Pesti Hírlap, 1901. február (23. évfolyam, 32-59. szám)

1901-02-01 / 32. szám

1991. február 1., péntek. A PESTI HÍRLAP ORSZÁGGYŰLÉS. 1. A kereskedelmi tárca részleteinek tárgya­lása foglalta el ma is az ülés legnagyobb ré­szét. Molnár Jenő amiatt panaszkodott, hogy az ő múltkori felszólalását a kereskedelemügyi miniszter nem részesítette kellő figyelemben és nem reflektált rá. Ezúttal a vicinális vasutakról szólott és kikelt a vasútmegnyitási bankettek ellen. (De hát akkor ki megy Karlsbadba, ha a magyar gyomrokat vicinális banketteken se le­het majd elrontani ?) Figyelmet keltett aztán Molnár Antal felszólalása. A t. Ház szorgalmas jegyzője leszállott az emelvényről és a­­rende­zett tanácsú városok tisztviselőinek vasúti ked­vezménye dolgában mondott takaros beszédet, melegen a­ miniszter figyelmébe ajánlva ezt. Később, épen e kérdésben Kubik Béla, egyálta­­lán minden szabad jegy eltörlését hangoztatta, amivel bizony nem keltett szimpáthiát. Endrey­­Gyula visszatért Mezei Mór tegnapi beszédére és a szállítási tarifának a vidéki malmokra szerinte hátránynyal lévő tételei ellen emelt ki­fogást. Ugyanebbe a kérdésbe beleszólott Ba­­dócza, János is a budapesti malmok érdekében, melyekről kimutatta, hogy országos érdeket ké­pez e malmok prosperálása. Egyben a Teréz­város fejlődésére hivatkozva, sürgette a nyugati pályaudvar műhelyeinek áthelyezését. Major Ferenc a vasúti hivatalnokok helyzetének javí­tását, kérte. Szalay Károly a sok vasúti bal­esetet panaszolta. Slegedüs Sándor kereskedelmi miniszter rendre válaszolt a felszólalóknak azzal, a gondos figyelemmel,mely a minisztert minden tényében jel­lemzi. Kimutatta, hogy úgy a székelyvasutak, mint a zemplén megyei, a hódmezővásárhelyi vasút­­létesítése az ő jó akaratán nem múlik és sok hasznos dolog meg fog történni ezen a téren, csak legyen meg a legfőbb eszköz: a pénz. Szellemesen felelt Hegedűs miniszter Major Ferencnek arra a panaszára, hogy a vasútállo­mások piszkosak, — Hiszen — úgymond — aki a Fuegende Blättert olvassa, láthatja, hogy e tekintetben mily állapotok vannak Németországban, amely pedig kulturállam — még Molnár Józsiás képviselő úr szerint is. Kimutatta azután, hogy a tisztviselők a­nyagi helyzetének javítására gondot fordít. Most, is 365.000 frt van ebből a szempontból az államvasutak költségvetésébe, felvéve. Be­számolt a nyugati pályaudvar műhelyének kihe­lyezésére vonatkozó munkálatokról, melyre nézve ígéreteit beváltja. A tarifális intézkedésekre nézve, utalt arra, hogy mindenik nemzetgazdasági tényezőnek az érdekeit figyelembe kell vennie. Oly tarifát érvényesít, mely első­sorban a lisztkivitelt moz­dítja elő s nem azt nézi, hogy honnan, viszik ki, hanem hogy egyáltalában kiviszik. De a vasút, nem helyettesítheti az őrlési forgalmat. Kiemeli a vidéki malmok fontosságát s néhány­nak jó berendezését. Nem zárkózik el az elől, hogy a budapesti malmok helyzetére való te­kintettel némi, a dolgot, nem veszélyeztető, a vidéki malmoknak nem ártó módosításokat esz­közöljön, de ezen nem hajlandó túl menni. A beszédet a szabadelvű­párt nagy helyes­léssel fogadta és ennek hatása alatt a költség­­vetés többi tételeit hozzászólás­­ nélkül szavaz­ták meg. Megkezdték ma a földmivelésügyi tárca tárgyalását, is és idő jutott Bauer Antalnak, hogy a kormánypárti padokról ügyes és tar­talmas beszédben a földmivelésügy számos fontos érdekére rámutasson. . A holnapi napirend választásokból, men­telmi ügyek és kérvények tárgyalásából áll. II. A képviselőház január 3­-iki ülése. Elnök: Tállián Béla. Jegyzők: Nyegre László, Dedovics