Pesti Hírlap, 1901. február (23. évfolyam, 32-59. szám)
1901-02-01 / 32. szám
1991. február 1., péntek. A PESTI HÍRLAP ORSZÁGGYŰLÉS. 1. A kereskedelmi tárca részleteinek tárgyalása foglalta el ma is az ülés legnagyobb részét. Molnár Jenő amiatt panaszkodott, hogy az ő múltkori felszólalását a kereskedelemügyi miniszter nem részesítette kellő figyelemben és nem reflektált rá. Ezúttal a vicinális vasutakról szólott és kikelt a vasútmegnyitási bankettek ellen. (De hát akkor ki megy Karlsbadba, ha a magyar gyomrokat vicinális banketteken se lehet majd elrontani ?) Figyelmet keltett aztán Molnár Antal felszólalása. A t. Ház szorgalmas jegyzője leszállott az emelvényről és arendezett tanácsú városok tisztviselőinek vasúti kedvezménye dolgában mondott takaros beszédet, melegen a miniszter figyelmébe ajánlva ezt. Később, épen e kérdésben Kubik Béla, egyáltalán minden szabad jegy eltörlését hangoztatta, amivel bizony nem keltett szimpáthiát. EndreyGyula visszatért Mezei Mór tegnapi beszédére és a szállítási tarifának a vidéki malmokra szerinte hátránynyal lévő tételei ellen emelt kifogást. Ugyanebbe a kérdésbe beleszólott Badócza, János is a budapesti malmok érdekében, melyekről kimutatta, hogy országos érdeket képez e malmok prosperálása. Egyben a Terézváros fejlődésére hivatkozva, sürgette a nyugati pályaudvar műhelyeinek áthelyezését. Major Ferenc a vasúti hivatalnokok helyzetének javítását, kérte. Szalay Károly a sok vasúti balesetet panaszolta. Slegedüs Sándor kereskedelmi miniszter rendre válaszolt a felszólalóknak azzal, a gondos figyelemmel,mely a minisztert minden tényében jellemzi. Kimutatta, hogy úgy a székelyvasutak, mint a zemplén megyei, a hódmezővásárhelyi vasútlétesítése az ő jó akaratán nem múlik és sok hasznos dolog meg fog történni ezen a téren, csak legyen meg a legfőbb eszköz: a pénz. Szellemesen felelt Hegedűs miniszter Major Ferencnek arra a panaszára, hogy a vasútállomások piszkosak, — Hiszen — úgymond — aki a Fuegende Blättert olvassa, láthatja, hogy e tekintetben mily állapotok vannak Németországban, amely pedig kulturállam — még Molnár Józsiás képviselő úr szerint is. Kimutatta azután, hogy a tisztviselők anyagi helyzetének javítására gondot fordít. Most, is 365.000 frt van ebből a szempontból az államvasutak költségvetésébe, felvéve. Beszámolt a nyugati pályaudvar műhelyének kihelyezésére vonatkozó munkálatokról, melyre nézve ígéreteit beváltja. A tarifális intézkedésekre nézve, utalt arra, hogy mindenik nemzetgazdasági tényezőnek az érdekeit figyelembe kell vennie. Oly tarifát érvényesít, mely elsősorban a lisztkivitelt mozdítja elő s nem azt nézi, hogy honnan, viszik ki, hanem hogy egyáltalában kiviszik. De a vasút, nem helyettesítheti az őrlési forgalmat. Kiemeli a vidéki malmok fontosságát s néhánynak jó berendezését. Nem zárkózik el az elől, hogy a budapesti malmok helyzetére való tekintettel némi, a dolgot, nem veszélyeztető, a vidéki malmoknak nem ártó módosításokat eszközöljön, de ezen nem hajlandó túl menni. A beszédet a szabadelvűpárt nagy helyesléssel fogadta és ennek hatása alatt a költségvetés többi tételeit hozzászólás nélkül szavazták meg. Megkezdték ma a földmivelésügyi tárca tárgyalását, is és idő jutott Bauer Antalnak, hogy a kormánypárti padokról ügyes és tartalmas beszédben a földmivelésügy számos fontos érdekére rámutasson. . A holnapi napirend választásokból, mentelmi ügyek és kérvények tárgyalásából áll. II. A képviselőház január 3-iki ülése. Elnök: Tállián Béla. Jegyzők: Nyegre László, Dedovics