Pesti Hírlap, 1902. december (24. évfolyam, 330-358. szám)

1902-12-01 / 330. szám

, 1902. december 1., hétfő. 2 P­E­SÍI HÍRLAP zete a gyárosok ellen irányul, a gyárosoké a munkások ellen. A gazdasági irányzatok, a ver­seny és az osztályos érdek megteremti magának új szervezeteit s a szabad egyén ezekkel való összefüggését és ezektől való függőségét érzi és tapasztalja közvetetlenül, nem pedig az államét, tudomást nem vesz az új alakulásról, és az életviszonyoknak mind nagyobb és na­gyobb körét abszorbeálván, hovatovább a poli­tikai államban új gazdasági és társadalmi álla­­mocskákat teremt meg. Java ez,l átka ez az emberiségnek? Nem tudjuk eldönteni. Csak azt látjuk, hogy nálunk, ahol a régi társadalmi alakulás nem fejeződött még be, ennek az új alakulásnak a nyugatról való ránk szakadása épenséggel nem kívánatos. És épenséggel nem nézhetünk megnyugvással kor­mányunkra és parlamentünkre általában, amely mintegy a valóság feje fölött külön életet él, külön törekvéseket táplál, jelszavakat, irányokat propagál, amik nem kapnak bele az eleven élet­irányzatába s amely a nyugati behatásoktól meg sem is iparkodik óvni társadalmunkat, meg sem próbálja ismerni és vezetni. Gazdasági életünk nincs, de gazdasági harcaink vannak, nemzeti intézményeink nincsenek, de ezeknek meg vannak az ellenségei, társadalmi életünk­­ sincs, de társadalmi kasztjaink fönnállanak. És van liberalizmusunk, amely nem veszi észre, hogy a társadalomnak ez az osztályokba és érdekcsoportokba való új szervezkedése egyenes­ sírásója a szabadelvűségnek. A kabinet és a család, nagyon sok képviselő jelent meg. De miniszter fél kilenc óráig egy se mutatkozott. Hiába vár­tak, hírek se érkeztek Bécsből s csak nagy ne­­hezen tudtak a telefonból kipréselni annyit, hogy Széll még vasárnap éjjel hazaérkezik. De már a pártkörben megunták várni, hogy lesz-e hozzája szerencséjük a képviselőknek vagy nem. Egy negyedóráig mégis megtoldották az ott időzést. Ezalatt egy miniszter-viselt kegyel­mes urat fogtak körül, aki még folyton azon reménykedik, hogy visszakerülhet a kabinetbe s ez idő szerint még Széllel is­ tartja a barát­ságot. Ez az exminiszter igy ismertette a hely­zetet : — Széll nem csinál nagy kázust az egész esetből. Ő már tapasztalta, hogy sokkal komo­lyabb időben is megpuhíthatta a király báró Fejérváryt és ebben bízik most is. Széli úgy magyarázza meg (tőle tudom) az uralkodónak az esetet, hogy a kabinetben is, mint egy csa­ládban, vannak szelid, csöndes temperamentumu gyermekek, de akadhat egy harcias hajlandó­ságú, akinek kedve telik, hogy megmutassa az erejét s ilyenkor esetleg az apára sem hallgat. Hanem azért az apa ezt a gyermekét is szereti és kibékül vele. A hallgatók nem értették eléggé, hogy az elbeszélő úgy kapta-e a példázatot, mintha Széli, a kabinet feje, akarna apa gyanánt szerepelni (egy kissé fiatal Fejérváryhoz képest) vagy pe­dig a királyt gondolta. De erre való tekintet nélkül is egy régi kormánypárti igy felelt: — Itt azonban komplikáltabb a kérdés. Mert tulajdonképen két hevesvérű gyermekről van szó. S ezek közül az egyik, gróf Apponyi Albert, nem tartozik a családba, nem tagja a kabinetnek, hanem kívülről dobott egy követ és beverte az ablakot. Ezért aztán kirontott Fejér­váry, aki szintén hevesvérű, hogy megszalaszsza Apponyit. Most tessék hát rendet csinálni. ... A mamelukok mélyen hallgattak. Bíztak még a békében, de abban már nem, hogy a hadakozás folytatódni nem fog. A­da­hagyom ezt a veszélyes területet, megindulok lassan kifelé a lápból. Ezernyi szúnyog röpköd a levegőben. Egész felhőt képez némelykor