Pesti Hírlap, 1902. augusztus (24. évfolyam, 209-239. szám)
1902-08-01 / 209. szám
eltérések várhatók, csak a javaslat olvasásának a vége felé kerülnek eldöntésre és pedig, amint hiszik, a két miniszterelnök és a szakminiszterek újabb intervenciója mellett. Call báró osztrák kereskedelmi miniszter a szakreferensek tiszteletére a legutóbbi napokban ebédet adott, mely nagyon kedélyesen folyt le. Néhány nap múlva Call báró szabadságra megy. (Szóval Ausztria ebédel és boldog.) A kiegyezés és az agráriusok. Az agráriusok lapja, a ,,Hazánk“ ma egy kormányhoz közelálló politikussal való beszélgetés kapcsán kimutatja, hogy a kiegyezésben az agráriusok sem remélhetik kívánságaik teljesítését. A „Hazánk“ által megintett vnevolt politikus többek közt ezeket mondja: Az új autonóm vámtarifától várt, úgynevezett „arányos védelem“ nagyon tág forgalom. El lehet például képzelni ezt ez arányos védelmet úgy, hogy iparnak is, mezőgazdaságnak is megadandó az általa kívánt, fokozott vámvédelem. Az agráriusok tényleg így akarnák alkalmazni a tételt. Merem azonban állítani, hogy a magyar kormány e tekintetben nem ért egyet az agráriusokkal, mert ő úgy fogja alkalmazni a tételt, hogy úgy az iparosok, mint a mezőgazdák érjék be kevesebb vámvédelemmel, azaz egyik sem fogja megkapni azt, amit kívánt. Nem tévedek, ha azt állítom, hogy például a magyar nagymalomipar érdekei súlyosan latba esnek a magas gabonavámok követeléseivel szemben. Röviden a vámpolitika tendenciája általában nem a termelő osztályok javára, hanem a közvetítők és a nem termelőfogyasztók javára hajlik. Az állategészségügyi egyezmény fogas kérdés, mert az igaz ugyan, hogy annak a szabad forgalom elvi alapján való megújítását kötelező ígéret biztosítja, de disputa tárgyává tehető, hogy egy vagy más intézkedés rést tör-e a szabadforgalom elvén, vagy sem? Így az Ausztriába importált magyarországi állatoknak vegyes bizottság által történő megvizsgáltatását illetőleg maguk között az agráriusok között is eltérnek a nézetek, mert vannak, akik abban veszedelmes hatalmat látnak állatforgalmunk mesterséges megakasztására, de vannak olyanok is, akik azt tartják, hogy ennek az intézkedésnek az éle nem a szabad forgalom ellen irányul, sőt még előnyös is lehet azzal, hogy a felelősséget a közösen megvizsgált állatokért Ausztriára hárítja át. Már ebből a különböző felfogásból is következtethető, hogy ha a kormány ebbe a sokszor emlegetett osztrák követelésbe belemegy, akkor aránylag kis ellenzékkel kell számolnia, amely miatt a kormány a kiegyezés sorsát nem kockáztatja meg. Itt ígérkezik tehát a második összeütközési pont. Ami végül a borklauzulát illeti, ennek eltörlésére ígéret köti a kormányt— csakhogy terminus nélkül. Nincs kétségem az iránt, hogy a magyar agráriusok ismert követelményeit a kiegyezés csak részben fogja beváltani. Most már ennek következménye is meglehetősen tisztán állhat a kormány előtt. A kiegyezés létrejövetele esetén ugyanis a kiszolgáltatás mértékével az agráriusoknak társadalmi csoportjai kétségtelenül nem lesznek megelégedve s így az agrárzmus társadalmi fejlődése ellenzéki irányba terelőbólint a fejével, a másik azt mondja: az ám, jól elhaladt az idő. A harmadik ember nem szól, hanem megüti az asztalt és csak azután, amint viszi a korcsmáros a literes üveget, mondja. — Kilencre beveszszük még ezt a kicsit. Az első pohárnál most már dal is csendül. A cimbalmosnak, aki eddig a krajcáros újságot olvasta, közé kellett ütni a húroknak, hogy valamikép ki ne szaladhasson az ördög a szobából. Közé üt, a bandagazda öreges hangon dalolni kezd: Éjjel, nappal bujdosok az erdőbe, Keres engem a vármegye legénye. Ha rám talál, tudom mi lesz a vége. Rövid kötél magas fa tetejébe . . . — Csuhaj ! . . . — fejezi be János, összeütvén a tenyereit. Most már föláll, úgy koccint a cimborákkal. Az öregnek meg a vállára teszi a kezét: — Őszöm a száját kendnek, Márton bácsi, de a lelkemben szólt kend. — Ugy é — mosolyog az öreg bandagazda és kétfelé simítván a bajuszszárnyakat, iszik. János elcsöndesedik. Az