Pesti Hírlap, 1906. január (28. évfolyam, 1-15. szám)

1906-01-02 / 1. szám

1906. január 2., kedd, mauritík után ez sikerült, egyebbel már nem igen törődtek. A tárgyalás alapját mégis látni lehetett egy kissé s meg letetett, tudni, hogy a király a katonai dolgokban csakugyan nem hajlandó több engedményt adni, mint amennyi a kilences bizottság programmjában van, legtölebb e Programm egyes pontjait az eddiginél kedvezőbben magyarázhatják. Az akció folyama alatt legtöbbet gróf Andrássy Gyula konferált, ő tudott meg legtöbbet, de egyúttal ő volt az is, aki határozottanjelentette, hogy a vele közölt módozatok között vábib tárgyalni nem lehet. Jelenleg a helyzet az, hogy a békealkuások megszakadtak. De azért az akció nem mik meg véglegesen. Lukács László azt kontálja, hogy az eddigi alapon nem lehet bét kötni. Tehát aj alapon fognak új kísérletezni. Valószínű, hogy mindenekelőtt Lukácsászló jelentést tesz a királynak s azután megezdődnek az uj tárgyalások. A fiumei kormányzó fölmentése. A hivatalos lap vasárnapi száma közli a gróffy Pál fiumei kormányzó felmentéséről szóló kéziratot mely így hangzik: Magyar miniszterelnököm előterjesztésére Szapáry Pál fiumei és magyar-horvát temzti kormányzót ezen állásától saját közelfelmentem. eírt Wallseeben, 1905. évi december hó PEREKI JÓZSEF s. k. Fejérváry Géza báró 3. k. Fölmentett főispán, italos lap vasárnapi száma közli, hogy. Csáky László r. Szepes vármegye tois- i állásától, a közügyek terén teljesített .álata elismerése mellett, saját kérelmére A politikai újév. A függetlenségi párt, országgyűlési függetlenségi és 48-as párt ott, testületileg tisztelgett a párt, elnökossuth Ferencnél, hogy az újév alkalmából törje. A képviselők délelőtt 11 órakor gyűlte Kossuth Ferencnek József-körút. Ideienvoltak: Babó Mihály, Bakonyi Samus , Aladár, Batthyány Tivadar gróf, Batthyány gróf, Benedek János, Benyovszky Sándor Bernáth Béla, Berzsenyi Jenő, Désy Zoltán, Jóczy László, Eitner Zsigmond, Farkasházy Bond, Ferdinándy Béla, Gaál Sándor, Günther Antal, Hammersberg László, Hesnaller Lajos, Hédervári Lehel, Holló Lajos, Horváth Gyula, Horváth József, Illyés Bálint, Kállay lapot, Kállay Tamás, Kálosy József, Keller István, Koller Tivadar, Kovács Ernő, Kubinyi Márton, Laehne Hugó, Luby Béla, ifj. Madarász József, Markos Gyula, Menczer Béla, Nagy Emil, Olay Lajos, Papp Elek, Pogár Lajos, Pozsgay Miklós, Polónyi Géza, Rákosi Viki, Ráth Endre,Sághy Gyula, Smialovszky Vak Somogyi Aladár, Sturmann György, Sümegi Vilma, Szatmári Mór, Szász Zsombor,Szemere Huba, Szentiványi Árpád, Szúnyog Mihály, Thaly László, Tóth János, Váradi Imre, Várady Károly és Világhy Gyula. Sághy Attaila a párt nevében következőleg Üdvözölte Kossuth Ferencet: Szeretett kedves elnökünk és vezérünk! Eljöttünk azv fordulóján hozzád, hogy ragaszkodásunkat és sírétetünket s az újév alkalmából üdvözletünket és jókívánságainkat kifejezzük. Boldognak érzem mi igámat, hogy nekem jutott a szerencse a vezetései alatt álló, örvendetesen megnövekedett pártunk tövében ezeknek kifejezést adhatni. De mikor ezt tesze, tekintve, hogy mi, mint politikai párt meggyőződésünk, elveink azonossága folytán, egységes érzükben egyesült, nagy politikai családot alkotunk, nere tehetem anélkül, hogy egyúttal ha szánk jelen súlyos politikai helyzetét legalább némi rövid reflexióval ne érintsem. Sötét és súlyos fellegek borítottak hazánk egét már a lefolyt év első hajnalhasadásakor is, melyek vészes zivatart jóslólag tornyosultak össze. Villámok cikkáztak, menykövek hullottak le hazánk alkotmányának alapköveire, melyek azokat összezúzással, szétrombolással fenyegették. Reményeink vajmi vékony szálon függőttek, vajon képesek leszünk-e a nemzetet megelőzőleg mutatkozott csaléktságból oly mértékben felrázni, hogy a fenyegető nagy veszélyeket elhárítani lehessen. De reményünket mégis föntartotta az az erős hitünk, hogy a nemzetnek, mely ezeréves nagy és dicsőséges nemzeti múltra tekinthet vissza s amelynek alkotmánya, az ellene intézett támadások folytán nem egyszer recsegett és ropogott a letűnt századok alatt is, mégis épen, teljes erejében szállott az át a nemzedékről nemzedékre, itt Európa közepén istentől nyert nagy hivatása van, azért a nehéz időkben és nehéz viszonyok közt az isteni gondviselés, a