Pesti Hírlap, 1903. december (25. évfolyam, 329-343. szám)

1903-12-01 / 329. szám

1903- detr 1., kedd, 3 PESTI MIB LAP kis élénkség. Gróf Tiszta miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk ! Halljuk idenekolött előrebocsátom azt, hogy a jelen pilln semmi kifogásom az ellen, hogy a kérdések vétessenek fel, ahogy azt Len­gyel Zoltán képrár kívánta. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon jzszabályok! Nagy zaj. Hall­juk ! jobbfelöl.) Elnök­l cs: Csendet kérek, t. képviselő urak! Ne méltó etzavarni a szónokot; a kép­viselő uraknak n van joguk ellenvéleményeiket előadni. (Felkiálts szélsőbaloldalon : Hiszen he­lyeseltünk !) Kubik Bergyie ritkán történik meg! Derültség és zaj sebaloldalon.) Gróf Tiszán miniszterelnök : Semmi ki­fogásom ellene, miészen megfelel az én inten­ciómnak is az, de képviselő uraknak ezen egész mulatozása a nem itt a maga egész meztelensé­gében mutatkozzatos helyeslés jobbfelől. Nagy zaj és felkiáltásolelsőbaloldalon : Ezt már ha­lottak ! Valami ujkorunk! Elnök csenget.) Hadd lássa ,zág, hogy közügyeink ezen válságos pilanatát . (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! Jől.) Elnök: Cserétek ! Kérem a képviseld urakat, méltóztass csendben lenni és a szónokot csendesen menhailt Gróf Tiszai miniszterelnök : Hadd lássa az ország, hogy keinknek ezen válságos pilla­natában (úgy van van! jobbfelől.) micsoda módon lopják el az az ország idejét. (Zajos he­lyeslés és taps job Zajos Rendre ! kiáltások a szélsőbal oldalon­) Bakonyi SaHát ez nem ellenkezik a parlamenti illemmé . (Felkiáltások jobbfelöl: Igaza van ! Megegysz igazsággal ! Mindnyájan aláírjuk!) Sok igazt lehetne mondani! Rákosi Vikttor vannak a vásárcsarnoki del­ók? (Zaj. Em­öllget. Egy hang balfelől; A házszabályok érteim jártunk el ! Egy hang jobb­­felől : Az »őszutó« iszabály ?) Kubik Béla :[ ezt a stílust alkalmazni fogjuk ! Az elnöknél ellen sincsen szava ? (Folyto­nos nagy zaj.) Elnök: Csendrek! Rigó Ferenc er ott lopni, ahol a gazda maga is tolvaj ! lek­erültség a szélsőbaloldalon. Elnök ismételten ősz és csendet kér.) Katik Béla:, dolgokat provokálnak a parlamentben ! (Zaj.) Elnök : Ismét kérem a képviselő ura­kat, méltóztassanak odtan meghallgatni a szó­nokot. Bakonyi Samu elnök úr ezt megtűri? (Nagy zaj.) Elnök : Kére képviselő urat, ne méltóz­­tassék az elnököt utti. Kecskemét Frenc: Elnök úr, nem uta­sítja rendre ! Hubik Béla: Imeri! (Felkiáltások a jobb­oldalon : Nem meri !) Legyen a feleségei Maga nagyravágyó asz­­szony. — Az megse — feleltem­ én — de nemcsak nagyravávagyok, hanem gavallér asszony is. Más agyák ezt hűségnek neve­zik, tisztességnek, de, mi, a Csekey lányok úgy tanulták, hogy z asszony gavalléros be­csülete. Az adott szent, akár férfi, akár asszony adja. Azért felkérem, kedves báró, hogy nekem többet erejemről ne beszéljen. Bármily formában sez a téma férjes asz­­szonyra sértő. Végigy, mintha magának holmi propozíciókat ne valaki a becsületét illetőleg. És most csta meg a fiam kezét . . . Kabókné nekipa, kissé izgatottan kelt fel a szőnyegről s bén egyenesedett ki. — Igy kell a fkkal bánni — mondta egy kis önteltséggel, látja, mama, ha akar­nám, báróné lehetnekem. Báró Jurenák Já­­nosné . . . Mit szól­­? — Azt —mon Csekeyné szintén neki­pirosodva, de nyugodt hogy mielőtt eszedbe jutna ezt megtenni, és nyujtófáimat eltör­ném a hátadon. Igaz,jy amikor