Pesti Hírlap, 1906. március (28. évfolyam, 75-90. szám)
1906-03-16 / 75. szám
A PESTI HÍRLAP 1906. március 16., péntek. Mindenekelőtt a törvény 14. §. ut. bek. kimondja, hogy valamennyi (vagyis közös és honvéd) jutaléknak tényleges kiállítása azonban csak akkor történhetik meg, ha a törvényhozás azokat már azon évre megszavazta. A 7. §. megállapítja, hogy a védkötelezettség azon év január elsején kezdődik, amelyben az illető 21-ik életévét betölti. A 8-ik §. megállapítja a szolgálati kötelezettség tartamát s második bekezdésében az állományba vételt szabályozza ekként: „Mindazok, akik az ujoncállítás (fősorozás és utóállítás) útján, a január 1-étől október 1-éig terjedő időben soroztatnak be, az újoncállítási év október 1-én veendők állományba, azaz vétetnek föl a közös hadseregnek, illetőleg a honvédségnek kötelékébe. Az október leje után besorozottak, továbbá minden önkéntes és a (büntetésből) korosztály és sorsszám rendjén kívül besorozottak a besorozás napján veendők állományba.“ Ebből látható, hogy az állománybavétel a szolgálati kötelezettség megkezdését jelenti, továbbá, hogy az az utolsó mondatban említett kis kivételtől eltekintve már besorozott újoncokat tételez föl. Midőn tehát a következő bekezdés megengedi, hogy mozgósítás esetén az állománybavétel október 1-je előtt is foganatosítható, tiszta dolog, hogy az állománybavétel itt se jelenthet mást, mint az előző pontban, vagyis besorozott újoncok behívását. Ennek pedig első föltétele — s ezt talán azok a bizonyos főispán urak is elismerik, — hogy a sorozás már előbb annak rendje és módja szerint törvényesen megtartatott legyen. Hogy nem rendelhető el a mozgósítás kapcsán egyidejűleg, tehát az állománybavételt rendelő parancsot követőleg, bizonyság rá, hogy a törvény 37. §-ának 2-ik bekezdése szerint még a törvényesen elrendelt és már folyamatban lévő fősorozás is általános mozgósítás esetén félbeszakítandó. Népiesebb formában előadva: az újonchiány pótlása végett elrendelt mozgósítás sikerének első föltétele, hogy legyen wiff állományba venni; ennek első föltétele a kellő időben elrendelt és foganatosított sorozás; a sorozásnak pedig, hogy mik a törvényes előföltételei, azt ma már a veréb is csiripeli. Egy szóval ez az expediens is oda visz vissza, hogy törvényes megajánlás és törvényes sorozás nélkül tárgytalan és céltalan s nem szolgálhat takaróul azoknak a szemérmes főispánkáknak, akik a maguk kisded játékait legalább a törvényesség, ha mindjárt át is látszó foszlányaiba akarnák beburkolni. A hadvezetőség két tervével végeztünk. Hátra van még a harmadik. Ez abban állana, hogy mindenféle kecsegtetésekkel, kedvezményekkel, hangos dob- és muzsikaszóval önkéntes vállalkozókat toborozzanak a hadsereg számára. Mennyiben bír a terv törvényes jogosultsággal s főleg, hogy mennyiben célszerű, milyen sikerrel kecsegtet, arra majd legközelebb fogok megfelelni. Bittó Dénes. ■Mag”»«TMTM« Voltaképen, ez nem is fontos, hanem inkább arról van szó . . . azaz, hogy inkább az fontos, hogy Flórika nevelt leányom is értesült az ön, látogatásáról és várja, azaz, hogy némileg kiváncsi magára, fiatal barátom. Ön az első kérője, s az ilyen kedves emberre a leányok mindig kiváncsiak. Ki is akar tenni magáért: nagyszerű ebédünk lesz!, Flórika, igazi tündér a konyhában!-Nem is ételeket, hanem költeményeket főz. Meg fogja látni, amire ... hóhó! a konyha, nagy dolog. A hű Mártha is költeményeketfőzött, Flórika azonban még rajta is túl tesz. Nagyszerű ebédet fogunk kapni. Azt hiszem, hogy maga is szereti a nagyszerű ebédeket? Ergo, csak vegye el Flórikát, mert akkor mindig nagyszerű ebédeket fog kapni. Most pedig jöjjön velem, amire, a szalonba. Be fogom mutatni Flórikának. A plébános kimozdította súlyos termetét a karosszékből és nyájas arccal előre tipegetta szalon felé. A függönyös ajtót ráncos képű, sáppadt öregasszony nyitotta ki előttük. Szerényen, alázatosan, igénytelenül állt ott az ajtó mellett — alig lehetett kicsiny, fekete alakját észrevenni. A fiatalember csak akkor tekintett rá, midőn a plébános jó napot kívánt neki. — Jó napot, Martha, jó napot.. . hol van Flórika?