Pesti Hírlap, 1906. április (28. évfolyam, 91-105. szám)

1906-04-01 / 91. szám

1190., április 1., vasárnap. PESTI HIRL­API__________________ adata, hgy az általános valasdoi jog érdeké­­ben szerezze az egész országban az agitációt. A koalíció kiáltványa: Gr. Andrássy Gyula és gróf Apponyi Albert most szövegezik azt a szózatot, amelyet a vezérlő-bizottság megbízásából arra az eshe­tőségre készítenek, hogyha a választásokat a törvénye időben nem írják ki. A vezérlő-bizott­ság a szózatot április b­­en tesz közzé. A törvny és a parlamentáris kormány. — Gróf Andrássy Gyula cikke. — Góf Andrássy Gyula előszót irt Till­mann Béla taulmányához, mely azzal a kérdéssel foglal­kozik, ajon az 1848. 1H. t.-c. elrendeli-e a parla­menti ormányt. Gróf Andrássy Gyula cikke igy báhgzfi. ) . A törvényhez kell mindenkinek alkalmazkodnia. A törvny kötelező mindenkire nézve. Királyra, kormáyra s minden egyesre egyaránt. A törvény he­lyes élelmezése ezért elsőrangú nemzeti érdek. Az ál­lam teyezői között az összeütközés legtöbbnyire el­­kerülttő vagy mérsékelhető, ha az állam minden tagjaik joga és kötelessége világos és kétségen felül áll sg­y mindenki tudja, hogy mit kell tennie. De a törény helyes értelmének megállapítása csak akkor van tevét­len és döntő befolyással a politikai életre, ha aörvény parancsait tisztelik és az állam tényezői a tömény szerint akarnak cselekedni. Vannak szo­­mori idők, midőn a nagy politikai tényezők némelyi­ke hatalomhoz és az erőhöz, amely felett rendelke­zik, téri cselekedeteit; midőn nem azt nézi, hogy mit rabad tenni, hanem csupán azt, hogy mit bír elén, mi telik ki erejétől, ha csak ideig-óráig is. Az ökölógának ilyen kora uralkodik ma nálunk. A korány tiszteli a jogot, sőt erőszakkal érvényesíti azt,­ magára nézve előnyösnek tartja; félremagya­rázza jogát, ha támasztékot talál reá és érdeke úgy kivo­n; sőt egyszerűen félre teszi azt, ha máskü­lönb nem tarthatja fenn magát. Kétségtelenül és két,de sohasem vont módon tette ezt az utóbbit, mig az országgyűlést a múlt év végén elnapolta. S dén most cinikus nyíltsággal azt terjeszti saj­­tó,hogy a kormány a választásokat csak abban az esetb rendeli el, ha a nemzet hangulata megválto­­zik,jra tanúságot tesz arról a felfogásról, amely ezert megengedettnek tartja, hogy magát a törvény fölhelyezze. Ilyen körülmények között a törvény ér­zelmek tisztázásától nem várhatni közvetlen hatást. Ah­a lesz ez befolyással a mai kormány magatar­tási. De azért a jogi kérdések tisztázása még­sem hián végzett munka. Ez a nemzet sorsára üdvös batsal lehet még a mostanihoz hasonló mostoha kö­­rü­lények között is. Sajnos, vannak, akik a jogtalan hatalomhoz is holszegődnek, sajnos, látjuk, hogy a miniszterek akis oküt tesznek a törvények megtartására, maguk is öntétbe jönnek a törvényekkel; sajnos, sok em­­ber anyagi helyzete és függő volta szerű­ engedel­­mekre és tart meg hivatalában; sajnos, sokan szeedélyüktől elragadtatva vagy hasznot várva, kinetlen energiával fordulnak szembe a "nemzet­­iere keveseben lesznek az ilyenek, s akik vannak, a­lyen érzetével, tehát félerővel fognak cseleked­ni, maguk is határozottan tudják és nyíltan vall­ja ,ők az osztatlan társadalom, hogy törvénytelen hatan szolgálatában állanak.