Pesti Hírlap, 1906. március (28. évfolyam, 75-90. szám)

1906-03-16 / 75. szám

huszár tartott közszemlét a városban. A legé­nyek kivont kardjukat tartva kezükben, ültek a lovon. Parancsnokuk és minden tisztjük tár­saságbeli magyar ember. „Mars“-ban vonul­tak végig az utcákon s igy érkeztek a Kossuth Lajos-utcába, melynek a Duna felőli szélén pár perccel előbb haladt át az egyetemi ifjúság a Kossuth-nótát énekelve. Kellemetlen volt látni a huszárokat a mai polkcáj­ szerepben. Báró Kaas Ivort nem is lehetett megakadályozni, hogy feléjük szaladjon. Kaas Ivor­­ a tiszthez érkezve, felkiáltott: — Éljen a magyar szabadság! A tiszt meg sem mozdult s a csapat to­vább ment. Az ünnepélyekről lassanként több részlet fog nyilvánosságra kerülni. Volt olyan ünne­pély is, ahol a beszédekre és énekszámokra paktumot kötöttek az abszolutizmus kezelőivel. A kormány taktikájának tudniillik most első­sorban az felel meg, hogy, amint említettük­, ,foljózanodás“-ról tehessen jelentést­. Másfelől viszont a szocialistákkal is ope­ráltak és operálnak. A szocialisták által hirde­tik, hogy a mostani küzdelem a népjogokért folyik a kiváltságoltakkal szemben. Ilyen agi­­tációkkal viszont azt érik el, hogy hosszú ideig nem lesz nyugalom és a zavarok között a kor­mány előkészítheti a talajt a maga külön nép­­bolondító programjmja részére. Konstatálni lehet, hogy az abszolutiz­musra való folytatólagos berendezkedés nem szünetel. Ma jelent meg a marosvásárhelyi ki­rályi biztos kinevezéséről szóló királyi kézirat a hivatalos lapban. Részletesen meg lehet tudni ebből, hogy a királyi biztos mily óriási hatás­kört kap. Az elmozdított tisztviselők helyébe véglegesen új tisztviselők kinevezése és javadal­mazása a legerősebb eszköz, amelylyel­ a királyi biztosok zsarnokoskodhatnak. Épen ma olvas­suk azt is, hogy Rudnay Béla, mint pest megyei királyi biztos, miképen látja el Csapó Lórántot, a Pest megyébe kinevezett alispánt; nyugdíj­­igényeinek biztosítása mellett évi 6400 korona fizetéssel, 1300 korona személyi pótlékkal, 2400 korona útátalánynyal, 1600 korona évi lak­bérrel. Az ilyen cselekvések buzdítják a vállalko­zásokra hajlandósággal bírókat, amíg az ágen­sek erősen dolgoznak országszerte, hogy abszo­lutisztikus hivatalvállalásra rábeszéljék az in­gadozókat. A nemzeti ünnepélyeken sok ezer helyen lehetett ma hallani az alkalmi költmény sorait­. Talpra magyar, hí a haza, Itt az idő, most vagy soha! Az abszolutisztikus hivatalvállalásra meg­­környékezettek is időszerűnek tartják e sorok közün­ az egyiket, tudniillik azt, hogy: Itt az idő, m­ost vagm soha! Itt az idő, amikor minden lelkiismeretlen és hazafiatlan ember hivatalt kaphat.. . * * * A választások kiírásának kérdésében ma egy félhivatalos útján végre megszólalt a kor­mány és közreadta a m­aga álláspontjának az ismertetését. Megtudjuk ebből, hogy mit hatá­roztak a tegnapi minisztertanácson és minő elő­terjesztést tesz báró Fejérváry Géza a királynak. A félhivatalos Budapesti Tudósítóban megjelent közlemény azt mondja el, hogy a kor­mány még nagyon távol áll az új választások kiírásának gondolatától. A kormány állásfoglalásának úgy tárgyi része, mint indokolása általános nagy felhábo­rodást fog kelteni. Tudniillik a kormány abszo­lúte nem hajlandó figyelembe venni a nyíltan világos törvényt, amely félremagyarázhatlanul megmondja, hogy a feloszlatás után három hó­napon belül az új országgyűlésnek össze kell ülnie és a mostani helyzetben ennélfogva a vá­lasztásokat április 11-ikéig okvetlen ki kell