Pesti Hírlap, 1902. december (24. évfolyam, 330-358. szám)
1902-12-30 / 357. szám
PESTI HÍRLAP 1902. december 30., kedd. 9 ■" 1 "'•■■■—.......—— iBKEtt.........■ - ...........—- 11 — (Házitanítók.) Az országban sok olyan családapa van, aki pusztán, vagy igen kis községben lakván, gyermekei mellé házitanitót szerződtet. Teszi ezt részint azért, hogy a gyermekek szemei előtt legyenek, részint pedig azért, mert nincs olyan anyagi helyzetben, hogy három-négy gyermeket valamely nagyobb város nyilvános iskoláiba járathasson. Minekutána pedig az ilyen családfők száma nagyra rúg, igen természetes, hogy házitanító is nagyobb számmal található. Ezek között az úgynevezett házitanítók között, — akiket az érettségi bizonyítványnyal, vagy magasabb képzettséggel bíró nevelőkkel nem kell összetéveszteni — igen gyanús elemek is vannak. Állásnélküli kereskedő-segédek, intelligensebb iparosok, kicsapott diákok, tanulmányaikat abban hagyott bécherek akárhányszor mint házitanítók keresik meg kenyerüket, saját maguk által gyártott bizonyítványokat mutatva föl a félművelt családapának. Akad közöttük nem egy olyan is, aki magyarul sem tud s aki romlott furgonban legföjebb a héber nyelvre tudja növendékeit megtanítani. Nem egyszer találni közöttük csalókat, svihákokat és tolvajokat is, akik hamis bizonyítványokkal keltenek maguk iránt bizalmat a jámbor családokban. Ilyen házitanító volt Müller Teréz gyilkosa is, aki pedig csak a rézművességet tanulta ki. Itt erősen hangsúlyoznunk kell, hogy nagy részük jóravaló, szorgalmas ember, ha kellő intelligenciájuk igen sok esetben nincs is. Pályájuk igen keserves, mert rosszul fizetik, lenézik őket, alig véve emberszámba , aminek oka abban is rejlik, hogy különös qualifikációval nem rendelkeznek. Azok a családapák, akiknek ilyen házitanítókra van szükségük, az anyagot furcsa módon, vagyis a tanitóvásáron szerzik be. Ilyen vásárokat ez idő szerint Kassán, Eperjesen, Ungváron, Pozsonyban, Nagyváradon és Budapesten az Orcy-féle házban tartanak. Ezeken a vásárokon sok züllött, sötét alak jelenik meg, akik egyéb megélhetési forrás hiányában a házitanítóságra szánják magukat, noha sok esetben őket kellene tanítani. Mindezek elmondása után szinte kétségtelennek látszik, hogy a házitanítók dolgába az államnak előbb-utóbb be kell avatkozni. Elvégre, ha az állam kényszeríteni tudja a munkásokat és iparosokat arra, hogy könyvük, igazolványuk és némi képesítésük legyen, akkor a házitanítókat is kényszerítheti arra, hogy bizonyos kvalifikációt szerezzenek s erről hiteles írásuk legyen. Elrendelheti, hogy az országban házitanító csak az lehessen, aki elsősorban magyarul tud, büntetlen előéletű és tanítani képes. Ezt kívánja nemcsak az ő érdekük, de a gyermeknevelés érdeke is. Ha az állam a házitanítói állást törvényesen rendezi s azt képesítéshez köti, e szegény tanítók helyzete kétségtelenül megjavul. A családok, amelyek körében élnek, nemcsak megbecsülik őket, de jobban is honorálják. Ami a családokat és gyermekeket illetiaz állam beavatkozásával szintén nyernének, mert jó és megbízható tanítókhoz jutnak, akik ellentétei lesznek a mai házitanítók ama részének, amely ellen mind jogosultabbá válik a panasz. Megírván pedig mindezeket, Wlassics miniszter figyelmét az ügyre , fölhívjuk, abban