arról volt szó, hogy az én b­árt, egy borzsáki Bor­zsák Erzsébet leánya a boltoshoz menjen férjhez, nagyon fájt­sog, de most, miután hűséget esküdtél em­e­ boltosnak, egy királyi prine kedvéért se engem, hogy megszegjed az esküdet. A Borzs családban soha se csalta meg, sem el n hagyta asszony az urát. Ezt jó lesz mind­kettőtöknek megje­gyezni. Most pedig nemrtóztatlak fel benne­teket tovább, öltözzete menjetek el a Te­­mesváry grófné konferájára. Fődolog a csa­ládi kötelesség után a rsadalmi kötelesség. Szervusztok! Gróf Tisza István miniszterelnök: Én mélyen meg vagyok hatva, hogy a képviselő urak . . . Várady Károly: Napi 150 forintért csak go­­rombáskodhatik! Elnök : Kérem, ne tessék a szónokot folyto­nos közbeszólásokkal zavarni. Gróf Tisza István miniszterelnök: . . . hogy a képviselő urak a parlamenti illemnek egyszerre ily gondos őrizőivé váltak, de engedelmet kérek, az a kifejezés, hogy időlopás, abszolúte nem imparla­­mentáris, annál már sokkal erősebb kifejezéseket is méltóztattak használni. (Folytonos zaj balfelől.) Elnök- Csöndet kérek, ne méltóztassák a szónokot zavarni. Rákosi Viktor : Kérem, mi egyszerű képvise­lők vagyunk, nem miniszterelnökök, mi gorombás- íródhatunk. (Ellentmondások jobbfelől.) Igenis, a mi­niszterelnök nem ! Elnök : Kérem a f. képviselő urakat jobbról is, balról is, ne méltóztassák a szónokot folyton za­varni. Gróf Tisza István miniszterelnök: A minisz­terelnöknek sem több joga, sem kevesebb joga a parlamenti illem szempontjából nincsen, mint az egyszerű képviselőnek. Arról biztosíthatom a képvi­selő urat, akár innen, akár a képviselői padokról nagyon sokat nem fogok ebben a házban megtenni, amit a képviselő úr megtesz. Kunik Béla: De különbeket igen ! (Nagy zaj balfelöl.) Gróf Tisza István miniszterelnök: Nekem, mondom, semmi kifogásom az ellen, hogy most a kérdés úgy tétessék fel, ahogy a képviselő urak kí­vánták, de meg kívánom jegyezni, hogy ez esetről­­esetre a Háznak appreciáciiójától függ. Rákosi Viktor: Nem áll, ez házszabály dolga ! Gróf Tisza István miniszterelnök: A közbe­kiáltás argumentumokat nem ront le semmi esetre. Báró Kaas Ivor: De ha igaz, akkor leront. Elnök : Kérem Kaas képviselő urat, ne mél­­tóztassék közbeszólnnk­­ Gróf Tisza István miniszterelnök : Ha a kép­viselő urak három mondatomat meghallgatják, ak­kor látni fogják, hogy ebben a kérdésben csakugyan argumentumokkal lehet fellépni. A Ház appreciációjától függ igenis, hogy valamely módosítás oly természetűnek tekintendő-e, hogy a szöveg változatlan elfogadása által elesett a módosí­tás, vagy pedig a Ház kívánja a módosításnak külön szavazásra feltételét. Arra nézve, hogy ez mikor tör­ténik, mikor nem, semmiféle dispozició a házszabály­­ban nincsen. Mert az a dispozició, ami a 225. §-ban van, hogy szavazásnál egy indítvány vagy szakasz részekre osztható, ez csak per analogiam vonatkoz­­hatik ezen kérdésre, ha pedig csak per analogiam vonatkozhatni, akkor is csak úgy permisszive van feltéve, hogy a Ház belátásától függ. (Folytontartó nagy zaj és ellenmondások balfelől.) Mondom, per analógiam alkalmazható ; arra nézve tételes szabály a házszabályokban nincsen, hogy ha egy tárgyalás alatt lévő szöveghez módosítások adatnak be, ezek­ feltétessenek-e külön szavazásra, igen vagy nem. