Pesti Hírlap, 1904. december (26. évfolyam, 332-361. szám)

1904-12-09 / 340. szám

1904. december 9., péntek. PESTI HÍRLAP hangzása után? A közgyűlés előző napi határozatát érvényen kívül helyezte és kimondotta, hogy zsi­natot tart és egy előkészítő bizottságot küld ki s m­ig az előterjeszti javaslatát, addig magát elna­polja. S mi történt ma? Ma ismét elhatározták, hogy minekutána ők nem látják illetéktelennek az egyetemes közgyűlést az adórendezésre, tehát a zsi­natra szükség nincs , így nem lesz zsinat. Nos, egy nagytiszteletű és méltóságos közgyűléshez ez az eljárás semmi esetre sem méltó. Az állam segí­­teni akar a szegénysorsú egyházközségeken, de ezen humánus szándékának az intéző fórum eleibe áll és meddő vitatkozásokkal hozza-halasztja a dol­got. M Ha jól láttunk, úgy vettük észre, hogy az adó­­rendezés a vagyonosabb egyházfők zsebét igen kel­lemetlenül érintené s ez az egyszerű és világos oka a Pató-Páloskodásnak. A kormány ugyanis egy egy­séges adópercent megállapítását kívánja. E szerint pedig az, aki például­­1000 forint állami adót fizet, ezen adónak megfelelő s mondjuk 10 százalékát fi­zetné az egyház céljaira, ez pedig 100 forint volna. Ilyen összeggel pedig a legvagyonosabb luteránus hirdkl­ican adóztak eddig, mert a status quo 100 fo­rintban állapítja meg az adózás maximumát. A ki­­­vánt percent-megállapitás elől úgy a­ reformátusok, mint az evangélikusok kitérnek s azt kívánják, hogy a kormány mondja meg, mennyit akar adni. Szó­val, megindul az alku, addig pedig egy csomó egy­házközség csődöt fog mondani. Zsilinszky Mihály­nak tehát úgy látszik nagy oka volt a közvetlen munkálkodástól visszavonulni. Nem hagyhatjuk szél nélkül a mai napnak egy másik igen érdekes eseményét sem. Jánossy La­jos, a fehérkom­áromi egyháznak fiatal és igen talen­­tumos esperese, felállt a közgyűlés végén és azt in­dítványozta, hogy miután valószínűleg az adóügyet mégis csak zsinat elé kell terelni, határozza el a közgyűlés, hogy, az egyházi alkotmány idők folya­mán beállott fogyatékosságainak, hibáinak megre­­parálása céljából okvetlenül zsinatot hív össze. Mon­danunk sem kell, hogy Jánossy esperest ezért nem tapsolták meg, hanem addig nógatták, amíg vissza­vonta az indítványát. Egyebekben a mai közgyűlés még­ a következő dolgokkal foglalkozott. Tegnap az alapítványokról szóló szabályrendeletet a 21-ik pontig tárgyalták s ma befejezték. Az alapítvány kezeléséről intézkedő szakasznál, az állami felügyelet gyakorlási módját megállapító 69-ik szakasznál Zsigmondy főjegyző módosítását fogadták el, mely szerint a püspökök jelentése ő­felsége a magyar király legfőbb felügye­leti jogának gyakorlása végett évenként a kerületi jegyzőkönyvbe fogl­alkudó s ez£el együtt a kormány­­hoz felterjesztendő. Az elvi jelentőségű határozatokat és az egyete­mes gyűlés által eddig alkotott szabályrendeleteket 1200 példányban kin­yomatja az egyetemes közgyű­lés. Az egyházak önköltségen szerezhetik meg az egyes példányokat. Zsigmondy Jenő előterjeszti a zsinati bizottság jelentését, amely kimondja, hogy az evangélikus egy­ház alkotmányának megváltoztatása az államsegély igénybevétele esetén sem szükséges, csupán azok a rendszabályok alkotandók meg, melyek az államse­gély megadásának feltételét képezik. Az egyetemes közgyűlés, mintt legfőbb kormányzó testület, az E. T. 150. szakasza értelmében, erre intézkedési joggal bír. A közgyűlés elhatározza, hogy az állami hozzájá­rulásból és más segélyforrásaiból egyetemes adó­alapot létesít, melynek rendeltetése a hívek alsó ter­heinek könnyítése, mind amaz egyházakban, melyek a létesítendő adókulcs életbe léptetése után segélyre szorulnak. Szteh­ló Kornél főügyész szerint az egyháznak feladata az adókulcs megállapítása, ha az állami se­gélyre reflektál, de ez esetben a zsinattartás elkerül­hetetlen. A minisztériuminak