Pesti Hírlap, 1904. szeptember (26. évfolyam, 241-270. szám)
1904-09-24 / 264. szám
6 ____ PESTI HÍRLAP, 1904. szeptember 24., szombat. Pétervár, szept. 23. Ideérkezett jelentések szerint az e hó Bo-iki ütközetben Port-Artur belső erődítésein 45 orosz ágyú hasznavehetetlenné vált. 23 tisztés 380 közkatona meghalt, 750 megsebesült. London, szept. 23. A legutolsó Port-Artur elleni támadásról még nem érkeztek végleges jelentések. Sanghajban azt beszélik, hogy a japánok hétfő óta három erődöt foglaltak el. Tokióban azt hiszik, hogy a japánok a Kuropatkin-erősségen kívül Hushantól nyugatra kemény harc után még más erődöket is meghódítottak, melyek Portlert itt dominálják. Ezzel szemben orosz jelentések sikeres orosz ellentámadásról beszélnek. Harcok Mukden körül. Pétervár, szept. 23. — Saját tudósítónktól. — 1A vezérkarban az a vélemény, hogy az orosz hadsereg Mukdent nem adhatja fel küzdelem nélkül, mert ez a dunaiakra a legkedvezőtlenebb benyomást tenné. .Azt hiszik, hogy a jövő hétig nem kerül sor ütközetre. Pétervár, szept. 23. (Hivatalos.) Szaharov tábornoknak a vezérkarhoz intézett 22-iki távirata jelenti: A hadsereg déli harcélén az ellenséges előőrsök támadását veszik észre, melyek Pianjunpudza községtől észak felé vonulnak előre a Fulin mellett vezető úton. Tokio, szept. 23. Hivatalos távirat jelenti, hogy 20-án Taking, Szanglungku városoknál, Liaojangtól 60 mértföldnyire északkeletre ütközet volt. Egy japán csapat 20-án Hsincsungon vonult át és megtámadta a vele szemközt álló ellenséges haderőt. Ebből egy század gyalogság, egy kis lovascsapat, egy gépfegyver, valamint egy zászlóalj gyalogság, 500 főnyi lovasság, hat gyorstüzelőágyú és egy gépfegyver Szanlungkuban volt, 8 mértföldnyire Talingtól északra. Az ellenséget elűzték észak felé és az 19 halottat hagyott a csatatéren. A japánok vesztesége egészcsekély volt. Csekély zsákmányhoz is jutottak. Német szakvélemény. Berlin, szept. 23. — Saját tudósítónktól. — A Kreutzzeitung katonai munkatársa Írja: „Aggályos jelenség, hogy az orosz hadügyminisztérium az elesett tisztek pótlására a tartalékos tiszthelyetteseket hívta be. Ez a csapatok harcképességét hátrányosan befolyásolja, pedig a csapatoknak és most van sürgős szükségük megbízható vezetőkre. Péterváron még mindig azt remélik, hogy a mandzsuriai háborút másodrendű csapatokkal is végigküzdhetik és az aktív sereget, amennyire csak lehetséges, nem vonják be, csakhogy Oroszország helyzete ne gyengüljön“. A balti hajóra,. Pétervár, szept. 23. — Saját tudósítónktól. — 1A balti hajóraj még mindig a revali kikötőben van és a tengernagyi hivatalban, nem hogy az indulás napját tudnák, de még a felől sem bizonyosak, hogy a balti hajóraj egyáltalán elindul-e vagy sem. Cyrill nagyherceg a tengernagyi hajó fedélzetén van. Oroszország hadihajókat rendel. Kopenhága, szept. 23. — Saját tudósítónktól. — Oroszország a Burmeister-féle hajógyáriján három óriási gőzöst rendelt 40 millió rubelért, melyeket a legnagyobb sietséggel fognak építeni. A mandzsuriai orosz haderő- Pétervár, szept. 23. — Saját tudósítónktól. —A Mandzsúriában levő orosz haderőt három seregre osztják fel, melyek épúgy, mint a japán seregek, Oyama tábornagy, Kuropatkin tábornok főparancsnoksága alatt fognak állani. A három orosz sereget Linevics, Zarubajev és Kaulbars tábornokok fogják vezetni. Kuropatkin nem kapott erősítést London, szept. 