Pesti Hírlap, 1903. február (25. évfolyam, 32-58. szám)
1903-02-01 / 32. szám
1903. február 1., vasárnap. PESTI HÍRLAP ________________________3 a pártnak kötelessége résztvenni a delegációban. Beöthy Ákost fejtegetései befejeztével az egész ellenzék zajosan ünnepelte, de a szabadelvű párt tagjai sem tagadhatták meg tőle az elismerést. Öt perc szünet után a függetlenségi Kelemen Béla beszélt. A szűzbeszédet érdeklődéssel hallgatták, de érdemes is volt a figyelemre. Az ülés végén Benedek János interpellációt intézett a kultuszminiszterhez az orvostani intézetre nézve egy sajtóper alkalmával kiderített visszaélések miatt. Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi miniszter válaszában tárgyilagosan foglalkozott a kérdéssel, amelyet nem kicsinyeit, hanem minden részletében megfontolt. Eképen meg is nyugtatta a képviselőházat, hogy az intézettől elveszi az oda nem tartozó dolgokat és jövőre hasonló esetek nem fordulhatnak elő. Úgy az interpelláló, mint a Ház tudomásul vették a választ. Hétfőn nem lesz ülés. A keddi ülésen az újoncjutalékról szóló javaslat tárgyalását folytatják. II. A képviselőház ülése jan. 31-én. Birtok: gróf Apponyi Albert. Jegyzők: Szőcs Pál, Dedovics György, Endrei Gyula, A miniszterek közül jelen vannak: Széll Kálmán, báró Fejérváry Géza, Wlassics Gyula, Darányi Ignác, Fiósz Sándor, Cseh Ervin. Diós kezdete délelőtt tíz órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése és a jelentések bemutatása után a Ház Sréter jelentése alapján dr Harkányi János mandátumát végleg igazolja. Az el-nök bemutatja báró Kaas Ivor zsámbokréti mandátumát. Kiadják az igazolóbizottságnak. Következik az ujoncjutalék fölemeléséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Illyés Bálint az önálló magyar hadsereg érdekében szól és rámutat arra, hogy az országot nagggyá és erőssé csak egy nemzeti hadsereg teheti. Rámutat a magyar történelem nagyszerű példáira, melyből világos tanulság az, hogy az önálló nemzeti hadsereg tudott csak csodákat művelni. Ez a hadsereg produkálta Nagy-Sarló, Szeben és a szabadságharc száz meg száz csodáját és nem lehet tudni, hogy ezek közül melyik volt szebb, melyik dicsőbb. (Helyeslés a baloldalon.) Ha ez az önálló hadsereg ilyen csodatetteket művelt királyi támogatás nélkül, milyen nagy hatalmasság volna a magyar önálló haderő a király segítségével! (Úgy van ! ügy van ! a baloldalon.) Szóló ezután a kiegyezésről szól és támadja Deák Ferenc művét, amelyben minden törekvésünk megélőjét látja. Az az út, melyen most jár a nemzet, nem a haladásnak, hanem a visszafejlődésnek az útja. Végül határozati javaslatot terjeszt be, melyben kéri, hogy utasítsák a kormányt, hogy az 1848 : 21. törvénycikknek érvényt szerezzen. (Helyeslés a baloldalon.) Beöthy Ákos beszéde. Beöthy Ákos rámutat arra, hogy a katonai javaslatok a legvakmerőbb támadásokat képeznek a nemzet jogai ellen a magyar kormány aszisztenciájával. A javaslatok ellen jogosultnak tartja még az obstrukciót is. Az obstrukció mindig jogosult, ha az ország érdekében becsületetes meggyőződéssel folytatják. A monarchia katonai és nemzetközi helyzete nem követeli ezeket a javaslatokat, melyek csupán a militarizmus kirohanásai a magyar nemzet ellen. Azt hiszi, hogy a függetlenségi párt igen helyesen cselekednék, ha részt venne a delegáció munkájában. Mert ha a hadsereget ketté akarják