Pesti Hírlap, 1905. augusztus (27. évfolyam, 211-241. szám)
1905-08-01 / 211. szám
2 PESTI HÍRLAP 1905. augusztus 1., kedd. agyarországon legnagyobb ipar a kártyaipar és legtöbb posztó abból a zöldből fogy, amivel a kártyaasztalokat szokták bevonni. Igen tanulságos volna megállapítani, hogy az ország lakosságának hány percentje kártyázik, lovacskázik, játszik a bookmakernél és totalisateurnél és ezekkel szemben hány percentnek van takarékpénztári könyve. Budapesten egész sereg klubban és tiz annyi kávéházban éjjel-nappal a szerencsejátékkal foglalkozik húszezer ember, vagy tán sokkal több. Az országban is minden felfordulhat, szellemi és anyagi törekvések megváltozhatnak, de nem lankadó buzgalommal a hű magyar mindig kitart a kártya mellett, mely ápol s eltakar. Mindenekfölött meg kellene változnia annak a felfogásnak is, hogy kártyából és szerencsejátékból élni tisztesség. Ez barbár és erkölcstelen felfogás. Ez még beletartozik annak a kornak a bűneibe, mely a véletlenre bízta az igazságszolgáltatást és lovagiasságnak nevezte a gyilkosságot. És üldözni kell a magánosokat úgy, mint az egyesületeket, ha ezek az emberi gyöngeségükre számítva a megkopasztottaktól szerencsejáték útján szerzett pénzzel akarnak gyarapodni, ahelyett, hogy munkával igyekeznének gyarapítani vagyonukat. Szűnjenek meg a lovacskák rossz példaadásai és szűnjenek meg a kiváltságok, amelyek az „úri kaszinók“ részére megengedik a veszedelmes játékokat. Ne botránkoztassák a nyomorgó népet, mely munkát nem találva, megátkozza a semmittevő, léha urakat, kiket a kártya képe s a lovacska forgása érdekel csupán. S hiába kopogtat a munkás, mert ha nincs pénze, akkor nem lehet „úr“ és „klubtag“ s t vele senki se törődik. De ha pénzt vinne, szíveden veszik be klubtagnak a lovacskák körébe, minthogy előre senkiről sem lehet tudni, hogy per hagyja-e ott nekik a pénzét. Minden becsületes munkás ember megvetése illesse a tétlen, henye szerencsejátékosokat, a professzionátus kártyalovagokat és lovacska- bajnokokat, akik az ország előrehaladásának az akadályozói, sőt tisztességének is megrontói, legények is fegyverre kaptak s az uraságukért buzgó jobbágyok közt szétütöttek. Ez történt. Keserves pörök támadtak az esetből kölcsönösen. Hetvenhétféle jogi kérdés merült föl a pörökből. Maga III. Sámuel úr, ámbár még teljes erejében levő fiatal férfi, 37 éves, a hadakozásban nem vett részt, de a birtokosság számára kidolgozta az ügyet, feltüntette a fékigállást s leírta az esetet elejétől végig. Sehogy se akart kis művében író lenni, eszébe sem jutott. Csak peres iratot akart esetleg készíteni. Művének címe is: Species Facti, magyarul: tényállás. Az egész kis mű magyarul van írva, de becsületére válnék nemcsak minden mai ügyvédnek, de minden mai hírlaptudósítónak is. Éles észlelés, mély felfogás, erős elbeszélő képesség s a gondolatok egyszerű, világos megalakítása: ezt bizonyítja az a mű. Mi lett volna belőle, ha író akar lenni: tudós-e vagy szépiró vagy kormányzó szellem, ki tudná azt? Nem gyakorolta, meg se kísértette. A legnagyobb írói képességnek is gyakorlatra van szüksége, ép úgy, mint aki festő vagy hegedűművész akar lenni. Testi szervezete is bámulatos volt. Nem azért, hogy voltaképen sohase volt beteg s nagy kort ért. 1749. július 3-től 1829. július 20-ig, tehát 80 éves és 17 napos volt, amikor elhunyt. Hanem oly dolog történt vele, ami legföljebb százmillió ember közül csak egygyel történhetik. 1801-ben, 52 esztendős korában kihúzatta egy zápfogát s nyomban nőtt helyette új. Ugyanez történt vele 1821-ben is, hetvenkét esztendős kora dacára. 