statisztikai adatokra s nem adókulcsra van szüksége. A kormány elé terjesz­tendő eszerint a hívek mai állami és egyházi adójá­nak kimutatása. Szentiványi, Marík­ Dániel, dr Milder Károly, és Laszkáry Gyula hozzászólása után a tárgysorozat kimerült. A közgyűlés még meghallgatta Boltik püs­pök imáját ss ezzel báró Prónáig Dezső­ a közgyűlést berekesztette. — IRODALOM. * (Harc a szabadságért.) Böngérfi János művében egy öreg honvéd beszéli el unokáinak a magyar szabadságharc történetének kimagaslóbb eseményeit. Közvetlenségével s a hazaszeretet me­legségével hat a mű az ifjúságra, akinek szánva van. Itt­-ott közbeszólnak a gyermekek is és naiv kérdéseik még csate közvetlenebbé teszik a szerző előadását. A könyv ára díszes kötésben 6 kor. Orosz-japán háború. Újabb mozgósítás Pétervár, dec. 8. Elrendelték a második Volga-ezred és a Terek-kozákok mozgósítását. Port-Artur ostroma. Tokio, dec. 8. A császári főhadiszállás tudatja, hogy a Port-Arturban fekvő orosz hajóknak a nagy- kaliberű ágyuktól tegnapi lövöldöztetése kitűnő eredményű volt. Megfigyelték, hogy sok lövés találta a Perezvjed, l’objeda és Ballada nevű hajókat. A Perezvjed negyed négy órakor ki­­gyuladt. A Pobjeda jobboldalt dőlt. Tokió, dec. 8. (Hivatalos.) A hajótüzér-testület pa­rancsnoka­ jelenti, hogy a 203 motoros dombról tegnap történt vizsgálat azt eredményezte, hogy a Retvizán fenékig sü­lyedt. A Pobjeda erősen jobbra dőlt. A hajó törzse a vizumnal alatt nyu­gat felől látható. Berlin, dec. 8. — Saját tudósítónktól. — Tokióból jelenti a Lokalanzeiger. Port-Artur északi erődeit a japánok még nem hó­dították meg és Tokióban el vannak készülve rá, hogy Port-Artur február, előtt nem fog el­esni London, dec. 8. — Saját tudósítónktól. — A japánok szakadatlanul folytatják a port-arturi­­kikötőben levő orosz flotta bombá­zását. A Poltava ennek folytán már elmerült, a Retinzán és Baján pedig súlyosan megsérül­tek. A 203 méteres halom elfoglalása után a japánok az Akazon halmon kívül az Etsesan erőd közelében még két fontos hadállást elfog­laltak. A nunkd­eni harctérről. London, dec. 8. A Reuter-ügynökség jelenti az orosz keleti hadsereg főhadiszállásáról Senkingen át tegnapi kelettel. A nehéz tüzérség naponta tü­zet a Putilov-dombról és Liugsinpuból, de Rennenkampf tábornok utolsó ütközete óta nem történt összeütközés. Éjjelenként önkéntesek vál­lalkoznak az ellenséges vonal támadására és japánoktól megszállott házakat robbantanak. Ezek a vállalkozások igen veszedelmesek, de nagyban nyugtalanítják az ellenséget. Rennen­­­kampf tábornok ütközeteiben a japánok szám szerint kisebbségben voltak. Az oroszok keve­set vesztettek, zsákmányoltak sok fegyvert és mintegy 100 japánt fogtak el, kiknek rossz ru­házatuk volt és sokat szenvedtek a­ hidegtől. Az utolsó ütközetekben a japánok szokásuk ellené­re számos halottat hagytak a csatatéren. Az orosz hadsereg n­aponta 200.000 púd élelmiszert fogyaszt, valószínűleg egy hét múlva úgy be lesz fagyva a Hundo, hogy át lehet rajta kelni a vonatcsapatoknak. Pétervár, dec. 8. Szaf­arov távirata szerint tegnap nem történt összeütközés az ellenséggel. Berlin, dec. 8. — Saját tudósítónktól, — Mukdenból jelentik a Lokalanzeigernak. Miután Rennenkamp hadtestét a japánoknak nem sikerült megkerülnie, a japánoknak egy általános támadása mind valószínűtlenebbé lesz. Egy­­ arcél-támadás most kivihetetlennek látszik és egy, a Hun folyótól nyugatra való tá­madás politikai okokból nem tanácsos. Londoni dec. 8. — Saját tudósítónktól. — Mukdenból jelentik, hogy e hó 6-án a Pu­­tilov halomnál és a vasútnál olyan heves ágyú­­harc folyt, mint amilyenre a háború folyamán eddig még nem volt példa. Mind a két sereg egyre több nehéz kaliberű ágyút visz a harcba. Az oroszok azt hiszik, hogy a japánok általá­nos támadásra készülnek. • Szénszállítás Cardiff­ből, London, dec. 8. A