Pesti Hírlap, 1904. május (26. évfolyam, 121-150. szám)
1904-05-01 / 121. szám
A PESTI HÍRLAP 1904. május 1., vasárnap., got nem mutatott. Hiszen másfél éve keserű törvényhozási"harcainknak eddig nincs más eredménye, minthogy vitéz fiainkat még jobban kényszerítik a németté való elfajulásra, mint eddig tették. S ha már kezdetben is igy cselekszik az új kormány, mit várhatunk tőle, ha helyén megmelegszik ? Nem tudjuk elfojtani gyanúnkat, hogy e kormány az elaltatás módszerével akarja magának az állandóságot biztosítani. S erre szolgál, óh nemes király, a te szép adományod is. Nyilvánvaló lévés, hogy ez a magyar szív húrjain az érzékeny hála hangjait fogja feltámasztani. A hála megvan és meglesz. De vigyáznunk kell, hogy a szent hamvak ne cserebere gyanánt szolgáljanak. Az ostoba vadember holmi, dirib-darab üvegért odaadja aranyát, elefántcsontját, minden kincsét. A kormány nehogy eféle ostoba vadembernek tekintsen bennünket. S kérünk, oh nemes király, vigyázz erre te is. Múltad szomorú is, dicső is. Uralkodásod alatt sok fájdalma, de sok öröme is volt nemzetünknek. Ezt fogjuk hazánk történelmének lapjaira felvésni. Szebb vállalatra alig gerjedt fel szíved, mint aminő mostani fönséges elhatározásod. De csak úgy marad ez árnyéktalan, ha meg nem engeded, hogy tanácsosaid ebből nemzetünkre nézve ártalmas üzletet csináljanak. Elhatározásod dicsőségét mentsük meg ettől egyesült erővel. Politikai krónika. Pertörlés a vasutasok ügyében. Ma már előzetesen köztik azt a rendeletet, amit Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter az államvasúti összes alkalmazottakhoz intézett s melynek továbbítását Ludvigh Gyula elnökigazgatóra bízta. A rendelet április 26-ikáról van keltezve, ami azt jelenti, hogy épen egy nappal a sztrájk megszűnése után született. A tartalmában van megrovás és van valamely válasz arra a kérdésre, hogy minő álláspontot foglal el a kereskedelemügyi kormány azokkal a vasutasokkal szemben, akiket bűnösöknek tart. Azt mondja a miniszter, hogy a jogszolgáltatás folyamata által az erkölcsi igazságnak kell eleget tenni. De a többieket biztatja, hogy ha odaadó buzgósággal teljesítik kötelességüket, gondoskodni fog anyagi és erkölcsi érdekeiknek előmozdításáról. Ez a rendelet, amint látható, nem mond újat. Ellenben több újságot beszélnek a helyzet alakulásával foglalkozó politikusok. Azt beszélik, hogy már a perbe fogott vasutasoknak nincs okuk a túlságos aggodalomra. Nem fog sor kerülni arra, hogy a büntető törvénykönyvnek az ő tettükre amúgy is jogtalanul alkalmazható paragrafusaival tönkre tegyék a vasutasok exisztenciáját és megfoszszák őket becsületüktől. A hírek azt mondják, hogy a kormány felhatalmazást kap, hogy pertörlésre tegyen intézkedéseket. Eszerint a király fog élni a pertörlés' jogával,, ami több mint a kegyelem. A kegyelmet tudniillik megelőzné a tárgyalás és az ítélet, míg ellenben a pertörlés korábban történik, még mielőtt az ügyek tárgyalásra kerülnének és mielőtt ítéletet hozhatnának. Azt is mondják, hogy ez a pertörlés megtörténik a legközelebbi időben, még mielőtt a képviselőház újra összeülne. A tervnek többféle politikai célja van. Az egyik az, hogy a tény a király cselekedete lévén, emelni fogja azon ünneplések fényét és gyarapítani az ovációk melegségét, amelyekben az ország a királyt részesíti. A másik cél az, hogy a pertörlés által megszabaduljanak ama támadásoktól, amelyek a képviselőházban érnék a kormány tagjait. Biztosítani akarják a képviselőházi tárgyalások rendes menetét, hogy a parlament elvégezhesse a