választani, akkor mindenekelőtt ismerniök kell a közös hadsereg mai állapotát és a hadügyi kormányzás rendszerét, melyet a delegációban sokkal jobban megismerhetnek, mint az országgyűlésen. Fölemlíti, hogy 1886-ban a népfölkelési törvény tárgyalásakor már előre kijelentette a szóló, hogy a katonaság létszámát a népfölkelők és a póttartalékosok behívásával bármikor fölemelhetik. Báró Fejérváry akkor azt mondotta, hogy ez nem történhetik meg s íme, most már a póttartalékosok behívását követelte a hadügyi kormány. A delegációban egyszer megkísérelték a katonaság létszámának megállapítását, ami azonban teljes lehetetlenségnek bizonyult. Senki sem tudja még azt se, hogy mennyi a közös hadsereg létszáma. Nem vagyunk tisztában a monarchia nagyhatalmi állásával sem: azt se tudjuk, hogy mi ez a nagyhatalmi állás és hogy micsoda előny származhatnék belőle. Ha a monarchiának imponáló állásra van szüksége, ehez nem hadsereg kell, hanem rendezett viszonyok, meg pénz, igen sok pénz. Hódítás céljából szükséges talán a nagyhatalmi állás ? Szó sincs róla, hisz ezt hivatalosan tagadják. A haza védelmére meg épen nem okvetetlenül szükséges a nagyhatalmi állás. A múlt században Ausztria kétszer próbálta meg a nagyhatalmi állást; egyszer Metternich miatt s akkor a negyvennyolcas események voltak a törekvés következményei; másodszor az átkozott nevű Schwarzenberg Félix próbálkozott meg vele, akit Széchenyi vámpírnak és szörnyetegnek nevezett, s akkor Solferino és Königgrätz volt a következmény. A nagyhatalmi állás semmi más, mint az uralkodóház családi politikája. Az uralkodóház a monarchia államait és tartományait családi majorságoknak tekinti, amelyeket folyton növelni kell. A logika szerint a hármasszövetség miatt nem tovább fegyverkezni, hanem a fegyverkezést folyton csökkenteni kellene. Vagy Oroszország miatt fegyverkezünk ? Mindig az orosz De a képtelenségeket mégis legjobb képtelenségekkel lecsepülni. Nem akarom, hogy komolyságomon kacagjanak a hetedik iskolába járó úrfiak és kisasszonyok is. • No de csak azt akartam mondani, hogy a tudatosságnak e fajtája, valamint hogy maga is elveti az értelmet, teljesen értelmetlen. Régi magyar írás volt. Első említője, a VIII. századbeli Kézai Simon mester, az első kétkedő. Azt véli, hogy az oláhoktól szedtük, ha ugyan egyáltalán van, mert ő csak hallomásból tud róla. Kézai följegyzésének két nagy becse van. Az egyik az, hogy már az ő idejében is ritka volt a magyar írás; olyan ritka, hogy még tudós ember is csak mint bizonytalan dolgot említi. Ennek oka, szerintem az, hogy azt az ázsiai írást, mint a pogányság maradványát, épp úgy elnyomták és üldözték, mint magát az ősvallást. Ez ábécét kiszorította, eltüntette a deák alphabetum, valamint a fehér lovat a mise. Csak lappangva szállhatott apáról fiúra, mint a többi pogány hagyomány. A másik fontos adat az, hogy már akkor is észrevették az emberek az ilyen együgyű, kezdetleges írások hasonlóságát, s minthogy az oláh rovás formái egyeztek a magyarral, azt képzelték, hogy a székelyek az oláhoktól tanulták ezt az írást. Pedig a valóság alkalmasint az, hogy volt rovása a magyarnak,is, az oláhnak is. Sajátja mindeniknek, de sokban hasonló, a kés technikájánál lógva. Ez azonban nem fontosabb a rézbőrű vagy etruszk analógiáknál. Ázsiai magyar írás tehát volt. Kellett lennie. Mert mi soha sem voltunk műveletlenebb