Pesti Hírlap, 1906. augusztus (28. évfolyam, 210-239. szám)

1906-08-12 / 221. szám

1906. augusztus 12., vasárnap. PEST I H T R L A V _______________________37___ Jén csak lokális versenyeken vett részt. Szintén inkább számít, mint kombinál. Erős ellenfél, akinek egyes játszmákban lehető győzelme nem menne meglepetésszámba. Steiner Bernát, tanár, több éven át a nagyváradi sakkéletben játszott jelentős szerepet. Eddig még nem játszott versenyen, de a jelek után ítélve, most igen jól fog szerepelni. Különösen élénk támadó modora teszi élvezetessé a vele való játékot. Szávay Zoltán, joghallgató, bár most Debrecenben él, szintén Győrből származik. Kisebb versenyeken már ő is játszott, de csak most lép először a nyilvánosság elé. Székely Jenő szintén győri joghallgató. Szellemes kombinációiról ismert, de még kiforratlan. Szárnypróbálgatásai közé tartozik a barmeni c. főtornán nyert első díja is. Állítólag most igen jó formában van, s ha ez igaz, jó eredményt várhatunk tőle is. * Ezek volnának azok a játékosok, kik Magyarország első nemzeti küzdelmében résztvesznek. Mindnyájan az átlagjátékosok fölé emelkednek s csak ezzel magyarázható, hogy pl. ez a kizárólag magyar verseny jóval erősebb lesz, mint a csak most lejátszódott nürnbergi szövetségi verseny s így arra nézve, aki a dicsőség pálmáját elragadja, jelentős siker lesz. Sajnálattal kell még megemlékeznünk azokról, akiket körülményeik a mérkőzéstől távol tartanak s akik közt Erdey Aladár, dr Képes Ferenc, Mayor György, Benedek Dezső, Konyovits, dr Temanovich Zoltán és Vas Géza neve a legerősebbek között méltán foglal helyet. Reméljük, hogy a közeljövőben újabb találkozásra nyílik alkalmunk, ahonnan azonban már senki sem fog hiányozni. • ■ - ~ • Balla Zoltán. A nürnbergi sakkversenyről. A közelmúltban lezajlott ostendei verseny után a sakkvilág figyelme Nürnberg felé irányult, hol a „Német Sakkszövetség“ most rendezte fennállása óta XV. kongresszusát. A Hotel Luitpold nagyterme, hol esténként állandó színtársulat tartja előadásait, egyúttal színhelye volt azoknak a Szellemi tusoknak is, melyeket az ész bajnokai vívnak meg egymásal. A terem szépen volt diszítve és a különféle országok lobogói jelezték, hogy a terem karzatán elhelyezett asztalok mellett több nemzet képviselői küzdenek, kik közül a kiváncsi nézők sokasága egymás hátán tolongott. Mindenki igyekezett a játékosok közelébe jutni, de csakhamar fel, tűnt, hogy sokan vannak fiatal és új játékosok, kik még alig szerepeltek. Nürnbergben már harmadszor volt nemzetközi sakkverseny, de megállapítható, hogy a mostani nem volt olyan szabású, mint az épen tíz év előtt rendezett verseny. Az 1866-iki tornán több és nagyobb erők játszottak, mert ott volt dr Lasker, a világmester és Maróczy, az akkori két első győztes, továbbá most hiányoztak: Steinitz, a legyőzött világmester és Pillsbury, az amerikai zseniális champion is. Sajnos, e két utóbbi már csak az Olympusból nézheti a viadalokat. Az öszszes versenyzők közül a régi gárdát csak dr Tarrisch, Csigorin, Janowski és Schlechter képviselték, míg a többiek azóta tűntek föl, vagy egészen új csillagok. De tagadhatatlan, hogy ezek között is vannak a régiekhez hasonló tehetségek és a kiváncsi nézők és oly érdeklődéssel kísérik a játékukat, miközben a szemlélők érdekes megfigyeléseket tehetnek a mesterek viseletéről és szokásaikról. Mindenki iparkodik elsősorban az Ostendében feltűnt Snosco—Borovskit megfigyelni. Az alacsony termetű, alig 23 éves orosz az ő mosolygó arcával mindenkiben rokonszenvet kelt. Ha lépését megtette, kedélyesen sétál föl és alá és nem haragszik, ha el is veszíti a játszmákat. Ha játék közben megkérdezik tőle, hogy áll, vállát vonogatva mondja: „Not gut.