Pesti Hírlap, 1904. május (26. évfolyam, 121-150. szám)

1904-05-01 / 121. szám

1904. május 1., vasárnap. PESTI HÍRLAP/ __________________________3 Gróf Tisza István miniszterelnök szombaton délben Gesztre utazott, ahonnan hétfőn reggel a fő­városba visszaérkezik. A vasutasok demoloiizációja. Miután tel­jesen megszűnt az ok, mely a hadkötelékben álló vasutasok katonai szolgálatra való behívását előidézte, hirt szerint pénteken mont szót a hadügyminiszter rendelete az összes hadkiegészítő kerületi parancs­nokságokhoz, amely a vasutasok demobilizációját el­rendeli. Ezzel a vasutasok mozgósítása, amely amúgy is csak részben volt végrehajtva, véget ér és a tel­jesen normális szolgálat helyre van állítva. A tanítói képesítés ügyében a közoktatás­­ügyi minisztériumban pénteken szaktanácskozás volt. Az enqueteen a minisztérium tisztviselői és a meg­hívott szakférfiak vettek részt. A népoktatási törvényjavaslat. A közok­tatásügyi miniszter a népoktatási törvényjavaslat elő­adói tervezetét széleskörű enquéte elé fogja bocsátani. Az enquéte-et április végén kellett volna megtartani, de a parlamenti viszonyok folytán a miniszter elha­lasztotta és valószínű, hogy csak május közepére hívja össze. A szaktanácskozmány a képviselőház­­ban lesz. Kamarai titkárok értekezlete. Magyar­­ország és Horvát Szlavonországok összes kereske­delmi és iparkamaráinak titkárai, számszerint húszan, szombaton délelőtt a kereskedelemügyi minisztérium­ban Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter kezdeményezésére közös értekezletet tartottak, mely délelőtti 10 órától déli 1 óráig tartott. Az értekezlet tárgyai voltak : a kamarai illeték kezelésének kér­dése, melynek tárgyalásán képviselte volt a pénz­ügyminisztérium is dr Margittay József osztálytanácsos személyében; továbbá a kamarák évi jelentésének ügye, melyben az eddig követett eljárás további fentartása mellett nyilatkoztak az értekezlet tagjai; végül az a kérdés, miképen lehetne a kamarák és a közigazgatás között az ipari és kereskedelmi ügyek belterjesebb ellátása érdekében szorosabb kapcsolatot létesíteni. Ez utóbbi kérdésben az értekezlet még nem jutott végleges megállapodásra ; a részletek megállapítását az ezentúl havonta tartandó értekezle­tek legközelebbikének tartották fenn. A tanácskozás végeztével az összes titkárok Gáman Zsigmond ko­lozsvári titkár vezetése alatt tisztelegtek Hieronymi Károly miniszternél, üdvözölve őt már eddigi tevé­kenységéért és sikereiért, felajánlva a kamarák leg­­készségesebb közreműködését. Hieroni­mi Károly kereskedelemügyi miniszter a tisztelgő titkárokat nemcsak szívélyesen fogadta, hanem egyúttal a leg­nagyobb elismeréssel emlékezett meg arról a lelkes tevékenységről, melyet a kereskedelmi és iparkama­rák, valamint azok titkárai az ország különböző részeiben az ipar és kereskedelem szolgálatában ki­fejtenek, mely működésükben számíthatnak a kormány legteljesebb támogatására. Egyezmény Hohenlohe herceg és a magyar állam között. (Bemutatva a képviselőháznak 1904. évi április hó 14-én 4457. jkv. sz. alatt hozott határozata folytán.) Az az egyezmény, amelyet a magyar állam és Hohenlohe Keresztély porosz herceg kötött egymással a Tátra birtokba vételére nézve, egész terjedelmében igy hangzik : Herceg Hohenlohe Keresztély Kraft