— A konyhában, főtisztelendő úr ... — Küldje be. — Igenis, főtisztelendő úr . . - válaszolta halk hangon az öreg néni és oly nesztelenül ment a szobából, mint egy szellem. A vendégre is csak egyszer emelte tekintetét. Ez a tekintet azonban tele volt aggodalommal, gyanúval és félelemmel ... A professzor rögtön észrevette, s egy kissé meg is hökkent. Lám csak . . . ennek a sáppadt nénikének cselédi alázatossága * mögött, mely szinte émelygősen tökéletes és határtalan —■ úgy látszik egyéb indulat is lappang. Aligha jó indulat. Nyilván ellenséget lát benne, akit vissza kellene verni. Hóditót, kitől esetleg jövendő sorsa fog függni .. . Betolakodó rablót, aki pozícióját veszélyezteti a parochián. — Ez volt, ifjú barátom, a hű Mártha, — mondotta magyarázva a plébános, — huszonöt esztendeje vezeti a házamat . . . igen távoli rokonom is . . . és a legjobb lélek a világon! Ha van paradicsom — ő odajut. Ha nincs, akkor teremteni kellene az ő kedvéért. Ötven éves koromban kerültem jóságos gondozása alá s egy kis asztmát leszámítva, most is egészséges vagyok az ő gondjai alatt. Lelkének áldott kincseit mind rám pazarolta. Én gyarapodtam — ő fogyott. Nem is hinné az ember, hogy huszonöt évvel ezelőtt milyen helyre teremtés volt, milyen friss, milyen kedves, milyen áldott . . . A plébános úr bánatosan legyintett a kezével. ....... — Szép idők voltak azok ... dörmögte felsóhajtva, — kár, hogy ily áldott teremtés megöregszik. Ez voltaképpen szamárság, — nem igaz? Persze, most nem erről van szó, hanem arról, hogy igyekezzék megnyerni Flórika hajlandóságát. Nekem nincs kifogásom ön ellen, szeretném, ha neki sem lenne. Azt hiszem különben, hogy nem is lesz. Maga az első kérője, kedves barátom . . . ügyes és csinos ember ... a fiatal kisasszonykák pedig hamar tüzet fognak, ha kicsit melegítik őket. Pár perc múlva egy jól megtermett, gömbölyű, komoly kisasszony lépett a szalonba s kezet csókolva a plébánosnak, futólag a vendégre emelte nyugodt tekintetét. A főtisztelendő úr megsimogatta a kisasszony tömött, fekete haját és a legnyájasabb lágysággal így szólt: —■ Flórika, kedveském, bemutatom neked a tanár urat . . . Tudod, a tanár úr, akiről már tegnap beszéltem, et cetera . . . Most magatokra Hagylak, gyermekeim és csak az ebédhez jövök vissza. Diskuráljatok, ismerkedjetek, Pax. Béke velünk! A plébános jóindulattal intett és kicsoszogott a szalonból dolgozó szobája felé. Alighogy kiment, a másik ajtón belépett a szobába . . . lassan, nesztelenül, mint az imént . . . a hű Mártha. Egy pillanatig figyelmesen vizsgálta a vendéget, azután a leányhoz fordult,és csendes, halk, de határozott hangon rászólt, hogy nézzed ki a konyhára, mert a cselédre nem lehet bízni a fácánt. Félős, hogy odaég, vagy egyéb baja lesz. Azután visszajöhet. — Igenis, — mondotta engedelmesen a kisasszony s újabb komoly tekintetet vetve a fiatalemberre, minden további szó nélkül kisietett. A nénike megvárta, mig a külső ajtó is bezárult mögötte, jurtán helyet mutatott a vendégnek s ő maga is leült. Még pedig a kerevet kellős ■ közepére. .. — Pár percig egyedül akartam önnel maradni, tanár úr, hogy tájékoztassam, — szólt száraz hangon, miközben apró, éles szemei szinte keresztül szúrták a professzort — mert erre szükség van a . . . jövő miatt. Ismerem az ön viszonyait. Köhler kanonok úr ismertetett meg velek. Úgy