Pesti Hírlap, 1903. június (25. évfolyam, 163-176. szám)

1903-06-16 / 163. szám

István tehetsége és tudása dacára, nem az az államférfiú, aki ellentéteket kiegyenlíteni tud, sőt ellenkezőleg az, ki ellentétek fölidézésére ké­pes. De különben is utolsó időben elfoglalt poli­tikai magatartása elvi okoknál fogva nem ked­vező arra, hogy ma a kormány élére meghivas­­sék. Rideg állásfoglalása a katonai javaslatok mellett szemben a nemzeti aspirációkkal minket nem elégít ki. Mint a megingathatatlan gazdasági közösség­­ híve és fejlődő iparun­kat már csírájában megölő, jelenleg tárgya­lás alatt levő autonóm vámtarifa létrejöttének támogatója nekünk nem kell; nem kell azért sem, mert nem tudjuk helyeselni nemzetiségi politikáját sem, mert az nem alkalmas arra, hogy létrejönn­i segítse az erős, egységes ma­gyar nemzeti államot. Ezek elvi kifogások. Ha nekünk nincsenek is, de tudjuk, hogy lehetnek és vannak igen tágas körökben vele szemben személyi kifogások is. Az összeférhetetlenségi törvény tárgyalása közben tanúsított következet­len magatartása, pénzügyi keretben bebizonyo­­sult sikertelen szereplése mind okok arra, hogy ma őt, ki egyáltalában szürkének nem mondható, a helyzet tisztázására alkalmasnak ne tartsuk. A helyzet tarthatatlan, várni sokáig nem lehet. A teljesen fölbomlott állami és társadalmi züllöttség gyors megoldást igényel. Nem azt kell keresnünk, mi talán a legjobb, de azt, ami leggyorsabban, ha nem is tökéletesen, orvosolja a bajt. ORSZÁGGYŰLÉS.­ ­ I. A mai ülésre a függetlenségi párt elhatá­rozta, hogy a technikai obstrukciót megkezdi. Mielőtt azonban ez elhatározását érvényesítette volna, a párt elnöke, Kossuth Ferenc tanácsko­zott Széll Kálmán miniszterelnökkel és gróf Ap­ponyi Alberttel, a képviselőház elnökével s a tanácskozásba bevonták a függetlenségi párt több vezető tagját is. Az értekezés során a füg­getlenségi párt vezetői hajlandóknak mutatkoz­tak volna a technikai obstrukciót elhalasztani, de csak abban az esetben, ha Széli ma nyilat­élete, vagyona, talán koronája és minden ha­talma. Az élet, amelyhez még a nyomorék is ragaszkodik. A vagyon, amelyen szerelmet is lehet vásárolni. A trón és a hatalom, amely­nek elvesztése rettenetes csapás arra, akinek birtokában volt. És bár élet, hatalom és vagyon van is a lemondáshoz kötve, a szerelmes király egy pilla­natig sem habozik a válaszszal, amely „néni­ből áll. És amikor azért, akit szeret, semmit sem fogad el cserébe, a feleségére néz s azt közelebb vonja magához, hogy vére lüktetését érezhesse. Mikor látják, hogy szerelme tárgyától válni nem akar, arra kérik, hogy akkor a ki­rályságról mondjon le, ám hiába, mert erre sem hallgat, igen jól tudva, hogy szerelmesének igaz boldogságot csakis mint király szerezhet, hatalommal és fénynyel. És mert tudja, e te­kintetben sem alkuszik, ámbátor bizonyos benne, hogy a tagadó válasz után következő percben besuhan a halál. Annyira bizonyos benne, hogy az elmúlás pillanatára el is készül. És hogy a halál édes legyen, magához öleli az asszonyt és ráfüggeszti utoljára kigyuladó szemét, hogy utolsó percében, utolsó tekintetével is azt lássa, akit szeret. A­mikor azután a lövések eldördül­nek és testét a golyók keresztül járják, vele együtt, azzal ölelkezve esik össze, boldogan, mert életének utolsó pillanatában is annak ar­cában, annak tekintetében gyönyörködött, aki nélkül mint király is koldusnak érezte magát. . . . Igenis. Ez a legutolsó, fenséges jele­net teszi mindörökké halhatatlanná a szerelmes szerb király groteszk alakját mindazok előtt, akik a szerelemben akarnak üdvözülni, mert senki más nem glorifikálta úgy a hűséges igaz szerelmet, mint ő, a pusztulás, a halál eme bor­zalmas éjszakáján. Murai Károly o­ kozott volna a válság ügyében. Minthogy pedig Széll csak holnapra ígérhette a nyilatkoza­tot, a tanácskozás megegyezés nélkül záródott. Az előzetes tanácskozások