Pesti Hírlap, 1905. április (27. évfolyam, 92-106. szám)
1905-04-01 / 92. szám
a törvényhozás megszavazhatta volna, a legnagyobb részét már elköltötték! Még ugyan nem állapították meg a végleges „formulát“ a katonai kívánságaink megtagadására, mert Pitreich hadügyminiszter Bécsben felejtette a szakvéleményének egy részét (valószínűleg azt, amelyiket Becknél tartogat) s ezért haza kellett neki pár napra szaladnia. De az kiszivárgott, hogy semmiféle tényleges engedményt nem akarnak adni a magyar állam nyelvének a hadseregben való érvényesítésére. Az a „formula“, amit világgá röpítettek, hogy a magyarországi csapatok mindegyikében ezred-nyelvvé teszik a magyart, egyszerű szemfényvesztés. Ez közjogi tekintetben semmit sem jelent, hisz ez eddig is így volt. A gyakorlatban nincs semmi jelentősége. Mert mi az „ezred-nyelv“ tulajdonképen? Magyarul az „abriktálás“ nyelve. Ezentúl a rekruták betanításánál s a kaszárnyában királyi rendeletre fog a német tiszt a magyar bakákra magyarul káromkodni. Ezt eddig is megtették királyi rendelet nélkül. S az ilyen nemzeti vívmányért kár volt a nemzetet téli választásba kergetni. Az állam nyelvének és tekintélyének ér-vényesitésére csak vezényleti s még inkább a szolgálati nyelv való. Ha ebben nem tud a par- l lamenti többség semmi haladást elérni, úgy pro- grammjának legjelentősebb részét nem tudja megvalósulni. Itt lehetne kézzel fogható ered- ményt fölmutatni. Erre kell a fősúlyt fektetni. S emellett még az állam méltóságát érvényesítő jelvény- s zászlókérdés is alárendeltebb. Az utóbbiakban persze inkább engedne a hadügyi kor-mány és a király, de ép arra kell a koalíciónak vigyázni, hogy ne holmi külsőségekkel törüljék ki a szemét, hanem reális eredményeket nyújtsanak. Elvi deklarációk, királyi enunciációk, kor- mány-nyilatkozatok, párthatározatok s a par-lamenti jegyzőkönyvek: ez mind csak papiros. • S papiros vívmányokkal, kártyavárakkal nem lehet többé a választók elé állani. A nemzet töb- jé nem gyermek. _________ " Gondolják meg az utolsó órában még a királyi palotában és a pártklubokban is, hogy ha az állam nyelvének érvényesítését most elnapolják a hadseregben, az oly blamázs lesz magára a magyar államra, hogy ez aztán más téren sem fog tudni érvényt szerezni a nyelvének. Pedig ha ezt az országot a legközelebbi évtizedek alatt nem teszszük egynyelvűvé, óriási veszedelemek támadhatnak. A király ne felejtse el, hogy magyar birodalmának területi épségét csak az biztosítja, ha a területen belül minden lakos magyar lesz. A király önmaga ellen vét, ha a magyarosítást minden vonalon nem gyámolitja s nem siet magának egy erős magyar hadsereget s erős magyar államot teremteni, gyakorlat után. Akinek vérében van a verekedés, könnyen megtanulja annak reguláit. A nagy urak jónak látták a kitanult és begyakorlott inzurgens hadsereget a legmagasabb uraságoknak is megmutatni. Tömeges gyakorlat, hadi szemle, császárok és királyok látogatása, nádorispán vezérlete, mindenféle parádé megtörtént. Jó rendben folyt le minden.A császár kíséretében ott voltak a hadvezérek, az idegen országi követek, a kormányzók s mindenféle dikdált udvari méltóságok. Az akkori hírlapokban el lehet olvasni az egész hókuszpókuszt. De volt valami oka is ennek. A legmagasabb hadi bizottság akkorra megtudta már a győri csata igazi lefolyását, az inzurgensek csodálatos hőstetteit. Csak úgy ontották a mindenféle katonai elismeréseket, rendeket és kitüntetéseket. Azok számára, akik élve maradtak. Hát