nagyjában nekem sincs kifogásom uraságod ellen, a részletekről azonban tájékoztatnom kell. Flóri nevelő atyja, a plébános úr ... De talán beszéljünk világosan? A kanonok Úr biztosított, hogy ön okos ember . . . — Méltóztassék, asszonyom ... beszéljünk világosan. — Jól van. Tehát Flóri leányom atyja, a plébános úr, jó ember, de már kissé gyenge. A válság. A március tizenötödiki ünnepélyekről a kormány azt szeretné konstatálni, hogy ezeknek hangulata az ő értelmezése szerint való ,,kijózanodást“ jelenti. Általában a délutáni órákig érkezett jelentések nem szólottak nagyobb összeütközésekről és a kirendelt fegyveres erő lényeges működéséről. De tény az, hogy a katonaság és a csendőrség mindenütt készenlétben volt. A „kijózanodás“-ról e szerint csak a képen lehet beszélni, hogy a közönség ezúttal sem akart oktalanul szembeszállani a fegyveres erővel. Az abszolutisztikus hatalom mindent megtett a közönség megijesztésére. Napokkal ezelőtt kihirdették, hogy a hadtestparancsnokok útján rendelet ment a katonai csapatokhoz, hogy a kirendeléseknél minden alkalommal használják a fegyvert és az inzultusokat, valamint a kormány közegeinek az inzultálását egy pillanatig se hagyják megboszálatlanul. Mindenki megérthette ebből, hogy ha valahol a hatóság be akarna avatkozni a gyűlésbe , ez ellen csak legkisebb ellenszegülés is lenne, akkor a csendőrök és a katonák azonnal a fegyverhez nyúlnának. Azt pedig egyetlen hazafias mozgalom vezetője sem akarhatta, hogy az ünnepélyek miatt vérontások keletkezzenek. Tehát legtöbb helyen csend volt. De a jelentések nem szólhatnak teljes általánosításról. A nap későbbi óráiban már olyan beavatkozásokról is érkeztek tudósítások, amelyek bizonyítják, hogy az abszolút hatalom közegei a március tizenötödiki ünnepélyeket részint haszálásra, részint mesterségesen zavarkeltésre akarták felhasználni. Ahol annak idején a megyefőnökök beiktatása ellen tüntetések voltak, ott megjegyezték azokat az embereket ,akik ellen akkor semmit sem lehetett tenni és azóta folyton igyekeznek ürügyet találni megkínzásukra. Ha az ily tüntetők március tizenötödiki ünnepélyeken szerepeltek, nagyon figyelemmel kísérték és ellenük minden lehetőt megtettek, hogy bajba keverjék őket. Egy tanító például egy komárommegyei községben tartott ünnepélyen csak a Talpra magyart iszavalta s lekapták a lábáról, elhurcolták, fogva tartották s amint később kitűnt, ez azért történt, mert atanító annak idején Kubinyi Géza főispán ellen tüntetett s a csendőrség az elfogatással most kedveskedni akart a főispánnak. De bizonyára igen nagy felháborodást fog kelteni az az eset, ami Budán urinőkkel történt. Gróf Andrássy Tivadarné, az Almássy grófkisasszonyok és több urinő koszorút vittek, a honvédszoborhoz. Útjukat a rendőrök elállották, a grófnők kezéből kiragadták a koszorút és durva röhejjel kiáltottak reájuk: „Itt nem lesz verselés, maguk elmehetnek!“ A rendőrfelügyelő is hasonlóképen szólott. A hölgyek hazafias énekbe kezdtek és elvonultak ünnepelni a temetőbe. A butaság is okozhat ily konfliktusokat, de a következményekért mégsem azt teszik felelőssé, mert a szellemnek, amelyik a cselekvéseket irányítja, megfelelnek a tettek. Nőknek az inzultálása kétszeresen felháborító s a magyarság lovagias érzését is fölkelti a brutalitásokkal szemben. Azt okvetlen konstatálni lehet, hogy rendkívül módon veszedelmes talajra kerül most mind a két fél, az abszolutisztikus hatalom is, a nemzet is. Végtelen türelemre és önmérsékletre van szüksége a nemzetnek, hogy a még elfojtott szenvedélyek tüze föl ne lobbanjon. Budapest utcái mozgalmasok, de aránylag csendesek voltak. Ám szomorú volt látni, hogy a mai ünnepre is szerepet szántak a magyar huszárságnak. A déli órákban egy csapat