jávorinál birtokos között egyrészről, másrészről a m. kir. föld­művelésügyi miniszter képviseletében gróf Csáky Zenő Szepes vármegye főispánja között a m. kir. földmi­­velésügyi miniszter ur jóváhagyásának fentartásával alább kitüntetett helyen és napon következő megál­lapodások jöttek létre : I. Herceg Hohenlohe Keresztély Kraft kötelezi magát arra, hogy jövőben a Magas-Tátra déli lejtő­jén, illetve az idefűzött térképen sárga színnel jel­zett, alább részletezett területen a magyar kormány beleegyezése nélkül ingatlant vagy vadászati jogot sem örökáron, sem pedig bérlet útján, sem közvet­lenül, sem közvetve szerezni nem fog. Kivételt ké­peznek a Szepesbéla és Késmárk városok birtokából, valamint a Forberg község volt úrbéresei tátrai birtokából herceg Hohenlohe Keresztély Kraft által az u. n. „Turista-utca felett eddig is vadászati cé­lokra bérben birt területek, valamint Rókusz községnek a most nevezett út felett fekvő, úgyszintén Zsoltár községnek egész területe, amelyeknek vadá­szati bérlete jelen megállapodás által nem érintetik; azonban a most felsorolt területek tulajdonjogilag a herceg részéről a m. kir. földmivelésügyi miniszter hozzájárulása nélkül szintén nem szerezhetők meg. (Ezután következik azoknak a területeknek a felsorolása, amelyekre nézve jelen pont első bekez­désében foglalt megállapodások vonatkoznak.) II. Herczog Hohenlohe Keresztély Kraft készség­gel kijelenti, hogy a Magas-Tátrában lévő birtokait magyar szellemben az országos érdekek méltatásával fogja kezeltetni és ezen birtokainak igazgatásánál és kezelésénél addig is, míg esetleg általános tör­­vényhzz­si intézkedések másként nem rendelik, a legközelebbi 10 éven belül fokozatosan emelkedő arányban, azután pedig lehetőleg kizárólag magyar honos egyéneket fog alkalmazni. III. Herceg Hohenlohe Keresztély Kraft kinyi­latkoztatja, hogy a magyar turisztika érdekeit a Ma­­gas-Tátrában ottani birtokait illető összes intézkedé­seinél méltányos figyelemben fogja részesíteni s a ma­gyarországi Kárpát-egyesület ez irányú törekvéseit jóakarólag támogatandja. E végből a herceg tátrai birtokán és az ott általa bérelt területeken: a) a Magas-Tátra északi, úgyszintén déli lejtő­jén a szabad közlekedést gátló tilalmat jövőre nézve beszünteti és nemcsak a közutak jellegével bíró és régi gyakorlat folytán a közlekedésnek biztosított útszakaszokon, de az alább részletesen felsorolt összes egyéb utakon, átjárókon, illetve ösvényeken a Magas-Tátrát látogató közönségnek a szabad járást, illetve ezen útvonalak szabad használatát minden előzetes bejelentés, illetve engedélykérés, valamint ön mond. Pálfalvi Gyurka! — Elképzelhe­tetlen ! — Nem tréfálok.­­— Csak nem akarja velem és a mamával elhitetni, hogy sokkal bátrabb, mint amilyen öt év előtt volt és most már nőül merne menni egy­­ gorillához. Tessék . . . megint egy ke­gyetlen hiba . . . így nyilatkozni egy úrról, aki nincs jelen és nem védheti magát . . . Csúnya­ság. De ha — — Miért hallgatott el ? A férj arcán ismét megjelent a mosoly, de ebben már ott lappangott egy kis malicia is, még pedig nem a legártatlanabb fajtából. — De ha jobban meggondolom — foly­tatta udvarias meghajlással — hogy az az úr voltaképen ellenségem ... halálos ellenségem... ennyivel tartozom az ön szépségének és a