Pesti Hírlap, 1906. április (28. évfolyam, 106-119. szám)

1906-04-17 / 106. szám

1906. április 17., kedd. PESTI HÍRLAP gyobb részében ellenszenvessé és gyűlöltté tette. Ezen tizenhét év alatt nem tett a vármegye ér­dekében semmit, ellenben az ügyek intézésében nélkülözött buzgósággal kilincselt végig Sza­­páry Gyula óta minden miniszterelnököt, vé­gezvén a sort a levezényelt báró Fejérváryval, kinek szintén kész eszköze és elveinek támoga­tója volt egészen addig, amíg a vármegyei ellen­állás letörésére kivételes hatáskörrel akarták felruházni. Ő vezette a januári képviselő-választáso­kat. Elkövetett mindent, hogy a koalíció jelölt­jeit megbuktassa s nem rajta múlt, hogy az ő szabadelvű párti jelöltjei sorra buktak. S amidőn a parlamenti határozat értel­mében Barsmegye is ősi tradícióihoz híven úgy határozott, hogy az önkéntes adókat be nem szolgáltatja s az önkéntes újoncok sorozá­sánál közre nem működik, a vármegyének ezen egyhangúlag hozott határozatát Kazy János mint főispán megfelebbezte Kristóffyhoz, ki ezt a határozatot megsemmisítette. Változván az idők, ugyanez a Kazy Já­nos belépvén időközben az alkotmány­pártba, 1906. április 9-én elsőnek jelentkezett a We­­kerle-kormánynál és elégtételt követelt Fejér­­váryékkal szemben a rajta elkövetett sérel­mekért!"? A nagy elfoglaltságban persze nem értek rá ellenőrizni előadását — s úgy hírlik, ismét Kazyt nevezik ki főispánnak — az egész vármegye nagy elkeseredésére, az igazságérzet arculcsapásával s a régi rendszerből átszálló élelmességnek megjutalmazásával — a koalí­ciós Wekerle-kormány bizalmi emberének. Az ügy és az eljárás annál bántóbb, mert a vármegyének nemzeti ellenállását mesés ön­zetlenséggel, kitartással, hivatalának, kenyeré­nek feláldozásával, Simonyi Béla, a vármegyé­nek érdemes kitűnő alispánja, az aranyos­­maróthi választókerület alkotmány­pártjának elnöke vezette, kit hivatalából csendőrszurony­­nyal kergettek ki az abszolutizmus eszközei; ki végtelen szerénységével kitüntetést nem keres, de az egész vármegyének osztatlan meggyőző­dése szerint egyedül érdemes a főispáni székre. Ha Kazy János kinevezése tényleg meg­történnék, vagy már megtörtént volna, ezt a vármegye közönsége nyugodtan nem tűrné s már is készül mozgalom, hogy ellene és rút el­járása ellen bizalmatlansági indítványnyal tün­tessenek. Főispán-ügyről beszél egy nekünk kül­dött temesvári levél is. Befejezett ténynek te­kinthető — úgymond a levél, —a hogy Molnár Viktor Temes megye főispánja, aki a haladópárt szolgálatában állott a legutolsó napig és Kris­­tóffyéktól kitüntetést (belső titkos tanácsossá­got) szerzett: a mostani kormánytól egy-két nap alatt megkapja felmentését. Miután Molnár mindeddig sógoránál is hiába interveniált, hogy állásában megmaradhasson, miután meggyő­ződött arról is, hogy a menesztése érdekében Bu­dapesten a minisztereknél eljárt, Temesm­egye és Délvidék tekintélyes birtokosaiból és vezető koalíciós férfiaiból álló küldöttség jogos kíván­sága elől a minisztérium a délvidéki közélet pá­­ri­fi­kári­ója érdekében ki nem térhet­i a tegna­pi nap folyamán bizalmasát, Telbisz Károly, temesvári polgármestert át­küld­ötte Zsombo­lyára gróf Csekonics Endre valóságos belső ,titkos tanácsoshoz, — a Fejérváryi-kormány­­nak a Délvidéken volt legerősebb támaszához — azzal a kéréssel: menjen fel Bécsbe és járja fel a királynál, hogy az ő (Molnár) felmentését jóvá ne hagyja. Ez a levél kommentár nélkül is bőven be­szél a törekvésekről. De egyúttal szívesen kon­statáljuk belőle, hogy a Wekerle-kormány a legelső rangú sógorságra sincs tekintettel, ami­kor a közélet tisztaságának a biztosításáról és az új rendszer érvényesítéséről van szó. En­nél fogva azt hiszszük, hogy a gróf Csekonics közbenjárásának sem lesz eredménye. ' *­­ A képviselőjelölések nagy buzgalommal folynak. S minden pártkörben óriási munká­ban vannak, a jelölő bizottságok. Eddig végleges