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hogyne!) Nincsen, kérem, tessék megmutatni, hogy hol van erre nézve a házszabályokban dispozíció. Folényi Géza: Úgy kell feltenni a kérdést, hogy mindenki igennel vagy nemmel szavazhasson. Dr. Tisza István miniszterelnök: Igenis úgy, hogy mindenki nemmel vagy igennel szavazhasson. Ha így tétetik fel a kérdés, hogy az összes változ­tatásokkal szemben elfogadja-e a Ház, akkor nemmel fog szavazni mindenki, aki csak egyetlen egy módo­sítást is elfogad. Én hozzáteszem, hogy igenis a méltányosság és tegyük hozzá a vitatkozás és szavazás helyes vezetésének szempontjából azt kívánom, hogy úgy tüntessék fel a kérdés, hogy annak minden részle­tére nézve mindenki külön állást foglalhasson. Rendes körülmények közt mindig ezen az állásponton volnék, de méltóztassanak megengedni, abban az esetben, ha ily mesterkélt szavazási tömeg felidézésével akarják a Ház munkaképességét leron­tani. (Igaz! ügy van­ a jobboldalon.) ezzel szemben mi, a többség, védtelenül nem állhatunk. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Lesz alkalma a t. képviselő uraknak azután kérni szót és a címet megnevezni, ame­lyen kérik. Beszéd közben méltóztassanak csendben lenni. Gr. Tisza István miniszterelnök: Ezzel szem­ben bármikor joga van a Háznak a kérdés feltevé­sét illetőleg úgy határozni, hogy az összes beadott módosításokra egyszerre tétessék fel a kérdés. Várady Károly : Ez bojkott! Gróf Tisza István miniszterelnök : Most, amint ismétlem, hasznát látom annak, hogy az urak szava­­vazási rendszere bemutattassék a közvéleménynek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök a 234. § ra hivatkozik, mely szerint először az eredeti javaslat teendő fel szavazásra, az­után a többi indítványok. Ugron Gábor szerint együttesen állást foglalni a különböző indítványok ellen, nem lehet. A képvise­lők szavazási jogát elkobozni nem lehet, * Rubik Béla a házszabályokhoz s személyi kér­* désben kér szót. A miniszterelnök oly kifejezést hasz­­nál­t, amely az ellenzéket sértette. Azt mondta, hogy az ellenzék lopja a Ház idejét. Ezzel szemben szóló azt válaszolja, hogy az ország meg fog győződni ar­ról, hogy a többség miként rabolta el a házszabályt s sikkasztotta el a magyar nyelv jogát. Holló Lajos tiltakozik a házszabályok félre­magyarázása ellen. Ezután kijelenti, hogy nem sze­mélyes küzdelmet folytat az ellenzék, sőt nem en­gedi, hogy azt személyes kérdés terére átvigyék. A küzdelem célja nemes. Lengyel Zoltán kéri, hogy a miniszterelnök beszédére hosszabban reflektálhasson. Elnök jelenti, hogy erre vonatkozólag 20 kép­viselő név szerinti szavazást kért. Azt elrendeli. A szavazás megtörténte után elnök jelenti, hogy a Ház 98 szavazattal elvetette Lengyel Zoltán kérését. Lengyel Zoltán ezután csak a házszabályok­hoz akar szólani. (Derültség.) Vitatja, hogy az indít­ványokat külön kell feltenni. A miniszterelnök azt mondta, hogy az ellenzék a napot lopja. Erre azt vála­szolja, hogy a miniszterelnök bankjában egyebet lop­tak, de ezt alaposan el is lopták. Elnök rendreutasítja Lengyel Zoltánt. (Zaj a szélsőbalon. ) Következik a szavazás Lengyel Zoltán in­dítványa fölött, elfogadja-e a Ház azt az indítványt, hogy «november helyett őszuta» tétessék. Fáy István: A szavazás előtt szünetet kér. Elnök: Fölteszi a kérdést, aztán elrendeli az öt perc szünetet. Szünet után megtörténik a szavazás fölállással, az ellenpróba és a szavazatok megszámlálása. Elnök: T. Ház! A jegyző urak által