Pesti Hírlap, 1906. április (28. évfolyam, 91-105. szám)

1906-04-01 / 91. szám

2 .■■■■■■....................................................................................................................................—----------mányi hogy megteremthessük a modern jogállamot, hogy megcsináljuk a nemzeti magyar államot. S íme, harminckilenc év után itt áll a nemzet alkotmány nélkül s az állam egy seregébenmaradt intézménynyel. Mert a parlamentünk a harminckilenc esztendőnek felét elkofárkodta komoly törvényalkotás helyett. Nagyon keserű igazságok ezek. Az elkeseredés a mai állapotok miatt kergeti tollunkba. De legalább okuljunk az igazságokon. Ha még valaha lesz képviselőválasztás, hát nézze meg minden ember, hogy kire adja a szavazatát? Irtsa ki a választóközönség a szerencselovagokat a parlamentből. Keressék föl a tehetségeket is a karaktereket minden szakmából s azokat válaszszák meg. Szakembereket és szegény embereket is küldjenek, hogy ne legyen mágnás-és fiskális parlament. Amíg pedig odáig eljutunk, hogy újra visszakapjuk parlamentarizmusunkat, hát azt a kis időt, mialatt nincsenek képviselőink, használja föl a nemzet arra, hogy a maga talpára álljon. Tán van még nemzet a képviselőjelölteken kívül is? Ez a nemzet most váltsa valóra azokat a nemzeti frázisokat, amiket a képviselői hangoztattak. Tettekkel bizonyítsa a nemzeti érzést. Mégpedig ne csak negatíve, az úgynevezett nemzeti ellenállással, hanem positive, a nemzeti áldozatkészséggel, munkával s mindannak a védelmével, ami magyar. Ám tobzódjon a politika terén az abszolút kormány, ezt megakadályozni úgy se tudjuk. De paralizáljuk ennek romboló munkáját a társadalmi és gazdasági téren teremtő munkával. A tulipán-jelvényeket csak külső szimbólumul lehet tekinteni, ezeknek hordása még semmi, utána kell jönni a komoly cselekedeteknek. Holmi értelmetlen reklám-komédiák csak diszkreditálhatnak minden komoly akciót. Ha jelszóul dobták a közvéleménybe a magyar ipar és magyar irodalom védelmét, hát lássuk a tetteket. Pénzt és munkát kérünk. Alkotásokat, intézményeket kell teremteni. Ha a parlamentből kiszorult szájhősködés s nemzeti frazeológiavonul most be társadalmunkba, akkor csak odajutunk, ahova a mádi regálebérlő. Ha a tulipán-jelvényt osztrák kelméből készült ruhára tűzik föl a hölgyek és az urak, a tavaszszal s a nyáron Ausztriába mennek üdülni, a vendéglőkben német étlapról rendelnek osztrák sört és bort, német mulatóhelyeket zsúfolásig megtöltenek, a magyar darabok előadásait kikerülik a színházakban, ha a társadalom pozitív alkotásokat nem tud létesíteni, akkor az egész művelt világ előtt csak azt dokumentáljuk, hogy a magyar nemzet egy kiveszésre való faj, mely nem érdemli meg az önálló államiságot és megérdemelte azt a nyomort és szenvedést, amihez jutott. "• „ — Megfizetem, — mondottam, — jól megfizetem, mert ebédet sem igen láttam. Ebben a pillanatban valami halk búgás csapott a fülembe, olyan volt, mint valami reszketeg orgonahang. De templom se közel, se távol, csak alacsony egyforma parasztházak. Mi ez? A hang egy percig halk omladozással ereszkedett lefelé, aztán felkanyarodott és mintha körlépcsőn futna, gyorsan emelkedett. ■ Ekkor már megismertem, hogy valami hegedűféle hangszer szól. De sohase hallottam én olyan simán zengő hegedűt, sem olyan