Pesti Hírlap, 1905. augusztus (27. évfolyam, 211-241. szám)

1905-08-01 / 211. szám

1905. augusztus 1., kedd. PESTI HÍRLAP beszélni is fog báró Fejérváry­val. e beszélge­tésnek nem lehet egyezkedés jellege, mert Kos­suth Ferenc pártjának az elhatározása nélkül semmiféle egyezséget sem köthet. Fejérváry és Gautsch. Báró Gautsch osztrák miniszterelnök szintén megérkezett Karlsbadba s ott ma ta­lálkozott báró Fejérváry Géza magyar minisz­terelnökkel. A két miniszterelnök hosszú ideig sétálva beszélgetett s a fürdőző közönség igen szívesen vizsgálta őket, de különösebb kíváncsiságot nem árult el. Az egységes mozgalom. — A vezérlő-bizottság albizottságának ülése. —­­ A szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottsá­gának kiküldött albizottsága ma délután 5 óra­kor a függetlenségi párt helyiségében ülést tar­tott. Az ülésen résztvettek: Gulner Gyula, Holló Lajos, gróf Hadik János és Hammersberg László. Az albizottság ülésén megjelent gróf Apponyi Albert és Bernáth Béla is. A bizott­ság üléséről a következő hivatalos kommüni­két adták ki: A bizottság beható tanácskozás után meg­állapította a vezérlő­ bizottsághoz intézendő elő­terjesztés szövegét. Az előterjesztést szét fogják osztani a tagok között és a vezérlő­ bizottság legközelebbi ülésén veszik tárgyalás alá. Az albizottság ülésén gróf Apponyi Albert több fontos kérdésre hívta fel a bizottság figyelmét. Bernáth Béla a zemplén megyei viszonyok dol­gában tett előterjesztést. Gulner Gyula albizottsági elnök legköze­lebb külföldre utazik. Az albizottság helyettes elnökül gróf Hadik Jánost választotta meg és elhatározta, hogy tekintettel a fölmerülő ügyek fontosságára, az albizottság kiegészítését fogja a vezérlő­bizottságtól kérni. A bizottság ülése fél nyolc órakor ért véget. A vezérlő-bizottság. A szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottsága a jövő hét csütörtökjén, augusztus 10-én, dél­után öt órakor a függetlenségi pártkör helyisé­gében Kossuth Ferenc elnöklete alatt ülést tart. Az ülésre a szövetkezett ellenzék vezérlő-bizott­ságának tagjait az elnökség külön levélben is meghívta. Megakadt katonai behívások. Nagykanizsáról jelentik a „Kel. Érte­nek: Zala­ vármegye legutóbbi közgyűlésén tud­valevőleg elhatározta, hogy a tartalékos kato­nák és a póttartalékosoknak fegyvergyakorlat­ra való behívásánál nem­ segédkezik, minek folytán a nagykanizsai katonai hatóságok, a 48. gyalogezred és a 20. honvédezred parancs­nokságai posta útján való beidézéssel kívánta a tartalékosokat behívni. Ez azonban nem sike­rült, mert a behívóknak több mint háromne­gyed része téves és hiányos címzés miatt vissza­érkezett. A katonai hatóságok ennek folytán közvetlenül Nagykanizsa város katonai ügy­osztályához fordultak, hogy a katonai nyilván­tartási jegyzéket szolgáltassa ki, a város azon­ban ezt is megtagadta, mert közvetve sem akart segédkezni a behívásoknál. A katonai hatósá­gok most a hadtestparancsnoksághoz, illetőleg a honvédkerületi parancsnoksághoz fordultak rendkívüli intézkedésekért. Megcáfolt interview. Némely fővárosi napilap egy beszélgetést kö­zöl, melyet Vörös László kereskedelemügyi minisz­ter a Berliner Zeitung egy munkatársával folyta­tott volna. A Budapesti Tudósító illetékes helyről annak kijelentésére nyert felhatalmazást, hogy a kereske­delemügyi miniszter a nevezett lap munkatársát egyáltalán nem is fogadta, ennélfogva minden ahoz fűzött kombináció tárgytalan. Kristóffy törvényjavaslata. — A választói jogról. — Kristóffy József belügyminiszter elren­delte, hogy a községenkénti általános titkos vá­lasztói jogról szóló törvényjavaslatot szeptem­ber 15-éig elkészítsék. Kristóffy József ezt a javaslatot be sze­retné nyújtani a képviselőházban. Csakhogy ennek a kormánynak egyetlen tagja sem lesz abban a helyzetben, hogy a kép­viselőházban törvényjavaslatokat nyújtson be. Ha