Pesti Hírlap, 1900. október (22. évfolyam, 270-300. szám)

1900-10-01 / 270. szám

i. .v Látnivaló, hogy Firczák püspök ellenfelei egy célzatosan megcsonkított szövegnek ültek föl. A hazafias pásztorlevélnek egyébiránt egy másik tétele csakugyan egyedül a rutén népes­ség nevelésével foglalkozik, de épen ez a tétel bizonyítja legjobban Firczák hazafias intencióját, íme a tétel: • „Hogy rutén népünknek nevelése célirá­nyos és áldásdús legyen, jelzem, hogy annak valláserkölcsösnek és hazafiasnak kell lennie. Hit­vallás nélkül ugyanis inog az egész nevelési rendszer, hazafiság nélkül pedig a hazához való törhetetlen ragaszkodás, az alkotmánytisztelet és az apostoli király iránti hűség nem nyerne a nevelésben képző jelleget.“ Hogy Wlassics kultuszminiszter erre a pásztorlevélre Firczák püspöknek meleg hangon levelet irt, az épen annyira érthető, mint ért­hetetlen az, hogy a munkácsi lelkes püspököt személyére nézve hogyan lehetett az „ingad­ozó“ hazafiak közé sorozni? Egyébként a Firczák Gyula püspök sze­mélye ellen emelt vádakra nézve a gör. kath. magyarok országos bizottságától a következő nyilatkozatot kaptuk: Firczák Gyula munkácsi püspök e méltósá­gának i. é. aug. 26-án kelt pásztorlevelében, mely a népnevelésre nézve tesz alapvető intézkedéseket, a gör. kath. magyarságra sérelmesnek látszó „ru­tén“ jelző tényleg benne foglaltatik ugyan, de a méltóságos püspök által föl vagyunk hatalmazva annak a kijelentésére, hogy ez a jelző csakis az egyházmegye rutén ajkú hívőire alkalmaztatott s igy az egyházmegye területén lakó magyarságra az egyáltalán nem vonatkoztatható, miből önként kö­vetkezik, hogy a pásztorlevélben használt „rutén“ nép kifejezéshez fűzött következtetések is tárgyta­lanok és helytelenek. Minthogy pedig a gör. kath. magyarság kö­reiben csakis az Ungváron megjelenő, a Szt. Bazil társulat szócsöveként szereplő „Gör. kath. szemle“ és „Kelet“ cim­l hírlapoknak a magyar liturgia és a naptár-egyesités ellen irányuló magatartása idéz­hette elő azt a nyugtalanságot és érzékenységet, mely a püspök úr pásztorleveléből oly messze menő következtetéseket vélt kiolvashatni, följogosítva érezzük egyúttal magunkat annak a kijelentésére is, hogy a püspök úr teljesen távol áll az említett lapoktól és azoknak nagyrészt vele szemben is tá­madó állásponton levő magatartásával magát egy­általán nem azonosítja. Mindezeknél fogva az orsz. bizottság egy­felől, továbbra is teljes bizalommal viseltetik méltó­ságos püspöke személye iránt, másfelől pedig fen­tebbi kijelentéseit alkalmasoknak tartja arra, hogy a gör. kath. magyarság köreiben újból helyre áll­jon az a nyugalom, amelyre föltétlenül szükségünk van addig is, m­ig a magyar liturgia törvényesité­­sére vonatkozó kérelmünk fölött az apostoli szent­szék véglegesen határozni fog. Budapesten, 1900. szept. 30-án. A görög szertartási­ katholikus ma­gyarok országos bizottsága nevében Szabó Jenő. Beszámolók: Gyöngyösön Visontai Soma orsz. képviselő vasárnap délután tartotta beszámolóját, melyben Tisza Kálmán és Apponyi Albert beszédeire reflektálva, kifejtette az Ugron-párt álláspontját, mely az állami, politikai és gazdasági önállóság és függet­lenség kivívásában kulminál. A párt jövő feladatául pedig a gazdasági tényezők harcának megszüntetését, az erők egyesítését és fokozását és a gazdasági ön­állóság előkészítését mondta. Veszprémben Szabó Imre képviselő szintén va­sárnap számolt be. A képviselő délelőtt 11 órakor érkezett Buda­pestről. Kíséretében voltak : Hegedűs Lóránt, dr Óváry Ferenc, Kemény Pál és Pi­rgly Sándor,­­országgyűlési képviselők. Az állomáson Szeglethy György veszprémi polgármester fogadta. A vonatról bandérium és nagy­számú közönség kísérte be a városba. Rhédey Gyula veszprémi apátkanonok üdvözlő beszéde után Szabó Imre képviselő elmondotta nagy tetszéssel fogadott beszámoló beszédét. Délben banker volt a Koronában, ahol a képviselőt ovációkban részesítették. A beszá­moló alkalmával a veszprémi szabadelvű­ párt Széll Kálmán miniszterelnököt a