megállapodás van abban, hogy az egyes pár­tok hány kerületben állíthatnak jelöltet. Más-­­ különben pedig folynak a tusakodások, oly óriási számban jelentkeznek a legismeretlenebb vidéki kerületekbe vágyó budapesti jelöltek, hogy tízszer annyi kerületbe is sokan volnának, mint ahány kerület van. De már a vidék kezd mozgolódni a központból telegrafice küldött je­löltek miatt. Ők leginkább azt szeretnék, ha ma­guk jelölhetnének. Palástról Ivánka István eb­ben a tárgyban egy felhívást is küldött szét. Ivánka azt óhajtja, hogy a választások lehetőleg egyhangúak legyenek azon az alapon, hogy a koalícióhoz tartozott eddigi képviselőket ismét válaszszák meg. — Hogy — úgymond — a nemzet annál világosabban dokumentálja, mennyire nem tartja törvényesnek az országgyűlés ily módoni feloszlatását, kívánatos, hogy a kerületek min­den személyi differenciáktól eltekintve, ugyan­azon jelölteket küldjék a Házba, akiknek tör­vény szerint a mandátumuk még le sem járt volna. Áll ez persze kizárólag az alkotmány­­védő pártok tagjaira nézve, mert, hogy az al­kotm­­ánytiprásra segédkezet nyújtó párt tag­jait a nemzet, ha már egyszer újra választani kell, nem támogathatja, az magától értetődik. A kerületek joga érdekében Ivánka Ist­ván ezeket mondja: — A kerületek vannak hivatva megítélni a helyzetet, s hogy kit válaszszanak maguk­nak képviselőül s a központ mindenesetre res­pektálni is fogja a kerületek autonómiáját, mert hiszen a kerületeké a jelölés és választás joga s a központtól csakis irányítást fogadhat­nak el. Wekerle utazása. Wekerle Sándor miniszterelnök husvét első napján még Budapesten volt és hivatala , ügyeivel foglalatoskodott. Husvét hétfőjén dél­után Wekerle fiával együtt dánosi birtokára utazott. A miniszterelnök kedden reggel már is­mét Budapesten lesz. Wekerle Sándor miniszterelnök a jövő hét folyamán Damjanich­ utcai palotájából el­költözik és családjával együtt beköltözködik a miniszterelnökség várbeli palotájába. Wekerle politikája A Neue Freie Presse budapesti levelezője ,,a kormány egy eminenter bizalmas emberével, aki a kormány intencióit legteljesebben ismeri“ a Wekerle kormány közgazdasági politikájáról folytatott be­szélgetést. A következőkben ismertetjük a N. Fr. Presseben közölt nyilatkozatot: — A magyar kormány­­— így szólt a vámkérdésben adott felvilágosítás — a vám­­­kérdésben az adott időpontban tárgyalásokat fog kezdeni az osztrák kormánynyal. A két ál­lam közti gazdasági szerződés kérdése valóban alig több, mint forma kérdése. A szerződés for­máját kell választani, mert ebben a magyar állami állam­ jellege jobban jut kifejezésre. Gaz­dasági, tehát tárgyi szempontból az a lényeges, hogy a monarchia két állama kifelé vámegysé­get képezzen és hogy a két állam közt befelé a szabad forgalom vámszedés nélkül legyen biz­tosítva és hogy tekintettel a már megkötött ke­reskedelmi szerződésekre, melyeket az egységes gazdasági területtel kötöttek, e szerződések tar­tamára a két állam­ közi vámszedésről és a sza­bad forgalom korlátozásáról nem lehet szó. Két­ségtelen, hogy a forma kérdése is lényeges kér­dés. De a szerződés formájának lényege abban rejlik, hogy a monarchia két államának két kü­lön, de teljesen megegyező vámtarifája van. A­mint az Ausztria és Magyarország közt fenn­álló valutaszerződésben és az erre vonatkozó törvényekben kimondatott, arról volna szó, hogy ahelyett, hogy egy törvényt létesítenek az egység­es vámterületről, vám és kereskedelmi szerződés kötésére jogosítják fel két megegyező tartalmú törvény útján a két állam kormányát. Szóval ez nem érinti a gazdasági kérdés lénye­gét és a vámszövetség legtöbb intézkedését­­át lehet venni a két állami közt kötendő szerző­désbe. Tanácskozások: Húsvét vasárnapján az alkotmány­párt köré­ben a választási ügyekben hosszas tanácskozás volt, mely este tíz óráig tartott. A tanácskozáson jelen voltak: Wekerle Sándor miniszterelnök, gróf Andrássy