Pesti Hírlap, 1905. április (27. évfolyam, 92-106. szám)

1905-04-01 / 92. szám

a törvényhozás megszavazhatta volna, a legna­gyobb részét már elköltötték! Még ugyan nem állapították meg a vég­leges „formulát“ a katonai kívánságaink meg­tagadására, mert Pitreich hadügyminiszter Bécsben felejtette a szakvéleményének egy ré­szét (valószínűleg azt, amelyiket Becknél tarto­gat) s ezért haza kellett neki pár napra szalad­nia. De az kiszivárgott, hogy semmiféle tény­leges engedményt nem akarnak adni a magyar állam nyelvének a hadseregben való érvénye­sítésére. Az a „formula“, amit világgá röpítettek, hogy a magyarországi csapatok mindegyikében ezred-nyelvvé teszik a magyart, egyszerű szem­fényvesztés. Ez közjogi tekintetben semmit sem jelent, hisz ez eddig is így volt. A gyakorlatban nincs semmi jelentősége. Mert mi az „ezred-nyelv“ tulajdonképen? Magyarul az „abriktálás“ nyelve. Ezentúl a rekruták betanításánál s a kaszárnyában kirá­lyi rendeletre fog a német tiszt a magyar ba­kákra magyarul káromkodni. Ezt eddig is meg­tették királyi rendelet nélkül. S az ilyen nem­zeti vívmányért kár volt a nemzetet téli válasz­tásba kergetni. Az állam nyelvének és tekintélyének ér-­­­vényesitésére csak vezényleti s még inkább a­­ szolgálati nyelv való. Ha ebben nem tud a par- l lamenti többség semmi haladást elérni, úgy pro-­­ grammjának legjelentősebb részét nem tudja megvalósu­lni. Itt lehetne kézzel fogható ered-­­ ményt fölmutatni. Erre kell a fősúlyt fektetni.­­ S emellett még az állam méltóságát érvényesítő­­ jelvény- s zászlókérdés is alárendeltebb. Az utób­­biakban persze inkább engedne a hadügyi kor-­­­mán­y és a király, de ép arra kell a koalíciónak vigyázni, hogy ne holmi külsőségekkel­­ törül­­­­jék ki a szemét, hanem reális eredményeket nyújtsanak. Elvi deklarációk, királyi enunciációk, kor-­­ mány-nyilatkozatok, párthatározatok s a par-­­­lamenti jegyzőkönyvek­: ez mind csak papiros. • S papiros vívmányokkal, kártyavárakkal nem lehet többé a választók elé állani. A nemzet töb- j­­é nem gyermek. _________ " Gondolják meg az utolsó órában még a királyi palotában és a pártklubokban is, hogy ha az állam nyelvének érvényesítését most el­napolják a hadseregben, az oly blamázs lesz magára a magyar államra, hogy ez aztán más téren sem fog tudni érvényt szerezni a nyelvé­nek. Pedig ha ezt az országot a legközelebbi év­tizedek alatt nem teszszü­k egy­nyelvűvé, óriási veszedelemek támadhatnak. A király ne felejtse el, hogy magyar­ birodalmának területi épségét csak az biztosítja, ha a területen belül min­den lakos magyar lesz. A király önmaga ellen vét, ha a magyarosítást minden vonalon nem gyámolitja s nem siet magának egy erős magyar hadsereget s erős magyar államot teremteni, gyakorlat után. Akinek vérében van a verekedés, könnyen megtanulja annak reguláit. A nagy urak jónak látták a kitanult és begyakorlott inzurgens hadsereget a legmaga­sabb uraságoknak is megmutatni. Tömeges gya­korlat, hadi szemle, császárok és királyok lá­togatása, nádorispán vezérlete, mindenféle pa­rádé megtörtént. Jó rendben folyt le minden.