Pesti Hírlap, 1903. december (25. évfolyam, 329-343. szám)
1903-12-01 / 329. szám
o misszumok terére lép, amikor lemond az erős kéz politikájáról, csak hogy újoncállítás és adófizetés legyen. Tagadjuk, hogy ez helyes politika lenne. Helyes lett volna, ha az ellenzéket meggyőzheti vala még az erőszak alkalmazása előtt. De helytelen, ha most a paktumrendszert éleszti fel és megrontja vele a jövendőt is, visszaplántálván a Széll-féle ártalmas anyagokat a közélet testébe. Az ország érdekében való magyar politika ellenben az lett volna, hogy ha már az erős kéz kezdett működni és nem mutatkozott eredmény, hát tovább folytassa, amíg jelenthette volna Bécsben, hogy ezzel a taktikával és ezzel a rendszerrel sem lehet legyőzni a nemzet igazságos jogaiért küzdők táborát. Hogy Magyarországon igenis veszedelmes állapotokat okoz az obstrukció, amint mi is hirdetjük, de annyira aggódnak a jövőre nézve a nemzeti jogok miatt, hogy a katasztrófa dacára, az erőszak minden fegyvere ellenében is készek megvédelmezni. Ez lett volna az önfeláldozó magyar politika, hogy az udvarnál is lássák, hogy meg kell adni a magyar vezényleti és szolgálati nyelvet, beleegyezni a magyarság jogainak igazságos érvényesítésébe, ha meg akarják tartani a monarchia és a dinasztia támogatására Magyarországot. Mert bizony, mondjuk, igen alapos az aggodalom, hogyha most nem győzhetnek e küzdelem harcosai, a jövőben talán egy emberöltőig sem juthatnak olyan kedvező hadállásba, mint most vannak. A paktum-terv ebben a mostani formájában elvfeladást jelent gróf Tisza Istvánra nézve, aki a paktumok ellen vállalkozott és elvtagadást a másik részről, ahol a függetlenségi programra fundamentumáról mondanak le. ORSZÁGGYŰLÉS. .. A képviselőház mai ülésén, miután technikai obstrukcióval eltöltötték délutáni két óráig az időt, meglepetés következett. Kossuth Ferenc, a függetlenségi Kossuth-párt elnöke felállott és kompromisszum-ajánlatot tett gróf Tisza Istvánnak. A miniszterelnök kifejezte a béketárgyalások iránti hajlandóságát és miután a pártok vezérei és egyesek hozzászóltak a kérdéshez, az üléseket felfüggesztették szerdáig, hogy addig a béke felől tanácskozhassanak. Más helyen foglalkozunk e kérdéssel, mely a mai nap politikai szenzációját képezi. A főrendiház is tartott ma ülést, amelyen a delegáció főrendiházi tagjait választották meg. II. A képviselőház ülése novenber 30-án. Elnöök: báró Feuil’sch Arthur. Jegyzők : Hírtelendy László, Nyegre László, Kubinyi János. A miniszterek közül jelen vannak: Gróf Ksisza István, Lukács László, Plősz Sándor, Nyíri Sándor, Bieronymi Károly, Berzeviczy Albert, Cseh Ervin, Ülés kezdete délelőtt tíz órakor, ■ v; • ;■ ' •; . Jegyzőkönyvi vita, Széll Pál jegyző felolvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét. Lengyel Zoltán számos helytelenséget, tévedést, szabálytalanságot és valótlanságot talált; kéri, hogy a jegyzőkönyv az indítványai értelmében kiigazíttassék. Az indítványok a következők: 1. A Ház intézkedjék, hogy a jegyzőkönyvet felváltva ellenzéki és kormánypárti jegyző csinálja. 2. Az ellenzéki jegyző által készített jegyzőkönyvet kormánypárti jegyző olvassa fel és viszont. 3. A jegyző maga szerkeszsze meg és írja le a jegyzőkönyvet, a leírás ne legyen írnokok által eszközölhető. 4. A jegyző tartozik a jegyzőkönyvet mindenki által hallható hangon felolvasni. 5. A jegyző tartozzék a jegyzőkönyvet az ülés elején mindenkinek, aki eziránt hozzáfordul, betekintés végett megmutatni. 6. A jegyzőkönyv elején „november“ helyett r őszutól tétessék. 7. A jegyzőkönyvben ez olvasható, hogy :elnök előbb Jakabffy Imre, később b. Feilítzseh Arthur“. A később szó helyett tétessék „utóbb“. 8. tüntettessék fel, hogy mikortól meddig elnökölt az egyik és a másik elnök. 9. Lovászi Márton neva mindenütt „y“-nal irassák. 