Pesti Hírlap, 1903. április (25. évfolyam, 104-118. szám)

1903-04-16 / 104. szám

2 PESTI HIRLAP 1903. április 16., csütörtök. maguktól működőleg végrehajtatnak, ha a költ­ségvetési törvény hiányában az adószedési jogot a törvényhozás még meg nem adta. Képzelhető-e el az az eset, hogy az indemnitás hiányában a cukorgyárakban az adóellenőrzési apparátus feloszlattassék, vagy hogy a vámhivatalok vámot szedni nem fognak, vagy hogy a só­bányászatot bármely vállalkozó űizze. Az egész adórendszer oly gépezet, mely a hosszú idő alatt fennállt működése folytán magától tovább működik, még ha a pénzügyi felhatalmazás hi­ányában az alkotmányos jog alapeleme, az adó­szedési jog nem is adatnék meg. Csakhogy itt mutatkozik már most a nagy közgazdasági hát­rány, hogy az adószedési jog hiányában az adók kényszer útján való behajtása lehetetlen s ez­által az a rendszeresség, amely minden adópoliti­kában múlhatlanul szükséges, most már meg­szakadhat. Nálunk, ahol az adózási hajlan­dóság amúgy sem nagy s ahol az adómorált tulajdonkép a kényszer­eszközök szigorú alkal­mazásával lehetett csak arra a csekély fokra emelni, amelyen most van, nálunk a végre­hajtásokban beálló szünet, bizonyos tekintetben, hátrányos, még­pedig nem annyira az állam­­háztartás, mint az egyes egyéni gazdaságok szempontjából. Az állam a hátralékokat előbb­­utóbb — a rendes politikai viszonyok beálltá­val — megkapja (késedelmi kamatokkal is), de az egyéni háztartások az adómegtagadás által kizökkenhetnek fizetési kötelességük pontos teljesí­téséből és majd akkor lesznek kénytelenek ka­matokkal együtt fizetni, mikor kevésbbé képe­sek és a rendetlenség, mely így egyes háztartá­sokban beáll, ki fog hatni magára a magán­te­vékenység összes oldalaira. Bizonytalanság és rendetlenség lesz tehát uralkodóvá egész közgazdasági életünkben akkor, ha a költségvetés nélküli helyzet áll be és gaz­dasági életünk amúgy is gyönge állapota még nagyobb zavaroknak néz eléje. A lovacska meg futott körben, egyre csak körben, akár a cirkuszban. Hiába rángatta János gazda a kantárt, hol jobbra, hol balra, a kis ló nem hederitett ■rá, hanem a maga feje szerint szaladt egy foly­­vást köröskörül, még pedig mind gyorsabban, mind szédítőbben. János gazdának leesett hátra a kalapja és mikor a körü­lállók nevetése megcsapta a­­.tűjét, igen boszankodott Hogy mit nevetik őt? Hiszen nem komédiás! A ló mind sebesebben keringett és János­i gazdával forgott a világ. Megállítani próbálta a makrancos állatot, de az annál veszettebbül ro­­bbant, valósággal elragadta, fittyet hányva a féknek. Egyszeribe, mint a gondolat, hirtelen térdre ereszkedett a ló, mire János gazda a fején ke­­resztül átröpülve nagyot pottyant a földre, a paripa pedig egy hangosat nyerítve elröpült, mint a nyíl. Be volt az tanítva erre és most futott vissza, egyenest a komédiásokhoz. Hát oda volt a főnyeremény ! Mindenroi jót nevetett, csak a boldog nyer­tes nem, mert ő bizony annyira összeütötte­­verte magát, hogy úgy kellett bevinni a házba és ágyba fektetni. — Jaj, öreg csontjaim, oda vagyok ! — nyögdécselte. Egy öreg szomszédasszony baljóslatú arccal suttogta: — Nem éri meg a reggelt.