1827-ben, 78 éve dacára minden foga megvolt, de zápfogai már gyöngék s egyszer csak változást érez, fájdalom bántja ínye körül s egyszerre öt új zápfoga nőtt, mint a gyereknek akként, hogy a régi kopottat kitolta a helyéből. Minő életerő ez! Kétség nem fér hozzá, mert saját édes fia, a nagy költő édesapja saját szemeivel látta az összes eseteket s messze vidéken példabeszéddel vált. Azt hitték, csodagyerek volt, százötven esztendeig is elél. Az eset élettanilag nem lehetetlen. A tudomány elő tud hasonló tüneteket számlálni. Noha nagy bőségben a tudomány se. Én egész életemben egyetlenegy hasonló tüneményt tapasztaltam. Gubody Sándorral, az országgyűlés képviselőházának 1872-iki korelnökével történt. Hatvanhét éves korában nőtt új zápfoga, ő is tökéletes szervezetű erős és szép férfiú volt , ő is nagy kort élt. III. Sámuel úr 1780. évi január 17-én vezette az úr asztala elé szép menyasszonyát, Vöres Katicát. A következő év végén már megszületett József fia, a nagy költő édesapja. Vöres Katica nemzetségéről bővebben megemlékezem majd, amikor a nagy költő édesapjáról beszélek. Anyai birtokait 1787-ben akkor vette át III. Sámuel úr, amikor az édesapja ellen indított perében kiegyeztek. Az volt a szándéka, hogy amíg édesapja él, fiatal feleségével állandóan Komáromba megy lakni. Azonban édesapja elöregedett már, elgyengült, a fiával volt villongásokat meg is unta, ez okból 1787-ben az ógyallai birtokokat is átadta fiának. Önmagának csak bizonyos haszonvételt és élettartást kötött ki. Terézia húgával, Hangyás Jánosnéval, tökéletes osztályt még ekkor se csinált, ámbár Ó-Gyallára nézve rendezték a vagyoni viszonyukat. A komáromi anyai birtokot meghagyták még közösnek, sőt ezt 1798.év január 18-án kelt zálogos levéllel zálogba adták Domonkos Mihálynak és feleségének, Horváth Juliánna asszonynak. Ezek komáromi lakosok voltak, de semmiképen se szabad őket összetéveszteni azzal a Domonkossal, akinek mesés gazdagsága volt s akinek története gyanánt irta meg a nagy költő „Arany Ember“ című világhírű regényét. Ennek a történetét is elbeszéltem utóbb. 1790-ben az Ó-Gyalla, Aba, Alsó- és Felső- Konkoly-földek egy részét a tatai gróf Esterházyak támadták meg pörrel. Ha tervük sikerül, s pörüket megnyerik, bizony a Jókay-nemzetség is elesett volna javai nagy részétől. De bizony a port a gróf Esterházyak elvesztették. Bátyja urával. Király József pécsi püfi- A válság, A kibontakozás módjai. A politikai sajtó rokonszenves figyelemre méltatta báró Bánffy Dezsőnek Désen tett kijelentéseit. A vélemények leginkább abban egyeznek meg, hogy az új párt programjának mostani ismertetése folytán mindenik párt meggyőződhetik afelől, hogy ezen az alapon hatvan hetes és nemzeti irányban liberális politikát lehet folytatni, ezenkívül pedig a Programm igényelheti a kibontakozás érdekében a függetlenségi párt támogatását is a felirat keretén belül. Hogy a beszédben nem volt nyílt utalás a 67-es pártok akciójára, azt természetesnek vélik, de viszont konstatálják, hogy az új párt most ismertetett programja lehetővé teszi, hogy a szabadelvű párt tagjai ehez a párthoz csatlakozzanak. Leginkább báró Bánffy Dezsőnek Andrássy Gyulával való találkozását várják s az ott történő elhatározástól döntő fordulat bekövetkezését remélik. Gróf Apponyi Albert nyilatkozatai. Gróf Apponyi Albert ma délelőtt Eberhardról Budapestre érkezett. Utazását azzal indokolták, hogy találkozni akar báró Bánffy Dezsővel, hogy vele az uj alakulásról beszélgessen. Gróf Apponyi Albert ma vázolta a helyzetre vonatkozó nézeteit s nyilatkozott a sajtó részéről hozzá intézett kérdésekre. Arra