Pesti Hírlap, 1900. október (22. évfolyam, 270-300. szám)
1900-10-01 / 270. szám
i. .v Látnivaló, hogy Firczák püspök ellenfelei egy célzatosan megcsonkított szövegnek ültek föl. A hazafias pásztorlevélnek egyébiránt egy másik tétele csakugyan egyedül a rutén népesség nevelésével foglalkozik, de épen ez a tétel bizonyítja legjobban Firczák hazafias intencióját, íme a tétel: • „Hogy rutén népünknek nevelése célirányos és áldásdús legyen, jelzem, hogy annak valláserkölcsösnek és hazafiasnak kell lennie. Hitvallás nélkül ugyanis inog az egész nevelési rendszer, hazafiság nélkül pedig a hazához való törhetetlen ragaszkodás, az alkotmánytisztelet és az apostoli király iránti hűség nem nyerne a nevelésben képző jelleget.“ Hogy Wlassics kultuszminiszter erre a pásztorlevélre Firczák püspöknek meleg hangon levelet irt, az épen annyira érthető, mint érthetetlen az, hogy a munkácsi lelkes püspököt személyére nézve hogyan lehetett az „ingadozó“ hazafiak közé sorozni? Egyébként a Firczák Gyula püspök személye ellen emelt vádakra nézve a gör. kath. magyarok országos bizottságától a következő nyilatkozatot kaptuk: Firczák Gyula munkácsi püspök e méltóságának i. é. aug. 26-án kelt pásztorlevelében, mely a népnevelésre nézve tesz alapvető intézkedéseket, a gör. kath. magyarságra sérelmesnek látszó „rutén“ jelző tényleg benne foglaltatik ugyan, de a méltóságos püspök által föl vagyunk hatalmazva annak a kijelentésére, hogy ez a jelző csakis az egyházmegye rutén ajkú hívőire alkalmaztatott s igy az egyházmegye területén lakó magyarságra az egyáltalán nem vonatkoztatható, miből önként következik, hogy a pásztorlevélben használt „rutén“ nép kifejezéshez fűzött következtetések is tárgytalanok és helytelenek. Minthogy pedig a gör. kath. magyarság köreiben csakis az Ungváron megjelenő, a Szt. Bazil társulat szócsöveként szereplő „Gör. kath. szemle“ és „Kelet“ ciml hírlapoknak a magyar liturgia és a naptár-egyesités ellen irányuló magatartása idézhette elő azt a nyugtalanságot és érzékenységet, mely a püspök úr pásztorleveléből oly messze menő következtetéseket vélt kiolvashatni, följogosítva érezzük egyúttal magunkat annak a kijelentésére is, hogy a püspök úr teljesen távol áll az említett lapoktól és azoknak nagyrészt vele szemben is támadó állásponton levő magatartásával magát egyáltalán nem azonosítja. Mindezeknél fogva az orsz. bizottság egyfelől, továbbra is teljes bizalommal viseltetik méltóságos püspöke személye iránt, másfelől pedig fentebbi kijelentéseit alkalmasoknak tartja arra, hogy a gör. kath. magyarság köreiben újból helyre álljon az a nyugalom, amelyre föltétlenül szükségünk van addig is, mig a magyar liturgia törvényesitésére vonatkozó kérelmünk fölött az apostoli szentszék véglegesen határozni fog. Budapesten, 1900. szept. 30-án. A görög szertartási katholikus magyarok országos bizottsága nevében Szabó Jenő. Beszámolók: Gyöngyösön Visontai Soma orsz. képviselő vasárnap délután tartotta beszámolóját, melyben Tisza Kálmán és Apponyi Albert beszédeire reflektálva, kifejtette az Ugron-párt álláspontját, mely az állami, politikai és gazdasági önállóság és függetlenség kivívásában kulminál. A párt jövő feladatául pedig a gazdasági tényezők harcának megszüntetését, az erők egyesítését és fokozását és a gazdasági önállóság előkészítését mondta. Veszprémben Szabó Imre képviselő szintén vasárnap számolt be. A képviselő délelőtt 11 órakor érkezett Budapestről. Kíséretében voltak : Hegedűs Lóránt, dr Óváry Ferenc, Kemény Pál és Pirgly Sándor,országgyűlési képviselők. Az állomáson Szeglethy György veszprémi polgármester fogadta. A vonatról bandérium és nagyszámú közönség kísérte be a városba. Rhédey Gyula veszprémi apátkanonok üdvözlő beszéde után Szabó Imre képviselő elmondotta nagy tetszéssel fogadott beszámoló beszédét. Délben banker volt a Koronában, ahol a képviselőt ovációkban részesítették. A beszámoló alkalmával a veszprémi szabadelvű párt Széll Kálmán miniszterelnököt