Pesti Hírlap, 1902. október (24. évfolyam, 269-299. szám)

1902-10-01 / 269. szám

1902. október 1., szerda. P­ESTI HÍRLAP ________________________ 37 terelnök a Burgban, a király elnöklete mellett, újra tanácskozásra ül össze, hogy ismételten megkíséreljék a kiegyezés és a vámtarifa ügyé­ben a megegyezés létesítését. Még nem bizonyos, hogy a holnapi kísérlet lesz a legutolsó. A tárgyalásokat még csütörtökön is folytatni fog­ják, de e hét végén mindenesetre befejezik, mert a magyar minisztereknek vissza kell térniök Budapestre, hogy az új ülésszakban benyújtandó költségvetési javaslatok munkálatait teljesen befejezhessék, minthogy ezekben a ki­egyezési tanácskozás miatt hátramaradtak. A király elnöklete mellett ma tartott tanácskozáso­kon nem sikerült az akadályokat a megegyezés elől elhárítani. Remélik, hogy holnap sikerülni fog, de nincs kizárva most sem, hogy a ki­egyezés egész műve hajótörést fog szenvedni, bárha ezzel a lehetőséggel szemben áll az a tény, hogy a kiegyezésben érdekelt összes fak­torok arra törekesznek, hogy a fenforgó nehéz­ségeket elhárítsák. Az osztrák kormány jelentősebb befolyását jelenti az a hír, hogy Körber osztrák miniszter­­elnököt a holnapi tanácskozások előtt a király külön kihallgatáson fogja fogadni. Belpolitikai hírek. Bercsényiről szóló törvény eltörlését kéri 23 törvény­hatóság. Az adóvégrehajtásnak a tavaszi és nyári évnegyedekben való szünetelését kéri 18 törvényha­tóság. A 30 filléres tanítói nyugdíjjárulék törlését kéri 12 vármegye. A képviselőválasztási törvény mó­dosítását kéri 11 törvényhatóság. Az elemi csapások által okozott károk miatt adótörlesztést kér 11 tör­vényhatóság. Az önálló vámterület felállítását kérik 10 kérvényben. A kóborcigányok megrendszabályozá­­sát 9 törvényhatóság kéri. Az árva- és gyámpénztá­­rak kezeléséről szóló törvény módosítását 6, — a hivatalnokok vasárnapi munkaszünetét 6, — a nem­zetiségi törvény módosítását 5, — a megyei tisztvi­selők fizetésjavítását 5, — a katonák nyári szabad­ságolását 4 törvényhatóság kéri. Ezeken kívül a pancsovai választókerület kettéosztását kéri Bács­, Komárom-, Marostorda és Nógrád vármegye. A szászrégeni mandátum. Szászrégenből jelentik: Gróf Teleki Domokos, a szászrégeni kerü­let szabadelvűpárti választóinak jelöltje, ma nagyszámú választóközönség előtt elmondotta programmbeszédét. Kijelentette, hogy az önálló vámterületet csak az esetben óhajtja, ha Ausztriával nem sikerül a ki­egyezés, továbbá, hogy híve a tisztviselői fizetések emelésének. Utóhangok az újvidéki népgyűlésről. Újvidékről írja tudósítónk szeptember 29-iki kelettel. Néhány budapesti magyar újság igen tévesen értel­mezi az újvidéki népgyűlés határozatait. Ha ezek a lapok sejtenék, hogy a kulisszák mögött mi történt, és micsoda eszközöket használtak föl arra, hogy a határozatnak a bánra vonatkozó részét elhagyják, akkor más véleménynyel volnának! Dr Polith Mihály és társai igen jól tudják, hogy Brankovics György karlócai pátriárchát csak gróf Khnen-Héderváry hor­­vát bán tartja még a pátriárchai székben. Az előértekez­­leten részt vettek olyanok, akik a magyar szabadelvű­­párt, a szerb klerikális és radikális pártok tagjai. A liberális párt tagjai (dr Polith, dr Vucsetics és dr Malesevics) oly határozatot szövegeztek meg, melyben csak a pusztítást és fosztogatást ítélik el. A szerdai értekezletet megelőzőleg dr Polith Mihály Brankovics György pátriárchánál járt, hogy annak utasításait kérje. Brankovics a horvát bán ellen ter­vezett határozat és a három megyéről szóló indítvány ellen a legerélyesebben kelt ki. A terv szerint a népgyűlésen Levics Mitrofán, újvidéki püspök elnökölt volna. Azt hitték, minthogy több mint 60 idegen lelkész jött Újvidékre, hogy ezek segélyével a pátriárc­a tervét keresztül vihetik. Amikor a liberális párt határozati javaslatát a közös értekezlet elé ter­jesztette, Moncsevics Bazil és Medákovits lelkész föl­állottak és a két indítvány fölött szavazást kértek. Mindkettő horvát területen megválasztott gör­­kei, szerb kongresszusi képviselő. A szavazásnál a két urat leszavazták, mire ezek a népgyűlést tüntetőleg