Pesti Hírlap, 1904. december (26. évfolyam, 332-361. szám)
1904-12-09 / 340. szám
1904. december 9., péntek. PESTI HÍRLAP hangzása után? A közgyűlés előző napi határozatát érvényen kívül helyezte és kimondotta, hogy zsinatot tart és egy előkészítő bizottságot küld ki s mig az előterjeszti javaslatát, addig magát elnapolja. S mi történt ma? Ma ismét elhatározták, hogy minekutána ők nem látják illetéktelennek az egyetemes közgyűlést az adórendezésre, tehát a zsinatra szükség nincs , így nem lesz zsinat. Nos, egy nagytiszteletű és méltóságos közgyűléshez ez az eljárás semmi esetre sem méltó. Az állam segíteni akar a szegénysorsú egyházközségeken, de ezen humánus szándékának az intéző fórum eleibe áll és meddő vitatkozásokkal hozza-halasztja a dolgot. M Ha jól láttunk, úgy vettük észre, hogy az adórendezés a vagyonosabb egyházfők zsebét igen kellemetlenül érintené s ez az egyszerű és világos oka a Pató-Páloskodásnak. A kormány ugyanis egy egységes adópercent megállapítását kívánja. E szerint pedig az, aki például1000 forint állami adót fizet, ezen adónak megfelelő s mondjuk 10 százalékát fizetné az egyház céljaira, ez pedig 100 forint volna. Ilyen összeggel pedig a legvagyonosabb luteránus hirdklican adóztak eddig, mert a status quo 100 forintban állapítja meg az adózás maximumát. A kivánt percent-megállapitás elől úgy a reformátusok, mint az evangélikusok kitérnek s azt kívánják, hogy a kormány mondja meg, mennyit akar adni. Szóval, megindul az alku, addig pedig egy csomó egyházközség csődöt fog mondani. Zsilinszky Mihálynak tehát úgy látszik nagy oka volt a közvetlen munkálkodástól visszavonulni. Nem hagyhatjuk szél nélkül a mai napnak egy másik igen érdekes eseményét sem. Jánossy Lajos, a fehérkomáromi egyháznak fiatal és igen talentumos esperese, felállt a közgyűlés végén és azt indítványozta, hogy miután valószínűleg az adóügyet mégis csak zsinat elé kell terelni, határozza el a közgyűlés, hogy, az egyházi alkotmány idők folyamán beállott fogyatékosságainak, hibáinak megreparálása céljából okvetlenül zsinatot hív össze. Mondanunk sem kell, hogy Jánossy esperest ezért nem tapsolták meg, hanem addig nógatták, amíg visszavonta az indítványát. Egyebekben a mai közgyűlés még a következő dolgokkal foglalkozott. Tegnap az alapítványokról szóló szabályrendeletet a 21-ik pontig tárgyalták s ma befejezték. Az alapítvány kezeléséről intézkedő szakasznál, az állami felügyelet gyakorlási módját megállapító 69-ik szakasznál Zsigmondy főjegyző módosítását fogadták el, mely szerint a püspökök jelentése őfelsége a magyar király legfőbb felügyeleti jogának gyakorlása végett évenként a kerületi jegyzőkönyvbe foglalkudó s ez£el együtt a kormányhoz felterjesztendő. Az elvi jelentőségű határozatokat és az egyetemes gyűlés által eddig alkotott szabályrendeleteket 1200 példányban kinyomatja az egyetemes közgyűlés. Az egyházak önköltségen szerezhetik meg az egyes példányokat. Zsigmondy Jenő előterjeszti a zsinati bizottság jelentését, amely kimondja, hogy az evangélikus egyház alkotmányának megváltoztatása az államsegély igénybevétele esetén sem szükséges, csupán azok a rendszabályok alkotandók meg, melyek az államsegély megadásának feltételét képezik. Az egyetemes közgyűlés, mintt legfőbb kormányzó testület, az E. T. 150. szakasza értelmében, erre intézkedési joggal bír. A közgyűlés elhatározza, hogy az állami hozzájárulásból és más segélyforrásaiból egyetemes adóalapot létesít, melynek rendeltetése a hívek alsó terheinek könnyítése, mind amaz egyházakban, melyek a létesítendő adókulcs életbe léptetése után segélyre szorulnak. Sztehló Kornél főügyész szerint az egyháznak feladata az adókulcs megállapítása, ha az állami segélyre reflektál, de ez esetben a zsinattartás elkerülhetetlen. A minisztériuminak statisztikai