Pesti Hírlap, 1906. április (28. évfolyam, 91-105. szám)
1906-04-01 / 91. szám
1190., április 1., vasárnap. PESTI HIRLAPI__________________ adata, hgy az általános valasdoi jog érdekében szerezze az egész országban az agitációt. A koalíció kiáltványa: Gr. Andrássy Gyula és gróf Apponyi Albert most szövegezik azt a szózatot, amelyet a vezérlő-bizottság megbízásából arra az eshetőségre készítenek, hogyha a választásokat a törvénye időben nem írják ki. A vezérlő-bizottság a szózatot április ben tesz közzé. A törvny és a parlamentáris kormány. — Gróf Andrássy Gyula cikke. — Góf Andrássy Gyula előszót irt Tillmann Béla taulmányához, mely azzal a kérdéssel foglalkozik, ajon az 1848. 1H. t.-c. elrendeli-e a parlamenti ormányt. Gróf Andrássy Gyula cikke igy báhgzfi. ) . A törvényhez kell mindenkinek alkalmazkodnia. A törvny kötelező mindenkire nézve. Királyra, kormáyra s minden egyesre egyaránt. A törvény helyes élelmezése ezért elsőrangú nemzeti érdek. Az állam teyezői között az összeütközés legtöbbnyire elkerülttő vagy mérsékelhető, ha az állam minden tagjaik joga és kötelessége világos és kétségen felül áll sgy mindenki tudja, hogy mit kell tennie. De a törény helyes értelmének megállapítása csak akkor van tevétlen és döntő befolyással a politikai életre, ha aörvény parancsait tisztelik és az állam tényezői a tömény szerint akarnak cselekedni. Vannak szomori idők, midőn a nagy politikai tényezők némelyike hatalomhoz és az erőhöz, amely felett rendelkezik, téri cselekedeteit; midőn nem azt nézi, hogy mit rabad tenni, hanem csupán azt, hogy mit bír elén, mi telik ki erejétől, ha csak ideig-óráig is. Az ökölógának ilyen kora uralkodik ma nálunk. A korány tiszteli a jogot, sőt erőszakkal érvényesíti azt, magára nézve előnyösnek tartja; félremagyarázza jogát, ha támasztékot talál reá és érdeke úgy kivon; sőt egyszerűen félre teszi azt, ha máskülönb nem tarthatja fenn magát. Kétségtelenül és két,de sohasem vont módon tette ezt az utóbbit, mig az országgyűlést a múlt év végén elnapolta. S dén most cinikus nyíltsággal azt terjeszti sajtó,hogy a kormány a választásokat csak abban az esetb rendeli el, ha a nemzet hangulata megváltozik,jra tanúságot tesz arról a felfogásról, amely ezert megengedettnek tartja, hogy magát a törvény fölhelyezze. Ilyen körülmények között a törvény érzelmek tisztázásától nem várhatni közvetlen hatást. Aha lesz ez befolyással a mai kormány magatartási. De azért a jogi kérdések tisztázása mégsem hián végzett munka. Ez a nemzet sorsára üdvös batsal lehet még a mostanihoz hasonló mostoha körülények között is. Sajnos, vannak, akik a jogtalan hatalomhoz is holszegődnek, sajnos, látjuk, hogy a miniszterek akis oküt tesznek a törvények megtartására, maguk is öntétbe jönnek a törvényekkel; sajnos, sok ember anyagi helyzete és függő volta szerű engedelmekre és tart meg hivatalában; sajnos, sokan szeedélyüktől elragadtatva vagy hasznot várva, kinetlen energiával fordulnak szembe a "nemzetiere keveseben lesznek az ilyenek, s akik vannak, alyen érzetével, tehát félerővel fognak cselekedni, maguk is határozottan tudják és nyíltan vallja ,ők az osztatlan társadalom, hogy törvénytelen hatan szolgálatában állanak. A jog ugyan csupán erkölcsi erő, de azért megiitja az anyagi hatalmat, amelyet ellene fordítani kéz, amely ellene felemelkedik, azonnal tarolni kezd, mihelyt világossá tesz, hogy jog az, amit megfenyegetett. A jog védője, támadójának éhező lelkiismrete és félelme a későbbi bűnhödés. A