következő táviratban üd­vözölte : Szabó Imre orsz. képviselőnk 10 évi képviselői jubileuma a mai napon Veszprémben megtartott beszá­molója alkalmából a veszprémi szabadelvű­ párt tisz­teletteljesen üdvözli nagyméltóságodat, biztosítja tán­toríthatatlan ragaszkodásáról és szeretett hazánk ér­dekében kifejtett és a nemzet örök háláját megér­demlő működésére Isten áldását kéri a veszprémi szabadelvű párt. Pierre Dubreuil mosolygott, m­ennyi volt csak a felelete. Szerette volna ezt az embert mindenkinek a szeme láttára arcul ütni, de befo­lyásos ember volt, kímélnie kellett. S a gróf oly kegyes volt, hogy érdeklődött iránta. — írjon nekünk egy drámát, fiatal bará­tom, — majd ellátom önt ajánlólevelekkel. Lehetetlenség, hogy ne legyen tehetsége annak, akinek ilyen szép felesége van! — Igen, Pierre, — szólt Marthe — miért nem írsz valami feltűnést keltő művet? Hiszen az életben oly sok eset van, amelyet tanulmá­nyozhatsz . . . Dolgozzál! És egy este Pierre a tenger partján, a hotel szobájában asztalhoz ült. A felesége, aki a túlságos sok tánctól ki volt merülve, ledőlt az íróasztal előtt a divánra. Pierre lehajtotta a fejét szomorúan így szólt magában: — Marthe szerelmének vége! Egy üres füzet volt előtte, mely arra várt, hogy teleírja. Az éj világos volt és tiszta; a tengerparton ez már így szokott lenni. Szám­talan csillag ragyogott az égen. — Hátha a munkában keresnék vigasz­talást? — gondolta magában Pierre.­­ Lázasan a tolla után nyúlt és gyorsan írni kezdett. Olyan dolgokat írt, amelyek szo­morúak voltak, mint a szívében rejlő érzelmek: rég elmúlt örömökről s mostani bánatáról, boldog emlékekről és rettenetes kínokról irt. S aztán alakokat rajzolt: először önmagát, ezt nem is volt nehéz megismerni, aztán Marthet, s végül a grófot, a gyűlöletes vetélytársat. Egész éjjel az asztalnál ült s reggelre megirt egy drámát, amely telve volt mozgalommal és élettel. — Már fönt vagy, Pierre? — kérdezte Marthe, mikor fölébredt. — Miért dolgozol ilyen szorgalmasan ? — Mi közöd hozzá ? — válaszolt Pierre hidegen. — Hiszen tudod, hogy úgyse tudok valami tisztességes dolgot írni. De ezután Pierre minden éjjel, amint Marthe elaludt, fölkelt s munkához látott. És különös ! Érezte, hogy most sikerülnie kell a dolognak, s hogy most olyasmit alkot, amire ed­dig hiába törekedett. III. Néhány nap múlva a feleségével visszatért Párizsba. Nehéz volt elhagynia ezt a helyet, ahol nagy bánatában is voltak kedves órái s ahol végre tudott valamit alkotni. Marthe bol­dog volt, hogy visszatérhet Párizsba, annyival is inkább, mert a gróf, hűséges lovagja, meg­ígérte neki, hogy a tiszteletére nagy ünnepet rendez, amelyen jelen lesz az egész párizsi tár­saság.­­ — Majd pártját fogjuk a férjének — szólt leereszkedőleg. — Dolgozzál Pierre — tette hozzá Mar­the — a gróf ajánlásának sok hasznát veheted. Ezt okvetetlenül ki kell használnod, Pierre Dubreuil nem válaszolt. Közönyös­nek látszott s úgy tett, mintha mindaz, ami a környezetében történik, a legkevésbbé­­sem ér­dekelné. Egyszer azonban egy szomorú ebéd után így szólt a feleségéhez: — Képzeld csak, néhány nap múlva elő­­adják egy darabomat a Gymnase színházban. — No lám — szólt a fiatal­asszony kí­váncsian — nekem erről még egy szót sem szóltál. — Ugyan minek szóltam volna? Hiszen eddig oly szerencsétlen voltam a műveimmel, hogy még neked sem tetszettek. Marthe őszintén örült a férje szerencséjé­nek. Mert alapjában véve nem volt rossz nő, s az a gondolat, hogy a bemutató előadás után minden újság ír az ő férjéről, hogy az előadá­son nagy toiletteken jelenhetik meg a legelő­kelőbb emberek között, — nagyon mulattatta őt, s már előre is örült neki. Pierrenek mind a két arcát megcsókolta. — Boldog vagy, Marthe ? Látod, sokat dol­goztam, nagyon sokat. — Ő igen, férjecském, boldog vagyok! Pierre szomorúan mosolygott. — Ki tudja? . . . Talán ... ha még nem volna nagyon késő ? . . . Az előadás napját Marthe már előre is ünnepnek tekintette. Az újságok nagy lármát ütöttek a fiatal szerző első darabja mellett s azt híresztelték, hogy a darab nagyon jó. — És miről szól a darab, te nagy titok­­tartó? — kérdezte Dubreuilné. — Majd meglátod . . . Mulatságos dol­gokról . . . amiken az asszonyok majd sokat nevetnek! De nem vígjáték volt, amit a Gymnaseban játszottak, hanem dráma, telve mély érzések­kel, egy emberi szív rettenés szenvedéseivel. A r Hi ö i 1 ü i i& ii A Jb* J.uuu. ok­toner 1., hello. TÁVIRATOK. Pétervár, szept. 