23. — Saját tudósítónktól. — A Daily News pétervári tudósítója megbízható forrásból jelenti, hogy azok a hírek, mintha Kuropatkin a liaojangi csata óta Mukdenből erősítéseket kapott volna, légből kapottak. A vasutat Tielingtől északra a csunguzok két helyen, Karbintól északra pedig egy helyen elpusztították és igy ezen a vonalon se embereket, se anyagot nem szállíthattak. k Az Altonia. Késő este hajóztam be a fiumei kikötőbe. Aludt a város, elpihentek a sirályok, csak a víz csobogott rejtelmesen -s a parti reflektor csillogva ismételte meg percenként körforgását. Fölöttünk a magas égen ragyogó holdvilág s lenn a vizen sötét, hatalmas hajókolosszusok. Három vagy négy óriási óceánjáró, egymás mellett. De mig a többin csend van s egyetlen lámpa sem világit, az egyiknek sok-sok apró szeme kicsillan az éjszakába, kéményéből gyengén szállt fel a füst. Ez a hajó holnap délután útra kel s vele együtt ezerhétszáz magyar. Fedélzete üres, oda most senki sem mehet, de odalenn négyemeletes mélységben öszszezsúfolva ezerhatszázan álmodnak új életről, új boldogságról. . ■. Utolsó éjszaka a hazai kikötőben. Az Astonia holnap útra kél Akik ma rajta vagytok, aludjatok csendesen. üs * * Az égnek kékségét tíz napig fogva tartó felhőzeten végre kivillant a nap. Sugara szikrázva verődött vissza a Karszt szikláin s a vele együtt kelő hajnali szellő vidáman lengeti az árbocerdő lobogóit. — Szép időnk lesz! száll szájról-szájra s az Astonia utasai egy pillanat alatt ellepik a fedélzetet Egy kjs árbocán a hajónak büszkén leng az angol zászló, a másikon pedig a kombinált piros-fehér-piros, piros-fehér-zöld lobogóval játszadozik a szél. Vu- Szankarját ki a szabad tenger felé nyújtja mind a két zászló, elöl az újvilágé, mögötte a mienk, mintha annak a mutatását követné. És követi is. Mint a nyáj, melyet a legelőre hajtanak, terelődik mindegyre több és több utas az Altonia felé. Tizenötével, húszával jönnek rajonként, ahogy községek szerint épen elfogta őket a kivándorlás vágya. Ha meg akarod Magyarország néprajzát ösmnerni, csak állj az amerikai kivándorló hajó elé s ott fogod látni felvonulni hazád minden népét, minden viseletét. A báránybőr süveges, szűk nadrágos, csoszogó papucsú sváb, a tüszős, fehérruhás oláh, a kivarrott inga tót,s a lassú lépésű, kékmándlis, szüknadrágos, csizmás magyar mind, mind elvonul melletted, hogy elnyelje az a százötven lépés hosszú, harmic lépés széles szörnyeteg. Sikolt a szelepe, mmint a daruja, amint kereskedelmi exportunkat elraktározza. S mi ez az export? Állati bőr és Hunyady János keserűviz . . No, és ember. De ezeket nem kell darun emelni. Jönnek maguktól fiatal legények, erős férfiak, dolgos aszszonyok, lányok . . . Öreget egyet sem láttam. Jönnek és hozzák kis motyójukat. Apró ládikák, kosarak, zsákok, kendők. Ruhát visznek és élelmet. Az irodákban pedig amerikai hajótisztek megvizsgálják a holmit és piros cédulát ragasztanak rá, ezzel a felírással : ..Inspektor, Third Class Baggage.“ Harmadosztályú podgyász. Az az ember is, aki otthonról viszi. A jámbor paraszt, földművelő, aki eddig minden életét csöndes falujában, az ekeezarja mellett töltötte el, elszédül, mire a két emeletnyi lépcsőkön feljut a fedélzetre. És ott már várják a Cunard Line emberei. Kézről-kézre adják botorkáló alakokat s mire szegények észreveszik magukat, már lenn vannak a fedélzet alatt. És jobbra, balra, le éa fölfelé mindenféle ágyak. Hatalmas vasoszlopok sűrűn egymás mellett, a vasoszlopokon megerősített sodronyágyaljak s minden ágyalj mellé jut egy ember. Oda leteszi holmiját, azt a részt elfoglalja s husz napig az övé, mig csak meg nem érkezik Newyork kikötőjébe. Hajrá! Most újra fel a fedélzetre. Ott most osztják ki a szalmazsákot, az áthuzatot, a párnát , a kis daróc pokrócot, amivel majd takaróznak. Az egy faluból valók egymás mellé kerülnek s amint megvetették ágyukat, úgy ahogy vannak, ruhástól ráheverednek. Egyik-másik ki se mozdul, míg csak a hajó el nem indul. Minek is? Odalenn a fedélzet alatt lévő kazamatákban egész nap ég a villámvilág és halovány fényét ráveti a sok, sok száz emigráló magyarra. Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy csak egyetlenegy bus, vagy Szomorú embert is talál közöttük. Soknak rokona vált már künn, de a legtöbbet hajtja a megélhetés, 8 mapba. — Hát miért hagyja el szülőföldjét ? kérdik nem egytől. — Mert az hagy el minket! felelik. Nem ad munkát, nem ad enni, csak épen földet ad temetkezni. — A mi falunkból is húszan, jönnek! ■. . . — Tőlünkhuszonöten ... Künn más világ van, künn megélünk, boldogulunk . . . Emberek leszünk. Ilyen beszéd hangzik minden elöl. Hazug minden cikk, minden poéma, amely azt mondja, hogy fáj a kivándorlóknak elhagyni a honi földet. Ezerhétszázat láttam, egy se siratta. — Uram! Nagyon, szegény ország ez a mienk, itt kell hagyni , mondja az egyik. Igen! Nagyon szegény, érzem én is. De nem csak azért, mert itt kell hagyni, hanem azért, mert azok, akik itt hagyják, mind munkabíró, erős emberek. Színe, java, virága ennek a nemzetnek. S ha abban talán nem is látnak veszedelmet, ha a felső vidék tótjai kivándorolnak, mit szól vajon ahoz kormányzatunk, hogy a sziniiagyar nép épen úgy tesz. Bihar, Somogy, Heves mind-mind küld rajokat Amerikába, ott száll meg a túlzsúfolt tengeralatti lakásban a székely is és a Magyar Nyelvőr urainak ide kellene eljönni, hogy a magyar tájszólást tanulmányozzák. Katonasorban talán harmadrésze se volt a kivándorlóknak, tizennyolc, tizenkilenc éves a legtöbb. Ezek soha vissza nem térnek! ők még magyarok, de fiaik már a szabad Amerika gyermekei lesznek. * * * : Hát az asszonyok és leányok? Nékik megvan, a külön kormányuk,ahová a húsz napig tartó , után férfi’nem léphet be. ők is ágyaikon ülnek s holmijukat rendezgetik. Mutogatják — oh asszonyi hiúság! — a kötényt, ingváljakat, amit kivisznek. — Hát ugyan mért mennek ki? — Ha a legények kimennek, mi se maradunk otthon! . . . felelik. Az ágyak lábánál pedig ott játszadoznak, ott hemperegnek a gyerekek. Futkároznak, rínak, hancúroznak. Nekik fogalmuk sincs róla, mi történik. Kéthárom év múlva már elfelejtik hazai beszédüket is és anyaföldjük, hazájuk a csillogó város lobogó birodalma lesz . . Vajon a kivándorlási statisztikába őket is fölveszik? * * * És az asszonyok szakaszában utazik néhány áldott állapotban lévő is. Mint már az előbbi járatok alkalmával is előfordult, útközben szülik meg gyermeküket. Majd akad keresztszülő is, pap utazik a hajón, hát az uj lélek nem sokáig marad pogány. S ha valaki beteg lesz, meghal útközben? Egy csöndes éjszaka zsákba varrják s a tengerbe vetik. Ezerhatszáz ember között fel se tűnik. * * *, Salamon Eiznies. , Őt is itt találtam az Ultopián. Hatszáz orosz A helyzet Mukdenben. Pétervár, szept. 23. — Saját tudósítónktól. — A Nov. Vremja-nak e hó 22-iki kelettel következőket jelentik Mukdenből: A városban és környékén nagyon hideg van, az idő viharos és fagyos. Az orosz csapatok nagyon szenvednek a hidegtől és a tiszteknek melegebb ruhára volna szükségük, melyet itt nem tudnak szerezni. A legénység vattával bélelt chinai kabátokat és chinai posztócipőket hord, melyeket itt nagy tömegben vásárolnak össze. A lakosság egy részét Mukdenből és környékéről, különösen a nőket és gyermekeket eltávolították.