“ Másik asztalnál a szintén fiatal Cohn Erich van elmerülve a játékban. Ez a szép berlini fiú tulajdonképen a főtornán játszott volna s csak az utolsó pillanatban ugratták be a mesterek közé Teichmann helyett. Teichmann ugyan jelen volt és az egész verseny ideje alatt Nürnbergben tartózkodott, de jelentkezése dacára a versenyen nem játszott, mert semmi szín alatt sem akart tétet és bánatpénzt fizetni, kijelentvén, hogy ő mester és nem azért játszik, hogy tétet fizessen. Ily körülmények között Cohnt vették be, ki ugyanis Berlin bajnoka. Hogy tehetséges játékos, megmutatta mindjárt első nap, mikor Salvet szépen kivégezte. Duras Oldrich, a prágaiak büszkesége, már alaposabb játékos. Nagyon csöndes természetű és mélyen el tud merülni a játékban, mikor kombinálni kell. Játékán meglátszik, hogy a tavalyi barmeni főtorna óta, hol mesteri címet nyert, sokat fejlődött. A cseh mesterrel szemben ül Forgács, a barmeni vegyes mesterverseny győztese. A magyar mester a legutóbbi estendei szereplését akarja helyre hozni és itt igyekszik is jól játszani. Nem hagyja magát egykönnyen megverni s ezért túlságosan belemélyed a játékba. Minden lehetőséget végig kiszámit, ami természetesen nagyon kimerül. Ellenfelét jól sarokba szorította s már azt hitte, hogy nyernie kell, mikor partnere ravaszul remist csikart ki. Vidmar Milán is ezúttal játszott először mesterekkel. A szemüveges laibaehi új mester, fiatal kora dacára, álcán szakállt növesztett s aki meglátja, valóban bölcsésznek tartja. Asztalát tömegesen állják körül, mert nagy nevű ellenfelet szorongat. Dr Tarraseh nem tud védekezni s végül megadja magát, Widmar ugyan tehetséges játékos, de a mesterversenyre még nem elég erős. A gyengébbek közé tartozik Przepiórka Dávid, aki a kóburgi főtornán lett mester. A 24 éves, zömök termetű, körszakállas varsói mesternek vannak szellemes ötletei, de a versenyeken nem tud boldogulni, noha ezúttal Janowskit is legyőzte. Kétségbeesve mesélte el, hogy milyen pechje van, a tornavezetőséget pedig tréfásan kérte, hogy az „S“ betűvel kezdődő mestereket többé ne engedjék versenyre, mert akkor ő mindig utolsó marad. Furcsa eset, hogy az összes S-ek ellen, vagyis Salve, Schlechter, Spielmann, Swiderski és Snosco-Borowski ellen veszített. Leonhardt S. Pál, a borotvált arcú hamburgi, a mostani versenyeken már nem játszik olyan energiával, mint a tavalyi ostendei versenyen, hol feltűnt. Most meg volt az a szerencsétlensége, hogy mindig azzal került össze, aki előző nap pihent és szabad volt, a Berger visszalépése miatt. Swiderski nehéz ellenfél mindenkinek és ő úgyszólván az egyedüli, aki legtöbb gondolkozás időt használ el. Ellenfele, az öreg Csigorin, még mindig veszedelmes és ha sikerül támadáshoz jutnia, azt többnyire keresztül is viszi. Most is mereven nézi az állást és végre kijelenti, hogy ő nem tudja megnyerni, mire Swiderski szintén rámondja, hogy ő sem, tehát remis. A fiatal Spielmann Rudolf sem játszik most a legjobban. A különben csöndes és szerény münchenin meglátszik, hogy sokat foglalkozik a sakkkal, mert már kezd ideges lenni. Játék közben keresztbe fonja karjait s talán tudtán kívül himbálódzik egész teste előre és hátra. Épen dr Tarrasch-sal játszott, tehát nem volt könnyű dolga. A német nagymester remist ajánlott, mire Spielmann nagyon szerényen kérte, hogy még játszszék egy kicsit, mert ő még nem akarja remisre adni. Persze Spielmann látta, hogy neki nyerni kell és tényleg, néhány lépés múlva dr Tarraseh föl is adta. Dr Tarraseh mostani szereplése elé mindenki lázas kíváncsisággal tekinthetett, a sakkvilág azonban alaposan csalódott. Szinte hihetetlennek tetszik, hogy aki csaknem húsz éven keresztül aratta a babérokat, most 12 fordulón keresztül ne tudjon egyetlen játszmát se nyerni. Dr Tarraseh elegáns megjelenésű valódi sakktudós, minden játszmában jól játszik, de hiányzik nála már a találékonyság, ami pedig többnyire szükséges a nyeréshez. Hasonló sors érte különben Janowskit is, csak abban különbözik dr Tarraschtól, hogy ő mostanában inkább egymásután veszíti a játszmákat. Janowski még Ostendében levágatta a bajuszát és Fahmnival együtt fehér cipőben jár. Játék közben szemüvegén keresztül folytonosan csak atáblát nézi és egymásután szívja a cigarettákat. Ha vesztt, szótlanul fölkel az asztaltól és földreszegezett szemmel távozik, anélkül, hogy bárkire nézne vagy bárkit megszólítana. Marshall ellen két bástya és gyalogok mellett teljesen remis állása volt, Marshall örökös sakkot is akart adni, de ő kikerülte. Kérdéseinkre, hogy miért nem adja remisre, erősítgette, hogy ő jóban áll, mert neki jobb az „c“ gyalogja, mint Marshallnak a ,,g“ gyalogja. A folytatásnál lecserélték a bástyákat és a ...