megoldásra váró kérdéseket. Jelenleg elsőrangú érdeke a monarchia nagyhatalmi állásának az, hogy a külföld előtt dokumentálják azt, hogy a magyar nemzet teljes hűséggel, lojalitással és odaadással viseltetik a király iránt és hogy a katonai követelésekért keletkezett obstrukció nem gyengítette meg a király befolyását a magyar nemzetre, így most mind arra törekesznek, hogy minél nagyobb arányú ünneplések legyenek s nehogy a vasutasokkal szemben követendő eljárás akadályozza ezeket, jónak látják, hogy pertörléssel segítsenek a dolgon. Épen igy szükség van arra, hogy a képviselőházban elkerüljék a heves jeleneteket. Legelőször is delegátusokat kell választani, mert nélkülük nem lehetne tárgyalni a közös költségvetést és nem lehetne emelni a katonai kiadásokat. Továbbá szüksége van a kormánynak a parlamenti ellenzék békés hangulatára azért is, hogy valamiképen túlessen a külállamokkal kötendő, szerződések kérdésén, a kiegyezésen, no meg a civillista emelésén. A puhitás eszközei közt a szokott mintára felhasználják most is azt, hogy a király budapesti időzése alatt az udvari ünnepélyekre az ellenzéki képviselők is bővenkapnak meghívókat. ....................... Mindennél elsőbb azonban a pertörlés. Bon-mot a Barg környékéről. Budapesten a mágnás negyed megélénkült. A nagyméltóságú és nagyvagyonú arisztokraták majdnem teljes számban Budapestre érkeztek, hogy a király itt tartózkodása idején reprezentálhassanak, részint pedig maguk is rendezzenek egy néhány estélyt. Lesz bál május 9-én gróf Festetics Taszilónál, május 11-én gróf Apponyi Lajos udvarnagy ad estélyt, május 12-én pedig gróf Szapáry Pál rendez bált a Parkklubban az udvar tiszteletére. A hirtelen gyülekezés melegében mind azt hangoztatják, hogy a Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozataláért különösen lelkeseknek kell lenniök az ünnepélyeknek. Minálunk Magyarországon csakugyan általános a lelkesedés. Ezzel szemben azonban Bécsben a nagy lelkesedést keltő elhatározást gúnyos élcekkel gyengítik. A Burg környékéről való a következő párbeszéd : — Mi ez az egész Rákóczi-ügy? — No abból áll mindössze, hogy szükség van a civillista emelésére, minthogy pedig a magyarok a katonai obstrukció alkalmával nem kaptak semmit, hát most odaadják nekik a Rákóczi csontjait. — Ugyan, ugyan? Hát meghalt az a Rá- kóczi ? Állítólag ez a legutolsó kérdés egy főhercegtől származott, aki mindmostanáig azt hitte, hogy Rákóczi egy zeneszerző. A tréfának is van morálja. A morál az, hogy ha a Rákóczi hamvait hazahozzák, hát a szó, morú idők elmúltával, legalább a quota arányában magyar históriára is kell tanítani a főhericegeket. A méla akkord. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — — Öt évi házasságunk alatt, kedves barátom. ön csakugyan számtalanszor bebizonyítaná, hogy udvariasság, gyöngédség, figyelem és szerelet réméltóság dolgában alig van párja. Én legalább senkit sem ismerek, ki a lovagias erények dolgában fel tudná venni önnel a versenyt — és mégis el fogok öntől válni. — Engedje meg, édes Dóra — jegyezte meg enyelegve a férj — hogy ezúttal is az ön édesanyjára hivatkozzam . . . — Tudom ... a mama ! — válaszolta némi indulatossággal a fiatal asszony s hátat forditott a szalon arabeszkes, magas tükrének, mely estéki öltözékének elegáns pompáját s alakjának nyúlánk szépségét ezúttal hiába sugározta vissza a leghizelgőbb hűséggel, nem tudott örömet ébreszteni a férj meggyőződése szerint ebben a «néhány hónap óta különös» asszonyi szívben. Erősebb jelzőt e kitűnő családból szárt«?»»,férfiú, sem