György, Lukács Gyula. A minisz­terek közül jelen vannak : Széll Kálmán, Lukács László, Hegedűs Sándor, Darányi Ignác, Fless Sán­dor, Cseh Ervin. Ülés kezdete délelőtt tíz órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése után következik a kereskedelmi tárca részletes tárgyalásának folytatása. Molnár Jenő utal arra, hogy az általános tárgyalásnál már kefejtette, hogy az Ausztriával lévő mostani kapcsolat mellett nálunk iparról és kereske­delemről szó sem lehet. Azokkal az eszközökkel, me­lyeket az ország a miniszter rendelkezésére bocsát, csak hiú kísérleteket lehet tenni, de önálló ipart és kereskedelmet alapítani nem. Hasonlóképen figyel­mébe ajánlotta a vasútépítés fejlesztését. Erre a miniszter nem is reflektált. Kéri, hogy bürokratizmus­sal ne akadályozzák meg a vicinális vasúti építése­ket. Vessen véget továbbá a vicinális vasúti bankette­­zéseknek. Továbbá gondoskodni kell arról, hogy az élénkebb vonalakon a személyszállítást elválaszszák a teherszállítástól. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Molnár Antal több oldalról hozzáintézett fölkérés folytán szólal föl. Tudniillik a tisztviselői kar egy egész kategóriájára nézve sérelmes és bántó megkülönböz­tetésnek a kérdése ez, amely az államvasúti utazási kedvezmények engedélyezésével municipális és rende­zett tanácsú városi tisztviselők között fönntartatik. A rendezett tanácsú városok tisztviselői részéről most is egész sereg erre vonatkozó kérvény van a Ház asztalán. A rendezett tanácsú városok tisztviselőinek egy részét csodálatosképen s merőben tarthatatlan módon és rendszer szerint állami közegek nevezik ki, de nem állami javadalmazással, hanem az illető ren­dezett tanácsú városok háztartásának a terhére. A rendezett tanácsú városok tisztviselői átutalt hatás­körben az utolsó hajszálig ugyanazokat az állami te­endőket végzik, mint a municipális városok tisztvi­­viselői. Ilyen körülmények közt sem nem igazságos, sem népi méltányos, de magának az adminisztráció­nak az érdekeivel és feladataival is ellenkezik, meg­vonni a rendezett tanácsú városok tisztviselőitől, a közigazgatási szervezetnek ezen legmostohábban do­tált közegeitől, még azt a csekély utazási kedvezményt is, amelyet a municipális jellegű városok tisztviselői élveznek. Azt­­ az érvet, hogy a kedvezmény dolga egy előző kormány által hozott miniszteri tanácskozás határozatán alapszik, nem tartja irányadónak. Addig is, míg a városok jobban gondoskodhatnak tiszt­viselőikről, méltányos volna, némi ellenszolgáltatásul az általuk teljesített állami jellegű­ teendőkért, a ren­dezett tanácsú városok tisztviselőinek is megadni, legalább az elismerésnek azon csekély jelét, mely a vasúti utazási kedvezménynek rájuk való kiterjeszté­sében foglaltatik. Ezt a kérdést a kereskedelemügyi miniszter bölcs megfontolásába ajánlja. (Helyeslés a jobb és baloldalon.) Endrey Gyula reflektálva Mezei Mór tegnapi beszédére, azt mondja, hogy nemcsak hogy valami különös kedvezést nem lát a hódmezővásárhelyi lisztkivitelt illetőleg, hanem az egész Alföldre vonat­koztatva általában hangzik a panasz, hogy épen a magyar kormánynak Budapest érdekében következe­tesen tanúsított vasúti politikája miatt egészséges kereskedelem és kiviteli forgalom azon a vidéken nem képződhetik. (Úgy van­­ a szélsőbaloldalon.) Nem képződhetik pedig épen amiatt, mert a Fiuménak, a legkolcsóbb tengeri útnak irányuló vasúti összeköttetés még mindig szerfelett drága és ha talán a lisztre vonatkozólag a konjuktúrák olyanok, hogy lehetővé teszik a budapesti malmok nagy versenyével