Pesti Hírlap, 1905. augusztus (27. évfolyam, 211-241. szám)
1905-08-01 / 211. szám
1905. augusztus 1., kedd. PESTI HÍRLAP beszélni is fog báró Fejérváryval. e beszélgetésnek nem lehet egyezkedés jellege, mert Kossuth Ferenc pártjának az elhatározása nélkül semmiféle egyezséget sem köthet. Fejérváry és Gautsch. Báró Gautsch osztrák miniszterelnök szintén megérkezett Karlsbadba s ott ma találkozott báró Fejérváry Géza magyar miniszterelnökkel. A két miniszterelnök hosszú ideig sétálva beszélgetett s a fürdőző közönség igen szívesen vizsgálta őket, de különösebb kíváncsiságot nem árult el. Az egységes mozgalom. — A vezérlő-bizottság albizottságának ülése. — A szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottságának kiküldött albizottsága ma délután 5 órakor a függetlenségi párt helyiségében ülést tartott. Az ülésen résztvettek: Gulner Gyula, Holló Lajos, gróf Hadik János és Hammersberg László. Az albizottság ülésén megjelent gróf Apponyi Albert és Bernáth Béla is. A bizottság üléséről a következő hivatalos kommünikét adták ki: A bizottság beható tanácskozás után megállapította a vezérlő bizottsághoz intézendő előterjesztés szövegét. Az előterjesztést szét fogják osztani a tagok között és a vezérlő bizottság legközelebbi ülésén veszik tárgyalás alá. Az albizottság ülésén gróf Apponyi Albert több fontos kérdésre hívta fel a bizottság figyelmét. Bernáth Béla a zemplén megyei viszonyok dolgában tett előterjesztést. Gulner Gyula albizottsági elnök legközelebb külföldre utazik. Az albizottság helyettes elnökül gróf Hadik Jánost választotta meg és elhatározta, hogy tekintettel a fölmerülő ügyek fontosságára, az albizottság kiegészítését fogja a vezérlőbizottságtól kérni. A bizottság ülése fél nyolc órakor ért véget. A vezérlő-bizottság. A szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottsága a jövő hét csütörtökjén, augusztus 10-én, délután öt órakor a függetlenségi pártkör helyiségében Kossuth Ferenc elnöklete alatt ülést tart. Az ülésre a szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottságának tagjait az elnökség külön levélben is meghívta. Megakadt katonai behívások. Nagykanizsáról jelentik a „Kel. Értenek: Zala vármegye legutóbbi közgyűlésén tudvalevőleg elhatározta, hogy a tartalékos katonák és a póttartalékosoknak fegyvergyakorlatra való behívásánál nem segédkezik, minek folytán a nagykanizsai katonai hatóságok, a 48. gyalogezred és a 20. honvédezred parancsnokságai posta útján való beidézéssel kívánta a tartalékosokat behívni. Ez azonban nem sikerült, mert a behívóknak több mint háromnegyed része téves és hiányos címzés miatt visszaérkezett. A katonai hatóságok ennek folytán közvetlenül Nagykanizsa város katonai ügyosztályához fordultak, hogy a katonai nyilvántartási jegyzéket szolgáltassa ki, a város azonban ezt is megtagadta, mert közvetve sem akart segédkezni a behívásoknál. A katonai hatóságok most a hadtestparancsnoksághoz, illetőleg a honvédkerületi parancsnoksághoz fordultak rendkívüli intézkedésekért. Megcáfolt interview. Némely fővárosi napilap egy beszélgetést közöl, melyet Vörös László kereskedelemügyi miniszter a Berliner Zeitung egy munkatársával folytatott volna. A Budapesti Tudósító illetékes helyről annak kijelentésére nyert felhatalmazást, hogy a kereskedelemügyi miniszter a nevezett lap munkatársát egyáltalán nem is fogadta, ennélfogva minden ahoz fűzött kombináció tárgytalan. Kristóffy törvényjavaslata. — A választói jogról. — Kristóffy József belügyminiszter elrendelte, hogy a községenkénti általános titkos választói jogról szóló törvényjavaslatot szeptember 15-éig elkészítsék. Kristóffy József ezt a javaslatot be szeretné nyújtani a képviselőházban. Csakhogy ennek a kormánynak egyetlen tagja sem lesz abban a helyzetben, hogy a képviselőházban törvényjavaslatokat