Pesti Hírlap, 1901. május (23. évfolyam, 119-147. szám)

1901-05-12 / 129. szám

, 1901. május 12., vasárnap. PESTI HÍRLAP A miniszter válasza megnyugtatja a Házat s az interpellálót is és a választ tudomásul vették. II. A képviselőház ülése május 11-én. Elnök: Tallián Béla. Jegyzők: Molnár Antal, Nyegre László, Lukáts Gyula. A miniszte­rek közül jelen vannak: Széll Kálmán, Lukács László, Hegedűs Sándor, Classics Gyula, gróf Szé­chenyi Gyula, Plósz Sándor, Darányi Ignác, Cseh Ervin. Ülés kezdete délelőtt tiz órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése után Frideczky Timót előadó bemutatja a szám­vizsgáló bizottság jelentését az 1900. év második feléről. Annak idején napirendre tűzik. Nyegre László jegyző jelenti, hogy az inter­­pellációs könyvbe be van jegyezve Visontai Soma interpellációja a Turul cipőgyár ügyében. Az ülés végére tűzik ki.­ ­ Elfogadott javaslatok. Ezután harmadszori olvasásban elfogadják a magyar-horvát tengerhajózási társasággal kötött két szerződésről szóló javaslatokat s a vasúti beruházások­ról szóló javaslatot. Szabó Imre előadó ismerteti a szeszadóról s a szeszadópótlékról szóló törvény módosítására vonat­kozó javaslatot. A Ház a javaslatot általánosságban elfogadja. A részletes tárgyalásnál a 3. §-nál Lukács László pénzügyminiszter módosítást nyújt be a visszaélések elkerülése végett azt ajánlva, hogy pótadó alá essenek azon szeszmennyiségek is, melyek f. e. szeptember első napja előtt szállítás vé­gett útban vannak. A Ház a módosítást elfogadja s a többi szaka­szokat hozzászólás nélkül megszavazza. Szabó Imre előadó ismerteti és elfogadásra ajánlja a nyugtatványi és szerződési bélyegilletékek­­nek bizonyos esetekben készpénzben leendő lerovásá­ról szóló törvényjavaslatot Rátkay László azt kéri, hogy gondoskodjék a miniszter a bélyegek tetszetősebb külső alakjáról, továbbá hogy a különböző értékek egy darabban le­gyenek kaphatók és végül, hogy a bélyegtörvények öszegyűjtve egy kiadványban kiadassanak. Lukács László pénzügyminiszter kijelenti, hogy a minisztériumban most foglalkoznak a bélyegek meg­változtatásával s az uj bélyegeknél ügyelni fognak a művészi ízlésre is. A bélyegek fokozatainak megálla­pításánál is gondolnak majd a praktikus követelmé­nyekre. Uj bélyegtörvénynyel egyelőre nem állhat még elő, mert most hozzák majd meg az új polgári perrendtartást és valószínű­leg az új csődtörvényt is. A gyűjteményes kiadással is megtörténhetik, hogy mire a közönség elé jut, már benyújtják az új bélyeg­törvényt. A Ház a javaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadja. Ezután hozzászólás nélkül elfogadták Belicska Béni előadó javaslata alapján a főrendi családok új névjegyzékének beiktatásáról szóló törvényjavaslatot, Benke Gyula előadása alapján az 1899. évi zár­számadási jelentést és Frideczky Timót jelentése alapján a számvizsgáló bizottság jelentését A munkarend. Elnök javaslatára a hétfői ülésre kitűzik a ma elfogadott javaslatok harmadszori olvasását és az összeférhetetlenségi törvényjavaslatot. Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szü­­et után következik Visontai Roma inter­pellációja a Turul cipőgyár ügyében. Visontai Soma a következő interpellációt in­tézi a kereskedelemügyi miniszterhez: 1. Van-e tu­domása a t. miniszter úrnak arról, hogy az állami támogatás mellett létrejött, nagyobb évi szubvenció­ban és az egyéb kedvezményekben részesülő temes­vári »Turul« cipőgyár, melynek az volna a hivatása, hogy magyar munkások foglalkoztatásával, magyar termékek feldolgozásával honi iparcikkeket gyártson, a magyar gyár cége és a »Turul« nemzeti történelmi címer védjegye mellett osztrák gyártmányt hoz for­galomba, ezzel árasztja el magyarországi elárusító helyeit és gyári raktárait és így állami támogatás mellett csinál versenyt osztrák iparcikkekkel a kü­lönben is súlyos és mostoha anyagi helyzetben ver­gődő és életrontásáért nehéz küzdelmeket vívó ma­gyar kisiparosnak ? 2. Tudja-e a miniszter úr, hogy a temesvári »Turul« cipőgyárnak szegedi elárusítóhelyére legutóbb is hat láda, 1887 kilogramm súlyú cipőáru érkezett, mely küldeményről — tisztán véletlen­­ségből, mivel a címzetteket nem találták és a Sze­gedi Bőripar­ Szövetkezet éberségéből — kitűnt, hogy Frank Albert mödlingi cipőgyárából érkezett, aki a temesvári „Turul“ cipőgyár alapítója és az állami kedvezmények élvezője, hogy a ládák Mödlingben gyártott cipőket tartalmaznak és hogy a cipők a „Tű­ről“ védjegygyel, vagy ehhez hasonló madárjegygyel vannak el­átva ? 3. Tudja-e a miniszter úr, hogy a hírlapokban egy állítólag a t. miniszter úr és a xnöd­i­lingi cipőgyár tulajdonosa, Frank Albert úr, mint a te­mesvári gyár alapítója közt létrejött szerződés szövege tétetett közzé, melyben többek közt az is foglaltatik, mintha a t. miniszter úr megengedte volna, hogy a temesvári Turul gyár összes magyarországi elárusító helyein hosszabb időn át egészen jövő esztendő ele­jéig és pedig a magyar Turul gyár cégtábláit külső­leg feltüntető üzletekben az egész országban tisztán osztrák gyártmányt árusíthat ? 4. A valónak megfe­lel-e ezen publikáció és ha igen, mivel indokolja a t. miniszter úr ezen intézkedését, amennyiben a temes­vári Turul gyár részéről a közönség megtévesztésé­nek céljából és a magyar kisiparosság súlyos megká­rosításával visszaélés történt, hajlandó-e ez kellőleg megtorolni és hasonló visszaéléseket a jövőre nézve lehetetlenné tenni ? 5. Hajlandó-e a t. miniszter úr az iránt megnyugtatást adni, hogy kellő eszközökkel ren­delkezik, melyekkel a temesvári cipőgyárak egész gyári üzemének az általa áruba bocsátott cikkek ere­detére nézve mindenkor kellő ellenőrzés alá helyez­heti és az osztrák gyártmányoknak becsempészését megakadályozhatja ? és hajlandó-e megjelölni, hogy mik ezek az eszközök ? 6. Végre hajlandó-e a t. mi­niszter úr a gyáripar versenyétől súlyosan érintett kisiparosoknak kellő oltalmat és védelmet nyújtani és az anyagi helyzetük javítására szolgáló állami segítő eszközöket megteremteni ? Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter utal arra, hogy a magyar gyáripar fejlesztése érdekében fogadta el a mödlingi gyár vállalkozását, hogy Turul néven hazai gyárat alapít. Ott magyar iparosok al­kalmaztatnak. Ismerteti a gyárral való megállapodá­sokat s azután így folytatja: Ami a fölhozott konkrét esetet illeti, azt t. képviselőtársam híven adta elő. Kezemben van a szegedi főkapitánynak egy jelentése, amely elmondja a processzust úgy, amint történt és amint Visontai képviselő úr is előadta, azzal tehát részletesebben nem kell foglalkoznom. De ki kell jelentenem, hogy itt tulajdonképen két határozott visszaélésről van szó. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Csalás ! Valóságos csalás, nem visszaélés!) Az egyik az volna, mert ezt még nem látom bebizonyítva, hogy ha kitűnnék, hogy mint a temesvári gyár produk­tuma szerepelt a mödlingi cipő, a másik pedig, hogy maguk a cipők mind a Turul-védjegygyel vagy a Turul-védjegyhez hasonló, ennek megfelelő madárral láttattak el. Polonyi Géza: Jó madár! (Zaj. Elnök csenget.) Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter : Ha nincs is a cipőn a »Turul« szó (Helyeslés.), ha az a madár nem is felel meg egészen a »Turul- madár képének, ez föltétlenül visszaélés, a közönség megtévesztése. (Igaz­­ ügy van !) És ennek következ­tében intézkedtem, hogy ez a leghatározottabban meg­­toroltassék, hogy ez megszü­ntettessék és abszolúte ily módon ne lehessen tovább eljárni. (Általános elénk helyeslés.) Molnár Jenő : Mi a megtorlás ? Ez a kérdés ! Madarász József: Ki kell kergetni! (Zaj. El­nök csenget.) Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Ami az eljárást illeti, ebben a tekintetben, méltóz­­tatnak tudni (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget), tör­vényeink intézkednek. (Halljuk! Halljuk ! Elnök csen­get.) Először az iparhatóság megfelelő fokozatán kell az ügynek keresztül mennie, azután kerül hozzám és ebben a tekintetben a megfelelő intézkedéseket meg fogom tenni. Thaly Kálmán: A fenyítő törvényszékhez­­ Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter: Any­­nyit mondhatok, hogy a jövőre az efféléknek nem szabad előfordulniok. (Zaj.) De már most is, ameny­­nyiben a vizsgálat azt tüntetné ki, hogy tudva és szándékosan, magának a temesvári gyárnak közremű­ködésével vagy csak tudomásával is történt ez a meg­tévesztés, ezt határozottan szerződésszegésnek tekin­teném. (Általános helyeslés.) Polonyi Géza: Ez beszéd! Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Kérem, képviselő úr, méltóztatik emlékezni, amikor Polonyi képviselő úr azzal a három cipővel ide jött, megígértem, hogy az akkor felpanaszolt eljárást meg fogom torolni. Jelenthetem most, hogy beszüntettem a szubvenciót,­­általános élénk helyeslés.) Ennél erélye­sebben eljárni, azt hiszem, nem lehet. Amennyiben a temesvári gyár bele lenne vonva és ebben az ügyben közreműködött volna, vele szemben a megfelelő in­tézkedéseket meg fogom tenni. (Általános élénk he­lyeslés.) Éppen azért, mert érzem a nagy felelősséget, a­melyet Visontai Soma t. képviselő úr itt a Házban szememre vetett és amelyet teljes mértékben elfo­gadok , mondhatom, hogy az ellenőrzésre minden rendelkezésemre álló eszközt, és van rendelkezésemre eszköz, teljes szigorral és részrehajlatlansággal fogok alkalmazni. Ez is válasz az interpelláció egyik pont­jára. (Élénk helyeslés.) És ezt nem csak — a­mi fő­­dolog és kötelesség — az ország érdekében és az ipar érdekében teszem, hanem saját reputációm érde­kében is. (Helyeslés.) Mert ha egyszer belemegyek egy akcióba, ahol az ország javára akarok valamit megvalósítani és akkor ugyanazok, akiknek köz­reműködését igénybe veszem, — és pedig megfelelő dotáció mellett — hátam megett intenciómat és caio­­ __­ ........." mat kijátszszák, ily dolgot abszolúte el nem tűrök. (Ál­talános élénk helyeslés.) Ami a képviselő úr több­ kérdését illeti, így a kisiparra vonatkozót, minden költségvetési tárgya­lás folyamán és minden más alkalommal hangoztat­tam, hogy mindent el akarok követni, amennyire rendelkezésemre állanak az eszközök, hogy itt a ba­jokon segítsek. Ily eszközök a szövetkezetek szapo­rítása, anyagok beszerzése, a szakoktatás fejlesztése, az