10. A jegyzőkönyvben egy helyütt Rakovszky István neve szerepel Rosenberg Gyula helyett. Ez kiigazítandó, nehogy az utókor azt higyje Rosenbergről, hogy a néppárti volt. 11. Az elnök figyelmeztesse a jegyzőket, hogy ily értelemzavaró hiba többé elő ne forduljon. 12. A jegyzőkönyv szerint Kubik Béla és 10 társa kért szünetet. Ez nem igaz. Mert Kubikon kíívül 57 képviselő kért szünetet. Ez kiigazítandó. 13. „Több“ képviselő helyett, tétessék tizí nél több. 14. A szavazást kérők névsora vétessék jegyzőkönyvbe. 15. Egy másik passzusnál tétessék „Kubik Béla és 57 társa“. 16. A szavazást kérők névsora vétessék újra Jegyzőkönyvbe. 17. Az előbbiek megismétlése. Összesen huszonhárom indítványt terjesztett elő Lengyel. A huszonharmadik ez: A jegyzőkönyv végén ezen rövidítés: Kmf. helyett tétessék ki az egész dátum. Szőts Pál: Kiterjeszkedik Lengyel Zoltán vádjaiból azokra, amelyekre az igazság érdekében válaszolnia kell. Védekezik azon vádak ellen, amelyek Lengyel beszédében az ő jegyzői működésére vonatkoznak. Azt a hibát, hogy Rosenberg neve helyett Rakovszkyt tették, ő már kiigazította. Lengyel Zoltán : Ezt az indítványt elejti. Kovács Pál : Magáévá teszi az indítványt. Szita Pál: Az elnöki enunciációra vonatkozó részt azért vette be a Jegyzőkönyvbe, mert az elnök ezt határozatilag kimondta. Elnök: Az elnöki enunciáció helyességét magyarázza. Lengyel Zoltán : Személyes kérdésben reflektál Szőts Pál jegyző szavaira. Az ő felszólalásának személyes éle nem volt. Elnök: Csak a jegyzőkönyv tartalma és szerkezete ellen tehát kifogás. Lengyel Zoltán indítványainak jórésze nem a jelen jegyzőkönyvre vonatkozik. Lengyel Zoltán : Az elnök által kifogásolt indítványokat nem kéri szavazás alá bocsátani. Elnök : Az 1., 2., 3., 4., 5. és Ilik tehát vadászatokra a gróf Somorjay kastélyba. Hát még mit akarsz? — Tulajdonképen nem sokat, — mondta Nagy Jánosné halkan s eltűnődve harapott bele egy nagy darab édesmáséba. — Azt, amit te, Sári, nem, igen akarom. Kabókné kedvetlenül fintorította el a száját s az anyjára nézve, Lenkére mutatott: — Ezt a hölgyet jó volna a megfigyelési osztályra küldeni. Némelykor, ha nincs kezében orosz telivérjeinek a gyeplője, holmi enyhébb romantikus kitörései vannak. Tudod, Lenke, nem ajánlhatom neked eléggé, hogy ossziáni hangulatod érdekében minél kevesebbet vizitelj Marosánál. A „végzetes“ házassága harmadik leánya említésére Csekeyné kedvetlenül tette le kezéből a kávéscsészéjét. — Mikor voltatok „nála?“ — kérdezte vontatva. Sári vállat vont. — Az elveszett a világ számára. Tavaszra megszületik a második gyereke. Minden esztendőben egy gyerek. Ekkora züllés! — Züllés?! — mondta Lenke bámulva.— Te ezt züllésnek nevezed? Marcsa a világ legtökéletesebb asszonya s az ő házassága a házasságok quintesszenciája. Két ember, aki a rajongásig imádja egymást és hogy mennyiízléssel, milyen poétikus bájjal, azt nem lehetne sem a színpadon megcsinálni, sem regényben—’ ‘ ‘ Er még szoptatta Marcsa a fiát s or jött be, mind a ketten elpirulja rögtön eltakarta a fia fejét, ■nék a két telivérembe, hogy a fiánál tovább még nem látta Poppert,ezt a házasságot züllésnek nevezed. — Te a pikantéria mezejére lépsz, — mondta Kabókné kissé ingerülten. — A szoptatás ! Na bizony ! Én is magam szültem a fiamat ! A mama elmosolyodott, Lenke kacagásra fakadt s mikor megmagyarázták Kabóknénak, hogy mit nevetnek, ő is nevetett, utána a fia is és egyszerre újra derűs lett a kedvük. Kabókné leültette fiát a földre s kutyásdit játszott vele. Ő volt a kutya s négykézláb jött feléje a szőnyegen. — Ugass neki! — kiáltotta Lenke — s Kabókné ugatott. — Uhum, hum, hum ! A gyerek tapsolt, kacagott, s Kabókné hanyatt fekve a szőnyegen, ráültette a térdére. — Ugye jó lenne mindennap igy hancurozni? — beszélt