“ gyalogból már régen vezér lett, míg Janowskinak az „ő“ gyalogja alig mozdulhatott. Természetesen Janowski ismét csak szótlanul távozott. A verseny vége felé különben már föltett szándéka volt, hogy utolsó marad, hogy egy legközelebbi versenyen az első díj megnyerésével fényesen rehabilitálja magát. Most inkább elment a kávéházba, hol Marshall, Teichmann és mások társaságában kedélyesen kártyázott. A versenyzők között egyik legérdekesebb játékos Salve. A lodzi orosz magas termetű, már 46 éves férfi s neve csak az idén lett ismertté, midőn a januári orosz nemzeti versenyen első lett. Mindenkivel szóba áll s ha beszél, kiejtése nagyon zsidós, annyira, hogy a többi mesterek is utánozzák. Különben kitűnően és gyorsan játszik, de ha rosszul áll, izgatottan járkál, szemeit idegesen forgatja a magas homlokán a verejték gyöngyözik. Játék közben, ha ül — ellentétben Spielmannal — jobbrabalra mozog a teste, de azért mégis gyorsan szokott lépni. Wolf I bülik osztrák mesterről sem szabad megfeledkezni. Schlechter elleni partijában a végállásban egy gyalogja volt három ellen s olyan állást már fel szokás adni, különösen mikor egy szabad gyalog föltartózhatatlanul beszalad. I a Wolf tovább játszott és ravaszul patt csapdát állított. A kibicek mosolyogtak rajta, mert mindenki gondolta, hogy nem fog sikerülni. Ámde Schlechter ép oly gyorsan, mint gyanútlanul vitte a gyalogját befelé, mire Wolf a bástya áldozattal pattá lett. Ennek megtörténtén mindenki boszankodott, mert ez a félegység Schlechternek könnyen az első díjba kerülhet. Schlechter különben a leghiggadtabb mindnyájuk között, ő mosolygással fogadja, ha veszít is. E versenyen érte az a pech, hogy épen Janowski ellen kellett veszítenie,, akit pedig egymásután mindenki megvert. Igen érdekes jeleneteket lehetett látni különben a „Café Centralban“, hol a mesterek nagyrésze ebédelni szokott. Délután három óra után, mikor az első játékidőt letelt, a játékosok lihegve rohantak egymásután a kávéház nagy éttermébe. Az étterem olyan időben már rendesen üres volt s a mesterek sorjába telepedtek le az asztaloknál. De alig helyezkedtek el, kezükkel már gépiesen a zsebükben kotorásztak, hogy előszedjék a zsebsakkokat. Izgatottan állították föl a félbeszakított játszma állását s kezdték analyzálni. Elképzelhető, milyen érdekes jelenetek azok, mikor Marshall, Salve, Cohn, S.Borovski, Forgács, Stolf és többen sorjában egyik kezükben a kanállal és másik kezükben zsebsakkal izgatottan nézik az állást. Alig csapták le a kanalat, már gépiesen nyúlnak két kézzel a sakk után, hogy tovább elemezhessenek és elmerüljenek a kombinálásba. Ilyenkor aztán nem egyszer megtörtént, hogy az egyik odaszól a másikhoz. Hogy izott a leves? — mire a kérdezett, azon Íriszemben, hogy azt kérdezték tőle, a partija hogy áll, a nélkül, hogy fölnézne, boszankodva válaszol: "Bizony nem állok jól, erős támadása van. Gajdos János: A kertészet köréből. Magyar növény-újdonságok: Darányi miniszter rózsa, — disz fenyők. — Sanseviera gealonica kitűnő szobanövény. — A pelargonium dugványozása. — .1 hajlatáéra szánt szamócák kezeléséről. — .1 'bambusznád a gyümölcsösben. Magyar növény-újdonságok! Ilyen is létezik'? Van-e egyáltalán magyar kertész, aki újdonságok előállításával foglalkozik. Bizony, ha van, csudaszámba megyen, — mert ha mag és növény árjegyzékeinket végignézzük, azt kell hinnünk, hogy nincsen, mivel mindenféle nemzetiségű növény- és virágnévvel találkozunk azokban, csak épen magyarral nem. A külföldi kertészek a görög és latin mythologia mellett az angol, a francia, germán és olasz nép minden nevezetesebb ismert és ismeretlen férfiút, asszonyát, lányát, fiát, történetének vezérlő szereplőit mind-mind megörökíti a növények és virágok nevében is. Egy terjedelmesebb mag és növény árjegyzék vagy pedig egy rózsa, dáklia, szegfű, aranyvirág, őszirózsa jegyzékben a görög, latin, angol, francia, német, olasz, orosz, holland, dán, belga.