Pesti Hírlap, 1903. május (25. évfolyam, 133-148. szám)
1903-05-16 / 133. szám
vátok nem a magyarok, hanem az osztrákok mellé állanak. Josipovich Imre : Ezt nekem mondja el ? Kubik Béla: A horvát nemzet képviselőinek. Pichler Győző: Tomasich tegnap azt is mondotta, hogy Horvátországban nem szeretik a bánt, mint az ellenzék Széll Kálmánt; említette azt is, hogy Horvátországban a zavargások céljaira Magyarország határain belül jönnek-mennek pénzek, de rög-tön hozzátette, hogy sem katonai, sem bécsi kéz sem rendezi a zavargásokat. A képviselő úrnak Indiia kell, honnan jönnek a pénzek és épen ezért nyilatkozzék ! (Zaj.) Rabik Béla: Ha nem nyilatkozik, akkor nem hazafi. Pichler Győző : Tudnunk kell azt, ki ad arra pénzt, hogy a magyarok ellen lázadás szittassék. Josipovich Imre : Tomasich megmondta, hogy keletkeznek ezek a zavarok. Kabik Béla : De ki adja a pénzt ? Önöknek tudniok kell! Pichler Győző : Tomasich is, a bán is azt hangoztatta, hogy a horvátországi zavarok szervi összefüggésben vannak a magyar obstrukcióval. Ez úgy tünteti föl a dolgot esetleg a külföld előtt, hogy a függetlenségi pártnak része volna a zavargás csinálásában. Kubik Béla : Ez csak csúnya meggyanosítás. Pichler Győző : Ez természetesen nem igaz. A kormány is azt mondja, hogy nincs része a horvátországi eseményekben, valamely pártnak azonban mégis kell lennie, amely a pénzt adja a horvátoknak. Fölkiáltások a szélsőbalról : A kormánypárt gratulált Tomasichnak ! Onnan jön a pénz. (Nagy zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök : Ezt a gyanúsítást visszautasítom. Pichler Győző: A miszterelnök közbeszólása megvédi a szabadelvű pártot, most már a néppártot kérdi, hogy ő adta-e a pénzt a horvátoknak ? (Zajos ellentmondások a néppárton.) Baráth Ferenc: Nincs zsidónk, aki pénzt hogy engedjük szemünk láttára előkészíteni a forradalmat ellenünk! Kubik Béla: A kormányelnök gratulált Tomasichnak. Pichler Győző: A legerélyesebben kikel az ellen, hogy a kormány és lapjai pártjára állnak a horvát események szerzőségének. Kubik Béla: A gyönge kormány az oka. Pichler Győző: A zavargásokban nem azt követelték a horvátok, hogy a magyar címer mellé tegyék föl a horvát címert is, hanem azt követelték, hogy vegyék le a magyar címert. Azt kérdi, mi jogon akarták a magyar címert leszaggatni ? Ezt nem lehet elnézni és elhallgatni! (Nagy zaj a szélsőbalon.) Josipovich Imre: Ez is Tomasich rovására megy ? Sebess Dénes: Nem, ez Széli rovására megy. Pichler Győző: Nem engedhetjük meg, hogy meggyalázzák a mi államiságunkat. (Helestyés a szélsőbalon. Fölkiáltások: Ez a hála a horvát útlevélért.) Kubik Béla: Az a fő, hogy ki adta a horvátoknak a pénzt ? Rákosi Viktor: Strossmayer adta. Endrey Gyula : Ki volt a tápláló dajka ? Rigó Ferenc: Nyakravalót drága testvéreinknek ! Kubik Béla: A miniszterelnök gratulált Tomasichnek. Pichler Győző : Bizonyára azért gratulált neki, mert ez azt mondta, amit ritkán hall Széll Kálmán, hogy négy év alatt nem volt alkalma Széll államférfim kvalitásairól meggyőződnie. (Derültség.) Kubik Béla: Ebben az egyben igaza van Tomasichnak. Várady Károly : A miniszterelnökbe szorult Deák szelleme. Rákosi Viktor: Szégyen, hogy itt minden nyelv érvényesül, csak a magyar nem. Pichler Győző: A horvát történelmet nézve, azt látjuk, hogy mindig a zsarnokság szolgálatában állottak a horvátok, Landsknecht szolgálatokat végeztek. A magyar nemzet szívére ölelte, gondozza, ápolja őket, nekik hát kötelességük volna, kezet fogva a magyar nemzettel, haladni a kultúra és a vagyonosodás fejlesztésében. Karolják föl önök hazafias magyar horvátok a horvát népet, hozzanak a régi osztrák törvények helyett modern törvényeket, adjanak a népnek széleskörű választói jogot, sajtószabadságot és értessék meg vele, hogy csak magyar testvéreikkel szívben-lélekben egyesülve boldogulhatnak. (Zajos éljenzés a szélsőbalon s felkiáltások: Szünetet kérünk!) Következik napirend szerint a queta-bizottság mekeikre és maguk elszegényednek; mindent föláldozott a kormány, hogy a hadsereget erősítse. Endrey Gyula: Nem