Pesti Hírlap, 1905. augusztus (27. évfolyam, 211-241. szám)

1905-08-01 / 211. szám

2 PESTI HÍRLAP 1905. augusztus 1., kedd.­ agyarországon legnagyobb ipar a kártyaipar és legtöbb posztó abból a zöldből fogy, amivel a kár­tyaasztalokat szokták bevonni. Igen tanulságos volna megállapítani, hogy az ország lakossá­gának hány percentje kártyázik, lovacskázik, játszik a boo­kmakernél és totalisateurnél és ezekkel szemben hány percentnek van takarék­­pénztári könyve. Budapesten egész sereg klub­ban és tiz annyi kávéházban éjjel-nappal a szerencsejátékkal foglalkozik húszezer ember, vagy tán sokkal több. Az országban is minden felfordulhat, szellemi és anyagi törekvések meg­változhatnak, de nem lankadó buzgalommal a hű magyar mindig kitart a kártya mellett, mely ápol s eltakar. Mindenekfölött meg kellene változnia annak a felfogásnak is, hogy kártyából és sze­rencsejátékból élni tisztesség. Ez barbár és er­kölcstelen felfogás. Ez még beletartozik annak a kornak a bűneibe, mely a véletlenre bízta az igazságszolgáltatást és lovagiasságnak nevezte a gyilkosságot. És üldözni kell a magánosokat úgy, mint az egyesületeket, ha ezek az emberi gyöngeségükre számítva a megkopasztottak­­tól szerencsejáték útján szerzett pénzzel akar­nak gyarapodni, ahelyett, hogy munkával igye­keznének gyarapítani vagyonukat. Szűnjenek meg a lovacskák rossz példa­adásai és szűnjenek meg a kiváltságok, ame­lyek az „úri kaszinók“ részére megengedik a veszedelmes játékokat. Ne botránkoztassák a nyomorgó népet, mely munkát nem találva, megátkozza a semmittevő, léha urakat, kiket a kártya képe s a lovacska forgása érdekel csu­pán. S hiába kopogtat a munkás, mert ha nincs pénze, akkor nem lehet „úr“ és „klubtag“ s t vele senki se törődik. De ha pénzt vinne, szíve­den veszik be klubtagnak a lovacskák körébe, minthogy előre senkiről sem lehet tudni, hogy per hagyja-e ott nekik a pénzét. Minden becsületes munkás ember megve­tése illesse a tétlen, henye szerencsejátékosokat, a professzionátus kártyalovagokat és lovacska-­ bajnokokat, akik az ország előrehaladásának az­ akadályozói, sőt tisztességének is megrontói, legények is fegyverre kaptak s az uraságukért buzgó jobbágyok közt szétütöttek. Ez történt. Keserves pörök támadtak az esetből kölcsönösen. Hetvenhétféle jogi kérdés merült föl a pörökből. Maga III. Sámuel úr, ámbár még teljes erejében levő fiatal férfi, 37 éves, a hadakozásban nem vett részt, de a bir­tokosság számára kidolgozta az ügyet, feltün­tette a fékigállást s leírta az esetet elejétől végig. Sehogy se akart kis művében író lenni, eszébe se­m jutott. Csak peres iratot akart esetleg készíteni. Művének címe is: Species Facti, magyarul: tényállás. Az egész kis mű magyarul van írva, de becsületére válnék nemcsak minden mai ügy­védnek, de minden mai hírlaptudósítónak is. Éles észlelés, mély felfogás, erős elbeszélő képesség s a gondolatok egyszerű, világos meg­alakítása: ezt bizonyítja az a mű. Mi lett volna belőle, ha író akar lenni: tudós-e vagy szépiró vagy kormányzó szellem, ki tudná azt? Nem gyakorolta, meg se kísértette. A legnagyobb írói képességnek is gyakorlatra van szüksége, ép úgy, mint aki festő­ vagy hegedűművész akar lenni. Testi szervezete is bámulatos volt. Nem azért, hogy voltaképen sohase volt beteg s nagy kort ért. 1749. július 3-től 1829. július 20-ig, tehát 80 éves és 17 napos volt, amikor elhunyt. Hanem oly dolog történt vele, ami legföljebb százmillió ember közül csak egygyel történhe­tik. 1801-ben, 52 esztendős korában kihúzatta egy zápfogát s nyomban nőtt helyette új. Ugyanez történt vele 1821-ben is, hetvenkét esz­tendős kora dacára. 