­­ A jog ugyan csupán erkölcsi erő, de azért megiitja az anyagi hatalmat, amelyet ellene fordí­­­tan­i kéz, amely ellene felemelkedik, azonnal tarolni kezd, mihelyt világossá tesz, hogy jog az, amit megfenyegetett. A jog védője, támadójának éhező lelkiismrete és félelme a későbbi bűnhö­­dés. A csűrésnek, a csavarásnak s a félremagyará­zás mesterségét azért tartja becsben az önkény­­um­, mert ezzel a gyengébbeket megnyugtatja, a khmereteket elaltatja és biztosítja számára a jo­­gok látszatát. S m­ig a törvény megbénítja annak a fejét, aki ellene támad, azét fokozza, aki védel­mi kel. A hatalom ellen küzdők bátorságot merí­­tel abból, ha érzik és tudják, hogy az igazság ré­szin van s hogy az, aki őket üldözi, csak szégyen­­pil. az arcán nézhet szemük közé. Ellenállhatatlan az az ereje, aki tudja, hogy a törvénynek engedel­­medik és a jogot védi. Ezen oknál fogva örömmel üdvözlöm Tillmann Bor dolgozatát, amelynek célja, a tudomány vilá­gi kétségbevonhatatlanu­l megállapítani, hogy a tények értelmezében Magyarországon csak par­­laati után szabad kormányozni. Az egész magyar nemzet a legközelebbi múltig ai nézetet vallotta, hogy az 1848. III. t.-eikk­a­nmen­ti kormányrendszert honosította meg. 1861- ben 1866-ban az országgyűlés két háza ezt világo­­n elmondott­a. Azóta is számtalan vezérpolitikus ete ki ezen alapigazságot. Ezzel ellenkező véte­­lynek soha senki sem adott kifejezést. A magyar annak egész politikáját az a meggyőződés irányí­totta, hogy a többség uralmát nálunk törvény állapí­totta meg s hogy ezt kétségbe vonni többé nem lehet. Az ebbe helyezett bizalom indította a nemzetet arra, hogy 1867-ben elfogadja a kiegyezést. Az állam egész belső szervezetét, a közigazgatást, a pénzügyi kormányzatot azért reformálta, hogy összhangba hozza a parlamenti kormányformával. A kormányt azért merte új és nagy hatalmi körrel felruházni, mert a parlamentáris kormányforma uralmában látta önállóságunk biztosítékát. Tillmann Béla úr erős és helyes érvekkel száll síkra a nemzetnek ezen hagyományos jogi felfogása mellett. Higgadtan, tár­­gylagosan bizonyítja be, hogy a 48 óta élt nemze­dékek nem tévedtek. Kimutatja, hogy törvénytelen a mai kormány és hogy téves az az elmélet, melyet egyes tudósok a nemzet jogainak károsításával fel­állítottak. S a szellem fegyverével az igazság erejé­vel vértezve megvédi a ma megostromolt alkotáso­kat s ezzel erősíti a nemzet életerejét. Meggyőzően bizonyítja be, hogy törvényes jogunk van az, érdeke­inknek is megfelelő ezen kormányrendszerhez. Fej­tegetéseit melegen ajánlom a magyar nagyközönség"-­­ nek. Olvassák el minél többen és merítsenek belőle erőt a múlt dicső alkotásának, a parlamentarizmus­nak megóvására. A parlamentarizmusnak ellenálló képesége és sikere első­sorban a nemzet politikai érettségétől és hatalmától függ. De e mellett nagy javára van és védelmét erősíti az is, hogy törvény szabta meg, s hogy erkölcsi és jogi büntetést érdemel az, aki szabályait megsérti. Ezen erősségünket ne en­gedjük elkallódni. Ne tűrjük törvényes jogaink elho­­mályosítását és kitartással törekedjünk igazainknak gyakorlati érvényt szerezni. Ne feledjük el, hogy ez törvényes kötelességünk. S ne feledjük el azt sem, hogy önálló állami létünk is kockán forog, ha a mai rendszer törvényességét elismerjük, hozzák szeretettel a magyar végvárakat és azt nen­ ,engedik meg, hogy ezt a nádor tegye, így hatá­­raink romlanak, a török becsapások folytonosak, a rosszul fizetett zsoldosok rabolnak. "* S a katholikus térítés szenvedélyességét" sent birja Esterházy megfékezni. 1643-ban, élet© alkon­nyán, azon kesereg, hogy amidőn „saját fönmara­­dásunk és a felség ügye felhozatik, az elégedet­­lenek legott azzal állanak elő, mikép vallási és egyéb szabadságaikban sértve és háborgatva vall­­nak.‘.. .