Pesti Hírlap, 1906. március (28. évfolyam, 60-74. szám)
1906-03-01 / 60. szám
__________________________________________ mikor már sikerült „megfelelő és méltó“ utódot találni? Nagy csalódás! Ahol a tisztikar úgy összetart, mint Pest megyében, ott — okulva az abaúji és Csanádi példán — a legelső felfüggesztésnél, amely a legelső kiadott rendeletet, miután nem fogják végrehajtani, nyomon kell hogy kövesse, le fogja csapni a tollat kezéből a megye összes tisztikara s akkor Kristóffy és Rudnay urak szórakozás céljából bezárkózhatnak az üres helyiségekbe, ahol is a cincogő egerek megszeliditésével és betanításával tölthetik szabad idejüket. Ki tudja, hogy a hivatalból való kikopásuk után nem fogják-e még valaha hasznát venni ennek? Tisza István pedig meg fogja látni, hogy a tisztviselők kara szentebbnek tartja hivatali esküjét, mint amily fenyegetőnek, az általa szeretettel eléje tartott koldusbotot. Mert a koldusbotot kiveheti kezéből a becsületes magyar társadalom áldozatkészsége, de az esküszegés kísértő rémét nem öli ki lelkiismeretéből a nemzetölő hatalom kegyelemkenyere. De még Tisza István abszolúciója sem, mert ő neki még a királyi eskü is csak, amennyiben a politikájába vág, akkor szent. A tisztviselők a múltak tapasztalataiból megtanulták, hogy egységben az erő. S ahol az erő, ott a győzelem se marad el. Bittó Dénes: A válság. A gyors intézkedések sorozatában ma két újabb nagyszabású ténykedés következett. A hivatalos lap rendkivüli kiadásában két rendelet jelent meg: 1. Az Olaszországgal kötött uj kereskedelmi szerződés életbeléptetése tárgyában. 2. Az Oroszországgal kötött uj, kereskedelmi szerződés életbeléptetése tárgyában. Mind a ketttő a képen van megjelölve,hogy a „m. kir. minisztériumnak rendelete“. (Az Olaszországgal kötött szerződés kihirdetése a következő alakban történt: „Ő császári és apostoli királyi felsége az Olaszországgal 1906. évi február hó 11-én kötött új kereskedelmi és hajózási szerződést, azt ugyanazon napon kötött állategészségügyi egyezményt, valamint az ugyanazon napon az ingó és ingatlan vagyon megszerezhetétse és birtokolniáltása tárgyában kötött egyezményt ratifikálván és másfelől a m. kir. minisztérium mérlegelvén azon súlyos gazdasági válság közeli veszélyét, mely az országra hárulna az esetben, ha Olaszországgal való külkereskedelmi viszonylataink folyó évi március hó 1-éltől kezdve szabályozatlanul maradnának, a törvényhozás működésének szüretelésére való tekintettel az Olaszországgal megkötött új szerződést és az említett két, egyezményt ő császári és apostoli királyi felségének legfelső elhatározása alapján s az utólagos törvényhozási felmentés reményében, a jelen szükségrendelet utján folyó évi március hó 1-ével ezennel életbe lépteti. Ezen szükségrendelet, a törvényhozás intézkedésével érvényét veszti.