miatt az ülést nagyon későn, csak egynegyed tizenkét órakor lehetett megnyitni. Az ülés megnyitása után, miután gróf Ap­­ponyi Albert szép beszédben megemlékezett régi hívének, Hadzsy Jánosnak az elhunytáról, hosszú jegyzéket olvasott fel azon képviselőkről, akik a napirend előtt felszólalásokat jelentettek be. Ösz­­szesen 27 képviselő jelentette be a függetlenségi oldalról, hogy napirend előtt beszélni akar. Gróf Apponyi Albert vizsgálva a felszólalások tárgyát, közölte, hogy csak 7 képviselőnek en­gedi meg a felszólalást, a többinek felszólalása attól függ, hogy a Ház megengedi-e vagy nem. Abban állapodtak meg, hogy a bejelentések sorrendje szerint fognak minden egyesre nézve dönteni, hogy beszélhet-e napirend előtt vagy nem, így következett elsőnek Kossuth Ferenc, kinek az elnök a felszólalásra az engedélyt megadta. Kossuth Ferenc beszédében utalt a válságos helyzetre, az országra nehezedő ter­hekre és kérte a miniszterelnököt, világosítsa föl a Házat, hogy miképen szándékozik a bonyo­dalmakból kibontakozni. Széll Kálmán vála­szolva a beszédre, arra utalt, hogy önkényt holnapra ígérte, hogy a Házban nyilatkozni fog. Szenzációt keltett beszédében annak beismerése, hogy tényleg válság van, hanem az ellenzékre hárította át érette a felelősséget, ragaszkodva ahoz, hogy a kisebbségnek nincs joga a maga álláspontját a többségre ráerőszakolni. Érintette azt is, hogy talán azt tartanák megfelelőnek, hogy az ellenzék részéről jövő erőszakot erő­szakkal viszonozzák. Erre a szélsőbaloldalon, de a néppárt egy részén is nagy lárma kelet­kezett. — Azt próbálják csak! — Hogy mer efélét beszélni! Gabányi Miklós fűszerezte a közbekiál­tásokat : — úgy fog járni, mint Czinczár! Széli ismételte, hogy holnap nyilat­kozni fog. Ezen az alapon Holló Lajos arra hivat­kozva, hogy válság van, azt indítványozta, hogy addig az ideig, amíg Széll nyilatkozni fog, füg­­geszék fel a Ház tanácskozását. Kossuth Ferenc ehez az indítványhoz hozzájárult. Hasonló irányban szólott Ugron Gábor és Polonyi Géza, míg Széll Kálmán kijelentette, hogy a tanács­kozás elnapolásába nem egyezik bele. Most aztán megkezdődött a technikai ob­­strukció. A régitől eltérő formát választottak, amely a következő: Az elnök jelenti, hogy Hollós Lajos napi­rend előtt felszólalásra kért engedélyt, kérdezi: megadja-e a Ház az engedélyt, vagy nem ? — Igen. — Nem. Az elnök elrendeli a szavazást. De a sza­vazás előtt húsz képviselő kéri a házszabályok egy paragrafusa alapján, hogy öt percre az el­nök függeszsze föl az ülést. Az elnök tehát az ülést öt percre felfüggeszti. A képviselők kivo­nulnak a teremből. Úgy tíz perc múlva, mikor az elnök visszatér és a villamos csöngetyük megszólalnak, a képviselők beszállingóznak a terembe. Az elnök újra megnyitja az ülést és elrendeli a szavazást. — Akik megengedik, hogy Holló Lajos beszéljen, álljanak föl. A szélsőbaloldal föláll. — Kisebbség! — kiáltják jobbról. — Kérünk ellenpróbát! — hangoztatják balról. Az elnök elrendeli az ellenpróbát. — Akik nem engedik meg, hogy beszél­jen, álljanak föl. A jobboldal föláll. — Többség! — mondják jobbról. Igen, de ekkor föláll a szélsőbaloldalon tíz képviselő és közülök Polonyi Géza elkiállja: — Kérjük a szavazók egyenkénti meg­számlálását. Miután tiz képviselő kívánja, az elnök ezt kénytelen elrendelni. A jegyzők lemennek s szakaszonként újra történik a szavazás. Fel­­állanak, akik igennel szavaznak, minden sza­kaszban külön a jegyzők egyenként megolvas­sák és följegyzik, aztán felállanak, akik nemmel szavaznak s a jegyzők azokat is egyenként meg­­olvassák, a számokat összeadják és jelentést tesznek az elnöknek. Az elnök kihirdeti aztán, hogy hányan szavaztak igennel, hányan nem­mel és eredmény gyanánt közli, hogy a Ház nem engedi meg a felszólalást. Most következik az a kérdés, hogy Kubik Bélának megengedi-e a Ház, hogy napirend előtt felszólaljon ? — Igen. — Nem. Tehát szavazni kell. De ismét kéri húsz képviselő, hogy az ülést függeszszék fel. És is­métlődik az első eljárás, az ellenpróba, a sza­kaszonként való szavaztatás és egyenkénti meg­­olvastatás. Az eljárás ismétlődik Tóth János felszólalása kérdésében is. Minden egyes ilyen szavaztatás majdnem egy félórát vesz igénybe. Végre háromnegyed két órakor az elnök már kidől, a szabadelvű párti képviselők belefárad­nak a folytonos állásba és mély sóhajjal bele­egyeznek, hogy az ülést bezárják. H. A képviselőház ülése június 15-én. Elnök: gróf Apponyi Albert. Jegyzők : Kerté­­lady László, gróf Eszterházy Kálmán, Rátkay László. A miniszterek közül jelen vannak: Széll Kálmán, Lukács László, báró Fejérváry Géza, Wlassics Gyula, Láng Lajos, Darányi Ignác, Flósz Sándor, Cseh Ervin. Ülés kezdete délelőtt 10 órakor. Jelentések. Elnök megnyitja az ülést. Hertelendy László jegyző: Fölolvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét. (Hitelesítik.) Elnök: Szomorú jelentést kell tennie, dr Hadzsy János, ujverbászi képviselő elhalálozását adja tudtára. A Ház érdemes tagja elhunyta fölötti rész­vétét jegyzőkönyvileg örökíti meg. (Helyeslés.) A miniszterelnök kíván előterjesztést tenni. Széll Kálmán miniszterelnök: Az idei év első negyedéről szóló zárszámadásokat, túlkiadásokra és­ a fedezetre vonatkozó jelentéseket nyújtja be. (Felkiáltások balfelöl: — A lemondását benyújtotta?) A jelentéseket a zárszámadási bizottsághoz utasítják. Jelentkezések felszólalásokra. Elnök jelenti, hogy napirend előtt Kossuth Ferenc, Kubik Béla, Holló Lajos, Tóth János, Bátkay László, Olay Lajos, Kecskeméthy Ferenc, Lovászy Márton, Papp Zoltán, Bedőházy János, Polonyi Géza, Molnár Ákos, Szatmári Mór, Thaly Ferenc, Hentaller Lajos, Lukács Gyula, Gabányi Miklós, Pozsgay Miklós, Kelemen Béla, Barabás Béla, Polczner Jenő, Gál Sándor, Reich Aladár és Molnár Jenő jelentkeztek szólásra. (Mozgás jobbról.) Miután az ilyen tömeges felszólalások a parlament tanácskozási menetét zavarják . . . Hentaller Lajos: A katonai javaslatok nem zavarják ! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: . . . ezért csak némely képviselőnek, akiknek, belátása szerint, felszólalása indokolt, adja meg a fölszólalási jogot, így Kossuth Ferencnek, ki a helyzetről, Bátk­ay Lászlónak, aki a quotáról, Olay Lajosnak és Kecskeméthy Ferencnek, akik egy sze­mélyes ügyben, Bedőházy Jánosnak, aki a székely vasutakról akar beszélni, Kelemen Bélának, aki egy interpellációra a késedelmes miniszteri választ és Molnár Ákos, aki a kérvények gyors letárgyalását sürgeti. A többi jelentkezettnek nem adja meg a föl­­szólalási engedélyt, ezeknek joguk van a Házhoz felebbezve, annak engedelmét kérni, hogy beszél­hessenek. Barabás Béla: A házszabályokhoz kér szót. Ajánlja, hogy előbb beszéljen a hat képviselő, akik­nek az elnök megengedte s azután intézzék el azt a kérdést, hogy megengedi-e a Ház az elnök által törölt jelentkezőknek felszólalását. Tóth­ János: Nem helyes. Olay Lajos: Azt tartja, hogy először a törölt jelentkezők fölszólalási jogáról kellene intézkednie a Háznak. Elnök: Kijelenti, hogy betartja majd a jelent­kezők sorrendjét. A képviselők fölszólalása után, akiknek ezt megengedte, majd ha a töröttekre kerül a sor, minden egyesnél meg fogja kérdezni, hogy fölebbez-e a Házhoz a fölszólalási jogért. Elsőnek tehát,Kossuth Ferenc fog nyilatkozni. A helyzet és a kormány. Kossuth Ferenc: Azért voltam bátor napi­rend előtt szólásra jelentkezni, hogy arra kérjem a miniszterelnök úrat, hogy a mai nehéz helyzetben nyilatkozzék a kibontakozás lehetőségére nézve és hogy röviden és tárgyilagosan megindokoljam : miért tartom szükségesnek azt, hogy minden további kése­delem nélkül e nyilatkozat megtétessék. Az idő múlik és az ország legsürgősebb érde­kei kielégítve nincsenek, hogy van ! úgy van­­ a szél- P­ESTI HÍRLAP 2 1903. június 16., kedd.

Next