Pesti Hírlap, 1906. október (28. évfolyam, 270-284. szám)
1906-10-01 / 270. szám
i niszterelnök Bécsben a közös ügyi költségvetés tárgyában az osztrák miniszterelnökkel és a közös miniszterekkel folytatott. A pártközi helyzetre vonatkozólag ugyanis első rangú fontosságú az, hogy a delegációk elé semmi olyan előterjesztés ne kerüljön, ami ellentétben állana az átmeneti időre kötött paktummal. Wekerle Sándor miniszterelnök hétfőre tanácskozásra hívja össze a kabinet, tagjait s ez alkalommal referálni fog a bécsi kihallgatás és tanácskozás eredményéről. Az eddigiekből látni lehetett, hogy még előnyökkel való kecsegtetés árán sem lehet még szmnlegesen sem eltérni a paktumtól. Eképen a kormány csakis a megegyezésre támaszkodva, leginkább katonai kérdésekben semmiféle változtatást nem proponálhat. Ha a Ludovika-intézetben honvédtüzérségi tanfolyamot állítanak föl, ez is csak a képen történhetik, hogy az elvállalt feladatok közé számítják azon a címen, hogy a honvédtisztek minél teljesebb kiképzése a nemzeti irányzat fejlesztéséhez tartozik. A bécsi jelentésekből kitűnik, hogy a közös hadügyminiszter és a haditengerészet parancsnoka nagyobb követelésekre akartak előterjesztéseket tenni. De kitűnik az is, hogy a követelésekkel a magyar miniszterelnök szembeszállott , és teljesítésüket a maga, részéről nem vállalta el. A közös konferencián tehát törölni kellett a nagy követelések rubrikáját oly sűrűn, hogy az őszi delegáció költségvetése ne legyen feltűnően eltérő a tavaszi delegációétól. A nyilvánosságra jutott számokból ez idő szerint igen bajos kiokosodni. Ezeket akkor lehet megbírálni, amikor hitelesen közreadják. Mindenesetre idejekorán figyelmeztetjük a közös kormányt és a magyar kormányt is a legutóbbi delegáció azon határozott utasítására, hogy a közös költségvetést tartalmazó füzeteket jóval a delegáció összeülése előtt kell a delegátusokhoz juttatni, hogy azokat behatóan tanulmányozhassák. Az idei első delegáció alkalmával zavarokat okozott az, hogy a füzeteket csak a tanácskozás előtt egy nappal osztották ki. Ha most a delegátusok legalább egy héttel korábban meg nem kapják a javaslatokat, kétségtelen, hogy a delegacionális ülések elhalasztását követelik vagy bekövetkeznék egy legifjabb fajta sztrájk: a delegátusok sztrájkja. Köfi Vilmos orsz. képviselő elnökölt, számos község volt képviselve s azon az avatásra vonatkozólag hoztak békés határozatot. A békéscsabai parasztpárt Achim András elnöklete alatt vasárnap értekezletet tartott körülbelül 1200 választó részvételével. A választók egyhangúlag kijelentették, hogy azt a jelöltet választják képviselőnek, kit Achim András fog ajánlani. Újjászervezett szocialisták nagygyűlése. Zentauról jelentik, hogy ott vasárnap délután a bács- és Koromás megyei újjászervező szociáldemokrata párt nagygyűlést, tartott. A gyűlésen, amelyen M' Már most szent igaz ugyan, hogy még mindig többet ér a döglött tinó, mint a semmi tinó, mert amannak legalább a bőre ér valamit. De nem így a két székely. Amint meggyőződtek róla, hogy csakugyan döglött az a tinó, egyszerre fordított az eszén mind a két gányó. A döglött tinót no, azt nem támasztja fel többé de a jerikói harsona, sem, ámde az elveszett tinó még előkerülhet. Mindegyik atyafi tehát most már azon volt, hogy a társára disputálja rá a döglött kérődzőt. — Hogy is monda, kec, — kezdte Alsó Nagy Pál, — hogy ez a kee tinaja? Jól mondá, kee. Most már magam is úgy látom, hogy ez a kee tinaja és senki másé. — Én meg a’ valló vonók, szomszéd — szonygo, Felső Kis Péter, — hogy keedhez tartozik ez a barom. Sok’se volt ez az enyém. E’ biz a keedé volt. Egy darabig még bizonygattak, vitatkoztak, hogy kié is hát az a tinó? De mikor látták, hogysemmire sem mennek, együtt beballagának a községházára, Agyaras Mózses bíró uram színe elé. A döglött tinót három cigány cipelte utánok hevenyészett fatalpakon. Agyaras Mózses bíró uram hamarosan el is intézte volna a peres kérdést, hogy kié is hát az a trió? Mert józan eszír székely vala ő kelme. De ott volt épen Zsolyky Imre, az esküdt, aki mindent a világon csakis hivatalos