban fejezte ki rokonszenvét a lekötelező szivességű főúri pár iránt, akiknek vendégszeretete úgy a közös hadseregbeli, mint a honvéd tisztikarnak Mármaros-Szigeten oly kellemes otthont nyújt. Vacsora után tánc is volt. (Hőség mindenfelé.) Az orsz. meteorológiai intézet jelentése szerint az egész kontinensen nagy meleg van s a szárazság mindenütt állandó. Budapesten ma délben a hőmérő 33-l C.-ig emelkedett, vagyis olyan meleg volt, amilyen 1894 július óta itt nem fordult elő. Ma reggel 7—8 óra között a hőmérő igen kevés helyen mutatott 20 foknál kevesebbet, amiből könnyű elképzelni, hogy mint dühöngött délben a kánikula. Legmelegebb Temesváron és Pancsován volt 26-i Celsiussal. Olyan város, ahol a reggeli órákban csak 18 fok meleg áradt szét, csak egy volt, Kézsmárk. Leginkább hűsölhettek az emberek Botfaluban, ahol a reggeli hőség 158 volt. Olaszországban nincs melegebb, mint nálunk, de ilyen meleg van Ausztriában és Franciaországban. Mindehez különben csak azt a vigasztaló megjegyzést fűzhetjük, hogy ez a meleg — tovább s igy tart. — (Pokoli gondolat.) A következő sorokat kaptuk: „T. szerkesztőség ! Ezelőtt hét esztendővel Margit tizenhat éves volt, én meg huszonkettő. És szerettük egymást őrült szerelemmel, dacára Margit gyámatyjának, aki irántam gyűlölettel viseltetett. Épen most hét esztendeje, hogy Margitot megkértem s hogy gyámatyja határozottan nemet mondott. És hét esztendeje annak is, hogy Margittal a halálba indultam. Már egymáshoz kötöztük magunkat s mármár leugróban voltunk az összekötő hidról, mikor Margit gyámatyja két rendőrrel mellénk ugrott s a katasztrófát elhárította. A gyámapa ekkor ünnepélyes igéretet tett, hogy egybekelésünk ellen akadályt nem támaszt, de csak az esetben, ha esküt teszünk, hogy sem meg nem szökünk, sem öngyilkosságot el nem követünk és ha megnyugszunk abban, hogy esküvőnk napja az nap legyen, amely napon a budapesti kábelvasutat a közforgalomnak átadják. Feltételeit elfogadtuk és pedig annál inkább, mert én mint mérnök a kábelvasut tervezésében némi részt vettem és tudtam, hogy az előmunkálati engedély kiadását megígérték. Eskünk elhangzása után a gyámapa tanácsára világkörüli útra indultam, részint azért, hogy az idő gyorsabban teljék, részint pedig, hogy élettapasztalatokat gyűjtsek s szakmámban jobban kiképezzem magam. Beutaztam mind az öt világrészt s mikor másfél év után visszatértem, nyomban a kábelvasut iránt érdeklődtem. Nagy meglepetésemre az építéshez még nem fogtak és pedig azért, mert a város s a kereskedelmi minisztérium a tervek átdolgozását követelték s a vállalatot utasították, hogy az átdolgozandó tervet három hónap alatt bemutassa. Margit szebb volt, mint valaha, szerelmünk jobban lángolt, mint bármikor s igy abban állapodtunk meg, hogy várunk. Az üdvösségért várakozni nagy gyönyörűség. Pár heti itt tartózkodás után megint elutaztam és pedig Oroszországba, hogy a szibériai vasút építésénél részt vegyek. T. szerkesztőség 1 A szibériai vasutat legnagyobb részben megcsináltuk és meg is nyitottuk. Ám amikor mindezek után hazatértem, a budapesti kábelvasút ügye még mindig nem haladt előbbre. A város és kereskedelmi minisztérium ugyanis a fölött vitatkozott, hogy a vasút Budáról-e, avagy a pesti oldalról induljon ? A vállalatot épen ekkor utasították, hogy újabb tervet készítsen s abba a pesti oldalt is bele vegye. Ily helyzetben a gyámapát arra kértük, eskünk alól fölmentsen, de hiába. Én tehát, hogy ezt a gonosz embert meg ne gyilkoljam, ismét elutaztam, célul tűzvén ki magamnak az északi sark megkeresésőt. Két esztendeig jártam a jégvilágban s az északi sarkon is csak azt az egyet éreztem, hogy Margitot szeretem, akihez visszasiettem, mit sem szólva arról, hogy az északi sarkot fölfedeztem. Mit nekem dicsőség, ünneplés és halhatatlanság, ha Margittól elválaszt a kábelvasut. Mert hát még mindig elválasztott. A város és a minisztérium ugyanis a fölött vitázott, hogy az eskütöribíd, ha fölépül, adhat-e helyet a kábelvasutnak ? Már ekkor vad fájdalom vett erőt rajtam s minekutána a transvaali háború kiütött, a búrokhoz siettem és soraik közé álltam. Negyvenhárom csatában vettem részt s Pretória bevétele után betegen, megsebesülve indultam vissza, abban a reményben, hogy a budapesti kábel-vasút már elkészült s esküvőnket megtarthatjuk. Betegségem következtében nagyobb stációkat kellett tartanom s igy csak ma érkeztem Budapestre, ahol a lapokból azt olvastam, hogy a kereskedelmi miniszter, mielőtt a városnak a kábel-vasutra vonatkozó újabb kívánságát teljesítené, előzetesen tájékozást kíván magának szerezni az iránt, hogy alkalmasabb megoldás nem kínálkozik-e ? T. szerkesztőség! Az esti vonattal Chinába utazom, s a most ott meginduló háborút végig küzdöm, hogy azután ismét hazajöjjek. Remény ugyan most már nem kecsegtet s érzem, hogy Margit gyámatyjának pokoli gondolata és ördögi föltétele mindörökre elválaszt Margittól, mert amikor a budapesti kábelvasutat a forgalomnak átadják, akkor mi régen por és hamu leszünk, ha ugyan por is, meg hamu is lesz még akkor. Máskülönben Budapest főváros tanácsát s a kereskedelmi minisztériumot tiszteltetem.« — (Uj honpolgárok.) Róthi Antal, a meteorológiai intézet tisztviselője és Seligmann Márton kereskedő, ma délelőtt tette le a honpolgári esküt Halmos János polgármester előtt. Seligmann úr remélhetőleg jó magyar nevet is fog szerezni.