Pesti Hírlap, 1904. április (26. évfolyam, 92-120. szám)

1904-04-22 / 112. szám

1904. április 22., péntek­ PESTI HÍRLAP 5 ennyi időre van szükség, hogy a viz ismét teljesen olyan kristály­tiszta legyen, mint hétfőn volt. — A közmunkák tanácsának ülése. A fó­városi közmunkák tanácsa április 19-ikén ülést tar­tott báró Podmaniczky Frigyes alelnök vezetése alatt, aki bejelentette Rupp Imre mint tanácsos, a tanács előadójának saját kérelmére történt nyugdí­jazását és kitüntetését. Heltai Ferenc indítványára a tanács elhatározta,­ hogy Rupp Imrének az intézmény kötelékében szerzett kitűnő érdemeit jegyzőkönyvileg megörökíti. Az építkezéseknél felhasználásra kerülő anya­gok tulajdonságainak kipuhatolása tudományos kísér­letek útján kiváló fontossággal bír az építési tech­nika helyes irányú fejlődésére. A tanács ezt az ügyet országos érdekűnek tekintve, már az előző évben a kereskedelemügyi miniszterhez fordult, intézkedést kérve aziránt, hogy a tudományos kísérleteket rend­szeresen foganatosítsák. A miniszter méltányolva az ügy fontosságát, értesíti a tanácsot, hogy a tárgyalá­sokat megindította s a műegyetem véleményének be­érkezte után azokba a tanácsot is be fogja vonni. Tudomásul vétetik. A Krisztina-körút Mikó- és Maros-utcák közti szakaszának rendezési munkálatait a tanács a leg­kedvezőbb ajánlatok elfogadásával megosztva, oly kép adta ki, hogy a járda-aszfaltozást dr Heidlberg Tiva­dar, az oldal­kocsintak aszfaltozását a The Neuchatel Asphalte Company, a többi munkát pedig Beur Fe­renc követő nyerte el. — A VI. ker. Angyalföld szabályozásával kapcsolatos kérdéseket a tanács be­ható tárgyalás végett a műszaki bizottságához utasí­totta. — A X. ker. Simor­ utca népligeti szakasza nincs az általános szabályozási tervben és pedig azért, hogy a Népliget egy testet képezzen. A tanács engedve a főváros kívánságának, beleegyezik a je­lenlegi állapot fentartásába, mely szerint a Simor­­utcának ez a szakasza a park útját képezi, de kü­lönben ép úgy az általános közlekedés céljaira szol­gál, mintha a szabályozási tervben lenne.­­ Az ó­budai főgyűjtő csatorna és a vele kapcsolatos szi­vattyú telep építési terveit, melyek a műszaki osztály közreműködésével készültek s megfelelnek az előze­tesen felállított elveknek, a tanács elfogadta­­­ a székesfőváros kívánságához képest felsőbb jóváhagyás végett azzal terjeszti fel a belügyminiszterhez, hogy e tervekre nézve a földmivelésü­gyi minisztert is hall­gassa meg.­­ A budai új légszeszgyár számára a székesfőváros az I. kerületben, az összekötő hídon alul, a budafoki út és a Duna közt fekvő telkét kí­vánja már most kijelölni, hogy a jobboldali város­részben mutatkozó légszeszhiány ideiglenes pótlása végett ott minél előbb egy 20.600 m.* űrtartalom gazométer legyen építhető, melyet a légszesztársaság ferencvárosi gyárából az összekötő vasúti híd igény­bevételével táplálna. Városrendezési szempontból a gázgyár idetelepítése ellen észrevétel nem forogván fenn, a tanács a szándék kiviteléhez és a szabályo­zás megfelelő módosításához hozzájárni. A budapesti közúti vaspálya társaság csömöri-úti és kerepesi-úti vonalaihoz szükségessé vált kábelfektetések engedé­lyezéséhez hozzájárul azon javaslat elfogadásával, hogy a közforgalom érdekei miatt a Baross­ téren és a Kerepesi-út keresztezésénél a munka csak éjjel lesz végezhető. A IX. ker. gróf Haller­ utcában létesí­tendő villamos vasútvonal építési tervei ellen észre­vétel nem merült fel. A városligeti mesterséges jég­pálya területének rendezési és a korcsolyacsarnok átalakítási tervét a tanács elfogadta. A térség jövőre játszóhely lesz, a csarnokban pedig két őr számára lakás és virágok elhelyezésére raktár készül. — Fuvarozó kocsisok sztrájkja. A tanács arról értesült, hogy a kocsisok sztrájkjába a köztisz­tasági hivatal kötelékébe tartozó kocsisokat is be akar­ják vonni, akik nem fizetésemelést, hanem csak természetben való lakást kívánnak. A tanács, hogy a sztrájknak elejét vegye, felhívta a köztisztasági hi­vatalt, hogy a kocsisok részére való lakások megépí­tése dolgában tegyen sürgős előterjesztést a mérnöki hivatal útján.