fülemüle torkába illő hangzatokat. Csak megálltam, mint akinek a lába megmeredt. A parasztom is megállott. A szemöldökével oldalt intett : — Itt lakik. Vedlett kis parasztidba volt az. Két ablakocskája az utcára. A ház előtt korhadt kútkáva. A hamvas régi palánkon belöl barackfa, szilfa, cser és tamaricska sűrűn— Csitt! S a hang kanyargóit mint a galambraj, végtelennek tetsző magasságba szállt, s egyszerre átváltozott apró üvegcsengőkké. Nekem a lélekzetem is elállott. Hiszen ez az örült, művész! Vadászi mosolyogva emelgette a szemöldökét. — ugye furcsa? •— Csitt! A csengetyűhangok percekig emelgették a hajam szálait, aztán lassan visszaváltakoztak: egyszerre sok hang zúdult meg: vékony, vastag, harsogó, búgó . .. Hangvihar hegedűkön! — Hát,hányan vannak itt?. — kérdeztemVadászit. —Nu.'. — Csak maga van egyedül. — Lehetetlen! — De. Bizonyosan tudom. — Csitt! A viharzás átolvadt valami mélyen folyó melódiába, valami földalatti hangon hegedező érzelmes dalba, de a dallamot csakhamar egy másik hang kezdte kísérni, egy vékony édes fityerékelés, mintha a hegedű egy embernek és egy madárnak a kettős énekét utánozná. Nekem még a lábam is reszketett. Nem tudtam volna elmozdulni arról a helyről reggelig se, de a zenész hirtelen középen abbahagyta. Megunta vagy elfáradt. Hallgatva indultam meg a parasztember után. A fejem zenei visszhangokkal volt tele._ — Nekem ezt az urat látnom kell! — szólaltam meg aztán, mikor már vagy tíz házat meghaladtunk. — Bajos lesz, — felelte az emberem. — Hát csak lehet tán látni? — Nem lehet azt, uram. — Nem lehet? Mért ne lehetne? Csak nem harapja tán meg a hozzámenőt? — Nem, azt nem teszi. Olyan ember az, uram, mint az édes tej. — Hát akkor mért nem lehet látni? •— Maga szeret lenni. Bizonyosan a hegedülés irányába. A kapuján nincs is kilincs — Dehát mikor nem hegedül . . . — Akkor se jár ki. — Sohse jön ki? — Bizony ritkán. Esztendőbe kétszerháromszor. Mikor a postára megy a szomszéd faluba, vagy mikor adót fizet. — De hát takarítani csak jár hozzá valaki? — Nem ahoz. Csak épen szombatonkint Bécsi jelentés szerint a választások kiírásának elmaradását indokoló királyi manifestum április 3-án, kedden, jelenik meg a hivtalos lapban s ugyanakkor a manifesztumt falragaszokon is közhírré teszik az egész oszágban. Ugyanezen bécsi jelentés szerint ápris 4-én megjelenik a hivatalos lapban Kristóf József belügyminiszter fölmentéséről és helyre Rudnay Béla kinevezéséről szóló királyi kiirat. Kristóffy Józsefnek ezután az lesz, aljár hozzá Püspökné. Kenyeret visz neki, ha azt is csak a kapuba fogadja. — És senkit se ereszt be? — Nem, Ámbátor hazudok, mert taniszonkint egyszer húsvét után mégis beereszi Püspöknét. Az szokott nála meszelni. — Hát aztán mit mond Püspökné, hgy miként viselkedik az az úr? — Aszongva, hogy nincs a szobáján semmi, csak egy szék meg egy asztal. Háni a kemence padkájában bál egy ócska bunda. Maga takarít, maga mos magára; télen mga vágja a fát, maga füt. Meg igaz: sok köny is van nála. — És mi a neve annak az úrnak? — Dió Dénes. A házhoz értünk, csaknem a falu vére. Vadászi beszállásolt egy borszagu utcai szoába, s a feleségét vacsora készítésre nódítotte Mi volt a vacsora? és hogy mit beszedettünk? azt már elfelejtettem. Csak arra enlékszem, hogy a fejem Dió Dénessel meg a frzsikájával