írni. A kormány a választások kiírásának kérdését úgy kezeli, mintha csakis olyan „rendészeti“ dologról lenne szó, amit egy-egy hatóság a ma­ga kénye-kedve szerint helyhatósági r­endeletek­­kel intézhet. A félhivatalos nyilatkozatban a kor­mány az „országszerte rendszeresen folytatott lelketlen izgatásokra“ hivatkozik, mint amelyek­­ miatt kerülni kell a „választások viharos moz­galmát“ és mert a kormánynak most legfonto­­­­sabb teendője „a közrend helyreállítása“. Az­­ „izgatások“ alatt a kormány az önkéntes adók megtagadását, az önkéntes sor alá állás elleni felhívást, az abszolutisztikus kirendeltségekkel szemben az engedelmesség megtagadását érti Ezekre vonatkozik „a közrend helyreállításá­nak“ a feladata. De vonatkozik egyáltalában arra, hogy a kormány a nemzeti jogokért való küzdelmet teljesen meg akarja törni és a köz­véleményt átalakítani. És csak akkor rendelne el majd új választásokat, amikor „politikai ga­ranciákat“ láthatna arra, hogy az új ország­­gyűlés egybehívása nem jelentené a közrendnek és az állami tekintélynek a teljes felborulását. Aki tudja, hogy a mostani kormány mit ért „közrend“ alatt, az tudja,­­hogy az ő szem­pontja szerint az lesz a közrend, amikor tör­vénytelen kormány közegei mindenütt akadály­talanul dolgozhatnak, amikor adót és újoncot szolgáltat az ország, amikor egyetlen politikai párt sem hangoztat egyetlen nemzeti követelést sem és amikor a nemzetközi szocialisták teljesen legyőzhetik a nemzeti törekvéseket. Tehát csak akkor, hogyha majd mindez megtörténik, fogja a kormány a királynak azt javasolni, hogy választásokat rendeljen el és az országgyűlés összehívásáról gondoskodjék. Hogy ez mikor lenne, igen nehéz volna megjósolni. Nagyon öreg ember ahoz Fejér­­váry, hogy ezt az időt, a gondolkozás ily át­alakulását s a helyzet ily megváltozását meg­érje. De valami dátumról mégis hallunk. A bécsi hangulatokkal ismerős helyen beszélték ma a következőket: — 1907. június 8-ika az a dátum, amel­lyet a király kitűzött, hogy addig így, vagy amúgy meg kell szűnnie a harcnak .Ezen a na­pon lesz negyven éve annak, hogy királylyá ko­ronázták. A király nem akarja, hogy őt ez a jubileum zavarok közt érje, ha akár azt mond­ja, hogy hiába éltem, akár azt, hogy népeimért u­ralkodtam. Addig a napig rendet kell csinálni, akár a mostani rendszer folytatásával, akár valamely megegyezési móddal. ■— És ha még­sem sikerülne? — Akkor az uralkodó lemond a trónról, — Így hangzott a felelet. * * 4* A szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottsága ma előzetes hirdetés nélkül ülést tartott, de le­hetséges, hogy ez volt az utolsó oly tanácsko­zása, amelybe a királyi biztosság bele nem avat­kozott. A vezérlő-bizottság igen fontos kérdések­kel foglalkozott és olyan határozatokat hozott, hogy ma este egyes politikai körökben attól tar­tottak, hogy a határozatok terjesztését az ab­szolutizmus meg fogja akadályozni. Az egyik határozat ama kötelezettségekre vonatkozik, amelyeket a kormány parlament nélkül, szerződések által vállal s ezekre nézve a vezérlő bizottság azt hirdeti, hogy az ily szerződésekből az államra semmi kötelezettség nem származhatik. De felhívást intéz a vezérlő bizottság a magyar pénzintézetekhez is s hazafi­­ságukra és törvénytiszteletükre hivatkozva fel­szólítja őket, hogy az alkotmány kijátszására szolgáló hitelműveletekhez ne nyújtsanak se­gédkezet. Felhívás foglaltatik a határozatban arra is, hogy a királyi biztosokat miképen ítélje meg az ország, mert ezek senkit jogoktól meg nem