vagyunk határozatképesek. Elnök: Negyvenen vagyunk. Tessék a beszédet folytatni. Kellebronth Géza: A queta-küldöttség megválasztásához nem járni hozzá, mert ez is szegényítette az országot, mindig emelte a quótát, miután sajnos, nem Horánszky Nándor, hanem Láng Lajos quóta-tanulmányát tette magáévá. Nem a sors különös játéka, hogy Horánszky meghal a helyébe, a piros bársonyszékbe Láng Lajos kerül, aki az osztrák érdekeket szolgálja. Papp Zoltán: A Ház nem tanácskozásképes. Elnök: Negyven képviselő jelen van. Tessék a beszédet folytatni. Hellebronth Géza: Hosszasabban kiván foglalkozni a miniszterelnök beszédeivel. Mielőtt azonban fölszólalása eme részére áttérne, szünetet kér. Elnök: Az ülést tíz percre felfüggeszti. Szünet után Hellebronth Géza folytatja beszédét. A miniszterelnökkel szemben hangsúlyozza, hogy csak a katonai javaslatok visszavonásával kaphat valamit az ellenzéktől. Széli nem hiszi, hogy már végét járja uralma, pedig bizony így van. Tisza István már erősen szorongatja a halálharang kötelét. Bírálja a földmivelésügyi miniszter beszédét, amelyben az minden bajért az ellenzéket okolta. Penészes doktrína, hogy a kisebbség köteles a többség akarata előtt meghajolni, pláne, amikor a nemzet az ellenzék mellett nyilatkozott meg. Követeli az állam minden szervében a magyarság érvényesülését, különösen a magyar nyelv behozatalát a hadseregbe. A közös ügyeket tartja minden baj kútforrásának s igy ennek egyik szervét, a quóta-bizottságot szavazatával nem támogatja. Lengyel Zoltán: Nem adunk a császár kegyére semmit. Hellebronth Géza: Védelmébe veszi az ellenzék küzdelmét, amely a nemzet jogaiért folyik. A határozati javaslatot nem fogadja el. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Pozsgay Miklós, tekintettel az idő előrehaladott voltára, kéri, hogy beszédét holnap mondhassa el. A Ház beleegyezik. Elnök javaslatára a holnapi ülésre kitűzik a Nessi Pál indítványának indokolását, a quóta-vita folytatását és az interpellációkat. Ülés vége d. u. 1 óra 45 perckor adjon. Pichler Győző : Reméli, hogy a néppárt külön fölszólalással is fog tiltakozni, mert a szóló most minden pártot meggyanúsított. Josipovich Imre : Csak mentőt jobban obstruáljon. Pichler Győző : Tiltakozik az obstruálás vádja ellen, a szólót politikai lelkiismerete és hazafias meggyőződése vezeti bizonyos dolgok kutatására. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) A »Magyar Szóéból felolvassa a bázeli röpirat magyar szövegét; ez a röpirat, amelylyel elárasztják Horvátországot, lázadásra hívja föl a horvátokat. Josipovich Imre: Ezt nem Tomasich írta. Kubik Béla: Ez csak elég fontos dolog. Hol van Tomasich ? Papp Zoltán : Ki adta a pénzt a horvátoknak ? Pichler Győző: A legnagyobb abszurdum, a forróság hirtelen való kicserélődése átmenet nélkül, elporlasztja a követ, rozsdával emészti meg a vasat. Ilyen természeti viszonyok között nem is sokalhatjuk, hogy Szent-Pétervár építése Voltaire szerint százezer életbe került, s talán az sem túloz, aki az áldozatok számát kétanynyira teszi. Mindazáltal Szent-Pétervár egyik legszebb, legmodernebb, monumentumokban leggazdagabb városa Európának. Turisták, akik falai között megfordultak, kivált a franciák és pedig nemcsak most az újdonsült orosz-francia barátkozás mámorában, az elragadtatás őszinte hangján beszélnek páratlanul gazdag és festői templomairól, gazdag és ritka ízlésben épített középületeiről. Mi a nyitja ennek a boszorkányságnak? Az, hogy Szent-Pétervárát örökösen és szakadatlanul újjáépítik. Sehol a világon nincs annyi kőműves munka, mint ott, pedig a lakóházak felénél több még ma is faépület. — És ismét sehol a világon nem építenek olyan pazar módon. A márvány, monolit, malachit-oszlop és burkolás ott nem is ritka. Székesegyház gazdagabb, fényesebb a Szent- Izsáknál a világon sincs; csupán két agát-oszlop több millió érték, nem is számítva, hogy van nyolc malachit oszlopa is. A kazáni Boldogasszony temploma is ritka látványosság. Kívül ötvenhat, belül százharminckét oszlop tartja. A Szent Péter és Pál templomot, Nagy Péter