­ Királyának azt mondja, hogy mig „az ország végzésein alapuló követeléseinek elég téve nem­ lesz“, biztos békére nem számíthat. Éveken át folyton így nyilatkozott és ezt a felfogását különféle írott véleményeiben bővé­re kifejtette; most már azonban nagyon sürgősnek látta a dolgot és ezért a magyar tanács össze­­hívását és mind annak gyors életbe léptetését kö­­vetelte,, amit a király megígért. Máskép ,,jövendői veszedelmeket" jósol­t a hazának és ő felsége hí­veinek, úgy mint az egyháznak romlását.“ Szavai elhangzottak a pusztában. Főleg a vallásbeli sérelmek szaporodtak meg. Bethlen Ist­ván ez időben azt írta: „Sokan vannak az evan­gélikus rendek között, kik hűek volnának a ki­rályhoz, ha a katholikusok nem akarnák az embe­reket erővel üdvözíteni.“ Így természetes, hogy beteljesedett a nádor jóslata, Uj kibontakozási tervek. A Neue Freie Presse „Uj kibontakozási tervek“ cím alatt a következőket írja: Egyre rövidül az idő, mely Magyarországot áp­rilis 11-től elválasztja. A feszültség és izgatottság, melylyel­agyarországon a királynak az uj választá­sokra vonatkozó döntését várják, nagyon is érthető és a feszültségnek tulajdonítható a koalíció újabb ki­bontakozási terveiről forgalomba került hír, melyet Széll Kálmán véletlen és teljesen magánjellegű uta­zásával hoztak kapcsolatba. Ez is érthető, mert Széll Kálmán felé, aki gotthardi választói előtt tartott beszédével csak nemrég vonta ismét magára a köz­figyelmet, fordul e pillanatban a reménykedés és bi­zalom, mert ő a még le nem járatott magyar állam­férfiak egyike azok közül, kik a 67-es alaphoz ragasz­kodnak. Abban, hogy szélesebb körben még most is remélik a kibonatkozást, egyszersmind kifejeződik a súlyos aggodalom amiatt, hogyha április 11-ike az új választások kiírása nélkül telnék el. Nem tudjuk, hogy mivel fogja a Fejérváry-kormány a választások esetleges ki nem írását indokolni, de legfeljebb az állami raisonra hivatkozhat, mert a törvény világos szövegén minden magyarázgatási kísérlet megtörik. Amit a Fejérváry-kormány múlt év júniusa óta tett, az a vitatható jog talaján mozgott, vagy pedig olyan természetű volt, hogy még utólag is jóváhagyhatják. Most azonban Magyarország olyan döntés előtt áll, mely a tulajdonképpeni alkotmányjogot érinti,­­a tör­vény betűjével és minden kétséget kizáró szándéká­val ellentétben áll és olyan tényeket teremthet, me­lyeket többé se megszüntetni, se reparálni nem lehet. Az alkotmány ily közvetlen és kézzelfogható megsér­tése nagyon súlyos következményeket vonhatna maga után, mert a nép jogérzetét megingathatná és elpusz­títhatná abban való hitét, hogy a közjog amaz intéz­kedései, melyek az állam alapját alkotják, szilárdak és tartósak. A magyar közvéleménynek azonban fel kell ismernie, hogy a konfliktus forrása ama szepa­­ratisztikus törekvésekben keresendő, melyek első­sor­ban a hadseregek közösségét támadták meg és ezzel idegen jogkörbe, az uralkodó és Ausztria jogkörébe nyúltak át. Tudatára kell ébredni Magyarországon végre annak, hogy a hadseregek, de a közös ügyek egész komplexumát is a magyar törvények egyoldalú rendelkezési köréből ki kell kapcsolni. Minden kibon­takozási tervnek, mely alkalmas volna arra, hogy tartós békét idézzen elő, elengedhetetlen előfeltétele ez. A közös ügyeket az egyoldalú intézkedések alól ki kell venni, ha nem akarják, hog­y az út, amelyre most mind a két részen léptek, olyan érvénybe vezessen, mely még becsesebb javakat nyelne el, mint amelyek a konfliktusnak már áldozatul estek. Jóslat: Gróf Andrássy Gyula „A magyar állam fön­­maradásának