Gyula belügyminiszter, Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter, gróf Hadik János, Semsey Boldizsár és Hertelendy Ferenc bizottsági tagok. A konferencián a jelölések felől és az alkot­mány­párti kerületek számának a megállapításáról tanácskoztak. Az újjászervezett szociáldemokrata párt Hús­­vét vasárnapján országos értekezletet, tartott, ame­lyen mintegy háromszáz község volt képviselve. Az ér­tekezleten mindenekelőtt a politikai helyzetet vitat­ták meg. Elhatározták, hogy a kormányt támogatni fogják s az általános titkos választói jog megalko­tásában segítségére lesznek. A képviselőválasztások kérdésével foglalkozva, az értekezlet kimondta, hogy nyolcvanöt kerületben állít­ jelöltet, így a többek közt Nagyszalontán, Biharban, Székelyhidon, Békéscsa­bán stb. A jelöltek még a gyűlésen átvették a megbí­zást és működésük megkezdése végett azonnal a­ ke­rületekbe utaztak. Délután népgyűlés volt, amelyen mintegy nyolcezer ember jelenlétében Mezőfi Vilmos, volt orsz. képviselő tartott hoszabb lelkes beszédet: Tisza és Szél­. " A N. W. Journal húsvéti számában Budapest­ről keltezett levelet közöl, amelyben egyik tudó­sítója a liberális párt utolsó klub-estélyéről számol be lapjának s ennek kapcsán Tisza István és Széll Kálmán beszélgetéseit a következőkben reprodu­kálja: Gróf Tisza István: Holnap geszti birtokomra utazom s egyhamar nem is jövök vissza a fővárosba. A gazdálkodásra adom magam s mint egyszerű ma­gánember fogom megfigyelni a politikai arénában lejátszódó eseményeket. Őszinte örömmel üdvözlöm a béke létrejöttét, hiszen én magam voltam az, aki . A készfizetések felvételéről szóló nyilat­kozat így szól: •­ A készfizetések felvételére vonatkozó­lag megegyezés áll fenn a két kormány közt és a törvényjavaslatok, melyek a készfizetések fel­vételét elrendelik, már hosszabb idő óta készek, úgy, hogy itt tulajdonkép nem lehet szó egyéb­ről, mint arról, hogy ezeket a törvényjavaslato­kat parlamenti úton elintézzék, mihelyt ezt a két államban a politikai és a parlamenti hely­zet lehetővé teszi. A készfizetéseket fakultativ, am­úgy is megkezdték. Csak az van hátra, hogy gazdasági életünket kiszabadítsuk ebből a fa­kultatív állapotból eredői bizonytalanságból és a készfizetések felvételének kötelező kimondása által végleges helyzetet teremtsünk. Ami a kormánynak a választási reformra vonatkozó terveit illeti, még nem volt alkal­ma arra, hogy a választási reform részleteiben véglegesen megállapodjék, miután ezideig ala­kulásainak formalitásai­, a személyi kérdések nagy tömege és mindenekfölött az új választá­sokra való előkészületek a legnagyobb mérték­ben elfoglalták. A kabinet tagjainak idáig foly­tatott megbeszélései során nem­ jutottak sokkal tovább a legfontosabb alapelvek megállapításá­nál. Kétségtelen, hogy a választási törvény re­formjánál az általános és titkos szavazati jog elvét fogják szem előtt tartani és keresztülvin­ni. A titkos szavazás minden valószínűség sze­rint az általános szabály szerint fog történni, amelytől csak a legkivételesebb esetben térhet­nek el. Kétségtelen továbbá, hogy a szavazás községenként fog történni. Ezt nem úgy kell azonban érteni, hogy minden apró, világtól el­dugott zugban külön lesz a szavazás, hanem úgy, hogy több ilyen kis falu a választás alkal­mára nagy községgé alakul és­ pedig körülbelül annyi falu, amennyi egy körjegyzőséghez tar­tozik. A választói jogosultság megállapításánál azonban nem az illetőséget veszik alapul, ha­nem a lakóhelyet. A lakóhely meghatározásánál természetesen meg kell állapítani bizonyos idő­tartamot is, amely megadja az állandó tartóz­kodás jellegét. Az általános választói jog alap­elvénél fogva egészen természetesnek látszik, hogy a munkásság választói jogosultsága te­kintetében is egyesegyedül az állandó lakóhely­nek ez a meghatározása lesz irányadó s a vá­lasztói jog tekintetében is ez lesz az egyedüli korlátozás.

Next