óta a cárok temetőjét, stílus és pompa dolgában csak a római Szent Péter templomhoz hasonlíthatni. Az orosz nemzet Pantheonja ez a kathedrális. Kriptájában pihennek a nagy, a szent cárok: Péter, a két Katalin és utódaik, az egy II. Péteren kívül, aki rövid uralkodása alatt Moszkvában lakott, s ott is „temettette el kiküldésére vonatkozó javaslat tárgyalásának folytatása. Hellebronth Géza: A kormány hasonlít a tékozló szülőkhöz, akik minden pénzüket kiadták gyérmagát az ős cári temetőbe. A templom belső falait egészen elborítják az ellenségtől elvett zászlók. A lengyel és a francia lobogókkal tarkán, festői változatosságban vegyülnek Ázsia exotikus népeinek lobogói és harci jelvényei. Annyi fejedelmi palotával sem dicsekedhetik egyetlen más metropolis sem, mint Szent-Pétervár. Cári palota tizenkettő van, nyolc kő, négy faépület, holott Nagy Péter nem is építtetett magának rezidenciát; ő egyszerű, hevenyészett házban lakott mindhaláláig. Szent Pétervárát a vasakarat s a genie építette az ellenséges természet ellenére, a természet erőszakos leigázásával. Pétert azonban nemcsak a természet provokálta erőszakosságra, rákényszerítették alattvalói is. És azokat is leigázta. Még alig volt város formája a vad mocsarak körének, amikor már megtette a birodalom szék- és fővárosának. 1714-ben falai közé költöztette a szenátust s Novgorodból karhatalommal telepitett lakosságot. A birtokos nemességet paloták építésére szorította. Aki ötszáz léleknek volt az ura, azaz akinek ötszáz jobbágya volt, annak palotát kellett építeni nollevélle. Az ötszáz léleknél szegényebb birtokosok társaságba állottak s többen együtt építettek házat a fővárosban, így raktak alapot Szentpétervárnak és így építették meg. Ma húszezer házban közel egy millió lakik azon a helyen, ahol öt ivadék életével ezelőtt csak vadak és halászok tanyáztak. És nem valószínűtlen, amit már sokan, tanult és gondolkozó elmék megjövendöltek, hogy Észak Babylonja idők múltán első városa lesz Európának, csábosabb Párizsnál, gazdagabb és népesebb Londonnál. Junius. FESTI HÍRLAP 1903. május 16., szombat. 3 Képek a politikai válságból. * * * (A király és Apponyi.) Ma reggelre a politikai világban nagy felfordulás keletkezett abból, hogy a király tegnap este az udvari bálon gróf Apponyi Albertet a képviselőház elnökét nem szólította meg, sőt tüntetően mellőzte. Az udvari bálon jelenlévők, akik a jelenetnek tanúi voltak, mindannyian konstatálták, hogy gróf Apponyi Albertnek a mellőzése nem volt véletlen, de szándékos volt s a király ezzel állásfoglalását akarta kifejezni gróf Apponyi Albert politikája ellen. Továbbá ugyancsak ott az udvari bálon gróf Apponyi Albert mindent elkövetett az etikett korlátai között, hogy megtudja : szándékos-e a mellőzés és két és fél órányi idő alatt alkalma nyílt meggyőződni arról, hogy csakugyan szándékos volt. Emiatt keletkezett a kínos helyzet, melyet ma gróf Apponyi Albert idézett elő azzal, hogy az esetet megbeszélések és tanácskozások tárgyává tette. A képviselőház folyosói, elnöki termei, miniszteri szobái reggel fél tíz órától kezdve délután két óráig folytonos konferenciák színhelyei voltak. Mindenekelőtt a tényállást kellett tisztázni, hogy miképen történt az udvari bálon gróf Apponyi Albert képviselőházi elnök mellőzése. A cercle kienc órakor kezdődött. Az első sort a magyar előkelőségek közül a miniszterek képezték. Itt állott a sorban elől Széll Kálmán miniszterelnök és ugyanezen sorban gróf Apponyi Albert, a képviselőház elnöke, mellette gróf Csáky Albin, a főrendiház elnöke, Császka György, a kalocsai érsek s egy hajlásnyira a közös miniszterek; Goluchowski, Pittreich stb. Aztán a valóságos belső titkos tanácsosok : Perczel Dezső, a képviselőház volt elnöke, Hegedűs Sándor volt kereskedelemügyi miniszter s társaságukban a képviselőház több tagja igy Gajáry Géza, Münnich Aurél stb. Miután a király rövid ideig Széll Kálmán miniszterelnökkel beszélgetett, báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszterrel társalgott hosszasan s ezután a sor másik része felé ment. Gróf