a következő táviratban üdvözölte : Szabó Imre orsz. képviselőnk 10 évi képviselői jubileuma a mai napon Veszprémben megtartott beszámolója alkalmából a veszprémi szabadelvű párt tiszteletteljesen üdvözli nagyméltóságodat, biztosítja tántoríthatatlan ragaszkodásáról és szeretett hazánk érdekében kifejtett és a nemzet örök háláját megérdemlő működésére Isten áldását kéri a veszprémi szabadelvű párt. Pierre Dubreuil mosolygott, mennyi volt csak a felelete. Szerette volna ezt az embert mindenkinek a szeme láttára arcul ütni, de befolyásos ember volt, kímélnie kellett. S a gróf oly kegyes volt, hogy érdeklődött iránta. — írjon nekünk egy drámát, fiatal barátom, — majd ellátom önt ajánlólevelekkel. Lehetetlenség, hogy ne legyen tehetsége annak, akinek ilyen szép felesége van! — Igen, Pierre, — szólt Marthe — miért nem írsz valami feltűnést keltő művet? Hiszen az életben oly sok eset van, amelyet tanulmányozhatsz . . . Dolgozzál! És egy este Pierre a tenger partján, a hotel szobájában asztalhoz ült. A felesége, aki a túlságos sok tánctól ki volt merülve, ledőlt az íróasztal előtt a divánra. Pierre lehajtotta a fejét szomorúan így szólt magában: — Marthe szerelmének vége! Egy üres füzet volt előtte, mely arra várt, hogy teleírja. Az éj világos volt és tiszta; a tengerparton ez már így szokott lenni. Számtalan csillag ragyogott az égen. — Hátha a munkában keresnék vigasztalást? — gondolta magában Pierre. Lázasan a tolla után nyúlt és gyorsan írni kezdett. Olyan dolgokat írt, amelyek szomorúak voltak, mint a szívében rejlő érzelmek: rég elmúlt örömökről s mostani bánatáról, boldog emlékekről és rettenetes kínokról irt. S aztán alakokat rajzolt: először önmagát, ezt nem is volt nehéz megismerni, aztán Marthet, s végül a grófot, a gyűlöletes vetélytársat. Egész éjjel az asztalnál ült s reggelre megirt egy drámát, amely telve volt mozgalommal és élettel. — Már fönt vagy, Pierre? — kérdezte Marthe, mikor fölébredt. — Miért dolgozol ilyen szorgalmasan ? — Mi közöd hozzá ? — válaszolt Pierre hidegen. — Hiszen tudod, hogy úgyse tudok valami tisztességes dolgot írni. De ezután Pierre minden éjjel, amint Marthe elaludt, fölkelt s munkához látott. És különös ! Érezte, hogy most sikerülnie kell a dolognak, s hogy most olyasmit alkot, amire eddig hiába törekedett. III. Néhány nap múlva a feleségével visszatért Párizsba. Nehéz volt elhagynia ezt a helyet, ahol nagy bánatában is voltak kedves órái s ahol végre tudott valamit alkotni. Marthe boldog volt, hogy visszatérhet Párizsba, annyival is inkább, mert a gróf, hűséges lovagja, megígérte neki, hogy a tiszteletére nagy ünnepet rendez, amelyen jelen lesz az egész párizsi társaság. — Majd pártját fogjuk a férjének — szólt leereszkedőleg. — Dolgozzál Pierre — tette hozzá Marthe — a gróf ajánlásának sok hasznát veheted. Ezt okvetetlenül ki kell használnod, Pierre Dubreuil nem válaszolt. Közönyösnek látszott s úgy tett, mintha mindaz, ami a környezetében történik, a legkevésbbésem érdekelné. Egyszer azonban egy szomorú ebéd után így szólt a feleségéhez: — Képzeld csak, néhány nap múlva előadják egy darabomat a Gymnase színházban. — No lám — szólt a fiatalasszony kíváncsian — nekem erről még egy szót sem szóltál. — Ugyan minek szóltam volna? Hiszen eddig oly szerencsétlen voltam a műveimmel, hogy még neked sem tetszettek. Marthe őszintén örült a férje szerencséjének. Mert alapjában véve nem volt rossz nő, s az a gondolat, hogy a bemutató előadás után minden újság ír az ő férjéről, hogy az előadáson nagy toiletteken jelenhetik meg a legelőkelőbb emberek között, — nagyon mulattatta őt, s már előre is örült neki. Pierrenek mind a két arcát megcsókolta. — Boldog vagy, Marthe ? Látod, sokat dolgoztam, nagyon sokat. — Ő igen, férjecském, boldog vagyok! Pierre szomorúan mosolygott. — Ki tudja? . . . Talán ... ha még nem volna nagyon késő ? . . . Az előadás napját Marthe már előre is ünnepnek tekintette. Az újságok nagy lármát ütöttek a fiatal szerző első darabja mellett s azt híresztelték, hogy a darab nagyon jó. — És miről szól a darab, te nagy titoktartó? — kérdezte Dubreuilné. — Majd meglátod . . . Mulatságos dolgokról . . . amiken az asszonyok majd sokat nevetnek! De nem vígjáték volt, amit a Gymnaseban játszottak, hanem dráma, telve mély érzésekkel, egy emberi szív rettenés szenvedéseivel. A r Hi ö i 1 ü i i& ii A Jb* J.uuu. oktoner 1., hello. TÁVIRATOK. Pétervár, szept. 