magyarok istene e nemzetet nem fogja elhagyni soha, soha! Ez a létünk s ama történelmi tény tanulsága, hogy a nemzet alkotmányának minden híradását diadallal verte vissza, acélozta meg erőiket, fokozta kitartásunkat Ezen feltevésünkben nem csalatkoztunk s lankadatlan fáradozásunkat az akkori várakozásokat is túlhaladó siker koronázta, mert a nemzet nemcsak fölébredt almiból, hanem hűen és méltóan fényes történelmi hajlományaihoz most is teljes erejével és teljes kizárással szállott szembe azokkal, kik alkotmányának lapjait megtámadni merészelték s elsöpörte őket és leszorította állami életünk vezetéséről, nagy többséget adva a nemzeti törekvések bajnokainak, különösen pedig a nemzeti függetlenség harcosainak, a függetlenségi és 48-as pártnak. Azt vártuk, mert természetszerű az lett volna, hogy a nemzeti akara a kormányzásban is kifejezésre fog jutni. Azonban az ármány folytán, még pedig oda hazánknak táját, fiai egy részének ármánya folytán (Gyalázat) mindezideig meggátolták. De ez a súlyos helyzet és a részben már reánk is zúdított nyomor és szenvedés nem ejt kétségbe bennünket, nem lohasztja le harci kedvünket és kitartásunkat és nem veszi el reményünket egy szebb jövő iránt. Meg vagyunk győződve, hogy a nemzet teljes áldozatkészséggel folytatja a rákényszerített harcot és küzdelmet. Sziklaszilárdan áll hitünk és reményünk, hogy országunk a mostani káoszból Magyarország állami függetlenségének, jövő nagyságának képe fog megvalósulni. Semmiféle erőszakoskodás nem fogja a nemzetet letörtteni útjáról és megakasztani kitűzött nagy nemzeti céljainak megvalósítására irányzott törekvéseiben. (Tígy van! ügy van!) E szép reménynyel lépjük át az újév küszöbét, melynek teljesedése szivünkbe vágja. Üdvözli Kossuth Ferencet és kéri, hogy isten adjon neki erőt és hosszú életet, hogy megérhesse nemzete boldogulását, Kossuth Ferenc a beszédre következőleg válaszolt : Kedves és tisztelt barátaim! Szivemből köszönöm jókívánságaitokat és kívánok nektek boldogságot, mint egyéneknek, győzelmet, mint küzdőknek; lelki nyugalmat, mint hazafiaknak. Abból a ránt nézve nagyon hízelgő elismerésből, amelyre Sághy kedves barátom méltatott, köteles szerénységem a túlnyomó részt az irántam érzett baráti jóindulat sugallatának tulajdonítja, és midőn hálás vagyok ezért az érzelemért, megelégszem azzal, ha bentem a haza hű fiát ismeritek fel, ki hű maradtam hazámhoz, hosszú hontalanságom alatt: ez a távol idegenből magyar szivet, magyar lelket hoztam haza. Helyesen monda Sághy, a lefolyt év küzdelemteljes volt, küzdelmünkkel nem értük el kitűzött célunkat, de azért az év gazdag volt megbecsülhetetlen eredményekben. A közszellem felébredt: az önérzet, az önbizalom, az akaraterő visszatértek a nemzet lelkébe és, bebizonyult, hogy a nemzet ellenségeinek támadása össze tudja kovácsolni az eltérő úton járó pártokat. A válság, mely az egész év folyamán fennállt, sok anyagi kárt okozott káj, de ez nem érintette sem az ország átlagos közgazdasági állapotát, sem teljes mérvű hitelképességét. E tényről tudomást -eehet a külföld. Az alkotmánysértések és törvénytiprások hoszszú láncolata folyvást növelte azok számát, akik meggyőződtek arról, hogy a nemzet ügyét a függetlenségi és 48-as alapon lehet legjobban megvédeni, úgy, hogy ellenségeink támadásai fokozatosan a rai táborunkba hozzák az egész nemzetet. E tényről tudomást vehet a korona. Tudomást vehetett volna arról is, hogy a függetlenségi párt fentartja bár minden egyes programmpontját, hajlandó volt a szövetséges pártokkal együtt egy kormányalakításba belemenni a feliratban lefektetett kormányzási programul alapján; úgy, hogy több évig nem lettek volna közjogi harcok az országban s az uralkodó élete végéig teljes nyugalmat biztosíthatott volna magának. E helyett a korona megmaradt a „non possumus“ merev álláspontján és az alkotmányosság alapelve feldulatott, mert a képviselőház többsége a létező alkotmányba teljesen beleülő programmja alapján nem juthatott kormányra; e helyett az ország ügyeit egy parlamenten kívüli, tehát alkotmány és törvényellenes kormány vezette, törvénysértéssel, erőszakoskodással, az ország pedig egész évben extra legem maradt. A nemzetnek alkotmányos fegyvere az adó- és újoncmegtagadás; mind a kettőhöz törvényes joga van, sőt az