kegy­nek, hogy öt évvel ezelőtt hitvesem lett . . . talán nem olyan nagy hiba, ha kifakadok ellene és azt a címet használom, melyet — ha nem csalódom — egykor ön adományozott ennek a szőrös fekete úrnak. A fiatal asszony minden zavar nélkül te­kintett férjére. — Igen, én neveztem így. — De azóta megváltozott az ízlése . . . — Meg. Huszonhat éves vagyok . . . — Sejtem, hogy meg akar sebezni, de még nem tudom, hogy mely oldalról . . . Egy dolgot azonban mindjárt előre bocsáthatok és ez az, hogy arról az útról alighanem hiányos infor­mációi vannak. — Téved. Jól vagyok informálva, az uradalmi alkalmazottak által való kisérés feltétele nélkül megengedi. b) Ezen utakat tetszése szerint vagy maga fogja jó karban tartani és a magyarországi Kárpát­egyesület által követett gyakorlatnak megfelelő útjelző táblákkal ellátni, avagy pedig megengedni, hogy az utak karban tartását és jelzését a magyar­­országi Kárpát-egyesület az általa szükségesnek is­mert mérvben eszközölhesse. o) A tátrai birtokán fekvő ,Podzpadá­n, a „Bielavoda po­ana“n, a „Fagyostó” felső környékén és a „Tengerszem“ alatt a „Békás“-tavaknál egy­­egy menedékházat fog tetszése szerint vagy maga felépíttetni, vagy ilyenek építését a magyarországi Kárpát-egyesületnek megengedni. Menedékház alatt e helyütt egy, legalább két turista-felszereléssel el­látott szobát magába foglaló ház — korcsmáltatási jog nélkül — értetik. d) A menguszfalvi völgyből a „Tengerszem“ csúcs felé vezető ösvényt tetszése szerint vagy maga fogja kiépíttetni és karban tartani, vagy ezt a ma­gyarországi Kárpát-egyesületnek megengedni. e) Megengedi a herceg, hogy a jelen n­. pont a), b) és e) alpontjaiban foglalt megállapodások tátrai birtokaira nehezedő szolgalomként a turista­közönség szabad forgalmának biztosítása céljából a kir. államkincstár javára telekkönyvileg bejegyez­tessenek és hogy az erre szükséges intézkedéseket a herceg részéről három hónapon belül kiállítandó és bekebelezésre alkalmas nyilatkozat alapján a m. kir. földmivelésügyi miniszter megtehesse. (Következik a jelen III. pont a) alpontjában értett utak, átjárók és ösvények felsorolása.) Megjegyeztetik, hogy a fentebb elősorolt összes utakra vonatkozón azoknak csupán Irányai és céljai írattak körül, m­íg az utak részleteinek végleges helyszíni megállapítása jelzés útján a herceg kíván­ságának tekintetbevétele mellett a magyarországi Kárpát-egyesület elnökségével lesznek a herceg bele­egyezésével meghatározva. Amennyiben azonban a Magas-Tátra turista­fogalmának fejlődése jövőben új utak vagy menedék­­házak építését tenné meg kívánatossá, ezeknek a herceg tátrai birtokán való létesítése a herceg és a m. kir. földmivelésügyi miniszter között új tárgyalá­sok tárgyát fogja képezni. A fennebb elősorolt, illetve a most említettek értelmében netalán csak azután kijelölendő utak, át­járók és ösvények által átszelt területeken rendezett vadászatok esetében az utak, átjárók és ösvények használatának a tényleges vadászatok tartamára való beszüntetése a megállapodások megszegésének nem tekinthető. .Az előbbiekben fel nem említett területrészek­nek bejárása vagy egyéb ösvények használata a her­cegi uradalom­ igazgatóságának külön engedélyéhez van kötve. IV. A magyar királyi földmivelésügyi minisz­ter vis­zontt oda fog