Pesti Hírlap, 1901. február (23. évfolyam, 32-59. szám)

1901-02-01 / 32. szám

r___2_______• ___I__________PESTI HÍRLAP 1901. február 1., péntek, nyelvkérdés megoldása most még csak szóba sem jön. Ennél is kevésbbé az a­ rettenetes ál­lapot, ami Ausztria egész életére nehezedik az által, hogy törvényhozása évek óta meg van akadva és így belső gazdasági élete is minden vonalon visszafelé esik. Minden csakis arra megy ki, hogy a dualizmust s ezzel a nagyhatalmi tekintélyt, — amint nálunk Széll Kálmán miniszterelnök újévkor kifejezte, — ki lehessen "kapcsolni ebből a pusztító krízisből. Ez egyéb­iránt első lépés ahoz is, hogy a krízist vala­hain, Ausztria romlása nélkül, valamely meg­oldás felé terelhessék. Világos, hogy amint egy­szer a kormányzási művészet ki tudja szabadí­tani a monarchikus érdekeket az osztrák ob­­strukció acélkarmai közül, a megoldás azonnal lehetővé válik. Igen, de éppen ez az oka is egyúttal an­nak, hogy az obstruáló oldal — előbb a né­metek, most a csehek, — szorosan ragaszkod­nak a Magyarországgal való kérdésekhez. És mérget lehet arra venni, hogy azok közül legalább egyet körmeik közt megtartanak. Egy ízben már osztályoztuk ezeket a kér­déseket s most, a reichsrath megnyitása után is, úgy látjuk, hogy egészen helyesen. Akármi történt is ma a megnyitásnál, az osztrák reichs­rath a delegációt és a queta-deruntációt meg fogja adni. Erre mutat az is, hogy az ifjú­ csehek sem vették föl programmjukba a föltétlen ob­­strrukciót. Teljes lehetetlenség az, hogy a reichs­rath — akármiféle hangulatok legyenek is benne — az uralkodóházzal, Magyarországgal és a monarchia folytonosságának legnagyobb érde­kével annyira össze merjen fűzni, hogy az 1867. évi intézményt megsértse. Részünkről ugyan ettől semmit sem félünk . Széli miniszterelnök kijelentésében garanciánk van arra, hogy a magunk politikai kötelességét önállólag, a de­legáció felfüggesztésével vagy eltörlésével is tel­jesíthetjük , ez azonban csak egy okkal több odaát, hogy a végleteket kerüljék. Hiszen ez egyszerre egészen az abszolutizmusig lökné Ausztriát! Áprilisban és májusban mindenesetre meg­lesz a delegáció és utána a quota-szabályozás. Hogy valami szép nem lesz, az bizonyos , de meglesz. És ehez képest a tavaszszal nem is lesznek Magyarországon általános képviselő­­választások. De épen olyan bizonyos az is, hogy az uj reichsrath nem fogja »ohne weiteres« be­­cikkelyezni a mi 1899. XXX. t.-cikkünknek megfelelő osztrák kormányrendeletet, hanem más, Ausztriára előnyösebb, reánk pedig hát­rányosabb vám- és kereskedelmi szövetség megkötését fogja a kormány nyakába varrni. A mi 1899. évi törvényünk módot ad arra, sőt egyenesen kötelezi a kormányt, hogy az 1901. év folyamán tárgyalásokat kezdjen Ausztriával a vám- és kereskedelmi szerződés megkötése végett, mivel most ilyen nincs. Széll Kálmán miniszterelnök j­an. 19-diki beszédéből azonban tudjuk, hogy a magyar kormány egy ilyen tendenciával bíró tárgyalásba bele nem megy, jóllehet a tárgyalások fölvételére köte­lezve van. Látjuk, hogy mi e részben is fedve va­gyunk a jövőre nézve mindenféle mesterke­dések ellen és hogy reánk az osztrák krízist kiterjeszteni nem lehet. Most látjuk csak igazán egész ereje szerint azt az önállósági klauzulát, amelylvel Széll az ischli tervet félre­­szorította. Mi, egy minden tekintetben erős és geni­­álisan konstruált helyzet védelme alatt mentve vagyunk attól, hogy az osztrák krízis minket is magával rántson, vagy hogy a mi költségünkön csillapodjék le ideig-óráig. Mert azt ismételnünk kell, hogy Ausztria belső válságát azok az évi milliók sem szüntetnék meg, amelyeket — isten őrizz! — mi ezért föláldoznánk. Az 18­37. évi alkotmány nálunk funkcio­nál és fog ezután is funkcionálni a monarchia javára, még akkor is, amikor Ausztriában már csakugyan „tenni kell valamit“. E .............................. ........ ........­.. .../» kínzó kacajgörcs. Nevetése fuldoklásba ment át. Vánkosába temette az arcát, hogy a rohamot elfojtsa erővel. Hogy újra szóhoz tudott jönni, még min­dig közbeugatott az a nevető kobold­— Fia ha! Te megtagadod a fiadat? Haha! Elkéstél már. Be van írva az már a matriká­­jába, hacsak azt is karddal ki nem vágod be­lőle. Hahaha! ■— Ki fogom hirdetni ország-világ előtt,, hogy nem az én fiam a gyermeked! — Én pedig beléd fogok kapaszkodni és követlek törvényszékről törvényszékre: utadba állok, ott leszek a halálos ágyadnál s nem hagy­lak meghalni, mig el nem ismered a fiadat, s ha meghalsz a nélkül, veled halok meg, hogy együtt mehessek veled Isten elé s ott kénysze­­rítselek, hogy mint kóbor lélek, hazajárj hir­detni az Isten ítéletét ! • • • * * -4 A gyermek ennyi heves lármára felébredt, két kis kezét oda emelte Miklós felé, rebegve azt az egy szótagot, amit tudott: „a­z a -r-­a.“ Miklós nem értette ezt meg, nem csókolta meg a fiát, elrohant, magából kikelve a házból. XII. Igazolás. Pedig hát amit Baranyi Miklós tett, azt magára nézve jól cselekedte. Ami utat ő nagy elkeseredésében magának választott, az volt a helyes út. Hiszen mi mai kor emberei csak az ötven , esztendővel ezelőtt történt dolgokat is más etni­­kával ítéljük meg most, mint akkor, mikor a sors kereke épen keresztül robogott rajtunk. Hát még a kétszáz évvel ezelőtt történteket! Nem ő volt az első, nem is az utolsó, a ki két hűség közül választott s a tartósat találta. Ocskay, Bezerédy a fejüket veszték emiatt. De már akkor a fejedelmi zászlók rongy­­gyá voltak tépve. A nagy döntő ütközetek ku­darcai után nem lehetett a Rákóczy táborát újjá teremteni. Szövetségesei, a külfejedelmek is cserben hagyták. Közeledett a kikerülhetlen fá­­tura. A fényes csillag hanyatlóban. A nemzeti fejedelem elhagyta az országot. Utolsó hadserege lerakta a fegyvert a majtényi síkon. A látogatókat összetörték, ne híjanak töb­bet senkit a szabadságharcra. Az ország bé­kességet kiván: megunta a hosszú sikertelen küzdést. A kuruc fővezér, Károlyi Sándor, meg­kötötte a békét a koronás királyival. A béke­kötés okmányát épen Debrecenben írták alá a meghatalmazottak, a Komáromy-házban. Jól járt, aki ideje korán elhelyezte magát a diadalmas pártnál. Az kapott donatiot, előkelő hivatalt megtérése jutalmául. Baranyi Miklós, mint ta­nult, törvényt végzett ember, egyszerre septem­­virré neveztetett ki. Magas paripa az! Akire a király a legfelső ítélkezés hivatalát bizza. Nagy jövedelemmel jár! (Officium non fallit) Tekintélye pedig a zászlós urakéval vetekedik. Bezzeg a kuruc hatalmasok nem tudták őt magasabbra promoveálni, mint egy szénaszalma !-TT-Ti' iTT,nHilMTriF.nín­— kommisszáriusságra. Eszét tehetségét, intézkedését semmi kitüntetéssel meg nem jutalmazták: saját szülővárosának polgárai szemben lenézték, háta mögött szidták, minden boszantást kigondoltak a kajonérozására, s mikor haragjában ellenük fordult, csúfsára ott hagyták a várost s csak messziről mutogatták neki a fügéket, Hej más­képen fogadták most, mikor méltóságos titulus­sal került vissza a városba, mely újra megtelt boldog polgárokkal, akik folytatták a guba­szövést, perecsütést, szalonnafüstölést s tisztel­ték a