elhagyták. Amikor Sevics Mitrofán püspök a hangu­latról értesült, egy lelkészszel a közös értekezlet­nek megszente, hogyha dr Polith és társai indítványát el nem fogadnák, akkor a gyűlés megoldásán kívül azon részt nem vehetne. Brankovics azt hitte, hogy püspöke által gyakorolt nyomás folytán a radikálisok indítványait elejtik. A közös értekezlet nem engedett a terrorizmusnak és tervezett indítványa mellett meg­maradt. A 4. pont megfogalmazása, az államjogi viszonyra vonatkozó rész alatt Szerémség és Szlavó­nia elkülönítését Horvátországtól és Magyarországba való bekebeleztetését kell érteni. Eleinte tisztán és érthetően volt ez a rész megfogalmazva, de mivel az értekezlet egyik tagja megjegyezte, hogy azok a horvát állampolgárok, akik az értekezleten résztvet­­tek és a határozati javaslatot aláírták, ki vannak téve, hogy a bán hazaárulás miatt üldöztetni fogja őket, és ezért „az államjogi viszony megváltoztatá­sával“ helyettesítették ezt a kifejezést Hogy az itt elmondottak a tényeknek megfelelnek, legjobban igazolja a „Branik“. A „Branik“ legutóbbi számában a népgyűlésen résztvevőket a szláv testvériség elleni merénylőknek nyilvánítja. Azzal vádolja őket, hogy a magyar kormány fizetett ágensei által tévútra vezet­tették magukat és félremagyarázhatlanul kiírja, hogy oly időben élünk, hogy egy dr Grujits János a szerb nép előtt hangadó lesz. A „Branik“ óva inti a szerb népet a népgyűlés rendezőitől, mert — úgymond — a szerbeket és horvátokat a magyaroknak akarják­­szolgáltatni. Az olasz horvát-klauzula ellen, Tapolca község képviselőtestülete népgyűlést hívott össze, a­melyen körülbelül 2000 ember vett részt. A népgyű­­lés elnöke Glazer Sándor városbíró volt. Handlery Gusztáv földbirtokos általános helyesléssel fogadott indokolással határozati javaslatot terjesztett elő, a­melyben kérik: 1. Vettessék az olasz borra 40 bor. vám. 2. A kiegyezési tárgyalásokkor a kormány has­son oda, hogy Ausztriában a mienkhez hasonló bor­hamisítási törvény hozassék. 3. A boritalmérési adó töröltessék. 4. A szeszitaladó fölemelését. 5. Az ipari szeszadó mentesítését. 6. A cognacgyártás megköny­­nyítését. Ezt a határozati javaslatot Vastagh János következő pótlásával fogadták el: A­ közgyűlés ki­mondja, hogy azon esetre, ha a magas kormány bár­mily okból olyan törvényjavaslatot terjesztene elő, mely az olasz borvámot 40 koronán aluli összegben állapítaná meg, hazafias kötelességévé teszi a gyűlés rendezőinek oly mozgalom megindítását, mely egy óriási országos tiltakozó népgyűlést hívjon össze a javaslat tárgyalására Budapestre s az ország minden részéből összesereglett nép nemzeti zászlókkal, egy gyászfátyol­lal bevont szőlőtőke körülhordozásával Buda­pest legnépesebb utcáin vonuljon végig s mondja ki, hogy azon képviselőket, kik a javaslatot megszavaz­zák, érdemetlennek tartják a nép bizalmára s a nép képviselőinek nem tekintik.­­ A határozatot kér­vény alakjában a kerület képviselője, Hertelendy Fe­renc útján a képviselőházhoz terjesztik föl. A Ház munkarendje. Az őszi ülésszak alatt előreláthatólag első­sorban a be- és kivándorlási tör­vényjavaslat kerül sorra. Ezenkívül a perrendtartás­ról szóló törvényjavaslat tárgyalását kezdi meg az igazságügyi bizottság, sorra fog kerülni valószínűleg a költségvetés tárgyalása és a kiegyezés. Ezek azok a főbb dolgok, amelyeknek tárgyalása küszöbön áll az egybegyűlt interpellációs anyagon kívül. Hír sze­rint a nyári szünet alatt a fölmerült incidensekből kifolyólag több interpellációt fognak az ellenzék ré­széről a Ház elé terjeszteni. A függetlenségi párt értekezlete. Az or­szágos függetlenségi és 48-as Kossuth-párt Kossuth Ferenc pártelnök elnöklése alatt október hó 7-én, este 6 órakor tartja e ciklusban első értekezletét. Kérvények a képviselőházban. A szünet alatt a képviselőházba 145 kérvény érkezett. A kér­vények a következőleg oszlanak meg: Kossuth Lajos érdemeinek törvénybe igtatását és a Rákóczyról s tudott, nem irigyelt vára, mely az egyszerű békés családi életnek ezt a viruló hajtását ol­talmazta. És betölthetlen nagy üresség támadt a nyomán, amit itt, ebben az árvaságra