György, Lukács Gyula. A miniszterek közül jelen vannak : Széll Kálmán, Lukács László, Hegedűs Sándor, Darányi Ignác, Fless Sándor, Cseh Ervin. Ülés kezdete délelőtt tíz órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése után következik a kereskedelmi tárca részletes tárgyalásának folytatása. Molnár Jenő utal arra, hogy az általános tárgyalásnál már kefejtette, hogy az Ausztriával lévő mostani kapcsolat mellett nálunk iparról és kereskedelemről szó sem lehet. Azokkal az eszközökkel, melyeket az ország a miniszter rendelkezésére bocsát, csak hiú kísérleteket lehet tenni, de önálló ipart és kereskedelmet alapítani nem. Hasonlóképen figyelmébe ajánlotta a vasútépítés fejlesztését. Erre a miniszter nem is reflektált. Kéri, hogy bürokratizmussal ne akadályozzák meg a vicinális vasúti építéseket. Vessen véget továbbá a vicinális vasúti bankettezéseknek. Továbbá gondoskodni kell arról, hogy az élénkebb vonalakon a személyszállítást elválaszszák a teherszállítástól. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Molnár Antal több oldalról hozzáintézett fölkérés folytán szólal föl. Tudniillik a tisztviselői kar egy egész kategóriájára nézve sérelmes és bántó megkülönböztetésnek a kérdése ez, amely az államvasúti utazási kedvezmények engedélyezésével municipális és rendezett tanácsú városi tisztviselők között fönntartatik. A rendezett tanácsú városok tisztviselői részéről most is egész sereg erre vonatkozó kérvény van a Ház asztalán. A rendezett tanácsú városok tisztviselőinek egy részét csodálatosképen s merőben tarthatatlan módon és rendszer szerint állami közegek nevezik ki, de nem állami javadalmazással, hanem az illető rendezett tanácsú városok háztartásának a terhére. A rendezett tanácsú városok tisztviselői átutalt hatáskörben az utolsó hajszálig ugyanazokat az állami teendőket végzik, mint a municipális városok tisztviviselői. Ilyen körülmények közt sem nem igazságos, sem népi méltányos, de magának az adminisztrációnak az érdekeivel és feladataival is ellenkezik, megvonni a rendezett tanácsú városok tisztviselőitől, a közigazgatási szervezetnek ezen legmostohábban dotált közegeitől, még azt a csekély utazási kedvezményt is, amelyet a municipális jellegű városok tisztviselői élveznek. Azt az érvet, hogy a kedvezmény dolga egy előző kormány által hozott miniszteri tanácskozás határozatán alapszik, nem tartja irányadónak. Addig is, míg a városok jobban gondoskodhatnak tisztviselőikről, méltányos volna, némi ellenszolgáltatásul az általuk teljesített állami jellegű teendőkért, a rendezett tanácsú városok tisztviselőinek is megadni, legalább az elismerésnek azon csekély jelét, mely a vasúti utazási kedvezménynek rájuk való kiterjesztésében foglaltatik. Ezt a kérdést a kereskedelemügyi miniszter bölcs megfontolásába ajánlja. (Helyeslés a jobb és baloldalon.) Endrey Gyula reflektálva Mezei Mór tegnapi beszédére, azt mondja, hogy nemcsak hogy valami különös kedvezést nem lát a hódmezővásárhelyi lisztkivitelt illetőleg, hanem az egész Alföldre vonatkoztatva általában hangzik a panasz, hogy épen a magyar kormánynak Budapest érdekében következetesen tanúsított vasúti politikája miatt egészséges kereskedelem és kiviteli forgalom azon a vidéken nem képződhetik. (Úgy van a szélsőbaloldalon.) Nem képződhetik pedig épen amiatt, mert a Fiuménak, a legkolcsóbb tengeri útnak irányuló vasúti összeköttetés még mindig szerfelett drága és ha talán a lisztre vonatkozólag a konjuktúrák olyanok, hogy lehetővé teszik a budapesti malmok nagy versenyével