“ Az Oroszországgal kötött szerződés igy hangzik: Ő császári és apostoli királyi, felsége az Oroszországgal 1906. évi február hó 15—2. között uj kereskedelmi és hajózási szerződést ratifikálván és másfelől a m. kir. minisztérium mérlegelvén azon súlyos gazdasági válság közeli veszélyét, mely az országra hárulna az esetben, ha az Oroszországgal való külkereskedelmi viszonylatotok folyó évi március hó 1-étől kezdve szabályozatlanul maradnának, a törvényhozás működésének szünetelésére való tekintettel az Oroszországgal megkötött uj szerződést ő császári és apostoli királyi feleségének legfelső elhatározása alapján s az utólagos törvényhozási felmentés reményében, a jelen szükségrendelet utján folyó évi március hó 1-ével ezennel életbe lépteti. Ezen szükségrendelet a törvényhozás intézkedésével hatályát veszti. Ezek a bevégzett tények minden magyarázatnál világosabban beszélnek és megértetik az országgal a válság egész ideje alatt követett taktikát, amelylyel ki akarták kerülni a megegyezést főleg azért, hogy a kereskedelmi szerződéseket az országgyűlés nélkül s Magyarország érdekeit védő ellenőrzés nélkül köthessék meg és léptethessék életbe. A rendeletekkel való kormányzás eképen világosan az anyagi javak fölött való törvénytelen rendelkezésekre is kiterjed, az ország gazdasági jövendőjét kockára teszi a nemzet akarata ellenére és képviseletének meghallgatása nélkül, így aztán értjük, azt is, hogy meddig várakoznak még a békés megoldás újabb kísérletével. Most gazdasági téren érvényesítik az összbirodalmi eszmét. Katonai téren felállítják a tilalomfát valamennyi nemzeti törekvés útjába. Fegyveres erőszakkal elfojtják az alkotmányos küzdelmet, megakadályozzák a jogok érvényesülését. És csak aztán, hogyha minden elpusztítottak, következik a béke, a restitució in integrummal, a papiros-alkotmányosság visszaadásával, de minden erőszakos hatalom megtartásával. Mégis azt jelentik Bécsből, hogy az új választások törvényes időn belüli kiírására számítani lehet. De csak abban az esetben, hogyha a nemzet addig „lecsendesedik.“ A lecsendesedés alatt azt értik, hogyha, az abszolutizmussal szemben ellentállók elhagyják az alkotmányos alapot és ha feladják a nemzet jogait. valóban csak attól függ ez, hogy győzedelmeskedhetik-e a fegyver a törvények ereje fölött. * • A sok nyílt levél közé, ami most napvilá*got lát, beékelődik egy-egy beszéd is. Széll Kálmán ma a Dunántúli Közművelődési Egyesület közgyűlésének az alkalmát használta fel arra, hogy nyilatkozzék. Végre Szell Kálmán is elmondotta, hogy a mi állapotunk ma alkotmányellenes és törvényellenes. A „rendcsinálást** csínynek nevezi és konstatálja, hogy ez bármely álarc alatt jelentkezzék is, alkotmányunkban ismeretlen. Kegyeskedik konstatálni azt is, hogy alkotmányunk legkényesebb részeiben meg van támadva. Az intézményeknek kell megvédeniük az alkotmányt. Itt van megzavarva a kölcsön hatás az állam és a társadalom között. Hálád köszönet érezte, hogy hosszú szendergés utáni Széll Kálmán is fölébredt, hogy konstatáljon mindenki által tudott igazságokat. A nagy magvető végigtekintve a mezőn, végre láthatja, hogy mi nőtt az ő vetéséből. Ernyedettség teremtette a bécsi hatalom túlkapásait, Pató Pál államférfiak okozták, hogy zavarok keletkeztek. Széll Kálmán folyton hallgatott, amikor szólítgatták. Hallgatott akkor is, amikor első ízben történt, hogy a gazdasági kérdésekre vonatkozó törvényeket megszegték. Sőt akkor bent is maradt a szabadelvű pártban. Amikor arra lett volna szükség, hogy a szabadelvű párt tagjai a koalícióhoz csatlakozzanak és csak Széll Kálmán intésére és példaadására vártak, akkor Széll Kálmán visszavonult és hallgatott. Csaffi ■SSSBgULm__LLU-ragiLBUO- —---1-------------1 -1-Infandini, lector, jubes renovare dolorem,, ha akarnád, hogy folytassam. Édesatyám egyszer megkérdezte tőlem: ni van dolgom a konviktusban? Azt felizól, csak az a bajom, hogy sokat ikes igék ellen való minden 11 étekbe kerül, nem vigyázol, édes fiam felíd megrovással, ragázoll Hiszen ez is ■em szólok, mert édeságy ha figyelmeztet’ötel Nationalban istának álmél’ bet. ennenpéldával járamit csak bírtam: 'ományos olyan, 'isa, főbbé, a ctiszto- 3 urak, félénk is és szigogy leegy hecéleyan Ivet tanulmány tárgyává nem tette soha; kivéve hogy Arany Jánost vallotta az örökkévaló mesternek, a követendő példának; mert „Arany tudott legjobban magyarul a világ teremtése óta.“ Egyebekben a maga népi nyelvösztönét követte atyám, s hogy nem járt rossz úton, sok műve bizonyítja. Az akkor felbukkant Nyelvőrt nevette és nem olvasta.. Miért? Mert ő Szarvas Gábort csak mint rettenetes rossz színművek elkövetőjét ismerte, s nem hihette, hogy az ilyen vígjátékok írója különben igen okos ember lehet. Egy nap, 1872-ben, édesapám nevetve fogadott, mikor haza jöttem. Újság volt a kezében. — No, ham, ezután nem kell koplalnod, ha véteni találsz az ikes igék ellen! Most olvasom, hogy az Akadémiában — én soha sem járok oda — a tudós Riedl Szende arról tartott előadást, hogy az ikes igéknek nincsen olyan kemény törvénye, amilyet még én is tanultam az iskolában, s amilyet most te tanulsz. Riedl Szende bebizonyította, hogy ha az a törvény megdönthetetlen, akkor nem tud magyarul se Arany, se Petőfi, se Tompa, se Vörösmarty, mert mind vét az ikes igék ellen! Hát csak egyél, édes fiam! Valóban ettem. Lehettem is, mert az a drákói paragrafus egyszerre megszűnt uralkodni a konviktusban. Nem tudom, csak sejtem, hogy édesapám, a jó lélek, beszélt a piaristákkal vagy levelet írt nekik, hogy íme az Akadémia sem ítélte koplalásra Riedl Szendét, pedig az tudós úr, nem kis deák, Imhol az én megtérésem vagy elvetemedésem története, tisztelt tanár úr! Akadtam már irodalmunk nyelvének igen avatott vizsgálóira, akik azt hiszik, hogy nekem az immár diadalmas reform kezdésében részem van. Szó sincs róla. Én nem bátorítottam senkit, s magamat is csak a meglévő valóságok bátorították. Azt vallom, hogy a régiségben mindig következetes ikes ragozás vagy háromszáz év óta mind ingatagabbá válik. A nyelv ez alakulásának törvényét azonban nem ismerem. S talán más sem ismeri teljes bizonyossággal. Ami engemet illet, meg kell vallanom, hogy gyakran, igen gyakran vannak kétségeim: hogyan ragozzak egy-egy igét. Ilyenkor elsőben érzékemhez intézek kérdést, s ha a válasz ingatag, a nép nyelvében kutatok tovább. Az írókat szinte mellőzhetem, mert hiszen tik is csak a népet követték, azaz hogy a nép ösztöne munkált bennük is. Úgy vélem, az oktató sem adhat egyéb tanácsot tanítványainak. Az iskolának az a fő feladata, hogy az ifjúság nyelvérzékét fejleszsze, mégpedig a természetes irányban. Ez pedig a nép nyelve szerint való igazodás. Az ősmagyar nyelvből, a népnek ezer év óta csodálatosan állandó, szinte változatlan nyelvéből lett Pázmány és Arany dicső művészi alkotása. Mindig ehhez a szent forráshoz kell járulnunk, ha szomjúhozunk. Tóth Béla: PESTI HÍRLAP 1906. március 1., csütörtök.