1827-ben, 78 éve dacára minden foga megvolt, de zápfogai már gyön­gék s egyszer csak változást érez, fájdalom bántja ínye körül s egyszerre öt új zápfoga nőtt, mint a gyereknek­ akként, hogy a régi ko­pottat kitolta a helyéből. Minő életerő ez! Kétség nem fér hozzá, mert saját édes fia, a nagy költő édes­apja saját szemeivel látta az összes eseteket s messze vidé­ken példabeszéddel vált. Azt hitték, csodagyerek volt, százötven esztendeig is elél. Az eset élettanilag nem lehetetlen. A tu­domány elő tud hasonló tüneteket számlálni. Noha nagy bőségben a tudomány se. Én egész életemben egyetlenegy hasonló tüneményt ta­pasztaltam. Gubody Sándorral, az országgyűlés képviselőházának 1872-iki korelnökével történt. Hatvanhét éves korában nőtt új zápfoga, ő is tökéletes szervezetű erős és szép férfiú volt , ő is nagy kort élt. III. Sámuel úr 1780. évi január 17-én ve­zette az úr asztala elé szép menyasszonyát, Vö­­res Katicát. A következő év végén már megszü­letett József fia, a nagy költő édes­apja. Vöres Katica nemzetségéről bővebben megemlékezem majd, amikor a nagy költő édes­apjáról be­szélek. Anyai birtokait 1787-ben akkor vette át III. Sámuel úr, amikor az édes­apja ellen indí­tott perében kiegyeztek. Az volt a szándéka, hogy amíg édes­apja él, fiatal feleségével állan­dóan Komáromba megy lakni. Azonban édes­apja elöregedett már, elgyengült, a fiával volt villongásokat meg is unta, ez okból 1787-ben az ó­gyallai birtokokat is átadta fiának. Önma­gának csak bizonyos haszonvételt és élettartást kötött ki. Terézia húgával, Hangyás Jánosnéval, tökéletes osztályt még ekkor se csinált, ámbár Ó-Gyallára nézve rendezték a vagyoni viszo­nyukat. A komáromi anyai birtokot meghagy­ták még közösnek, sőt ezt 1798.év­ január 18-án kelt zálogos levéllel zálogba adták Domonkos Mihálynak és feleségének, Horváth Juliánna asszonynak. Ezek komáromi lakosok voltak, de semmiképen se szabad őket összetéveszteni az­zal a Domonkossal, akinek mesés gazdagsága volt s akinek története gyanánt irta meg a nagy költő „Arany Ember“ című világhírű regényét. Ennek a történetét is elbeszéltem utóbb. 1790-ben az Ó-Gyalla, Aba, Alsó- és Felső- Konkoly-földek egy részét a tatai gróf Ester­házyak támadták meg pörrel. Ha tervük sike­rül, s pörüket megnyerik, bizony a Jókay-nem­­zetség is elesett volna javai nagy részétől. De bizony a port a gróf Esterházyak elvesztették. Bátyja­ urával. Király József pécsi püfi- A válság, A kibontakozás módjai. A politikai sajtó rokonszenves figyelemre méltatta báró Bánffy Dezsőnek Désen tett ki­jelentéseit. A vélemények leginkább abban egyeznek meg, hogy az új­ párt program­jának mostani ismertetése folytán mindenik párt meg­győződhetik afelől, hogy ezen az alapon hatvan­­­ hetes és nemzeti irányban liberális politikát lehet folytatni, ezenkívül pedig a Programm igényelheti a kibontakozás érdekében a függet­lenségi párt támogatását is a felirat keretén belül. Hogy a beszédben nem volt nyílt utalás a 67-es pártok akciójára, azt természetesnek vélik, de viszont konstatálják, hogy az új­ párt most ismertetett program­ja lehetővé teszi, hogy a szabadelvű párt tagjai ehez a párthoz csatlakozzanak. Leginkább báró Bánffy Dezsőnek Andrássy Gyulával való találkozását várják s az ott történő elhatározástól döntő fordulat be­következését remélik. Gróf Apponyi Albert nyilatkozatai. Gróf Apponyi Albert ma délelőtt Eber­­hardról Budapestre érkezett. Utazását azzal indokolták, hogy találkozni akar báró Bánffy Dezsővel, hogy vele az uj alakulásról beszélges­sen. Gróf Apponyi Albert ma vázolta a hely­zetre vonatkozó nézeteit s nyilatkozott a sajtó részéről hozzá intézett kérdésekre. Arra