­­A császár kíséretében ott voltak a hadvezérek, az idegen országi követek, a kormányzók s min­denféle dikdált udvari méltóságok. Az akkori hírlapokban el lehet olvasni az egész hókusz­pókuszt. De volt valami oka is ennek. A legmagasabb hadi bizottság akkorra megtudta már a győri csata igazi lefolyását, az inzurgensek csodálatos hőstetteit. Csak úgy on­tották a mindenféle katonai elismeréseket, ren­deket és kitüntetéseket. Azok számára, akik élve maradtak. Hát a holtak? A csatatér hősi áldozatai? Akik hazájuk védelmében szemébe néztek a di­csőséges halálnak? Akik nélkül a francia sereg elfogta vagy a Dunába kergette volna János fő­herceg rendes hadseregét? Van-e dicső emlékszobruk a csatatéren? Hirdeti-e a hálás nemzet elismerését? — Retirálj, retirálj! Ez megmaradt az emlékezetben. Fejezzük be Jókay­ József inzurgens éle­tének történetét. Most már nem sok van hátra belőle . Különös buzgósággal gyakorolták az in­zurgens tisztek a karddal való viaskodást. Jókay is. Egyszer Németh Péter hadnagy bajtársával tusakodott. Csak úgy vidám pajkossággal. Majd­nem szomorú lett a vége. Kardjuk markolatá­nak nem volt kosara. Németh Péter kardja keményen megütötte Jókay keze fejét épen a hosszú ujj tövénél. Katonadolog az egész. Csakhogy csontrepedés és kegyetlen csonthártyagyuldlás lett belőle. Ér­zékeny fájdal­mak, álmatlanság s a kéznek nem használhatá­­sa miatt Jókay József hat hétig nem szolgál­hatott. Képtelen volt a fegyverviselésre. Sérü­lése utóbb meggyógyult, csontja behegedt ugyan, de nyoma örökké meglátszott s jobb ke­zének középső hosszú újját teljes életében soha se használhatta tökéletesen. Jól emlékszem, ezt említette nekem egy­szer nagy költő-fia, de tudtommal soha meg nem irta. November 5-én végezték be a nyílt mezőn való táborozást. Hideg, őszi esős, szeles idők jártak. Kellemetlen és szükségtelen volt már a nyílt táborozás. Téli szállásra kellett valaho­vá elvonulni. Jókay zászlóalját Kócsra­­helyezték, on­nan pedig néhány nap után Kis-Dérre, Ászár­ra és Hantára. Kis-Béren Jókay József egy üveges mes­ternél kapott szállást. Ott kellett halnia, ahol a mester meg a felesége, meg három apró gye­reke, meg egy milliónyi szobabeli apró zsellé­­recske hált. Hajh, a patvarista korszak éjjeli gyötrelmei mind feltámadtak! De mit lehet várni szegény üveges mes­tertől? Az egész napot hajnaltól késő estig csak el lehetett tölteni a korcsmában, de valami sok öröm ott a falusi korcsmában se nyílott. S a korcsma is messze volt, a sár is nyakig ért az utcán s ezt a koromsötétségben minden este végig kellett járnni. Katonadolog ez is December 18-án bevezényelték Komá­romba. Dandárparancsnokuk Hofmeister tá­bornok volt a rendes hadseregből. Ennek szá­mára kellett Komáromban téli szállást keres­nie. Megkereste, megtalálta. S nyugodt lélek­kel kirándult Ó-Gyallára szüleihez. Ezalatt ba­j történt. A szállásadó elcsere­berélte a dandárparancsnok lakását. Jön , generális s nincs jó lakása. Keresi Jókay Jó­­zsef hadnagyot, nem találja. Nyomban bejelen­ti a vár főparancsnokának. A főparancsnok Dávidovics Pál táborszernagy volt, újdonsült báró. Kemény katona. Jókay József hadnagyot magához rendelte, kegyetlenül összeszidta, a profoszhoz küldte. — Nem szolgabirn ám most a had­nagy úr! De aztán mégis nyomban megkegyelme­zett neki. Napóleonnal megkötötték a békét. Neri volt szükség többé a nemesi fölkelő seregre. 1810-ik év január 1üben indították útnak, ? i» -i— O 1 il i U JU 4 i'j A válság, A kibontakozás útja. A mai napon a politikai körök egy részé­ben a megegyezés létesítésének pozitív alapjául tekintették azt a tervet, amelyet Lukács László pénzügyminiszter a Szögyény-Marick László nagykövettel való konferálásokra támaszkodva terjesztett elő. A terv az, hogy a válság­ megoldása érde­kében térjenek vissza a vezérlő­bizottságban első alkalommal felmerült ama gondolathoz, hogy a koalíció kapcsolja ki a programmból a katonai kérdéseket s ennek viszonzásául a közös hadügyi kormány két évi időre lemond