­­— Ez ? Még holta napjáig is elélhet. Hi­szen kutyabaja sincs, — dörmögte recés hangján Nagy Mihály, a hentes. A beteg most bágyadtan fordult a felesége felé, ki ott ült az ágya szélén. — Te, fiam, — nyöszörögte. — Rózás, ugyan mondd: élek-e még, vagy tán hogy már meg is haltam? Baziné meg nem állotta, hogy el ne mo­­solyodjék ezen az együgyű beszéden. — Ugyan­ugyan hallgasson inkább. Baj is az. Legfölebb egy kis köszvénye lesz kend­nek, ennyi az egész. — Az az, köszvény! Jól mondja, — erő­­sítgették a szobában ténfergő szomszédok és mindegyik kommendált rá valami orvosságot, ki írat, ki herbateát. Azután egyenként haza somfordáltak. Rózát magára maradt az urával, ki nemsokára harsogó hortyogásával hirdette, hogy még az élők között van. Másnap reggel Rózát asszony aggodalma­san kínálta az urát. — Hát csináljak-e sáfrányos írat a vas hájból ? Jó lesz az ! — Nem köll! — De herbateát csak főzzek ? — Nem köll. Jaj a hátam! — Vagy tán elhozassuk a doktort? De már erre csakugyan megijedt Já­nos gazda. — A doktort?! Hogy levágja kezemet­­lábamat? Az Isten őrizzen! Hogy is mondtad a bajomat? Köszvény? János gazda most elhallgatott és gondol­kozott. Igen nehéz szülések voltak azok az ő vastag fejében, mikor ő elkezdett gondolkozni. Végre megszólalt. — Rózás! Hallod-e, fiam? Olvastam én erről az újságban. Valami Pöstyénbül küldenek jó pénzért forró hévvizet és meleg iszapot, aki­től az ilyen köszvényes ember hamar kigyó­gyul. Az alispán is minden esztendőben elmegy abba a Pöstyénbe. Mert úri betegség ám ez! Hozatunk iszapot . . . — Hát kend a sárban akar hemperegni,­­ mint a disznó ? Az csak uraknak való ! Ha­­ már úri betegséget adott az Isten, jobb, ha , nem is gyógyitja, úgy is olyan nagy paraszt­­­kend. — Elhallgass, mert! . . . jujujuj, de bele­nyilallott a gerincembe ! Hozzál papírt meg kopertát, a pennát meg a kalamárist ott leled az istállóban, vagy hol is ? hiszen majd meg­­találod, no. Buzi­né asszonyom nemsokára ott is ült az asztal mellett, tollal a kezében, mert ő igen­igen írástudó volt. — Hát ird meg nekik, lelkem, hogy küld­jenek abból a hévvizből, de úgy ird ám, hogy a melegebbikbűl, meg aztán az iszap is jó forró legyen, mert a hideget én nem állom. A levél megiródott és el is ment János gazda pedig napról-napra jobban lett és igen aggodalmaskodott, hogy még egészséges talál lenni, mire megérkezik az a héviz. Mi lesz akkor? Egy pénteki délután volt, — az ilyesmit világéletében el nem felejti az ember — mikor a postás végre elhozta a félve várt ládát János gazda vakarta a fejét. Utóbbi napokban már semmi baja sem volt, vígan járt-kelt, de hogy megérkezett a drága holmi, mégis röstelte, ha a pénzt hiába kidobta volna. — Nyisd ki hát, Rózás lelkem, azt a lá­dát. Én nem birom, mert minden mozdulatnál sajog a testem. Feszítsd alája a fejszét. Csak lassan­­ úgy, úgy. A födél nagy reccsenéssel fölpattant és az asszony ki akarta szedni az üvegeket János gazda ijedten ragadta karon. — Hozzá ne nyúlj úgy puszta kézzel, mert össze-vissza égeted magadat azzal a bor­zasztó forró iszappal, meg hévvizzel! Nini! Hát mégis kivetted ? Tedd le hamar ! — Hiszen ez merő hideg! — kiáltott Ró­zas asszony elképedve — és sorba rakta az asztalra a palackokat. No, ez egyszer jól meg­jártuk!— folytatta. — Hát,­­— vagy hány is? — igen hat üveg zavaros hideg vizet küldenek a Belpolitikai hírek. A képviselőház csütörtökön délelőtt tíz óra­kor tartja szünet után első ülését. Erre az ülésre ki van tűzve az indemnitásról szóló törvényjavaslat tár­gyalása. Ezt megelőzőleg azonban az ellenzék hosszú napirend előtti vitát indít a pécsi honvédhadapród is­kola növendékeinek ügyében. Apponyi Albert és az indemnitási vita. Gróf Apponyi Albert — mint hírlik — szom­baton fog az indemnitási vitában fölszólalni, miután holnap, csütörtökön, napirend előtti föl­­szólalások fogják az ülést kitölteni, pénteki na­pon pedig a nemes gróf — nem beszél. Appo­nyi beszédében ki fogja jelenteni, hogy az ő régi politikája semmit sem változott s az obstrukciót ép úgy eltéli ma, mint elitélte négy év előtt ki fogja jelenteni, hogy amennyiben a független­ségi párt a parlamentet az