szemben is a kivitelt, egyéb nyersterményeink kivitele majdnem teljesen lehetetlen. (igaz ügy van a szélsőbaloldalon.) Nekünk ezt a nagy közgazdasági kérdést nem egyedül a lipótvárosi kaszinó ablakából, vagy a Lipótváros szemüvegén át kell vizsgálnánk. Nem egyedül a fővárosi malmok érdekeinek előmozdítása az első magyar közgazdasági kérdés. (Úgy van! ügy van a szélsőbaloldalon.) Panaszolja, hogy a kereskedelemügyi miniszter nem fordít elég gondot az Alföld vasúti érdekeire. Kifogásolja aztán, hogy az Adriáról szóló törvényjavaslatot nem adták ki egyúttal a közlekedési bizottságnak is. Ezeket a miniszter figyelmébe ajánlja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Major Ferenc az államvasúti altisztek anyagi helyzetének javítását kéri, megfelelő dotációt kér továbbá a vasútnál alkalmazott női személyzet részére. Kifogásolja, hogy a vasút, főleg a vicinálisok állomásain tisztátlanság van, a vasúti kúpokban pedig különösen a szőnyegek piszkosak. Sürgeti, hogy a székely nép érdekeit a kormány jobban karolja föl. Vasutat kellene építeni Gyergyó vidékére. A határ érdekében is szükséges volna ez a vasút. (Helyeslés balfelöl.) Badocza János fejtegeti, hogy Endrey míg a hódmezővásárhelyi malomipar védelméről szólott, rossz néven vette, hogy Mezei a budapesti malmok érdekében szólalt föl. Endrey Gyula: Nem vettem rossz néven. A vidéki malmok ellen szólalt föl. Badocza János szerint a budapesti malomipar nem pusztán fővárosi érdek, hanem országos érdek, (ügy van jobbról.) A budapesti malmok az ország középtermésének közel harmadrészét volnának képesek megőrülni. Ez a körülmény teszi a budapesti malmok érdekét nem helyi, nem fővárosi, hanem országos érdekké és ebben a körülményben rejlik az, hogy Budapest, mint központ, a gabonapiacra nézve kiválóan fontos emporiumot képez, melynek érdekei az ország gazdaközönségének érdekeivel is találkoznak. Meg van győződve róla, hogy a kereskedelemügyi miniszter bölcsesége meg fogja találni a módot arra, hogy a vidéki malomipar sérelme nélkül a budapesti malomipar érdekei is megóvassanak. Fölemlíti a budapesti nyugati pályaudvar áthelyezésének kérdését. Figyelemmel azon körülményre, hogy a főváros VI. kerületének azon része, amely a nyugati pályaudvar mellett terül el, a pályaudvaron elhelyezett műhelyek és szénlerakodók által fejlődésében gátolva van és hogy a műhelyek kéményeiből fölszálló füst és szén okozta por közegészség és köztisztasági tekintetből az azon vidéken, különösen pedig a Podmaniczky utcában lakókra káros befolyással van, azzal a kéréssel járul a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy a nyugati pályaudvarban elhelyezett műhelyek és szénlerakodók áthelyezése iránt a sürgős intézkedéseket megtegye. (Helyeslés a jobboldalon.) Kobik Béla szerint a malom kérdésben sem Radóczának, sem Mezei Mórnak nincs igaza. Mert mikor Miskolcról 130 fülért kell fizetni a lisztszállításért Fiuméba, akkor Budapestről a szállítás 100 fillérbe kerül. Molnár Antallal szemben azt ajánlja, hogy a miniszter senkinek se, különösen a hivatalnokoknak ne adjon szabadjegyet. Ez a kedvezmény csak arra jó, hogy minél többet utazgassanak s annál kevesebb időt töltsenek a hivatalukban. Szalay Károly felhozza, hogy nagyon sok a vasúti baleset. Ennek legfőbb oka az, hogy több helyen az állomáson nincs annyi sínpár, mint amennyi vonatnak egyidejűleg be kell érkeznie. Továbbá a tisztviselők nagyon sokáig vannak szolgálatban. Hegedűs Sáándor kereskedelemügyi miniszter reflektál a felszólalásokra. A