30. Labuncsiban, Baku mellett, e hó 28-án tűz ütött ki, mely 97 különböző társaságnak aknafáró tornyait, 10 naftatartályt, sok munkásházat és gépeket pusztított el. Vagy 50.000 pad nafta elégett. A tűz tegnap délután még nem volt eloltva. Pétervár, szept. 30. Lambsdorf gróf, külügy államtitkár és Hartwig államtanácsos két titkárra Jaltába utazott. A chinai események: Köln, szept. 29. A „Köln. Zig“-nak a Standard tiencini jelentésére, mely a Li-Hung-Csanggal folytatott beszélgetést közli, Berlinből a következőket írják : Teljesen érthető, hogy Li Hung-Csang a maga álláspontjáról csakis rossz szemmel nézheti Oroszország és Németország egyetértését és hogy mindent megtesz, hogy azt megzavarja és a két állam közt a bizalmatlanság magvát elhintse. Csakhogy a szándék nagyon is világos és így mindenki látja, hogy mit akart az interview-vel. Taktikai hibát is követ el, mikor túlságos sok adatot sorol föl a két állam közti antagonizmus bizonyítására, mert ha így halomszámra konstruálja a mesterséges ellentéteket, még a legnaivabb kedélyek is átlátnak a szitáján. Pétervár, szept. 30. Girin városában, melyet Renenkamp tábornok levett, a Novoje Vremja szerint 5000 chinai katona és 20 ágyú volt. A rendes csapatokon kívül, chinai forrásból eredő adatok szerint, még 75,000 ember nemzetőrség is volt ott. Tiencin, szept. 29. Waldersee gróf délután ideérkezett. Berlin, szept 30. A Wolff-ügynökség jelenti : Waldersee gróf Takuba való megérkezése után e hó 27-én Pecsiliben megkezdte katonai működését. Washington, szept. 29. (Reuter) Jól értesült körökben a hatalmaknak a chinai főhivatalnokok megbüntetésére vonatkozó német javaslattal szemben elfoglalt álláspontját illetőleg azt állítják, hogy Oroszország, Franciaország és az Egyesült Államok megegyeznek abban, hogy a javaslatot nem tekintik célszerűnek. Japán kész Németországot követni, ha a többi hatalmak ugyanezt teszik, hogy a koncertet föntartsa. Ausztria-Magyarország és Olaszország teljesen hozzájárulnak a javaslathoz. Washington, szept. 29. A shanghai amerikai konzul közölte a külügyi hivatallal, hogy Sheng megmutatta neki a császár és az özvegy császárné Tayuenben 25-én kelt rendeletét, melyben megrótják a chinai minisztereket, mert pártolták a boxerek mozgalmát. A rendelet négy herceget lefokoz és Tuan hercegtől megvonja illetményeit és az őt hivatalból megillető szolgaszemélyzetet. Tuan fölött a császári család külön bírósága fog ítélkezni. Shanghai, szept. 29. Itteni hivatalos körökben a Tuan herceg lefokozásáról szóló hír nem talál hitelre. Pétervár, szept. 30. A hivatalos lap közli Giers követnek Takuban e hó 27-én feladott táviratát, mely azt mondja: Legfelsőbb rendeletre a követség egész személyzetével Tiencinbe utazott. Azt állítják, hogy ma Tayentuban császári rendeletet bocsájtottak ki, mely szerint Tuan herceg, Csuanlam, Kanj kancellár és Innian rendőrminiszter, mint a boxerek vezérei, megfosztatnak hivataluktól. London, szept. 30. Mint a Reuter-ügynökség jelenti Tiencinből e hó 27-éről, 2 orosz tábori üteg érkezett Pekingbe és valószínűleg tovább mennek Paotingfuba. Az oroszok most Lutaiban vannak, úgy látszik, hogy nem szándékoznak közvetlenül tovább menni Tauksauba. Állítólag az az aggodalom forog fenn, hogy a chinaiak elpusztíthatnák a bánya-és vasúti műveket. Továbbá jelentették, hogy a németek és oroszok egy hadihajóval és szállítóhajóval elindultak Takuból, hogy megtámadják Shauktaikoaut. London, szept. 30. A Reuter-ügynökség jelenti Pekingből e hó 24-éről, Csing herceg .