és alkotmányos szabadságának okai“ című műve most készülő új kötetéből kiadott egy részt, amely Esterházy nádorral foglalkozik. Ebből érdemes kiemelni a következő pasz­szust: Maga Esterházy nádorságának és életének vége felé kifakad a kormányzat sok hibája ellen. Elpanaszolja­, hogy az idegen hatóságok nem gon- * _______________3 Nemzeti ellenállás. A pest megyei helytartóságból­ Pest vármegye királyi biztosa szombaton ne­vezte ki az új tisztviselőket. A­ kinevezésekkel azon­ban időközben valami baj történt. Csapó Lóránt kinevezett alispán ugyanis egyenként hivatalukba vezette már az új tisztviselőket, amikor Dersich Lajos rendőrfelügyelő lázas sietséggel lépett Csa­póhoz, s jelentette neki, hogy Rudnai­ Béla királyi biztostól levelet és egy fiatalembert hozott. Csapó erre az alispáni helyiségbe ment, ahol Rudnay em­bere bemutatkozott. A tisztviselők szerint egy elő­kelő állású ember pártfogoltja volt az illető, akit egy már kinevezett tisztviselő helyére ültetnek be.­ Nagy rémület lett erre Rudnay újdonsült hivatali­nokai körében, akik szombaton reggel már meg­kapták a fizetési utalványokat is, de a kifizetésüket Rudnay a rendőrfelügyelővel küldött levelében­ egyelőre megtiltotta. A munkára és szolgálatra egy­aránt kész emberek most rémségesen meg vannak ijedve, hogy vajon ki lesz az a boldogtalan, aki nem szolgálhat Rudnaynak. A királyi biztos Ko­,­háry Márton irattári iktatót, amiért gróf Laszberg, Rudolf helyettes főispánt hivatalba lépésekor meg­sértette, szombaton hivatalvesztésre ítélte. Azokat a megyei tisztviselőket, akik lemondottak állásuk­ról, az államvasuak igazgatósága szombaton arról értesítette, hogy a féláru vasúti jegyre szóló iga­zolványuk elvesztette érvényességét s fölszólítja­ őket, hogy az igazolványokat azonnal küldjék visz­­sza. A vasúti igazgatóság nevében Marx János igazgató nem épen udvarias hangú levélben adja az illetők tudtára az érvénytelenítést, amire a tisztviselők egyénenként azonnal megadták Marxi úrnak a méltó feleletet. A zalamegyei helytartó bemutatkozása. Zalaegerszegről jelentik: Sulyovszky Dezső királyi biztos szombaton közgyűlést hivott össze, hogy azon a vármegye közönségének bemutatkoz­zék. A királyi biztos bemutatkozására mindenféle előkészületet megtettek. A megyeháza környékét lovas és gyalogos csendőrök, a városi rendőrség és a helyben állomásozó huszár-zászlóalj két százada áltotta el, erős kordont vonva, amelyen át csak a törvényhatósági bizottsági tagok juthattak a me­gye székházára. A közönség közül a karzatra senkit sem bocsátottak be. Tíz órakor nem volt a közgyű­lési teremben senki, kivéve azt a busz csendőrt, akit a királyi biztos védelmére ide állítottak. Tíz óra után megjelent a karzaton a királyi biztos felesége, Takács Gyula belügyminiszteri se­gédfogalmazó társaságában, néhány pillanat múlva pedig bevonult a közgyűlési terembe Sulyovszky Dezső királyi biztos és kísérete: Csiszár Gyula csendőrszázados, Rozsnyai Kálmán csendőrfőhad­nagy és Portelek­y László, volt zalamegyei kor­mánybiztos, Schneider Gábor királyi ügyész, akit hivatalosan rendeltek ki a közgyűlésre és végül a megyebizottságii tagok közül négy ember: Lányi Kálmán főmérnök, Lányi igazságügyminiszter bátyja, Hangái Géza erdőfelügyelő, Várhidy Lajos zalaegerszegi polgármester é­s Deák Péter nagyka­­nizsai rendőrkapitány. Minthogy a vármegye tisztviselői karának egy tagja sem jelent meg, a királyi biztos,­­ hivat­kozva teljes hatalmára, tiszteletbeli főjegyzővé ki­nevezte Széchy József miniszteri segédfogalmazót.

Next