a reményben, hogy a rendezés módját megtalálja s a nevelésügynek újabb jó szolgálatot fog tenni. — (Halálozások.) Kellner Ignác besztercei kir. közjegyző, t. hó 26-án, öt éves korában, Besztercén meghalt. Vidákovich Péter 1848—49-iki honvéd, t. hó 27-én, 78 éves korában, Karcagon meghalt. Czv.lládi Istvánná, Kádl Ödön anyja, ma 88 éves korában meghalt Nagyváradon. Keszler Ignác, f. hó 25-én, élete 83-ik és boldog házasságának 49-ik évében rövid szenvedés után elhunyt Pásztón. Temetése december 26-án, nagy részvét mellett ment végbe. Keszler József tanár és műbizáló, valamint dr Keszler Zsigmond ügyvéd atyjukat gyászolják az elhunytban. Készt Mihály, a régi Pest egyik puritán polgára, 87 éves korában, hétfőn rövid szenvedés után , elhunyt. A boldogult Szilágyi István hagyatékánakvolt a gondnoka és ezt a munkát olyan önzetlenséggel végezte, hogy a 10,000 írtra értékelt hagyaték tizenhatszorosára emelkedett. A fővárosi tanács kegyelete jeléül maga gondoskodik, eltemettetéséről. Temetése kedden délután VIL- órakor lesz a kerepesi-uti temető halottasházából. Az elhunytban dr Verény Károly kir. tan. tóvárosi tanfelügyelő a nagybátyját gyászolja. — (Villámsujtott templom.) Lembergbőltáviratozzák. Zaibus községben tegnap délben nagy zivatar volt. Amikor a hívek elhagyták a templomot, a villám belecsapott a toronyba és felgyújtotta. — (Humberték Párizsban.) Franciaország fővárosában a legnagyobb esemény most Humberték megérkezése. A jeles család hétfőn reggel érkezett Párizsba, amely égő kíváncsisággal leste a nagystílű szédelgőket. Bok látnivalójuk azonban nem akadt, mert a rendőrség valósággal beszöktette őket a börtönbe . Párizs népe most már csak a nagy per tárgyalása napján üdvözölheti a spanyol rendőrség kedves karácsonyi ajándékát. Vasárnap este, amikorra Párizsban az érkezést várták, a Conciergerie előtt nagy kiváncsi közönség gyűlt össze, amely a Humbert-család megérkezését akarta megvárni. A tömeg csak éjjel 1 órakor oszlott szét, amikor híre ment, hogy Humberték csak reggel érkeznek meg. Csődületek és tüntetések kikerülése végett a rendőrség úgy intézkedett, hogy a Humbert-család már a Párizs előtt levő teherpályaudvaron szálljon le a vonatról, onnan pedig kocsin vigyék a Conciergeriebe. A család reggel a körvasút pályaudvarára érkezett. Humberték érkezésekor említésre méltó incidens nem történt. A pályaudvar perronján a közbiztonsági szolgálat főnöke és másodfőnöke, továbbá a községi rendőrség helyettes igazgatója és 40 rendőr várta a vonatat. Azt a kocsit, amelyben Humbertókat hozták, gyorsan lekapcsolták. A foglyokat az újságírók és a kiváncsiak hosszú sorfalán keresztül kellett kivezetni. A Conciergerie felé vivő útán nagyon kevés ember várta a foglyokat vivő kocsikat, amelyek délelőtt negyed 9 órakor érkeztek a Conciergerie elé. A madridi börtönben, mielőtt a családot elszállították, érdekes jelenet játszódott le. Humberte valósággal kétségbeesett, mert úgy kell távoznia, hogy még borravalót sem adhat a fogházőröknek. Az egykori divathölgynek egyetlen sorja sem volt, de régi metódusa most sem hagyta cserben. Odafordult a fogházfölügyelőhöz: — Ugyan kérem, adjon kölcsön tiz frankot. A fölügyelő meglepődve nyúlt a zsebébe s átnyújtotta a pénzt, amit Humbertné a legnagyobb