szem­ben is a kivitelt, egyéb nyersterményeink kivitele majdnem teljesen lehetetlen. (igaz­­ ügy van­­ a szél­sőbaloldalon.) Nekünk ezt a nagy közgazdasági kér­dést nem egyedül a lipótvárosi kaszinó ablakából, vagy a Lipótváros szemüvegén át kell vizsgálnánk. Nem egyedül a fővárosi malmok érdekeinek előmoz­dítása az első magyar közgazdasági kérdés. (Úgy van! ügy van­ a szélsőbaloldalon.) Panaszolja, hogy a kereskedelemügyi miniszter nem fordít elég gondot az Alföld vasúti érdekeire. Kifogásolja aztán, hogy az Adriáról szóló törvényjavaslatot nem adták ki egy­úttal a közlekedési bizottságnak is. Ezeket a minisz­ter figyelmébe ajánlja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Major Ferenc az államvasúti altisztek anyagi helyzetének javítását kéri, megfelelő dotációt kér to­vábbá a vasútnál alkalmazott női személyzet részére. Kifogásolja, hogy a vasút,­­ főleg a vicinálisok ál­lomásain tisztátlanság van, a vasúti kúpokban pedig különösen a szőnyegek piszkosak. Sürgeti, hogy a székely nép érdekeit a kormány jobban karolja föl. Vasutat kellene építeni Gyergyó vidékére. A határ érdekében is szükséges volna ez a vasút. (Helyeslés balfelöl.) Badocza János fejtegeti, hogy Endrey míg a hódmezővásárhelyi malomipar védelméről szólott, rossz néven vette, hogy Mezei a budapesti malmok érde­kében szólalt föl. Endrey Gyula: Nem vettem rossz néven. A vidéki malmok ellen szólalt föl. Badocza János szerint a budapesti malomipar nem pusztán fő­városi érdek, hanem országos érdek, (ügy van­ jobb­ról.) A budapesti malmok az ország középtermésé­nek közel harmadrészét volnának képesek megőrülni. Ez a körülmény teszi a budapesti malmok érdekét nem helyi, nem fővárosi, hanem országos érdekké és ebben a körülményben rejlik az, hogy Budapest, mint központ, a gabonapiacra nézve kiválóan fontos empo­­riumot képez, melynek érdekei az ország gazdakö­zönségének érdekeivel is találkoznak. Meg van győ­ződve róla, hogy a kereskedelemügyi miniszter böl­­csesége meg fogja találni a módot arra, hogy a vi­déki malomipar sérelme nélkül a budapesti malom­ipar érdekei is megóvassanak. Fölemlíti a budapesti nyugati pályaudvar áthelyezésének kérdését. Figye­lemmel azon körülményre, hogy a főváros VI. kerü­letének azon része, amely a nyugati pályaudvar mel­lett terül el, a pályaudvaron elhelyezett műhelyek és szénlerakodók által fejlődésében gátolva van és hogy a műhelyek kéményeiből fölszálló füst és szén okozta por közegészség­ és köztisztasági tekintetből az azon vidéken, különösen pedig a Podmaniczky­ utcában la­kókra káros befolyással van, azzal a kéréssel járul a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy a nyugati pálya­udvarban elhelyezett műhelyek és szénlerakodók át­helyezése iránt a sürgős intézkedéseket megtegye. (Helyeslés a jobboldalon.) Kobik Béla szerint a malom kérdésben sem Radóczának, sem Mezei Mórnak nincs igaza. Mert mi­kor Miskolcról 130 fülért kell fizetni a lisztszállítá­­sért Fiuméba, akkor Budapestről a szállítás 100 fil­lérbe kerül. Molnár Antallal szemben azt ajánlja, hogy a miniszter senkinek se, különösen a hivatal­nokoknak ne adjon szabadjegyet. Ez a kedvezmény csak arra jó, hogy minél többet utazgassanak s an­nál kevesebb időt töltsenek a hivatalukban. Szalay Károly felhozza, hogy nagyon sok a vasúti baleset. Ennek legfőbb oka az, hogy több he­lyen az állomáson nincs annyi sínpár, mint amennyi vonatnak egyidejűleg be kell érkeznie. Továbbá a tisztviselők nagyon sokáig vannak szolgálatban. Hegedűs Sáándor kereskedelemügyi miniszter reflektál a felszólalásokra. A székelyföldi