jutott, eldugott fészekben soká, nagyon soká meg­éreznek a szeretet melegét sóvárgó apró, kicsi lelkek. A sárga nagy épületből két csíkos-ruhás ember jön ki, az egyik a derekát, a másik a lábait fogja meg Vér Andrásnak és viszik a homályos folyosón végig, valamelyik lefüggönyö­zött szobába. Az asszony meg a tizenkét esz­tendős leány elfogódva lépkednek utána. Né­zik, hogy miként cipelik az ő kincsüket, akihez a szivük, a lelkük oda van nőve. Az ajtót becsukják. Egy-egy sóhaj tá­mad . . . Fájdalmas, néma sóhaj ... A szent kötelék megroppan s a két szívbe belenyi­­lal a fájdalom, amint húzódik, szakad az apa után. — Rózám . . . Vasárnap . . . Érted?... Az asszony rábólintja : — Értem. Nem bír szólni. Nincs szava, nincs hangja . . . Menne már, de előbb a zsebébe nyúl, kivesz egy koronát és a csíkos-ruhás em­bernek adja : — Legyen rá gondja, az Isten áldja meg. Az ember megnézi a pénzt, egy szót se szól . . . Ezért ? ... Negyed óra múlva már kint kocog újra a kocsi a csinált úton. Olyan könnyű, olyan üres, csak a szive nehéz az asszonynak meg a kis­lánynak s amint sóhajt az őszelői szellő, egyre zsong, egyre esd a szó. Rózám . . . Vasárnap ?. . . Érted ?... Homok. Külpolitikai hírek Hicks­ Beach angol pénzügyminiszter­e hé 29-én Bristolban beszédet tartott. Minden lelkiismere­tes pénzügyminiszter fél a kiadásoktól, főleg a hiába­valóktól, így Hicks­ Beach is, akit már csaknem be­teggé tettek a délafrikai harmadfél éves háború több milliárdos költségei. Mert ez csakugyan hiábavaló pénzkidobás volt, minthogy Angliában a legtöbb politikus még kétségben van, vajon Anglia a búr köz­társaságokkal nem-e hódított magának nagy vesze­delmet. Talán ezen aggodalom indította a pénzügy­­minisztert, hogy beszédében a búrkérdést is megem­lítse. Ugyanis azzal kecsegtette a búrokat, hogy sokkal hamarább kaphatnak önkormányzatot, mint remélik, ha a búr tábornokok a kontinensen rossz tanácsoktól nem engedik magukat félrevezettetni. Hicks-Beach e figyelmeztetéséből azt lehet következtetni, hogy Angliában még mindig tartanak a búr tábornokok európai körútjának hatásától, ami pedig csakugyan alaptalan aggodalom. Hicks-Beach természetesen már azért is óhajtja Délafrikában a nyugalmat, mert hadügyi, különösen haditengerészeti célokra újra hatalmas összegeket követelnek tőle. Csak a minap hangzott igen tekin­télyes angol katonai mérnök ajkáról a kemény figyel­meztetés, hogy az angol tengeri haderő minden ágá­ban nagyon megkívánná a fölfrissítést, a praktikus reformokat, mert meglehetősen elmaradt. Annál fur­csábban hangzik Hicks-Beachtől, midőn beszédében azt mondja, hogy nem lát okot arra, hogy a hadi­tengerészeti kiadásokat még jobban emeljék. Tekin­tettel a flotta erősségére, a hadsereg költségeit is mérsékelni lehetne. Hicks-Beach a hadügyi hivatal reformját kívánja, különösen ami a katonai elemet magát illeti és azt mondta, hogy a katonai hivatal­nokoknak több figyelmet kellene fordítaniok­ hivatali kötelességeikre. A külügyi politikát illetőleg azt han­goztatta, hogy az lehetővé teszi az angoloknak an­nak az aranyszabálynak az alkalmazását: „úgy bán­junk másokkal, amint akarjuk, hogy mások bánjanak velünk.“ Nem szabad mindig feny­egetést látni abban, ha valamely idegen nemzet Anglia példáját követve, kedvező kereskedelmi állomást alapít, sőt esetleg va­lamely területet annekitál, amely eddig barbároké volt és az emberiség jólétét nem mozdította elő. Bármily nagy is Anglia jóléte és ereje, csak ez a politika tarthatja fönn a birodalom nagyságát. »Zártkörű« Sipka-ünnepélyek. Tudvalevő­leg ki volt azokból zárva minden idegen, még a románok is, akiknek segítsége nélkül pedig aligha­nem török pasa kommendirozna még ma is Szófiá­ban. Ki volt zárva, pár nagyobb orosz hírlap tudó­sítóján kívül, minden újságíró, így azután kifogásta­lan tájékozással nem rendelkezhetünk ama vesze­kedésről, talán verekedésről is, amely az orosz épít­kezések fölszentelési aktusa miatt orosz és bolgár orthodox papok között állítólag végbement. Verekedésről azért beszélünk, mert hogy ilyen is előfordulhat a kettős kereszt papjainál, azt láttuk a

Next