székelyföldi viszonyokat, elismeri, hogy senki sem ismeri jobban az erdélyi képviselő uraknál, mégis kénytelen kijelenteni, hogy a székelyföldi vasutat a jelenlegi rossz pénzügyi viszonyok következtében kénytelen elejteni. Adósságot nem csinálhat. Boda Vilmos a szegzárdi viszonyokat hozta elő. Amit képes tenni, azt megteszi. Molnár Jenőnek azt mondja, hogy a zempléni vicinálist pusztán állami segélylyel nem lehet megcsinálni. A makó-hódmezővásárhelyi vonatot egyoldalúan nem lehet megoldani. Erre különben gondja lesz. Major Ferenc apróságaira vonatkozólag megjegyzi, hogy a felmerült bajokon segít, ahogy tud. Ő nem akarja kétségbe vonni tudományát, hiszen látja, hogy mennyiféle dologhoz ért. (Derültség.) Szalay Károly felszólalását illetőleg igyekszik a vasúti balesetek számát a minimumra leszállítani. A nyugati pályaudvarra vonatkozólag Radócza Jánosnak azt mondja, hogy a nyugati pályaudvarról annak idején tett nyilatkozatát beváltotta. A nyugati pályaudvarnak a részleges megoldása már folyik. Erre neki 6 millió korona van rendelkezésére, ebből már részben végrehajtotta az ideiglenes rendelkezéseket. Ami a másik kérdést, a végleges rendezést illeti, azt nem lehet apodiktice elintézni. Már sok munkát végzett, de ezeknek egyelőre eredményük nincs. A tervek már készülnek, ezideig négyféle terv készült el. Ő e kérdés megoldásánál a helyes forgalmi politikát, a főváros egészséges fejlődését, a teher- és személyforgalom meg nem drágítását és meg nem nehezítését tartja szem előtt. (Helyeslés.) E kérdés megoldásánál nem tekint se népgyűlésre, se magánérdekekre, hanem tisztán a forgalom helyes megoldása, a főváros és a közönség kényelme vezeti és ez lesz az irányadó. (Helyeslés.) Mezei Mór szavaira reflektálva azt mondja, hogy a kérdést, mely a budapesti malmok érdekeit védi, nagyon meg kell fontolnia, mert a vidéki malmok is oly nagy hasznot hajtanak az államnak, mint a fővárosi malmok. A tarifális intézkedés, azt hiszi, bevált. A malmok a vasúttól csak annyit kívánjanak, amennyi méltányos és igazságos az euport szempontjából. Statisztikai adatokkal mutatja ki, hogy ez az export nem esett vissza, igaz, hogy nem is nagyon emelkedett, de azért tényleges emelkedés mutatkozik. Nézzük most a forgalom fejlődését a vámsorompón belül, ahol tehát a tarifa nem érvényes. S azt látjuk, hogy a mostani rendszer itt is megállja a helyét, mert a forgalom folytonosan fejlődik. Hiba volna ezen fejlődésnek mesterséges akadályokkal útját állani. A vidéki malmok fejlődésével az ár képzése is fejlődni fog Bármit mondanak itt a házban, ő azt hiszi, hogy az egyenes, természetes fejlődésnek nem szabad útját állni. Őneki, mint tisztességes sáfárnak, nem szabad különbséget tenni fővárosi és vidéki malmok között, neki egyenlő mértékkel kell mérni az igazságot. 1.400.000 korona kedvezményben részesülnek már eddig is a fővárosi malmok. Ennél tovább menni már nem lehet. Ő nem ellenszenvből, hanem az adatok igazságos mérlegelésére figyeli a dolgokat. (Élénk és hosszas helyeslés). A többi tételeket Makfalvay Géza előadónak a felhatalmazásra vonatkozó előterjesztései után felszólalás nélkül elfogadták s ezzel a kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalását befejezték. (Hoszszantartó zajos éljenzés a jobboldalon.) Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után következik a földmivelésügyi tárca költségvetésének tárgyalása. Dadovics György jegyző olvassa a címeket. (Fölkiáltások a baloldalon : Halljuk az előadót! Nincs előadó!) A személyi járandóságok tételénél