körülöttem. Züm­mögő dalolással vesznek körül. S azután nem is hagynak el az egész úton. Alig tudok véde­kezni e kellemetlen kísérőkkel szemben. Egy pár szárcsa suhan el mellettem. Fénylő-fehér homlokuk élesen tűnik ki szürke testszínükből. Amikor már elhagytak és látják, hogy nincs mitől félniök, nyugodtan pihennek meg a vizen. Egy pár bibic röpdes a fejem fölött, az­után hirtelen leereszkednek mellém a vízre. De amikor észreveszik, hogy ho-hó, itt ellenség van, újra gyorsan szárnyra kapnak. Fekete bó­bitájuk komikusan mered az égnek és messzire betölti a levegőt ijedt sikoltozásuk: „kivic­­kivicc“. Már én is egész a láp szélére értem. Még egyszer végignézek az ingoványon. A nap már elűzte maga körül a szürke­séget. Az ég gyönyörű kék színben pompázik. A zsombék mint a legszebb zöld gyep terül el a víz tetején. Felém integet a tavi­rózsa, a nádi szironták szép sárga virága. Én meg oda bámulok az ég peremére, ahol ép most tűnt fel a nap. Olyan, mint egy nagy izzó bomba, amely lassan ereszkedik föl­felé. És amint egész pompájában föltűnik az égen, akkor egyszerre szétpattan és millió fénylő, égető sugarat dob le a földre. És ezek a sötétség, a víz fölött szürkén lebegő köd utolsó foszlányát is szétszórják. A láp titokzatossága eltűnik, hogy helyet adjon a viruló, zajos életnek. Hajnal van a lápon­­gyobbak kezdték s a kisebbek még inkább ked­vet kapnak rá. Ezek után egyelőre­ nem sokat jelent az, hogy báró Fejérváry vasárnap éjjel együtt ér­kezett haza Széll Kálmánnal Bécsből. Mikor Széll Kálmán a király meghívása folytán vasárnap reggelre Bécsbe érkezett, álta­lánosan tudva volt, hogy az ad audiendum ver­bum citálás a kabinetben és a parlamentben egyfelől Fejérváry és Széll, másfelől Fejérváry és Apponyi közt felmerült ellentétek miatt történt. Budapesten kisebb és nagyobb politiku­sok váltig azon törték a fejüket, hogy miképen­­lesz lehetséges ezeket az ellentéteket elsimítani. A szabadelvű pártkörben vasárnap este vízi­ erdőnek is el kell pusztulnia, amint a tél keményre fagyasztja a láp vizét. Ekkor kezdő­dik a nád­vágás ideje, s utána nem marad más, mint az alig félarasznyi megsebzett száll, amely kiáll a görcsösre fagyott víztükréből. Egyszerre csak a fejem fölött nagyot rik­kant egy gém, amely egyenes vonalban húz el a láp fölött. És erre, mintha csakugyan ez a fehér hasú, feke bóbitás, szürke gém lenne az ébre­dés előhírnöke, mozgolódás támad a vizek rej­tekhelyein. Valahonnan, nagyon messziről lármás há­pogás üti meg a fülemet. És erre mintegy fe­­leletképen a hátam mögött is megszólal egy pár tőkés kacsa. Odanézek, hát egy csomóba bújva nyugodtan tollászkodnak a káka tövén. Fe­léjük hajtom a csónakot, amire nagy lármával fölkerekednek és töltik telhető sebességgel tűn­nek el előlem. Egy vízi tyúk kíváncsian úszik elő a ná­dasból. Körülnéz, s amint meglát engem, gyor­san megfordul és úgy amint jött, hangtalanul tűnik el. Az ember észre sem venné, hogy itt volt, ha véletlenül nem látja meg. Ezt még ül­dözni sem lehetne, úgy elbújt a nádasban, amely mindennél jobban megvédi. Az ég koromfekete. Eltűnt már róla min­den csillag. Csak a mennyboltozat legalján látszik valami halvány piros esik. A felkelő nap korongja az, mely most küzdi utolsó tusáját a sötétséggel. Fényben úszik már nem­sokára az egész természet. Friss hajnali szél suhan el mellettem. Teli tüdővel szívom magamba ezt az éltető levegőt, amely incselkedve kapaszkodik a csó­nakomba. Egy helyen egészen körülvesz a vízi lencse. Alig tudok belőle kievickélni. Amint el­ Peregrinus. Belpolitikát falrek. A válság. Bécsből jelentik, hogy Széll Kálmán