Pesti Hírlap, 1906. április (28. évfolyam, 106-119. szám)
1906-04-17 / 106. szám
1906. április 17., kedd. PESTI HÍRLAP gyobb részében ellenszenvessé és gyűlöltté tette. Ezen tizenhét év alatt nem tett a vármegye érdekében semmit, ellenben az ügyek intézésében nélkülözött buzgósággal kilincselt végig Szapáry Gyula óta minden miniszterelnököt, végezvén a sort a levezényelt báró Fejérváryval, kinek szintén kész eszköze és elveinek támogatója volt egészen addig, amíg a vármegyei ellenállás letörésére kivételes hatáskörrel akarták felruházni. Ő vezette a januári képviselő-választásokat. Elkövetett mindent, hogy a koalíció jelöltjeit megbuktassa s nem rajta múlt, hogy az ő szabadelvű párti jelöltjei sorra buktak. S amidőn a parlamenti határozat értelmében Barsmegye is ősi tradícióihoz híven úgy határozott, hogy az önkéntes adókat be nem szolgáltatja s az önkéntes újoncok sorozásánál közre nem működik, a vármegyének ezen egyhangúlag hozott határozatát Kazy János mint főispán megfelebbezte Kristóffyhoz, ki ezt a határozatot megsemmisítette. Változván az idők, ugyanez a Kazy János belépvén időközben az alkotmánypártba, 1906. április 9-én elsőnek jelentkezett a Wekerle-kormánynál és elégtételt követelt Fejérváryékkal szemben a rajta elkövetett sérelmekért!"? A nagy elfoglaltságban persze nem értek rá ellenőrizni előadását — s úgy hírlik, ismét Kazyt nevezik ki főispánnak — az egész vármegye nagy elkeseredésére, az igazságérzet arculcsapásával s a régi rendszerből átszálló élelmességnek megjutalmazásával — a koalíciós Wekerle-kormány bizalmi emberének. Az ügy és az eljárás annál bántóbb, mert a vármegyének nemzeti ellenállását mesés önzetlenséggel, kitartással, hivatalának, kenyerének feláldozásával, Simonyi Béla, a vármegyének érdemes kitűnő alispánja, az aranyosmaróthi választókerület alkotmánypártjának elnöke vezette, kit hivatalából csendőrszuronynyal kergettek ki az abszolutizmus eszközei; ki végtelen szerénységével kitüntetést nem keres, de az egész vármegyének osztatlan meggyőződése szerint egyedül érdemes a főispáni székre. Ha Kazy János kinevezése tényleg megtörténnék, vagy már megtörtént volna, ezt a vármegye közönsége nyugodtan nem tűrné s már is készül mozgalom, hogy ellene és rút eljárása ellen bizalmatlansági indítványnyal tüntessenek. Főispán-ügyről beszél egy nekünk küldött temesvári levél is. Befejezett ténynek tekinthető — úgymond a levél, —a hogy Molnár Viktor Temes megye főispánja, aki a haladópárt szolgálatában állott a legutolsó napig és Kristóffyéktól kitüntetést (belső titkos tanácsosságot) szerzett: a mostani kormánytól egy-két nap alatt megkapja felmentését. Miután Molnár mindeddig sógoránál is hiába interveniált, hogy állásában megmaradhasson, miután meggyőződött arról is, hogy a menesztése érdekében Budapesten a minisztereknél eljárt, Temesmegye és Délvidék tekintélyes birtokosaiból és vezető koalíciós férfiaiból álló küldöttség jogos kívánsága elől a minisztérium a délvidéki közélet párifikáriója érdekében ki nem térheti a tegnapi nap folyamán bizalmasát, Telbisz Károly, temesvári polgármestert átküldötte Zsombolyára gróf Csekonics Endre valóságos belső ,titkos tanácsoshoz, — a Fejérváryi-kormánynak a Délvidéken volt legerősebb támaszához — azzal a kéréssel: menjen fel Bécsbe és járja fel a királynál, hogy az ő (Molnár) felmentését jóvá ne hagyja. Ez a levél kommentár nélkül is bőven beszél a törekvésekről. De egyúttal szívesen konstatáljuk belőle, hogy a Wekerle-kormány a legelső rangú sógorságra sincs tekintettel, amikor a közélet tisztaságának a biztosításáról és az új rendszer érvényesítéséről van szó. Ennél fogva azt hiszszük, hogy a gróf Csekonics közbenjárásának sem lesz eredménye. ' * A képviselőjelölések nagy buzgalommal folynak. S minden pártkörben óriási munkában vannak, a jelölő bizottságok. Eddig végleges megállapodás