iskolák szaporítása, kiállítások rendezése, a tanonc­­ügy szabályozása. Minden téren igyekszem, hogy a kisiparosok megmentését előbbre vigyem, amennyi­ben ez csak lehetséges; törekszem erre, a magasabb ki­­képeztetéssel, a versenyképesség biztosításával, gépek beszerzésével, közmunka-műhelyek felállításával. Ily két közmunka-műhelyt már életbe léptettünk, most kö­vetkeznek a vidéki városok. Ismétlem, minden tekintetben a versenyképesség előmozdítására törekszem. Természetesen ez akciónak nem vehetik hasznát azok, akik — fájdalom — már anyagi erővel egyáltalán nem bírnak, akik szellemi­leg már nincsenek azon a fokon, hogy ezeket az eszközöket igénybe vehessék. Ikrek számára kellenek a gyárak, hogy ott tisztességes foglalkozást kaphas­­sanak. A többire nézve a magasabb fokú szakképzett­séget kell gondoznunk, ezekre kell törekednünk egyaránt. Kérem, méltóztassák válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Visontai Soma a válaszban megnyugtatást ta­lál és azt tudomásul veszi. A Ház a miniszter válaszát tudomásul veszi. Ülés vége d. u. 1 órakor. Az összeférhetetlenség revíziója. — A szabadelvűpárt értekezlete. — A képviselőház mai ülésén kitűzték az összeférhetetlenségi törvény revíziójáról szóló ja­vaslatot a Ház hétfői ülésének napirendjére. Ezt az ülésteremben nagy helyesléssel és éljenzések­kel fogadták, mert azt jelentette az intézkedés, hogy az évek óta húzódó összeférhetetlenségi kérdés most eljut ama fordulóhoz, hogy a reví­zióból törvény lesz. Ezalatt a képviselőház folyosóján óriási érdeklődéssel kísért pourparterk voltak szintén az összeférhetetlenségi javaslat érdekében. Az utolsó napok hírei, melyek oly tervekről szól­tak, hogy e kérdés kapcsán a szabadelvűpárt­­ban válság tör ki, fölizgatták a kedélyeket. Úgy a javaslatot, mint a szabadelvűpárt egységét féltő képviselők aggodalommal szemlélték a sza­­badelvűpárti oldalon keletkező gruppokat. Távo­labb már azt találgatták, hogy hányan és kik fognak a ma esti konferencia után kilépni a szabadelvűpártból, minthogy az összeférhetetlen­ségi javaslathoz való hozzájárulás pártkérdéssé tétetett és mert lényegbe vágó módosítási indít­ványokról beszéltek. Széll Kálmán miniszterel­nök hosszú ideig tanácskozott gróf Tisza Ist­vánnal, kit az enyhítésre irányuló módosítások képviselőjének tekintettek, majd Szilágyi Dezső­vel, aztán gróf Apponyi Alberttel és néppárti részről Rakovszky Istvánnal. Míg e tanácskozások előtt arról beszéltek, hogy legalább tíz képviselő fog kilépni a sza­­badelvűpártból, a tanácskozások után az a meg­nyugvás keletkezett, hogy a szabadelvűpárt ér­tekezletén az aggodalmak megszüntettetnek, az ellentéteket kiegyenlítik s a hétfőn kezdődő tárgyaláson a szabadelvűpárt kellő egységben fogja támogatni az összeférhetetlenségi új ja­vaslatot. Ma este a szabadelvűpárt értekezletén az előzetes felhívások folytán is a párt tagjai oly nagy számban jelentek meg, amint csak a leg­nagyobb események alkalmával szoktak. A nagy terem zsúfolva volt. A kapacitálások még az értekezlet kezdete előtt folyton tartottak. A nagy szivarfüstben, mely a pártkörben a szen­záció mértékét jelöli meg, úgy látszott, hogy a teljes egyetértéstől a különböző álláspontok kép­viselői távol vannak. A tanácskozást nem is végezhették be ma. Kiemelkedő momentuma volt a mai tanácsko­zásnak, hogy a párt Széll Kálmán beszédét rendkívüli lelkesedéssel fogadta s főleg ama ré-

Next