csűrésnek, a csavarásnak s a félremagyarázás mesterségét azért tartja becsben az önkényum, mert ezzel a gyengébbeket megnyugtatja, a khmereteket elaltatja és biztosítja számára a jogok látszatát. S mig a törvény megbénítja annak a fejét, aki ellene támad, azét fokozza, aki védelmi kel. A hatalom ellen küzdők bátorságot merítel abból, ha érzik és tudják, hogy az igazság részin van s hogy az, aki őket üldözi, csak szégyenpil. az arcán nézhet szemük közé. Ellenállhatatlan az az ereje, aki tudja, hogy a törvénynek engedelmedik és a jogot védi. Ezen oknál fogva örömmel üdvözlöm Tillmann Bor dolgozatát, amelynek célja, a tudomány világi kétségbevonhatatlanul megállapítani, hogy a tények értelmezében Magyarországon csak parlaati után szabad kormányozni. Az egész magyar nemzet a legközelebbi múltig ai nézetet vallotta, hogy az 1848. III. t.-eikkanmenti kormányrendszert honosította meg. 1861- ben 1866-ban az országgyűlés két háza ezt világon elmondotta. Azóta is számtalan vezérpolitikus ete ki ezen alapigazságot. Ezzel ellenkező vételynek soha senki sem adott kifejezést. A magyar annak egész politikáját az a meggyőződés irányította, hogy a többség uralmát nálunk törvény állapította meg s hogy ezt kétségbe vonni többé nem lehet. Az ebbe helyezett bizalom indította a nemzetet arra, hogy 1867-ben elfogadja a kiegyezést. Az állam egész belső szervezetét, a közigazgatást, a pénzügyi kormányzatot azért reformálta, hogy összhangba hozza a parlamenti kormányformával. A kormányt azért merte új és nagy hatalmi körrel felruházni, mert a parlamentáris kormányforma uralmában látta önállóságunk biztosítékát. Tillmann Béla úr erős és helyes érvekkel száll síkra a nemzetnek ezen hagyományos jogi felfogása mellett. Higgadtan, tárgylagosan bizonyítja be, hogy a 48 óta élt nemzedékek nem tévedtek. Kimutatja, hogy törvénytelen a mai kormány és hogy téves az az elmélet, melyet egyes tudósok a nemzet jogainak károsításával felállítottak. S a szellem fegyverével az igazság erejével vértezve megvédi a ma megostromolt alkotásokat s ezzel erősíti a nemzet életerejét. Meggyőzően bizonyítja be, hogy törvényes jogunk van az, érdekeinknek is megfelelő ezen kormányrendszerhez. Fejtegetéseit melegen ajánlom a magyar nagyközönség"- nek. Olvassák el minél többen és merítsenek belőle erőt a múlt dicső alkotásának, a parlamentarizmusnak megóvására. A parlamentarizmusnak ellenálló képesége és sikere elsősorban a nemzet politikai érettségétől és hatalmától függ. De e mellett nagy javára van és védelmét erősíti az is, hogy törvény szabta meg, s hogy erkölcsi és jogi büntetést érdemel az, aki szabályait megsérti. Ezen erősségünket ne engedjük elkallódni. Ne tűrjük törvényes jogaink elhomályosítását és kitartással törekedjünk igazainknak gyakorlati érvényt szerezni. Ne feledjük el, hogy ez törvényes kötelességünk. S ne feledjük el azt sem, hogy önálló állami létünk is kockán forog, ha a mai rendszer törvényességét elismerjük, hozzák szeretettel a magyar végvárakat és azt nen ,engedik meg, hogy ezt a nádor tegye, így határaink romlanak, a török becsapások folytonosak, a rosszul fizetett zsoldosok rabolnak. "* S a katholikus térítés szenvedélyességét" sent birja Esterházy megfékezni. 1643-ban, élet© alkonnyán, azon kesereg, hogy amidőn „saját fönmaradásunk és a felség ügye felhozatik, az elégedetlenek legott azzal állanak elő, mikép vallási és egyéb szabadságaikban sértve és háborgatva vallnak.