van abban, hogy az egyes pártok hány kerületben állíthatnak jelöltet. Más- különben pedig folynak a tusakodások, oly óriási számban jelentkeznek a legismeretlenebb vidéki kerületekbe vágyó budapesti jelöltek, hogy tízszer annyi kerületbe is sokan volnának, mint ahány kerület van. De már a vidék kezd mozgolódni a központból telegrafice küldött jelöltek miatt. Ők leginkább azt szeretnék, ha maguk jelölhetnének. Palástról Ivánka István ebben a tárgyban egy felhívást is küldött szét. Ivánka azt óhajtja, hogy a választások lehetőleg egyhangúak legyenek azon az alapon, hogy a koalícióhoz tartozott eddigi képviselőket ismét válaszszák meg. — Hogy — úgymond — a nemzet annál világosabban dokumentálja, mennyire nem tartja törvényesnek az országgyűlés ily módoni feloszlatását, kívánatos, hogy a kerületek minden személyi differenciáktól eltekintve, ugyanazon jelölteket küldjék a Házba, akiknek törvény szerint a mandátumuk még le sem járt volna. Áll ez persze kizárólag az alkotmányvédő pártok tagjaira nézve, mert, hogy az alkotmánytiprásra segédkezet nyújtó párt tagjait a nemzet, ha már egyszer újra választani kell, nem támogathatja, az magától értetődik. A kerületek joga érdekében Ivánka István ezeket mondja: — A kerületek vannak hivatva megítélni a helyzetet, s hogy kit válaszszanak maguknak képviselőül s a központ mindenesetre respektálni is fogja a kerületek autonómiáját, mert hiszen a kerületeké a jelölés és választás joga s a központtól csakis irányítást fogadhatnak el. Wekerle utazása. Wekerle Sándor miniszterelnök husvét első napján még Budapesten volt és hivatala , ügyeivel foglalatoskodott. Husvét hétfőjén délután Wekerle fiával együtt dánosi birtokára utazott. A miniszterelnök kedden reggel már ismét Budapesten lesz. Wekerle Sándor miniszterelnök a jövő hét folyamán Damjanich utcai palotájából elköltözik és családjával együtt beköltözködik a miniszterelnökség várbeli palotájába. Wekerle politikája A Neue Freie Presse budapesti levelezője ,,a kormány egy eminenter bizalmas emberével, aki a kormány intencióit legteljesebben ismeri“ a Wekerle kormány közgazdasági politikájáról folytatott beszélgetést. A következőkben ismertetjük a N. Fr. Presseben közölt nyilatkozatot: — A magyar kormány— így szólt a vámkérdésben adott felvilágosítás — a vámkérdésben az adott időpontban tárgyalásokat fog kezdeni az osztrák kormánynyal. A két állam közti gazdasági szerződés kérdése valóban alig több, mint forma kérdése. A szerződés formáját kell választani, mert ebben a magyar állami állam jellege jobban jut kifejezésre. Gazdasági, tehát tárgyi szempontból az a lényeges, hogy a monarchia két állama kifelé vámegységet képezzen és hogy a két állam közt befelé a szabad forgalom vámszedés nélkül legyen biztosítva és hogy tekintettel a már megkötött kereskedelmi szerződésekre, melyeket az egységes gazdasági területtel kötöttek, e szerződések tartamára a két állam közi vámszedésről és a szabad forgalom korlátozásáról nem lehet szó. Kétségtelen, hogy a forma kérdése is lényeges kérdés. De a szerződés formájának lényege abban rejlik, hogy a monarchia két államának két külön, de teljesen megegyező vámtarifája van. Amint az Ausztria és Magyarország közt fennálló valutaszerződésben és az erre vonatkozó törvényekben kimondatott, arról volna szó, hogy ahelyett, hogy egy törvényt létesítenek az egységes vámterületről, vám és kereskedelmi szerződés kötésére jogosítják fel két megegyező tartalmú törvény útján a két állam kormányát. Szóval ez nem érinti a gazdasági kérdés lényegét és a vámszövetség legtöbb intézkedésétát lehet venni a két állami közt kötendő szerződésbe. Tanácskozások: Húsvét vasárnapján az alkotmánypárt körében a választási ügyekben hosszas tanácskozás volt, mely este tíz óráig tartott. A tanácskozáson jelen voltak: Wekerle Sándor miniszterelnök, gróf Andrássy