ugyanis a kormány szeptember 15-én túl is a helyén maradna, sokkal korábban megkapja a vád alá helyezést, semmint bárminő előter­jesztést tehetne. pökkel, föntartotta az atyafiságos jó viszonyt. Ez első unokatestvérje volt, de tizenkét évvel idősebb. Ő neki az apja II. Sámuel úr, a­ püs­pöknek pedig az anyja Jókay Katalin voltak testvérek. Mint Jókay­ atyafinak, a püspöknek is volt Ó-Gyallán birtoka. Ezt a birtokot 1796-ik év őszén tőle kivette bérbe III. Sámuel úr hat egymás után következő esztendőre. Fizetett évenként 120 rénes forint haszonbért. A birtok mintegy 40 hold lehetett. A püspököt I. Sámuel úr gyallai birtokából mintegy tizenketted rész illette. De leányágaktól vett is hozzá. Ebből megközelítőleg meg lehet tudni, mekkora volt eredetileg a Jókay-féle ó­gyallai birtok. Három­négyszáz holdnál nem igen lehetett nagyobb. Terézia húgával, Hangyásnéval, csak ha­lála előtt két évvel végezte a tökéletes osztályt. Amikor a pécsi püspök megcsinálta híres alapítványát, mely az 1825-iki országgyűlés iratai szerint Király-alapítvány nevet visel, II. Sámuel urat előre értesítette. Közölte vele, hogy a Jókayakról is meg akar emlékezni, azokról se feledkezik meg, azokat is akarja jótéteményé­ben részesíteni. De csak akkor, ha az egyedül üdvözítő római katholikus anyaszentegyházba visszatérnek. Különben nem. III. Sámuel úr törekedett erről lebeszélni. Azt óhajtotta, hogy püspök bátyja vagy hagyja ki a vallás­változtatás föltételét, vagy hagyja ki a Jókay­ nevet az alapítvány-levélből. Utóbb ezt írta neki: — Már én csak azt mondom, méltóságos urambátyám,­ jól meggondolva a dolgot, hogy a pénzen vett Jókay-lélek nem nagy ékessége lesz a menyországnak, de még azt is ki mer­ném mondani, hogy az ilyen lélek el se jut odáig, valahol lemarad a szekérről. De azért az alapítvány csak úgy lett, ahogy lett. A nagy költő apai, öreg apai és ős­apai ágazatából fiági sarjadék — tudtommal — sohase vette igénybe a jótéteményt. Takarékos, jó gazda volt, jó férj, de szi­gorú apa, III. Sámuel úr. Nevelési elveit érin­tem ma­jd a nagy költő édes­apjának történeté­ben. Ezek az elvek helyesek-e, vagy amelyek ezekkel ellenkeznek: vitassák meg a tanítók vagy a nevelők. Nagyon meg lehet vitatni. Any­­nyi bizonyos, hogy az elvek értéke egyénenként, családonként és esetenként fölötte különböző. A világtőzsdék árfolyama nem oly szeszélyes és változékony, mint a nevelési elvek értéke. Ezzel befejezem a három Árvai Jókay Sámuel történetét. Sokat tudnék még róluk írni, de így is hosszabbra terjedt munkám, mint egyelőre gondoltam. Sok részletet megunhatott nyájas olva­sóim némelyike. Nem is regény, nem is futó olvasmánynak való munka ez. A 18-ik század egyik kisbirtoka magyar nemes nemzetségének életeit akartam feltárni másfél századnyi időről. A nemességszerző őstől kezdve a nagy költő édes­apjáig. A nagy költő édes­apja is a nemzetség folytatása, de annak élete mégis más világhoz tartozik. Nem ahoz az új világhoz, új nemzedék­hez, új eszmékhez és új szenvedélyekhez, — me­lyeknek legelső hőse a nagy költő volt. Hőse, vezére, irányzója, tolmácsa és örökké élő dicső­sége. De nem is ahoz a világhoz, mely III. Sá­muel úrral örökre letűnt. Jókay József, a nagy költő édes­apja, an­nak a középső kornak a fia, amely 1790-től 1825-ig tartott, ő már nemcsak nemes ember, hanem egyúttal munkás ember is. Nemcsak vármegye ura, hanem egyúttal városi tisztvi­selő is. Nemcsak ősi kúriáját, ősi földjeit őrzi egy helyben ülve s pörökkel, foglalásokkal s százados háramlásokkal viaskodva, hanem egy­úttal szerény vállalkozó is, aki takarékoskodik, tőkét gyűjt, belevegyül a sietős útu társaságba s nem zárkózik el a szerény fényűzéstől se.