alkotmányosság alapelve ezekre utalja a nemzetet, ha kormányában nem bízik. A nemzet él alkotmányos fegyverével és törvényes jogával s minthogy a végrehajtó hatalom nem vonta, le ebből az alkotmányos következtetést, a nemzet nem szűnik meg élni jogával és használni fegyverét.. A fegyver hatásos, mert lassan kint megfosztja a törvénytelen, kormányt a kormányzás eszközeitől és elsorvasztja azt a hadsereget, amelyet a korona vonakodik nemzetivé is tenni. Mind a kettőből az országra is háramlik kár, de ez elválaszthatatlan lévén a nemzet egyetlen törvényes védekezési eszközeitől, a nemzet, a reá háramló kárt, mint a maga részét kész elviselni abban a tudatban, hogy minden küzdelem kárral és áldozattal jár. Ami a hadsereget illeti, erre nézve tudja a nemzet, hogy az összes hadsereg negyvenhárom százalékának összes ujóncmennyiségéből egy egész harmadrész hiányzik s a törvény félremagyarázásával behívott póttartalékosok nem pótolhatják e hiányt, mert ezeknek nagy része szükséget szenvedő családot hagyván kenyérkereső nélkül otthon, szolgálatát elkeseredett szívvel teljesíti. E ténynek közvetlen következése, nem lévén semmi közelgő veszély, hogy a külföldről megtámadtatunk, ez idő szerint nem más, mint a nagyhatalmi állás megrendülése, amelynek fentartása inkább dinasztikus, mint nemzeti érdek. A pénztartalékosok családjairól — amennyire lehet — gondoskodni fog a nemzet, ha szóhoz jut sóejtő világossággal látta, hogy egyszer csak e józan eszének is vége lesz ... Az ura? . . . védelmezné meg a csábítások és a kisérek ellen? . . . Hiszen azzal, hogy az a iránt szerelmet érez, egyetlen pillantig se áltatta magát, s mindig tisztáan volt vele, hogy csak a hála és a besülés az a kapocs, mely ehez a derék és gyönge eiberhez fűzi ... És amint most a rasultján is a jövőjén végiggondolt, egyszerre csak eltűnt az arcáról a gúnyos mosoly, a vonásai komolyakká és dacosokká lettek s halkan szólott magában : — Egészséges és halas vagyok, miért ne szabadna hát megismernem az igazi boldogságot is? ... Ha több az eszem, mint másoknak, ez még nem ok arra, hogy életem csupa szenvedés és lemondás legyen . . . Eloltotta a lámpát és a fal felé fordult, de az álom makacsul elkerülte. Most megint eszébe jutottak azok a szavak, amiket gróf Szentgróthy tegnap délután intézett hozzá, és ijedten konstatálta, hogy távolról sincs annyira megbotránkozva, mint ahogy az, . tisztességes asszony létére, a kötelessége volna . . . Az özvegy Lénárt grófné palotájában találkoztak össze, a jótékony bazárban, melyet a bakonyföldvári tűzkárosultak javára rendeztek . . . megszerzési módozatai felől . . . Majd műért zárult egy vörös-selyem sátor alatt, s a gróf mosolyogva tudakozódott nála egy indus bálvány megszerzési módozatai felelő . . . Majd műértőleg a kezébe vette a bálványt, s míg Klárika valami fiatal tisztecskét szolgált ki, halkan suttogni kezdett Honiméval. Ezt mondta neki: — Akár hiszi, akár nem, ez a pufókfejű szörnyeteg sohase látta Indiát . . . Az ilyeneket Németországban gyártják, ahonnét tucatszám szállítják azt isteneket a civilizált világba. . . . Ha igazi vid is bálványt akar látni, hát jöjjön el egyszer hozzám, majd megmutatom azt az Öreg Visnut, akit Laboréból hoztam magammal ... Vilma semmit se válaszolt ezekre a szavakra, de Szentgróthy zavartalanul tovább folytatta a megkizdett eszmecserét, úgy tett, mintha gondosabban megvizsgálná az indus istent, de csak azért hi volt közelebb, hogy a hangját még suttogóbbra foghassa. — Kis Vilmám, legyen jó és látogasson meg egyszer . . . Bátran jöhet, a budai palotám környéki 11 nem akad ismerősre . . . Jöjjön el, hadd mordom el végre mindazt , ami a lelkemet nyomja . . . Vilma homlokáig elpirult, majd Klárikának segítet a fiatal tisztecske kiszolgálásában. Szentgróthy utóbb megvette a, indus istent, s két darab ezerkoronással fizetett . Aztán . . . se hanse történt több . . . És az okos, a, hideg Vikila, ahogy most, a sötét hálószobában virraszti át, megdöbbenve érezte, hogy ezek a vakmerő szavak nem háborították föl anynyira, mint ahogy ez, tisztességes asszony létére, termesztes volna . . . Sőt, majdnem csábítónak tűnt fel előtte az a gondolat, hogy ennek a nyűgodt és elmésségtől ragyogó embernek a bizalmas otthonát is megismerje . . . Szomaházy István.