foszthatnak és jogokkal fel nem ruházhatnak. Felhívás van a határozatban az önkéntes adófizetés és az önkéntes sor alá állás ellen. Azt mondja a vezérlő bizottság, hogy ez ellenkezik az ország törvényeivel és hazafiatlan cseleke­det. E felhívások megfelelnek az eddig elfoglalt álláspontnak. Megfelelnek mindazon helyes törvénymagyarázatoknak, amelyek eddig is él- Tetszik tudni, a kor . .. hiába, már nem a régi. Szóval, nincs kifogásom ellene, ha ön nőül ve­szi leányomat, de kikötöm, hogy itt lakjék ná­lunk Újpesten és innen járjon be Pestre a gim­náziumba, villamoson. Ez olcsóbb, mintha ott venne méregdrága lakást Itt nálunk bőven van hely, öt szobát is adhatok, ha akarja. Másodszor szükséges, hogy fizetését minden hónap elsején pontosan átadja, hogy 5000 forintnyi adóssá­gát részletenként pontosan az ön fizetéséből tör­­leszthessük . . . Mert talán mondanom sem kell, hogy amíg élek, a vagyon fölött én rendelkezem és ön nem kívánhatja, hogy adósságait mi jobban mondva, hogy könnyelmű adósságait én fizessem ki abból a pénzből, melyet elég keserve­sen szereztem össze a leányomnak ... váltók és egyéb kölcsönügyletek segélyével. Tudnia kell, hogy én semmitől sem rettenek vissza, ha pénz­ről van szó. Az uzsorától sem. Megtanultam, hogy a pénz nagyobb hatalom, mint az úgy­nevezett jó hír. És ezért ezzel az úgynevezett jó hírrel nem törődöm. Nevezhetnek minket, ami­nek akarnak, csak fizessenek, így gondolkozik a leányom is. Tehát ezt önnek tudnia kell. Zseb­pénzt adunk önnek, de természetesen pontosan tudnunk kell, hogy mire fordítja. Én is, meg Flóri leányom is ahhoz vagyunk szokva, hogy minden fillérről pontosan tudjunk, ami ebből a házból kimegy, vagy ebbe a házba bejön. Ez ná­lunk a szigorú házi rend. A fiatal­ember engedélyt kért, hogy be­szélhessen. — Bocsánat, asszonyom, — kérdezte ár­­tatlanul — a zsebpénzt is az én fizetésemből méltóztatnak nekem kegyesen engedélyezni? — Igen, az ön fizetéséből — bólintott sáppadt kis fejével a néni. — Nem méltóztatik észre venni, hogy én már nem vagyok iskolás fiú? — kérdezte vidám gúnynyal a tanár és hirtelen fölpattant a szék­ről. Asszonyom, nagyon rossz üzletet csinálnék, ha kedves leányát így venném nőül, mint ahogy kínálja. Okosabb, ha fizetésemet én magam köl­töm el és nem ön. — Kérem, én kamatoztatni fogom az Ön fizetését, mihelyt adósságai törlesztve lesznek. — Más szóval, azután is ön akar engem adminisztrálni. — Igen, azután is. Természetes, hogy­­ amíg élek — én rendelkezem! — válaszolta r emelt fővel a kicsi néni. Hangja vágott, mint a­­ beretva. Törékeny alakja megnőtt kevélyen ön- s érzettel és betöltötte az egész szobát. Igazi cézári­­ geg világított le halavány vonásairól. Az ifjú önkénytelen respektussal tekintett rá, azután fogta a kalapját s egy futólagos meghajlással kisietett a szobából. Odokünn föl­kapott a villamosra és boldog volt, hogy a kocsi pár perc alatt messze hagyta maga mögött a­­ parochiát. A plébános az ebédnél csodálkozva tekin­­­­tett borul. — Nmi, hát a fiatal ember? Hol van a­­ fiatal ember? — Elment, — válaszolta szelíd hangon, I halk, szö­gai alázattal a hű Márkba és sajnál­kozva sóhajtotta: elment és nem is jön többé vissza . . . hiába marasztaltam. Azt mondta, hogy nem veszi nőül Flórikát, mert homályos a származása ... — De hiszen azt már tegnap tudta! — Úgy látszik, hogy tegnap még nem hitte ... a szemtelen ember . . . folytatta szomo­rúan a hű Mártira és ismét fölsóhajtott. Abonyi Árpád. _______PESTI HÍRLAP 1906. március 16., péntek. 3

Next