német nagykövetség megcáfolja azt az új­sághírt, hogy része van abban, hogy a kardiffi né­met konzul az orosz hajóhadnak szenet ad el. Nem vonja kétségbe­, hogy a konzul adott el szenet, de az illető kereskedő Kardiffban. Hogy mint ilyen mi­lyen üzleteket csinál, nem tartozik egyáltalán a német kormányra és egyáltalán nem­ diplomáciai kérdés. Ha Anglia meg akarja akadályozni az an­gol szén eladását, ez az ő dolga, nem Németor­szágé, London, dec. 8. X Morningpost jelenti Cardiffból 7-éről. A Kapitan Menzell nevű gőzös engedelmet kapott, hogy saját használatára szenet vegyen fel. A hajó­nak vízteherii kell Cardiffot felhagynia. Arra a kérdésre, hogy miért nem szabad több szenet föl­vennie, mint amennyi saját használatán szüksé­ges, a külügyminisztérium feleletet nem adott, Oroszország és Japán új szénmegrendelést tett. Angol kereskedők az elmúlt 14 napban mintegy, húsz gőzöst béreltek közvetlenül japán számlára több mint 120,000 tonna szénnek chinai kikötőkbe való­ szállítása végett. Uj orosz hadihajók. Berlin, dec. 8. — Saját tudósítónktól. — Pétervárról táviratoztak a Berliner Ta­­ge­blattnak. Elhatározták, hogy további segély­­hajórajt küldenek ki, az idevonatkozó részletek azonban még ismeretlenek. Tengerészeti körök­ben többen a fekete tengeri hajóraj kiküldését kívánják, de gróf Lamsdorfs nem akarja a Dardanella-kérdést felzavarni. A cárnak is ugyanez a nézete. A balti flottát előrelátható­lag két új páncélos hajóval erősítik meg és ja­nuár vagy február hó végén további hajókat indítanak útnak. Ami argentínai és chilei ha­jók megvételét illeti, úgy hírlik, hogy egy dán báró vállalta el a közvetítést, amiért két millió közvetítési jutalékot kap. Chile és Argentína azonban tagadják ezt. Ha e hajók megvétele megtörtént, úgy Rosdestvenski tengernagy elég erős lesz a Togo elleni küzdelemre. A Dardanellák megnyitása. London, dec. 8. — Saját tudósítónktól. — A Dardanellák megnyitásáról a Stan­dard pétervári levelezője Írja: Orosz »kormánykörökben tulajdonké­nen ellene vannak annak, hogy a Dardanellák kérdését most megbolygassák. De az udvari párt, az özvegy-cárnéval élén, mellette van. Az orosz kormány azt állítja, hogy azok az elő­nyök, amelyek a Dardanellák megnyitásából Oroszországra származnának, nem érnek fel a hátrányokkal, amelyektől emmiat­t tartani kell, mert akkor előreláthatólag a többi hata­lom sem tartaná meg az átkelési tilalmat Az orosz külügyminisztérium ellenzi a Fekete-ten­geri flotta elindítását Ezt csak az udvari párt kívánja. 7 KÉPZŐMŰVÉSZET. (Két festő-poéta.) A magyar festőművé­szet két nagy poétájáról: Pach László és báró Hed­­nyánszky Lászlóról most egyszerre jelent meg egy­­egy kötet életrajz a „Művészeti Könyvtár“ gyűjtemé­nyében. Mindkét művész olyan kiváló alak, tájfesté­szetünk történetében, hogy életük és működésük is­mertetése már a legégetőbb aesthetikai szükségletek közé tartozott. És művészeti irodalmunk két szorgal­mas munkája­­ dr Lázár Béla s Malonyay Dezső a legérdemesebb munkát végezték, mikor e két poéta­festő életrajzát minél vonzóbban és minél szebben il­lusztrálva igyekeztek megírni. Egy-egy művész élet­rajzánál az ő alkotásainak jól megválogatott sorozata gyakran többet mond, mint az egész szöveg s az élet­­rajz-iró érdemét csak fokozza az, ha a szöveggel is le tudja bilincselni az olvasó figyelmét. Paál László életéről és működéséről dr Lázár Béla valóságos rajongással ír. Az ő helyzete persze nehezebb, mint Malonyay Dezsőé, aki még élő mű­vészt ismertet. Lázár egy korán elhalt és korán el­felejtett magyar művész emlékét idézte vissza s egyé­niségét arra a magas polcra állította, mely őt mél­tán megilleti. Évek hosszú sora óta őriztünk Paál Lászlótól a Nemzeti Múzeumban két nagystílű képet, — ez volt az egész, amit tőle láttunk s nem sokkal több, azait róla tudtunk,­­ csekély nyomon indult

Next