­­ Az ő történetére már bővebben ki kell ter­jeszkedni. *) (Vége.) ! *) Ezt a történetet lapunk folyó évi már­ciusi s következő számaiban már közöltük e cím alatt: „Jókai Mór édes­apja“, amint t. olvasóink jól emlékeznek rá. szerk. A nemzeti ellenállás. Marostordamegye. Marostordamegye legutóbbi közgyűlésén egy­hangúlag nagy lelkesedéssel csatlakozott az alkot­mányvédők seregéhez s ugyanakkor egy 30-as bizott­ságot küldött ki, hogy ellenőrizze a közgyűlés hatá­rozatainak végrehajtását. Ez a 30-as bizottság most derekasan hozzálátott a munkához s megszerkesz­tett egy felhívást, melyet 3000 példányban kinyo­matni határozott s a községek polgárai között ki­osztatni rendelt. A lelkeshangu felhívás — amely hasznos útmu­tatásokat tartalmaz az egész közönség számára —­ egyebek között a következőket mondja: Miben álljon a ti segítségetek? Abban, hogy éljetek ti is mindannyian a törvény és alkotmány ál­tal keretekbe adott ama két fegyverrel, amelyeknek használatát a vármegye közgyűlése egyhangú lelke­sedéssel kimondotta. Miután a jelenlegi kormány ré­szére az országgyűlés által se adó, se újonc ez ideig megajánlva még nem lett, ne akadjon a mi várme­gyénkben egyetlen lélek sem, aki az alatt az idő alatt, amít a törvény télén és alkotmányellenes kor­mányzat tart — egyetlen fillér állami adót fizetne avagy egy szál újoncot is adna. Mindazonáltal az adóra szánt filléreiteket gyűjtsétek meg, tegyétek félre, helyezzétek takarék­­pénztárakba, hogy majd, ha az alkotmányos élet visszaáll, minden nehézség nélkül róhassátok le adótar­tozásaitokat. Adóitok közül csakis a vármegyei és községi pótadókat siessetek befizetni, mert mint lát­játok, az alkotmányvédelem küzdelmében, a várme­gye és a községek képezik azokat az erős várakat, amelyekbe visszahúzódva és amelyeknek védelme alatt folytathatjuk csak sikerrel a hatalmi túlkapá­sokkal szemben a nemzeti ellenállást. Ha a várme­gyék és községek egészségesek és erősek lesznek alkot­mányos kötelességeiket — minden anyagi zavar nél­kül — teljesíthetik, akkor a nemzeti küzdelem dia­dalára bizton számíthatunk. Egyre azonban még fi­gyelmeztetünk. Ne feledjétek, hogy az alkotmány­­védelem dicső munkájában hazafias kötelességeik tel­jesítése miatt a legelső veszedelem tisztikarunkat érheti, mert igen könnyen megtörténhetik, hogy a kormány vakmerősége őket állásuktól és javadalma­zásuktól meg fogja fosztani. Ám a mi hazafias és lelkes tisztikarunk ki­mondotta, hogy ha csakugyan bekövetkeznék ez­ az eset, ezen galád eljárásnak is szemébe né­zünk. Jegyezzétek tehát jól meg magatoknak, hogy ezen tisztikart, amely a mi legszentebb javainknak védelmét saját exisztenciájának a kockáztatásával is késznek nyilatkozott magára vállalni, ha bajba jönne, cserben nem hagyhatjuk. Ebből kifolyólag arra kérünk, hogy hazafias lelkesedéssel siessetek: mindannyian teljesíteni azon alispáni és vármegyei fölhívást, hogy a nemzeti küzdelem szervezésére és az államsegély megtagadása esetén a vármegye anyagi szükségleteinek ellátása érdekében és a netalán javadalmazásaiktól megfosztandó vármegyei tisztviselők anyagi exisztenciájának a biztosítása­ céljából múlt évi állami adótok 20 százalékának meg­felelő összeget mint önkéntes segélyt az alispán ke­zeihez befizessétek. Ne tartsatok attól, hogy az így, befizetendő összeg talán el fogna veszni reátok nézve, avagy hogy talán ezzel újabb adóterhet vállal­nátok magatokra, mert az így begyűlő összeg csak­ azon esetben fog felhasználtatni, ha szeretett tiszt-­­viselőink állásának és javadalmazásának a felfüg­gesztése tényleg bekövetkezne és az esetre is a kép­viselőház és a vármegye egyeteme már előre is biz­tosított mindnyájatokat arról, hogy mihelyt az al­­kotmányos­ élet hazánkban visszaáll, az alispánhoz­ befizetett összegek tüstént az illető befizetőknek meg fogjak téríttetni , illetve rendes állami adótartozá­saiknak a törlesztésére lesznek az utolsó fillérig hala­déktalanul fordítva, így tehát ezen befizetésekkel tulajdonképen nem fogtok egyebet tenni, mint adó­: 3

Next