most, sem máskor nem keresett. Megelégedett a “különös»~sel. Ebben foglalta össze a lelkében megfoganható összes súlyos argumentumokat fiatal hitvese ellen, s — úgy látszik — fejébe vette, hogy házasságuk előkelően nyugalmas vizén egy kis izgatói vihart fog támasztani. Különös asszonyi szeszély. De ám — ki tudja . . . Egy kis emóció némelykor rendkívül jótékony hatással szokott lenni az egésszégre. — Igent, a mama — bólintott sápadt, szőke fejével a férj s finom ajkai körül ismét megjelent az iménti enyelgő mosoly. A talban minden igen finom és választékos volt a szaténak ez elkényeztetett gavallérján, kinek népszerűségét és kedvességét a komolyabb hölgyvilág szemében még az sem tudta elhomályosítani, hogy öt év óta a férjek tiszteletreméltó gárdájába kellett személyét sörözniük.,, — A mama mindig szerette önt és természetesen most is az ön pártján van, — válaszolta az asszony — ez azonban nem változtat a dolgon." Bármennyire engedelmes leánya akarok is maradni a mamának, ebben az egy pontban soha sem fogjuk egymást megérteni. Valószínű, hogy bánatot fogok neki okozni. — úgy vált, a mamát minden eféle beszéd megszomorítja. — Kérem, ne mosolyogjon és ne nevezze eféle beszédnek a szavaimat. S főleg ne higyje, hogy önből és magamból — kivált magamból — farsangi tréfát akarok csinálni a nagyböjtben, amint az ön ismert szellemessége nyilván azonnal hozzáteszi. Nem, kedves barátom, a pikáns komédiáknak mindig ellensége voltam. Most, huszonhat éves koromban, meg épen gyűlölök minden társaságbeli komédiát. Huszonhat éves korunkban eszmélni kezdünk, megkomolyodunk és lassan kint belátjuk, hogy nem mindig az a helyes út, melyet az anyai gyöngéd gondolkodás számunkra kiválasztott. — Más szóval, kifogásai vannak ellenem. Elhanyagolnám ? — Ellenkezőleg. Mindig figyelmes volt. — Erkölcsi életem ? — A legtisztább! — Pazarló, kártyás. — Egyik sem. — Talán gyáva ? szoknyahős vagyok? — Dehogy! — Nos, akkor ? Mi az, ami ellenszen-vessé tesz ? — Ellenszenvről szó sincs! Soha sem mondtam, hogy lénye vagy közeledése nekem, ellenszenves. Ellenkezőleg ! Ha csak mint ismer’rősöm, vagy jóbarátom lépné át ennek a sza-; Ionnak a küszöbét, biztosítom — és ezt egé-szen őszintén mondom, minden hátsó gondolat nélkül — hogy akár az ön, akár az én társaságomból nem volna senki, akit nagyobb öröm-mel látnék, mint önt. De én férjem — és ez egészen más . . . — Erőszakkal lettem azzá? — Nem, nem ... — Vagy talán furfanggal, csalással, szemfényvesztéssel? — A legkorrektebb módon, ami csak képzelhető — a minthogy máskép nem is képzelhető — válaszolta gyorsan, engesztelve az aszszony s helyet foglalva a kereveten, egy pillanatig mélyen elmerült, komoly figyelemmel nézte férjét, — mondja, Laci, hány óra? — Fél nyolc. — A mama nyolcra ígérkezett ? Igen. De most nem az estélyről van szó, drága barátnőm, hanem rólam, helyeseb, ben önről és az ön különös szándékáról. —• folytatta nyugodt mosolylyal a férj. Az asszony bólintott. — Igaza van, ha ennek az én ,,különös“ szándékomnak nem ajándékoz több tragikus díszt, mint amennyit megérdemel. A dolog épen nem tragikus. A természetességet azonban bajos lenne tőle elvitatni, ha bele akarnék menni a részletekbe, a minthogy nem akarok. Belpolitikai hírek. Görög-keleti püspökség Kolozsvárott. A görög-keleti érsekségi kerület Nagyszebenben tartott, synodusának ötödik ülésén tárgyalták a konzisztorium jelentését egy Kolozsvárott fölállítandó görög-- keleti püspökség ügyéről. A synodus az idevonatkozó, bizottsági javaslat pontjait néhány változtatással elfogadta.