­­A milánói Verdi szobor.) A Verdi-szobor létesítésére alakult milánói bizottság a napokban tette közzé jelentését, melyből kitűnik, hogy eddig a szo­bor céljaira 130.000 líra gyűlt egybe. A bizottság nemzetközi pályázatot fog kiírni 5000 lírás első díj­jal és öt egyenkint ezer lírás díjjal. A szobor költ­ségeire így tehát 120.000 líra marad fenn. A pályá­zatokat 1905. január hó 30-áig kell beküldeni. Az emlékművet a Piazza Michelangelo Buonarottin állít­ják fel, az előtt a r­enedekház előtt, melyet Verdi alapított elaggott muzsikusok számára. * (Nevezetes arckép.) Bécsből jelenti tudó­sítónk, hogy gróf Csáky Napoleon zár alá vett ingó­ságai közt van Bercsényi Miklósnak, I­. Rákóczi Fe­renc hadvezére feleségének, született Csáky Krisztina grófnőnek az arcképe is. Ez a remek arckép az egyetlen, amelyiken meg van örökítve a csodaszép asszony és a kassai Rákóczi-kiállítás legtöbb ékes­sége volt. Épen ezért felhívjuk rá az illetékes körök figyelmét, nehogy a történelmi nevezetességű és nagy műbecscsel bíró festmény idegen kézre jusson. Húszezer tanító képviselői a minisztereknél. A magyar tanítók országos szövetségének illetékes képviselői csütörtökön délben jártak Tisza István miniszterelnöknél és Berzeviczy Al­bert kultuszminiszternél fizetésrendezésük és nyugdíjügyük érdekében. A hatvan tagú kül­döttséget a miniszterelnök elé Nagy László ál­lami preparandiai igazgató, országos bizottsági elnök vezette, a kultuszminiszter előtt pedig Trattler Károly fejtette ki a tanítóság kívánsá­­ságát. A miniszterek válaszában a következők­ben számolunk be : Tisza István miniszterelnök azt mondotta a tanítóknak, hogy legyenek meggyőződve, hogy jogos kérelmüket az állam pénzügyi helyzete szerint fogják elbírálni. Ez a kormány, úgy­mond, azt az elvet vallja, hogy az állami gon­doskodás kiterjedjen a felekezeti és a községi tanárokra is. Az az ideális mérték, hogy az is­­kolafentartóra való tekintet nélkül minden nép­iskola tanítója egyforma fizetésben részesüljön, ezúttal még nem lesz elérhető, bár nagy lépést jelent majd e téren a készülő rendezés. Általá­ban mondhatja, hogy kevés ember bír a tanító­ság hivatásáról akkora fogalommal, mint szóló. Természetesen ezt a hivatást csak akkor tölt­heti be teljesen a tanító, ha nemcsak a jövő nemzedéket neveli hazafiasan és általános em­beri irányban, hanem ha a népet, amelylyel épen azon a ponton, mely neki a legbecsesebb, a gyermeke révén érintkezik — erkölcsi és ha­zafias irányban igyekszik vezetni. Ez olyan pá­lya és hivatás, melynek útjai lehetnek görön­gyösek, de minden harcosát felemeli az a tudat, hogy magasztos rendeltetést tölt be. Mint a társa­dalom legérdemesebb rétegét tekinti a tanító­ságot és figyelemmel lesz anyagi ügyeinek ren­dezése iránt. Ugyanennek a küldöttségnek Berzeviczy Albert kultuszminiszter a következőkben vá­laszolt: Örömmel üdvözli — úgymond — a ma­gyar tanítók illetékes képviseletének ily nagy­számú testületét. Az átnyújtott kérvényben fog­lalt tárgyat ismeri s mondhatja, hogy hivatalba­­lépése óta semmiféle más tárgyat nem tanulmá­nyozott annyi figyelemmel, mint a tanítóság anyagi ellátásának kérdését. A nem­ állami taní­tók fizetésrendezését abban a törvényben fogja előterjeszteni, amely a népoktatási törvény reví­zióját tartalmazza. Sajnálja, hogy ma még nem publikálhatja a kész javaslatot, minthogy a fe­lekezeti és nemzetiségi kényes viszonyokat is érinteni kénytelen. Annyit azonban már most elmondhat, hogy a kormány kebelében már megvan a megegyezés az illetmények megsza­básáról. Nemsokára a javaslat már enquete elé kerülhet és ha a törvényhozás is úgy akarja, akkor a jövő évre már életbe léphet az új fize­tési törvény. Annyit már most megmondhat, hogy a felekezeti tanítóknak az államiakéval való egyenlő díjazását nem lehetett ezúttal megvalósítani. Ez az ideális terv meghaladta volna pénzügyi képességeinket. A nem-állami tanítóság mai helyzetéhez képest így is jelentős lépést tesz. Ami a nyugdíjra vonatkozó kérel­met illeti, e tekintetben ismerteti a nyugdíjalap­nak kedvezőtlen mérlegét, mely miatt elkerül­hetetlen az alap bevételeinek fokozása. Erre nézve a pénzügyminiszterrel már két év óta folynak a tárgyalások és — sajnos — a minisz­térium átvétele óta szóló sem tudta ezt a mai napig még befejezni. Mint