Pesti Hírlap, 1900. szeptember (22. évfolyam, 240-269. szám)
1900-09-01 / 240. szám
tömérdek vagyonfoglalásnak és erdőpusztításnak vetett véget s folytonosan gondja van rá, hogy a vakus javakat az olygarchiától és a kapzsi gondnokoktól megvédje — a mohamedán egyház javára.. A mohamedán többség azonban sem az állami felügyeletet, sem a becsületes jogrendet nem birja elviselni s mint régen, most is harcba száll az őt korlátozó állami rend ellen. Az iratnak legérdekesebb fejezete a mosztári Ali effendi pártütése, mely szemmel láthatólag a régi minták szerint történt. Omanovics leányának hires elszöktetése is le van benne írva hiven s a kikeresztelési vád is, mely valósággal nevetségessé törpül össze. Politikailag azonban legérdekesebb Ali effendi és pártja mohamedán autonómiájának tervezete, mely egyszerűen egy az államtól teljesen független, sőt az állammal rendelkező mohamedán egyház szervezésére megy ki. Hogy ezt a szervezetet a király elutasította s többé a tartományi kormány tárgyalni nem akarja, azt Magyarországon mindenki meg fogja érteni, aki csak valamelyest is tudja, hogy mit jelentenek a magyar államra nézve az ennél sokkal szelídebb szerb és román egyházi partikuláris autonómiák. Erről tovább beszélni sem érdemes. Pedig épen ez az autonómia volt a travniki fölpiszkált malkontensek budapesti utazásának mozgató oka. Nagyban és egészben teljesen megnyugtatóak ezek a fölvilágosítások. Látnivaló, hogy Kállay Boszniában nem követ mohamedán-ellenes politikát, sőt épen a mohamedánságot részesíti legnagyobb tekintetekben a közkormányzatnál. Ő maga kételkedik ugyan benne, hogy ez a szelíd európai politika ilyen eredmények után sokáig tartható legyen, de hinni merjük, hogy az állameszme odalent is győzni fog és nem lesz ebből a mal kontenciából a fölkelés. De akármi lenne is, messzebb mennie a „bosnyák alkirálynak“ csakugyan nem lehet. Ezzel a kérdéssel nem függ ugyan közvetlenül össze, de mégis ide tartozik két más kérdés. Az egyik az, hogy a magyarországi lefolyás Bosznia-Hercegovinában miből áll ? Azt hiszszük, a semmivel határos. Tudjuk, hogy Kállay mindig szívesen nyitott utat azoknak a magyaroknak, akik Boszniában mint tisztviselők, ügyvédek, vállalkozók stb. akartak letelepedni, de azt is tudjuk, hogy a magyar társadalom, főképen a nyelvbeli nehézségektől visszarettenve, — ezt az előzékenységet nem vette igénybe. Fölvetjük most azt a kérdést, nincs-e itt az ideje, hogy a magyar kormány, vagy maga Kállay Bosznia-Hercegovina számára magyar tisztviselőket is kiképezzen ? Tanfolyamok rendezése, ahol a bosnyák szláv idiomát s a tartományi jogot tanulják, az oda kívánkozó magyar ifjak számára, sokat javítana ezen a bajon. Ezt meg kellene próbálni s egyáltalán tenni valamit a magyar befolyásért. A másik Bosznia-Hercegovina helyzete államjogunkban. Ez máig is Mohamed koporsója. A tartományokból újabb közös ügyet csinálni a magyar törvényhozás nem akart s most a két tartományt pusztán csak egy vékony szál fűzi a magyar és ausztriai közjoghoz: a két kormány befolyása a kormányzati irányelvek megállapításánál. A delegációk előtt pedig budget és zárszámadás nélkül, pro forma fordul még évenként a két fontos tartomány ügye. Azt hiszszük, elérkezett annak az ideje is,— sőt azt legjobban a bosnyák kormányzati politika jó hitele követeli, — hogy a delegációk útján Bosznia-Hercegovinát beilleszszék a dualizmus alkotmányába, amikor is mindezek a dolgok nem papiroson, hanem az élő államjog keretében fognak és mindenesetre kevesebb félreértéssel, lebonyolíttatni a tanyaház elé. Egy szó, egy tekintet kellett volna csak a verenda alól, hogy megvillanjanak a fényes vasak és ontsák az embervért, ámde a