bejelen­tett megszámlálási eredmény szerint 93 képviselő szavazott, illetőleg állott fel a jegyzőkönyv eredeti szövege, vagyis a «november» szó fentartása mellett, 39 képviselő pedig Lengyel képviselő úr indítványa mellett. Eszerint a többség az eredeti szöveget kí­­vánja fentartani. Faktum-kísérlet. Kossuth Ferenc: A házszabályokhoz kérek szót. (Halljuk! Halljuk!A T. Ház! A Ház elhatározta azt, hogy mindennap két ülést tart, de ez a határo­zat eddig még nem érvényesíttetett. Mielőtt érvénye­síttetnék, kérem a Házat, fontolja meg még egyszer azt a határozatát, amelyet hozott. Látja már a t. Ház azt, hogy az erőszak nemhogy lecsendesítené az ellenzéki pártokat, hanem ellenkezőleg, felháborodást kelt, mert erőszak erőszakot csal ki. (Igaz! ügy van­­ a szélsőbaloldalon.) Talán el fogja az igen­t. Hát ismerni azt az igazságot, hogy az ellenzéki el­lenállás közel egy évig folyt már és ezalatt sohasem csapott át a technikai obstrukció terére (Igaz ! úgy van ! a szélsőbaloldalon), hanem mindig megmaradt azon a téren, amelyen a házszabályokat a legna­gyobb pontossággal obszerválta az ellenzék. (Igaz ? Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Mér voltam bátor az igen t. Ház figyelmét arra irányítani, hogy Magyar­­ország egészen kivételes helyzetben van. (ügy van­ a szélsőbaloldalon.) Jöhetnek olyan idők, midőn a magyar nemzetnek más fegyvere nem lesz, mint az az ellenállás, amelyet a 1. képviselőház kifejtett. Báró Kaas Ivor: Sőt már itt is van az az idő! Kossuth Ferenc: Kérve kérem önöket, na rombolják le ennek a lehetőségét, mert hogyha egy­szer meg van alkotva az előzmény, azon tovább le­het építeni. Nincs jogom föltételezni, mielőtt tények­kel állnék szemben, hogy ezen előzményen tovább is fog építeni a mostani­t, miniszterelnök úr, de jö­het olyan kormány, amely ezt megteszi. (Úgy van­ a szélsőbaloldalon.) Tudom, hogy az én szavam a pusztába kiáltó szava, de azért mégis, látván azt a rombolást, amely most történik a parlamenti élet te­rén, a hazafiság beszél belőlem és a hazafiság indít engem arra (Élénk helyeslés és taps a szélsőbalolda­lon­, hogy kérve kérjem önöket, a. túloldal, hogy ne haladjanak tovább az erőszakoskodás útján, amely semmire sem vezet másra, mint a parlamentarizmus tökretételére. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj jobb­fel­ől.) Minthogy már felszólaltam, a t. Ház engedel­mét kérem, hogy egy pár szót ne a házszabályokhoz szóljak. (Halljuk! Halljuk!) Elnök : Megadja a Ház az engedélyt ? (Meg !) A Ház megengedi. Kossuth Ferenc: Azt a küzdelmet, amely itt folyik, nemcsak a felszínről kell megítélni. Nemcsak azt kell tekinteni, hogy tetszik-e vagy nem tetszik-e, hogy rombol-e vagy nem és megállítja-e az állam­­háztartás szekerét, hanem bele kell tekinteni ezen küzdelem és ellenállás lelkébe (Helyeslés a szélső­baloldalon.) és akkor azt fogjuk látni, hogy ebben az ellenállásban egy mélységes hazafius indulat rej­lik. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) És most engedje meg a t. túloldal, hogy azt a szemrehányást tegyem neki, hogy volt olyan idő, midőn nem telje­sítette honfiúi kötelességét, mert hogyha a nemzeti álláspont mellett állást foglalt volna, mielőtt ki lett mondva a hírhedt „soha“ (Igaz ! ügy van ! a szélső­­baloldalon.), akkor azok az idegen tanácsosok, akik a királyt félrevezették, meglehet, hogy nem mertek Lux Terka.

Next