a holtak? A csatatér hősi áldozatai? Akik hazájuk védelmében szemébe néztek a dicsőséges halálnak? Akik nélkül a francia sereg elfogta vagy a Dunába kergette volna János főherceg rendes hadseregét? Van-e dicső emlékszobruk a csatatéren? Hirdeti-e a hálás nemzet elismerését? — Retirálj, retirálj! Ez megmaradt az emlékezetben. Fejezzük be Jókay József inzurgens életének történetét. Most már nem sok van hátra belőle . Különös buzgósággal gyakorolták az inzurgens tisztek a karddal való viaskodást. Jókay is. Egyszer Németh Péter hadnagy bajtársával tusakodott. Csak úgy vidám pajkossággal. Majdnem szomorú lett a vége. Kardjuk markolatának nem volt kosara. Németh Péter kardja keményen megütötte Jókay keze fejét épen a hosszú ujj tövénél. Katonadolog az egész. Csakhogy csontrepedés és kegyetlen csonthártyagyuldlás lett belőle. Érzékeny fájdalmak, álmatlanság s a kéznek nem használhatása miatt Jókay József hat hétig nem szolgálhatott. Képtelen volt a fegyverviselésre. Sérülése utóbb meggyógyult, csontja behegedt ugyan, de nyoma örökké meglátszott s jobb kezének középső hosszú újját teljes életében soha se használhatta tökéletesen. Jól emlékszem, ezt említette nekem egyszer nagy költő-fia, de tudtommal soha meg nem irta. November 5-én végezték be a nyílt mezőn való táborozást. Hideg, őszi esős, szeles idők jártak. Kellemetlen és szükségtelen volt már a nyílt táborozás. Téli szállásra kellett valahová elvonulni. Jókay zászlóalját Kócsrahelyezték, onnan pedig néhány nap után Kis-Dérre, Ászárra és Hantára. Kis-Béren Jókay József egy üveges mesternél kapott szállást. Ott kellett halnia, ahol a mester meg a felesége, meg három apró gyereke, meg egy milliónyi szobabeli apró zsellérecske hált. Hajh, a patvarista korszak éjjeli gyötrelmei mind feltámadtak! De mit lehet várni szegény üveges mestertől? Az egész napot hajnaltól késő estig csak el lehetett tölteni a korcsmában, de valami sok öröm ott a falusi korcsmában se nyílott. S a korcsma is messze volt, a sár is nyakig ért az utcán s ezt a koromsötétségben minden este végig kellett járnni. Katonadolog ez is December 18-án bevezényelték Komáromba. Dandárparancsnokuk Hofmeister tábornok volt a rendes hadseregből. Ennek számára kellett Komáromban téli szállást keresnie. Megkereste, megtalálta. S nyugodt lélekkel kirándult Ó-Gyallára szüleihez. Ezalatt baj történt. A szállásadó elcsereberélte a dandárparancsnok lakását. Jön , generális s nincs jó lakása. Keresi Jókay József hadnagyot, nem találja. Nyomban bejelenti a vár főparancsnokának. A főparancsnok Dávidovics Pál táborszernagy volt, újdonsült báró. Kemény katona. Jókay József hadnagyot magához rendelte, kegyetlenül összeszidta, a profoszhoz küldte. — Nem szolgabirn ám most a hadnagy úr! De aztán mégis nyomban megkegyelmezett neki. Napóleonnal megkötötték a békét. Neri volt szükség többé a nemesi fölkelő seregre. 1810-ik év január 1üben indították útnak, ? i» -i— O 1 il i U JU 4 i'j A válság, A kibontakozás útja. A mai napon a politikai körök egy részében a megegyezés létesítésének pozitív alapjául tekintették azt a tervet, amelyet Lukács László pénzügyminiszter a Szögyény-Marick László nagykövettel való konferálásokra támaszkodva terjesztett elő. A terv az, hogy a válság megoldása érdekében térjenek vissza a vezérlőbizottságban első alkalommal felmerült ama gondolathoz, hogy a koalíció kapcsolja ki a programmból a katonai kérdéseket s ennek viszonzásául a közös hadügyi kormány két évi időre lemond