józanság úrrá lett a galambősz ember fölött és visszaintette a kitörni készülő veszedelmet. A házat őrző fiúk az intésre kalapjukhoz emelték a kezüket s bár viharzott bennük az indulat, az arcuk, a tekintetük szelíd volt, mint a felhőtlen ég. Az öreg az érkezők elé megy (hiszen ehez van szokva) s a köszöntést barátságosan visszaadja. — Hát csak mégis kijöttek — mondja bántó nehezteléssel. — Ki. Mert küldtek bennünket, Szögi bácsi — kezdte szóval igazgatni az utat az ügyvédjelölt. — Nem várhattak? — Nem. — Hej, hej — birizgálja ősz haját a sérelmes ember —• ezt is meg kellett hát érnem. •— Hajtott a fölpörés, mit csináljunk. •— Jó van, uraim, kerüljenek csak beljebb. A kapitány szavai, meg a kilenc fiú, kik sort állnak, mint a katonák, némi félelmet támasztanak az emberekben. Bátortalanul indulnak a ház felé, mintha egymásra várnának, hogy ki menjen elől. Az öreg észreveszi a szorongásukat, ez okból újra hívja őket: — Ne csak tessék, jöjjenek, most már mindegy. Mennek a verenda alá, ott leülnek. A gazda eközben pálinkát hoz, önt nekik és kínálja : — Tessék, igyanak. Sajnálom, hogy nem tudtam a gyüvetelükről, legalább megkínálhattam volna valami ennivalóval is az urakat. Kell is az most. Lássunk csak a dologhoz, hogy mehessünk, gondolják az emberek. Ámde ehez bajos most hozzá látni, mert ime az egyeneslelkű parasztemberben újra háborogni kezd a becsületérzés és panaszos szóba fog: — Hát csan nagyon sürgős vót ez a kigyüvetel, mondja uram? — Ha a fölpörés nem várt. — Nem várt . . . Pedig lássa, kérem, azt a háromszáz pengőt úgy adta az asztal alatt, nem látta senki. Ennek a kérges kéznek a szorítása vót róla az irás ... A kocsmaasztal alatt nyújtotta ide, érti-e az úr, hogy ne legyen tanú egyéb a becsületnél . . . Hát eltagadtam azt a pért ? — emeli föl lassankint a hangját Szögi Ferenc. — Nem vagyok én a szavamnak az ura ? . . . Ott is megmondtam a bíró előtt, hogy tartozók, fizetők is, csak várjon mig pénzzé teszöm a termést. Mér’ tesz az emberből csúfot! ? . . . Az arcát lassan kint bevörösíti a benső forradalom, a szemei fénybe borulnak, látszik egész lényén, hogy panaszkodni valója van. Az emberek nem válaszolnak, nézik a terebélyes eperfák selymes leveleit, melyekkel játszik a szellő s olykor végig söpri a háztetőre boruló gallyakat, amik ilyenkor halkan csörgetik a cserepeket. Azután előkerül (hogy legyen mit nézni) a nagy, fehérszőrű kutya is, a fa árnyékába avakszik és mérges sanditással tekint az idegenekre. Továbbá megjelennek a felsöpört tiszta udvaron a szőrű felől lépkedő aprójószágok is s várják, hogy lehulljon a megért eperszem, melynek pottyanására törtetve szaladnak a hang felé. Az öreg ezalatt derekára illeszti a két kezét és jár le-föl az asztal mellett. Azután megáll, önt újra a pálinkából és kínálja az urakat. Amint leteszi a maga poharát, ismét berzenkedni kezd s az asztalra ütve mondja: — Erre való ember vagyok én! . . . Aki áldója van ennek a cudar világnak . „.. Hát megérdemlöm én ezt! ? . . . — Kár boszankodni, hiszen nem olyan nagy dolog ez, Szögi bátyám — békiti lágy hangon az ügyvédjelölt. — Nem nagy dolog! ? . . . pattan föl indulatosan a gazda — már hogyne volna nagy dolog az Isten szerelmiért, mikor a szomszédok szájtátva nézik, hogy mit csinálnak a Szögi Ferenc portáján. — Megesik az máson is. — Meg ám, de az ilyen érzésű embernél nem szabad megesni, inkább a véremet eresztem ki, mint hogy csalfaságra engedjem magam vezetni. — Fölírunk valamit, azután megyünk, öregem. — Föl ám — esik le a szava az embernek— aztán megtették velem a csúfot. A fejét lehorgasztja, úgy tesz, mintha gondolkozna. Az urak is hallgatnak, helyesebbnek vélik, ha el hagyják lobbanni a parázs