‘.. . Királyának azt mondja, hogy mig „az ország végzésein alapuló követeléseinek elég téve nem lesz“, biztos békére nem számíthat. Éveken át folyton így nyilatkozott és ezt a felfogását különféle írott véleményeiben bővére kifejtette; most már azonban nagyon sürgősnek látta a dolgot és ezért a magyar tanács összehívását és mind annak gyors életbe léptetését követelte,, amit a király megígért. Máskép ,,jövendői veszedelmeket" jósolt a hazának és ő felsége híveinek, úgy mint az egyháznak romlását.“ Szavai elhangzottak a pusztában. Főleg a vallásbeli sérelmek szaporodtak meg. Bethlen István ez időben azt írta: „Sokan vannak az evangélikus rendek között, kik hűek volnának a királyhoz, ha a katholikusok nem akarnák az embereket erővel üdvözíteni.“ Így természetes, hogy beteljesedett a nádor jóslata, Uj kibontakozási tervek. A Neue Freie Presse „Uj kibontakozási tervek“ cím alatt a következőket írja: Egyre rövidül az idő, mely Magyarországot április 11-től elválasztja. A feszültség és izgatottság, melylyelagyarországon a királynak az uj választásokra vonatkozó döntését várják, nagyon is érthető és a feszültségnek tulajdonítható a koalíció újabb kibontakozási terveiről forgalomba került hír, melyet Széll Kálmán véletlen és teljesen magánjellegű utazásával hoztak kapcsolatba. Ez is érthető, mert Széll Kálmán felé, aki gotthardi választói előtt tartott beszédével csak nemrég vonta ismét magára a közfigyelmet, fordul e pillanatban a reménykedés és bizalom, mert ő a még le nem járatott magyar államférfiak egyike azok közül, kik a 67-es alaphoz ragaszkodnak. Abban, hogy szélesebb körben még most is remélik a kibonatkozást, egyszersmind kifejeződik a súlyos aggodalom amiatt, hogyha április 11-ike az új választások kiírása nélkül telnék el. Nem tudjuk, hogy mivel fogja a Fejérváry-kormány a választások esetleges ki nem írását indokolni, de legfeljebb az állami raisonra hivatkozhat, mert a törvény világos szövegén minden magyarázgatási kísérlet megtörik. Amit a Fejérváry-kormány múlt év júniusa óta tett, az a vitatható jog talaján mozgott, vagy pedig olyan természetű volt, hogy még utólag is jóváhagyhatják. Most azonban Magyarország olyan döntés előtt áll, mely a tulajdonképpeni alkotmányjogot érinti,a törvény betűjével és minden kétséget kizáró szándékával ellentétben áll és olyan tényeket teremthet, melyeket többé se megszüntetni, se reparálni nem lehet. Az alkotmány ily közvetlen és kézzelfogható megsértése nagyon súlyos következményeket vonhatna maga után, mert a nép jogérzetét megingathatná és elpusztíthatná abban való hitét, hogy a közjog amaz intézkedései, melyek az állam alapját alkotják, szilárdak és tartósak. A magyar közvéleménynek azonban fel kell ismernie, hogy a konfliktus forrása ama szeparatisztikus törekvésekben keresendő, melyek elsősorban a hadseregek közösségét támadták meg és ezzel idegen jogkörbe, az uralkodó és Ausztria jogkörébe nyúltak át. Tudatára kell ébredni Magyarországon végre annak, hogy a hadseregek, de a közös ügyek egész komplexumát is a magyar törvények egyoldalú rendelkezési köréből ki kell kapcsolni. Minden kibontakozási tervnek, mely alkalmas volna arra, hogy tartós békét idézzen elő, elengedhetetlen előfeltétele ez. A közös ügyeket az egyoldalú intézkedések alól ki kell venni, ha nem akarják, hogy az út, amelyre most mind a két részen léptek, olyan érvénybe vezessen, mely még becsesebb javakat nyelne el, mint amelyek a konfliktusnak már áldozatul estek. Jóslat: Gróf Andrássy Gyula „A magyar állam fönmaradásának és