az újonclétszám felemeléséről és a felemelt katonai költségek fedezésének kívánalmáról. E kérdés megbeszélése végett időzött Pitreich közös hadügyminiszter Budapesten, erről volt szó mindama tárgyalásokban, melyeket a közös hadügyminiszter, a haditengerészet parancsnoka a királyival s a magyar kormány két tagjával, gróf Tisza István miniszterelnökkel és Lukács László pénzügyminiszterrel folytatott. Teljes megállapodás azonban egyelőre még ezekben a kérdésekben sem létesülhetett, mert az egyes részleteket még Bécsben az érdekelt szakkörökben kell megbeszélni. Ugyanis a hadügyi kormány technikai akadályok miatt nem mondható le két évre sem az egész 450 milliós költségről, mert ennek egy részét hetvenöt millió koronát, már elköltötték, részben pedig kötelező rendeléseket tettek az utólagos fedezet reményében. A tárgyalások során Lukács László pénzügyminiszter és Pitreich közös hadügyminiszter között nézeteltérések merültek fel amiatt, mert Pitreich nem akarta Beck vezérkari főnök megkérdezése nélkül a megállapodásokat létesíteni. Pitreichnak nem állottak rendelkezésére a szükséges adatok s ezért a tárgyalásokat félbe kellett szakítani, mig Pitreich ma este elutazott Bécsbe, hogy ott a hadvezetőséggel a kérdéseket megbeszélje és az adatokat összeállítsa Ama kérdések között, melyek a bécsi adatszerzést szükségessé teszik, vannak a következők: A tábori ágyuk legnagyobb részét már munkába adták; a talpfák még nincsenek ugyan megrendelve, de a hadügyi kormány megmagyarázta a magyar vásérpolitikusoknak, hogy a talpfákról nem mondhat le, mert különben az ágyuk is teljesen értéktelenek lesznek. A hadiszer megrendeléseket már megtették, de a bécsi és budapesti cégek reverzálist írtak alá, amely szerint, a fizetésre határozatlan időrg várnak. A haditengerészet már szintén kiadta a megrendelések egy részét, a másik része pedig záros határidőhöz van kötve. Még több nehézség mutatkozik annak a megállapítása, kérdésében, hogy a meg nem szavazott, de már részint elköltött összegek fedezéséről utólagosan miképen gondoskodjanak. Mindamellett irányadó helyen ma délben a legkedvezőbben fogták fel a helyzetet, sőt az is megtörtént, hogy félhivatalosan kihirdették, hogy gróf Andrássy Gyula a koalíció végleges programjától eltérő új alapon vállalkozik a kormány alakítására. Az erről szóló jelentés, melyet a Tisza-kormány félhivatalosan Búd. Tud. ma délben adott ki, így hangjaik: Pénteken délelőtt folytatták azt a tanácskozást, mely csütörtökön dölite a pénzügyminisztériumban Lukács László pé ügyminiszter és Pitreich lovag, táborszem közös hadügyminiszter között kezdetét vett, pénteki tárgyaláson azonban csak a pénzügyiszter és a hadügyminiszter vettek részt, a tengerészeti parancsnok, sem pedig a szakelőadó nem volt jelen a pénteki kormécián. ( A tanácskozásokat, melyek egy koalíciós kinet alakításának új alapon való létesítését hozzák, ezúttal meg kellett szakítani, mert az ügyminiszternek néhány adat megszerzése ir Pécsbe kell utaznia; a tanácskozásokat azok a lehető legrövidebb idő múlva folytatják ésfogják fejezni. Beavatott körökben, az ellenkező hitvszésekkel szemben, az a meggyőződés tartja is magát, hogy gróf Andrássyy Gyula, aki ez, szerint mindenki másnál inkább alkalmas arra, hogy a parlamentáris rend helyreállítását célzó akció élére lépjen, meg is fogja hozni azt a hazafias áldozatot, hogy élére álljon az új alapon tervezett koalíciós kormánynak. Arról beszélnek XU^Ut UsfJXlxLO a.n. tj^m. Liiii .