r­endet, a feljebbvalókat. Most már négylovas hintón jött be a vá­rosba, a bakon kakastollbokrétás hajdúval s diák nyelven tartott orátióval fogadtatott für­­mender uram által, s szállásul a városházát kapta. Okos ember a neve! Amert jó idején kitalálta, hogy merről fúj a szél. Magával nagy jót tett. S ez a fődolog. Most már ugyan megsüvegelik, mikor a debreceni piac­ utcán végig sétál, öt lépésnyire a nyomában a tarsolyos hajdú. Megbámulja minden ember, aki nem látott még eleven sep­­temvirt. Leányok, asszonyok még kezet is csó­kolnak neki. Egy ilyen sétája alkalmával épen a patika előtt találkozott össze egy kackiás pesztonkával, aki egy ölbeli fiúcskát vitt a karján, selyem takaróval befedve: csak az orcája volt kinn. (Folyt. köv.) Belpolitikai hírek. Minisztertanács volt ma délután a kormány­­elnökségi palotában. A minisztertanácsnak, melyen Fejérváry dr. honvédelmi minisztert ezúttal is Gro­­mon államtitkár képviselte, a rendes kormányzati ügyek elintézése kapcsán, hír szerint, előterjesztést tett a miniszterelnök legutóbbi bécsi útjáról, illetőleg az azzal összefüggő ügyekről. Szóba kerültek a mi­nisztertanácsban az összeférhetetlenségi törvény reví­ziója bizottsági előkészítésének küszöbön álló újra­­megkezdése s ezzel összefüggésben Tisza István gróf ismeretes visszalépései. A kormány tagjai közvetlenül a minisztertanács után a szabadelvű párt klubjába, a pártnak ma estére hirdetett értekezletére siettek, ahol ma is élénk eszmecsere folyt Tisza István gróf­nak eme lépése s annak nyiltan kijelentett, illetőleg sejtett vagy képzelt indokai fölött. Az országgyűlési szabadelvű párt b. Pod­­m­aniczky Frigyes elnöklésével tartott mai értekezle­tén kijelölte: a horvát pénzügyi egyezmény tárgyá­ban kiküldött regnikoláris bizottság tagjának gróf Andrássy Gyulát, a kérvény­­bizottságba Manaszy Györgyöt, a közlekedési bizottságba Ráth Pétert és az összeférhetetlenségi törvény, revíziója tárgyában kiküldött bizottságban megüresedett tagsági helyre Szívók Imrét. ■— Ezután tárgyalás alá vétetvén a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetése (előadó gr.­­leleki Sándor), az értekezlet azt minden vita és fölszólalás nélkül elfogadta. Ezzel az értekezlet vé­get ért. A közigazgatás egyszerűsítése. Széll Kál­mán miniszterelnöknek a közigazgatás egyszerűsíté­sére és gyorsítására vonatkozó tervezete nemsokára az országgyűlést is foglalkoztatni fogja. A belügy­minisztériumban nagy apparátussal dolgoznak a köz­­igazgatás célbavett egyszerűsítése törvényhozási mun­kálatainak előkészítésén. Ezt a munkát néhány hét alatt befejezik s aztán a törvényjavaslatot benyújtják a képviselőházban. Összeférhetetlenségi ügyek. A képviselő­ház összeférhetetlenségi bizottsága Apátdy Péter el­­nöklésével ma ülést tartott a Ház­ elnökéhez legújab­ban érkezett s a bizottsághoz utasított úgynevezett összeférhetetlenségi bejelentések tárgyalása időpont­jának kitűzése tárgyában. A bizottság elhatározta, hogy az elsőbb következő sorrendben, folyó év feb­ruár 26-án délelőtt 10 órakor tartandó ülésében tár­gyalás alá fogja venni a Tisza Kálmán, gr­. Apponyi Albert, Gutuier Gyula, Horánszky­ Nándor,­­ Hódossy Imre, Ugron Gábor, Győry Elek és Zámory Kálmán képviselőkre vonatkozó bejelentéseket. Eme tárgyalási időpontról az illető képviselők a szokott módon érte­­síttetni fognak,­­ Zámory Kálmán azzal a meg­jegyzéssel, hogy a tárgyalási időpontig közölje a bizottsággal hiteles magyar fordításban a közös had­ügyminisztériumnál kötött alapszerződését. Ezzel­­az ülés véget ért.

Next