az újonclétszám felemeléséről és a felemelt katonai költségek fedezésének kívánalmáról. E kérdés megbeszélése végett időzött Pitreich közös had­ügyminiszter Budapesten, erről volt szó mind­ama tárgyalásokban, melyeket a közös hadügy­miniszter, a haditengerészet parancsnoka a­ ki­rályival s a magyar kormány két tagjával, gróf Tisza István miniszterelnökkel és Lukács László pénzügyminiszterrel folytatott. Teljes megálla­podás azonban egyelőre még ezekben a kérdé­sekben sem létesülhetett, mert az egyes részle­teket még Bécsben az érdekelt szakkörökben kell megbeszélni. Ugyanis a hadügyi kormány tech­nikai akadályok miatt nem mondható le két év­re sem az egész 450 milliós költségről, mert en­nek egy részét hetvenöt millió koronát, már el­költötték, részben pedig kötelező rendeléseket tettek az utólagos fedezet reményében. A tárgyalások során Lukács László pénz­ügyminiszter és Pitreich közös hadügyminisz­ter között nézeteltérések merültek fel amiatt, mert Pitreich nem akarta Beck vezérkari főnök­ megkérdezése nélkül a megállapodásokat léte­síteni. Pitreichnak nem állottak rendelkezésére a szükséges adatok s ezért a tárg­yalásokat fél­be kellett szakítani, m­ig Pitreich ma este eluta­zott Bécsbe, hogy ott a hadvezetőséggel a kér­déseket megbeszélje és az adatokat összeállítsa Ama kérdések között, melyek a bécsi adat­szerzést szükségessé teszik, vannak a követke­zők: A tábori ágyuk legnagyobb részét már munkába adták; a talpfák még nincsenek ug­yan megrendelve, de a hadügyi kormány megma­gyarázt­a­ a magyar vásérpolitikusoknak, hogy a talpfákról nem mondhat le, mert különben az ágyuk is teljesen értéktelenek lesznek. A hadi­szer megrendeléseket már megtették, de a bécsi és budapesti cégek reverzálist írtak alá, amely szerint, a fizetésre határozatlan időrg várnak. A haditengerészet már szintén kiadta a megren­delések egy részét, a másik része pedig záros határidőhöz van kötve. Még több nehézség mutatkozik annak a megállapítása, kérdésében, hogy a meg nem sza­vazott, de már részint elköltött összegek fedezé­séről utólagosan miképen gondoskodjanak. Mindamellett irányadó helyen ma délben a legkedvezőbben fogták fel a helyzetet, sőt az is megtörtént, hogy félhivatalosan kihirdették, hogy gróf Andrássy Gyula a koalíció végleges program­j­­­ától eltérő ú­j alapon vállalkozik a kormány alakítására. Az erről szóló jelentés, melyet a Tisza-kormány félhivatalosa­n Búd. Tud. ma délben adott ki, így hangjaik: Pénteken délelőtt folytatták azt a tanácskozást, mely csütörtökön dölit­e a pénzügyminisztériumban Lukács László pé ügyminiszter és Pitreich lovag, táborszem közös hadügyminiszter között kezdetét vett, pénteki tárgyaláson azonban csak a pénzügy­­iszter és a hadügyminiszter vettek részt, a tengerészeti parancsnok, sem pedig a­­ szakelőadó nem volt jelen a pénteki kormé­­cián. ( A tanácskozásokat, melyek egy koalíciós kinet alakításának új alapon való létesítését hozzák, ezúttal meg­ kellett szakítani, mert a­z ügyminiszternek néhány adat megszerzése ir Pécsbe kell utaznia; a tanácskozásokat azok a lehető legrövidebb idő múlva folytatják és­fogják fejezni. Beavatott körökben, az ellenkező hitvszé­sekkel szemben, az a meggyőződés tartja is magát, hogy gróf Andrássyy Gyula, aki ez, szerint mindenki másnál inkább alkalmas arra, hogy a parlamentáris rend helyreállítását célzó akció élére lépjen, meg is fogja hozni azt a ha­­zafias áldozatot, hogy élére álljon az új alapon tervezett koalíciós kormánynak. Arról beszélnek XU^Ut UsfJXlxLO a.n. tj^m­. Liii­i .

Next