lángját. Mire való lenne a veszedelmet szítani. Eközben az asszony is megérkezik. Az arca szomorú, bántja szerfölött az eset. A verenda léckerítéséhez támaszkodik, nem mer a beszédbe avatkozni, ehelyett az arcához emeli a kötője szélét és törölgeti a kicsurranó könycseppeket. Egy ideig csönd következik, az asszonyhoz simuló macska dorombolása hallatszik csupán. Amint meglátja a gazda ezt az elérzékenyedést, ő maga ellágyul és megint megszólal: — Nem vagyok én olyan ágról-szakadt, PESTI HÍRLAP 2900. szeptember 1., szombat. Belpolitikai hírek. A kormány és a főispánok. A félhivatalos Magyar Nemzet írja : Ugyancsak gyakran találkozunk időről-időre föl-fölmerülő hírekkel, melyek it meg uj főispáni változásokat újságolnak. Mindezek a nagy biztonsággal előadott hirek merő kombinációk. Megyéink vezetőinek tömeges demissziójára senki sem találhat okot. A magyar főispáni karban, amely közmegelégedésre tölti be helyét, nem állhatnak be nagyobb mérvű változások, mint amelyeket a viszonyok természetes folyása, vagy egyik-másik főispánnak privát viszonyain alapuló elhatározása igényel, így volt ezidáig is, semmi ok sincs rá, hogy ezután másképen legyen. Igazságügyi reformok. Plósz Sándor igazságügyminiszter az egész szünet alatt szakadatlanul dolgozik az igazságügyi reformok előkészítésén. A polgári perrendtartás közelg a befejezéshez. Az általános polgári törvénykönyv pedig már egészen készen van, sőt már nyomdába is adták a „Magyar Általános Polgári Törvénykönyv” első előadói tervezetét. Ennek a kódexnek első kötete legkésőbb október derekán a könyvpiacra kerül. Ez az első kötet, mely negyven évre fog terjedni, a polgári törvénykönyv öt részét foglalja magában, úgymint: I. Személyi jog, II. Családjog, III. Kötelmi jog, IV. Dologi jog, V. Örökösödési jog. Hogy ez az előadói tervezet minél szélesebb körben elterjedhessen, az árát rendkívül olcsóra szabták. Ennek a negyvenéves kötetnek ára 1art. Ezután körülbelül december végéig gyors egymásutánban meg fog jelenni a törvénytervezet öt részéhez, mindegyikhez külön kötetben, az indokolás, mely nagybecsű forrása lesz a magyar magánjognak. A polgári perrendtartás előadói tervezete is közzé lesz bocsátva október hó folyamán. Az osztrák helyzet. Körber osztrák miniszterelnök megkezdte és folytatja az osztrák Reichsrath pártjainak vezetőivel azokat a tanácskozásokat, melyeknek eredményéül az osztrák parlamenti helyzet , szanálását reméli. Magyar politikai körökben élénk érdeklődéssel kísérik figyelemmel az ausztriai tanácskozásokat, itt azonban körülbelül már tudják, hogy ezek nyomán az osztrák helyzet szanálása nem következik, hanem egyes intézkedések következnek majd, melyek a két állam közösségére vonatkozó kötelességek rendes teljesítését lehetővé teszik. Meglehetősen hitelre talál Budapesten az a hír is, hogy amint bebizonyosodik, hogy a pártvezérekkel nem lehet megegyezni, más kormány váltja fel a börborkabinetet s erra az új kormányra várnak a teendő intézkedések. Bécsből érkezett hírek szerint a mostani állapotokat megváltoztató döntés a királynak a hadgyakorlatokra való elutazása előtt azonnal meg fog történni, tehát sokkal gyorsabban következik be, ahogy azt legutóbb várták. Azt hiszik, hogy a terminust nem a kormány állította fel, hanem a kormány csak formalitás, melynek jelentősége nincsen, s a fontos az, hogy a mostani bizonytalan helyzet nem fog sokáig tartani. A miniszterelnök tanácskozásaiból egynémely részletről már kiszivárogtak hírek. Ezek szerint a délszláv párt egyik tagja a miniszterelnök előtt kijelentette, hogy az alkotmányos nagybirtokosok és a szlávok pártja a kormány ellen foglal ugyan állást, de azt óhajtja, hogy a parlament man