észszel méregetett. Mivelhogy más nem volt neki. Még a napfényt és a holdvilágot is csak hivatalos észszel nézte, vajon megfelel-e a kalendáriumbeli hivatalos adatoknak. A két gányó tehát Zselyky Imre esküdt úrnak adta elő a maga ügyét. Péter azt mondta: Pálé a tinó. Pál azt mondta: de bizony Péteré a tinó. — Különös ügy, nagyon különös. — Zselyky uram takargatta is az üstökét, de nagyon. — Mindenekelőtt ki fogok menni a helyszínére, megállapítani a trió halálának okát, — bökte ki hosszú gondolkozás után az esküdt. A hivatalos észtől mit is várhatunk mást, mint elsősorban helyszíni szemlét, szakértők meghallgatását és másféle hiábavalóságot. Agyaras Mózses bíró uram csak mosolygott. — Mire való az, nemzetes uram? — kérdezte. — Lehetne ám enélkül is igazságot tenni a peresek között. — Kend, bíró úr, hallgasson. Kendéhez nem ért, — válaszolta mérgesen az esküdt. Azzal már fogta is a süvegét, botját és ment. Vagy egy óra múlva tért vissza. Egy betű nem sok, de ennyivel sem lett okosabb. — Ha nem vétenék számmal, esküdt uram, — kezdte ismét a falu érdemes bírája, — megkérdezném, mitől is döglött hát meg az a tinó? — Tudja a kő. Én nem tudom. — Én bizony tudom. Szomjas volt a tinó és vizet ivott a Marosból. Arra jöhetett valami tutaj vagy farönk, az elütötte. Ettől döglött meg a tinó. Történt már ilyesmi máskor is. — No, ha tudta, mit kérdezi tőlem? De ne beszéljen annyit, kend, bíró, inkább pipázzék. Hadd végezzem dolgom a peresekkel. Biró uramnak így is jó volt. Elővette pipáját, minden hozzátartozó készségét, rágyújtott és csak nézte az esküdtet. Aki bizony keservesen kínlódott. Sehogy sem tudta megállapítani a tenes személyazonosságát. Péter azt mondta, Pálfs Pál azt mondta: Péteré. — Tudják mit, keetek? — határozta végre az esküdt, — hozzák ide mindazokat , akik ösmerték a keetek tanait. Majd a tanúi megmondják, hogy kié volt, míg élt, ez a bíróra Bíró uram ismét mosolygott és ismét nere állhatta meg szó nélkül. Az ő józan esze rögtön tisztában volt vele, hogy az esküdttel ezúttal is Csúfot járat majd a ravatalos ész. — Nem megy ezzel semmire, esküdt uram, instálom, — szólt csendesen. — Tanúvallatás itt nem segit. — Ugyan hallgasson. Még hányszo mondjam? Rendehez nem ért. Tudja-e, kem mi az a corpus juris meg a tripartitum? Biró uram persze hogy nem tudta, la hát hallgatott. Hanem azért mégis neki igaz. Mert a tanúk mindegyike egyforma vallott. — Mikor együtt volt a két trió, sem tudtuk sohasem megmondani, melyik kié? fiái hogy tudhassuk mi azt most, mikor csak n egyik van itt és az is döglött? Az esküdt úr mérges lett, mint a légyis gomba. Előbb szakértőt, állatorvost emlegete! süsse ki az az igazságot. De szerencsére esze jutott, hogy mire a vármegyei állatorvos ideig érkezik, talán egy hét múlva, talán kettőt sem, addig ez a trió háromszor is elvobl. Azért hát úgy akarta megoldani a kérdést, ho békéltette a perlekedőket. Nyúzzák le a tű bőrét, az árán osztozkodjanak meg és ha me PESTI HÍRLAP, 1906. október 3., hét Semmelweis emlékezete. (,Szoborleleplezés.) A tudományos világ a vasárnapot a nagynevű magyar orvos, Semmelweis Ignác emlékének szentelte, akinek szobrát, melynek felállításához az egész művelt világ orvosai hozzájárultak, vasárnap leplezték le impozáns ünnepély keretében. Az ünnep jelentőségét emelte, hogy azon megjelent gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter és hogy a távol idegenből a magyar tudós ünneplésére számos hírneves orvos jött el hozzánk, hogy úgy a tudomány, mint nemzetük nevében hódoljanak a tudomány vértanúja emlékének Az egyetemi ünnep. Az ünnepély első része a tudományegyetem központi épületének aulájában délelőtt fél tizenegy órakor kezdődött, amelyre zsúfolásig megtelt a hatalmas terem előkelő vendégekkel. A közönség soraiban helyet foglaltak gróf Apponyi Albert közoktatásügyi miniszter, Molnár Viktor és Tóth János államtitkárok, Tóth Lajos, Chyzer Kornél miniszteri tanácsosok, Gopcsa László min. oszt. tanácsos, Kárczy István polgármester, K. Jónás Ödön, a műegyetem rektora, Hutyra Ferenc, az állatorvosi főiskola rektora, Szabó Dénes