30. Labuncsiban, Baku mel­lett, e hó 28-án tűz ütött ki, mely 97 különböző tár­saságnak aknafáró tornyait, 10 naftatartályt, sok munkásházat és gépeket pusztított el. Vagy 50.000 pad nafta elégett. A tű­z tegnap délután még nem volt eloltva. Pétervár, szept. 30. Lambsdorf gróf, külügy államtitkár és Hartwig államtanácsos két titkárra Jaltába utazott. A chinai események: Köln, szept. 29. A „Köln. Zig“-nak a Stan­dard tiencini jelentésére, mely a Li-Hung-Csanggal folytatott beszélgetést közli, Berlinből a következőket írják : Teljesen érthető, hogy Li­ Hung-Csang a maga álláspontjáról csakis rossz szemmel néz­heti Oroszország és Németország egyetértését és hogy mindent megtesz, hogy azt megza­varja és a két állam közt a bizalmatlanság magvát elhintse. Csakhogy a szándék nagyon is világos és így mindenki látja, hogy mit akart az interview-vel. Taktikai hibát is kö­vet el, mikor túlságos sok adatot sorol föl a két állam közti antagonizmus bizonyítására, mert ha így halomszámra konstruálja a mes­terséges ellentéteket, még a legnaivabb kedé­lyek is átlátnak a szitáján. Pétervár, szept. 30. Girin városában, me­lyet Renenkamp tábornok levett, a Novoje Vremja szerint 5000 chinai katona és 20 ágyú volt. A rendes csapatokon kívül, chinai forrásból eredő adatok szerint, még 75,000 ember nemzetőrség is volt ott. Tiencin, szept. 29. Waldersee gróf délután ideérkezett. Berlin, szept 30. A Wolff-ügynökség je­lenti : Waldersee gróf Tak­uba való megérkezése után e hó 27-én Pecsiliben megkezdte katonai működését. Washington, szept. 29. (Reuter­) Jól érte­sült körökben a hatalmaknak a chinai főhiva­talnokok megbüntetésére vonatkozó német ja­vaslattal szemben elfoglalt álláspontját illetőleg azt állítják, hogy Oroszország, Franciaország és az Egyesült­ Államok megegyeznek abban, hogy a javaslatot nem tekintik célszerűnek. Japán kész Németországot követni, ha a többi hatal­mak ugyanezt teszik, hogy a koncertet fön­­tartsa. Ausztria-Magyarország és Olaszország teljesen hozzájárulnak a javaslathoz. Washington, szept. 29. A shanghai ame­rikai konzul közölte a külügyi hivatallal, hogy Sheng megmutatta neki a császár és az özvegy császárné Tayuenben 25-én kelt rendeletét, melyben megrótják a chinai minisztereket, mert pártolták a boxerek mozgalmát. A rendelet négy herceget lefokoz és Tuan hercegtől megvonja illetményeit és az őt hivatalból megillető szolga­­személyzetet. Tuan fölött a császári család kü­lön bírósága fog ítélkezni. Shanghai, szept. 29. Itteni hivatalos körök­ben a Tuan herceg lefokozásáról szóló hír nem talál hitelre. Pétervár, szept. 30. A hivatalos lap közli Giers követnek Takuban e hó 27-én feladott táviratát, mely azt mondja: Legfelsőbb rende­letre a követség egész személyzetével Tiencinbe utazott. Azt állítják, hogy ma Tayent­uban csá­szári rendeletet bocsájtottak ki, mely szerint Tuan herceg, Csuanlam, Kanj­ kancellár és In­­nian rendőrminiszter, mint a boxerek vezérei, megfosztatnak hivataluktól. London, szept. 30. Mint a Reuter-ügynök­­ség jelenti Tiencinből e hó 27-éről, 2 orosz tá­bori üteg érkezett Pekingbe és valószínűleg to­vább mennek Paotingfuba. Az oroszok most Lutaiban vannak, úgy látszik, hogy nem szán­dékoznak közvetlenül tovább menni Tauksauba. Állítólag az az aggodalom forog fenn, hogy a chinaiak elpusztíthatnák a bánya-és vasúti mű­veket. Továbbá jelentették, hogy a németek és oroszok egy hadihajóval és szállítóhajóval elin­dultak Takuból, hogy megtámadják Shauktai­­koaut. London, szept. 30. A Reuter-ügynökség jelenti Pekingből e hó 24-éről, Csing herceg .

Next