Gyula belügyminiszter, Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter, gróf Hadik János, Semsey Boldizsár és Hertelendy Ferenc bizottsági tagok. A konferencián a jelölések felől és az alkotmánypárti kerületek számának a megállapításáról tanácskoztak. Az újjászervezett szociáldemokrata párt Húsvét vasárnapján országos értekezletet, tartott, amelyen mintegy háromszáz község volt képviselve. Az értekezleten mindenekelőtt a politikai helyzetet vitatták meg. Elhatározták, hogy a kormányt támogatni fogják s az általános titkos választói jog megalkotásában segítségére lesznek. A képviselőválasztások kérdésével foglalkozva, az értekezlet kimondta, hogy nyolcvanöt kerületben állít jelöltet, így a többek közt Nagyszalontán, Biharban, Székelyhidon, Békéscsabán stb. A jelöltek még a gyűlésen átvették a megbízást és működésük megkezdése végett azonnal a kerületekbe utaztak. Délután népgyűlés volt, amelyen mintegy nyolcezer ember jelenlétében Mezőfi Vilmos, volt orsz. képviselő tartott hoszabb lelkes beszédet: Tisza és Szél. " A N. W. Journal húsvéti számában Budapestről keltezett levelet közöl, amelyben egyik tudósítója a liberális párt utolsó klub-estélyéről számol be lapjának s ennek kapcsán Tisza István és Széll Kálmán beszélgetéseit a következőkben reprodukálja: Gróf Tisza István: Holnap geszti birtokomra utazom s egyhamar nem is jövök vissza a fővárosba. A gazdálkodásra adom magam s mint egyszerű magánember fogom megfigyelni a politikai arénában lejátszódó eseményeket. Őszinte örömmel üdvözlöm a béke létrejöttét, hiszen én magam voltam az, aki . A készfizetések felvételéről szóló nyilatkozat így szól: • A készfizetések felvételére vonatkozólag megegyezés áll fenn a két kormány közt és a törvényjavaslatok, melyek a készfizetések felvételét elrendelik, már hosszabb idő óta készek, úgy, hogy itt tulajdonkép nem lehet szó egyébről, mint arról, hogy ezeket a törvényjavaslatokat parlamenti úton elintézzék, mihelyt ezt a két államban a politikai és a parlamenti helyzet lehetővé teszi. A készfizetéseket fakultativ, amúgy is megkezdték. Csak az van hátra, hogy gazdasági életünket kiszabadítsuk ebből a fakultatív állapotból eredői bizonytalanságból és a készfizetések felvételének kötelező kimondása által végleges helyzetet teremtsünk. Ami a kormánynak a választási reformra vonatkozó terveit illeti, még nem volt alkalma arra, hogy a választási reform részleteiben véglegesen megállapodjék, miután ezideig alakulásainak formalitásai, a személyi kérdések nagy tömege és mindenekfölött az új választásokra való előkészületek a legnagyobb mértékben elfoglalták. A kabinet tagjainak idáig folytatott megbeszélései során nem jutottak sokkal tovább a legfontosabb alapelvek megállapításánál. Kétségtelen, hogy a választási törvény reformjánál az általános és titkos szavazati jog elvét fogják szem előtt tartani és keresztülvinni. A titkos szavazás minden valószínűség szerint az általános szabály szerint fog történni, amelytől csak a legkivételesebb esetben térhetnek el. Kétségtelen továbbá, hogy a szavazás községenként fog történni. Ezt nem úgy kell azonban érteni, hogy minden apró, világtól eldugott zugban külön lesz a szavazás, hanem úgy, hogy több ilyen kis falu a választás alkalmára nagy községgé alakul és pedig körülbelül annyi falu, amennyi egy körjegyzőséghez tartozik. A választói jogosultság megállapításánál azonban nem az illetőséget veszik alapul, hanem a lakóhelyet. A lakóhely meghatározásánál természetesen meg kell állapítani bizonyos időtartamot is, amely megadja az állandó tartózkodás jellegét. Az általános választói jog alapelvénél fogva egészen természetesnek látszik, hogy a munkásság választói jogosultsága tekintetében is egyesegyedül az állandó lakóhelynek ez a meghatározása lesz irányadó s a választói jog tekintetében is ez lesz az egyedüli korlátozás.