adatokra s nem adókulcsra van szüksége. A kormány elé terjesztendő eszerint a hívek mai állami és egyházi adójának kimutatása. Szentiványi, Marík Dániel, dr Milder Károly, és Laszkáry Gyula hozzászólása után a tárgysorozat kimerült. A közgyűlés még meghallgatta Boltik püspök imáját ss ezzel báró Prónáig Dezső a közgyűlést berekesztette. — IRODALOM. * (Harc a szabadságért.) Böngérfi János művében egy öreg honvéd beszéli el unokáinak a magyar szabadságharc történetének kimagaslóbb eseményeit. Közvetlenségével s a hazaszeretet melegségével hat a mű az ifjúságra, akinek szánva van. Itt-ott közbeszólnak a gyermekek is és naiv kérdéseik még csate közvetlenebbé teszik a szerző előadását. A könyv ára díszes kötésben 6 kor. Orosz-japán háború. Újabb mozgósítás Pétervár, dec. 8. Elrendelték a második Volga-ezred és a Terek-kozákok mozgósítását. Port-Artur ostroma. Tokio, dec. 8. A császári főhadiszállás tudatja, hogy a Port-Arturban fekvő orosz hajóknak a nagy- kaliberű ágyuktól tegnapi lövöldöztetése kitűnő eredményű volt. Megfigyelték, hogy sok lövés találta a Perezvjed, l’objeda és Ballada nevű hajókat. A Perezvjed negyed négy órakor kigyuladt. A Pobjeda jobboldalt dőlt. Tokió, dec. 8. (Hivatalos.) A hajótüzér-testület parancsnoka jelenti, hogy a 203 motoros dombról tegnap történt vizsgálat azt eredményezte, hogy a Retvizán fenékig sülyedt. A Pobjeda erősen jobbra dőlt. A hajó törzse a vizumnal alatt nyugat felől látható. Berlin, dec. 8. — Saját tudósítónktól. — Tokióból jelenti a Lokalanzeiger. Port-Artur északi erődeit a japánok még nem hódították meg és Tokióban el vannak készülve rá, hogy Port-Artur február, előtt nem fog elesni London, dec. 8. — Saját tudósítónktól. — A japánok szakadatlanul folytatják a port-arturikikötőben levő orosz flotta bombázását. A Poltava ennek folytán már elmerült, a Retinzán és Baján pedig súlyosan megsérültek. A 203 méteres halom elfoglalása után a japánok az Akazon halmon kívül az Etsesan erőd közelében még két fontos hadállást elfoglaltak. A nunkdeni harctérről. London, dec. 8. A Reuter-ügynökség jelenti az orosz keleti hadsereg főhadiszállásáról Senkingen át tegnapi kelettel. A nehéz tüzérség naponta tüzet a Putilov-dombról és Liugsinpuból, de Rennenkampf tábornok utolsó ütközete óta nem történt összeütközés. Éjjelenként önkéntesek vállalkoznak az ellenséges vonal támadására és japánoktól megszállott házakat robbantanak. Ezek a vállalkozások igen veszedelmesek, de nagyban nyugtalanítják az ellenséget. Rennenkampf tábornok ütközeteiben a japánok szám szerint kisebbségben voltak. Az oroszok keveset vesztettek, zsákmányoltak sok fegyvert és mintegy 100 japánt fogtak el, kiknek rossz ruházatuk volt és sokat szenvedtek a hidegtől. Az utolsó ütközetekben a japánok szokásuk ellenére számos halottat hagytak a csatatéren. Az orosz hadsereg naponta 200.000 púd élelmiszert fogyaszt, valószínűleg egy hét múlva úgy be lesz fagyva a Hundo, hogy át lehet rajta kelni a vonatcsapatoknak. Pétervár, dec. 8. Szafarov távirata szerint tegnap nem történt összeütközés az ellenséggel. Berlin, dec. 8. — Saját tudósítónktól, — Mukdenból jelentik a Lokalanzeigernak. Miután Rennenkamp hadtestét a japánoknak nem sikerült megkerülnie, a japánoknak egy általános támadása mind valószínűtlenebbé lesz. Egy arcél-támadás most kivihetetlennek látszik és egy, a Hun folyótól nyugatra való támadás politikai okokból nem tanácsos. Londoni dec. 8. — Saját tudósítónktól. — Mukdenból jelentik, hogy e hó 6-án a Putilov halomnál és a vasútnál olyan heves ágyúharc folyt, mint amilyenre a háború folyamán eddig még nem volt példa. Mind a két sereg egyre több nehéz kaliberű ágyút visz a harcba. Az oroszok azt hiszik, hogy a japánok általános támadásra készülnek. • Szénszállítás Cardiffből, London, dec. 