volt tele. A Dió Dénes név, kétségtelenül álné, s bizonyosan Diogenes valójában. Ez a fejoző hegedűművészet? — ez nem lehet őrült embernek a művészete! Dehát ki ez az ember? Mért rejtőzik a világ elől? Örült-e valóban? vagy lapuló gomsztevő? Itt valami titok rejlik! Nyugtalanul aludtam. Ezer hogyan? bukkant föl és merült vissza az agyamban. .Mert én ugyan el nem megyek annélkül, hogy ne lássam, ne halljam. És e tépelődésemben folytonosan zigott, zengett a fülemben az a sok egymásba ovadó hang és az a különös vékonyságú csilintelés. (Folyt. köv.), ~“4 PESTI HÍRLAP 1906. április 1. vasárnap. A válság. A várakozás csöndje uralkodik a politikai világban. Bár ha a kormány körében folytonosan azt hangoztatják, hogy már eldöntött dolog a választások kiírásának az elhalasztása, mindamellett az ellenzéki politikusok folyton abban reménykednek, hogy valamiképen még elhárítható lesz a veszedelem, mely törvényszegés folytán a teljes alkotmány válságot idézné elő. Még most is vannak, akik azt hiszik, hogy a választásokat a törvényszerű időn belül ki fogják írni. E felfogás miatt történik, hogy Széll Kálmán bécsi idézését minden cáfolat dacára úgy tekintik, mint amitől fordulatot lehet várni. Nem akarják elhinni, hogy Széli csak magánügyben jár Bécsben és hogy a király nem fogadta. Hivatkoznak arra, hogy a koalíció vezérei megállapodtak abban, hogy Széli Kálmánt támogatják, sőt, hogy a támogatást gróf Andrássy Gyula szerezte meg, aki Bécsben is Széli Kálmánt ajánlotta maga helyett. Még a Széll Kálmán kibontakozási programmját is közüik. E szerint koalíciós kabinet alakulna Széll Kálmán miniszterelnöksége mellett; a választásokat április 11.-én elrendelnék; a katonai kérdéseket teljesen kikapcsolnák; a két év előtti status quot visszaállítanák; a Fejérváry-kor- Diány ténykedéseit a korona intencióihoz mérten parlamenti és közigazgatási téren fedeznék. Ma este a haladó körben is azt beszélték, hogy Széll Kálmán akciója komoly dologi, sőt hog a király fogadta is Széll Kálmánt. Ugyancsak mondták, hogy az alkotmánypárt tanácsfoztjának tárgyát tényleg a Széll Kálmán akciójának a megbeszélése képezte, hanem ezt célzatosan titkolták. De épen az alkotmánypárt egyik előkel tagja mondta ma nekünk a következőket: — Nem hiszem, hogy Széll Kálmánt külön kihallgatáson fogadnak; ilyenre ő nem jelentkezhetik. Mint valóságos belső titkos tanácsosnak, általános kihallgatásra joga va jelentkeznie, sőt minden esztendőben egystr meg szoktak volt jelenni ily kihallgatáson a belső titkos tanácsosok. De ez a szokás az utóbi időkben megváltozott és nem kívánják a jelentkezést. Széll Kálmánt nem fogadja a Zorát azért sem, mert ez ellen báró Fejervary tiltakoznék, mivelhogy ha az ő akciójához a királ felhatalmazást adott, ennek a folytatását zavarná és gyengítené, ha most a király más irányu tervek propagálóit fogadná. Hű kihallgetás csak akkor tehetséges, ha a király véglegi sat, elhatározza, hogy a Fejérváryék politikájával szakít. Fejérváry Bécsben. Hir szerint báró Fejérváry Géza miniterelnök a mostani hét közepén Bécsbe utal, és kihallgatáson jelenik meg a királynál. Ez utazás előtt azonban, már formálisa is megtörténik a döntés a választások kiírásnak az elmaradása mellett és Fejérváry csak a további teendőkre tesz javaslatokat. A manifesztum kihirdetése.