hatni, — természetesen azonban a mindenkori törvények korláta­ között — hogy herceg Hohenlohe Keresztély Kraft urat tátrai birtokainak egyébként háborítatlan használatában és vadászati jogainak szabad gyakorlásában, ép úgy ez utóbbi jogok gyakorlásával kapcsolatos jogos érdekeinek előmozdításában a magyar kir. kormány­Most erre — gondolom — nincs is szükség, m­ elég okos ember arra, hogy beérje annyi­val, amennyit mondtam és nem fog rákénysze­ríteni, hogy elhatározásomnak részletes okait fölsoroljam. — Csalódik, édes Dóra! Talán épen az az okosság, ha erre igenis, kérni fogom. Nem kényszeríteni — az barbár, sőt képtelen dolog, — hanem csak kérni. Valamely figyelembe vehető okot elvégre akkor is mond az ember, ha egy pár cipőt, vagy egy pár keztyűt visszautasít. Azt hiszem, hogy ez méltányos. — Lehet, de beérhetné az egyszerű elha­tározással is. Nem ma és nem tegnap érlelő­dött meg bennem, amit tenni akarok. Legalább másfél év óta mindig erre gondolok . . . min­dig ezt fontolgatom . . . néha nyugodtan, néha indulatosan, néha — nem tagadom — bizonyos heves lázzal, mely oly erővel ragadja hatalmába egész lényemet, hogy szinte elkábulok s ilyen­kor . . . egy percre . . . mintha gyűlölném önt ... De aztán lecsendesedem, a káprázat­­nak vége . . . s a banális arany út ismét meg­nyílik habozó lelkem előtt. De már ezt is meg­elégeltem. Dönteni akarok. Minél gyorsabban. Nincs sok időm . . . huszonhat éves vagyok. Elhatároztam tehát, hogy hivatkozni fogok lo­vagiasságára, okosságára, nyugalmára, — elvá­­lok öntől és egy év múlva nőül megyek Pálfalvi Györgyhöz, akit öt év előtt visszautasítottam. A férj hangosan elnevette magát, — Bocsásson meg, Dóra —■ szólt jóked­vűen, de sok gúnynyal, mely szinte sértett, — de annyira meg vagyok lepve, hogy íme, illet­lenségre ragadtatom magam s nevetek azon, amit — Eszerint tudja, hogy a múltkori Y Wag­­ner-féle botránynak ő volt a hőse? Az asszony intett, hogy tudja. — Azt is tudja, hogy a feldühödött gyáros éjnek idején kergette ki nejét a házából gyer­mekével együtt, miután kétségtelenül meggyőző­dött róla, hogy a gyermeknek nem ő, hanem Pálfalvi az apja ? — Tudom, — mondotta minden elfogult­ság nélkül az asszony, — de azt is tudom, hogy ha Pálfalvit nem utasítottam volna vissza, midőn megkérte a kezemet, hasonló . . . sza­bálytalanságokat . . . soha el nem követelt volna. A hozzá hasonló, külsőleg szilaj, sőt fé­­kezhetetleneknek látszó, lelkük mélységében azon­ban szinte gyermekesen jó emberek. Könnyen hajlíthatók és játszva megszelidíthetők. Amit tett — beleértve őrült költekezését és helytelen ka­landjait is — keserűséged­, dacból, vagy más ilyen hóbortos okból tette, bár ő például soha­sem nyilatkozott önről oly éles hangon, mint ahogy az imént ön nyilatkozott róla. — Ezer bocsánat ! Én csak idéztem az ön szavait. Igaz, hogy ellenségemről lévén szó, ezt bizonyos kárörömmel cselekedtem — Lássa, ez helyes: őszintén ... ez az első ! Érzem, hogy meg fógjuk egymást érteni s ön nem fogja elhatározásomnak útját vágni, hanem beleegyezik, hogy minden harag, kelle­metlenkedés és izellen scénák nélkül, a legjobb barátságban váljunk el egymástól. Ebből lát­hatja, hogy véleményem nem változott: okos embernek tanom. ■— Lekötelez — válaszolta a férj. —­ És mert csakugyan okos embernek.

Next