kultuszminiszter, igyekszik az érdekelteknek és az iskolafentar­­tóknak mennél csekélyebb megterheltetését ki­eszközölni, míg a pénzügyminiszter a kincstár érdekeit kénytelen képviselni. Mindkét részről azonban megvan a hajlandóság arra, hogy a tanítói nyugdíjszabályzat a tiszti nyugdíj elvei­hez közelebb kerüljön. (Éljenzés.) Még Barabás György a szombathelyi egy-­­­házmegye katholikus tanítóegyletének szintén e ■ tárgyban való kérelmét tolmácsolta, mire a tisz­­­ telgés véget ért. Az angol trónörökös pár Bécsiben. Minket, magyarokat annyiban közelebbről érde­­kel a walesi hercegi pár, hogy a hercegnő nagy­­anyja magyar leány volt az erdélyi gróf Rhédey családból. Nem tudjuk, szándékosan-e vagy csak tudat­­lanságból hamisította meg a hivatalos táviratozás a hercegnő származását, midőn azt jelentette, hogy a hercegnő már azért is nagyon örvend bécsi látoga­­tásának, mert nagyatyja az osztrák (!) gróf Hohen­­stein tábornok révén, osztrák az eredete. Ha szán­­dékosan tette, csak azért történhetett, hogy senki­­nek eszébe ne jusson a­­walesi hercegnő látogatása­­nak Magyarországra való kiterjesztését szóba hozni és óhajtani. A walesi hercegnő nagy atyja, Württemberg her­­ceg osztrák szolgálatban levő lovas tábornok volt. Tehát nem volt hercegi minőségében sem osztrák. A világhírű szépséggel bíró Rhédey Claudia grófnő pedig I. Ferenc császár udvaránál udvarhölgy, ma­­gyar leánynak született Erdélyben. Württemberg herceg és Rhédey grófnő csak morgam­atikus házasságot köthettek.­­ A tábornok neje Hohenstein grófnő címét kapott. Két gyermeke született, egy leány és egy fia. A grófné rendesen lóháton követte férjét az ezredével tartott gyakorlatokra. Egy lovas roham al­kalmával férjével az ezred előtt száguldott. Lova megbotlott, a grófné leesett s a közvetlenül mögötte vágtató ezred keresztül nyargalt rajta, halottra ti­­porván a boldog állapotban levő gyönyörű magyar asszonyt. Ilyen szomorú véget ért a most Bécsben látó­­gátéban levő walesi hercegnő nagyanyja, Rhédey Claudia grófnő. Az angol trónörökösné tehát nem osztrák, ha­­nem magyar származásu­, és ha ellátogatna Magyar­­ország fővárosába, Budapestre, kétségtelenül a leg­­szívélyesebb fogadtatásban részesülne. Ha a walesi hercegi pár látogatásába netán va­­lamely politikai ok is belejátszanék, amelyre Anglia kormányának is van némi befolyása, akkor részéről már épenséggel politikai tapintat volna azt javasolni az angol trónörökös párnak, hogy Magyarországot, a magyar nemzetet ne kerülje ki, mert mint a tör­ténelem tanúsítja, a magyar nemzet szimpáthiája nélkül e testvér monarchiában szerencsés barátságo­­kat kötni nem lehetett.* * « Bécs, ápr. 21. A walesi hercegi pár ma délelőtt megtekintett®­­a lovardát, az udvari múzeumot, az udvari istállókat. Délután lóversenyre mennek Freudenauba. Bécs, ápr. 21. Este 6 órakor a Hofburg nagy redutter­­mében a walesi hercegi pár tiszteletére díszebéd volt, amelyen ő felségén, a walesi hercegi páron, és az uralkodóház tagjain kívül részt vettek a közös miniszterek, Kerber miniszterelnök, az angol nagykövetség tagjai, az udvari és állami főméltóságok stb. A harmadik fogás után a ki­rály felállott és felköszöntőt mondott a walesi hercegi párra. A felköszöntő után a zenekar az angol nemzeti himnuszt játszotta. Erre a walesi herceg a királyra mondott toasztot, mely után a zenekar a Gotterhaltét játszotta. Ebéd után az ud­vari könyvtárban cerclet tartottak. Egy negyed 10 órakor a walesi herceg Ferenc Ferdinánd fő­herceggel Naubergbe utazik vadászatra. Bécs, ápr. 21. A díszebéden a király a következő felköszöne­tét mondotta a walesi hercegre és nejére: Midőn királyi fenségteket szívből üd­vözlöm, súlyt helyezek arra, hogy kifeje-­ zést adjak annak az örömnek, melyet önöknek körünkben idézése bennem kelt. Újabb bizonyítékát látom ebben annak a szoros barátságnak, mely családjainkat és országainkat egybeköti és amely régtől fogva fennállva oly örvendetes módon felélénkült azzal a látogatással, amelyet Eduárd király ő felsége néhány hónappal ezelőtt nálam tett. A szimpátia e számos jelei által mé­lyen meghatva azzal a reménynyel hizel­,­gek magamnak, hogy viszonyunk a jövő­ben a múlt által kijelölt után fog tovább.

Next