kolozsvári egyetemi prorektor és Riegler dékán, Heinrich Gusztáv, a Tud. Akadémia főtitkára, Szily Kálmán, stb. A katonai orvosi kar részéről megjelentek: Kepes Gyula vezértörzsorvos, Hodoly Elek, Mirdács Pál, Ábrahám Béla, Szilágyi József főtörzsorvosok, Kovács Áron és Kosztka Emil honvédtörzsorvos. A külföldi tudósok közül ott voltak: Jena: dr Schultze B. tanár, v. b. t. t., Friedburg: Weckerling II. tanácsos, Boroszló: dr Ash R. London: dr Duka A. Bécs: dr Chrobak R. tanár, udv. tanácsos, dr Schauta Fr. tanár, udv. tanácsos, dr Neumann Gy. egyetemi m. t., dr Herzfeld K. egyetemi tanár, dr Halban József egyet. tanár, dr Mandl Lajos egyet.m. tanár, Laczkó egyet.m. tanár, dr Fischer igazgató, dr Schürer v. Waldheim, Semmelweis életrajzírója, Kopenhága: Fibiger J. tanár, Róma: dr Pestalozza E. tanár, Genua: dr Bossi L. tanár, Messina: dr Guzzoni degli Ancerini A. tanár, Basel: v. Herff von Salis tanár. Testületileg voltak jelen az egyetem összes tanárai, élükön Ajtai K. Sándor rektorral és az egyetemi tanács tagjaival, akik díszmagyarba öltözötten foglaltak helyet az emelvényen. Képviseltették magukat a diszülésen: a közegészségügyi tanács, a vöröskereszt egylet, a budapesti kir. orvosegyesület, az orsz. közegészségügyi egyesület, az orvosa és fiókjai, a közkórházi orsz. társulat, a btktetes kórházak és klinikák, a budapesti nei vésegyesületek és orvostársulatok, az orsz. bál iskolák, stb. , . Semmelweis családjának tagjai közül a tudós özvegye, a nővére, Semmelweis Julit Péter özvegye fiával, Ráth Péter udvari tani és ennek családjával, továbbá a tudós két kik közül az egyik Lehotzky pozsonyi tanár, felesége, azonkívül a Szemerényi és Müller és A díszülést Ajtai K. Sándor rektor mag nyitotta meg rövid beszédével, melyben az jelentőségét méltatta, amikor nemcsak a tud hanem a megmentett és hálás polgárok hódot rakják le a nagy magyar tudós emléke előtt tor beszédét a közönség zajos tapssal és élni fogadta. Utána Bársony János tanár mondott végig a közönség tetszésével kisért beczpere a külföld küldöttei emelkedtek fel szólásra., Schultze Bernit jénai nyug. tanár, v.dott beszédet, melyet a hallgató közönség aj, és éljenzése szakított félbe több ízben. Ulli Ohbak R. udvari tanácsos, bécsi professzor repott lelkes tapssal jutalmazott beszédet. Majd drahauta Fr. udvari tanácsos, bécsi tanár beszélt. Ámor beszéde során megemlítette, hogy Bécs vámja nagy magyar tudós emlékének szobrot fog emelni szűnni nem akaró éljenzésbe tört ki a közönség.Ezután Fibiger J. kopenhágai tanár, majd dr Pitozza E. római tanár mondott olasz nyelven szép fezedet Utánuk Guzzoni degli Ancerini A. messinai profesziszór mondott, latin nyelven beszédet, mely mi végeztével v. Herff von Salis baseli tanár beszélt egy hatással és végül a külföldi vendégek közül csuka Albert londoni tanár tette le hódolatát Semelweis emléke előtt. Ezután dr Dirner Gusztáv tanár, a semmelweis-emlékünnep végrehajtó bizottságának átkára, emelkedett fel és beszéde során elmondta,hogy a bizottságot a világ minden részéről, Európa minden országából elárasztották táviratokkal melyekben hódolnak a nagy magyar tudós emllétek. Most Györy Tibor emelkedett játásra és hosszabb beszédben méltatta Semmelweis érdemeit a tudomány terén. Nagyhatású beszédének nagy részét a gyermekágyi láz ismertetése, majd Semmelweis gyógymódjának részletezése foglalta el. Semmelweisnél köszönheti — úgymond — nemcsak a tudomány de az egész szenvedésre praedesztinált emberiség hogy megszabadította a gyermekágyi láz szörnyi rémétől, mely elrabolta a feleséget a férjtől, t anyát a gyermektől. Az ő idejében azonban az ő tanítása visszhang nélkül hangzott el. És elen sírjában nem tudhatja, hogy ma már az egész világ : ő tanítása, az ő elvei szerint jár el úgy a szülésze mint a sebészet terén. Tanításának az egész vilgj de emlékének mi vagyunk a letéteményesei. Áld meg Istenünk nemzetünket és adjon neki Semmweishez hasonló hű és nagy fiakat, kik a magyar földnek és névnek oly dicsőséget szereznek, mint a anyák megváltója, Semmelweis! A lélekemelő ünnepélyt Ajtai K. Sándor rel