viszonyokat, elismeri, hogy sen­­ki sem ismeri jobban az erdélyi képviselő uraknál, mégis kénytelen kijelenteni, hogy a székelyföldi vas­utat a jelenlegi rossz pénzügyi viszonyok követ­keztében kénytelen elejteni. Adósságot nem csinál­hat. Boda Vilmos a szegzárdi viszonyokat hozta elő. Amit képes tenni, azt megteszi. Molnár Jenőnek azt mondja, hogy a zempléni vicinálist pusztán állami segélylyel nem lehet megcsinálni. A makó-hódmező­­vásárhelyi vonatot egyoldalúan nem lehet megoldani. Erre különben gondja lesz. Major Ferenc aprósá­gaira vonatkozólag megjegyzi, hogy a felmerült ba­jokon segít, ahogy tud. Ő nem akarja kétségbe vonni tudományát, hiszen látja, hogy mennyiféle dologhoz ért. (Derültség.) Szalay Károly felszólalását illetőleg­­ igyekszik a vasúti balesetek számát a minimumra leszállítani. A nyugati pályaudvarra vonatkozólag Radócza Jánosnak azt mondja, hogy a nyugati pá­lyaudvarról annak idején tett nyilatkozatát bevál­totta. A nyugati pályaudvarnak a részleges megol­dása már folyik. Erre neki 6 millió korona van ren­delkezésére, ebből már részben végrehajtotta az ideig­lenes rendelkezéseket. Ami a másik kérdést, a végleges rendezést il­leti, azt nem lehet apodiktice elintézni. Már sok munkát végzett, de ezeknek egyelőre eredményük nincs. A tervek már készülnek, ezideig négyféle terv készült el. Ő e kérdés megoldásánál a helyes forgalmi politikát, a főváros egészséges fejlődését, a teher- és személyforgalom meg nem drágítását és meg nem nehezítését tartja szem előtt. (Helyeslés.) E kérdés megoldásánál nem tekint se népgyűlésre, se magán­érdekekre, hanem tisztán a forgalom helyes megoldása, a főváros és a közönség ké­nyelme vezeti és ez lesz az irányadó. (He­lyeslés.) Mezei Mór szavaira reflektálva azt mondja, hogy a kérdést, mely a budapesti malmok ér­dekeit védi, nagyon meg kell fontolnia, mert a vi­déki malmok is oly nagy hasznot hajtanak az ál­lamnak, mint a fővárosi malmok. A tarifális intéz­kedés, azt hiszi, bevált. A malmok a vasúttól csak annyit kívánjanak, amennyi méltányos és igazságos az euport szempontjából. Statisztikai adatokkal mu­tatja ki, hogy ez az export nem esett vissza, igaz, hogy nem is nagyon emelkedett, de azért tényleges emelkedés mutatkozik. Nézzük most a forgalom fejlődését a vámsorompón belül, ahol tehát a tarifa nem érvényes. S azt látjuk, hogy a mostani rend­szer itt is megállja a helyét, mert a forgalom folytonosan fejlődik. Hiba volna ezen fejlődésnek mesterséges akadályokkal útját állani. A vidéki mal­mok fejlődésével az ár képzése is fejlődni fog Bármit mondanak itt a házban, ő azt hiszi, hogy az egyenes, természetes fejlődésnek nem sza­bad útját állni. Őneki, mint tisztességes sáfárnak, nem szabad különbséget tenni fővárosi és vidéki malmok között,­­ neki egyenlő mértékkel kell mérni az­ igazságot. 1.400.000 korona kedvezményben részesülnek már eddig is a fővárosi malmok. En­nél tovább menni már nem lehet. Ő nem ellen­szenvből, hanem az adatok igazságos mérlegelésére figyeli a dolgokat. (Élénk és hosszas helyeslés). A többi tételeket Makfalvay Géza előadónak a felhatalmazásra vonatkozó előterjesztései után felszólalás nélkül elfogadták s ezzel a kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalását befejezték. (Hosz­­szantartó zajos éljenzés a jobboldalon.) Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után következik a­ ­ földmivelésügyi­ tárca költségvetésének tárgyalása. Dadovics György jegyző olvassa a címeket. (Fölkiáltások a baloldalon : Halljuk az előadót! Nincs előadó!) A személyi járandóságok tételénél

Next