alkotmányos szabadságának okai“ című műve most készülő új kötetéből kiadott egy részt, amely Esterházy nádorral foglalkozik. Ebből érdemes kiemelni a következő paszszust: Maga Esterházy nádorságának és életének vége felé kifakad a kormányzat sok hibája ellen. Elpanaszolja, hogy az idegen hatóságok nem gon- * _______________3 Nemzeti ellenállás. A pest megyei helytartóságból Pest vármegye királyi biztosa szombaton nevezte ki az új tisztviselőket. A kinevezésekkel azonban időközben valami baj történt. Csapó Lóránt kinevezett alispán ugyanis egyenként hivatalukba vezette már az új tisztviselőket, amikor Dersich Lajos rendőrfelügyelő lázas sietséggel lépett Csapóhoz, s jelentette neki, hogy Rudnai Béla királyi biztostól levelet és egy fiatalembert hozott. Csapó erre az alispáni helyiségbe ment, ahol Rudnay embere bemutatkozott. A tisztviselők szerint egy előkelő állású ember pártfogoltja volt az illető, akit egy már kinevezett tisztviselő helyére ültetnek be. Nagy rémület lett erre Rudnay újdonsült hivatalinokai körében, akik szombaton reggel már megkapták a fizetési utalványokat is, de a kifizetésüket Rudnay a rendőrfelügyelővel küldött levelében egyelőre megtiltotta. A munkára és szolgálatra egyaránt kész emberek most rémségesen meg vannak ijedve, hogy vajon ki lesz az a boldogtalan, aki nem szolgálhat Rudnaynak. A királyi biztos Ko,háry Márton irattári iktatót, amiért gróf Laszberg, Rudolf helyettes főispánt hivatalba lépésekor megsértette, szombaton hivatalvesztésre ítélte. Azokat a megyei tisztviselőket, akik lemondottak állásukról, az államvasuak igazgatósága szombaton arról értesítette, hogy a féláru vasúti jegyre szóló igazolványuk elvesztette érvényességét s fölszólítja őket, hogy az igazolványokat azonnal küldjék viszsza. A vasúti igazgatóság nevében Marx János igazgató nem épen udvarias hangú levélben adja az illetők tudtára az érvénytelenítést, amire a tisztviselők egyénenként azonnal megadták Marxi úrnak a méltó feleletet. A zalamegyei helytartó bemutatkozása. Zalaegerszegről jelentik: Sulyovszky Dezső királyi biztos szombaton közgyűlést hivott össze, hogy azon a vármegye közönségének bemutatkozzék. A királyi biztos bemutatkozására mindenféle előkészületet megtettek. A megyeháza környékét lovas és gyalogos csendőrök, a városi rendőrség és a helyben állomásozó huszár-zászlóalj két százada áltotta el, erős kordont vonva, amelyen át csak a törvényhatósági bizottsági tagok juthattak a megye székházára. A közönség közül a karzatra senkit sem bocsátottak be. Tíz órakor nem volt a közgyűlési teremben senki, kivéve azt a busz csendőrt, akit a királyi biztos védelmére ide állítottak. Tíz óra után megjelent a karzaton a királyi biztos felesége, Takács Gyula belügyminiszteri segédfogalmazó társaságában, néhány pillanat múlva pedig bevonult a közgyűlési terembe Sulyovszky Dezső királyi biztos és kísérete: Csiszár Gyula csendőrszázados, Rozsnyai Kálmán csendőrfőhadnagy és Porteleky László, volt zalamegyei kormánybiztos, Schneider Gábor királyi ügyész, akit hivatalosan rendeltek ki a közgyűlésre és végül a megyebizottságii tagok közül négy ember: Lányi Kálmán főmérnök, Lányi igazságügyminiszter bátyja, Hangái Géza erdőfelügyelő, Várhidy Lajos zalaegerszegi polgármester és Deák Péter nagykanizsai rendőrkapitány. Minthogy a vármegye tisztviselői karának egy tagja sem jelent meg, a királyi biztos, hivatkozva teljes hatalmára, tiszteletbeli főjegyzővé kinevezte Széchy József miniszteri segédfogalmazót.