előkelőséggel kiosztott borravalóként őrelnek. A Conciergerieben mindegyiket külön cellába csukták, ami valósággal kétségbeejtette Humbert Évát. Sirt és jajveszékelt egész délutánig, amikor szabadon bocsátották s átadták nagyanyjának. Humbertné a börtönben őrültnek tetteti magát, folyton azt hangoztatja, hogy a Crawford-féle milliók igenis megvoltak s azokat párizsi emberek lopták el tőle akiket a francia rendőrség jól ismer, de nem akar leleplezni. Humbertné valóban olyan benyomást tett az orvosokra, mintha beteges képzelődésben szenvedne, úgy viselkedik, mintha ő volna a világ legbecsületesebb asszonya. — Tudja, miképen fogtak el bennünket ? — kérdezte többek közt az orvostól, aki Párizsban megvizsgálta. — Nem tudom, — felelte az orvos. — Azt hiszem, az vezetett nyomra, mert sok volt a francia pénzünk, amit folyton váltanunk kellett. De valószínűbb, hogy annak a szerencsétlen Románnak a szerelmi kalandjai. Román volt, a mi végzetünk. Hiszen őt még a lapok szerelmes apróhirdetései is érdekelték. Mondhatom, nagyon jó segítő társaim voltak Frederic, aki vagy sírt, vagy remegett és Román, aki nyakra-főre követte el az ostobaságokat. Mindent magamnak kellett végeznem. Engem most persze a világ legnagyobb csalójának tartanak, pedig ehez nagyon sok szó fér. Most egy centime sincs a zsebemben ; az a 200,000 frankunk volt szökésünkkor, amit leányom kelengyéjére takarítottam meg. Ezt is elvették tőlem s szegény leányomnak nem lesz hozománya ... — Én nem megyek férjhez — vágott közbe Humbert Éva — zárdába vonulok s ahoz nem kell hozomány. Humbert Frédéric anyja engedelmet kapott arra, hogy rokonait a börtönben meglátogassa és magához vegye unokáját, Humbert Évát, akit szabadlábra helyeztek. — (Házasság-szédelgés.) Bodrog Zsuzsanna szakácsnő följelentést tett a rendőrségen, hogy a múlt hónap elején megismerkedett egy fiatalemberrel, aki Varga Elemérnek mondotta magát. Elmondotta, hogy özvegy, már hivatalnok és házasságot ígért a leánynak. Elvitte magával a leányt Máramaros-Szigetre, azzal, hogy ott megesküsznek. A leány Máramaros-Szigeten több száz koronát érő ékszereit átadta a legénynek, aki az ékszerekkel megszökött. —* (A nagybeteg Bartók Lajos.) Napok óta a legválságosabb Bartók Lajosnak, a Petőfi Társaság alelnökének állapota. Amíg a költő maga újságot olvasott a Vörös Kereszt Kórházban, ahol szenved, semmiféle, hírt nem adtak közre igazi betegségéről. Három nap óta azonban teljesen apathikus a nagy beteg, legjobb barátait sem ismeri meg a csak néha-néha, az orvosság hatása alatt tér vissza alig egy-két percre az eszmélete. Bartók földszint az első számú épület 2-ik számú szobájában fekszik. Orvosai dr Imródy Béla tanár és dr Ullrich Gyula segédorvos naponta többször is meglátogatják s dr Arányi, a költő kezelő háziorvosa is gyakran fölkeresi betegét. Ma a rendes ápolónő, Váradi Katalin, aki éjjel-nappal őrizte a pácienst, segítséget kapott egy másik ápolónőben, mert néha ketten is alig bírják ágyban tartani a nyugtalan költőt. A karácsonyi ünnepeket emberfölötti kínok közt töltötte Bartók. Hiába volt nagyszámú ismerősének vigasztaló levele, távirata és látogatása. Nála volt P. Márkus Emília, Kraramer Teréz, Karlovszky Bertalanné, Basch Gyuláné, akik virágokkal, apró karácsonyfákkal lepték