népek, mint a mellettünk lakók. írástudó voltunkat tagadni épp olyan balga hitetlenség, mint ha azt mondaná valaki, hogy az ázsiai magyarok még akkor sem használták a vasat, mikor a körültök élő nemzetek már mind éltek vele. Ki írt-olvasott előbb: a magyar-e vagy más, mumussal okolják meg a szertelen hadügyi követeléseket. Ezt már jól tudja ő, aki a delegációban már négy hadügyminisztert kiszolgált. Az orosz mumus miatt tették a brünni hadtestet Przemislbe, az orosz miatt építették a krakói és a przemisli várat. Mellékesen megjegyzi, hogy az ilyen várak csak cinkefogók, amelyekben a katonaságot elcsípik. A krakói várat az oroszok a saját területükről összelövethetik, oly közel van a határhoz. Botrányos, hogyan építették a krakói sátortábort, nyakra-főre, óriási munkabéreket űzetve. A keleti kérdésről azt hallotta egy diplomatától, hogy ha a diplomácia akarja, akkor van keleti kérdés, de ha nem akarja, akkor nincs keleti kérdés. Ha antagonizmus van Oroszország és a monarchia között a Balkánon, akkor nem lett volna szabad elállani az 1856-iki párizsi szerződéstől, nem lett volna szabad hozzájárulni a berlini szerződéshez s nem lett volna szabad Boszniát okkupálni. Nem tartozik a lehetőségek közé, hogy míg II. Miklós cár uralkodik, addig monarchiánk és Oroszország háborút viseljen a Balkán miatt. Régi dolog, hogy a háború a politika eszköze. Nincs nagyobb szerencsétlenség, mint ha katonák csinálják a politikát. Ha valaki 1865-ben még fölszólalt volna a felső-olaszországi híres várnégyszög ellen, épen úgy kinevették volna, mint azt, aki most fölszólal Fejérváry förmedvényei ellen. (Tetszés a baloldalon.) A hadügyi kormány jellemzésére elmond egy esetet. 1886-ban a delegációban kérdést intézett a hadügyminiszterhez, hogy mi van a hadsereg fölszerelésével ? Az akkori miniszter, Bylandt Reidht, azt felelte, hogy a hadsereg fölszerelése az utolsó gombig kész. Pár hónap múlva újra összehívták a delegációt s kértek ötvenkét milló forintot a hadsereg fölszerelésére. Nem okolták meg, nem részletezték a költségeket, mert azt mondták, hogy ez államtitok. A következő évben kiderült, hogy nem valami rendkívüli készülődésre, hanem rendes fölszerelési cikkekre, ágyneműre,stbbire költötték el a rendkívüli hitelt, csupa olyan dolgokra, amelyekre minden évben ad költséget a delonáció. (Fölkiáltások a baloldalról: Huncut a német !) Amit pedig Ryland Reicht utódai, Bauer és Krieghammer elkövetett, az már valóságos delirium-tremens. Folyton emelték a békelétszámot, aminek semmi haszna és oka nem volt. A létszámemelés különben nem a hadügyi kormány műve, hanem az osztrák vezérkaré, melyről Napóleon azt mondta, hogy tanult emberek vannak benne, de a háborúról egészen hamis fölfogásuk van. (Derültség.) Foglalkozik ezután a létszám kérdésével és így folytatja : A létszámemelés két kategóriába oszlik, az egyik az újjászervezés, mert az újjászervezés permanenciában van. Újjászervezték a gyalogságot, a tüszérséget, a vezérkart, nohát a lovasságot azt nem, bántották, hanem ott vannak a lovassági felügyelők, mindeniknek más a rendszere. Az egyik hajkurászsza a lovat, a másik kíméli, az egyik hosszú kengyellel lovagoltat, a másik rövid kengyellel, szerencsére olyan tét, villát, éket stb. metszett légyen, de az mellékes, hogy annak az ákombákomnak mi az értéke, vagyis hogy a magyar ábécé I vonása, az