nyújtson be. Ha ugyanis a kormány szeptember 15-én túl is a helyén maradna, sokkal korábban megkapja a vád alá helyezést, semmint bárminő előterjesztést tehetne. pökkel, föntartotta az atyafiságos jó viszonyt. Ez első unokatestvérje volt, de tizenkét évvel idősebb. Ő neki az apja II. Sámuel úr, a püspöknek pedig az anyja Jókay Katalin voltak testvérek. Mint Jókay atyafinak, a püspöknek is volt Ó-Gyallán birtoka. Ezt a birtokot 1796-ik év őszén tőle kivette bérbe III. Sámuel úr hat egymás után következő esztendőre. Fizetett évenként 120 rénes forint haszonbért. A birtok mintegy 40 hold lehetett. A püspököt I. Sámuel úr gyallai birtokából mintegy tizenketted rész illette. De leányágaktól vett is hozzá. Ebből megközelítőleg meg lehet tudni, mekkora volt eredetileg a Jókay-féle ógyallai birtok. Háromnégyszáz holdnál nem igen lehetett nagyobb. Terézia húgával, Hangyásnéval, csak halála előtt két évvel végezte a tökéletes osztályt. Amikor a pécsi püspök megcsinálta híres alapítványát, mely az 1825-iki országgyűlés iratai szerint Király-alapítvány nevet visel, II. Sámuel urat előre értesítette. Közölte vele, hogy a Jókayakról is meg akar emlékezni, azokról se feledkezik meg, azokat is akarja jótéteményében részesíteni. De csak akkor, ha az egyedül üdvözítő római katholikus anyaszentegyházba visszatérnek. Különben nem. III. Sámuel úr törekedett erről lebeszélni. Azt óhajtotta, hogy püspök bátyja vagy hagyja ki a vallásváltoztatás föltételét, vagy hagyja ki a Jókay nevet az alapítvány-levélből. Utóbb ezt írta neki: — Már én csak azt mondom, méltóságos urambátyám, jól meggondolva a dolgot, hogy a pénzen vett Jókay-lélek nem nagy ékessége lesz a menyországnak, de még azt is ki merném mondani, hogy az ilyen lélek el se jut odáig, valahol lemarad a szekérről. De azért az alapítvány csak úgy lett, ahogy lett. A nagy költő apai, öreg apai és ősapai ágazatából fiági sarjadék — tudtommal — sohase vette igénybe a jótéteményt. Takarékos, jó gazda volt, jó férj, de szigorú apa, III. Sámuel úr. Nevelési elveit érintem majd a nagy költő édesapjának történetében. Ezek az elvek helyesek-e, vagy amelyek ezekkel ellenkeznek: vitassák meg a tanítók vagy a nevelők. Nagyon meg lehet vitatni. Anynyi bizonyos, hogy az elvek értéke egyénenként, családonként és esetenként fölötte különböző. A világtőzsdék árfolyama nem oly szeszélyes és változékony, mint a nevelési elvek értéke. Ezzel befejezem a három Árvai Jókay Sámuel történetét. Sokat tudnék még róluk írni, de így is hosszabbra terjedt munkám, mint egyelőre gondoltam. Sok részletet megunhatott nyájas olvasóim némelyike. Nem is regény, nem is futó olvasmánynak való munka ez. A 18-ik század egyik kisbirtoka magyar nemes nemzetségének életeit akartam feltárni másfél századnyi időről. A nemességszerző őstől kezdve a nagy költő édesapjáig. A nagy költő édesapja is a nemzetség folytatása, de annak élete mégis más világhoz tartozik. Nem ahoz az új világhoz, új nemzedékhez, új eszmékhez és új szenvedélyekhez, — melyeknek legelső hőse a nagy költő volt. Hőse, vezére, irányzója, tolmácsa és örökké élő dicsősége. De nem is ahoz a világhoz, mely III. Sámuel úrral örökre letűnt. Jókay József, a nagy költő édesapja, annak a középső kornak a fia, amely 1790-től 1825-ig tartott, ő már nemcsak nemes ember, hanem egyúttal munkás ember is. Nemcsak vármegye ura, hanem egyúttal városi tisztviselő is. Nemcsak ősi kúriáját, ősi földjeit őrzi egy helyben ülve s pörökkel, foglalásokkal s százados háramlásokkal viaskodva, hanem egyúttal szerény vállalkozó is, aki takarékoskodik, tőkét gyűjt, belevegyül a sietős útu társaságba s nem zárkózik el a szerény fényűzéstől se. Az ő történetére már bővebben ki kell terjeszkedni. *) (Vége.) ! *) Ezt a történetet lapunk folyó évi márciusi s következő számaiban már közöltük e cím