8. A német nagykövetség megcáfolja azt az újsághírt, hogy része van abban, hogy a kardiffi német konzul az orosz hajóhadnak szenet ad el. Nem vonja kétségbe, hogy a konzul adott el szenet, de az illető kereskedő Kardiffban. Hogy mint ilyen milyen üzleteket csinál, nem tartozik egyáltalán a német kormányra és egyáltalán nem diplomáciai kérdés. Ha Anglia meg akarja akadályozni az angol szén eladását, ez az ő dolga, nem Németországé, London, dec. 8. X Morningpost jelenti Cardiffból 7-éről. A Kapitan Menzell nevű gőzös engedelmet kapott, hogy saját használatára szenet vegyen fel. A hajónak vízteherii kell Cardiffot felhagynia. Arra a kérdésre, hogy miért nem szabad több szenet fölvennie, mint amennyi saját használatán szükséges, a külügyminisztérium feleletet nem adott, Oroszország és Japán új szénmegrendelést tett. Angol kereskedők az elmúlt 14 napban mintegy, húsz gőzöst béreltek közvetlenül japán számlára több mint 120,000 tonna szénnek chinai kikötőkbe való szállítása végett. Uj orosz hadihajók. Berlin, dec. 8. — Saját tudósítónktól. — Pétervárról táviratoztak a Berliner Tageblattnak. Elhatározták, hogy további segélyhajórajt küldenek ki, az idevonatkozó részletek azonban még ismeretlenek. Tengerészeti körökben többen a fekete tengeri hajóraj kiküldését kívánják, de gróf Lamsdorfs nem akarja a Dardanella-kérdést felzavarni. A cárnak is ugyanez a nézete. A balti flottát előreláthatólag két új páncélos hajóval erősítik meg és január vagy február hó végén további hajókat indítanak útnak. Ami argentínai és chilei hajók megvételét illeti, úgy hírlik, hogy egy dán báró vállalta el a közvetítést, amiért két millió közvetítési jutalékot kap. Chile és Argentína azonban tagadják ezt. Ha e hajók megvétele megtörtént, úgy Rosdestvenski tengernagy elég erős lesz a Togo elleni küzdelemre. A Dardanellák megnyitása. London, dec. 8. — Saját tudósítónktól. — A Dardanellák megnyitásáról a Standard pétervári levelezője Írja: Orosz »kormánykörökben tulajdonkénen ellene vannak annak, hogy a Dardanellák kérdését most megbolygassák. De az udvari párt, az özvegy-cárnéval élén, mellette van. Az orosz kormány azt állítja, hogy azok az előnyök, amelyek a Dardanellák megnyitásából Oroszországra származnának, nem érnek fel a hátrányokkal, amelyektől emmiatt tartani kell, mert akkor előreláthatólag a többi hatalom sem tartaná meg az átkelési tilalmat Az orosz külügyminisztérium ellenzi a Fekete-tengeri flotta elindítását Ezt csak az udvari párt kívánja. 7 KÉPZŐMŰVÉSZET. (Két festő-poéta.) A magyar festőművészet két nagy poétájáról: Pach László és báró Hednyánszky Lászlóról most egyszerre jelent meg egyegy kötet életrajz a „Művészeti Könyvtár“ gyűjteményében. Mindkét művész olyan kiváló alak, tájfestészetünk történetében, hogy életük és működésük ismertetése már a legégetőbb aesthetikai szükségletek közé tartozott. És művészeti irodalmunk két szorgalmas munkája dr Lázár Béla s Malonyay Dezső a legérdemesebb munkát végezték, mikor e két poétafestő életrajzát minél vonzóbban és minél szebben illusztrálva igyekeztek megírni. Egy-egy művész életrajzánál az ő alkotásainak jól megválogatott sorozata gyakran többet mond, mint az egész szöveg s az életrajz-iró érdemét csak fokozza az, ha a szöveggel is le tudja bilincselni az olvasó figyelmét. Paál László életéről és működéséről dr Lázár Béla valóságos rajongással ír. Az ő helyzete persze nehezebb, mint Malonyay Dezsőé, aki még élő művészt ismertet. Lázár egy korán elhalt és korán elfelejtett magyar művész emlékét idézte vissza s egyéniségét arra a magas polcra állította, mely őt méltán megilleti. Évek hosszú sora óta őriztünk Paál Lászlótól a Nemzeti Múzeumban két nagystílű képet, — ez volt az egész, amit tőle láttunk s nem sokkal több, azait róla tudtunk, csekély nyomon indult