sz, egyebütt széles e világon bátran lehet a, e, i, 0, u továbbá h, e, r és az alphabetum bármely más betűje, kivéve az egy s2-et, mivel ez csupa potom dolg, ide sem tartozó , akkor én épp olyan könnyen bizonyítom be azt, hogy Árpád apánk mexikói azték volt, mint azt, hogy etruszk volt. Ha az értelmet csakúgy el lehet dobni, mint a lyukas mogyorót, szegény magam láblógatva, könnyen ki tudja mutatni azt is, hogy a világnak minden nyelve magyar, s még Homeros is hajdu-szoboszlai ember volt. Van neki kedves három szava, melyet isten tudja hány százszor használ, mikor beszélő alakjai válaszolnak egymásnak : son d’ apameidomenos. Hát e szavakban jóval több a magyar szó, mint a betű. Benne a tó, a háromértelmű ó (melléknév, ige és indulatszó), az ón, Ond vezér, a, apa, apám sőt kérdezve is : apám-e ?, ám, amely, mely (főnév és névmás), mély, éj, e (mutató névmás és kérdő szócska) é (a régiség és a nép nyelvében ,éhes) éj, élj, mén (főnév és ige), én stb. Ki győzné összeböngészni ? Egész mondat is van benne: Ond apám, élj S azzal végződik, hogy mindez ómenos, íme a magyar képzős deák szó ! Mert van ám ott deák, olasz, francia szó is bőven. S nem hiányzik a híres régi német szemorvos, Meibom teljes úri neve sem. De még a muszka nősz azaz orr sem . Dumas szerint a szentpéterváriak nagy hidegekben ezt kiáltják egymásnak az utcán, mikor észre veszik, hogy fagyni kezd a felebarát orra, akkor fel kell markolni egy kis havat s megdörzsölni vele a fenyegetett érzékszervet. S kell-e kegyeteket még a kazár női főnévre is figyelmeztetnem? Bocsánatot kérek ezért a bohóskodásért, épp olyan kérdés, amilyen az, hogy ki bányászott és kovácsolt elsőben vasat? Nem lehet eldönteni. De hogy a magyar nem lehetett analphabela az őshazában sem, az kétségtelen valóság. Mert akárhol élt is Ázsiában ez a nemzet, nem élt analphabeta népek között. Ez is erős ok, a még erősebb, saját erkölcse mellett. S erre legyünk büszkék, ne az etruszkokra. " A kereszténység deák betűitől elnyomott, kiszorított pogány magyar írás sorsa csakis a lappangás lehetett. Apáról fiúra szállott, csöndben, mécsvilágnál, rejtegetve; később mint kryptographia, titkos írás élhetett tovább, mint mi, testvértelen nemzet természetes bizalmatlansága az idecsődült idegenekkel szemben. Hogy a régi magyar írásnak valami elevenebb élete lehetett volna megkeresztelkedésünk után, nem valószínű. Mert kiirtotta és ami rosszabb : fölöslegessé tette a deák ábécé. Megőrizhették, meg is őrizték a tudománytalan emberek, de a műveltek között nincsen nyoma. Ilyen betűkkel írott nyelvemlékünk eddig nem bukkant fel; ami efféle írás papiroson van, az mind tudatosság vagy hamisítás. Gyanúsítást nem tűrő népies ereklyénk kettő van; az egyik a csikszent-miklósi templom 1501-ből való felirata, a másik az 1668-ból való enlakai inscriptio. (Ezt fedezte föl, kérem, Orbán Balázs, ezt!) A csík-szent-miklósi templommal együtt eltűnt az a felirat is. Desericzky József Ince piarista azt írja róla, hogy 1753-ban még megvolt, s le is másolta. Lemásolta még egy más érdeklődő is. A két rajzolat azonos , tehát a copia hűségét illetőleg kétség nem lehet. Feltűnő, hogy a rovás — melylyel mesteremberek adják tudtára a világnak, hogy a templomot ők csinálták 1501-ben — annyira hibás, hogy az összes ábécék segedelmével is csak találgatva lehet olvasni. Egész sereg olvasata van, legjobb