alatt: „Jókai Mór édesapja“, amint t. olvasóink jól emlékeznek rá. szerk. A nemzeti ellenállás. Marostordamegye. Marostordamegye legutóbbi közgyűlésén egyhangúlag nagy lelkesedéssel csatlakozott az alkotmányvédők seregéhez s ugyanakkor egy 30-as bizottságot küldött ki, hogy ellenőrizze a közgyűlés határozatainak végrehajtását. Ez a 30-as bizottság most derekasan hozzálátott a munkához s megszerkesztett egy felhívást, melyet 3000 példányban kinyomatni határozott s a községek polgárai között kiosztatni rendelt. A lelkeshangu felhívás — amely hasznos útmutatásokat tartalmaz az egész közönség számára — egyebek között a következőket mondja: Miben álljon a ti segítségetek? Abban, hogy éljetek ti is mindannyian a törvény és alkotmány által keretekbe adott ama két fegyverrel, amelyeknek használatát a vármegye közgyűlése egyhangú lelkesedéssel kimondotta. Miután a jelenlegi kormány részére az országgyűlés által se adó, se újonc ez ideig megajánlva még nem lett, ne akadjon a mi vármegyénkben egyetlen lélek sem, aki az alatt az idő alatt, amít a törvény télén és alkotmányellenes kormányzat tart — egyetlen fillér állami adót fizetne avagy egy szál újoncot is adna. Mindazonáltal az adóra szánt filléreiteket gyűjtsétek meg, tegyétek félre, helyezzétek takarékpénztárakba, hogy majd, ha az alkotmányos élet visszaáll, minden nehézség nélkül róhassátok le adótartozásaitokat. Adóitok közül csakis a vármegyei és községi pótadókat siessetek befizetni, mert mint látjátok, az alkotmányvédelem küzdelmében, a vármegye és a községek képezik azokat az erős várakat, amelyekbe visszahúzódva és amelyeknek védelme alatt folytathatjuk csak sikerrel a hatalmi túlkapásokkal szemben a nemzeti ellenállást. Ha a vármegyék és községek egészségesek és erősek lesznek alkotmányos kötelességeiket — minden anyagi zavar nélkül — teljesíthetik, akkor a nemzeti küzdelem diadalára bizton számíthatunk. Egyre azonban még figyelmeztetünk. Ne feledjétek, hogy az alkotmányvédelem dicső munkájában hazafias kötelességeik teljesítése miatt a legelső veszedelem tisztikarunkat érheti, mert igen könnyen megtörténhetik, hogy a kormány vakmerősége őket állásuktól és javadalmazásuktól meg fogja fosztani. Ám a mi hazafias és lelkes tisztikarunk kimondotta, hogy ha csakugyan bekövetkeznék ez az eset, ezen galád eljárásnak is szemébe nézünk. Jegyezzétek tehát jól meg magatoknak, hogy ezen tisztikart, amely a mi legszentebb javainknak védelmét saját exisztenciájának a kockáztatásával is késznek nyilatkozott magára vállalni, ha bajba jönne, cserben nem hagyhatjuk. Ebből kifolyólag arra kérünk, hogy hazafias lelkesedéssel siessetek: mindannyian teljesíteni azon alispáni és vármegyei fölhívást, hogy a nemzeti küzdelem szervezésére és az államsegély megtagadása esetén a vármegye anyagi szükségleteinek ellátása érdekében és a netalán javadalmazásaiktól megfosztandó vármegyei tisztviselők anyagi exisztenciájának a biztosítása céljából múlt évi állami adótok 20 százalékának megfelelő összeget mint önkéntes segélyt az alispán kezeihez befizessétek. Ne tartsatok attól, hogy az így, befizetendő összeg talán el fogna veszni reátok nézve, avagy hogy talán ezzel újabb adóterhet vállalnátok magatokra, mert az így begyűlő összeg csak azon esetben fog felhasználtatni, ha szeretett tiszt-viselőink állásának és javadalmazásának a felfüggesztése tényleg bekövetkezne és az esetre is a képviselőház és a vármegye egyeteme már előre is biztosított mindnyájatokat arról, hogy mihelyt az alkotmányos élet hazánkban visszaáll, az alispánhoz befizetett összegek tüstént az illető befizetőknek meg fogjak téríttetni , illetve rendes állami adótartozásaiknak a törlesztésére lesznek az utolsó fillérig haladéktalanul fordítva, így tehát ezen befizetésekkel tulajdonképen nem fogtok egyebet tenni, mint adó: 3