arca komoly lesz. Veri kifelé a hamut a pipából, látszik, hogy valamivel erősen küzködik. Egyszerre fölveti a tekintetét, a pipára ráesettenti a kupakot és zsebre teszi. Helyette megmarkolja a gyufatartót és veri az asztalhoz. A kocsmárosnak szól ez a zörgés, aki igen vidáman közeledik az asztal felé és néhány lépés távolságról kérdezi: — Bort adjak, Márton bácsi adik, ezt megakadályozni alig lehetséges. Politikai körökben azonban bizonyára többségben lesznek azok az agráriusok, akik a kiegyezés kisebb kiszolgáltatásával is beérik, ezek aztán minden gazdaságpolitikai rezerv gondolat nélkül beleforradnak a szabadelvű pártba. Ezzel szemben az esetleges kiválások nem sokat fognak rontani a pártmajoritás mérlegén ; végeredményében tehát a kormány örül, ha a kiegyezésben saját programmját megmentheti, míg az úgynevezett agrárius hangulatot egyelőre igen kis numerussal írja be könyvébe. Ez az őszinte véleményem a mai helyzetről. Szükségtelen talán ezek után megjegyeznem, hogy ezek szerint a kiegyezéssel együtt az agrármozgalom is vagy kiegyezés, vagy pedig újabb ellentállási akció előtt áll, de egyiknek vagy másiknak következményeibe belevilágítani ma még bajos volna . . . A földmivelésügyi miniszter és a kiállítások, Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter a szünet közben több kiállítást és gazdasági intézményt tekint meg. A pozsonyi országos mezőgazdasági kiállítást a miniszter személyesen nyitja meg. Vele megy Pozsonyba Nemeskéri Kiss Pál államtitkár is. A kiállítást szeptember 7-én nyitják meg. Augusztus 30-án Darányi Temesvárra érkezik s megtekinti az uj városi erdei iskolát és Vadászerdő magyar telepes községet, továbbá részt vesz a méhészeti kongresszuson. A katholikus autonómia kérdése. Ismertettük volt a Magyar Állam hirét, mely azt tudatta, hogy a kormány a katholikus autonómai kongresszus által kidolgozott szervezeti szabályzatot nem fogja ajánlani a királynak megerősítés végett. Erre vonatkozólag most félhivatalosan azt jelentik, hogy a kongresszus által kidolgozott elaborátum sorsára nézve még eddig semminemű intézkedés nem történt. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ezen elaborátumot annak idején kiadta a többi érdekelt minisztériumoknak tanulmányozás és véleményezés végett. A nyári szünidő lejárta előtt és ily rövid idő alatt pedig lehetetlen volt ezt a sokféle ágazati dolgot elintézni. Most különben úgy a vallás- és közoktatásügyi miniszter, mint a minisztériumban a katholikus ügyek előadója szabadságon vannak s igy a katholikus autonómia kérdésével nem foglalkozhattak. Kérvények a képviselőházhoz. A képviselőházhoz ma két kérvény érkezett Szepes megye törvényhatóságától. Az egyikben a vasárnapi munkaszünetnek a köztisztviselőkre való kiterjesztését, a másikban a választási törvény revízióját kérik. Gróf Apponyi Albert, a képviselőház elnöke, a közeli napokban Budapestre jön, amikor az új országházba költözésre vonatkozó összes intézkedése-ket bevégzik. * — Azt, egy litert — pattan föl János —, de előbb hozzon Ferenc gazda egy jó szivart. A korcsmáros belenyúl a zsebébe és kivesz öt-hat darab cuba-szivart. Oda tartja János elé, hadd válaszszon. János elvesz közülök egyet, azután ujjal mutat a cimborákra, hogy ennek is,emennek is, az öregnek is adjon egy-egy füstölni valót. Végül a gyerekre került a sor, itt azonban már megszólal: — Ennek pedig hozzon, Ferenc gazda, cigarettát, hogy ne pusztítsa a mellit. Az emberek tekintete összevillan. Nem szól egyik se, de azért valamennyinek egyazon gondolat van a fejében. Tudja mindegyik, hogy a szivarragyújtás annyi ilyenkor a munkásnál, mint mikor felhúzza az ünneplős ruhát és elmegy hazulról. Ez esetben elvetette a kötelet és rászánja magát mindenre. Még arra is, hogy reggelig dorbézoljon, így van valósággal. A szivar ünnepi hangulatot jelent, mert köznapokon rendszerint a pipa járja, legfölebb ünnep után való nap kerül elő néha valamely szivarrom, ami a zsebben felejtődött az éjszakai hejehuja alkalmával, ezt szokta másnap délben korláta