ex-lex állapotba be­hajtja, ő az elnöki állásról lemond s az ex-lex-es idő alatt a képviselőház tárgyalásaiban részt nem vesz. Ezáltal ugy látszik Apponyi szelíd nyo­mást akar gyakorolni a szérbátiakra, akik tény­leg azon vannak, hogy Apponyi az elnöki szé­ket el ne hagyja, egyrészt mert Apponyiról azt hiszik, hogy a katonai javaslatok kérdésében titkon velük tart másrészt mert félnek Tallián és Daniel erőszakos elnökösködésétől, akik semmikép sem engednék meg, hogy napirend előtti vitákat 2-3 napig elhúzzanak. Szóval Apponyi ismét fétre aka­r vonulni, hogy politikai prestige­e érintetlen maradjon. Államtitkár változás. Hír szerint Toepke Alfréd, a pénzügyminisztérium egyik államtitkára, állá­sától megválik és a Madarassy Pál elhunytéval meg­ürült magyar alkormányzói állást veszi át az osz­trák-magyar banknál. A katonai büntető eljárás reformja. Az új katonai büntető eljárásban a tervezet szerint a katonai törvényszékek szervezete a következő lesz: A legénység könnyebb vétségeire illetékesek lesznek a dandár törvényszékek, melyek körülbelül megfelel­nek a polgári életben a járásbíróságoknak. Az első­fokú polgári törvényszékeknek megfelelnek a hadoszt­­ály törvényszékek tisztek és legénység súlyosabb ter­mészetű vétségei és bűntényei számára, mely tör­­vényszékek egyszersmind felebbezési fórumai a dan­dár törvényszékeknek és ily törvényszékek hivatásos és laikus birákból állanak és kimondják úgy a bűnössé­get, mint a büntetés mérvét. Az új eljárás tehát el­tekint az esküdtszékektől, mert ez az intézmény a katonai viszonyokra nagyon nehézkes lenne. Második és utolsó fórumként úgy a közös hadsereg, mint a két honvédség számára a legtöbb törvényszék fog működni, vagyis a katonai büntető eljárásnál csak két fórum lesz. Az osztrák csendőrség az osztrák, a magyar csendőrség a magyar honvédség, bosz­ni­a— hercegovinai csendőrség pedig a közös hadsereg tör­vényszékei alá tartoznak. A hadsereg szervezeti vi­szonyai alapján ítélve, mintegy 40 000 hadosztály törvényszék és száz dandár törvényszék fog föl­­állíttani. Kérvények a katonai javaslatok ellen. A húsvéti szünet alatt csupán a néppárt irodájához 21 községből érkeztek kérvények, a képviselőház­­hoz való benyújtás végett a katonai javaslatok el­len és a kétéves katonai szolgálat érdekében. A kérvényező községek a következők: Kertes (Vas) 110 aláírással, Csepely, Kis- és Nagy-Kapos (Ung) 142 aláírással, Acsád (Vas), Boldogfa (Zala), Tarna- Szent-Miklós (Heves­, Bajcs (Komárom) 115 aláírás­sal, Szemeth (Pozsony), Jernye (Sáros), Hahót (Zala), 160 aláírással, Kuti (Fehér), Réde (Veszprém) 102 aláírással, Ráckeve (Pest) 678 aláírással, Kisfalud (Vas), Bacsuta (Zala), Gyarmat (Győr) 148 aláírás­sal, Vének (Győr», Szakmár (Pest) 120 aláírással, Nagybarátfalva (Győr). Mindezeket a kérvényeket a képviselőház csütörtöki ülésén nyújtják be. Az eddig beérkezett tiltakozó kérvények összes száma 1127. A katonai javaslatok ellen. Nagyváradról jelentik, hogy az ugrai választók értekezlete elhatá­rozta, hogy vasárnap népgyűlést tartanak Tisza Ist­ván levele ügyében. A gyűlésre Tisza Istvánt is meghívták, azzal a hozzáadással, hogy élőszóval okolja meg levelében kifejtett s a katonai javasla­tokkal szemben elfoglalt álláspontját kérik, hogy győződjön meg személyesen választói hangulatáról. A kerület monstre küldöttséget meneszt Budapestre a tiltakozó felirattal. Gyűlésükön Kossuth Ferenc is részt vesz több függetlenségi képviselővel. Szent Gálon nagy népszűlés volt folyó hó 13-án a katonai javaslatok ellen. E gyűlésen részt­­vett a kerület több községe, így Tót-Vázsony, He­rend, Városlód, Nagyvázsony, stb. községek. A gyü­

Next