miniszterelnök báró Skerlecz titkára társaságában vasárnap reggel Bécsbe érkezett és délelőtt tizenegy órakor Schönbrunnba haj­tatott, ahol a király őt hosszabb magánkihallga­táson fogadta. Ugyancsak vasárnap fogadta a király báró Fejérváry Géza honvédelmi minisztert is. Vasárnap este kilenc órakor Széll Kál­mán miniszterelnök báró Fejérváry Géza hon­védelmi miniszterrel együtt visszaérkezett Buda­pestre. Bécsi tudósítónak a következőket jelenti. A kihallgatáson Széli miniszterelnök a ma­gyarországi politikai helyzetről tett jelentést az uralkodónak, de a jelentés lényeges részét a Nessi-ügy s ennek kapcsán a pártok magatar­tása, jelesen a függetlenségi pártnak a hadsereg és a korona elleni támadása képezte. A ki­rály, akit az eddigi jelentések és a legutóbbi konfliktusról kapott értesítések elkedvetlenítettek, Széll Kálmán miniszterelnöktől tüzetes felvilágo­­sítást kívánt. Széli miniszterelnök a mostani állapotokat azzal indokolta, hogy Magyarorszá­gon Ausztria ellen általános ellenszenv ural­kodik. A király, hír szerint, nem elégedett meg ezzel az indokolással és arra utalt, hogy eddig a hangulat kedvezőbb volt és a mostani állapo­tokat tűrhetetleneknek mondotta. Széll Kálmán miniszterelnök erre azt fejtegette, hogy Magyar­­országon most a radikális irányzat nem a ko­rona ellen, hanem Ausztria ellen irányul, mely­nek saját hibája, az osztrák pártok széthúzása és a reichsrath munkaképtelensége okozza Ma­gyarországon az ellenszenvet s bátorítja a ra­­dikális elemeket. Széll közelebbről ismét Bécsbe megy. A képviselőhöz hétfőn délelőtt tíz órakor tartandó ülésén folytatják az indemnitás általános tágyalását. Szólásra föl vannak jegyezve : Barta Ödön, Pap Zoltán, Gál Sándor és Eötvös Károly. A csongrádi kerület képviselőküldési joga. A képviselőház határozata, melylyel a cson­grádiak választójogát a képviselőház egész ciklusára fölfüggesztette, még mindig nagy elégületlenséget okoz, a csongrádiak sehogy sem akarnak belenyugodni abba, hogy ők képviseletlenü­l maradjanak az ország­­gyűlésen. A csongrádi szocialisták nagy­gyűlést tar­tottak, amelyen tiltakoztak a képviselőház határozata ellen s egyben elhatározták, hogy fölkérik a függet­­lenségi pártot, lépjen akcióba, hogy a kerületnek képviselőküldési joga visszaadassék. A zemplén megyei függetlenségi párt, S. A.-Ujhelyben vasárnap délután 5 órakor tartották meg Kossuth Ferenc felhívására a zemplén megyei függet­lenségi párt szervező gyűlését, amelyen részt vettek Krasznay Ferenc, Benedek János, Mezőssy Béla, Len­gyel Zoltán országgyűlési képviselők is. A gyűlést Matolay Etele üdvözölte, majd Krasznay Ferenc fog­lalta el az elnöki széket és hosszabb beszédben is­mertette a szervezkedés szükségességét. Beszéltek még Benedek János, Mezőssy Béla, dr Fried Lajos és dr Székely Albert, aki határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben a gyűlés kimondja a függetlenségi párt megalakulását. A határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta a gyűlés. A párt tiszteletbeli elnökévé Ma­tolay Etelét, központi elnöknek Pekáry Gyulát, vidéki elnöknek pedig Miklós Bélát választották meg. A gyű­­lés után banker volt. Szentes az önálló vámterület mellett. Szentesen a függetlenségi párt vasárnap nagy nép­­gyűlést tartott az önálló vámterület érdekében. A gyűlésen Molnár Jenő, Hellebrandh­ Géza és Eitner Zsigmond orsz. képviselők tartottak beszédet. Képviselő-jelölés Nagyszalontán. Nagy­szalontán heves képviselőválasztásra van kilátás. Va­sárnap délután a Nép­körben zajos jelölő­gyűlést tar­­tottak. Csorvássy István pártelnök elparentálván aa

Next