gyanánt elszívni a munkás, összeragasztva előbb cigarettapapirosokkal. Különféle elmélkedések, súlyos önbirálatok szállanak ilyenkor tova a szivar szürke füstjével. Most ezekről szó sincs. Vidáman, szinte mohón élesztik a szivar parazsát s amig esetlenül ujjaik közé veszik a drága portékát, igen keményen verik össze a poharakat és nagyhangon mondják egymásnak: — Isten éltesse kendet, Márton bácsi. Horánszky Lajos mandátuma. Horánszky Lajosról több lap azt közölte, hogy mandátumáról lemond és kereskedelmi attasé lesz. Horánszky most kijelenti, hogy a hir alaptalan. Az interparlamentáris konferencia. A Bécsben összeülő interparlamentáris konferenciáit előreláthatólag az idén az eddigieknél összehasonlít- hatlanul nagyobb számban vesznek részt a konferencia magyar tagjai. Dessewffy Arisztid képviselőházi háznagyi titkár, a konferencia magyar csoportjának titkáránál nap-nap után egyre többen jelentkeznek a képviselőház és a főrendiház tagjai közül, részint. Írásban, részint személyesen, kérve a konferenciára való előjegyzésüket. Máig harmincnyolc jelentkezés történt. A jelentkezési határidő augusztus 8-dikával záródik le. PESTI HÍRLAP 1902. augusztus 1péntek. 3 Külpolitikai hírek Orosz vélemény Combes akciójáról. Oroszországban, úgy látszik, erős visszahatást szült Combes erőszakos eljárása a szerzetes iskolák ellen. Egy magasrangu orosz államférfin következőleg nyilatkozott a Laffan-ügynökség levelezője előtt: Pétervárott nagy aggodalommal kisérik Franciaország belügyeinek jelenlegi állapotát. Az az eljárás, amely®iyel az új francia miniszterelnök a kongregációk illetve az iskolanővérek ellenében az egyesületi törvényt érvényesíti, a cári birodalom legmagasabb helyén a legrosszabb hatást szülte. Úgy vélekednek, hogy a Waldeck-Rousseau távozásával enyhülni kezdő politikai ellentétek újból oly fokozódásnak indultak, hogy el kell készülve lenni minden even-tualitásra Franciaországban. Igaz, — folytatta az orosz államférfiu — hogy a jelenlegi kormány 150 szavazattöbbséggel rendelkezik. De ez a többség csak úgy jött létre, hogy a szélső szocialisták a kormánypolitika irányát követő republikánusokkal szövetkeztek s szoros egyetértésben járnak el. De miután ez az egyesülés a republikánusok, a szocialisták, a bianquisták között megtörtént, előrelátható dolog, hogy a legszélsőbb bal igyekezni fog magához ragadni a vezetést. Franciaországban mindig ez történt hasonló esetekben. Loubet elnök, mint látszik, már teljesen a szélsők kezébe került s nincs elég hatalma, hogy a kormányt támogató szocialistákat mérsékletre kényszerítve Combes, Andrés társaiknak magatartását nyilt bizalmatlansággal és nem tetszéssel fogadják Oroszországban, mert azt látják, hogy abból Franciaországra egy második korszaka a nagy politikai felfogásnak fog következni. Pétervárott rokonszenves figyelemmel kisérték Gallifer tábornok fellépését, mert nyíltan kifejezni merte az új korán: ::züizzizizzizizx:::~...: *■■■-■:ma — Téged is, János . . . Mindnyájónkat, fiaim. A cimbalmos pedig belezörög, mert hát hiába, ez így szokás, így hallotta ezt az uraknak muzsikáló bandától is. Minden jól van így. Mi, köznapi emberek, Isten látja a lelkünket, meg nem ütköznénk a világért sem ezen a szép magyaros képen, ha nem hallanánk menőben síró asszonyi hangot kivül a korcsma előtt. Kopott, sovány asszony áll az éjszakában. Mellette tíz-tizenkét éves lányka, a karján, pedig olyan másfél esztendős forma gyerek ÜL. Azt mondja: —• Látod ? — Látom . . . Ahun ül a*. — Irigy be, az Isten áldjon meg, mondd, hogy gyüjjön mán. —■ Hát, hogy kiszakítson megint egy marék hajamat . . . Az anya mintha megroskadna, még erőtlenebbül suttogja: — Mit csinál? — Iszik . . . Meg szivarozik. — Szivart szín ! ? — Szivart, szivart. — Jézus Mária ... Úgy reszket, úgy sír mind a kettőjük hangja és úgy belemarkol az ember szivébe, hogy ami poézist megőrzött a szabadságot élvező munkásemberek békés barátkozásának szemlélése alatt, az most egyszerre eltűnik, mint a virágillat, ha közibe csap a bujkáló, hűvös szél. Homok.