meg. Meglátogatta a költőt Jókai Mór is, akit azonnal fölismert s aki megölelte és megcsókolta a beteget, mikor elbúcsúzott tőle. Ott időztek a beteg ágya mellett: Szana Tamás, Ábrányi Emil, Prém József, Náday Ferenc, Bartha Miklós, Szüry Dénes, Koroda Pál, Kampis János, Neugebauer László s a költő unokaöcsese, Baróti Lajos. A nagybeteg gyomorbaja, melyet a lapok eddig emlegettek, másodrendű dolog, válságos az előrehaladt szív- és vesebaj. Ezt ezelőtt kilenc hónappal konstatálta Bartókon háziorvosa, dr Arányi. A nyáron fenyves erdőben volt a beteg, november hóban Raguzában keresett üdülést s amire visszajött, rosszabbra fordult állapota, mert Budapesten erős tüdőhurutot is kapott. E hó 21-én Ángyán tanár a háziorvossal együtt a Vörös Kereszt Kórházba szállította a költőt, hol az első napokban még élénken érdeklődött lapja, a Bolond Istók iránt, majd a Petőfi Társaság tagválasztását beszélte meg híveivel és örömet okozott neki a hír, hogy „János király“ címü drámája előkészületben van. De a folytonos álmatlanság és étvágyhiány megtörte utolsó erejét is a betegnek, aki teljesen lefogyott s akinek szenvedését az orvosok minden tudománya hasztalan igyekszik enyhíteni. (Eljegyzésiek.) Dr Hochstädter Sándor keszthelyi ügyvéd eljegyezte Klein Rózát Pápán. Schönwald József Budapestről eljegyezte Stern Szidónia kisasszonyt, Stern Jakab kiszombori kereskedő leányát. Fürtös Dezső eljegyezte Klauber Illés leányát, Etelkát, Makón. Singer Adolf, a Borsod-Miskolci gőzmalom részvénytársaság tisztviselője, eljegyezte Detre Amália kisasszonyt Münchenből. Dr .Neuwirth Gusztáv budapesti gyakorló orvos eljegyezte Schiller Nelly kisasszonyt, dr Schiller Zsigmond, a „Pester Lloyd“ szerkesztőjének leányát. — (Martinique köszönete.) Ez év tavaszán történt, hogy rettenetes katasztrófa zúdult Martinique szigetére, amelyet a Mont-Pelée hegy váratlan kitörése tüzesővel borította be. A sziget életben maradt szerencsétlen lakói fölsegítésére az egész világon gyűjtés indult meg, amely úgy ahogy lábraállította a szerencsétleneket, Martinique lakossága most megkérte a francia kormányt, hogy mondjon köszönetet azoknak az országoknak, amelyek segélyt nyújtottak a sziget lakóinak. Érdekes, hogy ezzel a hírrel egyidejűleg St Thomasból érkező távirat azt jelenti, hogy a Mevington gőzös, amely tegnap Banta-Luciából odaérkezett, midőn délelőtt fél 11 órakor a Mont-Pelée mellett elment, a tűzhányó heves kitörését érezte, miközben sűrű fekete füst és porfelhők szálltak föl. Más forrásokból érkezett jelentések szerint éjjel erősen világító fény szállott föl a tűzhányóból. (Egy vitás hagyaték.) A párizsi lapok jelentése szerint a nemrég meghalt Dutuitnek, a champs-elysées palotában lévő művészeti gyűjtemény megalapítójának, Rómában palotája volt. Az az ügyvéd, aki a palotában levő bírói pecsétek eltávolítása,val volt megbízva, tudomást szerzett arról, hogy Dutuitnek van egy természetes leánya, aki igényt tart atyja hagyatékára. Neve Bossi, született 1852- ben Firenzében, férjes asszony és Dutuit elismerte leányának. Az asszony azt hitte, hogy Dutuit 1870- ben párbajban elesett. Most, hogy arról értesült, hogy apja csak nemrég halt meg, ügyét ügyvédnek adta át. Iratai teljesen rendben vannak. A közönség kíváncsian várja a per eredményét.