a kérdésre, hogy mi az álláspontja és véleménye azokkal a törekvésekkel szemben, amelyek a hatvanhetes pártoknak a koalíció keretében való tömörítésére irányulnak, a kö­vetkezőleg felelt: — Én nemcsak nem perhorreszkálom Bánffy Dezső bárónak ezt az akcióját, sőt he­lyeslem azt és kívánatosnak tartom, hogy a szabadelvű pártnak azon tagjai, akik a függet­lenségi pártba belépni nem akarnak, a koalíció­hoz tartozó valamelyik hatvanhetes párthoz csatlakozzanak, mert mihelyt a koalíció tag­jaivá lesznek, azzal a nemzeti ügy szolgálatába lépnek és jelentékenyen hozzájárulnak a törvé­nyes nemzeti aspirációk megvalósításához. Nem kétlem, hogy az erre irányuló akció nem marad meddő, mert magam is sok oly férfiút ismerek a szabadelvű pártban, akiről még feltételezni sem lehet, hogy a nemzet letörésének reményére alapítaná politikai exisztenciáját. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye Justh Gyula házelnök ismeretes állásfoglalásá­ról a Ház esetleges újabb elnapolásával szem­ben, gróf Apponyi így felelt:_______________ — Ebben a fontos kérdésben elfoglalt elvi álláspontomat én elnök­ koromban az elnöki székből kifejtettem, mikor Polónyi Géza aziránt kérdést intézett hozzám. Felfogásom azóta sem­mit sem változott. Igaz, hogy akkor nem elna­polásról, hanem az exlexben való föloszlatás­­ról volt szó, de az exlexben való elnapolás — szerintem — még fokozottabb mértékben való törvénytelenség, mint maga a föloszlatás. Mert lehetnek rendkívüli és kivételes esetek, amikor a jogi etnika szempontjából exlex állapot köze­pette is igényt formálhat a kormány arra, hogy az ellenzék nyújtson módot a föloszlatás lehe­tővé tételére, például épen kifejezetten az exlex megszüntetése végett. Ilyen esetben az ellenzék nem is térhet ki a kívánság teljesítése elől. Tud­valevőleg Tisza gróf is tett ilyenforma kísérle­tet, de vele szemben november 28-dika után és mivel kijelentette, hogy épen a törvénytelen házszabályt akarja a következő országgyűlésen érvényesíteni az ellenzék kénytelen volt a ta­gadás álláspontjára helyezkedni. Lehet olyan rendkívüli eset is, amikor az exlexben való föl­oszlatás, mint ultima ráció, kisegítő eszközként jelentkezik. De az exlexben való elnapolás sok­kal súlyosabb beszámítás alá eső törvénytelen­ség, mert a természetes határok félretolása, a parlamenti ellenőrzés kijátszása semmiképen igazolást nem nyerhet. Kijelentem egyébként, hogy ezekben csak elvi álláspontomat és felfo­gásomat jeleztem, az esetleges elnapolással szemben azonban épen nem kívánok prejudi­­kálni a vezérlő-bizottság és a pártok határoza­tának, amely mindnyájunkra nézve irányadó lesz. Végül általában a politikai helyzetről gróf Apponyi a következőket mondotta: — A helyzetet minden tekintetben válto­zatlannak tartom. A további fejlemények — nézetem szerint — legfőképen attól függnek, hogy milyen arányokat ölt és milyen stádiumba jut a szabadelvű párt bomlási processzusa. Ez siettetheti, vagy késleltetheti a kibontakozást aszerint, amint gyorsabb vagy lassúbb tempóban megy végbe. Amint végbemegy és a nemzeti erők egyesülnek a nemzeti ügy mellett, az álta­lunk kívánt kibontakozás nem késhet tovább. Kossuth Ferenc tárgyalásai. Hétfői lapunkban közöltük, hogy Kos­suth Ferenc augusztus 11-én Karlsbadba megy, ahol természetesen találkozni fog báró Fejérváry Géza miniszterelnökkel. E hírrel kapcsolatosan politikusok már azt beszélték, hogy Kossuth Ferenc kompro­misszum-tárgyalások miatt megy Karlsbadba, s ott értesítést fog kapni arról, hogy a király újra kihallgatáson fogja fogadni. Függetlenségi képviselők e hírek folytán erősen hangoztatták, hogy ha Kossuth Ferenc

Next