hozzá. — Csakhogy nem lehet ám, komám! Ha én itt kutyásait játszanám magával, Kabók úr s annak idején azon fölösleges luxusban részesítem önt, hogy saját anyai emlőimen ízleli meg a legédesebb valamit, a fa unokaöcscse, a kis zsidó, ma nem lenne az ön papája olyan előkelő társadalmi pozícióban, mint amilyenben van. És . . .mama, Lenke, hallgassatok ide, még nem is mondtam el nektek valamit! S a földön fekve, kacagó, csillogó szemekkel beszélt tovább Kabókné : — A múlt héten, egy délután Jurenák bárótjelenti be az inas. Tudtam hogy jön, másnap az urammal a választókerületbe kellett leutaznia s az új elfogadó ruhám volt rajtam. A fehér posztó a vörös bőrkabátkával ... A kertész egy órával előbb hozott friss violacsokrokat a virágtartókba s olyan illat volt itt, elesik. Jiesi Pál : Színtén a jegyzőkönyv ellen emel kifogásokat. A miniszterelnök a Ház autonóm jogaihoz tartozó dolgokhoz többször hozzászólt, holott ehez nincs joga, mert mandátuma még igazolva nincs. Szintén több indítványt terjeszt be a jegyzőkönyv kiigazítására vonatkozólag. Nagy Mihály : Indítványozza, hogy a Ház a jegyzőkönyvet egyszerűen fogadja el és a Lengyel Zoltán és Nossi Pál által előterjesztett mókákat egyszerűen tagya félre. (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások : Rendre 1) Weiss Pál : Visszautasítja azt az inszlouációt, mintha ők mókáznának. Nagy Mihály : Személyes kérdésben kijelenti, hogy a birodalmi személyi politikát űz. (Nagy zaj’ Fölkiált: Főispán akar lenni!) Elnök: Nessi felszólalására reflektálva, a jegyzőkönyvről tett kifogást magyarázza. Pap Zoltán : A jegyzőkönyv ellen tesz kifogásokat. A Gál Sándor képviselőre vonatkozó részt a jegyzőkönyvből kihagyni kéri. Kubik Béla : A házszabályok magyarázata címen szólal fel. Nagy Mihály a beadott indítványokat cumulativ kívánja kezelni s ez helytelen. Elnök: Kérdi a Házat, elfogadja-e a kérdés föltevését, illetve először azt a kérdést: elfogadja-e a Ház a jegyzőkönyvet a maga egészében ? Ha igen, akkor a többi indítványok elesnének. Lengyel Zoltán : Ő nem módosítványt adott be a jegyzőkönyvhöz, hanem 23 különböző indítányt, és a házszabály szerint az ő minden indítványára külön kell szavazni, hogy az Ovidius violás kertjében se lehetett különb. A búcsúzó őszi nap, mintha csak szerződtetve lett volna és az effektusért tantrémben részesült volna, szomorú és mégis tüzes, bíboros fénynyel borította el ezt az én kis sajátságos szürke szigetemet... A mama persze bámul, te meg mosolyogsz, Lenke. Nem tehetek róla, de szeretek a szavakkal festeni, különösen amióta rájöttem, hogy van hozzá tehetségem. Szépen, finoman, keresetlenül írni le valamit, nagyon hatásos. Ezt tudni kellene minden asszonynak, mert egy asszony se tud beszélni ... Hát Jurenak jön. Öt perccel előbb hozattam be a fiamat és a karomon tartva, az ablaknál álltam. Ott, ahol legjobban ért a nap vörös reflexe... Az ajtó, hallom, nyílik, de úgy teszek, mintha nem hallanám . . . El vagyok mélyedve. A divatos, elegáns, jó kedvű Kabókné, merengő anyai hivatásában ... Új oldal .. . Na, na, ne húzza össze mama a szemöldökét. Tudom én, hogy mit csinálok ! Komédia nélkül nincs siker. Ha pedig Jurenák nem lenne belém szerelmes, a számára kandidált mandátumot nem adja át az uramnak . . . Hát Jurenák megáll az ajtóban. Áll, hallgat s végre én megfordulok. Meglepetés . . . Köszönök. — Jó napot, kedves báró! Ő lehajlik, megcsókolja a kezemet s azután azt mondja minden bevezetés nélkül, markáns őszinteséggel: — Nem volna asszony, ha nem tudná, hogy szeretem magát. — Tudom, — feleltem én egyszerűen — de remélem, ön is tudja, kedves báró, hogy ennek az érzésnek nincs semmi értelme, arról nem is szólva, hogy jövője pláne ni.'”" — Van, — mondta Jurenák ..*a. — JL' £ d 1 1 iL i ii ii A C uecember i., ke.ia