a kérdésre, hogy mi az álláspontja és véleménye azokkal a törekvésekkel szemben, amelyek a hatvanhetes pártoknak a koalíció keretében való tömörítésére irányulnak, a következőleg felelt: — Én nemcsak nem perhorreszkálom Bánffy Dezső bárónak ezt az akcióját, sőt helyeslem azt és kívánatosnak tartom, hogy a szabadelvű pártnak azon tagjai, akik a függetlenségi pártba belépni nem akarnak, a koalícióhoz tartozó valamelyik hatvanhetes párthoz csatlakozzanak, mert mihelyt a koalíció tagjaivá lesznek, azzal a nemzeti ügy szolgálatába lépnek és jelentékenyen hozzájárulnak a törvényes nemzeti aspirációk megvalósításához. Nem kétlem, hogy az erre irányuló akció nem marad meddő, mert magam is sok oly férfiút ismerek a szabadelvű pártban, akiről még feltételezni sem lehet, hogy a nemzet letörésének reményére alapítaná politikai exisztenciáját. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye Justh Gyula házelnök ismeretes állásfoglalásáról a Ház esetleges újabb elnapolásával szemben, gróf Apponyi így felelt:_______________ — Ebben a fontos kérdésben elfoglalt elvi álláspontomat én elnök koromban az elnöki székből kifejtettem, mikor Polónyi Géza aziránt kérdést intézett hozzám. Felfogásom azóta semmit sem változott. Igaz, hogy akkor nem elnapolásról, hanem az exlexben való föloszlatásról volt szó, de az exlexben való elnapolás — szerintem — még fokozottabb mértékben való törvénytelenség, mint maga a föloszlatás. Mert lehetnek rendkívüli és kivételes esetek, amikor a jogi etnika szempontjából exlex állapot közepette is igényt formálhat a kormány arra, hogy az ellenzék nyújtson módot a föloszlatás lehetővé tételére, például épen kifejezetten az exlex megszüntetése végett. Ilyen esetben az ellenzék nem is térhet ki a kívánság teljesítése elől. Tudvalevőleg Tisza gróf is tett ilyenforma kísérletet, de vele szemben november 28-dika után és mivel kijelentette, hogy épen a törvénytelen házszabályt akarja a következő országgyűlésen érvényesíteni az ellenzék kénytelen volt a tagadás álláspontjára helyezkedni. Lehet olyan rendkívüli eset is, amikor az exlexben való föloszlatás, mint ultima ráció, kisegítő eszközként jelentkezik. De az exlexben való elnapolás sokkal súlyosabb beszámítás alá eső törvénytelenség, mert a természetes határok félretolása, a parlamenti ellenőrzés kijátszása semmiképen igazolást nem nyerhet. Kijelentem egyébként, hogy ezekben csak elvi álláspontomat és felfogásomat jeleztem, az esetleges elnapolással szemben azonban épen nem kívánok prejudikálni a vezérlő-bizottság és a pártok határozatának, amely mindnyájunkra nézve irányadó lesz. Végül általában a politikai helyzetről gróf Apponyi a következőket mondotta: — A helyzetet minden tekintetben változatlannak tartom. A további fejlemények — nézetem szerint — legfőképen attól függnek, hogy milyen arányokat ölt és milyen stádiumba jut a szabadelvű párt bomlási processzusa. Ez siettetheti, vagy késleltetheti a kibontakozást aszerint, amint gyorsabb vagy lassúbb tempóban megy végbe. Amint végbemegy és a nemzeti erők egyesülnek a nemzeti ügy mellett, az általunk kívánt kibontakozás nem késhet tovább. Kossuth Ferenc tárgyalásai. Hétfői lapunkban közöltük, hogy Kossuth Ferenc augusztus 11-én Karlsbadba megy, ahol természetesen találkozni fog báró Fejérváry Géza miniszterelnökkel. E hírrel kapcsolatosan politikusok már azt beszélték, hogy Kossuth Ferenc kompromisszum-tárgyalások miatt megy Karlsbadba, s ott értesítést fog kapni arról, hogy a király újra kihallgatáson fogja fogadni. Függetlenségi képviselők e hírek folytán erősen hangoztatták, hogy ha Kossuth Ferenc